hirdetés
pekingi_konferencia_dec-1.jpg

„Először semmit sem tudhattunk” - egy Kínában karanténba került magyar tanár mesélt a koronavírus-járványról

Hizsnyai Tóth Ildikó szerint Kínában lényegében egy rendszerváltás ment végbe a koronavírus miatt. De beszélt többek között arról is, hogy a rendkívül drága denevért és a tobzoskát a gyógyhatásai miatt fogyasztják a kínaiak, akik amúgy egyáltalán nem olyan szabálykövető robotok, ahogy sokan képzelik őket.
Kövesdi Miklós Gábor, Fotók: Hizsnyai Tóth Ildikó - szmo.hu
2020. április 04.


hirdetés

Hizsnyai Tóth Ildikóról egy fordító kollégám mesélt. Ildikó szlovákiai magyar, és egyetemi tanár. Jelenleg Kínában dolgozik, ott vészelte át a koronavírus miatt bevezetett karantént.

- Arra kérem, mutatkozzon be, mondja el, hogy vetődött Kínába.

- 20 évig tanítottam Pozsonyban, a Comenius Egyetem magyar tanszékén magyar szakosokat, tolmácsokat, fordítókat, szerkesztőket, levéltárosokat fordításelméletre. Másik kutatási területem a magyar mint idegen nyelv, ebből írtam egyetemi jegyzetet is.

Szeptemberben érkeztem Hsziánba, a Xi’ani Nemzetközi Tudományok Egyetemén kaptam munkát, ahol a német tanszéken belül alakult magyar szak is. Egy másodéves csoportnak tanítok irodalmat. Elég alacsony nyelvi szinten vannak, úgyhogy nagyon találékonynak kell lennem. Év végéig meg kell írnom egy egyetemi jegyzetet is.

Eléggé mélyvízbe kerültem, amikor kijöttem. Ezek a belső területek nem olyanok, mint Peking, vagy a tengerparti részek, amik mindig is nemzetközibbek, nyitottabbak voltak. Hsziánból indult annak idején a selyemút, itt van az agyaghadsereg, a Nagy Vadlúd-pagoda, de például alig tud valaki angolul.

hirdetés

- Kicsit beszéljen arról, mekkora kultúrsokk oda érkezni, mennyire más az ottani világ?

- Kína nagyon más, és nagyon keveset tudunk róla. Ez akkor tűnik csak fel az embernek, ha ide kell jönnie egyedül. Én idefelé jövet, a repülőn ijedtem meg. Ha például Spanyolországba megyek, mondjuk Andalúziába, utána tudok nézni az interneten, tájékozódom. De azokat az információkat nem lehet otthon, az internetről összegyűjteni, amik Kínában a mindennapi élethez szükségesek.

Szerintem ez a járvány többet mutatott meg Kínából, mint amit maga az ország szeretne mutatni magából.

Nagyon szeretek itt élni, bár nehezen szoktam meg. Nehéz elengedni azt, hogy folyamatosan megfigyelnek. Erős paranoiám volt.

Mindent meg kellett szokni, azt, hogy hogyan kell fizetni, enni, inni, ráadásul egy teljesen idegen nyelven. Például, ha először megy az ember egy itteni ABC-be, nem tudja, mit vásároljon, mert semmi nem hasonlít arra, amit megszoktunk. Még a csomagolás is egészen más. Úgy érzed magadat, mint egy 3 éves gyerek, aki elvesztette a szüleit egy tízmilliós városban.

Azok az emberek, akikkel a mindennapokban találkozom az autóbuszon, a metrón, nagyon közvetlenek.

Az egyáltalán nem igaz, amit gondolni szoktunk róluk, hogy olyan szabálykövetőek, mint a robotok, és az sem, hogy állandóan közösségben gondolkodnának.

Például amikor beáll a metrószerelvény üresen, és kinyílik az ajtó, szabályosan meg kell harcolni az ülőhelyért. Lökdösődnek, mint az óvódások. Ha feláll valaki a buszon és leülnél, még fél úton van a feneked, már ül ott valaki, nem is érted, hogy tudott becsúszni alád.

