hirdetés
nyito-4.jpg

Elvesztette egyik szemét és karját is a csatákban, mégis a világ egyik leghíresebb admirálisa lett Nelson

A trafalgari csata győztes hajóját, a HMS Victory-t restaurálták, és ma már mi is benézhetünk a parancsnoki kabinba, a legénységi szállásra, és a helyre, ahol Nelson az életét vesztette.
Söptei Zsuzsanna - szmo.hu
2019. szeptember 24.


hirdetés

London utcáit és múzeumait járva számtalan helyen bukkanunk egyik kiemelkedő hősként tisztelt parancsnokuk, Nelson nyomaira. Leghíresebb hajóját restaurálták, és Anglia ma is egyik legnagyobb tengerészeti kikötőjében lehet megnézni.

A gyerekként már dolgozó, élete végéig tengeribetegséggel küzdő, számos maradandó sérülést elszenvedő, de ennek ellenére is különleges tetteket végrehajtó parancsnok nyomába eredtünk.

Az angol altengernagy, a földközi-tengeri brit flotta parancsnoka, a Bath-rend lovagja volt, a napóleoni háborúk idején több fontos tengeri ütközetet nyert meg, köztük a történelmi jelentőségű trafalgari csatát is. Különös tragédia, hogy az ütközetben végül az életét vesztette. Élettörténete kalandos, és izgalmakban bővelkedő életút volt.

Horatio Nelson 1758. szeptember 29–én született és Andalúzia délnyugati partjánál halt meg 1805. október 21-én. A kis Horatio szülei 11 gyerekéből a hatodik volt, és 9 éves volt, mikor édesanyja meghalt. Már 12 évesen jelentkezett a Royal Navy-be, a Brit Királyi Haditengerészethez, ahol egy évvel később kezdte meg a szolgálatot. A kapitány, aki nagybátyja volt, nemsokára tiszti képzésre küldte. Ekkor derült ki, hogy tengeribeteg, és ezzel egész életében küzdött.

1777-ben hadnagy lett, majd az amerikai függetlenségi háborúban – a felkelők ellen harcolva - esett át a tűzkeresztségen. Fiatalon, 21 évesen már kapitányi rangot kapott. 1793-ban számos tengeri csatában is részt vett, ezek tették először híressé.

hirdetés

Egy évre rá egy korzikai ostromnál egy közelében becsapódó ágyúgolyó olyan szerencsétlenül verte fel a törmeléket, hogy az súlyos arcsérülést okozott Nelsonnak, és jobb szemét is elveszítette.

1796-ban hajóraj-parancsnok lett, és több csatában is kitűnt látványos, vakmerő akcióival. Volt, hogy a kapott parancs ellenére manőverezett, és végül így az ellenséget megadásra kényszerítette. A győzelem után ellentengernagy lett.

A Santa Cruz de Tenerife elfoglalására indított expedícióban egy lövedék eltalálta a jobb karját, és a seb elüszkösödött. Hogy az életét megmentsék, amputálni kellett a karját, emiatt végül kényszerpihenőre szorult.

Ám 1798-ban a nílusi csatában már ott volt, és újabb fontos győzelmet aratott, amellyel Napóleont megakadályozta a közel-keleti brit gyarmatok elfoglalásában.

A brit és francia viszony az amiens-i béke ellenére sem volt felhőtlen, ezért

Nelson újabb feladatot kapott, és a földközi-tengeri flotta parancsnokaként megkapta zászlóshajójánaknak a kora legnagyobb brit hajóját, a HMS Victory-t,

és 1803 májusában csatlakozott a touloni hadikikötő blokádjához. Innentől kezdve két éven át nem lépett a szárazföldre. Mikor végül egészsége megromlott, egy rövid időre hazatért, de hamarosan visszahívták, mert szükség volt kiváló stratégiai képességeire.

