hirdetés
abcug-cimkep.jpg

Elhagyott családi házakkal áll a szegényei mellé Hajdúdorog önkormányzata

Évek óta üresen álló családi házakat vásárolnak meg, és olyan helyiek használhatják, akik eddig piaci alapon béreltek ingatlant. 5 év takarékoskodás után meg is vehetik, az önkormányzat az így visszakapott vételárat újabb házak vásárlására fordítaná.
Neuberger Eszter írása az Abcúgon, fotók: Végh László - szmo.hu
2019. április 08.


hirdetés

Évek óta üresen álló családi házakat vásárol meg a hajdúdorogi önkormányzat, hogy aztán olyan helyiek használhassák azokat, akik eddig – saját tulajdon híján – piaci alapon béreltek ingatlant. A lassan három éve működő otthonteremtési programban most négy család vesz részt, akik öt év takarékoskodás után megvehetik az ingatlant, amiben laknak. Az önkormányzat pedig az így visszakapott vételárat újabb házak vásárlására fordítaná. Csige Tamás polgármester szerint a Hajdúdoroghoz hasonló kisvárosokban ez használható modell lehet a szociális bérlakások kiváltására, és a lakhatási szegénység mérséklésére.

Az imént összeszedett, friss tojásokkal a kezében egy kedvesen mosolygó kamaszlány nyitja ki előttünk a kertajtót a Hajdú-Bihar megyei Hajdúdorogon, a kisváros egyik, a központtól kicsit távolabb eső utcájában. “Jöjjenek utánam, mindjárt szólok anyunak” – mondja, és mi követjük a ház előtti fedett teraszon át az épületbe. Közben összetalálkozunk egy magas kamaszfiúval, és két kisebb gyerekkel is, akik beszállnak anyjuk szólongatásába.

A következő pillanatban egy alacsony, szerény tekintetű nő lép ki az egyik belső szoba ajtaja mögül: ő Szabó Csilla, a nyolc gyerekes családanya, akit keresünk.

A most 41 éves Csilla élettársával és a gyerekekkel él a házban, akik közül a három legidősebb már elköltözött otthonról – a legnagyobbak ráadásul külföldön, Hollandiában élnek. De amikor a konyhájában ülve beszélgetünk a családanyával, elmeséli, hogy nem sokkal ezelőttig egyedül nevelte a gyerekeit. Mostanáig egyik párkapcsolata sem alakult túl jól, kijutott a bántalmazó vagy alkoholproblémákkal küzdő férfiakból – mondja.

A legnagyobb kihívás azonban mindig is az volt, hogy stabil lakhatást tudjon biztosítani a gyerekeinek.

hirdetés

“Sok éven keresztül albérletről albérletre jártunk, és állandóan attól kellett rettegnem, mikor adják el a lakást a fejünk fölül és közlik velünk, hogy megint mennünk kell”

– magyarázza Csilla, aki elmondása szerint soha nem lakott saját tulajdonú lakásban, és az albérletpiacon eltöltött idő alatt hatalmukkal visszaélő főbérlőkkel is volt dolga. “Szerződés soha nem védett minket, az utolsó főbérlő pedig állandóan kötözködött, letagadta, hogy befizettük a lakbért, és újra követelte.”

Az albérletek pedig, amiket nyolc gyerekkel talált, sosem ütötték meg azt a szintet, amit a gyerekeinek biztosítani szeretett volna. A rossz lakáskörülményeket és a folyamatos költözködést a gyámhivatal is észrevette, Csilla gyerekeit pedig hamarosan védelembe vették. A gyakorlatban mindez a családsegítő fokozott figyelmét jelenti, de figyelmeztetés is a szülőnek, hogy ha nem szünteti meg a gyerekeket veszélyeztető körülményeket, akkor akár ki is emelhetik őket a családjukból.

Az esetek többségében – ahogy az Abcúgon megjelent számos gyermekvédelmi témájú cikkünkből kiderült – ezzel a feladattal teljesen egyedül maradnak a szülők. A rendszer erőforrás-hiányos állapota miatt az alapellátásban dolgozó családgondozók nem tudnak érdemi segítséget nyújtani nekik, hogy megváltozzanak a körülményeik.

