hirdetés

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

5+1 tipp, hogyan készülj fel az anyaságra

Alábbi cikkünkben összeszedtünk néhány olyan tanácsot, melynek betartásával kellő képpen fel tudnak készülni a kismamák a szülésre.

Link másolása

hirdetés

Az anyaságra való testi és pszichés felkészülés nélkülözhetetlen annak érdekében, hogy sikerüljön a várandósságot és az utána következő éveket úgy megélni, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Természetesen nehézségek biztosan akadnak majd, de ha megvan a belső szilárd elhatározás, és tudod, mit áldoznál fel életedben azért, hogy anyává válhass, akkor a problémás helyzetek tulajdonképpen áthidalhatóvá válnak.

Készítsd fel a szervezetedet!

Családalapítás előtt állva fontos, hogy teljesen egészséges legyél. Akár kivizsgálásra is elmehetsz, de az étrend-kiegészítők és az egészséges táplálkozás is kiemelt jelentőséggel bírnak. Ebben az időszakban a dohányzást és az alkoholfogyasztást is mellőzni kell.

Beszéld meg az orvossal a szülési tervet!

Először is azt döntsd el, hogy hol szeretnél szülni. A hozzád legközelebb eső kórházban? Vagy egy speciális szülésközpontban? Ha ez megvan, már csak egy olyan orvosra lesz szükséged, akivel egyetértesz mindenben. Legyen szülési terved, beszéljétek meg, hogyan szeretnél szülni, milyen beavatkozásokat és fájdalomcsillapítókat szeretnél vagy mi az, amit semmiképp sem. Így kevesebb meglepetés ér majd a szülés napján.

Kiegyensúlyozott 40 hét

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a pszichés kiegyensúlyozottság fontosságát. Egyes kutatások szerint a baba pontosan érzi azt, hogy milyen lelkiállapotban van anyukája, és a magzatkori hatások akár személyiségfejlődésére is hatással lehetnek. A várandósság zökkenőmentes lezajlása is múlhat azon, hogy milyen folyamatok vannak a kismama lelkében. Ugyan a hormonok játéka gyakran hatással lehet a kedélyállapotra, de ez természetesnek mondható. A szeretetteljes környezet és a stressz kezelésének megtanulása egyaránt befolyásolhatják azt, hogy miként zajlik a terhesség időszaka.

Felkészülés a szülésre

Napjainkban egyre többen érdeklődnek az olyan szülésre felkészítő tanfolyamok iránt, melyek nem csak testileg, de pszichésen is hasznosnak bizonyulhatnak. A nagy napon minden információ jól jöhet, melyek birtokában ráadásul kevésbé szorongva gondolsz majd a rád váró feladatra.

hirdetés
Babaszoba és időbeosztás

A babaszoba praktikus kialakításáról és a szükséges eszközök, készítmények beszerzéséről már a várandósság idején gondoskodhatsz, így jól felszerelt környezet fogadhat majd, amikor hazaérkezel a babával. Amire azonban sokan nem készülnek fel eléggé, az a megváltozott életritmus és az újszerű elfoglaltságok. Még ha álmatlan éjszakákkal nem is kell számolnod, akkor is számos feladat vár a nap folyamán a kicsi ellátásával kapcsolatban. A zökkenőmentesen zajló első évek általában csak mesébe illő ámítások, viszont a kellő felkészültséggel, lelki kiegyensúlyozottsággal nem jelentenek majd áthidalhatatlan akadályt az első hónapok, évek.

Felkészülés a szülés utánra

A berendezett babaszoba mellett, fontos felkészülni egészségügyi szempontból is. A szülés utáni gyógyulási idő akár 6 hét is lehet, ugyanakkor mi is tehetünk azért, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsuk. Használhatunk olyan kifejezetten akut sebekre kialakított kötszereket, melyek támogatják a sebek gyors összehúzódását. Ilyen például az Allegro Kft. által forgalmazott Smith&Nephew termékcsalád akut sebekre kialakított kötszerei. Illetve segíthetjük a gyógyulást olyan külsőleg alkalmazandó krémekkel, gélekkel, melyek hűsítik és gyorsítják a seb gyógyulását. A Schülke termékcsalád Octenisept sebgéle hatékony védőréteget képez a kórokozók ellen, így megóvja a sebet a fertőzésektől, elősegítve a természetes sebgyógyulást. De a legfontosabb, hogy a szülés utáni időszak a pihenésről és az összeszokásról szóljon.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Csupán 44 tárgya maradt, minden mást kidobott egy férfi, hogy kevésbé anyagias életet éljen

