hirdetés
multiculti_cim.jpg

Ezrek követik a magyar lányt, aki elhatározta, hogy leszámol az előítéleteivel

Betegesen félt a muszlimoktól, aztán elkezdte tanulmányozni a vallást, és rájött, hogy az éremnek két oldala van. Nem téríteni akar, csak minél többeket meggyőzni arról: ne ítélkezzünk ismeretlenül.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. szeptember 14.


hirdetés

Instagramon már közel 13 ezer, Facebookon pedig 2400 követője van a Multi-culti, illetve a Multiculti Club nevű oldalnak, amelyet egy 27 éves magyar lány indított nagyjából egy éve. Egy olyan lány, aki elmondása szerint korábban tele volt előítéletekkel. De önszántából úgy döntött, hogy szeretne megváltozni.

Azóta kétszer is végigcsinálta az egy hónapos böjtöt Ramadán idején, és eltöltött egy hetet Egyiptomban egy teljesen véletlenszerűen kiválasztott családnál, hogy testközelből is megtapasztalhassa, van-e valós oka a félelemre.

Tapasztalatairól és motivációiról beszélgettünk. (A beágyazott Instagram-fotókhoz angol nyelvű képaláírások is tartoznak, ezeket az eredeti oldalon olvashatod el a jobb felső sarkukban lévő ikonra kattintva.)

– Minek hatására kezdtél el az iszlámmal foglalkozni?

– Amikor itthon éltem, már-már kóros mértékű fóbiám alakult ki a muszlimokkal szemben. Ha megláttam egy fejkendős nőt a buszon, szó szerint elkezdtem izzadni, és csak az járt az eszemben, vajon van-e bomba a ruhája alatt és mikor robbantja fel. Szinte halálfélelmem volt, hiába tudta az agyam, hogy nyilván nem reális ez a veszély, nem tudtam kontrollálni az érzéseimet.

hirdetés

Később, Londonba költözve aztán nagyon sok muszlimmal megismerkedtem és ennek köszönhetően felismertem, valójában mennyire jó emberek, és mennyire félreérti őket a nyugati világ nagy része – akár a nőkhöz való viszonyukat, akár azt, miről szól valójában a vallásuk.

– Nehéz volt eljutnod erre a pontra?

– Nem volt egyszerű, de beláttam, hogy ha valakit pusztán a bőrszíne, vallása, vagy bármilyen hovatartozása miatt kizárok az életemből, azzal csak én leszek kevesebb. Túl akartam lépni a félelmemen, ezért tavaly augusztusban elkezdtem kutatni az iszlámot.

"
Főleg az érdekelt, mi késztet valakit arra, hogy embereket öljön, miközben mások, akik ugyanezt a hitet vallják, a világ legkedvesebb emberei.

– És rájöttél, mi a válasz? Miért történik ennyi terrortámadás, ha a többség tényleg olyan, amilyennek leírod?

– Szerintem nagyon sok múlik azon, hogy a Koránt többféleképpen lehet értelmezni. Bár az iszlám alapvetően békét hirdető vallás, benne van az is, hogy ha megtámadnak téged, jogod van védekezni. Ez a kitétel azután került bele, hogy a muszlimokat kiűzték Mekkából, és folyamatos üldöztetésnek voltak kitéve, de nem támadtak vissza. De ez csak az egyik része a dolognak, emiatt még senki nem fog gyilkolni. Sokkal fontosabb, hogy nagyon sokan csatlakoznak Nyugat-Európából is az Iszlám Államhoz amiatt, mert kirekesztjük őket, és nem nyitunk feléjük.

Ők többnyire második generációs bevándorlók, akiknek a szülei még a tradicionális muszlim közegben nőttek fel, ezért gyerekeiket is ennek szellemében akarják nevelni. A gyerekek viszont általában már nyitottabbak szeretnének lenni ennél, mert a nyugati értékek is fontosak számukra. És miután ezen a téren senkire nem számíthatnak – se a családjukra, akik teljesen más beállítottságúak, se a környezetükre, amely elítéli őket –, ott maradnak egyedül.

"
Ekkor lép be a képbe az ISIS, ami tárt karokkal várja őket, összetartó közösséget és elfogadást ígérve számukra. Sokuknak vonzó ez a lehetőség, innen pedig szinte elkerülhetetlen, hogy radikalizálódjanak. Holott talán annyival is elejét lehetne venni ennek, ha nyitottabbak lennénk feléjük.

