hirdetés
Fékon ing, Lacoste póló, Trapper farmer, Martens bakancs - hogyan változott a magyar divat?
Erről beszélgetett a korszak ikonikus modellje, Sütő Enikő, Oltai Kata művészettörténész és Poós Zoltán szubkultúrabúvár, aki könyvet írt a témában.
Göbölyös N. László, képek: Fortepan - szmo.hu
2018. november 27.


hirdetés

A velem együtt javíthatatlan rock-rajongó és szubkultúrabúvár Poós Zoltán írói vénáját ezúttal olyan, hajdan nagy népszerűségnek vagy éppen közröhejnek örvendő, esetleg félelmet keltő ruházati cikkeknek vagy tárgyaknak szentelte, amelyek ugyanúgy ott hagyták a nyomukat néhány éven valamikor az 1950-és 90-es évek között, mint a politika, az irodalom, a mozi, a sport. Ezeket fűzte fel saját szubjektív történeteire a Corvina kiadónál megjelent Rock and roll áruház című könyvében az ÁVÓ-s bőrkabáttól a susogó joggingig, a Tisza cipőtől a Fékon ingekig.

A könyvbemutató, amely a Kispipában zajlott, inkább családias hangulatú beszélgetés, múltidéző hangosan gondolkodás volt, amelyben - McMenemy Márk vezetésével (utálom a moderálás kifejezést, nekem mindig más jut róla eszembe) - a szerző mellett a korszak ikonikus modellje, Sütő Enikő és Oltai Kata művészettörténész, galériatulajdonos vett részt.

Enikő – akiről 15 éves korában készítette Fenyő János a híres hátaktos reklámfotót, amit csak a lány nagykorúságakor publikálták - nem minden önirónia nélkül jelentette ki, hogy ő „személy szerint képviseli a retrót”, és most jött rá, hogy mit jelent „influencernek” lenni.

Hiszen a könyvben látható tárgyakat, amiket ő inkább témáknak nevezett a gondolati tartalmuk miatt, a kor „influencerei” találták, mégha nem is így hívták őket akkoriban, és jóval nagyobb, tartósabb hatásuk volt, mint napjainkban. Ezzel együtt ő a 70-es években sokkal ösztönösebbnek érezte az egyes viseletekhez való vonzódást, ma inkább látja a divatokat globálisan megtervezett üzletnek. Az egykori sztármodell némi nosztalgiával emlékezett a hajdani megmosolyogtató magyar reklámfilmekre, valamint azokra a moszkvai utakra, ahol használt, ám divatos ruháikkal hatalmas üzleteket bonyolítottak le a szállodái „gyezsurnajákkal”, a mindenkit árgus szemekkel figyelő ügyeletes hölgyekkel. Ugyanakkor úgy érzi, hogy nemzedékében ma is él a kommunista időkből örökölt „gondolati blokk”, és ezen túl kell lépniük, ha élvezni akarják a mai színes világot.

Zoli felidézte, hogy a rock-divatot a Bravo magazin poszterein látható kedvenceink nyomán követtük, manapság viszont trendi lett az olyan olcsó rocksztár-póló, amelynek szereplőjét tán viselője nem is ismeri, csak azért veszi fel, mert „jól néz ki”.

Az író ennek kapcsán megjegyezte, hogy most éppen a 80-as évek divatjait látjuk viszont, a póló mellett a bőrdzseki, a Martens-bakancs és a répanadrág, amely szerinte „csak a fokhagyma-fenekű lányoknak áll jól” (ezt a hölgyek cáfolták). Egy szó, mint száz, a divat „25-30 éves verkliben” tér vissza.

Kata arra hívta fel a figyelmet, hogy a mindenkori divatnak számtalan üzenete van, például azzal, hogy miként határozza meg a test-ideált, de a hovatartozást, az identitást is. Éppen ezért túl kellene már lépni azon a felületes megállapításon, hogy a divat csak „a nők ügye.”

„Mindenki, aki a társadalmi térben mozog, valahogy értelmezi magát, öltözködéssel, hajviselettel” – mondta, és példaként említette, hogy ha valaki a 80-as évek elején „csöves” nadrághoz „digó” csizmát vett fel, jó eséllyel számíthatott arra, hogy mindkét tábor megveri.