1805-ben Napóleon újra a brit szigetek ellen indult, de látva a nehézségéket, végül csapatait más területre irányította. Ekkor - október 21-én -

Nelson 27 hajóval az andalúziai Trafalgar-fok közelében megtámadta a 33 hajóból álló ellenséges flottát.

A csata kezdetén egy zászlójelzést húzatott fel a HMS Victory jelzőárbócára:

„Anglia elvárja, hogy mindenki megtegye kötelességét”

(„England expects that every man will do his duty”). A mondat legendássá vált, és gyakran idézik azóta is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
86-87-es-tel-1000x646.jpg

33 évvel ezelőtt olyan hó lepte el az országot, hogy még azóta is emlegetjük

Kemény mínuszok, napokon át tartó folyamatos havazás, befagyott Duna, közlekedési káosz – ilyen volt az 1986-87-es, máig emlékezetes tél.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 12.


hirdetés

Pontosan 33 évvel ezelőtt, 1987. január 12-én kezdődött el igazán az a tél, amiről ma már csak álmodhatunk, vagy legalábbis igencsak ritkán tapasztalhatunk.

Valójában már január 10-én havazott az egész országban, de a brutális hómennyiség csak két nappal később érkezett. Ugyanis megszakítás nélkül napokig szakadt a hó mindenhol. Január 12-én reggelre az ország túlnyomó részét már 20-40 cm-es, a magasabban fekvő területeket még ennél is vastagabb hótakaró borította

- írja az Időkép egy korábbi, a '86-'87-es telet felelevenítő cikkében.

Mivel az Észak-Európában évszázados hidegrekordokat megdöntő hideg levegő és a dél-délkelet felől beáramló enyhe levegő keveredése egy önálló kis ciklont hozott létre, nemcsak kemény mínuszok voltak, de heves szélviharok is, amelyek nagy hóakadályokat építettetek, illetve az erős hófúvások is nehezítették a közlekedést.

Aznap reggel Budapesten nem jártak a villamosok és a buszok sem, de autóval is nehéz volt közlekedni a fővárosban. Sok helyen az iskolák is bezártak, mert a diákok nem tudtak eljutni a suliba.

hirdetés

"Kétméteres hótorlaszok is előfordultak, az M7-es autópálya járhatatlan hósivataggá változott. A képen látható buszsofőr épp 12 órája vesztegel az elakadt autóbuszban. A megrekedt gépkocsik százait láthatatlanná tette a hó. Székesfehérvár elzáródott a külvilágtól, és országszerte több száz település vált megközelíthetetlenné. Több helyen nemcsak az utakat kellett kiszabadítani a hó fogságából: a képen látható idős asszony órák óta lapátolja a havat házának faláról. A falvak, városok egy része áram nélkül maradt, a napi földgázfogyasztás pedig a duplájára nőtt"

- mondták be a tévében a Híradóban.

Az is elhangzott, hogy a problémás közlekedés miatt az élelmiszerszállításban is komoly károk és hiányok keletkeztek. Egy tejes autó elakadása miatt például 20 ezer liter tej veszett kárba.

A tej mellett a húst és a kenyeret is csak külön vonatokkal tudták szállítani azokon a helyeken, ahol még nem fagytak le teljesen a váltók. Ahol ez nem volt lehetséges, traktorokkal, szánokkal juttatták el az élelmiszert a lakókhoz.

A szállítás akadozása miatt például a Caola és a Zala Bútorgyár is teljesen leállt. A Zalai Hírlap akkori jelentése szerint azért kényszerültek erre a gyárak, mert nem kaptak meg egy sor fontos alapanyagot, ezért a dolgozók maximum csak az udvart tudták volna takarítani, más munka nem volt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
snapshot-4.jpg

Megvan a bizonyíték arra, hogy Marilyn Monroe-t megölték?