Ez volt a kiindulópontom, ami miatt létrehoztam a Multi-culti Instagram és Facebook-oldalt, mivel rájöttem, hogy nagyon sokan gondolkodnak úgy itthon és külföldön egyaránt, ahogy korábban én is tettem. Rajtuk szeretnék segíteni, hogy ők is legyőzhessék a félelmeiket. Fontos, hogy semmiféle térítés nem célom, hiszen én magam sem vagyok muszlim hitű, és nem is tervezem felvenni a vallást. Pusztán az mozgat, hogy utálom, ha bárki elítél egy másik embert vagy embercsoportot anélkül, hogy igazán megismerné.

– Aki ilyen beállítottságú, mennyire nyitott egyáltalán az ellenvéleményre?

– Ez nem olyan dolog, ami egyik pillanatról a másikra megváltozhat, nekem sem úgy volt, hogy találkoztam egyetlen jó fej muszlimmal és onnantól senkitől nem féltem többé. Fél évvel azután, hogy elkezdtem komolyabban foglalkozni a témával, még mindig győzködnöm kellett magam, amikor megláttam egy eltakart arcú nőt, hogy ne keressem a kitüremkedéseket a ruháján.

"
De meggyőződésem, hogy senki nem születik rasszistának, ahogy ezt Obama is írta pár hete nagy sikerű Twitter-posztjában. Ez egy tanult viselkedés, amit ugyanígy el is lehet hagyni. Én vagyok a legjobb példa erre, hiszen én is úgy jártam, hogy belémnevelték ezt.

Miután elindult a Multi-culti, nagyon hamar elkezdett terjedni a híre, főleg a muszlim oldalakon. Azt a képemet, amelyiken a vonaton ülök és a Koránt olvasom, szinte minden nagyobb portál lehozta, és interjút is nagyon sokan készítettek velem.

– A terrorizmustól való félelem mellett az is sokakból vált ki ellenérzést, ahogy a muszlimok a nőket kezelik. Erről mit gondolsz?

– Ahogy annyi minden másnak, ennek a dolognak is két oldala van. Vegyük például azt, miért vannak betakarva a nők: az iszlám annyira becsesnek és értékesnek tartja őket, hogy ilyen módon is vigyázni kell rájuk – a Korán egyenesen a gyémánthoz hasonlítja őket. Tehát a lényeg nem az, hogy a férfi kötelezően előírja, mit viseljenek. Ők maguk is úgy gondolják, hogy a testük annyira értékes, hogy csak a férjük és a családtagjaik láthatják.

A tisztelet más téren is megnyilvánul: a Korán szerint minden férfinak kötelessége gondoskodni arról, hogy a családja semmiben nem szenved hiányt. A nőknek nem muszáj dolgozniuk, viszont ha akarnak, akkor megtehetik – erről is elég sok téveszme kering egyébként. És ha így döntenek, akkor az összes megkeresett pénzüket magukra költhetik, mivel a mindennapi megélhetés biztosítása nem az ő feladatuk.

– Hogy jött az ötlet, hogy a Ramadánra kimenj valamelyik muszlim országba?

– Ezt már tavaly ősszel kitaláltam, eredetileg egész hónapra szerettem volna menni, de végül a munkám miatt csak egy hétre sikerült. Lehetőségem volt bőven: miután kiposztoltam Instagramra, hogy keresek egy muszlim családot, aki befogadna engem Ramadán idején, rengetegen írtak.

"
Kaptam ajánlatot Malajziából, Thaiföldről, Szíriából, sőt még Kenyából és Dél-Afrikából is.

Annyit biztosan tudtam, hogy mindenképp családhoz szeretnék menni, ahol nők vesznek körül, illetve lehetőleg nem túl messzire – emiatt a délkelet-ázsiai országokat kizártam. Gondolkodtam Marokkón, de végül egy egyiptomi család mellett döntöttem. Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért: már az első üzenetük után volt egy megfoghatatlan érzésem, hogy ez a jó választás.

– Hogy telt az ott töltött egy hét? Mennyire élték a szokásos életüket, és miben viselkedtek másképp miattad?

