hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
borito
Ennél jobb gyorstalpalót még nem olvastunk az apasághoz
A Facebookon posztolta férfiaknak szóló frenetikus hatású üzenetét egy fiatal apuka.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2015. április 29.


hirdetés

Nem akar mást, csak eloszlatni néhány tévhitet és rendet tenni a férfiak fejében a családdal és a kötelességeikkel kapcsolatban. Ez talán az eddigi legjobb apasági gyorstalpaló, amit valaha olvastunk. A bejegyzést tartalmi változtatás nélkül közöljük.

Kedves Férfitársam!

Úgy érzem, itt az ideje egy kicsit hosszabb hangvételű elmélkedésnek, mert nagyon fontosnak tartom, hogy hozzád is eljusson a gondolatom az apaságról.

Korunk gyermekei a nálunk idősebb generációktól eltérő módon keresik életük párját. Hosszú évekig hosszabb-rövidebb kapcsolatokkal próbálkozunk-próbálkozunk. Nem egyszerű a helyzet, mert az információs társadalom miatt nem csak az ismeretségi körünk, de a nyilvánosságunk is nagyobb, mondhatni a 20. század hírességeinek életét éli ma egy átlag fiatal, így pedig minden jóval nehezebb. Na, de nem is erről akartam elsősorban írni.

Miután ráakadunk életünk párjára és rádöbbenünk, hogy ideje elkötelezni magunkat, természetes dolog (nekem legalábbis mindig az volt), hogy hamarosan gyerekünk lesz. A gyerekvállalásról, a gyerekkel való közös életről az internet végtelen lehetőségei mellett mégis rettentően homályos és zavaros a kép.

Talán ideje lenni az iskolában oktatni az apává válást, mert valamilyen oknál fogva rengeteg ős-butaság rögződött a férfiak fejébe ezzel kapcsolatban.

Ezeket szeretném felsorolni és cáfolni:

1. "A gyerek eleinte csak eszik-alszik, nincs vele sok gond."

Baromság. Nem eszik és nem alszik. Legalábbis nem úgy és nem annyit, amennyit mi szeretnénk. Ezen kívül ráadásul rohadtul kommunikatív kis lény, és azonnal sokkal többet ért a Világból, mint gondoljuk. Rengeteg törődést igényel, és EMBERKÉNT kell kezelni. Kicsike, de emberke.

apuka

2. "Én úgysem tudok mit kezdeni vele, a nőknek ez a dolguk és képességük is van hozzá, ami nekem nincs."

Baromság. Nem is kicsi. Egy apa nagyon sok mindent meg tud tenni a felesége helyett. Igen, sajnálatos módon etetni nem tud, de ezen kívül gyakorlatilag mindent. A nők képességeiről pedig annyit, hogy ők megtesznek valamit, mert muszáj. Ez egyáltalán nem jelenti, azt, hogy biztosan tudják, hogy jót és jól tesznek! Annyit jelent csupán, hogy a kis emberke csak rájuk számíthat, ezért ők nem menekülhetnek el, nem takarózhatnak hülyeségekkel, mint Te. Már miért ne tudnál kezdeni vele bármit? Mindketten most tanuljátok a szülőséget, és a párodnak sem könnyebb, mint Neked.

apuka3

3. "Én még pelenkát sem tudok cserélni, de azért nagyon szeretem a feleségem és a gyerekemet is."

Mi az, hogy nem tudsz? Szerinted a feleséged így született, hogy tudott? Ne viccelj. Meg kell tanulni. Mindenféle gyakorlati tevékenységre büszke férfiak, akik akár egy olyan bonyolult szerkezetet is megszerelnek, mint egy autómotor, nem igaz, hogy nem tudnak egy ilyen pofonegyszerű feladatot elvégezni. Sokszor elrontom én is? Hát persze. Kifolyik a tartalom? Hát persze. De nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni. Csak legfeljebb nem akarom. De ezzel a páromra nyomok egy olyan feladatot, amit a kisujjamból kirázhatnék, és ez minden, de nem szeretet.

skd230483sdc-Father-changing-baby-612x300

4. "Én keresem a pénzt, ő csak otthon van, de neki ez úgyis öröm. Ne akarja, hogy 8 óra munka után én még otthon is melózzak."

