hirdetés
anyaink_taskaja_ck.jpg

Ezt rejtette anyáink strandtáskája a 70-es években

A Kádár-kor hiánygazdasága ellenére a Balatonon mégis kipottyant egy-két nyugati luxuscikk a strandtáskákból.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Balatonlelle. 1975. Fortepan/Szalay Zoltán - szmo.hu
2019. június 12.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Ha visszatekintünk a 70-es évekre, az akkoriban is élt generációknak elsősorban a hiánygazdaság jut az eszébe, de mintha a Balaton partot ez az átok elkerülte volna. A 60-as évek végére tetőre hágott a magyar tenger fejlesztése, sorra épültek a szállodák, a SZOT-üdülők, a kereskedelem pedig ontotta azokat a kellékeket, amelyek nélkülözhetetlenek voltak egy-egy kényelmes nyaraláshoz. Gondoljunk csak a blogunkat ihlető Pálma gumimatracra vagy a világon már akkoriban igen népszerű magyar találmányra, a vízibiciklire. Ráadásul a Kádár-kor virágzó időszakában a hölgyeknek sem kellett nélkülözniük a nyugaton megszokott kényelmet, így például a legtrendibb fürdőruhákat vagy akár a legjobb napvédő krémeket sem. De vajon az akkori valutahiány mellett hogyan tudta Magyarország beszerezni ezeket a külföldön is igen kurrens nyaralási termékeket? Mi utánajártunk az egykori kulisszatitkoknak.

A strandtáska és a Danulon

A történetet mindenképpen a strandtáskákkal kell kezdeni,

amelyek tulajdonképpen nem is léteztek. Jóval trendibb volt akkoriban nylon hálós szatyorba (leánykori nevén cekker) begyömöszölni a csere-fürdőruhát és a napozókrémet, meg a nagyi takaróját, hogy ne kelljen a csupasz földre vagy fűre feküdni.

Megjegyzem, hogy akkoriban még nem igen léteztek a ma megszokott, földre teríthető fürdőlepedők, jobbára gyékényen, Pálma kék-piros gumimatracon vagy egy pléden feszítettünk a balatoni strandokon. De térjünk vissza a hálós szatyrokhoz, amiből több színt is beszerzett magának akkoriban egy magára valamicskét is adó hölgy. Tehette ezt könnyedén, hiszen a magyar nylon – illetve a már teljesen saját fejlesztésű műanyag szál, a Danulon – szinte korlátlan mennyiségben állt a feldolgozóipar rendelkezésre.

Velencei-tó. 1966. Fortepan

De ez nem volt mindig így, a II. Világháború után igazi hiánycikk volt a nylon és az abból készült harisnyák, zsákok, ruhák is igazi luxusnak számítottak. Pont emiatt a Rákosi vezetés már az 50-es évek elején eldöntötte, hogy mindenképpen meg kell szüntetni a nylon külföldi importját, már csak azért is, mert ez jórészt Amerikából érkezett. Az államosított vállalatok hagyatékán létre is jött a mosonmagyaróvári Műselyemgyár, amely először kezdte meg a termelést. Ezt követte

a nyergesújfalui Viszkóza Gyár fejlesztése, ahol a 60-as években bevezették az új műanyagfonál, a Danulon készítését. Ezt a bútoriparban és járműveken matracok, ülések céljára, szatyorkészítésre, harisnyagyártásra egyaránt használták.

Fürdőruhák házilag és az Aranypóktól

A nyergesújfalui termelőüzem ontotta a műanyag alapú fonalakat, a műselymet és nylont, így nem csoda, hogy a szatyrok és divatruhák mellett a fürdőruhák készítése is felfutott. Míg a 60-as években a nők a saját ügyeséségükre és

a Nők Lapjában megjelenő szabásmintákra voltak utalva fürdőruha fronton,

addig a következő évtizedben már elég fürdőruha érkezett a boltokba nyugatról, illetve a Habselyem Kötöttárugyár egységeitől (békéscsabai, hódmezővásárhelyi).

Siófok. 1978. Fortepan/Urban Tamás

A fürdőruhakereskedelem égiszén pedig megjelent egy új csillag, az Aranypók, amely a luxus érzetét hozta el a magyar hölgyeknek. A harisnyanadrág márkáról elnevezett kereskedelemi egység már a XX. század elején létezett, de az államosítások után a Divatáru Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozó bolt igazán nem talált magára. A balatoni aranykor és a fokozódó fürdőruha igények kellettek a robbanásszerű fejlődéshez, így a 70-es évekre már 30 üzlettel rendelkezett a láncolat, ahol fehérneműt, harisnyát, hálóruhát és természetesen fürdőruhát is lehetett kapni. 1973-ban lett a boltok neve hivatalosan is Aranypók, és ekkortól indult meg az önálló marketing is, középpontban az igényes bikinikkel és fürdőruhákkal, strandkendőkkel és kalapokkal.