– Eleve mondtam nekik, hogy éljék a normális életüket, én csak megfigyelek a háttérből. De rettentően aranyosak voltak, az egyik lány szabadságot vett ki az egész hétre, úgyhogy folyamatosan velem volt, egy szobában aludtunk és együtt járkáltunk mindenhova. De a többiek, vagyis a szülők és a másik két testvér is iszonyú kedves volt velem, gyakorlatilag első pillanattól családtagként kezeltek.

– A böjtölést hogyan élted meg?

– Már tavaly is végigcsináltam, akkor borzasztó volt, hosszabb távon viszont már sokkal inkább a pozitív hatásait éreztem. Korábban nagyon erősen látszott rajtam, ha éhes voltam, mert ekkor teljesen magamba fordultam, egyszavas válaszokat adtam a kérdésekre, és gonoszkodó megjegyzéseket is gyakran tettem. Szóval rettentően rossz volt a természetem, amitől a Ramadán óta szinte teljesen sikerült megszabadulnom.

A fő szabály ugyebár az, hogy nem szabad enni napkeltétől napnyugtáig, ami Egyiptomban éjjel 3 órától délután 6-7 óráig tartott. De ez még mindig jobb volt, mint Londonban, ahol éjjel 2-től este 9-ig tartott a böjtidőszak. Ekkor általában telezabáltam magam, amitől megfájdult a hasam, nem tudtam elaludni, de még ha sikerült is, 2 óra előtt fel kellett kelnem, hogy újra egyek, amíg még megtehetem. Szóval nagy akaraterő kellett hozzá, sok Londonban élő muszlim egyébként nem is tartja a böjtöt emiatt, így rám különösen felnéztek, amiért bevállaltam.

"
Egyiptom teljesen más ilyen szempontból, ott arra az egy hónapra teljesen a feje tetejére áll az élet. Napközben mindenki alszik, az üzletek is zárva tartanak, éjjel viszont hatalmas a nyüzsgés, akár még 3-kor is el lehet menni étterembe vagy bevásárolni.

Az engem vendégül látó család élete ebből a szempontból borult fel, mivel ők most alvás helyett napközben engem vittek várost nézni. Mondták is, hogy még soha nem csináltak ennyi mindent Ramadán alatt.

– A családod és az ismerőseid hogyan fogadták ezt az egészet?

– Szerettem volna megkímélni őket attól, hogy aggódjanak miattam, hiszen tulajdonképpen minden, amit csináltam, az észérvek ellen szól. Elég csak arra gondolni, hogy Egyiptomban két héttel az érkezésem előtt keresztényeket robbantottak. Ezért anyukámnak például előre nem is szóltam róla, hogy oda készülök, csak 3 nap után hívtam fel, hogy ott vagyok. De a részletekbe – tehát hogy Instagramon találtam rá a családra, akinél lakom – ekkor sem avattam be. Ismerősöknek se nagyon beszéltem róla, mivel nem akartam emiatt elveszíteni olyan barátokat, akikkel egyébként jól kijövünk, de esetleg pont erről a kérdésről élesen mást gondolnak. Persze az igazán ideális az volna, ha rájuk is sikerülne hatnom.

– Milyen terveid vannak még a projekttel?

– Tervezek egy nagyobb lélegzetű, több országot érintő utat is, az egyiptomihoz hasonló céllal, de ennek részleteiről egyelőre még nem szeretnék beszélni. Több meghívást kaptam már, hogy tartsak előadást iskolákban, Londonban és Magyarországon egyaránt. És mindennap közzéteszek legalább egy posztot az Instagram- és a Facebook-oldalon arról, amit épp aktuálisan tanultam. A visszajelzésekből az látszik, hogy van értelme csinálni.

– Amit elmondtál, az mind szép, de azért mégis létezik terrorizmus: újra és újra megismétlődnek az öngyilkos merényletek, teherautókkal hajtanak a járókelők közé. Azokban is ott van a félelem, akik amúgy nem gyűlölnek minden muszlimot. Nekik mit üzensz?

– Terrorizmus valóban létezik, de nem szabad hagyni, hogy ez befolyásolja az életünket, mert akkor a terroristák elérték a céljukat.

"
Én a londoni metróban voltam, amikor a késelés történt a Borough Marketen. Lezárták az összes kijáratot, nem tudtuk, hogy a tetteseket elkapták-e. Emlékszem a pánikra, a félelemre az emberek arcán, szörnyű volt. Talán soha nem féltem még annyira életemben.