Na, ez a legeslegnagyobb marhaság, és bizony a leggyakoribb is. Persze te keresed a pénzt. Ez a dolgod haver. Hidd el, keresné szívesen ő is, de ott nem tartunk, hogy a 0-24-es szolgálataiért megfelelő bért kapjon anyaként. Neki ez öröm? Mi van Veled? Neki éppen akkora öröm, mint Neked. És éppen akkora kínlódás is időnként. Ellentétben veled ő nem ehet-ihat bármikor, sőt időnként kb. egész nap egyáltalán. Egész nap lehányt ruhában lófrál. Persze, hogy öröm a baba, de nem nagyobb öröm otthon lenni vele, mintha Neked kéne.

Csak próbáld ki, mondjuk csak egy délelőttön keresztül amikor NEM alszik a gyerek, és Neked mellette kéne mindent megoldanod. Hidd el, elsírnád magad. Ja, és te 8 óra után nem akarsz tovább melózni? Tényleg? És mit szólsz egy olyan munkához, amiben nincs szabadság, folyamatos az ügyelet, akkor keltenek fel éjjel is, amikor akarnak és MINDEN a Te felelősséged? Mert a párod ezt teszi, ha te nem veszed le a válláról a terhet, amikor hazaérsz.

apucietet

5. "Megérdemlek egy kis pihenést, nehogy már pár sört ne ihassak meg/nehogy már ne sportolhassak/nehogy már ne nézhessek meg egy filmet!"

Pedig nem. Teljesen unfair, hogy míg ő a szoptatás miatt kb. el sem mozdulhat a baba mellől, te vidáman sörözgetsz a haverokkal. Ja hogy ő is barátnőzik? Az nem ugyanaz. Ha a párod egyszer ott tud téged hagyni a gyerekkel legalább egy fél napot, és igazán kikapcsolódik AZT CSINÁL AMIT AKAR (ha masszázs, azt, ha sport, azt, ha koktélozás azt), na akkor megengedheted magadnak, hogy újra focizz, sörözz, filmezz. De ez az egész a kettőtök ügye, az egyensúly fenntartása a Te feladatod.

csalad2

Sorolhatnám tovább , de nem teszem. Annyit mondok, Férfitársam:

na ilyenkor kell Férfinek lenni.

Nem akkor, amikor nagy hangon handabandázni kell, mert az nem nagy szám. Ez a valami.

Csöndben visszavonulni, nem picsogni, hanem igenis beleállni keményen a gyerekvállalásba.

ÉS elfogadni, hogy a párodnak a baba az első. Neked pedig mindig a párod legyen az első. Hidd el, bármennyi plusz feladatot vállalsz ő még akkor is sokkal leterheltebb. Nehéz, de nemes feladat, hogy most megmutasd, hogy mennyit érsz.

Hidd el, a párodnak nehezebb a sorsa, az ő szerepei sokkal súlyosabbak, az ő keresztje nehéz igazán. Te "csak" segíteni tudsz, de segítened KELL. Nincs mese. Sokan hülyének fognak nézni, és nem értik. Néha Te magad sem fogod érteni, mert a viszonzásra alig van erő, de hosszú távon ez a valami.

"Itt a nagy alkalom, hogy Faramir, Gondor kapitánya megmutassa, milyen ember!"

Hajrá légy Te is kivétel, mert megéri!

csalad


KÖVESS MINKET:




Jön a sokak által utált óraállítás, március végétől nyári időszámítás lesz
Minden évben felröppen a hír, hogy talán ez lesz az utolsó és eltörlik. Egyelőre marad minden a régiben.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 23.


hirdetés

Ne feledkezz meg a márciusi óraátállításról!

Március 31-én, vasárnap hajnalban 2:00 órakor 3:00 órára kell előreállítani az órát, ekkor kezdődik a nyári időszámítás.

Az Európai Bizottság eredeti javaslata értelmében idén állították volna át utoljára az órákat az EU-ban, de ez a tagállami fenntartások miatt már biztosan nem tartható, így az új céldátum 2021. A brüsszeli testület konzultációt indított az ügyben, amelyen 4,6 millióan fejezték ki véleményüket, és 80 százalék a megszüntetése mellett foglalt állást.

A javaslat támogatói szerint az Európai Unióban egységesen márciusban, valamint októberben esedékes óraátállítás káros hatással van az egészségre, az elérhető energiamegtakarítás viszont ezzel szemben elenyésző.

A tervet először Jean-Claude Juncker javasolta, miután egy kutatásban a válaszadók 80 százaléka, 4,6 millió európai polgár az óraátállítás ellen szavazott.

