Képesek vagyunk-e felnőtt korban is tanulni?
A felnőttek arra való bátorítása, hogy vegyenek részt tanulási tevékenységekben, mára már nem egy társadalompolitikai kísérlet része, hanem bizonyítottan minden közösség egyértelmű érdeke. A készségek frissítése, az új technológiák kihívásainak való megfelelés, a gyors ütemben változó munkaerőpiac, az átképzés szükségessége arra ösztönöz bennünket, hogy ne fejezzük be a tanulást az iskola falainak elhagyása után, sőt az élet minden területén keressük az új információkat. A felnőttkori tanulás nagyon sok társadalmi problémát képes orvosolni hosszú távon, fenntartható módon, a helyzet gyökeréből kiindulva.
A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal vezetésével megvalósított GINOP-6.1.1-15-2015- 00001 azonosítószámú, „Alacsony képzettségűek és közfoglalkoztatottak képzése” megnevezésű projekt már 2016 óta a lehető legszélesebb körben és hosszú időn keresztül fel tudja ajánlani az átképzés, a szakképzés és az általános felnőttképzés lehetőségét. A projekt indítása óta közel 7 000 tanfolyamon több mint 100 000 ember tanult, mindösszesen 2 millió tanórában. A kiemelkedő számok mellett azonban sokkal fontosabb az egyéni életekre gyakorolt hatás.
A felnőttkorban önként vállalt bekapcsolódás a tanulásba sok olyan gátat törhet át, amelyek a gyermekkorban elszenvedett iskolai sikertelenség számlájára írhatóak. A sikerélmény, amit felnőttként szerzünk egy olyan területen, ahol addig hátrányban éreztük magunkat, segíthet abban is, hogy a családon belüli összetartozás erősödjön.
„Amíg iskolába jártam, sokat piszkáltak, de otthon sosem mondtam el. A piszkálódások miatt nem tudtam rendesen odafigyelni az iskolában, szorongtam, ezért szinte mindig rossz tanuló voltam. A szüleim is így könyveltek el. Nagyon féltem újra iskolába menni, de végül is azt mondtam magamnak, egy hetet kezdetként kibírok, kipróbálom. Pár nap után kiderült, szinte minden tanulótársam félelemmel jött az elején. Az, hogy ezt közösen megbeszéltük, nagy segítség volt, és nem csak nekem, hanem a gyerekeimnek is, akikkel másképp tudok azóta az iskolai dolgokról beszélni.” – mondta el nekünk Magdi, a 42 éves virágkötő.
A tanfolyamokon való részvétel sokak mindennapi éltvitelét is átformálta. A rendszeresség – amit a képzésbe való belépés jelentett – először tehernek tűnhet, de észrevétlenül erősíti a hétköznapok kiszámíthatóságát, új lendületet és inspirációt ad.
„Feleségem betegsége miatt az életem hosszú ideje azonos ritmus szerint zajlott. Az örömöt az jelentette, ha nem kellett semmit se csinálnom. Be kell valljam, nagyon nehezen szoktam hozzá, hogy emberek közé kell menjek minden nap, és elvárásoknak kell megfelelnem. Aztán a téli szünet alatt azt vettem észre, hogy sokkal nehezebb otthon egyedül a négy fal között. A csoporttársak és a feladatok az útitársaimmá váltak.” – mondta Imre, az 57 éves fémmegmunkáló.
Sokak számára vált egyértelművé, hogy a tanfolyamokon megszerezett tudás csak egy a sokféle pozitív hatás közül, amely a képzéseken átformálta őket. A tanulás minden életszakaszban élmény és lehetőség.