Rob Greenfield azután döntött a minimalista élet mellett, miután rájött, azért dolgozik, hogy „bizonyítsa az értékét” azzal, hogy minél több pénzt keres és minél több tárgyat vesz.

Link másolása

hirdetés

A 35 éves Rob Greenfield 10 évvel ezelőtt határozta el, hogy minél több tulajdonától megszabadulna, tavaly pedig eljutott odáig, hogy mindössze 44 holmija maradt, amelyek mind elfértek egy hátizsákban, írja a WalesOnline.

A maradék tárgyai közül tizenkettő volt ruhadarab, emellett fogkefe, fogkrém, szappan, körömcsipesz, fogselyem, levendula, testápoló, naptej, füldugó, hajvágó, olló és egy táska, amelyben mindezt tartotta. Volt egy újrahasználható táskája a bevásárláshoz, megtartott egy edényt, egy kanalat és egy vizes palackot, valamint egy teaszűrőt és egy újratölthető teafiltert is.

Volt nála továbbá egy jegyzetfüzet, toll, laptop, laptopmatrica, töltő, fejhallgató, könyv, könyvjelző, az útlevele, születési anyakönyvi kivonat és készpénz egy borítékban, mivel nincs bankszámlája vagy hitelkártyája. Az egyik legnehezebb a telefonjának az elhagyása volt elmondása szerint.

"Mielőtt elköteleztem magam a telefonom elhagyása mellett, úgy készültem fel, hogy egy hónapra bezártam a fiókomba, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tudok nélküle élni" - mondta.

Azután döntött úgy, hogy minimalista életet él, miután rájött, hogy azért dolgozik, hogy "bizonyítsa az értékét" azzal, hogy minél több pénzt keres és minél több tárgyat vesz.

"Arra használtam a pénzt, hogy egy csomó holmit vegyek, amikkel bizonyíthatom a társadalom számára, mennyit érek, miközben azért kellett volna értékelnem magam, aki vagyok valójában" - nyilatkozta.

hirdetés
Fotó: Northfoto/Ornella Le Rouzic/SWNS

Rob 2020-ban végig mindössze 44 dologgal élt, de bevallása szerint idén vásárolt még néhány tárgyat, hogy kényelmesebbé tegye az életét, például egy elektromos borotvát.

"Az év során vagy barátoknál laktam, és ott mostam és főztem, vagy kempingeztem. Amikor kempingeztem, folyókban és tavakban mosakodtam, és tábortűzön főztem, ami nagyszerű módja volt annak, hogy kapcsolatba kerüljek a természettel" - mondta.

Elmondása szerint az évek során rájött, hogy "az anyagi javak nem jelentenek számomra hosszú távú boldogságot vagy beteljesülést - ezért élek úgy, ahogyan élek."

"A nem-tulajdonlás nem arról szól, hogy nem használunk semmit - hanem arról, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a közös erőforrásokból és a közösségünkből, ami végső soron megmenti a világot" - mondta.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
ÉLET-STÍLUS

Te sem iszol elég vizet? Elmondjuk miért változtass rajta!

Ha valamiről nem lehet eleget beszélni, az a vízivás fontossága, mert statisztikai adatok szerint még mindig kevés folyadékot fogyasztunk. Pedig a vízivás testünk működésének, az életfunkciók normál működésének az egyik alapja. Szakértővel beszélgettünk a kérdésről.

Link másolása

hirdetés

A napi folyadékbevitel minden életkorban kardinális kérdés, ahogy a felnőtteknél, úgy a gyerekeknél is komoly problémát okoz, ha nem jut elegendő folyadék a szervezetükbe. De mitől függ a napi mennyiség? Mi mindent befolyásolhat, ha nem iszunk elég vizet? Mit és mennyit igyon a gyerek? Pangl-Szarka Dorottya dietetikust kérdeztük a témában, aki szakértőként vett részt a Mizse Ásványvíz legfrissebb kutatásában.

