hirdetés
h5.jpg

Ezeket a házimunkákat utálják a legjobban a magyarok

Mely házimunkákkal lehet kikergetni a nőket a világból? És melyik az, ami szódával még elmegy? Egy hazai felmérésből kiderült.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2017. február 05.


hirdetés

Minden második nő egyedül takarít, és 6 nőből csupán 1 meri takarítónő segítségét kérni, ha házimunkáról van szó – derült ki a Rendi friss kutatásából. A nők által leggyakrabban végzett feladatok a főzés és a mosogatás, az urak pedig a bevásárlást vállalják legtöbbször magukra. Az ablakpucolás iránti utálat általánosnak bizonyult. Családonként eltérnek a vélemények arról, hogy mikortól kell a gyereknek is besegíteni a házimunkába, vannak akik csak büntetésként adnak feladatot a kicsiknek.

Elvben a kutatásában részt vevő férfiak és nők egyetértettek abban, hogy a férfiaknak is be kell segíteni a házimunkába, de a gyakorlatban a nők fele még mindig egyedül végzi el az otthoni feladatokat, holott jellemzően egy vagy több gyermekes családanyák, akik a takarításra fordított időt szívesebben töltenék inkább szeretteikkel.

h1

A férfiaknál is hasonló a helyzet, közülük is minden második egyedül takarít, habár ők túlnyomórészt szinglik vagy minglik, azaz van ugyan párkapcsolatuk, de külön háztartásban élnek. Míg a nők által leggyakrabban végzett feladatok a főzés és a mosogatás, az urak a bevásárlással segítenek be.

hirdetés

"A felmérés során arra is kíváncsiak voltunk, hogy mely feladatokat végezzük el legszívesebben" – mondta Udvardy Szabolcs, a Rendi takarítóközvetítő portál marketingigazgatója. "A nők készségesek, ha mosásról van szó, a férfiak pedig szívesen adják főzésre a fejüket." A kutatásból arra is fény derült, hogy melyek a legutálatosabb részei a takarításnak. Nem meglepő módon az ablakpucolás messze a leggyűlöltebb házimunka nemtől függetlenül, de a hölgyek körében a vasalás és a portörlés is népszerűtlen, míg az erősebbik nem képviselői a mosogatás és a fürdő tisztán tartása elől menekülnek.

h4

Egyedül a vasalás bizonyult tipikusan női tevékenységnek, míg a barkácsolás egyértelműen a férfiakra hárul. A takarításról a nők kétharmada gondolja úgy, hogy ez az ő feladatuk, míg a férfiak körében csak minden ötödik ember ért egyet ezzel az állítással.

"Minket is megdöbbentett az eredmény, hogy hat nőből csak egy meri takarítónő segítségét kérni. A dolog hátterében az állhat, hogy úgy érzik, csorba eshet a megítélésükön, ha kiderül, hogy takarítónővel takaríttatnak, hiszen saját feladatuknak tekintik a házimunka menedzselését is. A legtöbben még mindig csak rendkívüli esetekben vesznek igénybe külső segítséget, például mielőtt váratlanul vendégség érkezik vagy a tavaszi nagytakarításkor" – tette hozzá Udvardy Szabolcs.

A koszos wc-t és fürdőt szégyelljük a legjobban

A magyarok 90 százaléka beiktat egy extra takarítást, ha vendéget vár otthonába. A megkérdezettek fele az illemhelyiség és a fürdő rendbetételének esik neki először. "Ez nem is csoda, hiszen még mindig nagyon erősen él bennünk az attól való félelem, hogy megszólnak minket, ha nem elég tiszta a lakásunk, és a toalett, illetve a fürdő az, ahova leggyakrabban betekintést nyernek vendégeink" – tette hozzá a Rendi szakembere.

h3

A gyereknek büntetés a takarítás?

Csaknem száz százalékos az egyetértés abban, hogy a gyerekeknek segíteniük kell szüleiknek a házimunkában, de abban már eltérnek a vélemények, hogy mikortól kell befogni a kicsiket a takarításra. "A kutatás résztvevőinek egyharmada úgy véli, hogy a gyerekek már 3 éves koruktól kivehetik részüket a feladatokból. Minden ötödik megkérdezett szerint azonban 5 éves kortól kell bevonni őket, és közel ugyanennyien nyilatkoztak úgy, hogy elegendő, ha 8 éves kortól vesznek aktívan részt a rendrakásban és a lakás tisztán tartásában – ismertette a felmérés eredményeit Udvardy Szabolcs. – Akadnak azonban szép számmal olyan szülők is, akik csak büntetésként vonják be gyermeküket a házimunkába."

