hirdetés
1-93.jpg

Ezért nem hiszik el a rajongók, hogy Michael Jackson bűnös lenne

Szajki-Vörös Adél, forrás: The Washington Post, fotók: Twitter, YouTube - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

Épp a rajongás természete miatt történhetett meg, hogy az angol rajongók már a dokumentumfilm adásba kerülése előtt a MJInnocent kampány keretein belül hirdették Jackson ártatlanságát London kétemeletes buszain: "A tények nem hazudnak. Az emberek igen." Történt ez még azelőtt, hogy egyáltalán megnézték, meghallgatták volna, hogy mit mondott Wade Robson és Jimmy Safechuck a filmben.

Amikor egy hírességet bűncselekménnyel vádolnak, a "nagyon lojális rajongók egyszerűen nem hiszik el a dolgot - mondja Mara S. Aruguete, a Missouri Lincoln Egyetem pszichológia professzora a cikkben, aki több, mint két évtizede tanulmányozza a rajongói kultúrát. - Úgy érzik, nem fair, amit a vádlók tesznek, és hogy a vádlott nem kap majd igazságos tárgyalást. Úgy érzik, rajongásuk tárgya "biztosan nem tehetett ilyet".

#MJINNOCENT on Twitter

Michael Jackson was too good for this planet #HealTheWorld #MJInnocent https://t.co/2OdBL8agB4

Aruguete elárulja, hogy a kutatási eredményeik rámutatnak: ezek a legelvakultabb rajongók "tényleg úgy érzik, hogy személyes kapcsolatban állnak a sztárral - és valóban úgy érzik, hogy ártatlan." Ezért születtek olyan hashtagek, mint a #LeavingNeverlandLies, s ezért keresnek minél több, az ő elméletüket - szerintük: igazságukat - támogató információkat vagy dezinformációkat az interneten. Hiszen ma már végtelen számú képi és szöveges anyag hozzáférhető a világhálón, amit a saját álláspontunk igazolására begyűjthetünk. A többivel pedig - elég csak egyszerűen nem foglalkozni.

Egy dolog jut eszembe erről: Michael Jackson egyik köszönőbeszéde, melyben háláját fejezte ki apjának és anyjának, majd közölte, hogy szereti őket. Még fiatal felnőttként is a szüleivel élt, holott az apa több testvére és maga Michael szerint is durván bántalmazta gyermekkorában. Bizony, nehéz azzal szembenézni, talán a legnehezebb, hogy akit szeretünk, az nem jól szeret minket. A rajongói oldalról pedig: nehéz azzal a lehetőséggel szembenézni, hogy ledőlhet a bálvány.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
abcug-roma-munkaerohiany.jpg

„Munkaerőhiány? A drogériában akkor se dolgozzon cigány!”

Sokan azt remélik, a munkaerőhiány végre megmenti a nincstelenségben tengődő tömegeket, köztük a romákat. Számos cégnél viszont még mindig ódzkodnak a cigány emberektől, még ha találni is pozitív példákat.
Szurovecz Illés írása az Abcúgon, címkép: illusztráció - szmo.hu
2019. július 09.



Sokan azt remélik, a munkaerőhiány végre megmenti a nincstelenségben tengődő tömegeket, köztük a romákat. A számok szerint ebben van igazság, egyre többen jutnak álláshoz, a helyzet mégsem ilyen egyszerű. A sikerhez jó felnőttképzés kellene, de az állami munkaügyi központok elvétve sikeresek, a civilek pedig kapacitás híján keveseknek tudnak segíteni. Közben sok cégnél még mindig ódzkodnak a cigány emberektől, még ha találni is pozitív példákat. Megnéztük, hogyan próbálják meglovagolni a munkaerőhiányt a szabolcsi Nagyecseden és a Pest megyei Csobánkán.

Varga Enikő halkszavú, szorgalmas és alázatos ember. Egyedül neveli 13 és 15 éves gyerekeit, miközben minőségellenőrként dolgozik egy mátészalkai multi gyártósorán, ahová a nagyecsedi romatelepről buszozik be hétfőtől szombatig, három műszakban. Enikő annyira csendes, hogy a főnöke egyszer rá is szólt, legyen kicsit merészebb, és nyugodtan kiabáljon, ha hibázik a gépkezelő. A kollégái persze pont azért szeretik, mert nem emeli fel a hangját. Mióta másik szalaghoz került, a régiek folyton kérdezgetik, mikor megy már vissza hozzájuk.