- Mennyi vízre van szükségünk naponta? Mitől függ ez a mennyiség?

- Ahogy tápanyagszükségletünk, úgy folyadékigényünk is számos tényezőtől függ (nem, életkor, testtömeg, egészségi állapot, időjárás, fizikai aktivitás).

Általánosságban azonban elmondhatjuk, hogy egy felnőtt nő szükséglete legalább 2 liter, egy férfinak pedig közel 2,5 liter vízre van szüksége.

A gyermekeknek arányaiban nézve (testtömeg kilogrammonként) több folyadékra van szükségük, mint a felnőtteknek, és érzékenyebbek is a folyadékhiányra. Egy 4-7 éves gyermeknek átlagosan 1,6 literre, a 7-10 éves korosztálynak 1,8 literre, 10-13 év között 2,2 literre, 13-15 éves korban pedig 2,5 liter vízre van szüksége a szervezetnek ahhoz, hogy optimálisan működjön.

- Ha megkérdezünk bárkit, elég vizet iszik-e egy nap, könnyen válaszolja azt, hogy igen – van-e adat arról, hogy mi ehhez képest a valóság? Vannak-e korosztályok, amelyeknél különösen oda kellene figyelni a vízfogyasztásra?

hirdetés

- A Mizse Ásványvíz nemrég készített egy felmérést, amelyben ezt a kérdést is vizsgálták. A kutatásában résztvevők 54%-a folyamatosan odafigyel a bevitt folyadék mennyiségére. A válaszadók 44%-a gondolja azt, hogy legalább 2 litert kellene innia napközben, 12%-uk szerint elég lenne 1.5 litert, ez jól mutatja, hogy nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mennyi a megfelelő mennyiség.

A gyerekek nem ismerik fel a szomjúság jeleit, főleg a viselkedésükben vehetők észre a folyadékhiány jelei, például kevésbé tudnak koncentrálni, ingerültek, feszültek lesznek. A sápadtság is utalhat ugyanerre, így náluk különösképpen érdemes erre odafigyelni.

A kutatásban feltettük azt a kérdést is, hogy tudják-e, mennyi az ajánlott napi folyadékbevitel mennyisége a 4-7 éves gyermeknek, amely biztosítja a szervezet kiegyensúlyozott működését. A helyes válasz: 1,6 liter. A válaszolók egyharmada (29%) adott erre a kérdésre helyes választ, a legtöbben (36%) az 1 litert jelölték, sőt 5% 0,5 literre tippelte ezt az értéket.

A nők nagyobb vízfogyasztók, mint a férfiak

„A kutatásból az is kiderült, hogy a magyar felnőttek 6 százaléka egyáltalán nem fogyaszt vizet, csaknem ötöde viszont egyáltalán nem iszik mást. Az első kategóriában a férfiak vannak enyhe, a másodikban pedig a nők erős túlsúlyban. A szülők csaknem fele úgy számol, hogy gyermeke napi 1-2 liter folyadékot iszik, ami különösen intenzív testmozgásnál kevés, ráadásul a fiatalok a víz mellett jellemzően teával, kávéval, szénsavas (energia)itallal és szénsavmentes üdítőkkel oltják a szomjukat. Ezt követik a tejtermékek és a szeszes italok. Ezeken az arányokon már gyermekkorban érdemes változtatni, ami viszont a felnőttek felelőssége” – mondja Balog Zoltán, a Magyarvíz Kft. kereskedelmi igazgatója.

- Milyen tünetei vannak a dehidratáltságnak? Mi mindent befolyásolhat, ha nem fogyasztunk elég vizet?