Pihenés, család, sport hiányzik leginkább

A megkérdezettek közel fele átlagosan 1-2 óra alatt végez a takarítással, de minden tizedik válaszadó beismerte, hogy egy-egy alkalommal akár több mint 4 órát is feláldoz szabadidejéből a tiszta otthonért. A legtöbb időt főzésre, a fürdőszoba és az illemhelyiség kitakarítására fordítjuk. Ráadásul többnyire hétvégén, főként szombaton szánunk időt a lakás tisztán tartására, csak nagyon kevesen, a magyarok 10 százaléka veszi a fáradtságot, és végzi el egy dolgos napból haza érve a piszkos munkát. A nők és a férfiak egyaránt a pihenést hiányolják a legjobban, így erre cserélnék le legszívesebben takarítással töltött idejüket. A nők a családjukkal, míg a férfiak sportolással töltenének több időt, ha más takarítana helyettük.

washing-dishes-1112077_960_720
hirdetés
A leggyűlöltebb házimunkák:

1. Ablakpucolás

2. Vasalás

3. Portörlés

A legkedveltebb házimunkák:

1. Főzés

2. Mosás

3. Porszívózás, felmosás

A legidőrablóbb házimunkák:

1. Porszívózás, felmosás

2. Fürdő, WC tisztítása

3. Főzés

A leggyakrabban végzett házimunkák (nők|férfiak):

1. Főzés | Bevásárlás

2. Mosogatás | Főzés

3. Mosás | Porszívózás

Forrás: Rendi.hu

Ha érdekes volt a közvéleménykutatás, oszd meg a cikket ismerőseiddel is!


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
AdobeStock_540631-1.jpeg

Az ártalomcsökkentés mindannyiunk érdeke

A cigarettázáskor nem csak a dohányos saját szervezetét érik a füstben keletkezett káros anyagok, hanem a környezetében lévőkét is, ezért nagyon fontos, hogy a dohányzás ártalmainak csökkentésére minél nagyobb figyelmet fordítson a társadalom.
Szponzorált tartalom (x) - szmo.hu
2019. december 09.


hirdetés

Köztudott, hogy a cigarettázás káros az egészségre. Az már nem ennyire nyilvánvaló, hogy a cigaretta égése során keletkező füstben lévő anyagok a dohányzással kapcsolatos betegségek elsődleges okozói, amelyek nem csak a dohányzók egészségére, hanem a környezetükben lévő nemdohányzókéra is károsak. Az ártalomcsökkentés tehát a társadalom, és így végső soron mindannyiunk érdeke.

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint a Földön jelenleg több mint egymilliárd ember dohányzik, hazánkban pedig 2 millióan cigarettáznak. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) statisztikája sem kecsegtetőbb. A szervezet évente megjelenő körképe szerint Magyarország sajnos dobogós a dohányzók arányszáma tekintetében az OECD országok között, miközben a cigarettázás a saját és mások szervezetére is káros.

Tehát a nemdohányosok is érintettek…

A cigarettázáskor nem csak a dohányos saját szervezetét érik a füstben keletkezett káros anyagok, hanem a környezetében lévőkét is, ezért nagyon fontos, hogy a dohányzás ártalmainak csökkentésére minél nagyobb figyelmet fordítson a társadalom. A dohányfüst több mint 6000 vegyi anyagot tartalmaz, amelyek közül 93-ról állapította meg az Egyesült Államok gyógyszereket és élelmiszereket bevizsgáló szervezete, az FDA, hogy káros vagy potenciálisan káros az egészségre.

hirdetés

Mitől igazán ártalmas a cigaretta?

