hirdetés
balint2-760x760.jpg

A rák sem ijeszti meg Bálintot, a kerekesszékes fesztiválkirályt – azt mondja, meggyógyul, mert van célja

A fiú kórházban van, de a saját állapotánál is jobban izgatja, hogyan segíthetne a hasonló helyzetben lévőkön. Mindeközben viszont neki is szüksége lenne támogatásra.
Belicza Bea Címlap fotó: Partyzoo - szmo.hu
2020. szeptember 16.


hirdetés

“Most épp leukémia. Nem elég a Friedreich-ataxia...? Miért pont én? Mivel érdemeltem ki, hogy állandóan ver a sors? Végül is mindegy. Sosem hátrálok meg.

Soha nem adom fel! Nem véletlenül van a tetoválásom, hogy NEVER GIVE UP. “

Endrédi Bálint Haj és szakáll nélkül fiatalodott a kórházban
  

Augusztus végén írta ki a Facebookra Endrédi Bálint, hogy újabb nagy kihívás előtt áll. Felhívtam, azt mondta:

„Napról napra jobban vagyok. De lesznek rosszabb napok is.”

Pár napja megkapta az első kemoterápiáját is.

hirdetés

„Nem vagyok hű de jól, de még nem rossz” – fogalmazott ezúttal.

Azt mondta, a szíve kezdett bekrepálni, és az egyik tüdeje összeomlott, oxigént kapott.

Igazából minden nap, amikor beszélünk, úgy érzem, jobban van. Az első alkalommal sokat köhögött és lassan, szaggatottan beszélt, de az utóbbi napokban folyékonyan mesél.

Visszavett a lendületből

Bálint éveken át járta a nagyobb fesztiválokat, pedig az elején csupán egyetlen volt a mozgássérültekre is felkészítve, a Sziget. Már a többit is folyamatosan fejlesztik, és egyre több kerekesszékes látogató van.

Nem félt az első sorban bulizni, sőt azt is megkedvelte, hogy a tömeg fölé emelték mopedjével együtt. Sok ilyen képe van.

„Ijesztő és felemelő volt az első. Csak a járgány 8o kiló.”

A legújabb élménye, hogy a tavalyi Szigeten a bulizók előre adták őt a színpadra.

A 29 éves fiúról azt írta egy barátja:

„Zabálnivaló fazon. Sokan ismerhetitek fesztiválokról, koncertekről, címlapokról.

Ő az, aki kerekesszékkel is úgy éli az életet, ahogyan sok egészséges ember csak szeretné! Nem fél, ÉL!

Pár éve még heti 2-3-szor ment szórakozni. Izgalmakban nem volt hiány.

Volt mindenféle ugrása, bungee jumping, ejtőernyővel tandemben és vízbe is. Rallyzott és motorral is ment 200-zal. Átugrottak felette egykerekű biciklivel. Alkoholból sem fogyasztott keveset, mert bírta, de néhány éve mindenből visszavett.

„Komolyabban állok a dolgokhoz. Élj ésszel, határokkal! Tudom, hogy mit akarok. Alkohol nélkül is lehet jól érezni magunkat. Arra is nagyon figyelek már, hogy mit eszek.”

Strand fesztivál Fotó: Somay Márk

Friedrich-ataxia betegsége ma 2-300 embernek van Magyarországon. Bálint két 20 év alatti fiatalt ismer. Kiskamaszként kezdődnek a problémák.

„9 éves koromig nem is tudta senki, hogy beteg vagyok. Táncoltam, fociztam, éjjel-nappal mozogtam. Estem, keltem, akkor kezdtek el kivizsgálni. A romlás általában gyors, de nálam lassú, mert igyekszem figyelni magamra.”

Egyensúly problémák mellett gyengülnek az izmok, nehezebb lesz a beszéd, szívgondok is kialakulhatnak és más belső szervek is leépülnek. A betegség nem gyógyítható, de lassítható.

