hirdetés
anyaink_taskaja_ck.jpg

Ezt rejtette anyáink strandtáskája a 70-es években

A Kádár-kor hiánygazdasága ellenére a Balatonon mégis kipottyant egy-két nyugati luxuscikk a strandtáskákból.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Balatonlelle. 1975. Fortepan/Szalay Zoltán - szmo.hu
2019. június 12.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Ha visszatekintünk a 70-es évekre, az akkoriban is élt generációknak elsősorban a hiánygazdaság jut az eszébe, de mintha a Balaton partot ez az átok elkerülte volna. A 60-as évek végére tetőre hágott a magyar tenger fejlesztése, sorra épültek a szállodák, a SZOT-üdülők, a kereskedelem pedig ontotta azokat a kellékeket, amelyek nélkülözhetetlenek voltak egy-egy kényelmes nyaraláshoz. Gondoljunk csak a blogunkat ihlető Pálma gumimatracra vagy a világon már akkoriban igen népszerű magyar találmányra, a vízibiciklire. Ráadásul a Kádár-kor virágzó időszakában a hölgyeknek sem kellett nélkülözniük a nyugaton megszokott kényelmet, így például a legtrendibb fürdőruhákat vagy akár a legjobb napvédő krémeket sem. De vajon az akkori valutahiány mellett hogyan tudta Magyarország beszerezni ezeket a külföldön is igen kurrens nyaralási termékeket? Mi utánajártunk az egykori kulisszatitkoknak.

A strandtáska és a Danulon

A történetet mindenképpen a strandtáskákkal kell kezdeni,

amelyek tulajdonképpen nem is léteztek. Jóval trendibb volt akkoriban nylon hálós szatyorba (leánykori nevén cekker) begyömöszölni a csere-fürdőruhát és a napozókrémet, meg a nagyi takaróját, hogy ne kelljen a csupasz földre vagy fűre feküdni.

Megjegyzem, hogy akkoriban még nem igen léteztek a ma megszokott, földre teríthető fürdőlepedők, jobbára gyékényen, Pálma kék-piros gumimatracon vagy egy pléden feszítettünk a balatoni strandokon. De térjünk vissza a hálós szatyrokhoz, amiből több színt is beszerzett magának akkoriban egy magára valamicskét is adó hölgy. Tehette ezt könnyedén, hiszen a magyar nylon – illetve a már teljesen saját fejlesztésű műanyag szál, a Danulon – szinte korlátlan mennyiségben állt a feldolgozóipar rendelkezésre.

Velencei-tó. 1966. Fortepan

De ez nem volt mindig így, a II. Világháború után igazi hiánycikk volt a nylon és az abból készült harisnyák, zsákok, ruhák is igazi luxusnak számítottak. Pont emiatt a Rákosi vezetés már az 50-es évek elején eldöntötte, hogy mindenképpen meg kell szüntetni a nylon külföldi importját, már csak azért is, mert ez jórészt Amerikából érkezett. Az államosított vállalatok hagyatékán létre is jött a mosonmagyaróvári Műselyemgyár, amely először kezdte meg a termelést. Ezt követte

a nyergesújfalui Viszkóza Gyár fejlesztése, ahol a 60-as években bevezették az új műanyagfonál, a Danulon készítését. Ezt a bútoriparban és járműveken matracok, ülések céljára, szatyorkészítésre, harisnyagyártásra egyaránt használták.

Fürdőruhák házilag és az Aranypóktól

A nyergesújfalui termelőüzem ontotta a műanyag alapú fonalakat, a műselymet és nylont, így nem csoda, hogy a szatyrok és divatruhák mellett a fürdőruhák készítése is felfutott. Míg a 60-as években a nők a saját ügyeséségükre és

a Nők Lapjában megjelenő szabásmintákra voltak utalva fürdőruha fronton,

addig a következő évtizedben már elég fürdőruha érkezett a boltokba nyugatról, illetve a Habselyem Kötöttárugyár egységeitől (békéscsabai, hódmezővásárhelyi).