Létezett a nap elleni védelem is: krémek és szemüvegek

Ha anyáink beszerezték a legdivatosabb rucikat, kalapokat, strandszatyrokat, akkor nem volt más hátra, mint hogy a napvédelemről gondoskodjanak. A valódi napvédő termékek, először a napolajak, majd a naptejek és krémek is ekkor kezdtek el terjedni. Köszönhetően annak, hogy

a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, a későbbi Caola liszensz-szerződést kötött a NIVEA gyártójával, a Beiersdorffal 1968-ban. A nyugati piacokon taroló kék márka így ismét a visszatért a magyar boltok polcaira, immár hazai gyártásban, de az eredeti köntösbe csomagolva.

Valódi luxusnak tekintették az emberek nem csak borsos ára miatt, de még sokan emlékeztek a NIVEA krém előnyeire még a háború előtti időkből. A 70-es évek elejére végre itthon is elérhetővé vált a klasszikus kék tégelyes NIVEA Creme, amelyet ajánlottak a leégett bőr ápolására csakúgy, mint borotválkozás után a férfiaknak. Ezt követték pár éven belül a napozókrémek, naptejek és napolajok, később pedig a NIVEA szappan. A márka visszaköltözött a magyarok fürdőszobáiba és a strandszatyrokban is szinte egyeduralkodóvá vált, különösen a tehetősebbek körében. A kozmetikai vállalatnak egyébként olyannyira jól sikerült a gyártás, hogy a nyugati liszensztulaj sokszor ezekből a termékekből pótolta a hiányzó exportmennyiséget.

A strandszatyrokban ezen kívül természetesen ott voltak a divatos, olasz mintára készült napszemüvegek is. 1970-ben a szemüveg és lencseforgalmazás felelőse, az Ofotért Vállalat még napszemüveg-bemutató eseményt is tartott a nagyérdeműnek. Ebben bemutatkoztak

a legújabb trend szerint készült női MOM szemüvegek, a férfiak a Concorde, Gemini és Szonáta típusokban pompázhattak, míg a fiatal tiniknek színes keretekkel a Krisztina kollekciót szánták.

A kínálatban voltak KGST és olasz, francia import darabok egyaránt, amelyeket minden évben a kedvezményes tavaszi vásár idején kínáltak a legjobb áron. Az éves sajtóeseményeken persze mindig elmondták, hogy csak fényes nyári napon viseljük a szemüvegeket, mert egyébként káros a szűrt fény a szemnek, illetve arra is felhívták a figyelmet, hogy a gyerekek egyáltalán ne vegyenek fel napszemüveget. A sok orvosi utasítás és tiltás ellenére a 70-es években nem volt olyan balatoni nyaraló, aki ne viselt volna napszemüveget, az Ofotért is 7-800.000 darabot értékesített szinte minden évben, ezen kívül pedig még egy-két élelmes maszek-butikosnak is sikerült pár ezer míves darabot eladni.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:





hirdetés
csernobil.jpg

Mégsem haltak meg heteken belül a csernobili önfeláldozó búvárok?

A legenda szerint már a merülés után nem sokkal sugárbetegség végzett velük. Utánajártunk, mi lehet az igazság.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 27.



Az HBO Csernobil sorozatában egy pár snitt erejéig nyomon követhettük a három hős búvár akcióját is, akik szembenézve a halállal, önként vállalták, hogy leeresztik az olvadó mag alatti medencét.

Láthattuk, ahogy térdig gázolnak a radioaktív vízben, velük izgultunk, miközben a vaksötétben tönkrementek lámpáik, és együtt örültünk, amikor a küldetést sikeresen teljesítve kijutottak a felszínre.

A sorozat egyelőre nem tért ki rá, de vajon mi lett a búvárokkal?

A legenda szerint - amelyet korábban mi is megírtunk -, már a merülést követő hetekben meghaltak sugárbetegségben.

Egy kutatás azonban ellentmond ennek a verziónak.

Lávaszerű massza az alagsorban

Az első robbanás után tíz nappal egy még komolyabb fenyegetéssel szembesültek a csernobili atomerőműnél. A tűz megfékezésére használt agyag, homok és bór lávaszerű anyaggá változott, ami felgyűlt a reaktormag körül. A massza elkezdte átégetni magát az alatta található vízzel teli medencéig. Ha eljutott volna odáig, akkor a keletkező gőz és az abból képződő radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.