Az óraátállítás Magyarországon sem túl népszerű. A kutatásból kiderült, hogy a magyar válaszadók közül 10-ből 9 eltörölné.

Ezzel Magyarországé az 5. legmagasabb szám az óraátállítást elutasító 28 EU-tagállam közül. Sokan úgy gondolják, hogy nálunk a nyári időszámítás a nyerő.

Akadtak egyébként olyan európai országok is, ahol nem szeretnék eltörölni az évenkénti két óraátállítást. Például Cipruson és Görögországban megbukott a kezdeményezés.

A képviselők idén úgy döntöttek - figyelembe véve azt, hogy mennyire népszerűtlen az óraállítás: minden országban 2020 áprilisáig el kellene dönteni, hogy a nyári vagy a téli időszámítást szeretnék-e.

"Ha nem lesz komoly káosz a nyári vagy téli időszámítás választása körül, akkor a nyári időszámítás mellett döntő országokban 2021. március 27-én, a télit választó helyeken 2021. október 31-én kellene utoljára átállítani az órát" - írja a hvg.hu.


KÖVESS MINKET:



Nyíltan kikelt a házasság ellen egy huszonéves pár: szerintük szexista hagyomány az egész
Egyre több kortársuk van hasonló véleményen – meg is indokolják, miért.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

A huszonévesek egyre kevésbé hajlanak arra, hogy házasságot kössenek, és általában elvetik a párkapcsolatról szóló hagyományos elképzeléseket. Ezt példázza a 26 éves brightoni Mila Brazzi esete is, aki immár két éve jár együtt barátjával, a 28 éves Louis Day-jel, de úgy döntöttek, hogy nem fognak egybekelni, sőt gyermekeik sem lesznek. A könyvelőként dolgozó Mila elismerte, hogy őt is, párját is családjaik próbálták ennek ellenkezőjére rábeszélni, de azóta már közölték velük megmásíthatatlan döntésüket.

Mila és Louis esete nem egyedi Nagy Britanniában: a Match.com randivonal által végzett kutatás szerint a brit szinglik egyharmada nem akar házasságot kötni és már nem gondolják azt, hogy a „boldogító igen” ugyanolyan jelképe az egymás iránti elkötelezettségnek, mint régebben – írja a Daily Mail

Mila, akik nyolc évvel ezelőtt ismerkedett meg a szociális munkás Louis-zal, elmondta, hogy számos ok vezetett döntésükhöz és hogy meggyőződése: a házasság nem hozzá egyenlő szintre a férfiakat és a nőket.

Tapasztalata szerint sokkal több a boldogtalan házaspár, mint a boldog, és úgy véli: a túlnépesedés környezeti hatása miatt a gyermekvállalás „a lehető legönzőbb dolog a világon.” Azzal, hogy lemond a szülésről, nemcsak a születendő gyermeknek tesz jót, hanem az élőknek is, akiknek több jut a Föld egyre szűkülő forrásaiból.

Mila szerint a házasság szexista jellegét mutatja például az a gesztus, hogy a fiú hagyományosan az apától, „a ház urától”, kéri meg az „eladósorba került” lány kezét, miként azt is annak tartja, hogy az angol rítus szerint „a férfit és a feleséget (man and wife)” nyilvánítják házastársnak, és nem a férfit és a nőt. És különben is, azt tapasztalta tizenéves kora óta, hogy a házasság teljesen más, mint az a romantikus ideál, amelyben oly sokan felnőnek és hisznek – mondja a fiatal nő, akinek mellesleg a szülei sem kötöttek soha házasságot.

„Azt hiszem, sokféleképpen ki lehet mutatni a másik embernek szeretetünket és kötődésünket, értelmesebb és izgalmasabb módon, mint a házasságban, ráadásul olcsóbb és stresszmentesebb is. Hosszú, izgalmas kalandokat tervezünk együtt, hogy megtapasztaljunk sok új dolgot, és valóban megéljük minden pillanatunkat együtt”

– teszi hozzá Mila.

A már idézett felmérés szerint az érintettek fele szerint egy közös bankszámla erősebb összetartozást jelent, mint egy házasságkötés, 29 % szerint pedig egy közös háziállat is jelezhet bensőséges kapcsolatot. Ugyanakkor a szinglik egynegyede nem érzi magát felkészültnek arra, hogy gyerekei legyenek, a milleniálok 30%-a pedig inkább szórakozásra költené a pénzét, mint családalapításra.


