hirdetés
89056.jpg

Fékon ing, Lacoste póló, Trapper farmer, Martens bakancs - hogyan változott a magyar divat?

Erről beszélgetett a korszak ikonikus modellje, Sütő Enikő, Oltai Kata művészettörténész és Poós Zoltán szubkultúrabúvár, aki könyvet írt a témában.
Göbölyös N. László, képek: Fortepan - szmo.hu
2018. november 27.


hirdetés

A velem együtt javíthatatlan rock-rajongó és szubkultúrabúvár Poós Zoltán írói vénáját ezúttal olyan, hajdan nagy népszerűségnek vagy éppen közröhejnek örvendő, esetleg félelmet keltő ruházati cikkeknek vagy tárgyaknak szentelte, amelyek ugyanúgy ott hagyták a nyomukat néhány éven valamikor az 1950-és 90-es évek között, mint a politika, az irodalom, a mozi, a sport. Ezeket fűzte fel saját szubjektív történeteire a Corvina kiadónál megjelent Rock and roll áruház című könyvében az ÁVÓ-s bőrkabáttól a susogó joggingig, a Tisza cipőtől a Fékon ingekig.

A könyvbemutató, amely a Kispipában zajlott, inkább családias hangulatú beszélgetés, múltidéző hangosan gondolkodás volt, amelyben - McMenemy Márk vezetésével (utálom a moderálás kifejezést, nekem mindig más jut róla eszembe) - a szerző mellett a korszak ikonikus modellje, Sütő Enikő és Oltai Kata művészettörténész, galériatulajdonos vett részt.

Enikő – akiről 15 éves korában készítette Fenyő János a híres hátaktos reklámfotót, amit csak a lány nagykorúságakor publikálták - nem minden önirónia nélkül jelentette ki, hogy ő „személy szerint képviseli a retrót”, és most jött rá, hogy mit jelent „influencernek” lenni.

Hiszen a könyvben látható tárgyakat, amiket ő inkább témáknak nevezett a gondolati tartalmuk miatt, a kor „influencerei” találták, mégha nem is így hívták őket akkoriban, és jóval nagyobb, tartósabb hatásuk volt, mint napjainkban. Ezzel együtt ő a 70-es években sokkal ösztönösebbnek érezte az egyes viseletekhez való vonzódást, ma inkább látja a divatokat globálisan megtervezett üzletnek. Az egykori sztármodell némi nosztalgiával emlékezett a hajdani megmosolyogtató magyar reklámfilmekre, valamint azokra a moszkvai utakra, ahol használt, ám divatos ruháikkal hatalmas üzleteket bonyolítottak le a szállodái „gyezsurnajákkal”, a mindenkit árgus szemekkel figyelő ügyeletes hölgyekkel. Ugyanakkor úgy érzi, hogy nemzedékében ma is él a kommunista időkből örökölt „gondolati blokk”, és ezen túl kell lépniük, ha élvezni akarják a mai színes világot.

Zoli felidézte, hogy a rock-divatot a Bravo magazin poszterein látható kedvenceink nyomán követtük, manapság viszont trendi lett az olyan olcsó rocksztár-póló, amelynek szereplőjét tán viselője nem is ismeri, csak azért veszi fel, mert „jól néz ki”.

Az író ennek kapcsán megjegyezte, hogy most éppen a 80-as évek divatjait látjuk viszont, a póló mellett a bőrdzseki, a Martens-bakancs és a répanadrág, amely szerinte „csak a fokhagyma-fenekű lányoknak áll jól” (ezt a hölgyek cáfolták). Egy szó, mint száz, a divat „25-30 éves verkliben” tér vissza.

Kata arra hívta fel a figyelmet, hogy a mindenkori divatnak számtalan üzenete van, például azzal, hogy miként határozza meg a test-ideált, de a hovatartozást, az identitást is. Éppen ezért túl kellene már lépni azon a felületes megállapításon, hogy a divat csak „a nők ügye.”

„Mindenki, aki a társadalmi térben mozog, valahogy értelmezi magát, öltözködéssel, hajviselettel” – mondta, és példaként említette, hogy ha valaki a 80-as évek elején „csöves” nadrághoz „digó” csizmát vett fel, jó eséllyel számíthatott arra, hogy mindkét tábor megveri.