Csilla esete a kivételek közé tartozik. Miután ráébredt, valahogy muszáj kilépnie az albérletezés jelentette kiszolgáltatott helyzetből, hogy a család együtt maradhasson, az önkormányzathoz fordult, segítsenek a lakhatási problémái megoldásában. Hajdúdorog önkormányzata pedig éppen akkoriban indította be saját otthonteremtési programját, ennek lett az egyik első résztvevője Csilla és családja. A ház, amiben laknak, most a városé, de három év múlva akár Csilla első saját háza lehet.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
airport-2094122_1920.jpg

„Iszonyúan lassú volt a karanténba iktatás” - ilyen most egy utazás repülővel

Egy Londonból Budapestre utazó magyar nő beszámolójából megtudhatjuk, hogy milyen változásokra kell számítania annak, aki mostanság repülővel utazik.
Fotó: Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2020. május 22.


hirdetés

Sokakat érdekel, hogy most a korlátozások enyhítése után, de a teljes szolgáltatás visszaállása előtt milyen lehet nemzetközi repülőjárattal közlekedni. Vajon mennyit változtak a szabályok és a szokások a reptereken és a gépeken?

Nothof-Bako Bernadett a napokban repült haza Londonból Budapestre a Wizz Air egyik járatával. Engedélyével az útról szóló beszámolóját változtatás nélkül közöljük.

„Tegnap jöttünk haza az esti Wizz Air-géppel Lutonból. Egy kis infó-update mindenkinek mivel sokszor látom kérdésként.

A reptéren az összes bolt be van zárva. A Boots üzlet elvileg nyitva tart, de valószínűleg 18:00-s zárással, mert amikor mi mentünk (19:30), már zárva volt. Kaját (csokit, csipszet) és vizet is csak automatából lehet venni. A repülőn is csak snackeket árulnak, meg levest. Erre készüljön mindenki!

A bankautomaták üresek (az összes), szóval aki pénzt szeretne felvenni, azt még az előtt tegye meg, hogy a reptérre érne. Amúgy a bőröndleadás és az ellenőrzések is zökkenőmentesen zajlottak. A repülőút kellemes volt. Nem voltak sokan.

hirdetés

Az arcmaszk használata kötelező végig az út során. Időben indultunk, és vagy 25 perccel hamarabb landoltunk.

Viszont amire mi fel voltunk ugyan készülve, mégis kikészítő volt, az az ellenőrzés és karanténba iktatás. 2 órát vártunk (mi voltunk az utolsók). Iszonyúan lassan haladt. Mérnek testhőt. Elkérnek személyit, lakcímkártyát, telefonszámot, e-mail-címet, és hogy hol szeretnéd letölteni a karantént. Adják a piros papírt és egy tájékoztatót. Akiknek mentessége volt, azokat külön sorba állították, és gyorsabban végeztek, illetve azokat is akik gyerekkel voltak, előreengedték (ami szerintem tök korrekt). Utána még egy gyors útlevélellenőrzés, és mehetsz a dolgodra.

Mi tegnap hajnal 4-re értünk haza, 9:30-kor már hívtak adategyeztetés miatt.

A hölgy nagyon kedves volt. Elkérte újra a személyiigazolvány-számot és az e-mail-címet (ide küldik majd a határozatot). Megkérdezte, hogy az appot szeretnénk használni (ami csak magyar telefonszámmal működik) vagy rendőr látogasson. Illetve érdeklődött, hogy van-e segítségünk, mert ha nincs, az önkormányzat tud biztosítani valakit, aki bevásárol. Ennyi. Remélem segít ez azoknak akik most készülnek haza! Minden jót és jó utat!”


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
pesti-uti-otthon.jpg

Nemcsak a vírus pusztított, hanem a politikai harc is a Pesti úti otthonban

Mindenki megmutatta az erejét, csak az nem érdekelt senkit, hogy a lakókkal mi történik. A sajtó ugyanúgy dolgozott, mint a politikusok, két csapat van, háború van. Egyelőre a halálos áldozatok idősek. 
Belicza Bea - szmo.hu
2020. május 25.


hirdetés

Kedves emlékem volt évekkel ezelőtt Skultéti Józsefről, a Pesti Úti Idősek otthonának igazgatójáról. Az intézményben élő anyukámat állatsimogatással akartam meglepni. Az igazgató nagyon együttműködő volt, azonnal megteremtette a feltételeket, hogy a szép, nagy területű intézménybe a Kanga Alapítvány elhozhassa állatait, amelyeket idősekhez, fogyatékos otthonokba és gyerekekhez is visznek. A program olyan sikeres volt, hogy a későbbiekben is jöttek az állatok a lakókat szórakoztatni. Az anyukám szereti az otthont, a programok változatosak, ezekből azt gondoltam, jó a vezetés.

Aztán megjött a koronavírus, legnagyobb meglepetésemre, oda, ahol a legnagyobb biztonságban reméltem az édesanyámat.