Viszont az is sokszor megesik, hogy egy valamikor elitnek számító divat populárissá válik, vagy pedig egyes „jelképeket” más csoportok, közösségek sajátítanak ki. „Ma már kész identitást vásárolhatsz magadnak. Bemész egy ruhaboltba és már a hároméves gyerekednek is megveheted azt a szubkultúrát, ami a teljes kívülállás metaforája volt a 70-es években. Az apukák pedig AC/DC-os rugdalózóban fotózzák a csecsemőket. Az egész rock and roll valahol a cukiság-kultúra része lett” – kontrázott rá Zoli.

Szó esett az 1985 körüli, máig megmagyarázhatatlannak tűnő Lacoste-póló mániáról, a szabadkai lemezpiacról, ahonnan a később rosszhírűvé vált szegedi CPG zenekar elterjesztette a jugó punkot, a mindenkori diktatúrák következetlenségéről a tiltás és a tűrés terén. Végigpörgették a népviselet szerepét a divatban 1930-as évek nemzeti érzelmű úri asszonyaitól a táncház-mozgalmon át napjainkig, amikor újra politika értelmet kapott ez a stílus. Emlékeztünk a kék iskolai egyenköpenyre, amelyet mindenki az első adandó alkalommal levetett.

Ezzel szemben az „otthonkát” Kata „szexista találmánynak” minősítette, amely a nőket otthoni kötelességeire emlékeztette, és egyben „deszexualizálta” őket.

A művészettörténész egyébként úgy vélekedett, hogy manapság Magyarországon nemcsak a közéletben állt be egy konzervatív fordulat, hanem az egyéni megjelenés megítélésében is. „A 90-es évek elején voltam kamasz, és úgy emlékszem, akkoriban sokkal elfogadóbb volt az utca, ma sokkal gyakrabban beszólnak egy-egy nemtetsző öltözék láttán” – mondta.

Végül arra keresték a résztvevők a választ, hogy vajon miért nincsenek ma olyan domináns irányzatok a divatban, mint a 20. században? Zoli ennek kapcsán megjegyezte, hogy ez tapasztalható a zenében is 2000 óta, előadók jönnek-mennek, de nincs egy se, amelyik irányt szabna, vagy korszakos jelentőségű lenne. Enikő szerint ennek az individualizmus diadala az oka, a közösségi oldalakon mindenkiből lehet sztár, véleményvezér.

Lehet, hogy a fő okot a globális információ-áradatban, a végsőkig felgyorsult világban kell keresni, amikor egy áramlatnak, vagy akár egy kiemelkedő tehetségnek nincs is ideje a kifutásra – és a világ talán éppen ezért nem is igényli.

És hogy visszatérjünk Zoli könyvének ereklyéire: a közeli boltban naponta találkozom egy hölggyel, aki velem egykorú apjával jár Ricse-bulikra, és utána egy hétig viseli a baboskendőt. Én is hordtam fekete klumpát, fekete pólókat kedvenc arcaimmal, szimbólumaimmal, de szimatszatyrom, azaz katonai gázálarctáskám csak a seregben volt, mert leszerelésem után demilitarizált övezetté nyilvánítottam magam, és ez érvényes azóta is minden katonai jellegű öltözékre és kiegészítőre...


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Lassú és kegyetlen halál: így végzett a szifilisz sok zseniális magyarral
A vérbaj egy verzió szerint egy aberrált pásztortól ered, és olyanok haltak bele, mint II. Ulászló, Munkácsy vagy Ady.
Kovács-Tóth Noémi cikke - szmo.hu
2019. május 14.



A szifilisz megnevezés egy középkor végén élt olasz orvostól ered, aki saját versében részletezi a kórság tüneteit. A költeményt nem nevezném klasszikus szerelmes versnek, mivel egy Syphilus nevű pásztorról szól, aki az egyik birkájától kapta el a betegséget.

