hirdetés
lagzi-cimkep-jo.jpg

„És akkor a menyasszony földhöz vágta a tortát” – ilyen volt egy falusi lakodalom 40 éve

Menyasszony-kikérés, hejehujázó menet a főutcán, főzőasszonyok, krepp-papír füzérek, grillázstorta. Gyermekkorom legszebb emlékei a nagy, nyári 'lagzik’ nagyszüleim falujában. Hogy mi volt a titka a régi ünnepeknek? Elmesélem.
Hargitay Judit. Fotók: Benke Ferenc Lajosné, Régi képek Fajszról - szmo.hu
2019. július 04.


hirdetés

Negyven évet kell visszamennem az időben. Gombócból is sok. Talán úgy kezdődött, hogy már ötéves koromtól kiszöktünk a mamámmal meg a szomszédasszonyokkal a főutca sarkára “menyasszonynézőbe.” Kapaszkodtam mama nagyvirágos otthonkájába, és sikkantgatva, sunnyogva meglestük a lakodalmas menetet, meg a hosszúfátylas, szegfűcsokros habcsók-lányt, a férjhez menőt, aki úgy vonult a harmonika meg a dobszó hangjára, a vőfély karján, mint egy királynő.

A Bács-Kiskun megyei faluban, Fajszon – nagyközségnek számított, 2500 lakossal, virágzó téesszel, nyüzsgő, mindentudó, kőkeményen dolgozó és végtelenül összetartó közösséggel – akkoriban óriási becsülete volt egy “léjánynak”, aki férjhez ment. Mivel a nagymamám volt a helyi anyakönyvvezető, és mellesleg a fél faluval rokonságban állt, nyáron szinte minden hétvégén lagziba voltunk hivatalosak. Mamáék nyilván kénytelenek voltak szelektálni, “úgy igaziból”, családostul, tortástul csak két-három, közelebbi rokon lakodalmára vonultunk ki.

hirdetés

A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején járunk. Egy fajszi lakodalom már “csak” másfél napig tartott, a korábbi két-három napos vigalmakkal ellentétben.

Ebben benne volt a lakodalmas menet, az esketés, ebéd a “kultúrban”, aztán borozgatás-táncolgatás a vacsoráig, ami tulajdonképpen a hivatalos kezdetét jelentette a másnap délelőttig tartó hejehujának.

Hogy lakodalom készülődik, azt már napokkal előtte lehetett tudni, csak ki kellett menni az utcára. Az asszonyok egyen-hajcsavarós frizurája (egy fodrász volt, ő lőtte be az ünnepi sérót mindenkinek), a szintén monopolhelyzetben lévő cukrász tökéletesre kerekített tortái, amelyeken pontosan ugyanolyan marcipánrózsa díszelgett, csak annyi volt a különbség, hogy az egyik rózsaszínű volt, a másik piros, messziről hirdették, hogy a hétvégén nagy esemény lesz.

A kultúrház fedett, szabadtéri konyhájában már két nappal korábban megkezdték a sürgés-forgást a főzőasszonyok (mind rokonok, profi szakács nem kellett oda, minek). Az utcákat messziről belengte a paprika megy a rotyogó marhapörkölt nehéz, zsíros illata. Elnézést a vegánoktól, de ők fél nap után kimenekültek volna még a megyéből is, ehhez a szaghoz tényleg “parasztgyomor” kellett, ahogy a nagyapám mondogatta.

Aztán eljött a Nagy Nap. Tudom, hogy sok helyen ma is szokásban van “kikérni” a menyasszonyt, de egyre ritkább. Akkoriban aranyszabály volt. Az ara a szülei házában várt, teljes díszbe öltözve, a vőlegény és a násznép – meg persze a zenekar – óriási csinnadrattával elvonult érte. Kicsiként sokszor én is a menettel mentem, míg a nagymamám a tanácsházán készült az esketésre. Engem, a városi unokát elég volt egy rokonra vagy szomszédra bízni, falun minden felnőtt minden gyereket ismert, kizárt volt, hogy elkallódjak.

Szóval odaértünk a menyasszony házához, ahol a vőfély egy népi mondókákkal kísért, kedélyes kis ceremónia keretében “kikérte” a szülőktől az immár elkelt leányzót. Ma már sokan alkalmaznak profi vőfélyeket meg ceremóniamestereket, akkoriban a vőfély is kizárólag rokon lehetett.

