hirdetés
eu-szeteses.jpg

Elsodorta a víruspánik Európát, és ez irtózatosan sokba fog kerülni

Az, hogy február közepe óta nem történt semmi uniós szinten, és nem cselekedtek hatékonyan, egységesen az unió tagállamai, sokkolta a gazdaságot, amely lényegében leállt. Kivéve a briteknél, mert ők másképp gondolkodtak. De lehet, hogy őket is elviszi az ár.
Jásper Ferenc - szmo.hu
2020. március 18.


hirdetés

Fejvesztve menti a menthetőt az unió, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a károkat saját maga okozta. Mai bejelentés, hogy iszonyatos pénzeket pumpál bele az EU a gazdaságba, "a bizottság első körben 37 milliárd eurót oszt ki a strukturális alapok maradékából. Úgy utalja el előre ezeket a pénzeket Brüsszel, hogy nem kell előre megpályáztatni, elbírálni és igazolni a pályázatokat. Nekünk például 200 milliárdot adnak. Érzik, hogy valami nagyon rossz történt, és még sokkal rosszabb lehet a helyzet, ha nem lépnek. Lehet, hogy ez is kevés lesz.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a járvány kezelésének két egymástól élesen különböző módja merült fel a világban, és ezek közül az egyik már akkor kimúlt, mielőtt széles körben alkalmazni lehetett volna.

Többek szerint pedig Európa és Amerika számára ez lehetett volna a gazdaságilag és pszichológiailag is megfelelő út, arról nem is beszélve, hogy alkalmas is lett volna rá, és a fennálló politikai-gazdasági rendszert, legfőképp az Európai Uniót is erősíthette volna.

Nézzük, mi a két út:

Az első, amit Kína pár héttel a járvány elindulása után, de láthatóan még nem túl későn, Dél-Korea és főként a kisebb városállam-szerű, államkapitalista vagy ahhoz közeli rendszerben élő országok alkalmaztak: lezárás, karantén, megfogni a vírust minél kisebb területen. A kínaiaknak a késlekedés miatt ezt a lezárást elég nagy területen kellett végrehajtaniuk, Dél-Koreának nem volt szerencséje a keresztény szekta totálisan felelőtlen magatartása miatt, de ők is nagyon hatékonyan léptek fel, amikor látták, hogy nagy a baj. Hongkong, Szingapúr is hamar lépett, de talán a legprofibban Tajvan járt el, ők úszták meg talán a legolcsóbban a Covid-19 járványt.

hirdetés

Mondhatjuk persze, hogy igen, de ők már tanulhattak a 2003-as SARS-járványból, volt arrafelé MERS vírus okozta pánik is, bár csak néhány országban jelent meg, és igen, tanultak is belőle, már aki persze. (Kína kevésbé, de most talán már sikeresebb lesz, bár kétséges, hogy a kommunista diktatúra mennyire rugalmas, és mennyire tud eltekinteni a rá jellemző hazudozásról, titkolózásról, és mennyire tekinti partnernek a saját állampolgárait) Az látszik, hogy az említett országok két dolgot nagyon megtanultak a korábbi fertőzésekből: baromi gyorsnak kell lenni, nagyon hatékonynak, tesztelni sokat és izolálni a betegeket, a gyanúsakkal meg karanténba. Jó, lehet erre azt mondani, hogy egy olyan sziget, mint Tajvan, egy kicsi városállam, mint Szingapúr vagy épp egy félszigeten fekvő Dél-Korea sokkal hatékonyabban be tud zárkózni. Igen, ez igaz, de emellett ők még olyan, az államkapitalizmushoz közel álló vagy még talán azt meg is haladó rendszert üzemeltetnek, amely nagyon is alkalmas erre, ráadásul pontosan tudják, mit követelhetnek meg a lojális állampolgáraiktól, és hát elég sokat. De: nem állították le a gazdaságot.