Havonta 240 ezer forintot keres, plusz 12 ezret kap SZÉP-kártyára, ami sokkal több az előző fizetésénél. Korábban egy konzervgyárban dolgozott 130 ezerért, ráadásul az csak szezonális munka, kevés embert vesznek fel tartósan. Sokak számára mégis ez az egyetlen út, ha fix bevételt akarnak, itt ugyanis nem várnak általános iskolai végzettséget. Márpedig 2016-ban 26 ezren voltak Szabolcs megyében, akik elmúltak 15 évesek, és nem végezték el a nyolc osztályt.

Enikő nem tartozik közéjük, mégis izgult, felveszik-e vajon Mátészalkára dolgozni. Azt mondja, ha Balázs Ferencné Vicu nem segít neki a felkészülésben, esélye sem lett volna.

Varga Enikő - Fotó: Végh László

"Az életcélom, hogy segítsek nekik"

Bár az évek óta tartó munkaerőhiány jókora bosszúságot okoz annak, aki építkezésre adja a fejét, bizonyos cégek akár egészen távoli országokból kénytelenek vendégmunkásokat behozni, ráadásul még a túlóratörvényt is bevezették, az éremnek két oldala van.

Sokak szerint a munkaerőhiány történelmi lehetőséget jelent a hátrányos helyzetű, alacsony iskolázottságú, évtizedek óta munkanélküliséggel küzdő embereknek, köztük a romáknak. A munkáltatók ugyanis kénytelenek olyan embereket is felvenni, akiket korábban interjúra se hívtak volna be. A számok ezt részben igazolják is, nemrég a G7 írt arról, hogy három év alatt majdnem felére csökkent a romák munkanélküliségi rátája, a foglalkoztatási rátájuk pedig közel 40 százalékkal nőtt. A lapnál beszéltek olyan gyárral, ahol sikeres a romák integrációja, és még egy nyugdíjas tanárt is felvettek, hogy “alap dolgokra” tanítsa őket.

A helyzet azonban a jó példák ellenére sem egyszerű, az önkormányzatok nem szívesen engedik el a közmunkásokat, akik a képzés hiányosságai, vagy éppen a rossz tömegközlekedés miatt maguk is nehezen mozdulnak.

“Valóban megnyílt egy kapu, a cégek egy része talán nem zárkózik el úgy, mint korábban. Találkozunk pozitív példákkal, mégsem mernék általánosítani”

– mondta az Abcúgnak Gaal Ilona, a Kiútprogram munkatársa.

A Kiútprogramban egy éve foglalkoznak azzal, hogy a Nagyecsed környéki álláskeresőket próbálják eljuttatni a környékbeli, betanított munkásokat kereső üzemekbe. A Polgár Alapítvány által létrehozott civil szervezet tíz éve van jelen Szabolcsban és Borsodban: saját vállalkozáshoz és ezáltal önálló jövedelemhez segíti a mélyszegénységben élő, főleg roma ügyfeleit. A támogatás egyik eszköze a mikrohitel, másik pedig a mentorálás, szaktanácsadás, hogy az uborkatermesztés valóban sikeres legyen és pénzt hozzon az ügyfeleknek. (Erről itt írtunk bővebben).

A Kiútprogram helyi munkatársa, a már említett Vicu egyesével készíti fel interjúra és tesztírásra azokat, akik a gyereknevelés és munka mellett hajlandóak logikai-számtani feladatok felett görnyedni.

“Nehezek ezek a tesztek, de ha kell, két napig ülünk bent. Aki itt hibátlanul kitölti, annak a gyárban is menni fog”

- mondta Vicu, aki néhány éve maga is uborkatermelőként került a projekt közelébe. Azelőtt saját mátészalkai ruhaboltját vezette, de unokája születése után abbahagyta, mert úgy érezte, lánya mellett a helye. Fábiánházán nőtt fel, édesanyja révén mégis kötődött Nagyecsedhez. “Mindig ők voltak a szívem csücskei. Az életcélom, hogy segítsek nekik”.