Többnyire a család legviccesebb férfitagja, aki sikamlós-röhögős rigmusokkal vezényelte le az egész bulit, meg persze itatta a vendégeket, már a menetben is, demizsonból.

A vőfélyről az az általános berögződés, hogy átkozottul be van szívva, de ez emlékeim szerint tévhit. Bár tényleg kupicázgat, a legtöbb vőfély, akit láttam, messze a legjózanabb maradt egész este. Persze relatíve, de mégis, hiszen nagyon komolyan vette a feladatát, és menedzselni egy egész lakodalmat, na, ahhoz azért észnél kellett lenni.

Az immár kikért menyasszony ezután az egész falu szeme láttára – és csodálatára – a vőlegény és a vőfély oldalán, zeneszóra, és az itt-ott már bőszen csárdásozó násznép kíséretében elvonult a tanácsházára. Itt komolyra váltott a hangulat. Mindig csodáltam a falusi emberek tradíció-tiszteletét és önfegyelmét, azt, ahogy mindent a helyén kezeltek, mindennek megadták a módját.

Az utcán még dajdajozó tömeg egyik pillanatról a másikra elcsitult, és megilletődött csendben nézte végig, ahogy az anyakönyvvezetői szalagban pompázó, gyönyörű nagymamám (hadd legyek vele egy kicsit elfogult) összeadja az ifjú párt.

Az asszonyok sírtak – kivétel nélkül, azt hiszem, ez is íratlan szabály volt –, a gyerekeknek pisszenni sem volt szabad. A frigy megköttetett.

Itt most egy kicsit előre pörgetem az időt, és a vacsoránál folytatom. Addig ugyan többnyire volt egy ebéd, és a vallásosabbaknál a tanácsházával szembeni templomban egy egyházi esküvő is. Ez a Kádár-érában nem volt divat, de sokan csinálták. “Bocsánatos bűnnek” tekintették, még a tanácselnök és a párttitkár is elmentek rá, ha közeli rokonukról volt szó. De a násznép nagy része – főleg a gyerekesek – hazamentek szusszanni egyet, és csak 5-6 óra körül, a vacsorára tértek vissza.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
Képernyőfotó-2019-10-28-16.58.00.png

„Emlékszem a víz morajlására” – drámai levél került elő a Titanic egyik túlélőjétől

A szerző a tragédia idején még kisgyerek volt.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. október 28.


hirdetés

A Titanic - Stories From The Deep című dokumentumfilm-sorozat felfedi a halálra ítélt hajó tragikus utolsó momentumait.

Ennek részeként a Titanic egyik túlélőjének gyermekkori emlékei első kézből adnak bepillantást a félelmetes menekülésbe.

Az ikonikus hajón 126 gyermek tartózkodott, de csak a felük élte túl a tragédiát.

A sorozat a "Titanic árváiként" emlegetett egykori utasok nyomába ered Franciaországban, Párizsban.

hirdetés

Edmond és Michel Navratil, egy francia testvérpár kettő és négy évesek voltak, amikor cseh származású édesapjuk elrabolta őket anyjuktól és jegyet váltott a Titanicra, hogy aztán elhagyják az országot és Amerikában kezdjenek új életet.

Amikor a hajó süllyedni kezdett, mentőcsónakba ültette őket, ő azonban a fedélzeten maradt és soha többé nem látták.

Amikor Michel 2001-ben meghalt, egy volt az öt utolsó túlélő közül - szúrta ki a brit Mirror.

De évekkel később a sorozat felkereste unokáját, Elisabethet, aki felfedte nagyapja érzékletes emlékeit a végzetes estéről, melyet így egy kisgyermek szemein keresztül láthatunk.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
furby-tamagotchi.jpg

21 tárgy, ami szinte biztosan ott volt a gyerekszobádban a '90-es években

Tamagotchi, Furby, lakattal zárható napló... Valld be, hogy ismerősek!
Forrás: Inspirációk magazin, Képek: Apartment Therapy, Buzzfeed, Home Stratosphere, SheKnows - szmo.hu
2019. október 28.


hirdetés

Csorba Anita és lelkes csapata a kreatív energiáikat csak arra összpontosítják, hogy nektek érdekes és inspiráló tartalmakat állítsanak elő. Tarts velük az Inspirációk Magazin felületein!