De közvetlenek, végtelenül kíváncsiak, nagyon szeretik a kényelmet, és tulajdonképpen folyamatosan tesznek mindenre. Mindent úgy és akkor csinálnak, amikor nekik megfelel. Például jön szembe egy csinos nő, és olyan hegyeset köp, hogy alig bírsz elugrani előle. Mert erre van kedve.

Az ivóvíz itt nem a csapból folyik, a tiszta levegő sem magától értetődő. A szobában van egy légtisztító, amit nem mindenki engedhet meg magának. Én szerencsés vagyok, egy olyan szállóban lakom, amit külföldi vendégtanároknak tartanak fent. A kínai tanárkollégáim egész más körülmények között élnek.

Kínában mindenütt pottyantós vécé van, még a plázákban is. Viszont mások a higiéniai szokások, mint amihez hozzászoktunk.Mindenütt állandóan söprögetnek, tisztogatnak.

Az egész országban egy időzóna van, ezért ha reggel hétkor munkába indulok, még sötét van. Egy rövid allén kell végigmennem, ha az egyetemre megyek, és már ekkor, reggel két utcaseprő sepri.

Nem látja őket senki, ők se nagyon látják még az utat, de söpörnek, mert elkezdődött a munkaidejük.

Elmehetsz a legvacakabb piacra is, állandóan takarítanak, törölgetik a tőkét, ahol a halat felbontják. A buszt minden kör után lemossák. Ez békeidőben is így van, nem csak most, a járvány miatt.

- A piacot említi. A világjárvány óta különösen sok kritika éri a kínaiak étkezéseit szokásait, hiszen felröppent, hogy a denevér, esetleg a tobzoska evése állhat a vírus elterjedése mögött.

- Nagyon nem szeretem, amikor azt mondják, hogy a kínaiak mindent megesznek. Egy nagyon összetett gasztronómiai kultúrájú országról beszélünk. Nincs is olyan, hogy egységes kínai konyha.

Olyan értelemben mindent megesznek, hogy semmit sem hagynak pocsékba. Például mindenféle gabonából készítenek lisztet. Vagy vegyük például a lótusz növényt, annak minden részét felhasználják étkezési célokra.

Itt például, ahol én élek, itt nagyon gazdag a gasztrokultúra. Lepények vannak, lehet lángost kapni, gulyáslevest... Nem úgy hívják, de pont úgy néz ki.

A denevért és a tobzoskát viszont nem eszik, hanem gyógyhatása miatt fogyasztják, ami fontos különbség, és rendkívül drága, csak a gazdagok engedhetik meg maguknak.

Fűben-fában orvosság, és kígyóban-békában is. A keleti ember gondolkodása szerint az ember nem emelkedik ki úgy a természetből, mint nyugaton. Itt az ember a természet része, és még mindig népszerű a hagyományos kínai orvoslás.

Ennek az is az oka, hogy az orvosképzés nagyon elmaradott. A kínai orvosok 20%-a rendelkezik diplomával, a többinek csak középiskolai végzettsége van.

A frissen elfogyasztott nyers hús a meggyőződésük szerint energetizál. A denevér ürülékének például látásjavító hatást tulajdonítanak, a tobzoska pedig afrodiziákum.

Államilag támogatott farmokon tenyésztik ezeket a vadakat, mert fontos exportbevételt jelentenek az országnak, tehát a külföldi gazdagok is „eszik”, csak ők nem a városi halpiacon veszik meg.

Egyébként a járvány valószínűleg nem arról a konkrét vuhani piacról indult, mert a zéró beteg nem járt ott és egyik kontaktja sem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
54236874_667260237024452_4244090496391053312_n.jpg

„A karantén luxus” – homlokegyenest mást mond az oxfordi professzor a járványról

A rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Tudományos körökben kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint a Covid-19 halálos kimenetelű betegség, amely a Föld lakosságának csak töredékét érte el. A másik szerint egy enyhébb lefolyású világjárványról van szó, amellyel az emberek nagy része már találkozott és eltűnőben van.