Három dolog találkozik tehát a távol-keleti államkapitalizmusban, ami szerencsés járvány idején:

a hatékony állam, a lojális állampolgár és jól működő tőkés gazdaság. Ez a három dolog kell úgy tűnik, ahhoz, hogy sikeres legyen a vírus elleni küzdelem, és viszonylag hamar megállítsák a járványt.

Nem véletlen, hogy a WHO szakembereinek megtetszett ez a harcmodor, és a helyszínen tanulmányozva ezt ajánlják mindenkinek: tesztelés és karantén. De igazuk van-e? Úgy értem, abban, hogy mindenkinek ez (lett volna) a járható út.

Mi történt Európában?

Az európaiak hasonló járvánnyal 100 éve találkoztak utoljára. Az azóta rendszeresen felbukkanó influenzával kontinens lakói megbarátkoztak, ami nem jelenti azt, hogy ne halna bele évente sokezer idős és beteg ember a szövődményeibe, csak épp hozzászoktunk, köztünk jár telente, nem félünk tőle, átvészeljük, ki könnyebben, ki nehezebben. A britek erre (is) hivatkozva mondták azt, illetve Boris Johnson tanácsadói, hogy a legjobb nem az elzárkózás lenne, ami valószínűleg nem is menne (mondták az elzárkózásukról híres britek, akik épp most lépnek ki az unióból is), hanem jöjjön csak ez a vírus, a társadalom 80 százaléka meg se érzi, a maradék húsz százalék megbetegszik ugyan, de valószínűleg csak 1-2 százalék lesz a mortalitás. Hogy kialakul-e a nyájimmunitás, az ebből a szempontból épp másodlagos kérdés, de lehet rajta vitatkozni. Johnson ezért is mondhatta azt, hogy próbáljunk megbarátkozni a gondolattal, hogy elveszíthetjük a szeretteinket.

Mi következett ezután a briteknél?

Lett nagy felháborodás, tiltakozás is, a kormány pedig eléggé egyedül maradt ezzel, azóta fokozatosan kénytelen engedni, főleg azután, hogy Európa valami egészen más irányba fordult. Már aki fordult bármerre, ugye. De nem zárták be az iskolákat, nem tiltották be a tömegrendezvényeket és nem állították le a gazdaságot. Jelenleg "a brit kormány felülvizsgált ajánlása az, hogy aki az új koronavírusra jellemző tüneteket észleli magán, vagy hozzátartozójának vannak ilyen tünetei, családtagjaival együtt 14 napig ne hagyja el otthonát, lehetőség szerint még vásárlás céljával sem". A későbbiekben "arra fogja kérni a 70 évnél idősebb összes brit állampolgárt, hogy maradjanak otthonaikban, és ne fogadjanak látogatókat. Az érintettek élelmiszer- és gyógyszerellátását házhozszállítással fogják megoldani."

A kontinens eközben elsodródott egy teljesen más irányba, és ennek több oka volt.

Az olasz események ugyanis felülírtak mindent, és Európa - joggal vagy sem, ez már mindegy - elkezdett rettegni. Ez volt az, amiben utoljára volt egységes ez a kontinens, a pánikban és a rettegésben.

Már az olasz politika (háttérben a sunyin leselkedő Salvinivel) sem vállalhatta be, hogy végigengedi az országon a vírust, mert attól tartott, hogy azonnal belebukik. És ez így is lett volna valószínűleg. Az olasz példa pedig ragadós volt, pár tucat vagy száz fertőzöttnél számos ország elkezdett bezárni, lezárni, kizárni, hátha ez a távol-keleti módszer bejön, és akkor megúszhatjuk, mint Kína.

Közben sokan feltehették a kérdést: hol van az Európai Unió?

Hát az, kérem, sehol, mintha nem is volna. A nemzetállami reflexek azonnal működni kezdtek, és semmi jele nem volt az első olasz eseményeknél akár, hogy az unió valamit is egységesen akarna dönteni, megmozdulni, lépni.