Április elsejétől zuhantam egyre mélyebbre, amikor megtudtam, hogy anyu beteg.

Étvágytalanul, hányással, hasmenéssel küzdve annyira le volt gyengülve, hogy tudtuk, segítség kell. Óvatosan kérdezgettük a bátyámmal, ki tudja, mi baja van anyunak, kivizsgálták-e.

A főpolgármester bejelentette április 3-án délután, hogy van 5 fertőzött az otthonban. Aznap délelőtt én ezt már tudtam és azt is, hogy anyu március 30. óta rajta van azon a listán, hogy tesztelni kellene.

hirdetés

Nem akartam többet várni, magántesztet próbáltam szerezni. Látogatási tilalom volt, orvos sem volt, meg akartam tudni, bemehet-e az otthonba védőruhában valaki tesztet végezni. Hívtam az igazgatót, nem vette fel, írtam sms-t, nem válaszolt.

Ez volt az első rossz élményem róla. Az sem érdekelt, hogy azért nem válaszol, mert tudja, hogy újságíró vagyok, vagy azért, mert nem érdekli, mi történik a lakóival.

Aztán hosszasan próbálkoztam politikusoktól információt szerezni, a főpolgármesteri hivatal egy darabig beszélt, de aztán ők is csak a Facebookon posztoltak, az operatív bizottság egyáltalán nem vett rólam tudomást. Pedig én tapasztalatból tudtam, mi volt a baj, de senkit nem érdekelt.

Be nem mehettek, de ki igen

Az igazgatóval is nagyon szerettem volna beszélni, mert tudtam, hogy kevés dolgozójuk van, tudtam, hogy nincs teszt, és tudtam, hogy nem volt orvos. Hogy miért nem akart erről senki beszélni, azt nem értem.

A szociális szférában mindenütt létszámhiány van. Nekik is kellene sokat tapsolni, etetni őket és segíteni őket védőruhával.

Amit anyukámon keresztül láttam, tudtam, hogy nagy baj lesz. Azt kértem mindenhonnan, gyorsan beszéljünk róla, hogy máshol ne legyen ilyen. És azóta sem beszéltünk ezekről:

Március 9-től volt látogatási tilalom. Kijárási tilalom viszont csak március 17-től.

Nem csak a Pesti úton, hanem az ország összes idősek otthonában. Ez a 9 nap kiskapu elég volt-e a korona becsusszanására?

Március végén, amikor már látogatási tilalom volt, az otthonban még istentiszteletet tartottak.

Gondoltam, csak interneten keresztül, de nem. Bementek hozzájuk, mert mint mondják, ők is segítők, gyakorlatilag az ott dolgozók. Plusz emberek, akik bevihették a vírust, de a nagyobb baj, hogy sok embert összeültettek egy teremben.

A "hogyan jutott be vírus?" megválaszolásakor sem a kijárási tilalom csúszása, sem a március végi istentisztelet, sem az nem merült fel, hogy ott dolgozó vitte be. Pedig volt olyan lakó, aki fertőzött ápolótól kaphatta el a vírust. A főpolgármesteri hivatal folyton azt mondta, hogy a kórházból, a minisztérium vagy a kormányhivatal meg azt, hogy Karácsony Gergely miatt.

A miért nem volt orvos kérdésem sokáig fel sem merült, majd az is a háború része lett. A mindenről megszólaltatható Zacher Gábornak is meg kellett mondania, hogy ez egy huszonhetedrangú kérdés: „Ha egyszer bekerül a vírus, akkor nem lehet ezzel a történettel túl sok pozitív dolgot tenni, hanem igenis sajnos végig fog menni az emberek között.” Adtunk egy hetet vagy tíz napot, hogy terjedjen. Mennyivel kevesebb beteg és halott lenne most, ha valaki időben beküldi az anyukámhoz hasonlóan beteg embereket a kórházba?

Ha elfogadjuk, hogy nincs orvos egy 540 fős idősotthonban, ahol mindenki beteg egy kicsit, és járvány van, akkor mondhatnánk, hogy a kórházakban is felesleges az orvos.

Járvány idején nincs 500 teszt egy 10 milliós országban?

Nem volt minimális teszt sem. Amikor anyu már listán volt, nem volt egyedül. Több lakó is betegeskedett az otthonban. Amikor a főpolgármester megjött 200 teszttel, az anyukámnak nem jutott. Sokan mondják, hogy sehol a világon nem volt elég teszt. Értem, de a járvány elején, amikor mindenki mondta hogy felkészültek, akkor nem volt a kétmilliós fővárosnak, a 10 milliós országnak 5-700 tesztje az első hirtelen jött bajra?

