hirdetés
fotiotthonabcug.jpg

Facebookon kér segítséget a fóti gyermekotthon egyik lakója

Zsilák Szilvia írása az Abcúgon - szmo.hu
2019. április 17.


hirdetés

„Mi nagyjából egy időben kerültünk ide, mióta itt vagyok, tényleg annyira összeszoktunk és szeretjük egymást, mint egy család, ha elszakítanának minket egymástól, akkor az nekünk egy nagy törést jelentene az életünkben. Vannak nálam kisebb gyerekek is, akik nagyon nehezen tudnák ezt feldolgozni. A velünk foglalkozó felnőtteket is nagyon szeretjük, és ők is minket.”

Úgy gondolja, hogy az lenne a normális, ha együtt tudnának költözni, akkor közösen küzdenének meg a nehézségekkel és erőt tudnának adni egymásnak. „Egy normális család, hogyha átköltözik valahova, attól még együtt vannak és nincsenek szétválasztva”– nehezményezi Karolina. A társait is megviseli ez a helyzet, elképzelhető, hogy nem együtt folytatódik az életük.

Nem tudják, hová kerülnek

Megkerestük Karolinát, aki arra a kérdésünkre, mit tud arról, hova fog kerülni, azt a választ adta, hogy „semmit, hiszen nem kapunk semmilyen tájékoztatást, amit tudok, arról is a médiából értesültem.” Az ott dolgozóknak sincs arról információja, hogy hova költöztetik át őket. „Az egyik legújabb hír, amit olvastam, hogy a fóti gyermekotthon felszámolásának tervét 10 évre titkosították.” Karolina szeretné egyszer és mindenkorra eloszlatni azt a tévhitet, hogy egy nagy kastélyban laknak.

„A költözést azzal indokolják, hogy túlzsúfolt a hely, pedig mi nem is a kastélyban élünk, hanem a kertjében nemrég emelt kisebb lakóotthonokban. Olyanok mint a kertes házak, úgy kell elképzelni, mint egy erdőt, amiben van pár ház és abban élnek a gyerekek és a felnőttek.”

Ahol ő lakik, az teljesen akadálymentesített, minden adott, hogy minél önállóbban tudjon közlekedni és élni az életét. Nyolcan laknak a házban, és vigyáznak egymásra. A csoportjában élők többnyire mozgássérültek, hárman osztoznak egy szobán, nagyon jól megértik egymást, a legjobb barátnője is ott lakik.

„Nagyon szerencsés az otthon elhelyezkedése, könnyen ki tudunk menni a városba, ha engedélyt kérünk, és megmondjuk, mettől meddig szeretnénk kint lenni. El szoktunk menni lángosozni, a kedvencem a sajtos tejfölös, ha pedig szeretnék például egy ruhát vásárolni, akkor szólok az egyik felnőttnek, és elmegyünk együtt a városba.”

A Facebookon kér segítséget

Középiskolába a 70 kilométerre található Balassagyarmatra jár, ahol hétköznap bent is lakik, pénteken délután jön haza. Mindenki a képességének megfelelő intézetben tanul, Balassagyarmatra a társai közül mások nem járnak. Hazaérve megbeszélik egymás között, kinek, hogy telt a hete, tévéznek, néha pedig elvonulva gépeznek és zenét hallgatnak.

„Mivel nem tudom, hogy hova fogok költözni, van rá esély, hogy jövőre nem tudok Balassagyarmaton érettségizni, hiszen ha az ország másik végére tesznek, nem biztos, hogy tudnak szállítani. Viszont én szeretnék ott érettségizni, mert már ismerem a tanárokat és a környezetet.”

Arra pedig, hogyan próbálja lelkileg átvészelni ezt az időszakot, azt a választ adja:

„Bizakodom.”

Karolina a Facebook posztja végén arra kéri az embereket, hogy segítsenek nekik abban, hogy együtt maradhassanak, és felteszi a kérdést, hogy „Ti tudnátok a családotok nélkül boldogok lenni?”