Hiába mennek a munkaügyi központba

Az elmúlt egy évben közel százan regisztráltak Vicunál, közülük több mint harminc embert ajánlottak ki munkahelyekre, és körülbelül egyharmaduk került be a megcélzott gyárba. A jelentkezők hatvan százaléka nyolc általánossal rendelkezik, és fele elvégzett valamilyen állami képzést a munkaügyi központnál, de egyikük sem dolgozik a szakmájában. Pedig van köztük targoncás, térkövező, pincér, parkgondozó, dajka, textigépszerelő és falusi vendéglátós végzettségű is. (Arról, hogy miért nem hatékonyak a milliárdokért folyó állami képzések, ebben a cikkben olvashat bővebben).

A kiutasok ennek ellenére próbáltak együttműködni a munkaügyi központtal, ahol nyitottak is voltak, de hiába.

“Amikor a munkaügyi központ kiközvetíti az álláskeresőt egy céghez, írnak egy közvetítőlapot. Ha nem fogadja el az állást, vagy el sem megy az állásinterjúra, három hónapra mindenféle juttatástól elesik. A közvetítőlapot a munkaügyi központ írja meg és küldi ki a céghez, ezért az álláskeresők nagyon kiszolgáltatottak. Ha bemennek a központba, és ott a munkaügyis rábeszéli egy állásra, nagyon nehezen mond nemet, akkor is, ha az állás számára nem megfelelő, mert mondjuk nem bírja a nyers hús szagát, vagy családi okokból nem tudja vállalni a 3 műszakot. Márpedig a munkaügyisnek az indikátor számít, nem az adott ember”

– mondta Gaal Ilona.

“A munkaügyi központtal először úgy állapodtunk meg, hogy odaviszünk négy embert, akiknek keresnek megfelelő munkát. Bíztunk abban, hogy ha valaki visszautasít egy munkát, mert például nem érne haza időben a gyerekhez, akkor ezt elfogadják, és nem töltik ki a közvetítőlapot. Amikor a részletekről akartunk egyeztetni, azt kérték, ne is menjünk be, egyszerűen csak küldjük át az emberek adatait, majd az alapján keresnek nekik munkát. Ezt nem tehetjük meg, egyrészt mert nem hatalmaztak fel minket, hogy továbbadjuk az adataikat, másrészt félnek, és mi is félünk, hogy a minimális ellátástól is elesnek”.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
csicska-.jpg

Szarvason mindenki név szerint ismeri a csicskákat

A csicskatartók nem csak az idősebb, magányos férfiakra utaznak, legfőbb célpontjuk a hajléktalanok.
Fődi Kitti riportja, Abcúg, Kép: Hajdú D. András - szmo.hu
2019. július 15.



Százötven embert tartanak modern kori rabszolgaságban, csicskaként Szarvason. Az egész város tud róla, mindenki név szerint ismeri a csicskákat, van, aki szökni segít nekik, de a boltból például kitiltották őket, amiért ételt lopnak. Az Ótemplomi Szeretetszolgálat 20 éve próbálja kimenteni ezeket az embereket, de évente csak egy-kettő olyat sikerül, aki nem tér vissza a tartóihoz. A csicskák inkább tűrik, hogy éheztessék vagy verjék őket, mert semmiképp nem akarnak visszakerülni a hajléktalanellátásba. A szarvasi családok az egész Alföldre kiterjedő hálózatot építettek ki, vidéki nagyvárosok hajléktalanszállóiról vadásszák össze az embereket. A rendőrség tehetetlen, Szarvason még soha senkit nem ítéltek el csicskáztatásért. Helyszíni riport.