Viszont az is sokszor megesik, hogy egy valamikor elitnek számító divat populárissá válik, vagy pedig egyes „jelképeket” más csoportok, közösségek sajátítanak ki. „Ma már kész identitást vásárolhatsz magadnak. Bemész egy ruhaboltba és már a hároméves gyerekednek is megveheted azt a szubkultúrát, ami a teljes kívülállás metaforája volt a 70-es években. Az apukák pedig AC/DC-os rugdalózóban fotózzák a csecsemőket. Az egész rock and roll valahol a cukiság-kultúra része lett” – kontrázott rá Zoli.

Szó esett az 1985 körüli, máig megmagyarázhatatlannak tűnő Lacoste-póló mániáról, a szabadkai lemezpiacról, ahonnan a később rosszhírűvé vált szegedi CPG zenekar elterjesztette a jugó punkot, a mindenkori diktatúrák következetlenségéről a tiltás és a tűrés terén. Végigpörgették a népviselet szerepét a divatban 1930-as évek nemzeti érzelmű úri asszonyaitól a táncház-mozgalmon át napjainkig, amikor újra politika értelmet kapott ez a stílus. Emlékeztünk a kék iskolai egyenköpenyre, amelyet mindenki az első adandó alkalommal levetett.

Ezzel szemben az „otthonkát” Kata „szexista találmánynak” minősítette, amely a nőket otthoni kötelességeire emlékeztette, és egyben „deszexualizálta” őket.

A művészettörténész egyébként úgy vélekedett, hogy manapság Magyarországon nemcsak a közéletben állt be egy konzervatív fordulat, hanem az egyéni megjelenés megítélésében is. „A 90-es évek elején voltam kamasz, és úgy emlékszem, akkoriban sokkal elfogadóbb volt az utca, ma sokkal gyakrabban beszólnak egy-egy nemtetsző öltözék láttán” – mondta.

Végül arra keresték a résztvevők a választ, hogy vajon miért nincsenek ma olyan domináns irányzatok a divatban, mint a 20. században? Zoli ennek kapcsán megjegyezte, hogy ez tapasztalható a zenében is 2000 óta, előadók jönnek-mennek, de nincs egy se, amelyik irányt szabna, vagy korszakos jelentőségű lenne. Enikő szerint ennek az individualizmus diadala az oka, a közösségi oldalakon mindenkiből lehet sztár, véleményvezér.

Lehet, hogy a fő okot a globális információ-áradatban, a végsőkig felgyorsult világban kell keresni, amikor egy áramlatnak, vagy akár egy kiemelkedő tehetségnek nincs is ideje a kifutásra – és a világ talán éppen ezért nem is igényli.

És hogy visszatérjünk Zoli könyvének ereklyéire: a közeli boltban naponta találkozom egy hölggyel, aki velem egykorú apjával jár Ricse-bulikra, és utána egy hétig viseli a baboskendőt. Én is hordtam fekete klumpát, fekete pólókat kedvenc arcaimmal, szimbólumaimmal, de szimatszatyrom, azaz katonai gázálarctáskám csak a seregben volt, mert leszerelésem után demilitarizált övezetté nyilvánítottam magam, és ez érvényes azóta is minden katonai jellegű öltözékre és kiegészítőre...


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
szkita-1140x641.jpg

Kislányát ölelő nőt találtak a régészek egy soroksári sírban

A nő bordái között pedig egy háromélű szkíta nyílvesszőt, jó eséllyel az végezhetett vele.
Kép: Budapesti Történeti Múzeum - szmo.hu
2019. október 14.



Kislányát ölelő nőt találtak a régészek egy soroksári sírban - írja a 24.hu hozzátéve, hogy a szakemberek szerint az asszonnyal valószínűleg nyílvessző végzett, a gyerek halálának oka ismeretlen.

Dr. Felföldi Szabolcs régészt a portálnak elmondta: a szkíták kemény harcosok voltak, ők honosítottak meg a térségben olyan nagy horderejű újításokat, mint például a vas újszerű megmunkálása vagy a kerámiakorongolás.

Az M0-s építéséhez kapcsolódóan a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai egy szkíta temető feltárásán dolgoztak Soroksár határában, itt bukkantak a sírra, amiben anya és gyermeke feküdt.