Nagy-Britanniában Neil Ferguson, az Imperial College professzora képviseli az első álláspontot, míg Sunetra Gupta, az oxfordi egyetem elméleti epidemiológia professzor-asszonya a másodikat. Az ő csoportja még márciusban egy olyan modellt állított fel, amely azzal számolt, hogy a lakosságnak több mint 50%-a már megkapta a vírust, és hogy a fertőzés halálozási rátája 0,1% lehet.

Azóta számos antitest-tanulmány született a világban, és ezek azt mutatták, hogy az emberek igen kis százaléka rendelkezik ellenanyaggal a koronavírussal szemben. Gupta viszont az Unherd által idézett interjú szerint továbbra is meg van győződve modellje helyességéről.

A professzornő szerint ugyanis az antitest-tanulmányok nem jelzik sem a vírusnak való kitettség, sem pedig az immunitás szintjét. Ezenkívül a koronavírus által fertőzöttek közül sokan másfajta immunitásokkal is rendelkeznek, amelyeket az antitest-tesztek nem mutatnak ki. Ezek kialakulhattak genetikai adottságokból, vagy pedig korábbi, a koronavírushoz hasonló betegségekből. Tehát a valódi vírusellenállással rendelkezők sokkal többen lehetnek.

Guptát számos ország járványmintája erősítette meg abban, hogy ez a rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
igazgyongy-maradjotthon.jpg

L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”

A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.
Láng Dávid; képek forrása: Igazgyöngy Alapítvány - szmo.hu
2020. május 31.


hirdetés

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait.

– Hogyan gyűrűzött be önökhöz a járványhelyzet, mikor észlelték az első jeleit?

hirdetés

– A megbetegedéseket szerencsésen megúsztuk, legalábbis azokban a falvakban, ahol dolgozunk, senkiről nem tudunk, aki elkapta volna. Karanténról hallottunk, itt közel a román határ, de fertőzésről nem. Ez óriási megkönnyebbülés, fogalmam sincs, mihez kezdtünk volna, ha valóban terjedni kezd a járvány.

Az intézkedések hatásait viszont azonnal érezni kezdtük. Az első két hét volt ebből a szempontból a legrázósabb, főleg azért, mert nagyon zavarosan terjedtek az információk.

A családok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nehezen tudnak különbséget tenni az igaz és hamis állítások, a valós és az álhírek között. Emiatt rengeteg hergelő, pánikot keltő hírt véltek valósnak, ami nem segített nekünk abban, hogy uralni tudjuk a helyzetet.

Mondok egy példát. A környéken főleg Berettyóújfaluban vannak nagyáruházak, a többség oda jár vásárolni. Az első felhalmozási hullám idején itt is ürültek ki polcok, ha nem is gyakran, de volt olyan pillanat, amikor valamilyen tartós élelmiszert nem lehetett kapni. Az olyan Facebook-posztok pedig, hogy „lerabolták a berettyóújfalui Tescót”, futótűzként terjedni kezdtek, és komolyan megrengették azoknak a családoknak a létbiztonság-érzését, akiknek nem volt semmi tartalékuk.

– Konkrét pánikhangulat is volt?

– Igen, határozottan. Azt tudni kell, hogy a generációs szegénységben élőknek a Facebook a legfontosabb tájékozódási forrás és egyben közösségi színtér. Minden családban van legalább egyvalakinek profilja, és mivel mi már régóta tartjuk így is a kapcsolatot a családokkal, rálátunk a posztjaikra és kommentjeikre. Sajnos bőven voltak olyanok ezek között, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”, és még sorolhatnám.

Az állandó krízishelyzetben élők érzelmileg amúgy is elég labilisak, ehhez jött hozzá a mostani helyzet, szóval el lehet képzelni, mennyire volt olaj a tűzre egy-egy ilyen kiírás. Mi persze próbáltuk megnyugtatni őket, de legtöbbször eredménytelenül.