Pedig akár lehetett volna segíteni az olaszoknak orvosokkal, ápolókkal, szakemberekkel, eszközökkel, építeni járványkórházat uniós pénzből, bármi. Vagy netán: leülni, és közösen átgondolni, hogy mi a legjobb megoldás.

Ugyanis ami történt, talán a legrosszabb varia lett.

Európa sodortatta magát az eseményekkel, egyre jobban beparáztatta a polgárait, a politikusai gyávának bizonyultak és tehetetlennek, legkevésbé egy magabiztos és egységes konglomerátum képét mutatta. Teszetoszaság, sunyi várakozás és egyéni ambíciók miatt a közös fellépés híján kapkodva-kényszerűen születtek sorban a tagállami döntések, fel se mérve, hogy melyik milyen következménnyel jár. Hát még együtt az összes.

A tagállamok bezárkózása széttépte a szabad munkaerő- és tőkeáramlást, de főként a kereskedelmet, és ami a legrosszabb: magát az EU-t. Fizikailag és pszichésen egyaránt.

Dominóelvszerűen dőlt és dől be a turizmus, a légi- és egyéb közlekedés, a feldolgozóipar, a szolgáltatóágazatok, a karanténnal a vendéglátás és a kultúra, az iskolabezárásokkal pedig egy rakás szülő kényszerül otthonra vagy home-office-ba, ami azért jelentős kiesést jelent (ne gondoljuk, hogy minden cég meg tudja oldani az otthoni munkát 100 százalékig, sokan fizetnek fele munkáért fele bért, és hasonló öszvér megoldások születnek). Már megkezdődtek az elbocsátások, hitelválság is lesz, az államnak be kell avatkozni, a kisebb cégek 1-2 hónapot se élnek túl, ha nincs bevételük, és ezek a szektorok főleg kkv-kból állnak.

De már látszik, hogy a nagyobb cégek is megérzik a válságot, bezárnak autógyárak, és ki tudja, hol lesz a vége?

Sokak szerint, ami 2008-ban volt, az kismiska lesz ehhez képest, és lehet, hogy igazuk is lesz. Totális gazdasági válság van készülőben, olyan visszaesés, amit még nem tudunk felmérni. A következményei pedig beláthatatlanok.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
szeretest.jpg

Szeressük a testünk, de még mindig itt tartunk?! - Fotókon az igazi női szépség

Ti mertek természetesek lenni egy fotón? Meritek nem behúzni a hasatokat?
Szajki-Vörös Adél, fotók: Instagram - @szeretest - szmo.hu
2020. október 13.


hirdetés

Mostanában gyakran jönnek velem szembe - vagy én vagyok érzékenyebb rájuk - olyan fontos női témák, mint a #metoo utóélete, a testképünkkel való viszony, vagy a gender-egyenrangúság. Valóban elértünk valamit 2016 óta, és valóban, ma már nem csak a kilencvenes évek Kate Mossjai, azaz csontkollekció-modelljei árasztják el a kifutókat, de legfőképp a magazinokat és a közösségi média legnépszerűbb felületeit.

Elég Ashley Grahamre gondolni, aki formás domborulataival és vállalt pocakjával-hurkáival lopta be magát a szívünkbe és égett képe a férfiak retináiba. Számos projekt, fotós, kozmetikai márka nem először áll ki a női szépség relativitása és sokfélesége mellett, évek óta lelkesen néztem azokat a ritka reklámokat, melyekben a mindenféleség állt a középpontban a tökéletesség helyett.

Nekem mindegy volt, milyen termékhez van kapcsolva, de

hirdetés

a gömbölydeden, életvidáman mosolygó, fehérneműs, önfeledt nők látványa egy csomó mindent szembe juttatott, ami hiányzik az életünkből: a rivalizálás nélküli összetartást, egymás lenyomása helyett a másik felemelését, és a legfontosabbat, amit szerintem még mindig a legtöbben nem tanultunk feltétlenül meg: önmagunk szeretetét.