Csak Szarvason hozzávetőlegesen 150 embert tarthatnak családok modernkori rabszolgasorban, csicskaként. A csicskák ingyen dolgoznak családoknak, akik elszedik az egyéb jövedelmüket, például munkanélküli segélyüket vagy nyugdíjukat, sokszor fűtetlen fészerekben, víz nélküli szobákban adnak nekik szállást, szinte éheztetik őket. Szarvason a munkacélú kihasználás nem a mélyben bújik meg vagy szóbeszéd formájában él, a városban mindenki kapásból tudja, hogy kik a csicskák, meg is nevezik őket. és azt is, hogy melyik családhoz tartoznak. A városban nincs hajléktalan, mert aki valaha az volt, mára biztosan csicska lett belőle. A csicskatartók olyan kiterjedt hálózattal bírnak, ami több száz kilométerre lévő nagyvárosok hajléktalanszállókig nyúlik, ahol a futtatóik szedik össze a mindenüket elvesztett, főként idős hajléktalan férfiakat.

Hiába van benne a Büntető Törvénykönyvben 2013 óta, hogy a munkacélú kihasználás bűncselekménynek, emberkereskedelemnek számít, mégsem tudják könnyűszerrel kimenteni ezeket az embereket a sorsukból, akik inkább élnek ezeknél a kizsákmányoló családoknál, minthogy visszamenjenek az utcára vagy a hajléktalanszállóra.

,,- Pénzt azt nem szoktam kapni, csak szállást kapok, kaját kapok, de pénzt én nem kapok soha.

– Nyugdíja sincs?

– De az van, rokkant nyugdíjam. De én azt nem költöm semmire, mert azt meg se kapom tőlük.

– És ez Önt nem zavarja?

– Dehogynem zavar, nincs nálam egy forint sem, még egy üdítőt se tudok magamnak venni. Ők veszik fel a nyugdíjamat, nem tudom miért. Talán, mert én nem tudnék rá vigyázni.

– De napi háromszor kap enni?

– Hát nem nagyon. Most mit mondjak Önnek? Most kaptam reggelit délben, aztán majd csak este kilenckor kapok vacsorát.

– Mi volt a reggeli?

– Olyan kis vajas kenyér.”

A férfival Szarvas központjában, a belvárosban futunk össze, a ruhái koszosak, kockás inge kigombolva, épp a lovakat készül megetetni egy, a város szélén lévő tanyán. A 42 éves férfi 15 éve csicska ugyanannál a családnál, még a házra is rámutat, hogy hol. Tizenöt évvel ezelőtt a békéscsabai buszállomáson szedték össze, hajléktalan volt. Most a családdal él egy házban, van egy saját szobája, minden nap a tanyán dolgozik, ahol a lovak gondozása a feladata. A férfi azt meséli, hogy néha meg is verik, ha szóvá mer tenni valamit, mégis amikor megkérdezzük tőle, hogy ki ő a családban, hogyan nevezi magát, akkor azt feleli, hogy családtag.

Az viszont mégsem tetszik neki, hogy elveszik a pénzét, ezért egy ideje már gondolkodik azon, hogy otthagyja a családot, de valamiért bizonytalan benne, aminek az okát nekünk se tudta megmondani.

A szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat többször is megpróbálta kimenteni a férfit, de mindig visszacsábították. Az ő története nagyon jól mutatja, hogy mennyire bonyolult helyzetben vannak a csicskák, akik a saját életsorsuk, a hajléktalanellátás, illetve a szociális ellátórendszer áldozatai.

Szarvason nincs hajléktalan, csak csicska

Az Ótemplomi Szeretetszolgálat munkatársaival és a Szarvasi Család- és Gyermekjóléti Központ intézményvezetőjével beszélgetünk a szarvasi csicskatartásról és a jelenség okairól. A Szeretetszolgálat eredetileg az evangélikus egyház fenntartásában idősgondozással, szenvedélybeteg ellátással, támogatott lakhatással, házi segítségnyújtással és fogyatékos személyek nappali ellátásval foglalkozik. A tevékenységükön keresztül kerültek kapcsolatba csicskákkal is, ezért már évek óta a Család- és Gyermekjóléti Központ segítségével igyekeznek ezen a téren is tenni valamit.

Tóth Tamásné, a Szarvasi Család- és Gyermekjóléti Központ intézményvezetője már 20 éve foglalkozik a munkacélú kihasználással, ahogy ő fogalmaz Szarvason nincs olyan csicska, akivel ne találkozott volna vagy nem fog találkozni.