Az amerikai mozi leghíresebb szexbombájának halálát közel 60 éve titkok lengik be. Lehet, hogy már csak 19 évet kell várnunk az igazságra.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 09.


hirdetés

Marilyn Monroe, aki pazar alakjával, vakító szőkeségével, ikonná vált fotóival és nem utolsósorban néhány remek filmjével (Niagara, Van, aki forrón szereti, Kallódó emberek) a 20.századi populáris kultúra elválaszthatatlan része lett, mindössze 36 évet élt. Magánélete gyerekkorától kezdve szerencsétlenül alakult, nem tudott mit kezdeni valódi lénye és imázsa feloldhatatlan ellentétéről. Őt tekintették a „butácska szőke nő” prototípusának, pedig állítólag 168-as IQ-val rendelkezett. (Valószínűleg ez is túlzás).

Amikor 1962. augusztus 5-én holtan találták, a halotti bizonyítványba ezt írták: „valószínű öngyilkosság”. Ismervén életét, pszichiátriai zavarait, ez egyáltalán nem volt hihetetlen. És mégis kezdettől fogva gyanús volt valami a sztár hirtelen távozásában.

Az egyik leginkább közszájon forgó verzió, hogy a Kennedy-fivérek tetették el őt láb alól. Marilynt mind az elnök Johnhoz, mind az igazságügy-miniszter Roberthez gyengéd kapcsolatok fűzték – ma is gyakran felidézik azt a jelenetet, amikor a színésznő 1962 májusában a Madison Square Gardenben tartott jótékonysági partin fantasztikus testhez álló ruhában elbúgta: „Happy birthday, Mr. President” – és az elmélet szerint attól tartottak, hogy esetleg kifecsegi a környezetükben hallottakat, ami igencsak kellemetlen lett volna nekik – vagy akár veszélyes is nemzetbiztonsági szempontból. Így aztán, mivel amúgy is közismert volt, hogy Monroe idegcsillapítókon él, könnyű volt eljátszani a túladagolást.

Most egy lépéssel közelebb kerülhetünk az igazsághoz. Becky Aldridge magándetektív ugyanis a Los Angeles-i UCLA egyetem könyvtárában talált egy „29-es doboz” néven leltárba vett anyagot, amelyet azonban csak 2039-ban lehet felnyitni a nagyközönség előtt. Azt viszont tudni lehet róla, hogy Marilynnel kapcsolatos iratokat tartalmaz.

hirdetés

Az iratok Monroe pszichiáterének, dr.Ralph Greensonnal tulajdonát képezték. Ő találta meg annak idején a sztár holttestét, és többen is azzal gyanúsították, hogy ő adta be neki a gyilkos nyugtatóadagot.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
szenthedvig-wikipedia.jpg

Már négyévesen férjhez adták, aztán beleszeretett a férjébe, és fellázadtak a szülői tervek ellen

Az egykori magyar királylány és lengyel királynő, Hedvig szerelmi élete nem volt túl szerencsés, de megtérítette egész Litvániát, és híres volt jótékony tetteiről.
Kovács-Tóth Noémi, Címkép: Wikipédia - szmo.hu
2020. január 21.


hirdetés

Nagy Lajos magyar király és a boszniai Kotromanić Erzsébet királyné harmadik leányaként született Anjou Hedvig magyar hercegnő 1373-ban.

A szülők jó előre gondoskodtak a vérvonalról: eljegyezték a mindössze négyéves Hedviget a nyolcéves Habsburg Vilmossal, Lipót osztrák herceg fiával. Az esztergomi érsek még össze is adta a gyerekeket egy ál-szertartás keretein belül Hainburgban.

Nagy Lajos úgy gondolta, hogy majd legkisebb lánya és leendő hites ura veszi át utána a trónt. Amikor azonban a király idő előtt meghalt, ráadásul fiúörökös nélkül, felesége, Erzsébet stratégiát váltott. A lengyel trónra szánta inkább Hedviget – akkoriban a lengyel-magyar kapcsolatok igencsak szorosak voltak –, és a másik lányát, Máriát gondolta magyar utánpótlásként.