És ezen a ponton mindig elszomorodom. Mennyivel áll közelebb az önszeretethez az a férfi, aki munka után felteszi a lábát egy bútordarabra és bűntudat nélkül elkortyol egy sört, mint egy nő, aki mindezt nem teszi meg, mert bűntudata és – legalábbis azt hiszi - feladatai vannak? Sokkal közelebb áll! Az önszeretet persze első körben a leglátványosabb módon a testünk szeretetével kezdődik. Ha ezen a vizsgán elbukunk, a rossz tulajdonságainkat hogyan szeretjük? Maximum elrejtjük, szégyelljük őket, vagy dacolunk velük.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

A tegnapi kitöltős instagram storynkra annyi fantasztikus is apró szépségrészletet írtatok, hogy elgondolkodtam azon, vajon miért nem ezekbe kapaszkodunk? Hova tűnnek ezek az egyedi vonások, amiket annyira szeretünk, amikor máshoz hasonlítjuk magunkat? És ezen gondolatmenet közben kitaláltam egy játékot. Elmondtam magamnak, hogy mi az a 3 dolog, amit a legjobban szeretek magamban külsőre. És mi az az egy, amit másban nézek meg mondjuk és állapítom meg, hogy nekem is lehetne olyan. És utána feltettem magamnak a kérdést, hogy a 3 legszeretettebb jellemzőmből melyiket adnám oda cserébe azért az egyért, ami másban tetszik. És bizony rájöttem, hogy egyiket sem. Azok az enyéim és nagyon nagyon szeretem őket! Szoktuk mondani, hogy mit meg nem adnék, hogy nekem olyan lapos hasam legyen...és akkor a kérdés: melyik kedvenc tulajdonságos adnád a hőn áhított vonásért? A hasam és az írás: Szandra Fotó: @katagraphyphotos

@ szeretest által megosztott bejegyzés,

Én azért vagyok szomorú - de közben örülök egyszerre a szereTest projektjének -, mert 2020-ban még mindig itt tartunk. A múltkor azt álmodtam, hogy egy férfi ismerősöm megjegyezte, nagyobb lett a hasam. Szültem, vazze! Sose lesz ugyanolyan. De a legrosszabb az egészben az volt, hogy az álmomban lenéztem és megállapítottam, tényleg nagyobb lett. És nem tetszett. Ez az álom ébresztett rá sok mindenre.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
mrichard-dozsa-gyorgy-uti-halalos-baleset-jogositvany-nelkul.png

Nem értem, miért ül újra kocsiba az, aki halálos balesetet okozott és elítélték érte

És akit végleg eltiltottak a vezetéstől. Miért? Ha valaki tudja a kérdésre a választ, írja meg, legyen szíves.
SzE, Fotó: Szeretlek Magyarország archívum - szmo.hu
2020. október 13.


hirdetés

Valami nagyon furcsa azzal kapcsolatban, ahogyan itt, Magyarországon bizonyos ügyeket kezelnek. Mintha nem lenne mindig, mindennek következménye.

Példa erre M. Richárd esete.

Nem tudom, van-e bárki, aki ne ismerné a nevét. Ha valaki mégsem ismerné, pár mondatban összefoglalom, mit kell róla tudni.

A férfi 2017. május 15-én érvényes vezetői engedély nélkül, autójával a Dózsa György úton halálos közúti balesetet okozott - ezt nem én állítom, ez a Budai Központi Kerületi Bíróság 2017 augusztusi közleményében áll. M. Richárd a kocsijával összeütközött egy másik autóval, amelyet a sofőr nem teljesen szabályosan vezetett, például nem a szabályoknak megfelelően kanyarodott. Az ütközésben két ember meghalt.

hirdetés

Az ügyészség szerint M. Richárd a balesetkor 130-cal is száguldott, szerinte 100-nál nem ment többel. A bíróság súlyosbító körülménynek értékelte, hogy mobiltelefont használt vezetés közben, azt is, hogy büntetett előéletű és engedély nélkül vezetett a balesetkor.