„Nagy fájdalmakkal jár a betegség. Olyan, mintha az egész testem tűvel szurkálnák. Agykontrollal igyekszem már elviselni. Fájdalomcsillapítókról leszoktam, mert már függő voltam. Nélkülük megőrültem, ha meg megkaptam, kiütöttek, kiürítettek. Nem voltak céljaim, csak úgy voltam.”

Pécsről Pestre és vissza

Öt éve beszéltem utoljára vele, amikor Pestre költözött tanulni és nem talált akadálymentes albérletet. Gazdasági informatikát tanult először a pécsi egyetemen, majd felvették Budapestre a gazdasági főiskolára. Azt ígérték, könnyebbé teszik neki az életet mozgássérültként, de nem így lett, kilépett. Mégis maradt a fővárosban, igyekezett átalakíttatni a lakást, ahol élt.

„A szerelők sokszor kihasználtak. Nem is kis összegekkel. Persze találkoztam sok rendes emberrel is, az új ismeretségek 90 százalékában azonban csalódtam. Pesten könnyebb a közlekedés, több az akadálymentesítés, de nagyon drága város. Igazából boldogabb vagyok Pécsen. Itt tényleg barátok vannak.”

Endrédi Bálint Fotó: Rédl-Kuti Judit, J-Moments
  

Februárban költözött vissza vidékre, amikor jött a koronavírus. A lakhatási problémák sok stresszel jártak. A kaposvári nagyszüleihez ment márciusban, de nem mehetett ki egyáltalán.

„Ott szinte folyamatosan ágyban voltam, teljesen kicsinálta a szívem. Május végén újraélesztettek és elküldtek rehabra Szigetvárra. A felépítésem olyan jó volt, hogy el sem hittem. Gyorsan javultam. A nagy meleg nem volt jó és az sem, hogy tízen voltunk egy szobában.”

Tüdőgyulladása lett, ezért bekerült a pécsi kórházba és megállapították, hogy leukémiája van.

A szobában egyedül van, nagyon vigyáznak, hogy korona se jusson be a daganatosokhoz.

Látogatója is három hónapja volt utoljára.

Az orvosok először úgy tervezték, hogy januárig kapja a kemoterápiáját és addig bent is tartják. Most viszont azon gondolkodnak, hogy hazaengedik és kétnaponta várják kezelésre.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
beteg.jpg

Egy koronavírusos naplója: „Attól is fulladok ha felülök oxigénnel, nemhogy anélkül 10 lépést tenni”

'Úgy tűnik ki kell lőni az immunrendszerem, mert túl agresszívan áll a dologhoz... Ezzel elvileg elkerülhető az intenzív, viszont fél évig még folyamatosan vissza kell járnom kontrollra' - írja Viktória, aki már jobban van.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. október 12.


hirdetés

Viktória elkapta a koronavírus-fertőzést. Ő egyike azoknak, akiknél súlyos tüneteket produkált a betegség, ezért kórházba is került. Hogy milyen tünetei voltak, hogyan élte meg az első napokat, majd a nehéz időszakot, milyen kezeléseket kapott és hogyan változott az állapota, erről is beszámolt a közösségi oldalán. Írását - engedélyével - változtatás nélkül közöljük.

"Október 1. csütörtök

Enyhe köhögés, fejfájás, kicsit gyengébbnek érzés. Gondoltam csak meghűltem, hamar jött az ősz. Este hazaérve a biztonság kedvéért lázmérés: 37,5. Elhatározás, hogyha holnapra nem lesz jobb, táppénz.

Október 2. péntek

38,2-re ébredés. Orvost felhívni, a biztonság kedvéért tesztet kérni, visszapihenés. Délután megérkezett a mentő, tesztlevétel nagyon aranyos mentőkkel, vissza pihenni. Esti láz 38,4.

hirdetés

Október 3. szombat

Várakozás, közben az orrom is folyni kezd, tüsszögök, ízeket érzek, hurrá, ez tuti nem covid. Reggel 37,2 este 38,6. A köhögés nem javul.