- A folyadékhiány tünete lehet a már említett sápadtság (főleg gyermekeknél), ami a rosszabb oxigénellátottságnak és az alacsonyabb vörösvértest-áramlásnak tudható be, ugyanis a víz segíti az oxigén szállítását. A nem megfelelő folyadékbevitel negatív irányba tolhatja el a bélflóra összetételét, így közvetetten gyengítheti az immunrendszert. Szerepet játszhat a boldogsághormonok (szerotonin és dopamin) előállításában, ezért a dehidratált állapot összefüggésbe hozható a rossz kedvvel. Az állapot átmeneti, folyadékfogyasztás hatására javul a kedélyállapot.

A folyadékhiány hatással lehet a gyermekek tanulási képességére, hatékonyságára. Dehidratált állapotban lassul az olvasási és számolási sebesség. Kutatások szerint folyadékhiányos állapotban nagyobb a hibázási lehetőség például tesztek, vizsgák során.

A fejfájás hátterében szintén állhat folyadékhiány. A száraz, berepedezett ajkak, a hűvös bőr is utalhat rá, hogy nem fogyasztunk kellő mennyiségű folyadékot.

- Vannak-e speciális időszakok (akár napszak, akár évszak, akár élethelyzet), amikor különösen oda kell figyelnünk a hidratáltságra?

- Az őszi, téli időszakban végzett aktív testmozgás, sporttevékenység (például túrázás, korcsolyázás, síelés) során akár 300 ml-rel is megnőhet a napi folyadékigény. A megfelelő folyadékfogyasztás nátha, orrdugulás esetén kiemelten fontos, mert segít hígítani a nyákot, annak szervezetből történő távozását.

Fogyókúra alatt növelni kell a vízfogyasztás mennyiségét, ugyanis dehidratált állapotban gyakran nő a cukor- és egyéb szénhidrát-tartalmú ételek iránti sóvárgás, ami felesleges nassolást, közvetetten plusz kilókat eredményezhet. Továbbá a megfelelő folyadékbevitel azáltal is segíthet a testtömeg-csökkentésben, hogy kimossa a felesleges sókat, salakanyagokat a sejtek, szervek, szövetek közül.

Gyermek- és időskorban kiemelt figyelmet kell szentelni az elegendő vízivásra, mert mindkettő veszélyeztetett korosztály kiszáradás szempontjából. Várandósság alatt nő a kismama folyadékigénye, hogy a szervezet biztosítani tudja a többlet vérmennyiség szállítását, és a magzatvíz termelődését. Sportolás során egyértelműen nő a folyadékigény, de sokan nem tudják, hogy 60 percet nem meghaladó sporttevékenység során elegendő vizet fogyasztani. Efelett már szükség lehet ún. izotóniás italokra is.

 

- Mit lehet azért tenni a szülőknek, hogy a gyerekeik számára természetesebb legyen a megfelelő mennyiségű vízfogyasztás? Milyen tippek és trükkök léteznek akár felnőttek számára is, hogy ösztönözzük magunkat az elegendő mennyiségű vízfogyasztásra?

- A már említett kutatás kimutatta, hogy a lakosság harmada nem követi a gyereke folyadékbevitelét (ha követi, akkor is csak 18 éves korig – 60%-a lakosságnak) – de a nőkre jobban igaz, hogy követik, iszik-e elég vizet a gyerekük, és a szülők közel egynegyede inkább rábízza a gyermekére, mennyit iszik. Bár felhívják a figyelmüket a vízfogyasztásra, de a szülők 45%-a nem ellenőrzi azt.

Azt javasoljuk, hogy számolják az újratöltött kancsók/poharak/flakonok mennyiségét. Elérhetőek applikációk, melyekkel követni tudják a folyadékbevitel mennyiségét. Ezek a módszerek működhetnek mind felnőtteknél, mind gyerekeknél. Egészen kiskortól kezdve emlékeztessük gyermekünket a vízivásra, játék, tanulás közben is. Alakítsunk ki szokásokat, mintákat, például minden étkezés előtt igyunk legalább egy pohár vizet.

Mindig legyen kéznél víz, a gyermek életkorának és képességeinek megfelelő tárolóban, például tanulópohár, kulacs, palack stb. Meséljünk a gyermek nyelvén a vízivás fontosságáról. Tanítsuk meg a gyermekünket, hogy figyelje a vizeletürítés gyakoriságát, annak színét.

