X, Y, Z generáció - régen tényleg minden jobb volt?
Korábban kvízünkben azt kérdeztük tőletek vajon ti inkább kitűntök vagy beolvadtok, most pedig szakértő segítségével jártunk utána, hogy tényleg annyira különbözik az Y és az utána következő Z generáció az X-től? Régen minden jobb volt, vagy csak a szüleink szeretik megszépíteni a fiatalságukat? Tényleg úgy váltogatják az „ipszilonok” a munkahelyeket, mint más a fehérneműt? Többek között ezekről is beszélgettünk Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológussal.
Az Y (vagyis az 1980 és 1995 között születtek) és a X (az 1960 és 1979 között születettek - a szerk.) generációk közötti eltérés vizsgálatát nehezíti, hogy az Y-nal kapcsolatban már sok mindent mértek, amiket az X-nél még nem, vagy nincsenek annyira pontos kutatási adatok. „Az például biztos, hogy az Y-ok közül sokan később alapítanak családot, később köteleződnek el tartós párkapcsolat mellett, az viszont már nem olyan biztos, hogy a munkahelyeiket is úgy váltogatják, ahogy azt a legenda tartja” – mondja Szvetelszky Zsuzsanna, aki arra is rámutat, hogy egyes kutatások szerint a munkahelyváltások jellemzőek voltak az X generációnál is.
„Minden generáció tagjai szívesen emlékeznek arra, hogy ők mennyivel pontosabbak, jobbak, figyelmesebbek, udvariasabbak, tanulékonyabbak voltak, mint a fiatalabbak – mondom ezt ironikusan –, már az ókorig visszamenőleg is vannak írásbeli emlékeink erről.”
Azonban az X generációnak a kommunikációját egészen más technológia és eszközhasználat határozta meg: emiatt is nőnek az eltérések.
Az eszközhasználat mellett az is különbség, hogy a fiatalabb generációk már nemcsak évszámokat vagy képleteket tanulnak az iskolában, hanem olyan képességeket is, amelyek a szükséges tudásról szólnak. „Arra gondolok, mint a priorizálás, időmenedzsment, vagy az értő figyelem: ezekhez az ismeretekhez 20-25 éve többnyire csak a menedzserek jutottak hozzá, drága csapatépítő tréningeken. Ma viszont könnyen hozzáfér az Y és a Z generáció (utóbbiba az 1995 után születettek tartoznak - a szerk.), és teszi is ezt”- mondja.
Az Y generációs fiatalok gyakran kapják meg kritikaként, hogy nem tudnak alkalmazkodni, esetleg önfejűek vagy lusták. „Szerintem valamit ki kell találnia az idősebb generációnak az önigazolással kapcsolatban is.
Még soha nem volt olyan, hogy egy generáció azt mondta volna: rosszabbak, lustábbak, szemtelenebbek, figyelmetlenebbek vagyunk, mint az előttünk élők.
Mindig azt mondja inkább, hogy mennyivel bölcsebb vagyok, mint a gyermekem vagy az unokám."
Az alkalmazkodás tekintetében is lehetnek generációs eltérések, de kérdés, hogy mit értünk alatta. "Alkalmazkodjon-e az ember piac szabályaihoz és elfogadva, ha egy munkahely már nem nyújt a fejlődéséhez elég lehetőséget, álljon tovább? Vagy a tűrést hívjuk alkalmazkodásnak, amikor éveken, évtizedeken át „kibírja” valaki, hogy akár méltatlan körélmények között vagy méltatlan jövedelemért ott maradjon, elakadva egy blokkoló helyzetben, miközben ez neki sem jó, és valójában a munkáltatónak sem.” Szerinte épp az bizonyítja az alkalmazkodóképességet, hogy valaki képes a váltásra. Hiszen miért maradjon abban, ami rossz?


Még egy érdekes „újdonság” megfigyelhető az Y és a Z generációnál: átalakult a társadalmi felelősségük és segítőkészségük. „Ezen a téren érzékenyek, támogatók a rászorulók irányában. Gyakran hallani arról, hogy fiatalok közös programokat szerveznek fogyatékkal élő emberekkel is."