Október 4. vasárnap

Egyre biztosabban levés abban, hogy nem covid. Közben ezért csekkolni az ügyfélkaput, a köhögés rosszabb. Reggel 37,1 estére 38,4.

Este felkerül a teszt eredmény: pozitív. Főnöknek és mindenkivel akivel érintkeztem felvenni a kontaktot, ágyba ájulás.

Október 5. hétfő

Gyanúsan nem érezni a párásítóba rakott illóolajat. Az illóolajnak magában sincs illata. Csak alapízeket érezni, de azt töményen. Reggeli láz 38,2 az esti 38,9. Hűtőfürdő nem segít. Bevenni antibiotikumot, amit felírt a háziorvos és mindent ami kell, folyamatosan vitaminnal támogatni a szervezetet. A köhögés egyre rosszabb, már a tüdő is hörög kilégzéskor. Elfáradni a pisilni kimenéstől is.

Október 6. kedd

Literszámra vizet inni, fekve nem lehet pihenni mert köhögőroham. Ülve lehet létezni. A reggeli láz 38,5 az esti legmagasabb 39,2.

Az éjjel a legrosszabb, felmegy a láz és a létezés is fáj.

Október 7. szerda

A köhögés egyre rosszabb, a láz nem megy le. A reggeli hőmérséklet 38,4 az esti legmagasabban 39,4. Éjjel vacillálni a mentőn, macskamegoldás, hogy máshol legyen, mentőhívás, a láz nem megy le.

Fél egy körül mentőérkezés, oxigén, ekg, kutyafüle, Szent László. Infúzió és véralvadásgátló, aztán nagyjából pihenés.

Október 8. csütörtök

Reggeli hőmérséklet 37,1 este felment 38,8-ra is amit csak tizedekkel vitt le az infúziós lázcsillapító. Ct; csúnya tüdőgyulladás. Orrba kapott oxigén helyett már maszk. Várni az újabb pokoli éjszakát.

Október 9. péntek

A hajnali láz egyre magasabb, 39,4 most (5:50). Aludni nem lehet, mert vízszintesben hörgő és köhögő roham, az ágy meg nem eszázadi és képtelenség megemelni a párnarészt, mert csak egy deszka. Másik ágy nincs, mert fullon van a kórház. Gyógyszert max reggel kaphatok, merthogy addig nem tudnak mit csinálni és még vért is kell venniük, de csak az egyik karomon találták meg az ért, abban van az infúziónak való. A másik már bevérzett a keresgéléstől. A reggeli vizitnél végül intravénás lázcsillapító, az úgy néz ki 38-ra levitte egy darabig. A tüdő nem jobb, a doki szerint a ct-n látszik hogy mindkét oldalt gyulladt, de a sztetoszkóppal csak jobboldalt hallja zörögni.

Összekaptam magam és ma sikerült letusolni meg hajat mosni és már éreztem az illatát a pieréknek, úgyhogy ez jó jel. De csak pici helyiségben vagy ha valami nagyon közel van az orromhoz. Az ízlelés szinte teljesen visszajött, amit kicsit bánok, mert tegnap a láztól nem tudtam enni, ma meg azt a pár falatot se nagyon sikerült, annyira nem sikerült az ebéd (pedig nem vagyok finnyás!).

Elvileg most 5 napig ugyanazt a milliós gyógyszert kapom meg, amit Trump is és sokan mások hatásosan, közben az antibiotikumot a középsúlyos tüdőgyulladásra.

Az esti hőmérséklet eddig 37,7 ami sokkal jobb, mint eddig, láz szempontjából jobban is érzem magam, de maszk nélkül meg még azzal is fulladok.

Hát ez nem jött be. Megugrott a lázam, úgyhogy kaptam lázcsillapítót mielőtt megint 39 fölé menne, vettek vért tenyésztésre meg artériából mert nem elég az oxigén aztán még kapok estére gyógyszert. Fun fact: elég mélyen van az artériám ahhoz, higy egy mély személyiségnek merjem magam mondani.