Összesen 150 emberről tudnak név és lakcím szerint csak Szarvason, akiket valamilyen formában kihasználnak magyar és roma családok egyaránt.

A csicskáztatás emberkereskedelemnek számít, de a jellege szinte családonként tér el és a legnagyobb végletek között mozog. Néhol a csicskákkal elhitetik, hogy a családhoz tartoznak, a családi házon belül kapnak egy szobát, de ingyen dolgoztatják őket, ha pedig van valamilyen jövedelmük, azt elveszik. Azonban van olyan is, aki fűtés nélküli magtárban alszik, nem kap rendesen enni, előfordul, hogy még testileg is bántalmazzák. Mivel a legtöbb család mezőgazdasággal foglalkozik a környéken, ezért ezeket az embereket legtöbbször a tanyák, állatok gondozásával, mezőgazdasági munkákkal, a háztartás vezetésével, házbontással bízzák meg. A csicskákat nem az udvaron láncra verve kell elképzelni, szabadon mozoghatnak a városban, de a család mindig szemmel tartja őket, ellenőrzik, hogy mikor, hol vannak. Ha pedig megpróbálnának elmenni, akkor a föld alól is előkerítik őket, utána pedig büntetésként meg is verik a őket, hogy többet ne próbálkozzanak meg a szökéssel. Egy családnak – általában attól függően, hogy mekkora a tanyájuk, mennyi állatuk van – több, akár 5-6 csicskája is lehet.

A legtöbb csicska 50 év feletti férfi, akiket különböző ajánlatokkal csábítanak a családok magukhoz. Sokszor lakáshirdetésekre vagy munkára jelentkeznek, de most a leggyakoribb, hogy párkapcsolati hirdetésekre érkeznek az áldozatok. A kihasználók a leggyengébb pontokat keresik, azt kínálják ezeknek az embereknek, ami a legjobban hiányzik az életükből. Először még korrekt feltételeket ígérnek nekik, szállást, ételt, sőt még egy kis fizetést is, de ez a beetetési időszak legfeljebb pár hónapig tart, és elkezdődik a tényleges kihasználás.

A csicska szó a börtönszlengből jön, és a jelentése nem pontosan fedi le a modern rabszolgaság jelenségét. Ugyanis csicska az, akit akarata ellenére dolgoztatnak, tehát jelenleg a magyar jogszabályban nincs is rendes kifejezés azokra az emberekre, akik a modern rabszolgaság áldozatai. Mivel a köznyelv csicskaként emlegeti ezeket az embereket, ezért a cikkben mi is ezt használjuk.

A Szeretetszolgálat szerint Szarvason olyan embereket is találunk csicskasorban, mint az egyik nagy dél-alföldi város piac tulajdonosának fiát vagy egy ismert, bedőlt pénzügyi cég volt igazgatóhelyettesét.

"Mindegyik eset nagyon különböző, de egy közös van bennünk, hogy mindegyiknek volt korábban családja és foglalkozása, de mindent elvesztettek. Ezek az emberek azonban nem a csicskatartók áldozatai, hanem annak a rendszernek és az életútnak az áldozatai, amibe annak idején belekerültek. Mindenki hibás a csicskák helyzeténél” – mondja Tóth Tamásné.

A csicskatartók azonban nem csak az idősebb, magányos férfiakra utaznak, legfőbb célpontjuk a hajléktalanok.

A hajléktalanokat más városok utcáiról, buszállomásairól szedik össze, és munkával, szállással, meleg étel ígéretével csábítják magukhoz.

Lázár Zsolt, az Ótemplomi Evangélikus Egyházközség esperese és a Szeretetszolgálat vezetője szerint Szarvason jelenleg egy hajléktalant sem lehet találni, mert mindenki valamelyik családnál csicska. Azonban nem csak az utcáról kerülnek csicska sorba a hajléktalanok.

"A családok olyan kapcsolati hálóval rendelkeznek, hogy amit a hajléktalanellátással foglalkozó call centerek kiépítették, kutya füle ehhez képest. Felhajtókat küldenek nagy városok hajléktalan szállóira, de képesek a saját emberüket is beküldeni a hajléktalanellátásba, aki aztán kihoz 2-3 embert” – mondja Oncsik János, az Ótemplomi Szeretetszolgálat szenvedélybeteg ellátásának vezetője, aki maga is aktívan részt vesz a csicskák kimentésében.