Sok tényező nehezítette a helyzetet, rögtön első körben az is, hogy az iskolák bezárásával otthon maradtak a gyerekek. Ezeknél a családoknál az iskolai étkezés olyan tétel, ami létfontosságú a túlélés szempontjából. Az első pár napban még az se volt tiszta, hogy lesz ezután az ebéd, kiszállítják-e, kell-e ételhordó, stb. Nagy zavart okozott az is, amikor a kisebbségi önkormányzatok elkezdtek kríziscsomagokat osztani, mert utána jött egy központi rendelkezés, hogy az erre fordított pénzek a működésre vannak, és nem segélyezésre. Ez megint csak felpaprikázta a kedélyeket, a roma önkormányzatok között is indulatos vitákat okozott.

Közben ne felejtsük el, hogy a közmédiában folyamatosan az hangzott el, hogy az önkormányzatoknak mindent meg kell oldaniuk, forduljanak hozzájuk az emberek a gondjaikkal. Ezt persze készpénznek vették a nehéz helyzetben élők, csak azt nem látták át, hogy az egyes települések anyagi helyzete nem azonos. Ha egy település nagyobb, és vannak üzemek, vállalkozások, ott a helyi adóbevétel nagyobb mozgásteret enged, mint azokban a kis falvakban, ahol semmi ilyen nincs.

Így aztán, amikor például egy kisvárosban élő kiposztolta a Facebookra, hogy „köszönjük szépen a segélycsomagot a polgármesternek”, a közeli falvakban élők nem értették, ők miért nem kapnak, és rögtön lázadozni kezdtek.

Kiosztott kríziscsomag egy ház udvarán

– Az Igazgyöngy Alapítvány miben tudott segíteni?

– Első lépésként fertőtlenítőszereket szereztünk be, hiszen mi is megijedtünk, hogy mi lesz, ha berobban a járvány ezekben a közösségekben. Akkor már észleltük, hogy ha a helyi intézményrendszertől (önkormányzat, családsegítő) hiába kérnek segítséget, és mi, civilek fogunk segíteni, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Muszáj, hogy együtt, összefogva, és ne egymás ellenére dolgozzunk. Ezért a beszerzett fertőtlenítőket első körben igyekeztünk az erre nyitott intézményeknek eljuttatni, hogy ők adják oda az embereknek, ne feszüljön tovább a helyzet, és ne az legyen az üzenet, hogy ők nem, csak mi tudjuk megoldani a helyzetet.

Persze nekünk is plusz forrásokat kellett előteremtenünk, hiszen a sokszorosára nőttek a járványhelyzet miatt a kiadásaink. Van olyan településünk, ahol önmagában erre több mint 6 millió forintot költöttünk. Első körben a korábbi, nem címkézett céges támogatásokból csoportosítottunk át, amit például nyári táboroztatásra költöttünk volna eredetileg. Azzal, hogy az első pillanattól kezdve kommunikáltuk a helyzetet, szerencsére nagyon sok embert meg tudtunk szólítani, akik szolidárisak voltak. Akadt, aki kampányt szervezett nekünk, sőt egy amerikai egyházi szervezettől és egy nemzetközi cég alapítványától is érkezett egy nagyobb összeg. Ez tervezhetőbbé tette a működésünket, át tudtunk állni folyamatos segítségnyújtásra.

Elkezdtünk szájmaszkokat varrni és osztani, ezekből szintén adtunk az intézményrendszernek is. Kialakítottuk a kríziscsomagok adminisztrációs rendszerét, egy kolléganőnk folyamatosan rögzítette a kéréseket. Pénzbeli segítségnyújtást is kellett tennünk a tárgyi adományok mellé, ez például Toldon nagyon szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, hiszen egy bolt nélküli zsákfaluról van szó, ahol még könnyebben eluralkodott a pánik. Egyébként 16 településen dolgoztunk a járvány alatt.

Kríziscsomagok kiosztás előtt

– A munkahelyek megszűnése mennyire érintette a környéken élőket?

– Ebben a térségben munkát leginkább a közszféra ad, tehát vagy az intézményrendszer, vagy a közmunkaprogram. Esetleg még a nagy- és kiskereskedelem. Aki nem tartozik a fenti körbe és dolgozik, az messzebbre jár, többnyire feketemunkában, vagy alkalmi bejelentéssel. Nagyjából a harmadik héten tapasztaltuk, hogy leálltak ezek a munkalehetőségek, és akiket addig szervezetten vittek például építkezésekre, onnantól otthon voltak.