A bíróság M. Richárdot idén szeptember végén elsőfokon 4 év fogházra ítélte és véglegesen eltiltotta a vezetéstől. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy újra autóba üljön - jogosítvány nélkül.

A Bors ugyanis azt írja, hogy M. Richárd múlt héten egy német rendszámú Mercedest vezetett. Egy szemtanú azt állította, a férfit Budapesten, a Váci úton igazoltatták a rendőrök, az intézkedés után pedig lezárta a kocsiját és gyalog hagyta el a helyszínt.

A Bors megkeresésére a Budapesti Rendőr-főkapitányság közölte, hogy október 7-én este fél 11-kor közúti ellenőrzés során igazoltattak egy 43 éves férfit, aki azt mondta a rendőröknek, hogy nincs jogosítványa. A rendőrök ezt leellenőrizték, ekkor kiderült, hogy a férfi ellen bírósági eljárás van folyamatban, amelynek jogerős ítéletéig bevonták a vezetői engedélyét.

Akkor még egyszer:

1. Halálos balesetet okozott.

2. Ezért fegyházbüntetésre ítélték.

3. Eltiltották a vezetéstől.

4. És megint autóba ült, megint jogosítvány nélkül.

MIÉRT?

Mi járt egészen pontosan M. Richárd fejében a történtek után? Mire gondolt? Hogy a bírósági ítélet nem számít? Vagy arra, hogy úgysem veszik észre? És mi késztette arra, hogy újra vezessen, miután eltiltották tőle?

Miért ült megint jogosítvány nélkül a volánhoz egy héttel azután, hogy ettől eltiltották?

Mi volt ennyire fontos, sürgős vagy kihagyhatatlan? Egyáltalán hogyan juthat kocsihoz az, akit a vezetéstől eltiltanak, jogsija sincs, és jogerősen elítélték baleset miatt?

És a bíró, miután megszületett az ítélet a Dózsa György úti halálos baleset ügyében, miért nem látta indokoltnak a letartóztatását? Hiszen akkor is jogosítvány nélkül, a sebeséghatárt átlépve vezetett. Másrészt elítélték. Letöltendő börtönre. Éppen a bíróság értékelte súlyosbító körülménynek, hogy engedély nélkül vezetett a halálos baleset idején.

Lesz következménye a történteknek? És ha igen, mi lesz az?

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
trump_kampany_mti3.jpg

Trump „támadásai egyre extrémebbek”, a választás tisztaságát is megkérdőjelezi

A CNN szerint az elnök kampánya és a koronavírus-járvány is kezdi elveszíteni az irányítást az Egyesült Államokban, pedig csak most jön a legkritikusabb időszak.
Fotó: MTI/AP/Alex Brandon - szmo.hu
2020. október 19.


hirdetés

A legkritikusabb időszak jöhet az amerikai elnökválasztás kampányában a szavazásig hátralévő két hétben - írja a CNN elemző cikkében.

A hírcsatorna internetes oldala szerint Donald Trump a kampánya és a koronavírus-járvány felett is kezdi elveszíteni az irányítást. A kettő azért is függ össze, mert az elnök járványkezelése nagyban befolyásolhatja a választópolgárok döntését.

A CNN kiemeli, hogy Trump olyan kampánygyűléseken próbálja maga mellé állítani a szavazókat, amelyeken kisebb-nagyobb tömegek vesznek részt a távolságtartás betartása nélkül, és csak kevesen viselnek maszkot. Az elnök pedig annak ellenére ragaszkodik ezekhez az eseményekhez, hogy a járványügyi szakértők és az egyes államok vezetői is ellenzik ezek megtartását a fertőzésveszély miatt.

Trump ráadásul annak ellenére is lekicsinyli a járvány megfékezéséhez szükséges óvintézkedéseket, hogy már ő is átesett a koronavírus-fertőzésen.