- Ha a mennyiség stimmel, az elég, vagy szempont kell legyen a minőség is? Milyen ásványi tartalommal bíró vizet válasszunk, ha éppen nem csapvizet iszunk?

- A kutatásunkban résztvevő válaszadók 6%-a egyáltalán nem iszik tiszta vizet, és csak 36% nyilatkozta azt, hogy legjelentősebb folyadékforrása a víz. Egy presszó kávéban átlagosan 100 mg koffein van, így ha napi 2 csésze presszót megiszunk, akkor a javasolt napi folyadékbevitelünkön túl 117 ml plusz folyadékot is biztosítani kell a szervezet számára. Ezt a válaszadók 5%-a tudta helyesen, pedig 20% azt válaszolta, hogy jelentős mennyiségű kávéval pótolja a folyadékveszteséget.

Az üdítőitalok hozzáadott cukrot tartalmaznak, ez feleslegesen bevitt kalóriákat eredményez, hízáshoz vezethet.

Nagyon fontos a minőség. Általános folyadékpótlásra tökéletes a csapvíz, ásványvízből pedig érdemes az alacsonyabb ásványianyag-tartalmút (max. 500 mg/liter) választani, de hozzá kell tenni, hogy egészséges ember számára korlátozás nélkül fogyaszthatók az 1000-1500 mg/liter ásványianyag-tartalmú vizek is.

A magas vérnyomásban szenvedő betegek kiemelten figyeljenek rá, hogy alacsony nátriumtartalmú (max. 20 mg/liter) ásványvizet fogyasszanak.

- Aki testsúly-problémával küzd, az gyakran tévesen azt érzi, ha sok vizet fogyaszt, csak többet mutat a mérleg. Miért nagyon káros visszafogni a vízfogyasztást annak, aki épp fogyókúrázik?

Dehidratált állapotban jobban kívánjuk az édes, magas szénhidrát-tartalmú ételeket, ez testsúlycsökkentés esetén nem éppen előnyös. A folyadék segít kimosni a salakanyagokat a szervezetből, gyorsítja a béltartalom továbbhaladását, tehát a megfelelő folyadékbevitel hozzájárul az emésztéshez, és elkerülhetők az emésztési panaszok, a puffadás. Ráadásul a szomjúságot sok esetben összekeverjük az éhséggel, tehát ha éppen nincsen étkezési idő, először igyunk meg egy pohár vizet, hogy lássuk, valóban éhségről van-e szó

 

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés

Hogyan lehet felépülni a kiégésből – egyáltalán mi is ez?

A legjobb elkerülni, de ha már úgy érezzük, lehet, hogy benne vagyunk, nem árt, ha fel is tudjuk ismerni. Utána kezdődhet a kikecmergés. Nem egyszerű.

Link másolása

hirdetés

Minden embernek más és más tapasztalatai vannak a kiégéssel kapcsolatban, így egyénenként változó a gyógyulás felé vezető út is.

A kiégés három fő jele a krónikus kimerültség, a cinizmus és a hatékonyság hiánya. Nagyobb valószínűséggel történik, ha túl magas a munkaigény, de túl kevés a munkaerőforrás. Ahhoz, újra értelmesnek érezzük munkánkat, fontos, hogy kapcsolódjunk vagy újra kapcsolódjunk azokhoz az értékekhez, melyek munkánk fontosságát jelentik.

Néhány évvel ezelőtt, egy előadásom után egy fiatalember odajött hozzám, és anélkül, hogy bemutatkozott volna, azt mondta: „Ha valami nem változik számomra a következő hat hónapban a munkahelyen, szívrohamom lesz. Tud nekem segíteni?"

– írja a Psychology Today című lapban Paula Davis pszichológus.