A nőt felhúzott lábakkal találták, karjai közt pedig egy 7-8 év körüli gyereket, mint később kiderült, egy kislányt tartott, és egyelőre nem lehet biztosan állítani, hogy saját gyermeke volt.

A szakemberek végül eredeti helyzetben szedték fel a sírt, vagyis annak bolygatása nélkül emelték ki a leletegyüttest, ami ma is ugyanabban a helyzetben látható a múzeumban, ahogy másfél évezrede eltemették.

A nő bordái között egy háromélű szkíta nyílvesszőt találtak, jó eséllyel az végezhetett vele.

A gyerek halálának okáról egyelőre semmit nem lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy ugyanabban az időpontban temették el őket.


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
szovjet-taborokba-kerult-magyar-hadifogylok-azonosito-kartonja-mti-foto-1000x667.jpg

Végre kiderülhet, hol haltak meg a szovjet táborokba került magyar hadifoglyok

Magyarország megkapja 600 ezer, a második világháborúban hadifogságba került magyar azonosító kartonját, amelyből akár az is kiderülhet, hol temették el őket.
MTI, fotó: MTI/Illyés Tibor - szmo.hu
2019. október 14.



Az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság megállapodása értelmében Magyarország megkapja hatszázezer, a második világháborúban szovjet táborokba került magyar fogoly azonosító kartonját - jelentette be Andrej Juraszov, az Orosz Levéltári Ügynökség (Roszarchiv) helyettes vezetője, az Orosz-Magyar Levéltári Vegyesbizottság orosz társelnöke hétfőn Budapesten, az Országházban.

Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében elmondta,

a második világháború alatt 600 ezer magyar került szovjet hadifogságba. Róluk, majd később a málenkij robotra elhurcoltakról sem volt szabad beszélni sem Magyarországon, sem a Szovjetunióban.

A rendszerváltozások, politikai átrendeződések következtében új alapokra helyeződtek a magyar-orosz kapcsolatok. Ennek szimbolikus eseménye volt, amikor előbb Mihail Gorbacsov, majd később Borisz Jelcin Oroszország nevében - a magyar parlament épületében - bocsánatot kért az 1956-os forradalom eltiprásáért.

1992-ben, majd 1998-ban részben hozzáférhetővé váltak a magyar hadifoglyokra vonatkozó oroszországi iratok. 2017-ben új lendülettel folytatódott a feltárás, és most mérföldkőhöz érkezett az orosz-magyar levéltári vegyesbizottság munkája.

A legnagyobb mennyiségű irat átadása történik, a teljes orosz nyilvántartás elérhetővé válik a magyar kutatók, majd feldolgozás után az érdeklődők számára is.

Az Országgyűlés alelnöke szerint minden remény megvan arra, hogy az első nagyszabású projekt után újabbak következzenek, bizonyítva, szakmai alapokon a közelmúlt más, vitatott dokumentumai is feltárhatóak, bemutathatóak.

Mint mondta, az ilyen tudományos munkák nem csak a két ország közötti párbeszédet segítik, hanem a magyar társadalom "információs kárpótlását" is. Fontos, hogy mindenki tanuljon a kollektív emlékezetté összeálló egyéni életutakból, hogy az elődeink által elkövetett hibák ne ismétlődhessenek meg - mondta Latorcai János.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
alsonemedi_ck.jpg

Megszöktek a szerelmesek, hogy együtt lehessenek - hepienddel végződő Rómeó és Júlia-történet a szocializmusban

A 60-as években az alsónémedi fiatalokat a szüleik akarták elszakítani egymástól. A Nők Lapja végigkísérte a történetüket és az évek során beszámolt a fiatal szerelmesek életéről és - egy véletlennek köszönhetően - a fiúk is mesél a családról.
Tóth Eszter Zsófia írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép: alsónémedi utcarészlet/www.alsonemedi.hu - szmo.hu
2019. október 11.



A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

A szerelem mindent legyőző és házassághoz vezető erejéről például a következő cikket olvashatjuk a Nők Lapjában 1964-ből. Alsónémedin nem lehettek egymáséi a szerelmesek, mert a szülők eltiltották őket. A fiú és a lány gyermekkoruk óta ismerték egymást, szembeszomszédok voltak. A Kádár-korszak elején ilyesmi még előfordulhatott.