KÖVESS MINKET:





hirdetés
20190615_083643.jpg

50 ezer forintot spórol havonta a kisgyerekes család azzal, hogy hulladékmentesen élnek

Mit csinál egy környezettudatos anya, ha a gyerek chipset kíván? Mit használnak babasampon helyett? Hogyan csökkent le egyetlen pici szemetes méretűre a heti hulladékmennyiségük pár év alatt? Egy kétgyerekes anyukával beszélgettünk.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2019. június 15.



Flaisz Barbara állatorvos egy főváros közeli kisvárosban él családjával. Évek óta ismerem, de csak nemrég tudtam meg róla, hogy a hulladékmentesség elkötelezett híve. Nem kampányol harsányan, de annál intenzívebben foglalkozik a témával. Ő moderálja a Háztartásom hulladék nélkül - Dél-Kelet Pest megye Facebook-oldalt, ahol csupa egyszerű és kreatív ötletet oszt meg társaival együtt azoknak, akik igyekeznének kevesebb hulladékkal terhelni a környezetüket. Arról beszélgettünk, milyen kisgyerekesként a zero waste-gyakorlat jegyében élni.

Vágjunk a közepébe. Mennyi szemetet termeltetek mondjuk 5 évvel ezelőtt és hogy állsz vele most?

Négy fős család vagyunk és van egy körülbelül 15-20 literes kiskukánk. Ez régebben hetente háromszor telt meg - ma már csak egyszer.

Mikor és milyen hatásra kezdtél el a zero waste témájával foglalkozni?

Amikor a kisfiam egy éves volt - vagyis 2016 novembere körül -, elég sokat olvastam a mosható pelenkáról. Arra gondoltunk, talán könnyebb lesz átállnia a szobatisztaságra, ha nem a kidobható változatot használjuk. Aztán kiderült, hogy a mosható pelenkás babák kábé ugyanúgy válnak szobatisztává, mint az eldobható pelenkások - csak annyi a különbség, hogy láthatóan kevesebb a szemét."

"Már akkor is szelektíven gyűjtöttük a szemetet - és a szelektívben is látszik a különbség. Akkor két zsák műanyagot tettünk ki - ma már csak egyet. Aztán tagja lettem a "Háztartásom hulladék nélkül" névre hallgató Facebook-csoportnak, ahol egymás után jöttek az ötletek, mindenki megosztotta, mit hogyan csinál.

Lelkiismereti kérdéssé is vált ez benned? Fontossá vált, hogy kevés szemetet termelj?

Most már igen. Persze ez fokozatosan alakult ki, ahogy figyelemmel kísértem a háztartási ötleteket. Láttam, hogy mások kis zsákokat varrnak, amiben veszik a kenyeret meg a zöldséget, és én is szerettem volna ilyet. Nagyon megtetszett, jópofa volt, hogy hálós, mintás zsákokba lehet pakolni, nem a nejlonzacskóba - tehát környezetbarát is. Ezért vettünk egy varrógépet és én is elkezdtem ilyen kis textilzsákokat varrogatni. Ez volt az első lépés.

Hogy képzeljük el egy bevásárlásodat?

Mi már nem járunk bevásárlóközpontokba, mert az élelmiszert ilyen alternatív módon egyszerűbb megvenni helyi boltokban és kistermelőknél. A második lépés, amin például el lehet gondolkodni, hogy miként vásárolunk húst és felvágottat.

Hiszen a gyümölcs és a pékáru nem nehéz kérdés: ezt megoldod a zsákkal. De mi a helyzet a sajttal, a felvágottakkal? A zero waste elve alapján ezeket általunk vitt dobozban lehet hazavinni,

de ez a nagyobb szupermarketekben nem mindenütt elfogadott, sok helyen még nem nézik jó szemmel, a saját higiéniai előírásaik miatt. Ezért egyszerűbb ezt kisebb üzletekben, kistermelőknél elintézni. Megtervezzük a bevásárlásainkat, például kedden elmegyünk a henteshez, annyi dobozt viszünk, amennyi kell - szerdán meg mondjuk a tejboltba megyünk és annyi üveget viszünk, amennyire szükség van.