Október 10. szombat

Kicsit magamhoz tértem, hajnalban megint felment a lázam 39 fölé, azóta 2x kaptam infúzión paracetamolt, eddig úgy néz ki, ez jobban bejött, mint az algopiryn. Elvileg van olyan gyógyszer amit kaphatok, le fogja vinni ezektől a gyulladásokból kialakult folyamatos magas lázat, jej. Nekem már mindegy csak vége lehetne, mert egy nyomorult éjszakát nem tudtam eddig végigaludni.

Meg kell várni a laboreredményeket, figyelik hogy hogy reagál a szervezet a kezelésre, azt mondta a doktornő, hogy a pakliban benne van az intenzív is, de csak ha nagyon nem javulok vagy ha nagyon elfáradt a szervezetem. Egyelőre még bírom a sok szurkálást. Csak wc-re menni kínszenvedés, attól is fulladok ha felülök oxigénnel, nemhogy anélkül 10 lépést tenni és végigmenni a mosdós procedúrán. Ja és az ajakherpeszem is kijött, meg se lepődök.

Na, hát... Úgy tűnik ki kell lőni az immunrendszerem, mert túl agresszívan áll a dologhoz és a labor szerint nem javulok. Ezzel elvileg elkerülhető az intenzív, viszont fél évig még folyamatosan vissza kell járnom kontrollra...

Megtörtént a kezelés, azóta kaptam antibiotikumot is. Meg szteroidot egy ideje, vár rám éjjel meg hajnalban is vérvétel az immunkilövés miatt. Nem akarom elkiabálni, de eddig 36,7 ami szerintem jó jel, maradjon is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
szeretest.jpg

Szeressük a testünk, de még mindig itt tartunk?! - Fotókon az igazi női szépség

Ti mertek természetesek lenni egy fotón? Meritek nem behúzni a hasatokat?
Szajki-Vörös Adél, fotók: Instagram - @szeretest - szmo.hu
2020. október 13.


hirdetés

Mostanában gyakran jönnek velem szembe - vagy én vagyok érzékenyebb rájuk - olyan fontos női témák, mint a #metoo utóélete, a testképünkkel való viszony, vagy a gender-egyenrangúság. Valóban elértünk valamit 2016 óta, és valóban, ma már nem csak a kilencvenes évek Kate Mossjai, azaz csontkollekció-modelljei árasztják el a kifutókat, de legfőképp a magazinokat és a közösségi média legnépszerűbb felületeit.

Elég Ashley Grahamre gondolni, aki formás domborulataival és vállalt pocakjával-hurkáival lopta be magát a szívünkbe és égett képe a férfiak retináiba. Számos projekt, fotós, kozmetikai márka nem először áll ki a női szépség relativitása és sokfélesége mellett, évek óta lelkesen néztem azokat a ritka reklámokat, melyekben a mindenféleség állt a középpontban a tökéletesség helyett.

Nekem mindegy volt, milyen termékhez van kapcsolva, de

hirdetés

a gömbölydeden, életvidáman mosolygó, fehérneműs, önfeledt nők látványa egy csomó mindent szembe juttatott, ami hiányzik az életünkből: a rivalizálás nélküli összetartást, egymás lenyomása helyett a másik felemelését, és a legfontosabbat, amit szerintem még mindig a legtöbben nem tanultunk feltétlenül meg: önmagunk szeretetét.