A kilencvenes évek – a rendszerváltás, a grunge bandák, az eredeti normcore, a kosaras kártyák, a matricaalbumok, a betárcsázós internet, a Dallas, a Jóbarátok, a Szupercsapat, a Twin Peaks, a dél-amerikai szappanoperák, a Dragon Ball, a Spice Girls, a Backstreet Boys Britney Spears, a Macarena, és a Mambo No. 5 korszaka.

Rengeteg dolog történt, és fokozatosan nyílt ki a világ: megjelentek az új rádió- és tévécsatornák, megnyílt az első McDonald’s (aztán jöttek a kötelező mcdonaldsos szülinapi bulik), az évtized végén kiadták magyarul is az első Harry Potter könyvet, alakult (és fel is oszlott) egy csomó király zenekar, felépültek az első “amerikai” plázák, és felbukkant egy csomó új márka.

Elképesztően sok új impulzus érte itthon az embereket – és akkor még nem is beszéltünk a kilencvenes évek esztétikájáról, ami nemcsak a ruházatra, de a lakberendezésre is rányomta bélyegét. A nyugati hatásnak köszönhetően furcsa, színes és műanyag dolgok jelentek meg az otthonokban – és persze a gyerekszobákban is.

Ezekből gyűjtöttünk össze most párat. Ha a kilencvenes években nőttél fel (vagy akkor nőtt fel a gyermeked), biztosan találsz köztük régi ismerősöket. Persze a lista nem lesz teljes, úgyhogy kommentben várjuk a kihagyott kedvenceiteket. Nézzük meg a kilencvenes évek legmenőbb gyerekszobai cuccait!

21. Babzsákfotel

... amiből mindig baromi nehéz volt felkelni.

20. Átlátszó telefon

… amin órákig csacsogtál a barátaiddal.

19. (Másolt) CD-gyűjtemény

… amiben tuti ott volt a Now That’s What I Call Music válogatás.

18. És persze a hifi, amin lejátszottad

17. Felfújható fotel

… ami mindenféle fura hangot adott ki, ahogy mocorogtál rajta.

16. Action Man vagy Barbie figura

…amihez mindig kellett valami új menő kiegészítő.

15. Függöny fából készült gyöngyökkel

… aminek néha szándékosan nekimentél.

14. Fura, homokkal töltött izé

…aminek a világon semmi értelme nem volt.

13. Furby (vagy valami hasonlóan ijesztő játék)

Hogy a viharba nem voltak tőle rémálmaink?

12. Lávalámpa

… amit néha esténként megigézve bámultál.

11. Összevarrt kezű, ajtóra akasztható plüssmaci

… ami akkor aranyosnak tűnt – ma inkább ijesztő. Miért varrták össze szegény kezeit – és miért kellett felakasztani az ajtóra?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
Mihály_Zichy_-_Studies_Of_Nudes_6.jpg

Tabudöngető cári erotika Zichy Mihály szignójával

Az idilli romantika festészetének magyar csillaga rengeteg erotikus rajzot készített az orosz cárnak.
Kovács-Tóth Noémi - szmo.hu
2019. október 29.


hirdetés

Zichy Mihály (1827-1906)  festő, grafikus és illusztrátor a korszak festészetének emblematikus figurájának számított. A második legismertebb magyar művészt „rajzoló fejedelemnek” nevezték Munkácsy Mihály festőfejedelem mellett, akivel egyébként jó viszonyt ápolt. Ám Zichynek volt egy kevéssé ismert, színfalak mögötti pornográf munkássága is, amely azért maradt jó ideig rejtve a nyilvánosság elől, mert a prüdéria érájában tabunak számított a meztelen test és a szexualitás ábrázolása.

Senki nem vetheti a festő szemére, hogy ecsetét másra is szerette volna használni, nem csak portrék és nyomasztó képi világú kompozíciók tökéletesítésére. Így is elég szolgálatot tett a hazának örökérvényű munkásságával: elég csak a Batthyány-portréra, A Rombolás géniuszának diadalára, a Mentőcsónakra, illetve Az ember tragédiája és Arany-balladák illusztrációira gondolni.