Több zöldség-gyümölcsfajtát nem is kell megvenned. Mit termesztesz itthon?

Cseresznyét, meggyet, barackot, körtét, szilvát, ribizlit. Fűszernövényeink is vannak: bazsalikom, tárkony, rozmaring, menta. Zöldségféléket is termesztünk. Elég sok minden van, ahhoz képest, hogy nem is túl nagy a telek.

Gabonafélékhez, magvakhoz is saját doboz segítségével jutsz hozzá?

Igen. Most már a rizst is a piacon vásárolom a magosnál, aki egy hatalmas zsákból méri ki.

Mi a helyzet a tejjel?

A tejet saját üvegben - a félreértések elkerülése végett: üvegből van, nem palack, a szerző - vesszük. Az üveget könnyen lehet fertőtleníteni: kifőzni, forrázni. Egy részét tartósítjuk is egyből úgy, hogy joghurtot készítünk belőle.

Oltóanyaggal?

Nem. Egy liter tejet felforralok, és belekeverek egy kis doboz joghurtot. Így kapok egy liter joghurtot, amit tovább tudok oltani. Így lesz végül egy kis doboz joghurtból négy-öt kilónyi. Kifőzött befőttes üvegben tárolom. Tíz-tizenkét óra kell neki és kész is van.

Tejfölt is szoktál készíteni?

Nem, de azt is saját üvegbe tudom kérni a tejboltban.

Mindebből arra következtetek, hogy te magad főzöl, nem rendelitek az ételt.

Igen, de nem egyszerű. Bár volt, hogy elvittük a saját dobozunkban a gyümölcslevest az étteremből, viszont azt sehogy sem tudtam megértetni, hogy a pizzába szúrt háromágú műanyagot nem kérem. Az ilyen szituációkat úgy kerüljük ki, hogy nem rendelünk.

Bevallom, ha pizzát rendelek, pillanatnyilag eszembe sem jut ez a kis műanyag. Ehhez azért komoly szemléletváltásra van szükség.

Szerintem sok mindenre szépen fokozatosan jön rá az ember - aztán egymás után jönnek az ötletek és rájössz, hogy jé, ezt így is lehet csinálni. A gondolat először érlelődik, pár hétig, vagy hónapig, aztán elkezded máshogy csinálni.

Milyen gondolatisággal társul ez nálad? Aggódsz a Föld jövőjéért? A gyerekeidéért, az unokáidért?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
momentum-csehkatalin-1.jpg

Cseh Katalin: Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága

A Momentum frissen megválasztott EP-képviselője három és fél éve vegán, és vonattal ment Brüsszelbe, hogy megmutassa: valós alternatíva kell a repüléssel szemben. Interjú.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. június 12.



Az EP-választás egyik legnagyobb meglepetését a Momentum okozta, közel 350 ezren szavaztak rájuk, így két képviselőt is küldhetnek az Európai Parlamentbe. A párt listavezetőjével, Cseh Katalinnal arról beszélgettünk, milyen zöldpolitikát fognak képviselni, és hogy viszonyulnak az életünket pár éven belül teljesen átformáló digitális forradalomhoz.

– Hogy telt az elmúlt két hét a választás óta?

– Nagyon sűrű volt, felpörögtek az események. A jelentős részét Brüsszelben töltöttem, ahol a pártcsaládunknak az EP harmadik legnagyobb erejeként fontos szerep jut a tárgyalások során. Tulajdonképpen most dől el Európa sorsa a következő öt évre, és hatalmas megtiszteltetés, hogy a Momentum delegációjának vezetőjeként én is ott ülhetek abban a körben, ahol a döntések születnek.

Mi már az elmúlt időszakban is mindvégig azt képviseltük, hogy határozottabban fel kell lépni azért, hogy az uniót egy sokkal demokratikusabb, a jogállamiságot erősebben védő, a korrupció ellen minden erejével küzdő szervezetté tegyük. Örülök, hogy ezeket a szempontokat most a frakción belüli, illetve a frakciók közötti egyeztetéseken is képviselni tudom.