És ezen a ponton mindig elszomorodom. Mennyivel áll közelebb az önszeretethez az a férfi, aki munka után felteszi a lábát egy bútordarabra és bűntudat nélkül elkortyol egy sört, mint egy nő, aki mindezt nem teszi meg, mert bűntudata és – legalábbis azt hiszi - feladatai vannak? Sokkal közelebb áll! Az önszeretet persze első körben a leglátványosabb módon a testünk szeretetével kezdődik. Ha ezen a vizsgán elbukunk, a rossz tulajdonságainkat hogyan szeretjük? Maximum elrejtjük, szégyelljük őket, vagy dacolunk velük.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

A tegnapi kitöltős instagram storynkra annyi fantasztikus is apró szépségrészletet írtatok, hogy elgondolkodtam azon, vajon miért nem ezekbe kapaszkodunk? Hova tűnnek ezek az egyedi vonások, amiket annyira szeretünk, amikor máshoz hasonlítjuk magunkat? És ezen gondolatmenet közben kitaláltam egy játékot. Elmondtam magamnak, hogy mi az a 3 dolog, amit a legjobban szeretek magamban külsőre. És mi az az egy, amit másban nézek meg mondjuk és állapítom meg, hogy nekem is lehetne olyan. És utána feltettem magamnak a kérdést, hogy a 3 legszeretettebb jellemzőmből melyiket adnám oda cserébe azért az egyért, ami másban tetszik. És bizony rájöttem, hogy egyiket sem. Azok az enyéim és nagyon nagyon szeretem őket! Szoktuk mondani, hogy mit meg nem adnék, hogy nekem olyan lapos hasam legyen...és akkor a kérdés: melyik kedvenc tulajdonságos adnád a hőn áhított vonásért? A hasam és az írás: Szandra Fotó: @katagraphyphotos

@ szeretest által megosztott bejegyzés,

Én azért vagyok szomorú - de közben örülök egyszerre a szereTest projektjének -, mert 2020-ban még mindig itt tartunk. A múltkor azt álmodtam, hogy egy férfi ismerősöm megjegyezte, nagyobb lett a hasam. Szültem, vazze! Sose lesz ugyanolyan. De a legrosszabb az egészben az volt, hogy az álmomban lenéztem és megállapítottam, tényleg nagyobb lett. És nem tetszett. Ez az álom ébresztett rá sok mindenre.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
mrichard-dozsa-gyorgy-uti-halalos-baleset-jogositvany-nelkul.png

Nem értem, miért ül újra kocsiba az, aki halálos balesetet okozott és elítélték érte

És akit végleg eltiltottak a vezetéstől. Miért? Ha valaki tudja a kérdésre a választ, írja meg, legyen szíves.
SzE, Fotó: Szeretlek Magyarország archívum - szmo.hu
2020. október 13.


hirdetés

Valami nagyon furcsa azzal kapcsolatban, ahogyan itt, Magyarországon bizonyos ügyeket kezelnek. Mintha nem lenne mindig, mindennek következménye.

Példa erre M. Richárd esete.

Nem tudom, van-e bárki, aki ne ismerné a nevét. Ha valaki mégsem ismerné, pár mondatban összefoglalom, mit kell róla tudni.

A férfi 2017. május 15-én érvényes vezetői engedély nélkül, autójával a Dózsa György úton halálos közúti balesetet okozott - ezt nem én állítom, ez a Budai Központi Kerületi Bíróság 2017 augusztusi közleményében áll. M. Richárd a kocsijával összeütközött egy másik autóval, amelyet a sofőr nem teljesen szabályosan vezetett, például nem a szabályoknak megfelelően kanyarodott. Az ütközésben két ember meghalt.

hirdetés

Az ügyészség szerint M. Richárd a balesetkor 130-cal is száguldott, szerinte 100-nál nem ment többel. A bíróság súlyosbító körülménynek értékelte, hogy mobiltelefont használt vezetés közben, azt is, hogy büntetett előéletű és engedély nélkül vezetett a balesetkor.

A bíróság M. Richárdot idén szeptember végén elsőfokon 4 év fogházra ítélte és véglegesen eltiltotta a vezetéstől. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy újra autóba üljön - jogosítvány nélkül.

A Bors ugyanis azt írja, hogy M. Richárd múlt héten egy német rendszámú Mercedest vezetett. Egy szemtanú azt állította, a férfit Budapesten, a Váci úton igazoltatták a rendőrök, az intézkedés után pedig lezárta a kocsiját és gyalog hagyta el a helyszínt.