Egy darabig nem is mentem tömegrendezvényre Londonban, de a muszlimokkal való kapcsolatomon ez nem változtatott. Továbbra is szerveztem találkozókat imámokkal, és elmentem muszlimok rendezte jótékonysági estekre is. A muszlimok jó emberek, csak adj nekik esélyt arra, hogy bebizonyíthassák.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
budapest-turistak-pixabay.jpg

„Az öt szállodánkból négy zárva, az ötödikben egy darab vendég van”

Pont kezdett volna magához térni a turizmus, amikor a szeptemberi határzár újabb gyomrost vitt be neki. Az iparágban most senki nem mer előre tervezni, csak annyit látnak: nagyon nagy a baj.
Láng Dávid; illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. szeptember 23.


hirdetés

A koronavírus a gazdaság összes területe közül a turizmust és a vendéglátást érintette leghátrányosabban. A nemzetközi utazások márciusban gyakorlatilag teljesen leálltak, és bár a nyár jelentett némi reménysugarat, a határok újbóli lezárása szeptember elején ismét szertefoszlatta a reményt, hogy egyhamar helyreállhat a korábbi forgalom.

A szakma képviselőit arról kérdeztük, mekkora leépítésre volt eddig szükség náluk, mivel telnek a napjaik most, és a kilátásaikat nézve tudnak-e bármiben bizakodni.

„Egyáltalán nincs perspektívánk a következő hónapokra”

„Március közepétől teljesen behúztuk a kéziféket, gyakorlatilag csak törlünk és lemondunk. Már áprilisban és májusban 98 százalékos visszaesés volt a tavalyi év hasonló időszakához képest. A július és az augusztus kicsivel jobb lett, de ez is maximum az előző évi számok ötödét tette ki. A szeptembert pedig még nem látjuk, de a határzár miatt valószínűleg ismét a nullához közelít majd” – mondja Farkas Miklós, a Lupus-Travel Utazási Iroda vezetője, akik elsősorban üzleti utaztatással, illetve a tengerentúlra és más, egzotikusabb helyszínekre egyénileg utazó turistákkal foglalkoztak.

A cég éves forgalma normális esetben 6-700 millió forint körül lenne, eddig öt alkalmazottal működtek, októbertől azonban legalább két, de lehet, hogy három embertől meg kell válniuk.

hirdetés

Járulékkedvezményt ugyan kaptak, de mivel a bevételeik gyakorlatilag nullára csökkentek, még a kedvezményes összeg is komoly kiadást jelentett számukra. Bár a tartalékaikból évekig tudnák akár teljes létszámmal is üzemeltetni az irodát, szerinte kérdés, hogy érdemleges munka és bevétel nélkül meddig érdemes.

„Egyáltalán nincs perspektívánk, márciusban még bíztunk benne, hogy 2-3 hónap alatt lecseng ez az egész, mint egy influenzajárvány. Amikor júniusban jött az újfajta bértámogatás, úgy voltunk vele, hogy akkor ezt még próbáljuk ki és nézzük meg, mi lesz újabb pár hónap múlva. Most viszont minden jel arra utal, hogy az ősz sem lesz jobb. A korlátozások biztosan nem fognak enyhülni” – magyarázza Farkas.

Mivel a bértámogatás a munkaerő fizetésének csak egy részét fedezte, a fennmaradó munkabért a nem létező bevételből fedezték. Így egy esetleges újabb 2-3 hónapos bértámogatás esetén erősen el kellene gondolkodniuk, van-e értelme élni vele.

„Egyszerűen nem látjuk, mi lesz az időpont, amikortól újra lehet utazni. 2021, 2022, vagy még később? Mindenki csak találgatni tud, senki nem bizakodó.”

Az iroda megmaradó munkatársai mostanában leginkább könyveléssel és adminisztrációval foglalkoznak. Az utasok által befizetett összegek nagy részét már visszaadták, de néhány repülőjegy függőben van még, főleg a légitársaságok csúszása miatt.

Gondolkodnak azon is, milyen irányba bővíthetnék profiljukat az idegenforgalmon túl, hiszen arra belátható időn belül aligha alapozhatnak.