Az alsónémedi Romeó és Júlia esetét a Nők Lapja a modernitás és az elmaradottság ellentétére építette, ugyanis a fiú és a lány családját olyan értékek állították egymással szembe, amelyeket a szocialista időszak hivatalos értékrendjében elvetendőnek tartottak. Mindkét család módosnak számított a községben, a fiatalok eltiltásában tehát vélhetően a szülők eltérő életfelfogása játszhatott közre. A lány szülei azzal vádolták a fiú apját, hogy iszákos, míg a fiú szülei a lány anyját azzal, hogy zsarnokoskodó természet és nagyon vallásos, gyakran járt templomba – s ez utóbbi nem számított jó pontnak a korban.

A fiú családjában három testvér volt, rajta kívül két lány. A lánynak egy öccse volt.

A fiú szüleit a párttitkár úgy jellemezte, mint akik szintén hívők, azonban modernebb gondolkodásúak, nem járnak templomba. Azonban a cikk szerint győztek az érzelmek, a 15 éves lányt megszöktette a fiú a szomszéd faluban, Kerekegyházán lakó nagybátyjához. Motorral ment a lány elé a gimnáziumhoz Ócsára, úgy szöktette meg. Gyermekük Kerekegyházán született.

Majd visszatértek, és a fiú szüleihez költöztek. A lány édesanyja azonban az újságíró közvetítési kísérlete ellenére sem békélt meg annak választottjával. A Nők Lapja írása a szocialista intézményrendszert atyáskodó szerepben mutatja, ugyanis fiatalok a megoldhatatlannak látszó családi konfliktusban egy állami szervhez, a dabasi járási tanácshoz fordultak segítségért: arra kérték a tisztviselőket, segítsenek nekik összeházasodni annak ellenére, hogy a lány még nem volt nagykorú, és a szülei nem egyeztek bele a házasságkötésbe.

A dabasi járási tanács támogatta is a házasodási szándékot, azonban a Pest megyei tanács ezt megfellebbezte, és a lányt felszólították arra, hogy térjen vissza a szülői házba, különben a pomázi ifjúságvédelmi intézetben fogják elhelyezni.

A Nők Lapjában 1965 augusztusában visszatértek a történetre. A cikk folytatásában az újságíró azt hangsúlyozta, hogy nem ért egyet a döntéssel, a szerelem erejére és arra hivatkozott, hogy a fiatalok öt hónapja boldogan élnek együtt, ezért ez az állami beavatkozás káros lenne számukra. Közel egy évvel később a szerző visszautazott a helyszínre, és ismét kíváncsian kérdezősködni kezdett, mi lett a szerelmespár sorsa.

Végül nem kellett a lánynak ifjúságvédelmi intézetbe mennie, tanácsi engedéllyel összeházasodhattak, és megszületett első gyermekük is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
janos-vitez-1000x583.jpg

Ki volt valójában János vitéz?

Két meggyőző elmélet is létezik, miszerint az ismert mesehős valódi élettörténet alapján született. Vajon a pápamentő vagy a jenki huszár ihlette Petőfit?
Kovács-Tóth Noémi, fotók: Wikipédia - szmo.hu
2019. október 15.



A magyar irodalom egyik alapműve Petőfi Sándor 1844-es elbeszélő költeménye, a János vitéz. A verses népmese Kukorica Jancsiról szól, aki – Iluska iránt érzett szerelme miatt – először minden elveszít, végül azonban elnyeri méltó jutalmát. Két elmélet is kering azzal kapcsolatban, hogy János vitéz alakja egy létező személy köré lett kanyarintva.

Horváth N. János, aki saját kabátjával mentette meg a pápát

Az egyik verzió szerint az ihletadó karakter Horváth Nepomuki János volt. A ráckevei temetőben tényként vésték rá az egyik síremlékre: „Itt nyugszik Horváth Nepomuki János … aki nem más, mint Petőfi Sándor megálmodott mesehőse: János vitéz.”