– Mesélne kicsit magáról? Hogyan került a politika közelébe, mennyire volt ez éles váltás ahhoz képest, amivel korábban foglalkozott?

– Orvosi egyetemen végeztem Magyarországon szülész-nőgyógyászként, aztán Hollandiában tanultam orvosi közgazdaságtant. Dolgoztam egy kutató cégnél, a felelősségtudat és a szívem hazahúzott, a hazai egészségügy állapotát ismerve szerettem volna inkább itt kamatoztatni a tudásom.

Miután elhelyezkedtem rezidensként, hamar szembesültem vele, milyen szinten hátráltatja a mindennapi munkavégzést a rossz kormányzás. Betegek halnak meg pusztán azért, mert a mindenkori kormány nem képes határozott lépéseket tenni a rendszer rendbetételére.

Ekkor döntöttem el, hogy komolyabban kell foglalkoznom a politikával: oda szerettem volna kerülni, ahol a döntéseket hozzák, és aktívan beleszólni, hogy jobb döntések szülessenek. Így kerültem közel a Momentumhoz, ahol az EP-kampányt már listavezetőként csinálhattam végig. Számomra egészen megdöbbentő, milyen szinten eltávolodtunk Európától az utóbbi években, és ezzel párhuzamosan mekkora pazarlás zajlik az EU-s pénzekkel. Annak az uniónak a pénzét szórja el a kormány, amit aztán óriásplakátokon gyaláz. Úgy éreztem, hogy ez ellen tenni kell.

– Az orvosi pályának mikor fordított hátat?

– Tavaly év elejéig, nagyjából az országgyűlési kampányig dolgoztam orvosként. Persze sajnálom, hogy a következő öt évben biztosan nem lesz módom gyógyítani, de ha jól végzem a dolgomat, politikusként is sokat tehetek majd azért, hogy egészségesebben éljenek a magyarok és jobbak legyenek az ellátási körülmények. Tiszteletben tartva azoknak a hősöknek a munkáját, akik nap mint nap küzdenek ezzel a rossz rendszerrel, szerintem itt az idő, hogy valaki megpróbálja magát a rendszert is rendbe tenni.

– A DK egyből a választási eredmény, vagyis Jávor Benedek és az LMP kiesése után bejelentette, hogy ők teljes mellszélességgel képviselik majd a zöldpolitikát Európában. A Momentum prioritásai között mennyire van elől ez a téma?

– Nagyon örülök, hogy a DK ezt mondta, szerintem minden párt prioritási listájának elején kellene szerepelnie. Ugyanis az nem pártpolitikai kérdés, élhető marad-e a bolygó akár már 10-20 év múlva. Sajnálom, hogy a Fidesz EP-program(nak nevezett) pontjai között az ég világon semmi említés nincs arról, hogyan akarnak hozzáállni a közelgő környezeti katasztrófa kezeléséhez. Sőt, Szijjártó Péter azóta el is mondta, hogy az autóipar fontosabb számára, mint a klímavédelem.

Nekünk a Momentumban az a véleményünk, hogy zöldnek lenni alap, nem jobb- vagy baloldaliság kérdése. A zöldpárti frakcióban a következő ciklusban valóban nem ül majd magyar képviselő, mi sem ott leszünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnánk kivenni a részünket abból a munkából, amit záros határidőn belül muszáj lesz elvégezni Európában. Hiszen a klímaváltozás nem ismer határokat, kizárólag összefogva, európai egységként vehetjük fel a harcot vele.

És a jelenleginél jóval határozottabb álláspontra van szükség: például el kellene kezdeni gondolkodni azon, hogy végre megadóztassuk a kerozin árát, hiszen mindenki tudja, hogy a repülés a leginkább környezetszennyező közlekedési mód.

– Ehhez azért előbb nem ártana versenyképes alternatívákat teremteni.

– Valóban, pont erre szeretném felhívni a figyelmet egy kisebb akcióval: legközelebb vonattal fogok kimenni Brüsszelbe, ami egy körülbelül 19 órás út lesz, két vagy három átszállással, kétszer annyiért, mint amibe egy átlagos repülőjegy kerül. (Erre az interjú elkészülte óta sor is került – a szerk.)

Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága. Eléggé bántja a lelkiismeretemet, hogy ennyit kell majd repülnöm a munkám miatt, de ezen a viszonylaton jelenleg egyszerűen nincs valós alternatíva.

A politikusok beszélhetnek, amiről akarnak, de ha nem tesszük könnyen elérhetővé és olcsóvá a környezetkímélő életmódot mindenki számára, nehezen várhatjuk el az emberektől, hogy plusz áldozatot hozzanak miatta. Azért is szeretnék dolgozni, hogy ez megváltozzon: közvetlen vasúti összeköttetésre van szükség minél több európai nagyváros között, olyan árképzéssel, ami felveheti a versenyt a fapadosokkal.

– A politikában mostanában eléggé divatba jött felülni a „klímavonatra”: egyre többen dobálóznak hangzatos ígéretekkel, valós elhivatottság helyett opportunizmusból. A Momentum mit tehet azért, hogy elhiggyék róla, komolyan gondolja?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
szel-david-gender-cimkep-1000x727.jpg

„Ha a fiam háromévesen elém állt volna, hogy azt mondja, mostantól ő lány, elfogadom, és kivárok”

‘Nem öltöztetem tütübe és nem adok neki Barbie-babát, de nem szidom le vagy bonyolódom hosszas beszélgetésekbe’ – mondja Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus. Szerinte a gendersemleges nevelésnél ma jóval nagyobb ‘parákkal’ kell szembenéznie egy szülőnek: például a pornóval és a dizájner-drogokkal.
Hargitay Judit. Címkép: Pexels - szmo.hu
2019. június 13.



A közvetlen ok, amiért megkerestem, egy itthon óriási felháborodást kiváltó hír volt. Charlize Theron hollywoodi színésznő bejelentette: hároméves kora óta kislányként neveli a fiát, mert a gyerek úgy akarja. Azóta lányruhákat ad rá, és lányként kezeli. Csak úgy ömlöttek a cikk alá a színésznőt becsmérlő kommentek, teljesen kiverte a biztosítékot.

– Mi a véleménye erről?

– A lányruhákat én is túlzásnak tartom, pláne egy ekkora gyereknél, amikor a nemi identitás még csak gyerekcipőben jár, a nemhez igazodás pedig csak hat éves korra szilárdul igazán meg, de ezzel együtt sem látok akkora drámát ebben az ügyben.

A magyar társadalom meglehetősen ítélkező, moralizáló, és ami például a gyereknevelést illeti, még csak nem is különösebben következetes. A gyerek nemi identitásával kapcsolatban is elképesztő kockákban élünk: szerintünk, ha egy kisfiú kijelenti, hogy ő lány, az alapból nem normális dolog.

– Miért, ön szerint normális?

– Egyrészt rengeteg oka lehet egy ilyen mondatnak, másrészt egy kisgyereknél sok minden normális, ami nekünk furának tűnik. Gondoljunk arra, amikor azt mondja a gyerek, hogy ő gőzmozdony. És csihuhuzik. Vagy háromévesen elkezd számolni, és sorolja: “egy, kettő, kilenc, tizenhat.” Nem esünk neki, hogy hülyeséget mond, hanem megdicsérjük, hogy milyen jól számol.

Ha egy kisfiú közli, hogy ő lány, vagy fordítva, szerintem azt is érdemes egy ideig semlegesen kezelni, és kivárni. Nem kell se tütübe, se öltönybe öltöztetni, nem kell rátenni egy lapáttal, de hagyni kell, visszakérdezni, miért gondolja így, beszélgetni vele. Az esetek többségében az ilyesmi úgyis elmúlik.

– A nemsemleges (vagy gender-semleges) nevelés a nyugati világban egyre nagyobb teret hódít. Az a lényege, hogy ne erőltessük rá a gyerekre, hogy neki fiúként vagy lányként hogy KELL viselkednie, hadd döntse el ezt ő.