A pajzán rajzok elkészítésére pedig nem más adta ki az ukázt, mint maga az orosz uralkodó. Zichy Mihály ugyanis majdnem 50 évet töltött második hazájában, Oroszországban, és ezalatt három cár is alkalmazta őt udvari festőnek.

hirdetés

A források nem egyöntetűek abban, hogy melyikőjük volt a fő felbujtója az erotikus tusrajzok elkészítésénél, de valószínűleg II. Sándor cár kérte fel efféle huncutságra az ügyes kezű művész urat.

Aki nyilván jobban élvezte az efféle felkéréseket – még ha rutinból is dolgozott –, mint amikor I. Miklós cár szolgálatában az udvar ifjú hölgyeinek ölebjeit kellett pingálnia. Bár azokban az időkben is talált örömöt, csak a vásznak mögött: romantikus szál fűzte ugyanis tanítványához, a cár testvérének lányához, Karolina nagyhercegnőhöz, akit 1847-től oktatott.

Eleve nem túl szerencsés az ilyen szerelmi história, főleg nem azokban az időkben, amikor a cári seregek osztrák kérésre elindulnak a szabadságharc honvédseregei ellen. 1849-ben ezekre hivatkozva felmondta  a szerződését, de alapvetően mindvégig szemben állt az uralkodó osztállyal.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
colosseum_ck.jpg

Állatok és emberek százai is meghalhattak a Colosseumban egyetlen, vérgőzösen brutális nap alatt

Délelőtt állatviadalokat, délben – pihenésként – kivégzéseket, délután pedig gladiátorjátékokat rendeztek.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Colosseum/Pixabay - szmo.hu
2019. november 10.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Jegyek és napirend

A játékok idejét és menetrendjét falragaszokon hirdették. Ezekből kiderült, hogy ki rendezi az eseményt, hány gladiátor és vadállat szerepel majd. A pontos jegyárakat nem ismerjük, de az biztos, hogy

a római plebs nagy része ezt nem tudta volna megfizetni, így a jótevő szerepében tetszelgő császárok rendszeresen ingyenjegyeket osztottak ki a körükben.

A Colosseumban rendezett játékok különösen népszerűek voltak, mert lényegesen ritkábban tartottak gladiátorjátékokat mint kocsiversenyeket.

A colosseumbeli játékok napi programja a következőképpen nézett ki:

reggel állatviadalokat tartottak, majd állathajszák következtek. Délben bűnözőket, szökött rabszolgákat, keresztényeket végeztek ki, délután pedig jött a nap fénypontja: a gladiátorviadal.

Állathajszák és viadalok

A délelőtti műsor az állatviadalokkal kezdődött. Hogy milyen állatok küzdenek majd meg egymással, és milyen párosításban, az rendszerint meglepetés volt.

Gyakori volt a medve-bika párosítás, de a források említenek bika-elefánt, oroszlán-leopárd, orrszarvú-bölény küzdelmet is.

A harcból győztesen kikerült állat sem számíthatott kegyelemre, vele a vadászok végeztek.

Az állatviadal után idomított állatokat küldtek az arénába: elefántok táncoltak, idomított leopárdok, tigrisek, medvék, vaddisznók mutattak be különféle mutatványokat. Előfordult az is, hogy

nyulakat engedtek az arénába az idomított vadállatok közé, akik elkapták az áldozatukat, és úgy adták át őket gondozóiknak, hogy a nyulaknak nem esett semmi bajuk.

Carole Raddato from FRANKFURT, Germany

A délelőtti műsor utolsó része a vadászat volt. A vadászok egy szál dárdával "harcoltak" eleinte, később pajzzsal, mellvérttel védték magukat, és karddal mészárolták az állatokat. A műsorszám eleje tényleg valódi mészárlás volt, mert ártalmatlan állatokat engedtek az arénába: struccokat, antilopokat, gazellákat, szarvasokat, szamarakat. A vadászok pedig sorra lemészárolták őket. Amikor ezzel végeztek, és a szolgák megtisztították az arénát, jöhetett a műsor izgalmasabb része: ekkor már igazi vadállatokra vadásztak. Medvék, tigrisek, leopárdok, oroszlánok, elefántok érkeztek a porondra, és

a vadászat addig tartott, amíg valamennyien el nem pusztultak. Ebben a küzdelemben már előfordult, hogy a vadász húzta a rövidebbet.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!