A legtöbben a nikotint – ami valóban erős függőséget okozó anyag és olyan mellékhatásokat okozhat, mint például a fejfájás, szédülés – tartják a betegségek kialakulásáért leginkább felelős összetevőnek, azonban számos, a témában jártas mértékadó nemzetközi szervezet szerint elsődlegesen nem a cigarettában található nikotin, hanem az égés, és az égés során keletkező füstben lévő káros anyagok a dohányzással kapcsolatos megbetegedések fő okozói. A cigaretta füstje több ezer mérgező vegyületet, így arzént, formaldehidet, cianidot, ólmot, nikotint és szén-monoxidot tartalmaz, amelyek közül többről már bizonyították, hogy egyértelműen összefüggésbe hozhatók különféle betegségek kialakulásával.

Kiemelt jelentőségű az ártalomcsökkentés

Egyértelműen kijelenthető, hogy a dohányzás ártalmainak teljes kiküszöbölését kizárólag a dohány- és nikotintartalmú termékek fogyasztásától való tartózkodás biztosíthatja, azaz a legjobb az, ha az emberek egyáltalán nem szoknak rá a dohányzásra, ez a leghatékonyabb módja az ártalomcsökkentésnek. Ha viszont a rászokás – az ismert egészségügyi rizikót figyelmen kívül hagyva – már megtörtént, igyekezni kell minél hamarabb elhagyni a cigarettázást. A leszokással egyértelműen és arányosan csökken a megbetegedések valószínűsége, és így nem csak saját magukat, de szeretteiket, barátaikat és kollégáikat is megóvják az ártalmaktól.

A dohányosok egy része azonban – ahogyan a WHO kutatás eredménye is mutatja – minden figyelmeztetés ellenére sem hagyja abba a dohányzást. Azok számára, akik valamilyen okból nem szoknak le, ma már léteznek különféle füstmentes technológiák is, amelyek a felnőtt dohányosokat segíthetik abban, hogy a cigarettánál kevésbé káros alternatívát választhassanak, mivel az égés, és ezáltal a füst kiküszöbölésével csökkenthető az ártalmas anyagok kibocsátása a cigarettázáshoz képest.

Fontos kiemelni, hogy rengeteg különböző füstmentes technológia létezik, melyek hatása teljesen eltér. A technológiákon belül is óriási különbségek vannak attól függően is, hogy a hatásuk vonatkozásában rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok milyen szintűek.

A füstmentes technológiák csoportjába tartoznak például az elektronikus cigaretták, az egyéb, kémiai reakcióval működő technológiák, valamint különféle elveken működő hevítéses technológiák.

Az elektronikus cigaretták és az egyéb, kémiai reakcióval működő technológiák dohány helyett nikotintartalmú folyadék, illetve nikotinsó felhasználásával állítanak elő nikotinpárát.

A hevítéses technológia esetében pedig különféle technológiai megoldásoknak köszönhetően olyan hőmérsékletre hevíthető a dohány, amely már elég ahhoz, hogy a dohány- és nikotinpára felszabaduljon, de még ne történjen égés, és így füst se szabaduljon fel.

Kizárólag megbízható forrásból

A különböző típusú füstmentes technológiákban közös, hogy égés és füst nélkül működnek, így amellett, hogy kevesebb toxikus anyagot szabadíthatnak fel működésük során, nem csak maguk a használók, de a környezetükben tartózkodók is kevesebb mérgező anyagnak lehetnek kitéve, mint a cigarettafüst esetében. A nem megfelelő minőségből fakadó esetleges mellékhatások pedig kizárólag megbízható forrásból származó anyagok használatával kerülhetők el.

Ugyanakkor az új technológiák sem kockázatmentesek, hiszen ezek által is nikotin jut a szervezetbe, amely erős függőséget okozó anyag, továbbá a nikotin megemeli a szívfrekvenciát és a vérnyomást, és egyelőre ezen új alternatívák használatának hosszú távú hatása sem ismert.

A dohányzás ártalmainak teljes kiküszöbölésének leghatékonyabb módja továbbra is kizárólag az, ha nem dohányzunk.

A cikk társadalmi célú reklám, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
020.jpg

„Írassák a sírkövükre: éltek 75 évet, ebből 19-et online” – beszélgetés Limpár Imre pszichológussal mindennapi időzavarainkról

Mindig a feladathoz rendeljük az időt, ezért nem lesz a végén időnk. Ha megfordítjuk, rengeteg időt spórolunk meg, mondja a kutató.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

Egy napban 86 400 másodperc van, ugyanúgy, mint 100 vagy 1000 éve. De a 21. század nagyon felpörgetett minket, úgy érezzük, mindent csak félbehagyunk, semmit nem tudunk befejezni. Az idő rohan, és egyre kevésbé vagyunk lépést tartani vele, elborítanak valós és vélt dolgaink, kötelességeink. Van-e ebből kiút? Erről beszélgetünk Limpár Imre tanácsadó szakpszichológussal.