A Bors megkeresésére a Budapesti Rendőr-főkapitányság közölte, hogy október 7-én este fél 11-kor közúti ellenőrzés során igazoltattak egy 43 éves férfit, aki azt mondta a rendőröknek, hogy nincs jogosítványa. A rendőrök ezt leellenőrizték, ekkor kiderült, hogy a férfi ellen bírósági eljárás van folyamatban, amelynek jogerős ítéletéig bevonták a vezetői engedélyét.

Akkor még egyszer:

1. Halálos balesetet okozott.

2. Ezért fegyházbüntetésre ítélték.

3. Eltiltották a vezetéstől.

4. És megint autóba ült, megint jogosítvány nélkül.

MIÉRT?

Mi járt egészen pontosan M. Richárd fejében a történtek után? Mire gondolt? Hogy a bírósági ítélet nem számít? Vagy arra, hogy úgysem veszik észre? És mi késztette arra, hogy újra vezessen, miután eltiltották tőle?

Miért ült megint jogosítvány nélkül a volánhoz egy héttel azután, hogy ettől eltiltották?

Mi volt ennyire fontos, sürgős vagy kihagyhatatlan? Egyáltalán hogyan juthat kocsihoz az, akit a vezetéstől eltiltanak, jogsija sincs, és jogerősen elítélték baleset miatt?

És a bíró, miután megszületett az ítélet a Dózsa György úti halálos baleset ügyében, miért nem látta indokoltnak a letartóztatását? Hiszen akkor is jogosítvány nélkül, a sebeséghatárt átlépve vezetett. Másrészt elítélték. Letöltendő börtönre. Éppen a bíróság értékelte súlyosbító körülménynek, hogy engedély nélkül vezetett a halálos baleset idején.

Lesz következménye a történteknek? És ha igen, mi lesz az?

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
summerhill7.jpeg

Summerhill: az alternatív iskola, ahol nem kötelező bejárni az órákra

Egy magyar gyógypedagógus anyuka minden álma az volt, hogy gyerekei egyszer majd a híres, angliai Summerhill iskolába járhassanak. Aztán az élet úgy hozta, hogy az álma valóra vált.
Forrás: Papás Mamás Magazin, Címkép: Summerhill School Facebook, Fotó: Bryce Morris - szmo.hu
2020. október 14.


hirdetés

A Papás Mamás Magazin segít szülőknek és nagyszülőknek a gyerekneveléssel és a család életével kapcsolatos kérdések megválaszolásában. Mindemellett remek családi programokat is javasolnak a szerzők és a jog útvesztőiben is utat mutatnak.

A kétgyerekes anyuka, Tünde beszámol róla, hogyan jutott élete legnagyobb elhatározására. Elmeséli, milyen az angliai iskola, és megtudjuk azt is, hogy négy év elteltével valóban jó döntés volt-e részükről Summerhill.

Tünde a nagy múltú angol bentlakásos iskoláról először még a gyógypedagógiai tanulmányai idején hallott. Pár évvel rá aztán gyermekeivel közösen megnézte az iskoláról készült BBC filmet is. Tünde lányait akkor valósággal lázba hozta, hogy ebben az iskolában nem kötelező bejárni az órákra...

Négy évvel ezelőtt, amikor a családdal úgy döntöttek, hogy végleg kiköltöznek az angliai Leistonba, még találkoztak olyan gyerekekkel, akik a 2008-ban bemutatott filmben kisgyerekként szerepeltek. De ne ugorjunk ennyire előre az időben, hanem kezdjük az elején, azzal, ami miatt Tündéék a költözés mellett döntöttek.