Nyílt titok a csicskáztatás a városban

A tizenhat ezer fős Szarvas kifejezetten egy gazdag békés megyei városnak számít, kedvelt turisztikai célpont az Alföldön élők körében. A város nagyon tiszta, tele van parkokkal, sétányokkal, a belvárosában pedig többszáz éves polgári lakásokat találhatunk, némelyik műemléknek minősül. Lázár Zsolt esperes a kocsijába ültet minket, és városnézésre invitál, de nem a szokásos turista látványosságokat készül megmutatni, hanem azokat a házakat, ahol biztosan tudja, hogy csicskák vannak. Az esperes szinte minden utcán rámutat egy-egy nagy családi házra, név szerint is megmondja ki ott a csicska, és azt is, hogy hány éve.

Egy darabig még az esperes kíséretében, de később már magunktól járjuk a várost, bemegyünk üzletekbe, közlekedési csomópontokhoz, megállítunk járókelőket és egy megdöbbentő kép kezd kirajzolódni előttünk. A városban mindenki tudja, hogy kik a csicskák, és csak mosolyognak, amikor magyarázni kezdjük, hogy mit is jelent ez a fogalom, hisz ez az ő szemükben egyáltalán nem szorul magyarázatra. A megszólított emberek félnek a csicskatartó családoktól, ezért a kifejezett kérésükre nem írjuk le pontosan, hogy milyen foglalkozási körben dolgoznak.

Először egy közlekedési csomópontra látogatunk el, ahol egy olyan nővel beszélgetünk, aki rendszeresen látja, amikor csicskák érkeznek vagy épp szöknek a városból, de egy kis beszélgetés után már azt is meg tudja mondani, hogy a Szarvasra érkezők közül kiből lesz csicska. Legutóbb egy terhes nőnek segített a szökésben, aki kicsit zavartan jelent meg, azt állította, hogy egy roma családtól szökött meg, de nem volt pénze jegyre, hogy elutazzon. A közlekedési csomóponton dolgozó nő felhívta a rendőrséget, hogy tudnak-e segíteni, de azt mondták, hogy nem, ezért végül a Szeretetszolgálatot hívta, akik elintézték, hogy az Ótemplomi Evangélikus Egyház kifizesse a nő jegyét.

Egy másik alkalommal viszont egy idős asszony érkezett a városba Budapestről, azt mondta, hogy házat szeretne venni, és lenne itt egy család, akiknek van egy eladó.

Addigra már több millió forintot fizetett a családnak lakásért. Az ott dolgozó nő azonnal felvilágosította, hiszen pontosan tudta, hogy melyik csicskatartó családról van szó és miért hívták az idős asszonyt. Rávette, hogy forduljon vissza inkább, mert a pénzét már nem fogja visszakapni, és azt is elmondta, hogy valószínűleg milyen sors várna rá itt.

Amikor megkérdezzük a nőt, hogy ezek a történetek meglepőek, újak voltak-e számára, hogy itt embereket csicska sorban tartanak, nevetve néz ránk: Itt Szarvason? Ugyan már!

A nő onnan ismeri fel a csicskákat, hogy általában valamilyen kis táskával vagy anélkül érkeznek, nagyon alulöltözöttek, koszosak, leggyakrabban idős férfiak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
1-8.jpg

Belevágtunk a műanyagmentes júliusba – íme az első pár nap tapasztalatai

„Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem. Ja nem, az emberiségnek is.” Szerzőnk elmeséli, hogy oldja meg a bevásárlást, a hajmosást, és mi hiányzik neki még a sikeres kihíváshoz.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2019. július 04.



Jó apropó ez a Plastic Free July ahhoz, hogy ha eddig halogattuk a minél műanyagmentesebb létforma kialakítását, többekkel együtt talán motiváltabbak leszünk. Én is próbálkozom már egy ideje, most pedig megnéztem, mit tudok még tenni azért, hogy minél kevesebb hulladékot termeljek otthon. Tanulság: pár nap alatt még csodát nem lehet tenni, sem gyökeresen átalakítani az életünket, de elkezdeni mindenképp el lehet, nagyobb eredménnyel, és sokkal kevesebb időráfordítással, mint ahogy az elsőre gondoltam volna. És a tudatos várárlás miatt sokkal kevesebbet költöttem. Erre jutottam:

Mit tettem eddig?