Tavasszal sokáig nem hitt a maszkviselés fontosságában, amit ő maga is megtagadott, de nyáron már teljesen máshogy állt ehhez, és egyre több alkalommal hordott maszkot nyilvános szerepléseken. Ennek ellenére többször hangoztatta, hogy szerinte a maszkviselés a gyengeséggel egyenlő. Alex Azar, az emberi erőforrások és az egészségügy minisztere azonban többek közt a maszkhasználat és a távolságtartás fontosságára hívja fel folyamatosan az amerikaiak figyelmét - legutóbb vasárnap este tett így az NBC tévécsatornán.

hirdetés

A CNN újságírója szerint

az amerikai kormány pontosan azon óvintézkedések betartására kéri a lakosságot, amit maga az elnök sem tart be, és nem mutat példát a viselkedésével.

Trump már az Egyesült Államok legfőbb járványügyi szakemberével, Anthony Faucival is összetűzésbe került. Az elnök múlt héten azt állította, hogy ő az allergológiai és fertőző betegségek országos intézetének (NIAID) vezetője tanácsai alapján cselekedett és hozott döntéseket, de megjegyezte, hogy Fauci gyakran változtatta az álláspontját a járvány megítélésében és kezelésében.

Az orvos viszont nem ért egyet azzal, hogy Trump minden óvintézkedést betartott. Azt mondta, idő kérdése volt, hogy az elnök mikor betegszik meg, ezért nem is lepődött meg, amikor kiderült, hogy Trump tényleg elkapta a koronavírust.

Fauci azt sem érti, hogy az elnök szerint miért gyengeség maszkot hordani, és miért kommunikálja ezt a világ felé, mivel bizonyított, hogy a maszk segít a fertőzés terjedésének megfékezésében.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
summerhill7.jpeg

Summerhill: az alternatív iskola, ahol nem kötelező bejárni az órákra

Egy magyar gyógypedagógus anyuka minden álma az volt, hogy gyerekei egyszer majd a híres, angliai Summerhill iskolába járhassanak. Aztán az élet úgy hozta, hogy az álma valóra vált.
Forrás: Papás Mamás Magazin, Címkép: Summerhill School Facebook, Fotó: Bryce Morris - szmo.hu
2020. október 14.


hirdetés

A Papás Mamás Magazin segít szülőknek és nagyszülőknek a gyerekneveléssel és a család életével kapcsolatos kérdések megválaszolásában. Mindemellett remek családi programokat is javasolnak a szerzők és a jog útvesztőiben is utat mutatnak.

A kétgyerekes anyuka, Tünde beszámol róla, hogyan jutott élete legnagyobb elhatározására. Elmeséli, milyen az angliai iskola, és megtudjuk azt is, hogy négy év elteltével valóban jó döntés volt-e részükről Summerhill.

Tünde a nagy múltú angol bentlakásos iskoláról először még a gyógypedagógiai tanulmányai idején hallott. Pár évvel rá aztán gyermekeivel közösen megnézte az iskoláról készült BBC filmet is. Tünde lányait akkor valósággal lázba hozta, hogy ebben az iskolában nem kötelező bejárni az órákra...

Négy évvel ezelőtt, amikor a családdal úgy döntöttek, hogy végleg kiköltöznek az angliai Leistonba, még találkoztak olyan gyerekekkel, akik a 2008-ban bemutatott filmben kisgyerekként szerepeltek. De ne ugorjunk ennyire előre az időben, hanem kezdjük az elején, azzal, ami miatt Tündéék a költözés mellett döntöttek.