Forrás: Pixabay

„Nem a cégeket kell megmenteni, hanem a dolgozókat”

„Március közepéig minden jól működött, úgy nézett ki, hogy az idei is csúcsév lesz a turizmusban, a szállodáknak és az utazási irodáknak egyaránt. Utána egyik pillanatról a másikra esett nullára a forgalom” – idézi fel Flesch Tamás, a Continental Group ügyvezetője és az MSZÉSZ (Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége) elnöke.

Ő is hozzáteszi, hogy a nyár ugyan jelentett némi gyógyírt, de összességében így is annyira mínuszban vannak, hogy még a költségeiket sem tudják kitermelni.

A szállodalánc több cég keretein belül összesen nagyjából 300 embernek adott munkát, ebből többszöri leépítés után jelenleg nagyjából 70-en maradtak, tehát négyből majdnem három alkalmazottól meg kellett válniuk.

Tartalékaik szerencsére még vannak, erre alapozva tudtak ennyi embert megtartani, hiszen jövő májusig nem számítanak a bevételek számottevő emelkedésére. Azelőtt szinte semmi esélyt nem látnak rá, hogy változzon a jelenlegi helyzet.

A járulékelengedés és a kurzarbeit program jelentett némi segítséget, az MSZÉSZ jelenleg ennek meghosszabbításáért lobbizik a kormányzatnál. Flesch szerint ez az egyetlen eszköz, ami segíthetne a maradék emberek megtartásában, hogy majd legyen kikkel újraindulni.

„Így is nagyon nehéz lesz, de legalább valamennyi embert jó lenne megtartani” – fogalmaz, hozzátéve: a turizmus 12-13 százalékkal járul hozzá a magyar GDP-hez, egy ilyen súlyú ágazatot kiemelten kellene kezelni.

Szerinte elsősorban nem is az a kérdés, hány szálloda megy tönkre a mostani válságban, hiszen üzemeltető biztosan akad majd másik. Sokkal inkább az, mi lesz a munkaerővel: ha a jó szakemberek tömegesen hagyják el a pályát, vagy távoznak külföldre kilátások híján, akkor hiába indul újra az iparág, nem lesz, aki dolgozzon benne. Ebbe, tehát a cégek helyett az emberek megmentésébe kellene minél több állami pénzt fektetni.

„Sok fiatal munkavállaló annyira megdöbbent attól, hogy ebben a szektorban megtörténhetett egy ekkora mértékű leállás, hogy egyszerűen nem szeretnék még egyszer kitenni magukat hasonlónak” – mondja a szakember.

Beszédes adat, hogy a Continental Group öt szállodájából jelenleg egy van nyitva, és ebben az egyben a cikk írásának pillanatában egyetlen vendég tartózkodott.

Flesch ennek ellenére bizakodó: arra számít, hogy jövő év második felében már egész jól működik majd a turizmus, még ha a 2019-es szintet nem is fogja elérni. Persze ennek alapfeltétele, hogy legyen vakcina, hiszen csak ez hozhatja vissza az utazni vágyók bizalmát.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
woman-in-white-long-sleeve-jacket-shopping-for-fruits-3962291_b-1000x710-2.jpg

Tényleg nyugati szintre drágultunk? Megnéztük a skóciai élelmiszerárakat és ledöbbentünk

Megkértem egy barátnőmet, aki hat éve Skóciában él, fotózzon le pár alap dolgot bevásárláskor, árcédulával. Aztán megnéztük ugyanezeket itthon. Persze ez csak szemezgetés. De azért...
Hargitay Judit. Címkép: Pexels - szmo.hu
2020. szeptember 18.


hirdetés

Szerintem nincs ma ember Magyarországon – hacsak nem valami áldott buborékban él –, aki ne szembesülne nap, mint nap a (fogalmazzuk finoman) megszokottnál jóval nagyobb iramban emelkedő árakkal. Most az alapvető élelmiszerekről, háztartási "kellékekről" beszélek, amelyek nélkül nem lehet meglenni, ha van járvány, ha nincs. Tehát szó sincs luxusról.

Amikor másfél éve meglátogattam a barátnőmet Skóciában, már akkor feltűnt, hogy az egyik legismertebb és legolcsóbb üzletlánctól házhoz rendelt nagybevásárlás-pakkban (ott megszokott a netes nagybevásárlás) szinte teljesen a magyarországival megegyező árú élelmiszereket láttam.