KÖVESS MINKET:




Mit tegyen, aki megcsalta a párját?
Leginkább ne csalja meg, de ha már megtörtént, vállalni kell nehéz döntéseket és következményeket.
Laskai Nelli cikke a Boldognak lenni blogon, Fotók: Pixabay - szmo.hu
2019. március 23.


hirdetés

Azonnal bevethető, párkapcsolat és önbizalom-növelő gyakorlatokat találsz a Boldognak Lenni könyvekben. Minden könyvben segítséget találsz ahhoz, hogy megtanuld helyesen kommunikálni a vágyaidat, megértsd a társad viselkedését, megtaláld az életcélod, és haladj előre a megrekedésből.

A házasságokban, tartós kapcsolatokban elég gyakori jelenség, hogy úgy dönt valamelyik fél, hogy az addig képződött hiányt betölti, és egy külső kapcsolatban keres gyógyírt arra, amit a kapcsolatában nem élt meg. Szándékosan nem azt mondom, hogy nem kapott meg, mert azt tapasztalom, hogy sokszor ott van az, amit keres az adott személy, csak nem pont olyan csomagolásban, ahogyan azt ő felismeri.

Mit lehet tenni, ha valaki szeretői viszonyt alakított ki?

1.

Először is jó, ha meg tud maradni azon a szinten, hogy nem a harmadik személy tökéletessége az, ami azt a pillanatot tökéletessé teszi, hanem ő a főszereplője annak, amit érez, ő maga lesz nyitott és befogadó arra a látványra, amilyennek önmagát látja, éli meg abban a helyzetben. Persze, ez gyakran nehezen megy, ameddig az érzés elragadja, és nem veszi vissza a tudatos irányítást a gondolatai felett.

2.

Előbb-utóbb döntést fog hozni, hogy

* folytatja tovább a kettős életet

* kilép a kapcsolatából

* kilép a szeretői viszonyból.

Ez nem szerencsés, ha külső nyomásra történik, ezekhez belső elhatározásra lesz szükség. Arra, hogy megtalálja, miért szeretné azt, amit választ. Mit nyer vele, milyen embernek fogja látni magát, hogyan fog élni, mit fog másképp tenni.

3.

Ha megvan az elhatározása (most azon a vonalon megyek tovább, hogy a házasságban marad), akkor azt jó, ha tettek követik. Nem elég azt mondani, hogy jó lenne egy jó házasság, hanem úgy kell akkor hozzáállni: mit tehetek azért, hogy jó házasságban éljek. Eleinte biztosan fájni fog az elengedés okozta űr megjelenése, de ott a házastárs, akivel kialakíthat egy olyan életet, amelyben megélheti azt, amit keres. Hazugságok, titkok nélkül. Tenni kell érte, új szokásokat behívni, elengedni sérelmeket...

Elmondjuk-e vagy sem? A folytatásért kattints:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:




Miért fontos, hogy akartak-e bennünket a szüleink?
Mikor családunk történetét vesszük számba, ne ragadjunk meg az évszámoknál, hanem a sorsok üzenetét is vegyük észre, mert ez a mi egyedi örökségünk.
M. Steinbach Annamária írása a 7köznapi pszichológia blogon, fotók: pixabay.com - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része, és mindenkire tartozik.

Hamarosan megrendezik a XXIII. Budapesti Pszichológiai Napokat, amelyet szokás a pszichológia fesztiváljának is nevezni, és amely szervezését a Pszinapszis biztosítja. A sokszínű, laikusoknak és szakembereknek is egyaránt izgalmas programsorozat azonban nem csak a semmiből érkezik, ugyanis a szervezők évről-évre kényeztetik a pszichológia szerelmeseit ízelítőkkel, értékes előadásokkal. Nemrég a Pszinkronban nevet viselő gálaesten

Orvos-Tóth Noémi, klinikai szakpszichológustól hallhattunk érdekes és sokak életében fellelhető jelenségekről, a transzgenerációs családi örökségről, amely tulajdonképpen a felmenőinktől érkező, sokszor tudattalan üzenetek, hiedelmek, átruházott gondolkodásmódok.

Mit üzentek az elődeink a sorsukkal? Mik a hitvallásaik? Mik a családi elvárások, és mit kaptunk vagy éppen nem kaptunk meg alanyi jogon gyerekként? Mert ezek az üzenetek ott vannak az életünkben, és ha tetten érjük őket, önmagunkat és saját viselkedésünket fogjuk tisztábban látni. Bár a sokrétegű előadás több, transzgenerációs hatásra is kitér,

jelen cikk a nem kívánt gyermeklét nehézségeire fókuszál.