“A diszes lányom pedagógusaival itthon évekig szélmalomharcot vívtam”

- Amikor családilag megnéztük a filmet, akkor nem volt sok realitása annak, hogy ki is jussunk Leistonba. Akkor még nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnt az iskola, ezért csak egy szép álom maradt. Ahogy a nagyobbik gyerekemmel sorra jöttek elő az egyre komolyabb tanulási problémák, világossá vált számomra, hogy az az iskola, ahova akkor járt, nem azzal a céllal működik, hogy megtanítsa a háromszoros diszes gyerekemet, hanem azzal, hogy leadja az előírt tantervet.

hirdetés

A gyerekkel felváltva bőgtünk, hol ő otthon, mert minden gyógypedagógiai tudásom ellenére nagyon keservesen ment neki a tanulás, hol csak egymagam, amikor újra és újra csalódottan jöttem ki az iskolai fogadóóráról. Megértettem, hogy nagyobbik lányom pedagógusaival évek óta egy szélmalomharcot vívok, és mivel ők nem voltak hajlandók változtatni, nekünk, szülőknek kellett lépnünk. Lefutottuk az ilyenkor szokásos köröket, és miközben sok megoldás szóba került, végül nagy levegőt véve, Summerhill mellett döntöttünk.

Hiába fizetős az iskola, a felvétel nem automatikus

- Summerhillbe bejutni közel sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Attól még, hogy valaki ki tudja fizetni a tandíjat, nem jelenti azt, hogy felvételt is nyer. Mivel az iskola filozófiája nagyon eltérő a megszokottól, ezért ők mindig meghívják a jelentkező családokat egy ismerkedési alkalomra. A vezetőség kíváncsi ugyanis arra, hogy a szülők mennyire tudnak az iskola szellemiségével azonosulni, például azzal, hogy nem kötelező bejárni a tanórákra. Ennek oka: nem akarják kitenni a gyereket annak a feszültségnek, hogy az iskolában és otthon teljesen mást hall.

Iskolakóstolgató: "A gyerekeink mindent kipróbáltak, amit csak lehetett"

Tünde és családja miután jelentkezett az iskolába, röviddel rá meghívást kaptak egy bemutatkozó alkalomra.

- Nálunk is úgy volt, ahogy más esetben is szokás: egy végzős, 16 éves diák vezetett bennünket körbe az intézmény területén. Ahogy beléptünk a közel 12 hektáros gyönyörűen rendezett, parkosított, több épületet is magába foglaló iskolai területre, mellettünk egy szélsebesen gördeszkázó felnőtt gurult el éppen, aki majdnem elütött bennünket. Utána derült ki, hogy ő volt az igazgató helyettes, aki egyben az alapító unokája.

Az ikonikus gördeszkapálya, Fotó: Summerhill Facebook

- A gyerekeink azonnal birtokba vették az iskola gördeszka-roller pályáját, trambulinját, fára másztak, és mindent kipróbáltak, amit csak lehetett. A körbevezetés után először ettől a végzős diáktól kérdezhettünk. Nagyon sok meglepetés nem ért bennünket, inkább arra volt jó a látogatás, hogy személyesen is meggyőződhettünk arról, a diákok felszabadult légkörben, egymásra odafigyelve élik mindennapjaikat.

A körbevezetés utáni közös ebéden találkoztunk az intézmény egyetlen magyar tanárnőjével és szintén magyar párjával, akikkel oldottan, magyarul tudtunk szót váltani.

Mire hazaértünk, már mindannyian tudtuk, hogy ide akarunk jönni, ugyanakkor valamennyire bizonytalanok is voltunk, hiszen óriási változással jár egy ilyen súlyú döntés. Az biztatott bennünket, hogy akkor már élt kint Leistonban egy magyar család, és arra gondoltunk, hogy ha nekik sikerült, akkor nekünk is összejöhet.

Februárban jártunk kint az iskolában, és hamarosan rá megérkezett az értesítés, hogy felvételt nyertünk, így a következő iskolai tanévet már ott kezdhették a lányok. Az addig nehezen felépített életünket, és tulajdonképpen mindent hátrahagytunk…

"Summerhill inkább nevel boldog utcaseprőt, mint neurotikus tudóst"

- A reformpedagógiai módszerekkel működő Summerhill alapelve az, hogy inkább nevel egy boldog virágkötőt, mint egy boldogtalan, neurotikus vállalatvezetőt, mert nem mindig a siker a cél, hanem, hogy elégedettek legyünk az életünkkel. Nem kell mindenkinek orvosnak vagy jogásznak lennie, bár tény, hogy a Summerhillben tanuló diákok közül nagyobb számban kerülnek ki művészi irányultságúak.