Siófok. 1978. Fortepan/Urban Tamás

A fürdőruhakereskedelem égiszén pedig megjelent egy új csillag, az Aranypók, amely a luxus érzetét hozta el a magyar hölgyeknek. A harisnyanadrág márkáról elnevezett kereskedelemi egység már a XX. század elején létezett, de az államosítások után a Divatáru Kiskereskedelmi Vállalathoz tartozó bolt igazán nem talált magára. A balatoni aranykor és a fokozódó fürdőruha igények kellettek a robbanásszerű fejlődéshez, így a 70-es évekre már 30 üzlettel rendelkezett a láncolat, ahol fehérneműt, harisnyát, hálóruhát és természetesen fürdőruhát is lehetett kapni. 1973-ban lett a boltok neve hivatalosan is Aranypók, és ekkortól indult meg az önálló marketing is, középpontban az igényes bikinikkel és fürdőruhákkal, strandkendőkkel és kalapokkal.

Létezett a nap elleni védelem is: krémek és szemüvegek

Ha anyáink beszerezték a legdivatosabb rucikat, kalapokat, strandszatyrokat, akkor nem volt más hátra, mint hogy a napvédelemről gondoskodjanak. A valódi napvédő termékek, először a napolajak, majd a naptejek és krémek is ekkor kezdtek el terjedni. Köszönhetően annak, hogy

a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, a későbbi Caola liszensz-szerződést kötött a NIVEA gyártójával, a Beiersdorffal 1968-ban. A nyugati piacokon taroló kék márka így ismét a visszatért a magyar boltok polcaira, immár hazai gyártásban, de az eredeti köntösbe csomagolva.

Valódi luxusnak tekintették az emberek nem csak borsos ára miatt, de még sokan emlékeztek a NIVEA krém előnyeire még a háború előtti időkből. A 70-es évek elejére végre itthon is elérhetővé vált a klasszikus kék tégelyes NIVEA Creme, amelyet ajánlottak a leégett bőr ápolására csakúgy, mint borotválkozás után a férfiaknak. Ezt követték pár éven belül a napozókrémek, naptejek és napolajok, később pedig a NIVEA szappan. A márka visszaköltözött a magyarok fürdőszobáiba és a strandszatyrokban is szinte egyeduralkodóvá vált, különösen a tehetősebbek körében. A kozmetikai vállalatnak egyébként olyannyira jól sikerült a gyártás, hogy a nyugati liszensztulaj sokszor ezekből a termékekből pótolta a hiányzó exportmennyiséget.

A strandszatyrokban ezen kívül természetesen ott voltak a divatos, olasz mintára készült napszemüvegek is. 1970-ben a szemüveg és lencseforgalmazás felelőse, az Ofotért Vállalat még napszemüveg-bemutató eseményt is tartott a nagyérdeműnek. Ebben bemutatkoztak

a legújabb trend szerint készült női MOM szemüvegek, a férfiak a Concorde, Gemini és Szonáta típusokban pompázhattak, míg a fiatal tiniknek színes keretekkel a Krisztina kollekciót szánták.

A kínálatban voltak KGST és olasz, francia import darabok egyaránt, amelyeket minden évben a kedvezményes tavaszi vásár idején kínáltak a legjobb áron. Az éves sajtóeseményeken persze mindig elmondták, hogy csak fényes nyári napon viseljük a szemüvegeket, mert egyébként káros a szűrt fény a szemnek, illetve arra is felhívták a figyelmet, hogy a gyerekek egyáltalán ne vegyenek fel napszemüveget. A sok orvosi utasítás és tiltás ellenére a 70-es években nem volt olyan balatoni nyaraló, aki ne viselt volna napszemüveget, az Ofotért is 7-800.000 darabot értékesített szinte minden évben, ezen kívül pedig még egy-két élelmes maszek-butikosnak is sikerült pár ezer míves darabot eladni.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:





hirdetés
csernobil.jpg

Mégsem haltak meg heteken belül a csernobili önfeláldozó búvárok?

A legenda szerint már a merülés után nem sokkal sugárbetegség végzett velük. Utánajártunk, mi lehet az igazság.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2019. május 27.



Az HBO Csernobil sorozatában egy pár snitt erejéig nyomon követhettük a három hős búvár akcióját is, akik szembenézve a halállal, önként vállalták, hogy leeresztik az olvadó mag alatti medencét.