Emlékszik-e még valaki, hogy a lakók 74 tesztje nem sikerült. Erről pedig nem egy vagy két nap múlva tájékoztatták az otthont, hanem 9 nappal később, április 17-én.

Bár az otthonban már március végétől voltak betegek, a főpolgármester és a kormány vitájában csak arra nem figyeltek, hogy a vírus terjed, amikor másfél héttel később a tisztifőorvos rémülten reagált a 100 fertőzöttre, akkor a nagy színházi felvonulással újabb bajokat okoztak.

Idős, sokszor beteg embereket nem lenne szabad így meghurcolni. Katonai, rendőri kísérettel mentek a mentők sorban. Hosszú volt megtölteni a mentőket az udvarban. Ha egyesével mentek volna a mentők, ahogy megteltek, akkor a kórházban gyorsan elhelyezték volna őket.

A konvojokban érkező mentőkből 25-30 embert kellett papírozni, szállítani úgy, hogy a kórházban is várniuk kellett a betegeknek. Arról ne is beszéljünk, hogy a Korányi kórházba irányított betegeket 15 kilométerrel távolabb a SOTE Korányi tömbjébe vitték előbb tévedésből.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
jessica-pamp-QMVvmFFi0Sc-unsplash_szm-1000x667.jpg

Ilyen átélni a járványt Afrika közepén: egy Kenyában élő magyar beszámolója

Vaszari Móni, a Mindeközben Kenyában blog írója 2015-ben költözött az ország dél-keleti részén fekvő Mombasába. Elmesélte, milyen most az élet az Indiai-óceán partján.
K.U.D./A címlapkép illusztráció: Jessica Pamp/Unsplash - szmo.hu
2020. május 18.


hirdetés

Móni turistaként járt először Kenyában, 2012-ben, beleszeretett az országba és végül itt talált rá a szerelem is. 2015-ben költözött az afrikai országba, férjével Mombasában élnek. Móni utazásszervezéssel foglalkozik, Kenya mellett Marokkóba is szervez privát túrákat, emellett pedig egy alapítványt vezet, melynek keretében - többek között - Kenyában valósítanak meg támogatási, fejlesztési programokat, elsősorban az oktatásra koncentrálnak.

"A kenyai kormány viszonylag gyorsan és jól reagált, szigorú lépéseket hoztak, de megakadályozták, hogy az új koronavírus kijusson a nagyobb településekről"

– mondta a Szeretlek Magyarországnak Móni. A vírus ugyanis a fővárosban, Nairobiban és Kenya második legnagyobb városában, Mombasában ütötte fel a fejét, és mind a két város határait - néhány másik érintett megyével együtt - lezárták.

A rendezvényeket betiltották, éjszaka kijárási tilalom van érvényben, az iskolák - ahogy Magyarországon - március 16-a óta zárva vannak, a bárok, kocsmák, mozik szintén. Kenyában a május 18-i, hivatalos adatok szerint 887 a beazonosított fertőzöttek száma. Az emberek többsége nem is a betegség miatt aggódik, hanem a betegség okozta gazdasági válság miatt.

"Gyakorlatilag megszűnt a turizmus, pedig a turizmus jelenti Kenya egyik fő bevételi forrását. Sokan elveszítették az állásukat, tartaléka pedig itt nincs az embereknek"

hirdetés

– mondta Móni, hozzátéve, aki a fővárosban vagy Mombasában rekedt, most haza sem tud menni vidékre, és bevétel híján pénzt sem tud utalni a vidéken élő családtagjainak. Kenyában ugyanis bevett gyakorlat, hogy a családból valaki a városba megy, ott dolgozik és a mobilfizetési rendszeren, az M-Pesán keresztül küldi haza a pénzt.

"A kenyai fizetési rendszer legnagyobb erőssége, hogy bankszámlaszám sem kell hozzá, elég egy régi mobil, még csak okostelefonra sincs szükség, a technológia a legegyszerűbb készüléken is fut"

– mondta Móni. Most viszont tömegek maradtak bevétel és munka nélkül. Ráadásul a kenyai kormány nem dolgozott ki egy átfogó programot a nehéz helyzetbe került tömegek megsegítésére, közösségi kezdeményezések vannak. Mombasában például az önkormányzat - egyéni és céges támogatók segítségével - létrehozott egy alapot, amelyből a rászorulóknak élelmiszerosztást szerveznek, vagy épp pénzt adnak.