Kíváncsi lettem, hogy is áll ez most. A barátnőm ezen a héten, egész pontosan szeptember 16-án, szerdán küldte át az alábbi fotókat. Én és két kollégám tegnap és ma reggel készítettük itthon a többit.

Elvárás volt, hogy a lehető legolcsóbb termékeket keressük meg, egy-két kivétellel, ahol a minőség felülírta az árat (márkanevet nem írok, de körülbelül mindenki ismeri az üzletláncokat, amelyekben a képek készültek). Az árakat a Magyar Nemzeti Bank mai középárfolyamán számoltuk át angol fontból (395 forint).

Ez persze nem reprezentatív felmérés, inkább csak szemezgetés, de azért sokatmondó. Először is kell hozzá néhány alapadat.

hirdetés

Skóciában a minimálbér 8,72 font óránként, tehát 3444 forint. Ha felszorozzuk egy havi átlagos munkaidőre, 551 ezer forintot kapunk.

Egy háromszobás (1 nappali, két háló, külön konyha, fürdőszoba) lakás Glasgow egyik szép, zöld elővárosában havi 600 fontot visz el, ez 237 ezer forint. Ebben benne van a bérleti díj, az önkormányzati adó (amely tartalmazza a korlátlan vízhasználat díját), valamint a többi rezsi.

A márciusban kezdődő COVID-kijárási korlátozások miatt ott is többen megszorultak, elvesztették az állásukat, félmunkaidőre küldték őket, a magánvállakozók bevétele is kiesett. Ők mind, valamint a főiskolai, egyetemi hallgatók is egyéni megítélés szerint, de havonta átlag több száz fontra rúgó (mondjuk 300 font az körülbelül 120 ezer forint) keresetkiegészítést, vagyis tulajdonképpen ingyen adományt kaptak az államtól. A múlt hónap végéig még biztos kapták, a többit a jövő dönti el.

És akkor nézzünk most néhány árat.

15 darabos tojás – 1,18 font, azaz 466 forint. Itthon 10 darabos tojás – 549 forint.

1.

2.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
korhaz-apolo-egeszsegugy-sziv-pixabay.jpg

„Mélyen meg vagyunk döbbenve” – támogatás helyett most „agressziót, méltatlan kritikákat és számonkérést” kapnak az egészségügyi dolgozók

„A járvány második hulláma idején nem kérjük, hogy etessetek, nem kérjük, hogy szépítsetek, csak annyit kérünk, hogy szeressetek” – írják a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Facebook-posztjában.
A címkép illusztráció: Gerd Altmann/Pixabay - szmo.hu
2020. szeptember 20.


hirdetés

Megrendítő és egyben nagyon megható posztot tettek közzé a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Facebook-oldalán.

"Nem kertelünk, mélyen meg vagyunk döbbenve. Míg a járvány első hulláma alatt felfoghatatlan támogatást kaptunk a magyar társadalomtól, most a második hullám elején agresszióval és méltatlan kritikákkal, számonkérésekkel találkozunk"

- kezdik a posztot, amelyben leírják, hogy szombaton rendőrségi feljelentést is kellett tenniük egy bent fekvő gyermek édesapjának agresszív fellépése miatt.

"Egy bent fekvő gyermek édesapja nem volt hajlandó megállni a járvány megfékezése céljából felállított szűrési ponton. Az ott dolgozó kollégák, hiába mondták, hogy látogatási tilalom van érvényben, az elkövető félrelökte a biztonsági őrt, majd berohant az épületbe és meg sem állt a Gyermekszív Központ második emeletéig. A biztonsági őr itt utol érte és felszólította, hogy tegyen eleget az Intézet COVID-19 protokolljában előírt szűrési kötelezettségének és vegye fel - az ingyenesen biztosított - szájmaszkot. Az illető erre sem volt hajlandó, sőt, megütötte a szolgálatot teljesítő kollégát."

hirdetés

A posztban azt is hozzáteszik: az elmúlt napokban nem ez volt az egyetlen fájó történés, ugyanis a járványügyi helyzet miatt bevezetett eljárásrendekért is több kritika érte őket.