- Amikor néhány évtizede beindult a legújabb technológiai forradalom, sokan azt jósolták, hogy az új eszközök révén rengeteg időt spórolunk majd meg, és lesz időnk sok hasznos, értelmes dolgot csinálni. Jelenünk azonban nem ezt mutatja. Hol romlott el mindez?

- Mindig felhívom a figyelmet arra, hogy az idővel való kapcsolatunk szubjektív műfaj, de az a kifejezés, hogy „időgazdálkodás”, az objektivitás látszatát kelti. Itt csapódunk be, mert az idővel valójában nem gazdálkodni kell, hanem az időhöz való viszonyt lehet alakítani. Ha bárkit megkérdezünk ismerősi körünkben, jó eséllyel fogja igaznak tartani azt a mondatot, hogy őseinknek, nagyszüleinknek, szüleinknek több ideje volt. Ez azonban nettó hazugság, mert mindenkinek mindig is ugyanannyi ideje volt, 86 400 másodperc naponta, sem több, sem kevesebb, ezt kellett beosztani.

hirdetés

De itt két tényezővel kell számolni: az egyik a kutatás+fejlesztésnek a tévedése, hogy ettől jön meg a boldogság, de igazából csak más típusú problémák jönnek; a második pedig a 21. században, amelyet én „a hajszoltság évszázadának” nevezek, folyamatosan pörgetnek minket. Olyan inger-elárasztásban van részünk, amely több, mint amit az idegrendszerünk elviselni képes.

Mondok erre egy nagyon profán példát: tartok egy előadást, és látom, hányan telefonoznak közben, mert a Facebook, ha belépnek, feldobja, hogy éppen hol nincsenek. Itt ülök valahol, elvileg élveznem kellene a pillanatot, de nem tudom, mert az agyam már három másik helyre hívna. Lehet, hogy máshol kéne lennem, de ha most történetesen amott vagyok, azon gondolkodom, hogy miért nem emide jöttem. Ez a nagy csapdahelyzet, amely miatt van olyan folyamatos észlelésünk, hogy lemaradtunk valamiről, így pedig nagyon nehéz élni. Ezeket a kütyüket egyszerűre programozták, tehát könnyű függni tőlük, és végtelenek. Például a Facebook hírfolyamának nem lehet az aljára pörgetni, ezért nem lehet befejezni, csak félbehagyni. Ha én valamit félbehagyok, azt érzem, hogy nem volt elég időm.

Régen a könyveket befejeztük, ma a blogokat csak félbehagyjuk. Ez a sok félbehagyottság is eredményezi, hogy kapkodunk levegő és idő után, és azt érezzük, hogy nincs.

- Nagymamámnak volt egy mondása: „Hamar elszáll egy-két óra, minden percét használd jóra.” Úgy gondolom, hogy ma nem kevés tudatosság és önfegyelem kell ahhoz, hogy valaki tudja, mi az, ami neki fontos, mi az, amire „rá akar érni.”

- Van az a jól ismert frázis, miszerint az ember arra ér rá, amire akar. Ezzel én nem értek egyet, mert bár a tartalma nemes, sokszor a ráérés már nem akarat kérdése, hiszen az embert sodorják az erők, az elvárás-cunamik, hogy megmondják, hol, mennyit, mit kell csinálni. Rengeteg cégnél van például válaszadási idő-protokoll… A másik a prioritások, a fontossági sorrend megállapítása. Ahhoz, hogy jó időgazdálkodásunk legyen, célok kellenek, de manapság a legtöbb embernek nincsenek céljai, csak vágyai. Ehhez természetesen hozzájárulnak a fényes tekintetű média- és marketing-gyárak, mert ők a vágyainkat srófolják fel, akkor leszünk jó fogyasztók.