– Nézze, a gyereknevelésben szerintem nagyon tág keretek vannak. Sok mindent meg lehet tenni. Az én kislányom is megörökölt a fiú unokatesójától egy futóbiciklit, ami fekete, és rá van írva, hogy “Andris”. Nem esett kétségbe tőle. Egy szülőnek sem kell megijedni, hogy a lánya fiú lesz, ha szeret focizni. De még ennél súlyosabb dolgoknál sem kell rögtön riadót fújni.

Ismerek egy házaspárt, akik amikor elváltak, a hatéves fiuk hónapokig minden nap beöltözött otthon lányruhába, és úgy mászkált. Nem bántották, kivártak. Aztán abbahagyta. Valószínűleg a válás miatti szorongását dolgozta fel így. Ha egy kisgyerek tikkel, tépkedi a hajszálait, vagy esetleg azon kapjuk, hogy maszturbál, ne essünk rögtön pánikba. Figyeljük a viselkedését, próbáljuk megérteni, hogy milyen helyzetekben fordul elő, hátha megértjük, milyen belső parát vezet le ezzel. Az sem árt, ha megpróbáljuk szülőként végiggondolni, hogy mi min tudnánk változtatni, a lényeg viszont, hogy pont arról, amit csinál, nem érdemes beszélni, mert jó eséllyel nem is tudatosan csinálja.

Fotó: Marosi Viktor

– De mi van akkor, ha évekig más neműnek vallja magát, mint amilyennek született?

– Nyilván van az a pont, amikor már érdemes szakemberhez fordulni, de nem azonnal. Nem könnyű eltalálni a tökéletes időpontot, kicsit olyan ez, mint a tárkonyos raguleves. Hogy mennyi tárkony kell hozzá. Amikor már azt hisszük, bőven tettünk bele, nem kell több, na akkor még egy picit, és úgy lesz jó.

Vagyis bármit észlelünk a gyereken, ami fura, és nem múlik, és ha beszélgetünk vele, akkor sem jutunk előbbre, akkor is még legyünk türelmesek egy picit, és csak utána menjünk szakemberhez.

Természetesen ez a stratégia betegségeknél és komoly hangulatváltásoknál nem érvényes. Azt pedig kevesen tudják, hogy nem muszáj a legdrágább pszichológushoz fordulni: vannak mindenki számára elérhető területi, körzeti tanácsadók, ha pedig oda nem lehet bejutni (márpedig sokszor őrült várólisták vannak), a védőnők és a gyerekorvosok is nagyon tapasztaltak, őket is nyugodtan meg lehet kérdezni, ha aggódunk a gyerekért.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
belenyul-a-kormany-az-oktatasba-de-nem-mondjak-meg-mit-akarnak-vele-1024x683-1000x667.jpg

Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele

Több ponton is módosítanák a köznevelési törvényt: például megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok menekülőútja és a problémás gyerekek zsákutcája volt egyszerre.
Neuberger Eszter, Szurovecz Illés írása, Abcúg, Fotó: Magócsi Márton - szmo.hu
2019. június 14.



Azt viszont nem tudni, mi lesz helyette, a szöveg alapján az is lehet, hogy minden marad a régiben. Közben módosítanák a két éve elfogadott Taigetosz-törvényt is, és egyéni fejlesztést írnak elő a tanulási zavaros gyerekeknek. Kérdés, szakemberek híján mire mennek vele.

A köznevelési törvényt több ponton is módosító javaslatot nyújtott be az országgyűlésnek csütörtökön Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. A javaslat, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) állított össze, két igazán fontos intézkedést tartalmaz, az ezekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat szedjük most össze.

A törvényjavaslat egyik lényegi eleme, hogy megszünteti a magántanulói jogviszonyt. Ez azonban valószínűleg nem jelenti azt, hogy a törvény életbe lépése után az eddig valamilyen okból az iskolán kívül tanuló diákok mind visszaülnek az iskolapadba. Jön az “egyéni munkarenddel rendelkező tanuló” státusz, amiről azonban a törvénytervezet szövege nem árul el sok konkrétumot.