Annak érdekében, hogy megakadályozzák a robbanást, le kellett engedni a reaktor alatti medencében felgyűlt vizet. Ám az alagsor, így a szelepek is víz alatt voltak.

A csernobili „öngyilkossági csapat” népszerű legendája

Az események legnépszerűbb (és valószínűleg kitalált) változata öngyilkos búvárokról szól. E szerint egy katona és két csernobili mérnök önként jelentkezett, és bátran búvár ruhát öltve alámerült a radioaktív vízbe. A lámpáik használhatatlanná váltak a sugárzástól, ám a csapat a sötétben is sikeresen véghez vitte a feladatot. Sikerült megtalálniuk a zárószelepet és kinyitniuk a kapukat, hogy a víz távozzon.

A búvárok tudták, hogy az alagsorban nagyon nagy a sugárzás. A feletteseik megígérték nekik, hogy ha meghalnak, gondoskodni fognak a családjaikról. Tudták, hogy nagy eséllyel öngyilkos küldetésre mennek.

A történet ezen változata szerint, mire elhagyták a medencét, a búvárok már szenvedtek a sugárbetegség hatásaitól, és mindannyian heteken belül meghaltak.

A három csernobili búvár legendájáról mi is írtunk. Erről a verzióról ITT olvashatsz részletesen.

Mi történt valójában?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
A_Mengele_lany02.jpg

Aki legyőzte Mengelét – a négy koncentrációs tábort túlélő magyar lány igaz története

A szlovákiai magyar nő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 05.



„A színtiszta pokol volt, amit emberek teremtettek más emberek számára itt a földön” – így jellemzi Auschwitz-Birkenaut Viola Stern Fischer, a négy koncentrációs tábort túlélő, szlovákiai magyar nő. A történelmi könyvek rideg vonalasságán az első mondattal túllépő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth zsurnaliszta írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel. Viola, korábbi nevén Ibolya az egyike volt azon keveseknek, akik túlélték a haláltábor rettegett orvosának embertelen kísérleteit.

Mengele-lány voltam. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett viselniük a kísérleteit. Egyike a keveseknek, akik ezt túlélték.

És talán az egyetlen, aki legyőzte – a doktor és a csapata olyasmiket művelt velem, hogy valójában soha nem részesülhettem volna az élet legnagyobb ajándékában: nem tarthattam volna a kezemben a saját gyermekemet. Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van” – ezzel a gondolattal kezdi visszaemlékezését a Stern Rózsa Ibolyaként született Viola Fischerová az Animus Kiadó által gondozott regényben.

Az idős hölgy hetven évvel a történtek után tér vissza emlékeihez, és úgy adja át a második világháború előtt, alatt és után történteket, ahogy az emlékezetében megmaradtak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
maxresdefault-1.jpg

Másfélmillió lépés tíz kilós felszereléssel, esőben, sárban, hegyen-völgyön át

Negyven év telt el azóta, hogy Rockenbauer Pálék elindultak az országos Kék túra útvonalán, hogy megmutassák a nézőknek az ország szépségeit.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 23.



Pont négy évtizede telt el azóta, hogy a világutazó és természetjáró Rockenbauer Pál és tízfős csapata kamerákkal és fényképezőkkel felszerelve elindult az országos Kék túra útvonalán, hogy a Másfélmillió lépés Magyarországon című 14 részes sorozattal megmutassák a nézőknek Magyarország értékeit, és kedvet csináljanak a túrázáshoz.

A jó kedélyű, művelt természetjáróról ekkor még senki nem sejtette, hogy cirka 10 évvel később ettől az útvonaltól nem messze leli tragikus halálát.

A Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozat ötlete Peták István szerkesztő fejéből pattant ki, aki rögtön bevonta tervébe kollégáját Rockenbauer Pált. Az eredeti terv az volt, hogy az Ifjúsági Osztályon csinálják meg a sorozatot “Fiatalok, induljatok!” címmel, ám a forgatáshoz

Tizenhatezer méter színes negatív filmre volt szükségük, ami elvitte volna az egész főszerkesztőség színes negatív keretét.

Természetesen nemet mondtak nekik. Rockenbauer ekkor Nagy Richárd elnökhöz fordult, s habár nem szerette a vadászokat, elvállalta a vadászatról szóló Natura műsor szerkesztőséget, cserébe a vadászat kedvelő Nagy - szigorú spórolás mellett - zöld utat adott a Másfélmillió lépésnek.