Sok helyen tanítok. Ha megkérdezek egy átlagos, húszéves egyetemistát, hogy hol szeretne lenni tíz év múlva, akkor azt fogja mondani, hogy szeretne egy boldog párkapcsolatot, egy jó lakást, egy klassz munkahelyet. Ki nem? Ő azt hiszi, célokat mondott, pedig csak vágyakat, az élet normális elvárásait. Akkor tudom valójában beosztani egy sima hétköznapomat, és vele aztán az egész életemet, ha van egy orientációs pontom akár a jövőben cél formájában, vagy a akár múltban, amikor is értékrend alapon döntök.

Ha van orientációs pontom, tudok gazdálkodni, egyébként pedig csak sodródni fogok, flipper-golyó módjára csapódom ide-oda.

-Van-e esélyünk arra, hogy egyensúlyba hozzuk ezt a jelenlét- és megfelelés-kényszert a prioritásainkkal?

- Elcsépeltnek hathat a „nemet mondás képessége”, de igazából tényleg erről van szó: tudnunk kell, mi az, amit elvállalunk, és mit nem. Egy praktikus tanács ezzel kapcsolatban: ha valaki kap egy felkérést, ígérje meg magának, hogy nem válaszol azonnal, mert önmagát ismerve tudja, hogy igent fog mondani, hanem iktasson be egy ütköző-időt, amikorra választ ad. Nagyon hiszek abban, hogy a struktúra és a szabályzók lehetnek pozitívak, és nem börtönök. Volt egy hittantanárom, aki azt mondta: nem az a szabadság, hogy bármit megtehetek – az a szabadosság – hanem az, hogy ismerem a korlátaimat. Az a szép az időgazdálkodásban, hogy ezeket a szabályzókat és korlátokat önmagunknak állítjuk fel. Mondok egy személyes példát: a 2010-es évek elején tettem egy vállalást, hogy csak hétfőn és kedden néztem meg az e-mailjeimet. Szerda reggeltől vasárnap estig nem néztem, mert úgy éreztem korábban, hogy rángatnak az e-mailek, az állandó elérhetőségemmel, a válaszkészségemmel szétszednek a hétköznapok. Elég volt!

Sokan mondták, hogy ezt nem tehetem meg, pedig megcsináltam. Voltak belőle sértődések, munkákat buktam el, ismerősi viszonyok erodálódtak, de volt két és fél remek évem. És persze olyan is akadt, aki árgus szemmel figyelte, kap-e tőlem csütörtökön e-mailt, s leleplezzen. Természetesen akad kivétel, de a nagy tendencia a lényeg: merre és főként hogyan halad az életünk!

hirdetés

Utána később visszatértem a mindennapi e-mailnézéshez, de a rángatás-tünet szerencsére nem jött elő. De az kellett hozzá, hogy be mertem avatkozni az életvitelembe, annak struktúrájába. Sokan azt hiszik, hogy ez csak a legtehetségesebbeknek, a szerencsés csillagzat alatt születetteknek sikerülhet. Ez nem igaz. Nagyon sokat tehet az átlagember, hogy élhetőbbek legyenek a szürke hétköznapok.

- Médiaegyetemi tanítványaimnak többször feltettem a kérdést, hogy meddig bírják ki hírek nélkül. A leghosszabb említett időtartam 48 óra volt, de aki ezt mondta, már arra is furán néztek. Hát még rám, amikor közöltem, hogy ha elutazom két hét szabadságra, se internet, se újság, se tv, se okostelefon – ha világrengető dolog történik, azt úgy is megtudom.

- Erre rákötnék még egy adatot, ami el szokta borzasztani az előadásaim résztvevőit és ami az arcunkba csapja a valóságot. Egy 2018-as adat szerint a Z generáció, tehát az 1995 után születettek, átlagosan napi 330 percet, tehát 5 és fél órát vannak online. Mondom nekik, hogy rendeljék meg a sírkövüket, és vésessék rá jó előre, hogy – a magyarországi várható élettartamot alapul véve – éltek 75 évet, ebből 19-et online. De ha én naponta egy órát sorozatot nézek, két órát a Facebookon lógok, akkor azt írhatom a sírkövemre, hogy 3,125 évet sorozatot nézett és 6,25 évet facebookozott. De az időseknek is megvan a maguk „időtöltése”, a híradónézés. Vannak, akik a teljes kínálatot végignézik. Számoljunk csak napi másfél órás átlag híradó-nézéssel. Hasonló élettartammal 4 és fél évet töltenek híradónézéssel! Ez nagyon súlyos adat, érdemes olykor szoroznunk, számolnunk.