“A diszes lányom pedagógusaival itthon évekig szélmalomharcot vívtam”

- Amikor családilag megnéztük a filmet, akkor nem volt sok realitása annak, hogy ki is jussunk Leistonba. Akkor még nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnt az iskola, ezért csak egy szép álom maradt. Ahogy a nagyobbik gyerekemmel sorra jöttek elő az egyre komolyabb tanulási problémák, világossá vált számomra, hogy az az iskola, ahova akkor járt, nem azzal a céllal működik, hogy megtanítsa a háromszoros diszes gyerekemet, hanem azzal, hogy leadja az előírt tantervet.

hirdetés

A gyerekkel felváltva bőgtünk, hol ő otthon, mert minden gyógypedagógiai tudásom ellenére nagyon keservesen ment neki a tanulás, hol csak egymagam, amikor újra és újra csalódottan jöttem ki az iskolai fogadóóráról. Megértettem, hogy nagyobbik lányom pedagógusaival évek óta egy szélmalomharcot vívok, és mivel ők nem voltak hajlandók változtatni, nekünk, szülőknek kellett lépnünk. Lefutottuk az ilyenkor szokásos köröket, és miközben sok megoldás szóba került, végül nagy levegőt véve, Summerhill mellett döntöttünk.

Hiába fizetős az iskola, a felvétel nem automatikus

- Summerhillbe bejutni közel sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Attól még, hogy valaki ki tudja fizetni a tandíjat, nem jelenti azt, hogy felvételt is nyer. Mivel az iskola filozófiája nagyon eltérő a megszokottól, ezért ők mindig meghívják a jelentkező családokat egy ismerkedési alkalomra. A vezetőség kíváncsi ugyanis arra, hogy a szülők mennyire tudnak az iskola szellemiségével azonosulni, például azzal, hogy nem kötelező bejárni a tanórákra. Ennek oka: nem akarják kitenni a gyereket annak a feszültségnek, hogy az iskolában és otthon teljesen mást hall.

Iskolakóstolgató: "A gyerekeink mindent kipróbáltak, amit csak lehetett"

Tünde és családja miután jelentkezett az iskolába, röviddel rá meghívást kaptak egy bemutatkozó alkalomra.

- Nálunk is úgy volt, ahogy más esetben is szokás: egy végzős, 16 éves diák vezetett bennünket körbe az intézmény területén. Ahogy beléptünk a közel 12 hektáros gyönyörűen rendezett, parkosított, több épületet is magába foglaló iskolai területre, mellettünk egy szélsebesen gördeszkázó felnőtt gurult el éppen, aki majdnem elütött bennünket. Utána derült ki, hogy ő volt az igazgató helyettes, aki egyben az alapító unokája.

Az ikonikus gördeszkapálya, Fotó: Summerhill Facebook

- A gyerekeink azonnal birtokba vették az iskola gördeszka-roller pályáját, trambulinját, fára másztak, és mindent kipróbáltak, amit csak lehetett. A körbevezetés után először ettől a végzős diáktól kérdezhettünk. Nagyon sok meglepetés nem ért bennünket, inkább arra volt jó a látogatás, hogy személyesen is meggyőződhettünk arról, a diákok felszabadult légkörben, egymásra odafigyelve élik mindennapjaikat.

A körbevezetés utáni közös ebéden találkoztunk az intézmény egyetlen magyar tanárnőjével és szintén magyar párjával, akikkel oldottan, magyarul tudtunk szót váltani.

Mire hazaértünk, már mindannyian tudtuk, hogy ide akarunk jönni, ugyanakkor valamennyire bizonytalanok is voltunk, hiszen óriási változással jár egy ilyen súlyú döntés. Az biztatott bennünket, hogy akkor már élt kint Leistonban egy magyar család, és arra gondoltunk, hogy ha nekik sikerült, akkor nekünk is összejöhet.

Februárban jártunk kint az iskolában, és hamarosan rá megérkezett az értesítés, hogy felvételt nyertünk, így a következő iskolai tanévet már ott kezdhették a lányok. Az addig nehezen felépített életünket, és tulajdonképpen mindent hátrahagytunk…

"Summerhill inkább nevel boldog utcaseprőt, mint neurotikus tudóst"

- A reformpedagógiai módszerekkel működő Summerhill alapelve az, hogy inkább nevel egy boldog virágkötőt, mint egy boldogtalan, neurotikus vállalatvezetőt, mert nem mindig a siker a cél, hanem, hogy elégedettek legyünk az életünkkel. Nem kell mindenkinek orvosnak vagy jogásznak lennie, bár tény, hogy a Summerhillben tanuló diákok közül nagyobb számban kerülnek ki művészi irányultságúak.