A bujakórnak és francos nyavalyának is hívott szifilisz szexuális úton terjed, nagyon lassú lefolyású, ráadásul rendkívül fájdalmas is. Az első stádium a fekélyek terjedése, majd idegrendszeri- és szívproblémák, végül hallucinációk és csontdaganatok vezettek a sírgödörig. A nagy európai szifiliszjárványok egyébként Amerika felfedezése után kezdődtek, úgyhogy felettébb gyanús ez a Kolumbusz…

Szerencsére a 20. század közepére Alexander Fleming felfedezte a penicillint, amellyel gyógyítható vált a kéjfüggők rémálma. Előtte olyan hamvában holt kísérleteket tettek a kezelésére, mint a higanykúra, amelyről ma már tudjuk, hogy szintén mérgező.

Az egyetlen, ami valóban használt a szifilisz ellen, az a Vénusz kesztyűjének hívott óvszer volt.

Senkit nem kímélt a gyilkos kórság

II. Ulászló (1456-1516), azaz Dobzse László – aki 1490-től haláláig magyar király volt – ugyanúgy vérbajban halt meg, mint a nála egyébként vagyonosabb kortársa, Bakócz Tamás (1442-1521) esztergomi érsek. Utóbbi a pápai trón várományosaként eléggé álszent képet festhetett magáról, ahogyan a konklávé szüneteiben a hordozható higanygőz-kabinjában ücsörgött.

Kicsit kilóg a sorból az anyák megmentője, Semmelweis Ignác (1818–1865), aki nem önfeledt paráznaság útján kapta el a szörnyű bajt, hanem hivatása sodorta végveszélybe. Sajnos boncolás közben, sebfertőzés következtében jutott a szervezetébe a lassan ölő bujakór. Akkoriban minden sebész, szülész, kórboncnok vagy fogász ki volt téve ilyen vagy hasonló kockázatoknak.

Munkácsyt a malária mentette meg

Szifiliszben hunyt el Munkácsy Mihály (1844–1900) festőnk is, aki szerencsétlenségére egészen fiatalon, már 15 évesen elkapta a „francot”. Amilyen sikeres volt a karrierjében, olyannyira tragikus élete volt minden más szempontból. Hamar elárvult, asztalosinasként brutálisan verték, ráadásul házassága sem volt boldog, és gyermeket sem tudott nemzeni.

A vérbajos fiút egyébként az mentette meg a korai haláltól, hogy lázzal járó maláriát is kapott (ilyenkor a szervezet szó szerint kiégeti magából a kórokozót). Az egész szervezetét megviselő szifilisz miatt kisebb-nagyobb pihenőket tartott a festésben, sokszor óriási erőfeszítések árán tudott csak befejezni egy nagyobb alkotást. Végül őt is utolérte az őrület: utolsó éveit méltatlan körülmények között tengette egy elmegyógyintézetben. Halála után egy évtizeddel jelent meg az első gyógyszer erre a – fél évezreden keresztül pusztító – nemi betegségre.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
Udvari szerelem, bordély és nemi erőszak a középkorban
A középkori emberek életének is része volt a szerelem és a szexualitás minden öröme és fájdalma. Csak éppen nem volt minden publikus és nem tettek mindent a kirakatba, mint a XXI. században.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon - szmo.hu
2019. április 30.



A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

A középkori irodalomból mindenki ismeri a trubadúrdalokat, melyben a lovag epekedve könyörög imádott (férjezett) hölgyéhez a beteljesedés legkisebb esélye nélkül. Azt is megtanultuk, hogy Boccaccio szereplői meglehetősen szabados szexuális életet éltek, szó sem volt az egyház által hirdetett önmegtartóztatásról és házastársi hűségről. De akkor melyik mű az, amelyik nagyjából reálisan mutatja be a középkori emberek szexuális szokásait?

A férj alkalmatlan a szerelemre

A 12. századi dél-francia nemesség köréből induló trubadúrköltészet legfőbb jellemzője, hogy a költő mindig egy férjes asszonyhoz, például a várúr feleségéhez írja dalait. A költemények alaptétele, hogy a férj nem alkalmas a szerelemre: nem szeretheti igazán a feleségét, nem epekedhet érte, nem udvarolhat neki. Az egyik vers ezt írja: "a férj csak nevetségessé válik, ha a feleségének teszi a szépet".