Mivel a gyerekek, Hedvig és Vilmos tényleg egymásba szerettek, fellázadtak a szülői tervek megmásítása miatt. Hedvig 1384-ben Lengyelország királynője lett, és maradt is eme felelős pozícióban egészen 1399-ben bekövetkezett haláláig.

Vilmos próbálta elérni, hogy a gyerekkori szertartást felnőttként is minősítsék érvényes házasságnak, és együtt ülhessenek a lengyel trónra. Az egyház végül nem legalizálta a gyerek-frigyet, hiába gondolt egymásra férjként és feleségként az ifjú gerlepár.

hirdetés

A lengyelek nem akarták Vilmost a trónra, ezért a hősszerelmes hiába lovagolt ki Hedvig elé Krakkóban, megakadályozták a nagy találkozást a helyi hatalmasok. Konkrétan attól tartottak, hogy elrabolja a királynőjüket, úgyhogy a lengyelek elkergették őt a városfaltól. Utána pedig azt hazudták a tinédzser Hedvignek, hogy Vilmos végleg szakított vele, csak hogy megtörjék őt lelkileg.

Soha többé nem is láthatták egymást a szerelmesek.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
773px-5_Prohibition_Disposal9_cropped.jpg

„A sátán fészke” – üvöltötte a nő, majd szétverte a kocsmát – 20 évvel később bevezették az USA-ban a szesztilalmat

Egy kocsma szétverésével kezdődött, és az amerikai törvényhozás története talán legbalszerencsésebb döntésébe torkollott.
Göbölyös N. László, fotók: Flickr - szmo.hu
2020. január 14.


hirdetés

A történet 1899. június 5-én kezdődött. A 183 cm magas, széles vállú Carrie Amelia Nation magához vette a fejszét és berohant Kiowa város egyetlen szalonjába, a Dobson’s Bar and Saloonba. A kis kansasi ivóban békésen poharazók közül senki sem sejtette, hogy milyen szándékok vezérlik az asszonyt és a tulajdonos, Lou Dobson is csak annyit tudott mondani: „Szolgálhatok valamivel?” – mielőtt a feldühödött amazon elkezdte ripityára zúzni a berendezést, az asztalokat, székeket, biliárdokat és az italos polcokat. A vendégek rémült menekülése közben Carrie Nation percek alatt szétrombolta a helyiséget, amelyet üvöltve titulált „a pokol tornácának, a sátán fészkének”. Amikor végzett, diadalmasan feje fölé emelte a fejszét és kijelentette: „Ma Kansas, holnap egész Amerika.”

Nation asszony (1846-1911), aki első kocsmaromboló akcióját állítólag „isteni sugallatra” követte el, nevét Carry A Nation-re változtatta, hogy az önmagában is jelkép legyen. („Tarts meg egy nemzetet”). Később lapokat indított, fellépéseket is szervezet az alkoholfogyasztás ellen. Ebben a szellemben 1901-ben még William McKinley elnök meggyilkolását is üdvözölte, mert zugivónak tartotta.

A Dobson-bár szétverésével indult meg az a keresztes hadjárat, amelynek eredménye két évtizeddel később az egész világon „prohibíció” néven vált ismertté. Ivók tízezrei estek áldozatul a „mértékletesség” mozgalmának – Carrie asszony a következő években egymaga 49-et dúlt fel - míg 1920. január 7-én, több mint két éven át tartó törvényhozási vitát követően az Egyesült Államok alkotmányának 18. módosító cikkelyével, más néven a Volstead-törvénnyel, amelyet az előterjesztő Andrew Volsteadről, a Képviselőház igazságügyi bizottságának elnökéről neveztek el - életbe lépett a szesztilalom.

Pedig a mértékletesség mozgalma, ez a főleg nőkből álló antialkoholista, moralista csoport nagyon is valós problémát akart megoldani, hiszen ők szenvedtek a legtöbbet az iszákos apáktól, férjektől. Magának Carry Nationnek is két alkoholista férj jutott életében.