Ami kirajzolódik belőle, az az, hogy míg a felmentés az iskolai jelenlét alól korábban igazgatói hatáskör volt, az új szabályok szerint az intézményvezetőnek – más szereplők mellett – már csak véleményezési joga lenne ebben. Azt, hogy ki lehet egyéni munkarendű tanuló, majd egy állami szerv fogja eldönteni, de hogy pontosan melyik, arról később rendeletben dönt a kormány.

Azon kívül nem sokat tudni az egyéni tanrendről, hogy ugyanúgy osztályozó vizsgákon kell majd számot adniuk az így tanuló diákoknak a tananyag elsajátításáról. Például azt sem, hogy ehhez milyen segítséget kell majd kapniuk az iskolától. Annyi biztos: ahogy korábban a magántanulói státuszt, úgy az egyéni tanrendet is évente felülvizsgálja majd az illetékes hatóság. A törvény életbe lépésekor már magántanulói státuszban lévő diákok iskolai munka alóli felmentését felülvizsgálják majd, hogy eldőljön, ki folytathatja egyéni tanrendű tanulóként.

Az intézkedés értelmezését nehezíti, hogy a javaslatot kidolgozó Emberi Erőforrások Minisztériuma a sajtó kérdéseire sem közölt semmilyen részletet a törvénymódosítással kapcsolatban, így azt sem lehet tudni, a magántanulásra vonatkozó változtatások milyen céllal kerültek a javaslatba.

Az még nem old meg semmit, ha elzárjuk a szelepet

Lannert Judit oktatáskutató, a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ igazgatója is csak találgatni tudott, amikor a javaslattal kapcsolatban az Abcúg kérdezte.

Szerinte az egyéni tanrend engedélyezésének központi, állami hivatali hatáskörbe vonása a nagyobb kontrollról szól, ami érthető válaszreakció arra, hogy “a magántanulói státusszal eléggé visszaéltek az elmúlt években minden oldalról”.

A magántanulói státuszt eredetileg azoknak találták ki, akik különböző okokból (betegség, beilleszkedési zavarok, családi problémák, külföldre költözés, sport- vagy művészeti karrier miatt) nem tudnak bekapcsolódni a hagyományos iskolarendszerbe, a tankötelezettségüket így az iskolán kívül teljesíthetik. A Magyarországon magántanulóként tanuló 7-8 ezer diák között persze sok ilyen gyerek is van. Mostanra azonban két másik csoport is erősen jelen van ezen a területen.

Az egyik azoké a gyerekeké, akiket a szüleik azért minősíttették magántanulóvá, mert így szerették volna kiemelni őket a merevnek, poroszosnak gondolt közoktatásból. Esetleg megelégelték, hogy tanulási vagy magatartási nehézségekkel küzdő gyerekeik nem jutnak egyről a kettőre a hagyományos iskolában. Ezek a szülők aztán maguk alapította, vagy már létező, tandíjas “magántanulói csoportokban” taníttatták tovább a gyerekeiket. Ezzel – az állam szempontjából – csak az a baj, hogy kialakult az oktatásban egy olyan szürkezóna, ami mind foglalkoztatási, mind minőségbiztosítási szempontból szinte teljesen ellenőrizhetetlen, és mindennek a magántanulói státusz az alapja.

A másik pedig azoké a diákoké, akik olyan krónikus magatartásproblémákkal rendelkeznek, hogy az amúgy is erőforrás-hiányos iskolák könnyebbnek látják, ha iskolán kívül, magántanulói státuszban tanulnak náluk ezek a gyerekek. Ennek szükségességéről a szülőket is meg kell győzniük, ami nem olyan nehéz feladat. Ahogyan egy korábbi, a témával foglalkozó cikkükben írták, az esetek többségében a szülő maga is belefáradt, hogy folyton a gyereke vállalhatatlan viselkedéséről kell hallania. És fél is attól, hogy ha magatartása miatt kirúgják, nem lesz másik iskola, ami felveszi a fiatalt.