Ennek a legfőbb oka, hogy a nemesek között

a középkori házasság egyszerű vagyoni ügylet volt, amelyet a szülők rendeztek el, a házasulandó ifjaknak ebbe semmi beleszólásuk nem volt.

Tehát az érzelmek eleve ki vannak zárva. Másrészt a házasság célja az utódnemzés, hogy legyen, aki örökli a családi vagyont. Ez feladat, emiatt felesleges az asszonynak udvarolni, könyörögni a kegyeiért. A férj tehát soha nem érezhet szorongást és gyötrődést ami az udvari szerelem egyik legfontosabb alkotóeleme.

A férj egyszer s mindenkorra megkapta az asszonyt, nem kell állandó erőfeszítéseket tennie, hogy újra meg újra kiérdemelje. A házasságban a nő a férje tulajdona.A trubadúrok azt is a férjek szemére vetik, hogy mivel ők gazdagok, ez elbizakodottá teszi őket, türelmetlenek, rögtön akarják vágyaik teljesülését. Márpedig az udvari szerelemben jártas lovagok legfőbb erénye a türelmes alázat, amellyel elviseli a szenvedéseket.

Az eszményi szerető

Aki azt akarja, hogy megbecsülje őt szíve hölgye, annak állhatatosan kell őt szolgálnia, őrizkednie kell a közönséges viselkedéstől. Az igazi hősszerelmes szerény, kedves, figyelmes, gondja van arra, hogy mindenki jó véleménnyel legyen róla. Kerüli a trágár beszédet, a durva és faragatlan társaságot. Az eszményi szerető akkor érdemelheti ki hölgye kegyét, ha türelmesen viseli a lelki fájdalmakat. Az udvari szerelemnek ugyanis éppen az állandó fenyegetettség, bizonytalanság a lényege. A szenvedés elválaszthatatlan az igaz szerelemtől.

A trubadúrok egymással versenyeznek, hogy ki szenved jobban, ki ont több könnyet. Az igazi szerelmes nagyon diszkrét, soha nem árulná el, hol tartanak a szerelmi ügyei. A kérdés már csak az, hogy van-e mit titkolnia.

A trubadúrdalok szerint a hölgy megjutalmazhatta kitartó lovagját. De hogy ez mi volt, arról a lovagok nem sok mindent árultak el, mert mint tudjuk, diszkrétek voltak. Az egyik lehetséges jutalom talán a szeretett nő meztelen testének látványa lehetett, a másik egyfajta szerelmi próba, egy önmegtartóztató szerelmi együttlét, amit ma leginkább a petting szóval tudnánk leírni. A hölgy megengedte a férfinek, hogy melléje feküdjön, miután az ígéretet tett, hogy a mértéktartás követelményeinek megfelelően fog viselkedni.

A szegény lovagok erkölcsi fölénye

A 12. századi francia valóság az volt, hogy a nemesi családokban

az elsőszülött fiú örökölte a vagyont, a többi fiút pedig vagy papnak adták, vagy egy környékbeli várúrnál teljesített szolgálatot. Ezek a lovagok vagyon híján még csak nem is gondolhattak a házasságra.

Így egy olyan eszményben fogalmazták meg ki nem elégített vágyaikat, amellyel bebizonyíthatták, hogy a gazdag lovagok felett állnak - legalább erkölcsileg. Ha gazdaságilag és hatalom dolgában a várúré is az elsőbbség, az udvari illemben ezek a szegény lovagok kiválóbbnak akarnak bizonyulni. A trubadúrlíra valójában a lovagi udvarok szexuális túlfűtöttségét fogalmazza meg irodalmi formában. Másrészt éles határvonalat húzott az udvari szerelem fortélyaiban járatos nemesek és az "állatok módjára" párosodó polgárok és parasztok között.

A hétköznapi házasság

Ha viszont Boccaccio, Villon vagy Chaucer műveit forgatjuk, mást se látunk, mint felszarvazott férjeket, kielégítetlen étvágyú szeretőket, sóvárgó szűzlányokat és romlott papokat, szerzeteseket. Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy a történelemben nem volt még egy ilyen szexualitástól megszállott társadalom.