„Indulj el egy úton, én is egy másikon/ Hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk./ Aki minket meglát, mit fog az mondani/ Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk."

A sorozat emlékezetes főcímdalát a Muzsikás együttes adta elő. Érdekesség, hogy e népdal eredetileg egy titkos testvérszerelemről szólhat. Megváltoztatták a szöveget, és nem hangzik el az eredeti változat egyik szakasza: „Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk, ahol összegyűlünk, ketten szeretkezünk”.

Noha úgy tűnhet, spontán vették fel a jeleneteket, valójában kétéves, alapos előkészítés előzte meg a nagy túrát. Rockenbauer Pál és Sáfrány József rendezőasszisztens az előző évben végigjárta a teljes útvonalat. Tapasztalataik alapján és szakértők bevonásával előre összeállították melyik falusi háznál, templomnál, útkereszteződésnél fognak interjút készíteni, és milyen helytörténeti, néprajzi, geológiai érdekességekről szólnak majd.

A stáb 1979. július 31-én indult el az Országos Kéktúra akkori keleti végpontjától.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
gerbeaud_ck.jpg

Tényleg léteztek escortfiúk a szocializmusban?

Állítólag a pesti Gerbeaud cukrászdában a 80-as években a kielégítetlen, tehetős, idős hölgyek pénzért fiatal fiúk szerelmét vásárolhatták meg.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Bauer Sándor - szmo.hu
2019. május 25.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Városi legenda(?)

Tinédzser koromban kis falum szombati diszkójában szinte minden héten az egyik fő téma az volt, hogy a szomszéd helység két leghelyesebb sráca hol is tölti hétköznap az idejét, és miből telik nekik olyan menő cipőkre és ruhákra. Mindenesetre - akkor még internet nem lévén -

szóbeszéd kapott szárnyra, miszerint divatos cuccaikat nem is a postás fizetésükből veszik, hanem a Gerbeaud-ba járnak fizetős légyottokra idősebb, tehetősebb hölgyekkel. A pletykát az is táplálta, hogy a két srác nem volt hajlandó egyetlen diszkócicával sem szóba állni, ráadásul hétköznap nem voltak hajlandóak randizni.

Fortepan/Szalay Zoltán

Én is ekkor hallottam először a Gerbeaud-legendáról, miszerint Pesten a Vörösmarty téri cukrászdában a tehetősebb idősebb hölgyek pénzt fizetnek a csinos fiatal fiúknak egy-egy csodás óráért. Állítólag a sztori a 80-as években és a 90-es évek elején terjedt el igazán, akkoriban nem volt olyan pesti lakos, akinek valamelyik ismerőse ne hallott volna biztos forrásból a Gerbeaud-beli escort fiúkról. Azóta már sok újságíró és blogger nekiveselkedett, hogy kinyomozza az igazat, és végül mindegyikük arra a következtetésre jutott, hogy ez az egész csak városi legenda.

Mi történhetett a Gerbeaud-ban?

Városi legendának mondjuk elég színes és részletes. A jól értesültek ugyanis pontosan ismerték a különleges kapcsolatok ismerkedési szabályait.

Ha például egy idősebb hölgy kávét küldetett egy fiatal fiúnak, akkor az színtiszta felkérés volt egy kéjes órácskára. A fiú pedig két cukorral és a kávé elfogyasztásával jelezhette tehetős hódolójának, ha nyitott volt az alkalmi, pénzes kapcsolatra. Mások szerint még arra is volt példa, hogy a pincérek katalógusból ajánlgatták az idősebb szépasszonyoknak a fiatal férfiakat, ehhez nem kellett mást tennie a hölgyeknek, csak kávét rendelni szódával. Ezen kívül az evőeszközök és csészék különböző elhelyezésének módja is különféle jelentéseket hordozott, amelyekkel szó nélkül, szemérmesen kommunikálhattak egymással az escort fiúk és az idősödő hölgyek.

Fortepan/Szalay Zoltán

Már nem fog soha kiderülni, hogy vajon a szomszéd falu két leghelyesebb sráca tényleg a Gerbeaud-ban szerezte-e igen magas bevételét, vagy esetleg más illegális dologban utaztak. Pedig akkoriban a barátnőimmel többször is ellátogattunk a Vörösmarty térre, hogy megegyünk egy süteményt, hátha megpillantjuk a fiúkat „munka közben”. A Gerbeaud persze már a 1980-as évek végén sem tartozott az olcsó helyek közé, így egy-egy sütizés teljesen ki is merítette a havi zsebpénzkeretemet. De legalább sokféle süteményből, tortából és fagyiból lehetett választani, amik tényleg finomak voltak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x