A szolgáltatáshiány miatt más téren is virágzik a feketegazdaság a falvakban, enélkül a leszakadó települések már nem is élhetők: a cigaretta-kereskedelemtől a pénzért fuvarozásig jó néhány családnak származott innen a megélhetése.

Ezek szintén inogni kezdtek, mivel a jövedelmek csökkenése miatt szűkült a kereslet. A bizonytalanságérzés pedig emiatt is csak tovább fokozódott.

– A digitális oktatásra való átállás milyen gyakorlati nehézségeket hozott?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
anyalanya_ck.jpg

Tönkretette a családot a koronavírus – hazautazás előtt kapta el a betegséget a 48 éves anya

Vesebetegség miatt kórházban volt a járvány kezdetén. Készült, hogy végre találkozhat 20 éves lányával és férjével.
Belicza Bea írása, a címkép illusztráció: Aline Ponce képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2020. június 06.


hirdetés

Egy hónapig volt a Fejér megyei Szent György kórházban Szimonetta édesanyja, és már készült haza. A 20 éves lány elmondása szerint az orvosok szerint minden rendben volt, tervezték a hazaszállítást.

"Március 25-én édesanyám írt egy sms-t, hogy mellé fektettek egy koronagyanús nénit"

– mondja Szimonetta, hozzátéve, hogy ettől megijedtek, mert egy cukorbeteg, szívbeteg és vesebeteg embernek ez nagy kockázat.

A 48 éves asszony azért került kórházba, mert fulladt a vesebetegség okozta víz miatti túlsúlytól. Ebből a problémából hiába lábalt ki, március 28-án kiderült, hogy koronavírusos.

"Amikor április elsején az orvos elmondta, hogy pozitív a teszt, elkezdtünk sírni. Tudtuk, hogy ezt nem fogja túlélni – emlékszik Szimonetta. Telefonon sem tudtunk vele beszélni, csak április 5-én válthattunk vele pár szót. Akkor utoljára."

hirdetés

Április 7-én levitték Ajkára a veséje miatti speciális kezelésre. Nem is szóltak a hozzátartozóknak, csak a férj épp hívta a kórházat, így tudták meg.

Az orvos azt mondta, nincs komolyabb baja a betegnek, csak egy kis hőemelkedés. Másnap hajnalban meghalt.

"Nagyon jó ember volt, borzasztóan sajnálom, hogy ezt kellett átélnie. Tőle tudjuk, hogy rettenetes volt neki a kórházban, de erről inkább ne beszéljünk – mondja Szimonetta.

A rendőrség is kereste a családot, hogy nem ők vitték-e be a koronát a kórházba.

"Hihetetlen. Egy hónapja bent feküdt a kórházban és látogatási tilalom volt. Nem is találkozhattunk vele."

A lány elmondása szerint az apával aláírattak egy papírt, hogy nincs panasza és nem kér boncolást.

Szimonettát nagyon megviselte anyja elvesztése:

"5 éve küzdünk a betegségeivel. Feladtam az iskolát, mindent, hogy segíteni tudjam. Tudom, hogy beteg volt, de élne, ha nem kapta volna meg a vírust a kórházban."

A halotti bizonyítványon veseelégtelenség, pangásos szívelégtelenség, magasvérnyomás és cukorbetegség szerepel. Kísérőbetegség volt a Covid-19 és a felfekvés.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kaisersara_cim.jpg

„Attól féltem, sosem fogom újra látni a lányomat” – egy minneapolisi magyar a tüntetések sűrűjéből

Sára néhány utcányira lakik a Floyd-gyilkosság helyszínétől. Azóta mindennap kint volt a tüntető tömegben, könnygázt is kapott az arcába. Elmesélte, mit élt át.
Láng Dávid; fotók: Kaiser Sára - szmo.hu
2020. június 05.


hirdetés

Kaiser Sára testközelből élte át a George Floyd halála miatt kirobbant felkeléssorozatot. Szerinte olyan mozgalom indult be Minneapolisban, amilyet még nem látott az élete során.