A 12. században az egyház szentséggé emelte a házasságot, és elismerte, üdvösnek nyilvánította a házastársak közötti nemi életet, amennyiben az a gyerekáldás létrehozását szolgálja. Minden más bűnös paráználkodásnak számított.

Ha az asszony nem szült fiúgyermeket, a férj gyakran elzavarta őt: kolostorba adta, hűtlenséget, házasságtörést "bizonyított" rá, vagy kiderített - a házasságkötéskor még "nem sejtett" - rokonságot. Ha a feleség valóban megcsalta a férjét, akkor számos középkori jogszokás szerint halálos ítélet várt rá, feltéve, ha nem esett azonnal a férj önbíráskodásának áldozatául.

Lapozz a folytatásért!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A magyar Csernobilként is emelgetik Szentkirályszabadja szellemvárosát
A volt szovjet laktanya zárt falai között egy teljes kisváros működött évtizedeken keresztül. Mára csak a falak maradtak, és a természet az úr.
Fotók: Kovács Attila - szmo.hu
2019. május 16.



Magyarországon még mindig megtalálni a volt szovjet hadsereg lakóhelyeit, melyek szabályos kis városként működtek, hivatalosan elzárva a környező településektől. A régi épületek még őrzik a régi lakók emlékeit, és többnyire kifosztva ugyan, de mégis sokat elárulnak az egykori közösség mindennapjairól.

A fotók szerzői jogvédelem alatt állnak, ezért azok közlése, megosztása kizárólag a fotós engedélyével lehetséges. A cikkben szereplő képek Kovács Attila jóváhagyásával jelennek meg.

Ilyen szellemváros található a Balaton közelében, a tóparttól tíz kilométerre, Szentkirályszabadján is. Az 1960-70-es években épített laktanyában orosz és ukrán katonák és családjaik laktak sok éven át.

A közösségnek a saját kisvárosában lakótelepe, iskolája, óvodája, mozija, színháza, kultúrháza, sportpályája, postája, sőt étterme, bárja, boltja és még vágóhídja is volt.

A laktanyát betonkerítés zárta el a külvilágtól, és egy bejárata volt csak, ahol kizárólag engedéllyel lehet ki- vagy bejutni. Ezt az őrbódéból is ellenőrizték, és civilek nem tehették be a lábukat.

A laktanyát régen elhagyták, a gaz felverte a helyet, a fosztogatók vittek amit tudtak. Ajtó-ablak már nincs, ami mégis megmaradt, az is töredezett, szétszóródott. A falakról a festék potyog, de pár helyen mégis előbukkannak: az óvodában sokfelé látni még a régi mesefigurás falfestményeket.

Sokan a "magyar Csernobilként" emlegetik, a valaha több ezer embernek otthont adó helyet.

Az 1989-es kivonulás után ugyan maradtak még elhagyott tárgyak, de ezeknek ma már nyoma sincs. Helyüket átvette a természet, és az azóta arra járók is a falakon hagyták kéznyomukat.

Szentkirályszabadja szellemvárosában sétálni elég hátborzongató érzés lehet. A valamikori szovjet páncéloshadosztály lakásainak falai között elgondolkozhat az ember azon, hogy az itt élt tisztek ugyan kijárhattak, de a kiskatonák ezek között a falak között voltak kénytelenek éveket eltölteni, bár a kornak megfelelő „luxus körülményeket” biztosították nekik.

Az itt élő katonák a környék civiljeivel elvileg nem találkozhattak, mégis sokan „üzleteltek”, jutott a magyar lakóknak orosz dohány, műszaki cikk, cserébe a falubeliek segítettek például a gyerekekre vigyázni.

Az elhagyott helyen több filmet is forgattak már, például Elekes Gergő Párhuzam című filmjében is felbukkan a régi laktanya.