Talán nem is gondolnánk, de

egy pszichológus első kérdései között rendszerint előfordul, hogy vágyott gyermek volt-e a kliens.

Számítottak-e az érkezésére? Sőt, ha valaki elkezd gondolkodni azon, hogy nála hogy volt ez, akkor arra is érdemes törekedni, hogy nem csak ő, hanem a szülei és nagyszülei esetében hogy alakulhatott a gyermekvárás? De vajon miért is lehet olyan fontos ez a kérdés?

Mindenkinek van egy története az élet indulásáról, de ez nem mindenkinek egy pozitív, boldog történet. A nem kívánt gyermeklét már Ferenczi óta fontos téma a pszichológiában. Ugyanis

nem vágyott gyerekként a világra érkezni egy olyan teher, amely akár életutakat is befolyásolhat.

Kutatások szerint ez a teher számokban is megmutatkozik, ugyanis azoknak a babáknak, akiket az édesanyjuk el akart vetetni életük kezdetén, rendszerint alacsonyabb születési súllyal jönnek világra az átlagosnál, később pedig a kapcsolataikban válik hátránnyá a nehéz kezdés, ugyanis a nem kívánt gyerekek gyakrabban válnak kiközösítetté, párkapcsolataikban pedig sokszor labilisak. Hogy miért?

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a terhességek 1/3-a ma nem kívánt terhesség. Pedig ha valaki váratlanul esik teherbe, az egy igazán komoly stresszhelyzet. Ezer kérdés és kétség merülhet fel ilyenkor, mert egy kisgyerek vállalása örökre megváltoztatja az életet: „Mit csináljak? Mi lesz most? Nincs még itt az ideje! Akarom, de nem tőle!” És így tovább... Pedig ha az édesanya stresszben van, akkor azt a gyermek is átéli, ugyanis befolyásolja a baba agyi fejlődését.

Azt gondolnánk, hogy egy gyermek az első éveiben nem emlékszik semmire, de a kutatók már tudják, hogy a gyerek bizony nagyon is tárolja a vele történteket.

Nem szavak, hanem érzések és sejtek szintjén marad a nem kívántság élménye. És ezért van az, hogy a terápiák során nem egyszer fordul elő, hogy a családi múlt felgöngyölítésekor kiderül, hogy korábbi felmenők törvényen kívüliek, nem kívántak voltak, vagy a kliens maga stresszel telített világba született bele.

Ha valakinek még mindig kétségei támadnának a korai élmények jelentőségeivel, gondoljunk csak a simogatásra! Az idegrendszer ugyanabból a csíralemezből alakul ki, mint a bőrünk. Egy csecsemő fejlődéséhez a simogatás, ölelgetés pedig igencsak elengedhetetlen.

De mikor képes egy szülő a simogatásra, a szeretet őszinte átadására?

Mikor a szülés harmonikusan történik meg az életében, és nincsenek benne ambivalens érzések a gyermek irányába. Arról nem beszélve, hogy kutatások bizonyítják, hogy a nem kívánt terhességek gyakrabban fordulnak elő azoknál, akik maguk is ilyen körülmények között születtek. Nem csoda hát, ha egy nehezített születési múlttal rendelkező anya maga is nehézségekkel küzd a váratlanul érkező gyermekéhez való kapcsolódásban.

A pszichológus gyakorlatban ha egy személy kötődési, kapcsolódási gondokkal érkezik, nagyon gyakran lehet a fentiekhez hasonló élettörténetekkel találkozni. Ugyanis

ha egy kisgyerek nem hiszi el, hogy helye van a világban, hogy jó, hogy ő a világra érkezett, akkor nehezebben tud később pozitív és harmonikus szeretetkapcsolatokban létezni.

Ha valaki az élete első pillanatától azt éli meg, hogy nem kell, hogy nem jó az, ami ő, és ha ez az alapélménye, akkor nagyon nehezen tudja majd ezeket az érzéseket felülírni. Nehezen fogja felfogni a másoktól érkező szeretet jelzéseit, mert nem tud mit tenni azzal az élménnyel, hogy őt valóban, tiszta szívből akarják. Orvos-Tóth Noémi példaként hozza annak a nőnek az esetét, akinek bár mindene megvolt külsőleg és képességekben, hogy kiegyensúlyozott élete legyen, de mégis képtelen elviselni azt, ha dicsérik. Rosszul lesz a dicsérettől, mert az ő énképébe csakis a kritika fér bele. A szidás a világ rendje számára, beleillik a személyiségébe, mint egy aprócska puzzle darab. Nála az édesanyja és nagyanyja, de ő maga is nem kívánt gyerek volt, így mintaként adódott tovább a hibás létezés élménye.