A kiégést legjobb, ha inkább megelőzzük, ez a legjobb kezelés, ezért is olyan sok a könyv és cikk, amely erre a témára összpontosít. Mégis, a „Hogyan épüljek fel a kiégésből?" az egyik leggyakoribb kérdés, amelyet feltesznek, és Davis úgy találja, hogy erre a legnehezebb válaszolni. Miért? Mert minden ember tapasztalata a kiégéssel egyedi, és a felépülésük is az lesz.

hirdetés
Mérd fel a helyzeted

Ez egy fontos kiindulási pont, mert a kiégés egy spektrumon létezik, sok fokozata és típusa van, és az emberek különbözőképpen tapasztalják. A kiégés három nagy jele a krónikus kimerültség, a cinizmus (mindenki bosszant és zavar téged) és a hatékonyság hiánya (a munkától való elszakadás és a "kit érdekel" mentalitás). A kiégés nem egyenlő a mindennapi stresszel, és nem kizárólag kimerültség vagy túlterhelés. Mind a három fenti összetevő kell hozzá. Ahhoz, hogy elkezdje felismerni, gondolkodjon el az elmúlt hónapról, és tegye fel magának a következő kérdéseket (egytől ötig terjedő skálán; ahol az egyes a legalacsonyabb és az ötös a legmagasabb pontszám):

  • Mennyire éreztem magam túlterheltnek/kimerültnek?
  • Mennyire éreztem magam kritikusnak/cinikusnak?
  • Mennyire éreztem magam produktívnak?
  • Mennyire szórakoztam?

Az utolsó kérdés az, hogy mennyire elkötelezettnek érezted a munkát, tapasztaltál-e pozitív érzelmeket a munkádhoz kapcsolódóan.

Ismerd meg a kiégés forrását!

A kiégés nagyobb valószínűséggel fordul elő, ha valakinek túl sok munkaigénye és túl kevés munkahely-erőforrása van. A munkaigény a munkájának olyan aspektusa, amely következetes erőfeszítést és energiát igényel, mint például az e-mailek megválaszolása minden órában, az üléseken való részvétel és az ügyfelek igényei.

Készíts listát az összes munkaköri igényedről és erőforrásaidról. Vannak-e olyan feladatok, melyekkel másokat megbízhatsz, vagy más módon tehermentesíteni tudod magadat? A legtöbb időd a munkahelyeden töltöd olyan feladatokkal és tevékenységekkel, amelyek túlzottan időigényesek? Milyen erőforrások hiányoznak, vagy milyen erőforrásokra lenne még szükséged?

Íme néhány más módja annak, hogy gondolkodjunk az erőforrásokról:

  • Vannak-e olyan aspektusai a munkádnak, amelyek következetesen ismétlődőek, amelyeket egy írásos folyamatba, utasításkészletbe, sablonba vagy folyamatdiagramba lehet kódolni?
  • Kik azok az emberek, akikhez támogatásért fordulhatsz?
  • Mik az erősségeid, és hogyan tudod kihasználni őket?
  • Mi ad reményt?
Ráismersz magadra az alábbi mondatokban?
  • Ha nem tudok valamit tökéletesen csinálni, akkor egyáltalán nem kéne megtennem.
  • Mindig nekem kell irányítani, különben a dolgok rosszul sülnek el.
  • A segítségkérés a gyengeség jele (ezt egyedül is kitalálhatom).
  • Nem tudok nemet mondani, különben (...)
  • Nagyon magas elvárásaim vannak a sikerrel kapcsolatban, állandóan összehasonlítom magam más emberekkel, akik megfelelnek ennek.
  • Elfoglaltnak kell maradnom, mert ez azt jelenti, hogy méltó vagyok vagy fontos vagyok; Az elfoglaltság azt jelenti, becsülettel teszem a dolgom.
Beszélj róla!

Ez lehet a legnehezebb, de legfontosabb lépés. „Túl sokáig vártam, hogy beszéljek a főnökömmel a saját kiégésemről. Nem mondtam semmit, amíg pánikrohamaim és más egészségügyi problémáim nem voltak, és még akkor sem nyíltam meg.”

A legfontosabb dolog, amit itt tehetsz, hogy felkészülsz a beszélgetésre, és a lehető legtárgyilagosabb és legnyíltabb leszel. Ez megkönnyíti majd, hogy segítsenek neked. Csak állandó kapcsolatban kell lenni a főnököddel, kommunikálni arról, hogyan érzed magad. Hosszabb időre van esetleg szükséged? Van-e a cégednél ilyen lehetőség? Azt szeretnéd, hogy áthelyezzenek egy másik csapathoz vagy részleghez a vállalaton belül? Szükséged van a munkavállalói támogatási program erőforrásaira?