A szellemváros nem látogatható, az épületek állaga miatt baleset- és életveszélyes, ezért a területre, az épületekbe nem szabad bemenni.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Hernádi Judittól Medveczky Ilonáig: ők voltak az Ötvös Csöpi filmek legcsodásabb női
Bár általában csak néhány másodperc jutott nekik, mégis a sorozat elmaradhatatlan szereplői voltak, többnyire lenge ruhában.
Forrás: Tó-retró blog - szmo.hu
2019. május 22.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Az Ötvös Csöpi filmek elmaradhatatlan "kellékei" voltak – a Balaton, a pofonok, a bénázó társ mellett - a csodás, többnyire fürdőruhában vagy egyéb lenge öltözetben feltűnő hölgyek. Ők többnyire rövidke szerepet kaptak, de természetesen ez is elegendő volt hozzá, hogy egy kis flörttel próbálkozzanak a – szinte mindig – rendíthetetlen nyomozónál. Aki akkoriban volt fiatal (vagy kicsit idősebb), biztosan legalább egy ilyen jelenetet fejből is fel tud idézni, hiszen a fiatalkori fantáziák közé könnyedén lopóztak be ezek a hölgyek. Cikkünkben egy csokorra valót gyűjtöttünk össze a „magyar Bond-lányokból”.

Hernádi Judit, Pogány Madonna

Bár csak a forgatás megkezdése előtt két évvel, 1978-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, Hernádi Judit 5 filmmel a háta mögött vállalta el a meggyilkolt Vályi Zoltán özvegyének szerepét.

Bár játékidőben sajna kevés jutott neki, a film vizuális élményéhez nagyban hozzá járult.

A flegma karakter egész estét betöltő dekoltázsa minden férfiembernek örökre a retinájába égett.

A filmben éppen a lakásán keresi fel a két rendőr, hogy férje után érdeklődjenek és Kardos Doktornak kocsányon lógó szemek, míg Csöpinek egy kis flört is jut, amikor engedélyt kér arra, hogy körülnézhessenek a lakásban. A válasz: „Hát persze, csináljanak, amit akarnak. Velem is!”

Varga Katalin, Pogány Madonna

Az Ötvös univerzum első bikinis nője a vitorlásverseny zsűrihajóján tűnik fel. Ebben a jelentben Csöpi már tudja, hogy a tettes egy olyan hajóval közlekedik, melynek vitorláján egy vörös csillag található. A zsűrihajó nevezési listáját pedig a mézédes hangú, huncut Varga Katalin kezeli.

Filmtörténeti mérföldkő Kern András vagyis Kardos Doktor minimum levesestányér méretűre kerekedő szeme, amikor a fürdőruhás lány keresztül mászik a lábain.

Neki újra csak ennyi jut, míg Csöpinek egy kis flört is, bár a kőkemény zsarut sokkal jobban érdeklik a vitorlacsúcson látható vörös csillagok, mint a lőtávolban található gömbölydedségek. Varga Katalin egy közgazdász diplomával és egy vadonatúj színészi végzettséggel került a Balaton vizére. A forgatás évében elnyerte a Legjobb női alakítás díját, igaz ezt nem a Pogány Madonnának köszönhette.

Tóth Enikő, Csak semmi pánik

Több okból is rendhagyó jelenetben tűnik fel a barna, göndörfrizurás naiva a sorozat második részében. Egyrészt nem róla marad emlékezetes a jelenet, másrészt úgy látható a vásznon egy csinos hölgy, hogy nem Csöpi körül legyeskedik.

Ő ugyanis Márta, aki a nyitójelenetben igyekszik Kardos Doktornak a pritaminrejtély megfejtésében segédkezni.

A jó doktor gyakorlatilag a teljes játékidőben a feleségétől kapott bevásárlólistán szereplő pritaminnak próbál a nyomára bukkanni, és végül Csöpi segítségével jár sikerrel. Tóth Enikő 1977-ben indult a Ki mit tud?-on, de sikereit nem ez alapozta meg. Bár a Filmművészeti Főiskolát csak egy évvel korábban végezte el, a Csak semmi pánik már a második filmje volt. Ezen kívül számtalan filmben tűnt fel, melyek között szerepelt az István, a király (Koppány egyik ágyasa), a Linda sorozat, és legutóbb a Mi kis falunkban láthattuk.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x