„Egyre többen ébrednek fel, és eszmélnek arra, micsoda igazságtalanság folyik a mai napig az USA-ban. Ennek a felkelésnek meg kellett történni, történelmi változásokat élünk meg most, napról napra”

– fogalmaz. Arról is elmondta a véleményét, miért pont a mostani eset fajult idáig, és hogy hatással lehetnek-e a történtek Trump újraválasztására.

– Mikor és hogyan került Amerikába?

– A szegedi egyetemre jártam, majd ott is tanítottam amerikanisztika szakon, fő területem az amerikai indián irodalom, történelem, és kultúra kritika volt. 1991-ben jutottam el először az Egyesült Államokba egy ösztöndíjnak köszönhetően. Ezt több másik hasonló tanulmányút követte, végleg pedig 1998-ban telepedtem le Minneapolisban, amikor elkezdtem a University of Minnesota doktori programját. Kulturális antropológus vagyok. Azóta is itt élek a most 17 éves lányommal, Zigivel, méghozzá néhány utcára a gyilkosság helyszínétől és az azóta leégett rendőrkapitányságtól.

hirdetés

– Hogy emlékszik vissza az eddigi tüntetésekre?

– Én nem veszek részt a fosztogatásban, a békés demonstráción és megemlékezésen viszont minden nap ott vagyok és helytállok, teszem azt, amit igazságosnak vélek. Hétfőn, már a gyilkosság napján volt egy megemlékezés a helyszínen, a második napon szintén. A dolog szerintem ott fajult el, hogy Tim Walz, Minnesota kormányzója, illetve a minneapolisi polgármester, valamint Freeman ügyész nem léptek időben: ennek a vezetőségnek azonnal kellett volna lépni, és letartóztatni a fehér rendőrt, aki meggyilkolta Floydot. De az igazságtétel George Floydnak napokig elmaradt. Ehelyett inkább csak kivártak, amíg végül már lángolt Lake Street és a város más pontjai is.

A rendőrörsnél most már az a felirat olvasható, hogy „Abolish the police”, tehát azt követeljük, hogy a rendőri erőszaknak, amit a feketék ellen alkalmaznak, legyen vége.

A minneapolisi rendőrség sajnos régóta híres a brutalitásáról, rengeteg feketét csuknak börtönbe, sőt, gyilkolnak meg a mostanihoz hasonló módon. Messze nem a mostani volt az első eset, utoljára pár hónapja történt ilyen. És egyiket sem követték reformok.

Évszázadok óta nem változott sokat az ország, ami a rasszizmust, az elnyomást és a szegregációt illeti. Ez lett az eredménye.

– Mi történhetett, ami miatt pont a mostani eset fajult idáig?

– Ehhez nagyban hozzájárulhatott a járvány is: az emberek félnek, mert fogalmuk sincs, mit hoz akár csak a közeljövő, emiatt sokkal frusztráltabbak. George Floyd meggyilkolásának módja brutális volt. A fehér rendőr zsebre tett kézzel térdelt a nyakára 9 percig, ő pedig csak azt mondogatta, miközben az életéért könyörgött, hogy Nem Kapok Levegőt.

És ahelyett, hogy a négy rendőrt gyilkossággal vádolva börtönbe tették volna, a minneapolisi ügyészség a döntést június 3-ig halogatta. Ez keltette fel az indulatokat, hogy az igazságtétel elmaradt.

Most egész nap zúgnak a fejünk fölött a katonai helikopterek, az utcán pedig tankok vonulnak. Pedig a szövetségi rendőrség és a Nemzeti Gárda bevetése csak olaj volt a tűzre: azt lehetett leszűrni belőle, hogy még mindig nem a romlott rendszer megreformálása a cél, sokkal inkább azoknak az elnyomása, akik hallatják a hangjukat ellene. Az egész már messze nem csak George Floydról, vagy a feketék jogairól szól, hanem általánosságban a kisebbségek elnyomása elleni harcról.

– A fosztogatás és a gyújtogatás mennyire jogos válaszreakció egy ilyen helyzetben?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!