Kérdésként merülhet fel bennünk, hogy vajon mit tehet az, aki valóban ilyen hátránnyal indult csecsemőként? Aki nem csak születésekor, de azt követően sem kapta meg azt a biztonságérzetet, amely későbbi kapcsolataiban is iránytűként mutathatna? Van esély kilépni a belső bizonytalanságból, a sokszor érzett káoszból?

Felül lehet írni a kötődési mintát, hogy nyugalomra leljen valaki a számára fontos kapcsolataiban? A válasz szerencsére: igen. Munkával.

A bizonytalan kötődés azt jelenti, hogy vegetatív szinten ott van valakiben egy vibrálás, feszültség az emberi kapcsolataiban, ugyanis gyermekként nem tudta megélni a megtartó biztonságérzetet az elsődleges gondozója mellett. Ilyenkor a terapeuta feladata, hogy az érzelmi, önszabályozási deficitek pótlásában segítse a kliensét, és, hogy az képes legyen szabályozni az érzelmi működését, és ne csússzon később bele egy nem kívánt, negatív állapotba. Tehát abban támogatja őt, hogy a kapcsolati stabilitás egy fenntartható állapottá váljon, és amikor az illető feszült, amikor robbanna, amikor szabadulna a jóból, amikor akkor is féltékenykedne, mikor nem kellene, le tudja magát csillapítani. De ehhez először az önmagához való viszonyt kell optimalizálni, saját magával kell megbarátkoznia.

Mit tehet a környezet?

Szerencsés esetben a bizonytalanul kötődő ember találkozik egy biztonságosan kötődővel, akitől utólag megkapja azt a megtartó biztonságot, amit szüleitől nem. A biztonságosan kötődő ember kibírja a bizonytalanul kötődő feszültségét, és ez egy nagy ajándék. Ha ő jól van, akkor segít a másiknak is jól lenni, és segít neki elhinni, hogy biztonságban lehet a másikkal. Nem veszi át az érzelmi kilengéseket, hanem konstatálja, hogy a másik feszült, és segít neki megnyugodni, megtalálni a biztonságos állapotot. Ezért is kell mindenki mellé egy másik személy, aki mint egy tükör, valós képet mutat a másikról.

A témával foglalkozva nem maradhat ki az a gondolat, hogy

hogyan lehet megküzdeni a gyermekkor sötét árnyaival? A transzegenerációs történetek megértésében hatalmas előrelépés, ha a felnőtté váló gyermek megpróbál gyerekként tekinteni arra az anyára, aki nem várta gyermekét, és aki elhanyagolta őt. Mert nem születik mindenki anyának.

Mindig van lehetőség nem csak azt az anyát látni, aki állandóan dolgozott, kiabált és türelmetlenkedett, hanem azt az anyát is, aki maga is volt egyszer sérüléseket megélt gyermek. Amikor tágul a perspektíva, amikor látjuk az anyánk kislánykori történetét, akkor a legtöbb esetben ez a tudás átszínezi saját történetünket is. És ez az, ami felszabadító tud lenni, mert nehezebb lesz haragudni a szülőre, hiszen ő maga sem tudott akkor, abban az időszakban felülemelkedni saját gondjain és mássá válni.

Ugyanez a helyzet, amikor egy párkapcsolatban kezdjük meglátni a párunk gyermekkorát, amely ugyanúgy átszínezi az ő viselkedését.

Elkezdjük meglátni a zárkózottságának hátterében álló, bántalmazott kisfiút, a féltékenysége mögött megbúvó elhanyagolt gyermekkort. És ez az, ami segít még egy kis erőt adni ahhoz, hogy képesek legyünk együtt küzdeni egymásért.

Aki pedig szeretne színvonalas és izgalmas, pszichológiai témájú előadásokat hallgatni, látogasson el a hamarosan (április 5-7) megrendezésre kerülő, háromnapos, pszichológiai fesztiválra, amelyről részletesebben a Pszinapszis oldalán tájékozódhat.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x