"Higgyétek el, minden intézkedésünk a nálunk gyógyulók és gyógyítók érdekét védik. Az emberi életnél nincs fontosabb, a járvány második hulláma minket sem kerül el, a szív-és érrendszeri megbetegedéssel küzdők pedig a legveszélyeztetettebbek. Mi szívvel dolgozunk!" - fogalmaznak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
korhaz-betegagy-pixabay.jpg

„Sajnos az, hogy senki nem marad ellátatlanul, egyáltalán nem igaz” – a kórházi helyzetről írt egy intenzíves orvos

„Míg van 16 ezer lélegeztetőgépünk és 10 ezer üres kórházi ágyunk, speciálisan képzett szakápolóból kevesebb mint 2000 van – de senki nem figyel rájuk, pedig ők viszik a hátukon az össztársadalmi felelősséget” – írja dr. Máté-Horváth Nóra.
Címkép: illusztráció (Pixabay) - szmo.hu
2020. szeptember 20.


hirdetés

Magyarországot is elérte a koronavírus-járvány második hulláma, folyamatosan emelkedik az igazolt fertőzöttek és a kórházban ápoltak száma. Az orvosok most is mindent megtesznek a betegek gyógyításárért, ám az érezhető feszültségben most a páciensek a tavaszi szeretet és támogatás helyett sokkal inkább kritizálják az egészségügyi dolgozókat, sőt előfordul, hogy agresszívak velük szemben. Megrendítő és egyben nagyon megható posztot tettek közzé a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Facebook-oldalán.

Hogy mit tapasztalnak az orvosok, hogyan élik meg a jelenlegi egyre keményedő helyzetet, arról egy szakember is a közösségi oldalán írt. Dr. Máté-Horváth Nóra, aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos hosszú posztban magyarázza el, miért nehezebb most a helyzetük.

"Aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvosként, valamint a magyar társadalom tagjaként arra kérlek mindannyiótokat, egy világjárvány idején ne a széthúzást, az egymás szidását, a politikai sárdobálást, számháborúzást helyezzük előtérbe, hanem az összefogást, együtt gondolkodást és a megoldáskeresést.".

"Mi nem állig felfegyverkezve várjuk a járványt. Leginkább félve várjuk" - írja az orvos. Aggódnak a napi számok láttán. Most a COVID-osztályok mellett a többi osztály is működik, folynak műtétek, kezelések, nincs korlátozás. Eközben pedig "nap nap után szólunk rá betegeinkre, hogy vegyék fel a maszkot, hozzátartozóikra, hogy sajnos nem tudjuk beengedni őket látogatni az intézményeinkbe".

hirdetés

"Mindennaposak a konfliktusok páciens és orvos, orvos és orvos, orvos és fenntartó, fenntartó és döntéshozók között - érezhetően nagy a feszültség."

Az orvosok aggódva figyelik a politikusokat is, akik egymással veszekednek: "egymásra licitál, számháborúzik, bezzegel, olykor minket használ fel (és semmi kétség: ezt a levelet is felhasználja majd) saját népszerűségének növelésére ahelyett, hogy most, ebben a kritikus időszakban kivételesen összefognának. A koronavírus nem tesz különbséget ugyanis kormánypárt és ellenzék között, támad bárkit, miközben a politikai elit leginkább egymás ellen van állig felfegyverkezve".

"Hogy mi van a kórházakban?" - teszi fel a kérdést. "Aggodalom és várakozás". Bár felszerelés és lélegeztetőgép is van, emellett "van helyileg nagy óvatossággal kitalált, az elmúlt hat hónapban rutinosra gyakorolt COVID ellátási protokoll, vannak bátor, igényes kollégák, akik követik a nemzetközi szakirodalmat, és van egy növekvő pszichés készültség".

"Van azonban egy olyan fokú tisztánlátás is, amit minden egyes döntéshozói megnyilvánulásból hiányolunk: mi reálisan látjuk, mire képes a rendszer."

"Sajnos az, hogy senki nem marad ellátatlanul, valamint az, hogy “a kórházi kapacitások szinte korlátlanul állnak rendelkezésre”, egyáltalán nem igaz. Tudjuk ugyanis, hogy annak, hogy hány intenzív osztályos beteget tud ellátni a magyar egészségügy, nem a szabad ágyak száma, és már biztos, hogy nem a lélegeztetőgépek száma fog gátat szabni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!