Az iskolában számos területen próbálhatják ki magukat a gyerekek: kovácsműhelytől kezdve a zenestúdión át a természettudományos laboratóriumokon keresztül, sokféle tevékenységi kör adott az ódon falak között. A számítástechnika órát például úgy tartják, hogy a gyerekek szó szerint "kibeleznek" egy számítógépet.

Art Room a Summerhill iskolában, fotó: Summerhill School Facebook

Alapelv: "Hagyni a gyereket gyereknek lenni"

- Az iskolai tanév háromszor három hónapból, úgynevezett “term”-ből áll. Az első terminust a gyerekeim csak fára mászással, szaladgálással, udvaron játszással töltötték. Érdekes megfigyelés, hogy azok a gyerekek, akik hagyományos iskolarendszerből érkeznek ide, egy-két term-ön keresztül be sem járnak órákra, hanem az összes frusztrációjukat kiengedik, és az udvaron játszanak.

- De ne felejtsük el, a játszás itthon sajnos elképesztően le van értékelve, holott az iskolába lépés előtt mindent, amit a gyermek tanul, játék során tanulja meg. Summerhill erre a pedagógiára tudatosan épít, azaz az itteni gyerekek játékok során, játékos formában fejlesztik a képességeiket, és közben tanulják az együttműködést vagy a szabálykövetést.

- A diákok többsége bentlakó, aminek egyik oka, hogy Angliában a bentlakásnak hagyománya van. Másik oka, hogy száz évvel ezelőtt, amikor ezt az iskolát megalapították, ezek a gyerekek az úgynevezett "problémás" gyerekek voltak, akikkel sem az akkori intézmények, sem a szülők nem tudtak mit kezdeni. Gondoljunk csak bele, hogy száz évvel ezelőtt nem ilyen elvárások voltak, mint ma…

Az iskola meseszép környezetben található, fotó: Summerhill School Facebook

A. S. Neill, reformpedagógus-alapító azt vette észre, hogy az elvárások általi környezetből való kiemelés kifejezetten jót tesz ezeknek a gyerekeknek, nemkülönben akkortájt a szülők is megkönnyebbültek, hogy végre jó helyen tudhatják a gyerekeiket, akik sehova nem illettek be.

A. S. Neill azt vette észre, hogy azáltal, hogy a gyerekekről levették a megfelelés terhét, egy idő után felszabadultak lettek, elkezdtek "megjavulni".

A gyerekek nagyon sok frusztrációval érkeztek, csakhogy az alapító másképpen állt hozzájuk. Ha egy gyerek dühében betört egy ablakot, akkor ő is fogott egy követ, és ő is betört egy ablakot.

A gyerekek, ahogy megérezték, hogy más a közeg, felszabadultak, játszottak, élvezték az életet. Az iskola alapgondolata ma is ez: hagyni a gyereket gyereknek lenni, mert a gyerekben alapvetően benne van a kíváncsiság és a tanulni vágyás.

Felelősségre nevelés Summerhill-ben

- Minél nagyobb egy gyerek, annál nagyobb benne a felelősségtudat. Az iskola másik fontos alapelve is ez: a felelősségre való nevelés. A bentlakás harmadik oka szintén innen ered: itthon, ha kicsöngetnek az iskolából, akkor a gyerek az adott problémáját a háta mögött hagyja. Ebben Summerhill nagyon következetes, és "kirekeszti" a szülőt az iskolai életből. Ha a gyerek valami "rosszat" tesz, akkor nem a szülő, hanem a gyerek viseli annak következményeit az intézmény falain belül.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!