A 19. század végén, a 20. század elején az alkoholizmus volt a legsúlyosabb szenvedélybetegség Amerikában. És a legelterjedtebb is. Amerika és az ital úgy összetartozott, mint cowboy és lova. Az évi átlagfogyasztás minden felnőttre 7 gallon, azaz 28 liter alkohol volt. Skót whisky, bourbon, rum, gin, sör, orosz tengerészek által Kaliforniába bevitt vodka, a moonshine-nak, holdfénynek nevezett félelmetesen erős, az Appalache völgyében illegálisan desztillált szesz – minden jó volt a kiszáradt torkoknak. Ám amíg az ipari forradalom előtt a szétszórt gazdaságokban dolgozó emberek, ha berúgtak, nagy kárt nem okoztak (Mint ahogy Mark Twain írta: ha egy paraszt berúgott, legfeljebb annyi történt, hogy arccal beleesett a trágyába), a nagyvárosok, gyárak létrejötte után egy egész közösséget veszélyeztetett a szalagon részegen dolgozó munkás vagy a pohár fenekére nézegető villamoskalauz. Az amerikai értelmiség körében valóságos „divat” volt iszákosnak lenni: köztudott, hogy Jack Londont, vagy F. Scott Fitzgeraldot az ital vitte sírba, de állandó társa volt később Ernest Hemingway-nek, Henry Millernek vagy William Faulknernek is. A megoldás azonban nem a prohibíció volt.

hirdetés

Ezzel elkezdődött az ország történelmében az az évtized, amelyet erőszak, korrupció, szervezett bűnözés jellemzett, valamint olyan tömeges és nagyfokú italozás, amilyent Amerika korábban soha nem látott. Jóformán még meg sem száradt a tinta Woodrow Wilson elnök aláírásán, a törvény éreztetni kezdte katasztrofális hatását. Ömleni kezdett az illegális szesz. 1922-ben New York-ban például kétszer annyi ivó működött, természetesen titokban, mint a törvényt megelőző években.

A „speakeasy”-nek (beszélj halkan) becézett lebujokban mindenféle italt lehetett kapni. E hálózat egyetlen igazi pozitívuma a jazz terjedése és az egyes városok sajátos zenei stílusának kialakulása volt… A nagyvárosokban a korábbi jelentéktelen, főleg lopásokból, zsarolásokból, prostitúcióból és piti szerencsejátékból élő olasz, ír bandák kihasználták a nagy lehetőséget. Maffiákba tömörültek, és a szervezett bűnözés egyre nagyobb hálózatokat hozott létre.

Jellemző, hogy az alvilág királyává vált Al Capone, aki kezdő korában templomok perselyeinek kifosztására szakosodott, az illegális szeszpiac ellenőrzéséből évi 100 millió dollárra tudta felkerekíteni jövedelmét. Csak viszonyításul: akkoriban 5000 dollárért szép kertes villát lehetett vásárolni. Hihetetlen gazdagságra tettek szert a bootleggerek, akik nevüket onnan kapták, hogy kezdetben a csizmaszárba rejtve forgalmazták az italt. (Azóta a „bootleg” általános kifejezéssé vált minden illegális termékre, így nevezik például a „kalózkiadásban” megjelent lemezeket, könyveket, filmeket is.). Hamarosan már korrumpálni tudták a politikusokat, a bírákat, a rendőrséget. 1929-ben az FBI szerint ezeknek az intézményeknek a kétharmada a gengszterek szolgálatában állt. A hatalmas pénzeket hozó területek felosztásáért véres versengések folytak. A legemlékezetesebb az 1929. február 14-én Chicagóban lezajlott összecsapás volt az ír Bugs Moran és Al Capone bandája között. A Bálint-napi vérengzés néven feljegyzett eset nyomán Moran hét emberét gyilkolták meg. E leszámolást többször megfilmesítették, bekerült fekete humorként Billy Wilder Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot, 1958) című filmjébe is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!