Láthattuk, ahogy térdig gázolnak a radioaktív vízben, velük izgultunk, miközben a vaksötétben tönkrementek lámpáik, és együtt örültünk, amikor a küldetést sikeresen teljesítve kijutottak a felszínre.

A sorozat egyelőre nem tért ki rá, de vajon mi lett a búvárokkal?

A legenda szerint - amelyet korábban mi is megírtunk -, már a merülést követő hetekben meghaltak sugárbetegségben.

Egy kutatás azonban ellentmond ennek a verziónak.

Lávaszerű massza az alagsorban

Az első robbanás után tíz nappal egy még komolyabb fenyegetéssel szembesültek a csernobili atomerőműnél. A tűz megfékezésére használt agyag, homok és bór lávaszerű anyaggá változott, ami felgyűlt a reaktormag körül. A massza elkezdte átégetni magát az alatta található vízzel teli medencéig. Ha eljutott volna odáig, akkor a keletkező gőz és az abból képződő radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.

Annak érdekében, hogy megakadályozzák a robbanást, le kellett engedni a reaktor alatti medencében felgyűlt vizet. Ám az alagsor, így a szelepek is víz alatt voltak.

A csernobili „öngyilkossági csapat” népszerű legendája

Az események legnépszerűbb (és valószínűleg kitalált) változata öngyilkos búvárokról szól. E szerint egy katona és két csernobili mérnök önként jelentkezett, és bátran búvár ruhát öltve alámerült a radioaktív vízbe. A lámpáik használhatatlanná váltak a sugárzástól, ám a csapat a sötétben is sikeresen véghez vitte a feladatot. Sikerült megtalálniuk a zárószelepet és kinyitniuk a kapukat, hogy a víz távozzon.

A búvárok tudták, hogy az alagsorban nagyon nagy a sugárzás. A feletteseik megígérték nekik, hogy ha meghalnak, gondoskodni fognak a családjaikról. Tudták, hogy nagy eséllyel öngyilkos küldetésre mennek.

A történet ezen változata szerint, mire elhagyták a medencét, a búvárok már szenvedtek a sugárbetegség hatásaitól, és mindannyian heteken belül meghaltak.

A három csernobili búvár legendájáról mi is írtunk. Erről a verzióról ITT olvashatsz részletesen.

Mi történt valójában?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kadar-janos-1986.jpg

Kádár Jánost sugárvédelmi egység őrizte a Csernobil utáni május 1-jén a tribünön

A politikus legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 14.



„Mindent tudtunk, de a lakosságnak nem mondhattunk semmit a csernobili katasztrófáról. Azért május 1-jén a sugárvédelmi szakemberek ott álltak a tribün mellett, hogy jelentsenek Marjainak, mi a helyzet” – mondta a halála előtt a Hetek munkatársának adott utolsó interjúban Lakatos Ernő, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.

Kádár János legfőbb médiatanácsadója korábban nem ismert részleteket is elárult a szovjet atombaleset utáni drámai napokról.

Lakatos maga Londonban értesült a robbanásról, amikor Kínából hazajövet repülőgépüket brit rendőrök fogták közre, és félrevontatták. Mint kiderült, éppen Csernobil felett haladtak át, így azonnal sugármentesíteni kellett a magyar küldöttség gépét.

Itthon nem csak sugárszintet mérték folyamatosan, hanem a lakosság közhangulatát is.

A Hetek megszerezte a Tömegkommunikációs Kutatóközpont bizalmas felméréseit, amelyet csak a kommunista párt legfelső vezetői olvashattak. Eszerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 47 százaléka elismerte, hogy külföldi rádióadókból tájékozódott a csernobili eseményekről. De

a teljes lakosság 55 százaléka is úgy vélte, hogy egyáltalán nem volt megfelelő a hivatalos magyar tájékoztatás.

Az adatok megerősítik, hogy a csernobili atombaleset nyomán a tömegtájékoztatás olyan hitelvesztést szenvedett el, amit a párt kommunikátorai már nem tudtak helyrehozni. A rendszerváltás 30 évvel ezelőtti ikonikus eseményeihez – köztük Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-ai újratemetéséhez – vezető úton a csernobili robbanás törte át a hallgatás és dezinformáció falát.