Imádok turkálóba járni, egyedi darabokat halászni, sőt, az itthoni pólóim is a piacos turkálóból vannak, tehát ilyen szempontból újrahasznosítok. A gyerek ruháit is továbbadom vagy eladom, illetve neki is használt ruhát vásárolok vagy kapok ajándékba, mert irtó gyorsan nő, másfelől pedig horror áron vesztegetik a gyerekruhákat. A nem használt tárgyaimat szeretem elajándékozni, vagy potom pénzért továbbadni.

Eddig is szelektáltam a szemetet, bár ez már régen kevés. Gyakran használtam fel tárolásra kiürült üvegeket-konzervdobozokat. Gyakran mosok mosószódával és cseppentek illóolajat az öblítővízbe,

de a mosószer legkímélőbb alternatíváját még keresem. Anyukámmal varrattam farmerből egy bevásárlótáskát, ezzel járok a piacra és csomó saját zacsival-textiltáskával. A legtöbb zöldséget-gyümölcsöt itt vásárolom, helyi termelőktől, akárcsak a rizst, magokat, aszalt gyümölcsöt.

1. Zacskó – minek?

Két napja voltunk bevásárolni, és már egy ideje bevett gyakorlat, hogy az amúgy is héjjal rendelkező zöldségekhez-gyümölcsökhöz nem veszünk nejlonzacskót, mert ugye minek. A hagymára mondjuk nehéz rányomni az árcímkét, de most a répára nyomtam és ez a pénztáros hölgynek nagyon tetszett, aki azonnal elkezdte magyarázni, hogy az áruházlánc egyes boltjaiban már kapni lehet hálós, újrafelhasználható zöldséghálót. Egyébként a már meglévő műanyag zacsikat is fel lehet újra használni, én vasárnap a piacon meggyet vettem - azt nem szívesen szórtam volna bele a textiltáskába magában - , a zacskóját meg kiöblítettem és kicsipeszeltem száradni. Lehet benne újra venni bármit.

2. Címkézett gyümölcsök

A banánt, citromot ugyanígy vettem meg. A "legzöldebb" gondolkodás szerint mondjuk a nem itthonról származó déligyümölcsök, a nem idénygyümölcsök ideszállítása is károsítja a környezetet - ezen a téren még van mit fejlődni.

De ha a vásárlás végén összeadod, mennyi zacskót spóroltál meg, azonnal sikerélményed lehet, ezzel a gondolkodással máshogy fogod látni a korábban természetesnek tűnő csomagolási anomáliákat.

A rémálmom a nikecell-tálcára fóliázott banán. Miért?!

3. Fagyi házilag

Az organikusságra törekvő életmód a konyhában kezdődik, például a rendszeres főzéssel, hiszen így elhagyhatjuk a rendelt ételekkel járó műanyag-dobozok felhalmozását. A fagyi nyáron alapdesszert, de dok pálcikás és dobozos fagylalt műanyag csomagolásban van, ezért ezt is lehet otthoni változattal helyettesíteni, ráadásul tök egyszerű. Ez egy meggyes-banános verzió volt, de az előző napi sima banános jobban ízlett a tesztalanyoknak. Az összes fagyigép nélküli gyümölcsfagyi elkészítésének alapja a fagyasztott gyümölcs. A banán jó kőkeményre fagy, egy kis tejszínnel/növényi változattal össze kell botmixerezni/turmixolni és azonnal fogyasztható a fagyi. Ja és a banán helyettesíti a cukrot is, annyira édes. Utólag azt bánom, hogy vaníliarudat nem kapartam bele. A fotón a fagyi stílusosan egy műanyag tálkában van, ez a gyerekbarát verzió.