Az iskolában számos területen próbálhatják ki magukat a gyerekek: kovácsműhelytől kezdve a zenestúdión át a természettudományos laboratóriumokon keresztül, sokféle tevékenységi kör adott az ódon falak között. A számítástechnika órát például úgy tartják, hogy a gyerekek szó szerint "kibeleznek" egy számítógépet.

Art Room a Summerhill iskolában, fotó: Summerhill School Facebook

Alapelv: "Hagyni a gyereket gyereknek lenni"

- Az iskolai tanév háromszor három hónapból, úgynevezett “term”-ből áll. Az első terminust a gyerekeim csak fára mászással, szaladgálással, udvaron játszással töltötték. Érdekes megfigyelés, hogy azok a gyerekek, akik hagyományos iskolarendszerből érkeznek ide, egy-két term-ön keresztül be sem járnak órákra, hanem az összes frusztrációjukat kiengedik, és az udvaron játszanak.

- De ne felejtsük el, a játszás itthon sajnos elképesztően le van értékelve, holott az iskolába lépés előtt mindent, amit a gyermek tanul, játék során tanulja meg. Summerhill erre a pedagógiára tudatosan épít, azaz az itteni gyerekek játékok során, játékos formában fejlesztik a képességeiket, és közben tanulják az együttműködést vagy a szabálykövetést.

- A diákok többsége bentlakó, aminek egyik oka, hogy Angliában a bentlakásnak hagyománya van. Másik oka, hogy száz évvel ezelőtt, amikor ezt az iskolát megalapították, ezek a gyerekek az úgynevezett "problémás" gyerekek voltak, akikkel sem az akkori intézmények, sem a szülők nem tudtak mit kezdeni. Gondoljunk csak bele, hogy száz évvel ezelőtt nem ilyen elvárások voltak, mint ma…

Az iskola meseszép környezetben található, fotó: Summerhill School Facebook

A. S. Neill, reformpedagógus-alapító azt vette észre, hogy az elvárások általi környezetből való kiemelés kifejezetten jót tesz ezeknek a gyerekeknek, nemkülönben akkortájt a szülők is megkönnyebbültek, hogy végre jó helyen tudhatják a gyerekeiket, akik sehova nem illettek be.

A. S. Neill azt vette észre, hogy azáltal, hogy a gyerekekről levették a megfelelés terhét, egy idő után felszabadultak lettek, elkezdtek "megjavulni".

A gyerekek nagyon sok frusztrációval érkeztek, csakhogy az alapító másképpen állt hozzájuk. Ha egy gyerek dühében betört egy ablakot, akkor ő is fogott egy követ, és ő is betört egy ablakot.

A gyerekek, ahogy megérezték, hogy más a közeg, felszabadultak, játszottak, élvezték az életet. Az iskola alapgondolata ma is ez: hagyni a gyereket gyereknek lenni, mert a gyerekben alapvetően benne van a kíváncsiság és a tanulni vágyás.

Felelősségre nevelés Summerhill-ben

- Minél nagyobb egy gyerek, annál nagyobb benne a felelősségtudat. Az iskola másik fontos alapelve is ez: a felelősségre való nevelés. A bentlakás harmadik oka szintén innen ered: itthon, ha kicsöngetnek az iskolából, akkor a gyerek az adott problémáját a háta mögött hagyja. Ebben Summerhill nagyon következetes, és "kirekeszti" a szülőt az iskolai életből. Ha a gyerek valami "rosszat" tesz, akkor nem a szülő, hanem a gyerek viseli annak következményeit az intézmény falain belül.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!