"Kenyában nem terveznek az emberek, hiszen a tervek úgysem működnek. Egyik napról a másikra él a többség, ezért ért sokakat nagyon váratlanul a helyzet

– jegyezte meg Móni, aki már több mint 60 napja van önkéntes karanténban.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
zenesz-pixabay.jpg

A jogdíj nehezen hasonlítható a havi fizetéshez, de vannak, akik kényelmesen megélnek belőle

Az Artisjus szakértőjét kérdeztük arról, pontosan honnan is származnak a zenészek bevételei. A rendszer bonyolultabb, mint gondolnád, de elmagyarázzuk.
Láng Dávid; címkép forrása: Pixabay - szmo.hu
2020. május 20.


hirdetés

Az utóbbi hetek egyik meghatározó témája volt a zenészek szociális támogatásának ügye. Először Majka vonta kétségbe a jogosságát, azt hangoztatva, hogy rengeteg olyan előadó is kapott pénzt, aki szerinte egyáltalán nem szorul rá.

Utána sorra nyilvánultak meg a szakmabeliek, vagy egyetértve, vagy rácáfolva a rapper-műsorvezető szavaira. A másik oldal érveiről Czutor Zoltánnal készítettünk interjút, aki részletesen kifejtette, honnan származik a támogatás, és miért fordulhatott elő, hogy tényleg sok olyan zenész elnyerte, akiknek egyébként aligha vannak anyagi gondjaik.

A cikk meglepően heves vitákat generált, a kommentekből pedig az jött le, hogy sokan egyáltalán nincsenek tisztában a jogdíjak mibenlétével, vagyis azzal, pontosan milyen jogcímen kapják ezeket a zenészek, és átlagosan mekkora összegekről van szó.

Dr. Tóth Péter Benjamint, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatóját kértük meg, hogy magyarázza el közérthetően a fentieket.

hirdetés

A zenészek megélhetésének manapság két fő pillére van. A koncertezés utáni gázsik nagyjából 50 százalékot tesznek ki, a jogdíjak 25-30 százalékot, a fennmaradó rész pedig nagyon sok területből áll össze a merch- és lemezeladásoktól a pályázati támogatásokon át a reklámszereplésekig.

A szerzői mellett előadói és hangfelvétel-kiadói jogdíjak is vannak, de az első a legjelentősebb tétel, mivel a szerzőknek sokszor nincs más bevételük, míg az előadók a gázsikra, a kiadók pedig az eladási bevételekre is támaszkodhatnak.

A három ág néha teljesen elkülönül, de persze különféle összefonódások is lehetségesek, például akkor, amikor valaki a saját maga által írt dalokat játssza, vagy amikor egy zenekar szerzői kiadásban jelenteti meg a lemezét.

Az Artisjus a zeneszerzők és a szövegírók jogdíjáért felel, így az alábbiakban csak erről lesz szó.

Hét különböző terület van, ahonnan ezeket beszedik:

1. Az élőzene, vagyis ha valakinek egy koncerten eljátsszák a dalait. Ez a valaki lehet akár maga a fellépő is, ha a saját szerzeményeit adja elő, ha pedig nem, akkor a tényleges dalszerző és szövegíró. A rendezvény szervezőjének tehát a gázsin felül ezt a tételt is be kell kalkulálnia a költségvetésbe.

Aki saját dalokkal lép fel, így két jogcímen is profitál a koncertezésből (ők eleve ezt figyelembe véve állapodnak meg a gázsiról), aki pedig csak szerző, annak ez passzív jövedelem.

Persze közel sem akkora, ami a fellépésért jár, de sok kicsi sokra megy.

2-3. A rádiós és televíziós játszások. Az előbbinél egyszerűbb a képlet, míg az utóbbi attól is függ, filmben, showműsorban, reklámban vagy más produkcióban hangzik el az adott dal. Ez már jelentősebb tétel, egyetlen szám akár 10-20 ezer forintot is hozhat a konyhára, ha nagy kereskedelmi csatornáról van szó.

4. Lemezeladások: ez a piac a 2000-es évek óta folyamatosan esik, de teljesen azért még nem tűnt el.

5. Online streaming: az előzővel szemben ez felszálló ágban van, de egyelőre még csak alacsony bevételt hoz. Az ideális az lenne, ha kialakulna egy olyan üzleti modell, ami minden félnek kedvező, tehát a hallgatóknak nem kerül megfizethetetlenül sokba, viszont több jut vissza belőle az alkotóknak, és még a szolgáltató is jól jár.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!