Ennek a két folyamatnak a visszafordítására lehetne jó Lannert Judit szerint a törvényjavaslat, ami akár üzenet is lehetne, hogy az oktatásirányítás a befogadóbb, a gyerekek közötti különbségekre érzékenyebb iskolát szeretne. Erre azonban nem sok minden utal. Márpedig, Lannert szerint, ha a mostani reformok mellett a közoktatásban nem indul el érezhető minőségi javulás, akkor azok csak tovább növelik az iskolarendszeren belüli feszültségeket. “Lehet a szelepeket bedugni, de akkor a gáz csak tovább gyűlik bent, és előbb-utóbb robban.”

Hasonlóan vélekedik egy hazai egyetem neveléstudománnyal foglalkozó kutatója is, aki szerint az egyik legnagyobb kérdés, milyen hatással lesz a törvény a magántanulói csoportok kérdésére. A neve elhallgatását kérő kutató – aki egy ideig maga is egy magántanulói csoportba járatta erősen diszlexiás gyerekét – úgy látja: a kevés, tényleg progresszív tanulócsoportot leszámítva a csoportok többségében nincs meg a megfelelő szakértelem a valamilyen tanulási, vagy beilleszkedési nehézségekkel rendelkező gyerekek tanítására. Márpedig ilyen gyerekekből van szerinte a legtöbb a tanulócsoportokban.

Szerinte szerint fontos lenne, hogy ezek a gyerekek visszaintegrálódjanak az iskolákba, de ehhez az iskolai környezetnek is gyökeresen meg kellene változnia, hogy ne erővel kelljen megszüntetni – az egyébként az iskolarendszer hibáira reagáló – magántanulói csoportokat, hanem okafogyottá váljon a létezésük.

A magántanulás területén várható változásokkal kapcsolatban két iskolaigazgatót is megkérdeztünk. Azt mondták, hivatalos úton semmilyen tájékoztatást nem kaptak a várható változásokról. Pedig több részletre is kíváncsiak, de leginkább arra, hogy mit vár majd el az iskoláktól az új szabályozás.

Eddig a tanuló szükségleteitől függően változó heti óraszámban kötelező volt iskolai foglalkozásokat biztosítaniuk a magántanulók számára. Hogy ez hogy változik az egyéni munkarendű tanulóknál, arról még semmit nem lehet tudni, pedig az egyik iskolaigazgató szerint három magántanuló felkészítése már egy egész tanári állásnak megfelelő óraszámot is igényelhet. Bár a törvény, ha elfogadják, csak jövőre lép életbe, a jelenlegi tanárhiányos közoktatásban minél hamarabb tudniuk kellene, a mostanihoz képest mekkora plusz munkaterhet jelenthet majd az oktatásirányítás mostani lépése.

Javítanának a Taigetoszon

A kormány a módosítócsomaggal korrigálná két évvel korábbi, Taigetosz néven elhíresült intézkedését is. Akkor megtiltották a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő (BTMN) gyerekek osztályzás alóli felmentését. Ők olyan diákok, akiket a diszlexia, a diszgráfia vagy a diszkalkulia valamilyen enyhébb formájával diagnosztizáltak, ami megfelelő fejlesztéssel és tanítási módszerekkel nem kellene, hogy zavarrá váljon. (A súlyosabb tanulási zavarokkal küzdő gyerekeket hívják SNI-seknek, vagyis sajátos nevelési igényűeknek).

A felmentés eltörlését sokan gyerekellenesnek minősítették, és bár bizonyos esetekben tényleg lehettek káros következményei, ez valójában erős túlzás volt. A visszafogottabb kritikák inkább azt mondták: tényleg jobb a gyereknek, ha nem mentik fel az osztályzás alól, de akkor biztosítani kellene a megfelelő egyéni fejlesztést is. Hasonlóra jutott egy alkotmánybírósági (AB) határozat, amely szerint garantálni kellene “a tanulók egyéni képességeikhez igazodó fejlődését”.

A kormány is erre az AB-határozatra hivatkozik most, amikor fejlesztő pedagógiai ellátás keretében tenné kötelezővé a BTMN-es gyerekek tantárgyi felzárkóztatását és készségfejlesztését. A javaslatban azt írják, utóbbit fejlesztő pedagógusnak kell végeznie.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x