A jobbágyból lett huszárkapitány 1774-ben született Ráckevén, akkor még Piringer János néven. Igen hasonló életutat járt be, mint a költemény hőse, kezdve az elárvulást követő gonosz nevelőszülőtől a Juliska nevű mostohatestvér-szerelmén át a sikeres háborús szolgálatig.

Úgy jutott hírnévhez és egyre magasabb rangokhoz, hogy a francia forradalom és a jakobinus mozgalom ellen I. Ferenc császár katonákat toborzott. A marengói csatában (a mesebeli Taljánországgal, azaz Olaszországgal egybecsengve) elnyerte az Ezüst Vitézségi Érmet, miután testével védett meg egy tábornokot. Később már alhadnagyként kapott ki a győri csatában, amely a napóleoni háborúk egyetlen magyar területen lezajlott harca volt. Horváth gyorsan lépdelt előre a ranglétrán, hamarosan kapitányként parancsolt egy egész huszárszázadnak, és ekkortájt egy ezredben szolgált a fiatal Széchenyi Istvánnal.

A kapitány életének sorsfordító eseménye annak volt köszönhető, hogy VII. Pius pápa komoly összetűzésbe került Napóleonnal, ám miután a francia hadvezér csillaga leáldozóban volt, kénytelen volt visszaadni a pápa jogait 1814-ben. Ekkor megbízták az osztrák–francia határ mentén szolgáló Horváth N. János lovasszázadát, hogy kísérje vissza az Alpokon keresztül a pápát egészen Rómáig. A kétnapos megterhelő utazást a 72 éves pápa nem viselte túl jól, dideregve fázott a hintóban. János ezt látva saját köpönyegét és mentéjét terítette az alvó egyházfőre, amely gesztust meg is örökítették egy falfestményen, a vatikáni könyvtár folyosóján. A diplomáciai üggyé vált küldetés végeztével a kapitány rengeteg kitüntetést kapott, többek közt a pápa által adományozható legmagasabb rangot is, a Krisztus-rend csillagot. Később Nepomukit őrnaggyá léptették elő, és a bécsi udvarban szolgált testőrként a császár mellett.

Miután 22 év katonai szolgálat után leszerelt, első dolga volt, hogy felkeresse gyermekkori szerelmét, Juliskát. Beletörődéssel fogadta, hogy szíve hölgye rég férjhez ment és gyermeket szült.

Végrendeletében jelképesen Juliskára hagyta Krisztus-rend csillagát (amely mára a székesfehérvári egyházmegyei gyűjtemény része), szerelme fiára pedig az ezüstsarkantyús csizmát. Végül szülőföldjén, Ráckevén vásárolt házat, és ott élt haláláig, 1847-ig, azaz három évvel élte túl a János vitéz elkészültét.

De Petőfi hogyan szerezhetett tudomást ennek az embernek a létezéséről? A kulcsfigura a ráckevei születésű Ács Károly joghallgató, aki mély barátságot ápolt a – szintén Kecskeméten jogot tanuló – Jókai Mórral.

Jókai mutatta be Petőfinek osztálytársát, aki regélt neki földijéről, a Ráckevén híressé vált huszárkapitányról.

A helyi Árpád Múzeumban sok dokumentum olvasható a témában, a főtéren pedig János vitéz szobra állít emléket a vélt vagy valós kapcsolatnak.

Fabricy Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háború magyar legendája

Él egy másik alternatív elképzelés is János vitéz valódi kilétét illetően. A Budapesti Műszaki Egyetem egykori professzora, Kováts László Dezső rengeteget kutatott a témában, hogy bebizonyítsa: a mesebeli huszár igazából Fabricy Kováts Mihály, az amerikai függetlenségi háború magyar hőse volt.

Amerikában ’Johann Michael Kováts de Fabricy’ közismert híresség – akiről Washingtonban teret neveztek el, lovas szobrot állítottak az emlékére, és halálához nemzeti ünnepnap kötődik –, ugyanakkor Magyarországon szinte senki nem hallott még róla.

A 18. század elején, Karcagon született férfi életéről pedig még Antall József is írt egy cikket az Élet és Tudományban. A professzor ezt a cikket olvasva ébredt rá arra, hogy mennyi életrajzi párhuzam fedezhető fel Fabricy Kováts Mihály és János vitéz között.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!