További exkluzív részleteket, és Lakatos Ernő utolsó interjúját a Hetek pénteken megjelent számában olvashatsz.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kodaly-cimkep.jpg

Kodály Zoltán szerelmei: először egy 19 évvel idősebb, majd egy 58 évvel fiatalabb nőt vett feleségül

A magyar zenei nevelés fő alakja mindkét esetben rendkívül odaadó férjnek bizonyult.
Kovács-Tóth Noémi írása, képek: Wikipedia - szmo.hu
2019. június 13.



Kodály Zoltán (1882-1967) korának egyik legelismertebb zenei szakembere volt, akinek tudását és módszertanát máig hasznosítják a zeneiskolákban. A háromszoros Kossuth-díjas zeneszerző, pedagógus és népzenekutató – aki az MTA tagja, majd elnöke is volt – ezeken felül a szerető társ szerepében is helytállt. Ugyanakkor eléggé széles skálán mozgott az ízlése a hölgyek terén.

Elsőként – az eredetileg Schlesinger néven született – Sándor Emma (1863-1958) csavarta el a fejét, aki egy jómódú család több nyelven beszélő, tehetségesen zongorázó, éneklő és zenét szerző leánya volt. Fiatalon hozzáment egy pesti kereskedőhöz, otthonuk a zenei elit szalonjának számított. Dohnányi Ernő és Bartók Béla után Kodály Zoltán is segítette Emma zenei fejlődését. Bartók és Kodály nála találkozott először, majd mindketten belehabarodtak a híresen intelligens és humoros asszonyba, utóbbi esetben ráadásul viszonzásra lelt a vonzalom.

A 23 éves Kodályt nem tántorították el olyan apróságok, mint hogy Emma férjezett volt, ráadásul nála 19 évvel idősebb, valamint távol állt a klasszikus szépségideáltól is.

Úgyhogy némi felfordulást és formaságot követően 1910-ben, 28 évesen elvette feleségül az akkor 47 éves szerelmét, aki élete végéig hű társa maradt.

Kodály Zoltánnénak nem kellett szégyenkeznie hírneves ura mellett, mivel maga is tehetséges műfordítónak, illetve zeneszerzőnek bizonyult. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta, zongora-szerzeményeivel pedig Londonban és Párizsban egyaránt díjat nyert. Híres zeneszerzők tisztelték és szerették, többen neki ajánlották elkészült műveiket. Emma ugyanakkor lemondott a saját karrierről, inkább férjét segítette egész életében, például kottákat másolt és népdalokat gyűjtött a munkájához, valamint német átiratokat készített balladákhoz és nótákhoz.

Zoltán és Emma imádták egymást, mindig együtt töltötték a szabadidejüket, ahogyan a nemzetközi hangversenykörutakra is közösen utaztak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
A_Mengele_lany02.jpg

Aki legyőzte Mengelét – a négy koncentrációs tábort túlélő magyar lány igaz története

A szlovákiai magyar nő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 05.



„A színtiszta pokol volt, amit emberek teremtettek más emberek számára itt a földön” – így jellemzi Auschwitz-Birkenaut Viola Stern Fischer, a négy koncentrációs tábort túlélő, szlovákiai magyar nő. A történelmi könyvek rideg vonalasságán az első mondattal túllépő visszaemlékezéséből Veronika H. Tóth zsurnaliszta írt mellbevágó regényt A Mengele-lány címmel. Viola, korábbi nevén Ibolya az egyike volt azon keveseknek, akik túlélték a haláltábor rettegett orvosának embertelen kísérleteit.

Mengele-lány voltam. Egyike a sokaknak, akiknek el kellett viselniük a kísérleteit. Egyike a keveseknek, akik ezt túlélték.

És talán az egyetlen, aki legyőzte – a doktor és a csapata olyasmiket művelt velem, hogy valójában soha nem részesülhettem volna az élet legnagyobb ajándékában: nem tarthattam volna a kezemben a saját gyermekemet. Kétszer győztem le őket, két csodálatos lányom van” – ezzel a gondolattal kezdi visszaemlékezését a Stern Rózsa Ibolyaként született Viola Fischerová az Animus Kiadó által gondozott regényben.

Az idős hölgy hetven évvel a történtek után tér vissza emlékeihez, és úgy adja át a második világháború előtt, alatt és után történteket, ahogy az emlékezetében megmaradtak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x