4. Zero waste a fürdőszobában

Már régóta utáltam a rengeteg tusfürdős-samponos-folyékony szappanos flakont, amik ijesztő gyorsasággal ürültek ki időről időre a fürdőszobánkban. Újrahasznosítani ugyan próbáltam néha őket, de egyrészt a kézügyességem hagy némi kívánnivalót maga után, másrészt meg annyi rekeszt nem is tudnék gyártani, amennyi műanyag fogyott - ezért - tádámm! - eljött újra a szappan ideje. Mindenkinek van sajátja, és ezeket legalább minimális papírcsomagolásban vásároltam. Emlékszem, gyerekkoromban mennyire szerettem nézegetni-szagolgatni a különféle színű szappanokat. Most is van mindenféle, de a legjobb szerintem a legegyszerűbb babaszappan, abban tényleg nincs mérgező anyag.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
abcug-alternativ-iskola.jpg

Zavaros tervet eszelt ki a kormány az alternatív iskolák ellen

Előírnák, hogy csak meghatározott mértékben térhetnek el a központilag előírt tantárgyi struktúrától, és az általuk követett tananyagot is féléves bontásban kellene közzétenniük.
Szurovecz Illés írása az Abcúgon - szmo.hu
2019. július 03.



Alaposan kiszúrna az alternatív iskolákkal a kormány törvénymódosító javaslata. Előírnák, hogy csak meghatározott mértékben térhetnek el a központilag előírt tantárgyi struktúrától, és az általuk követett tananyagot is féléves bontásban kellene közzétenniük. Mindez elsőre apróságnak is tűnhet, de valójában akár ki is húzhatja a talajt az alapítványi és magániskolák egy része alól. Ami a legnagyobb baj, hogy senki sem tudja, valójában mire kell számítani, és mik a kormány a szándékai.

Iskolai szünet ide vagy oda, hetek óta egymást érik a kormány oktatással kapcsolatos ötletei. Először kiderült, hogy átalakítanák a magántanulóságot, és belenyúlnának a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek tanításába, a csütörtökön benyújtott összegző javaslat pedig az utolsó pillanatban az alternatív iskolákat is megpiszkálná. A Bajkai István fideszes parlamenti képviselő által jegyzett módosítás szerint csak akkor hagyhatnák jóvá az alternatív iskolák kerettantervét, ha:

• “az alternatív kerettanterv tantárgyi struktúrája legfeljebb harminc százalékban” tér el a központi kerettanterv tantárgyi struktúrájától,

• a Nemzeti Alaptantervben (NAT) “meghatározott tananyag tartalmakat tanévenként két félévre bontva” jelenítik meg a kerettantervben, “összhangban a tanulók félévenkénti értékelésével”,

Ha ezt elsőre bonyolultnak találja, nincs egyedül. Az érintett iskolák körében is sokféle értelmezés kering onnantól, hogy ez minimum kiszúrás velük szemben, egészen odáig, hogy bizonyos intézmények akár veszélybe is kerülhetnek. De miről van szó pontosan?

Teljesen mások, mint az állami iskolák

Az állami iskolák működésének egyik alapja a helyi pedagógiai program, benne a helyi tantervvel. Ezeket az iskolák maguk készítik el, de csak tíz százalékban térhetnek el a központi kerettantervtől, ami a NAT-on alapul. Ezt a tíz százalékot használhatják például felzárkóztatásra, szakkörre vagy más, speciális tanórákra.

A nem állami fenntartású, alternatív iskolák ennél szabadabban működnek, nem hagyományos módszerekkel dolgoznak, és nem köti őket a NAT sem. Megtehetik, hogy tantárgyak helyett projektalapon oktatnak, vagy hogy nem tartanak 45 perces órákat. Ők a saját, alternatív kerettantervüket használják, amit a minisztériumnak kell engedélyeznie.

A kimeneti követelmények persze rájuk is vonatkoznak, ugyanúgy fel kell készíteniük a gyerekeket a középiskolára és az érettségire, mint bármelyik állami intézménynek.

Az alternatív iskolák az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak, sok szülő számára ezek jelentik a menkülőutat a központosított, merev állami oktatásból. Mivel ezek magánfenntartásúak, általában a tehetősebbek számára nyitottak, de vannak olyanok is, ahová direkt nehéz helyzetben levő, problémásnak tartott gyerekeket vesznek fel.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x