- Ön pályája kezdetén katonákkal dolgozott, külföldi missziók pszichológiai felkészítésével, majd reintegrációjukkal, krízis- és válság kezeléssel. Ez utóbbi lassan teljesen hétköznapi igény lesz nálunk.

- Manapság az a társadalmi trend, hogy mindent szeretünk dramatizálni. Könnyen kijelenti valaki, hogy „depressziós”, holott az nagyon komoly tünetegyüttes, súlyos diagnózissal. Maradjunk inkább annál, hogy szomorúak, rosszkedvűek vagyunk, ne aggassunk magunkra ilyen címkéket. Ilyen az is, amikor azt halljuk, hogy a magyar emberek 60-70%-a hétfőn gyűlöl bemenni a munkahelyére, vagy az iskolába. Lehet, hogy tényleg ilyen rosszak az arányok, de ha valaki a gyűlölt hétfőre vár, akkor az nagyon könnyen össze fog jönni. Itt nem is feltétlenül arról van szó, hogy „bevonzzuk a rosszat”, hanem inkább arról, hogy a lelkünket mire állítjuk be. Azt is érdekes megfigyelni, hogy az alapidő-egységeink miként alakulnak. Általában 5+2-es rendben gondolkodunk: 5 nap mókuskerék, gálya, aztán két nap szusszanás, de vasárnap délután, a Forma-1 végén a kockás zászlóval kicsit már leintik a hétvégét is, és kezdődik minden elölről. Nagy eredményt lehet elérni időgazdálkodásunkban azzal, hogy alapidő-egységünket megváltoztatjuk, és elkezdünk napokban gondolkodni. Nagyon nehéz ezt megtenni, mert a társadalmi folyamatok nem erre mennek. De ha én kedd délután azt mondom, hogy ez a hét már el van baltázva, akkor egy vagy két nap sikertelensége miatt odaadtam az egész heti belső békémet, és a nullázási pont csak hétfőn kezdődik! Sokkal jobb, ha bebukom a keddi napot, és a szerda már indulhat tiszta lappal.

- Az Ön honlapján nagy örömmel fedeztem fel két kedvenc ókori gondolkodómat, akiket ma is szívesen előveszek okulásul: Senecát és Marcus Aureliust. Ide is illik két idézet. Seneca mondja, hogy „félelmeink száma mindig nagyobb a ránk leselkedő valós veszélyeknél”, Marcus Aurelius pedig azt vallja, hogy „olyan az életünk, amilyenné gondolataink teszik”.

- Mondhatjuk, hogy nincs új a nap alatt. Marcus Aurelius elmélkedéseiben úgy szólván minden benne van a ma világáról is. Sajnos csak egyetemista koromban találkoztam velük először érdemben, addig meg kellett tanulnom sok felesleges dolgot. Nekünk a II. világháború csatáit például napra pontosan kellett tudnunk, de minek…ugyanakkor semmit sem hallottunk a SMART célkijelölési technikáról, ahol minden egyes betű olyan tényezőt jelent angolul, amelyet ellenőrzésem alá vonhatok. (Specific, measurable, attainable, relevant, time-bound – egyértelmű, mérhető, elérhető, fontos, időhöz kötött). Ez egy öt perc alatt megosztható tudás. Amikor pályát választ valaki a gimnázium 4. osztályában, mennyivel előbbre tudna jutni egy egyszerű SMART-célfelosztással?

- Engedjen meg végül egy személyes kérdést: Ön nagyon sokfelé dolgozik, előadásokat, tréningeket tart, ír, tv-ben szerepel. Hogyan jut ideje mindenre, amit szeretne?

- Bizonyos szakaszokra osztom be az időmet. Nem sokan hiszik el rólam, hogy én valójában befelé forduló ember vagyok, de megtanultam extrovertált üzemmódba kapcsolni. Viszont éppen ezért muszáj elvonulnom a világtól. Erre vannak bizonyos biztonsági protokolljaim. Minden hónapban három napra teljesen off-line vagyok. Az idén december 17-én dolgozom utoljára érdemben kliensekkel, és január közepéig nem vállalok senkit és semmit. Családommal leszek és második könyvem kéziratával foglalkozom. Aztán utána jön megint egy felpörgetősebb időszak.

A közoktatásban mindannyian kapunk egy időbeállítást: vannak a feladataink, és a feladathoz rendeljük az időt. Ha én fizika témazárót írok, hogy anyu is örüljön, és ne 3-ast, hanem legalább 4-est vigyek haza, két délutánt rá kell szánnom. De így eltöltünk 12 esztendőt, van, aki többet, mert már teljesítmény-orientált óvodába jár.

Tehát mindig a feladathoz rendeljük az időt, ezért nem lesz a végén időnk. Mert ha bárki kicsit is hajlamos a maximalizmusra, akkor a világon nincs annyi idő, hogy ezeket tudja hozni, főként az érettségi utáni világban. Ellenben, ha megfordítjuk, és én bizony nagyon sokszor megfordítom: az időhöz rendelve a feladatot, az a kérdés, hogy mennyi időt ér ez meg nekem?

És ezzel temérdek időt meg lehet „spórolni” – az idézőjellel újra arra utalok, hogy nem az idővel gazdálkodunk, hanem a viszonyunkat változtatjuk meg. Ez az egész témánk kulcsa.


KÖVESS MINKET:






hirdetés
starbucks-4329351_1920.jpg

Azt hitted, drága? Csak Bulgáriában olcsóbb a Starbucks a környékünkön

A Starbucks-index 76 ország árait hasonlította össze.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

Magyarország a 68. helyen áll azon a Starbucks-index néven megjelent listán, ami 76 országban vizsgálja, hol mennyibe kerül a kávézólánc kis tejeskávéja. A listát a Finder weboldal tette közzé, akik különböző piaci összehasonlításokkal foglalkoznak.

A régióban egyedül Bulgáriában olcsóbb a kávé, mint nálunk, az itteni 2,62 dollárhoz képest ott csak 2,2 dollárba kerül egy tejeskávé.

A legkevesebbet, 1,78 dollárt, egyébként Törökországban kell fizetni a tejeskávéért, a legmagasabbak pedig a dániai árak, ott egy kis tejeskávé 6,05 dollárba kerül.


KÖVESS MINKET:






hirdetés

Már embereket is lehet komposztálni a haláluk után

2021-ben Washingtonban fog megnyílni az első olyan hely, ahol az elhunytakat komposztálják.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 10.


hirdetés

Még májusban írtunk arról, hogy Washington államban elfogadtak egy törvényt, amely engedélyezi az elhunytak komposztáltatását a haláluk után. Erről maguk az emberek dönthetnek, hogy termőfölddé komposztálják a testüket, és a földet kertészkedéshez használják.

Az eljárásnak nevet is adtak, úgy hívják: rekomposztálás. Ennek

célja az, hogy csökkentsék a hamvasztásokkal járó légszennyezést, és a koporsós temetésekkel, illetve a balzsamozással járó vegyi szennyezést és termőföld-veszteséget.

hirdetés

Az első ilyen rekomposztáló hely várhatóan 2021-ben fog megnyílni Washingtonban. A Recompose nevű seattle-i cég az elmúlt két évben folyamatosan próbálta megismertetni a nyilvánossággal ezt az elsőre bizarrnak tűnő folyamatot, amelynek viszont számos környezetkímélő előnye van.

A Washingtoni Egyetemmel együtt kifejlesztett eljárás során az elhunytat egy hatszögletű acél tartályban helyezik el, amelyet megtöltenek faforgáccsal, lucernával és szalmával, ezután pedig lezárják. A test 4-7 hét alatt komposztálódik ebben. A családtagok ezután haza is vihetik az így keletkezett termőföldet, ha viszont erről lemondanak, a térség erdősítéséhez használják majd fel.

Most pedig egy építészeti dizájn cég képeinek segítségével azt is megmutatják, hogy zajlana egy temetés, ha az elhunytat rekomposztálják.

A fotók alapján

az elhunytat egy koporsóhoz is hasonlítható, faforgáccsal megtöltött kádban helyezik el, amelyet majd a gyászolók körbeállhatnak. A cég szerint békés, csendes környezetet tudnak biztosítani az egyébként 75 rekomposztáló tartállyal rendelkező teremben, amelyben számos fa és más növény veszi körbe a szertartás résztvevőit.

Forrás: Daily Mail


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!