A kiégés legjobb gyógymódja a megelőzés, és nagyrészt a vezetőkön és a szervezeteken múlik, hogy tudatosan megfelelő típusú munkahelyi környezetet hozzanak létre, ami kevésbé idézi elő a kiégéses szituációkat.

„A fiatalember, akivel beszéltem, rájött, kizárt, hogy a jelenlegi csapatában tovább tudjon dolgozni, így végül kérte az áthelyezését. Mindig fontos lesz azonban, hogy az emberek felismerjék a kiégéssel kapcsolatos tényezőket, szembenézzenek a saját egyedi problémáikkal, megértsék annak okait. A fenti tényezők némelyikének átgondolásával sikeresek lehetünk ebben” – állítja Paula Davis.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

5 dolog, amit leggyakrabban megbánunk halálos ágyunkon

Egy ápolónő a haldoklókkal folytatott beszélgetések alapján írt a könyvében azokról a dolgokról, amiket a legtöbben megbántak életük végén. Talán ha időben észbe kapunk, nekünk ezeket már nem kell megbánnunk.
Szilvi írása a Lélekhatár blogon, címkép: truthseeker08 képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2021. december 04.


Link másolása

hirdetés
A Lélekhatár blog neve megtévesztő is lehet akár, de a szerző ígéri, hogy nem lesz léleksimogató önámítás. Olykor meglehetősen nyers és szarkasztikus stílusával akár nagyképű ember benyomását is kelthetné, ám ez ne riasszon el benneteket, kedves olvasók!

Nem szeretünk arra gondolni, hogy az életünk véges, hogy egyszer mindannyian itt hagyjuk majd földi életünket. Pedig egy dolog már a kezdet kezdetén holtbiztos - senki sem élhet örökké. És tudom, hogy ezzel most senkinek nem mondtam újdonságot, de ha már ennyire tudjuk, amit tudnunk kell, akkor mégis miért nem úgy élünk, ahogy szerintünk érdemes lenne élnünk? Miért fontosabb mindig minden, minthogy a szívünk szava szerint cselekedjünk? Miért nem félünk attól, hogy a végén majd bánhatjuk? Hát mégiscsak abban a hitben ringunk, hogy a halál olyasvalami, ami csak másokkal történik meg?

A feltartóztathatatlanul közelgő halál elfogadása teremti meg a lehetőséget arra, hogy a fennmaradó időben több értelmet és kielégülést találjunk az életünkben - írja Bronnie Ware Életkönyv című kötetében, mely lelombozó címe ellenére is hasznos olvasmány lehet mindazoknak, akik nem félnek szembenézni a valósággal. Az van ugyanis, hogy fogalmunk sincs, mennyi időnk maradt. Szeretjük hinni, hogy hosszú életünk lesz, boldog békeidőkkel a végén. De a helyzet az, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy élete alkonyán végiggondolhassa itt tartózkodásának lényeges momentumait és megbékéléssel készüljön fel utolsó útjára.

Bronnie Ware sokáig nem találta a helyét a világban. Bankszektorban dolgozott hosszú évekig, ám folyton ott motoszkált a fejében egy gondolat, ez bizony nem az ő útja. Végül betegápolónak jelentkezett és haldoklóknak segített végnapjaikon. A betegeivel való kapcsolatáról, tőlük kapott bölcsességekről és Bronnie életéről szól Életkönyv c. műve, mely könnyedén képes megváltoztatni a fejlődésre nyitott olvasójának életét. A kötet szerzője ugyanis a haldoklókkal való beszélgetések alapján összeállított egy "listát" azokról a dolgokról, amiket a legtöbben megbántak életük végén. Talán ha időben észbe kapunk, nekünk ezeket már nem kell megbánnunk.

Néha csak sokkal később tudjuk meg, hogy egy adott pillanat más irányba fordította az életünket. Ebben a könyvben nagyon sok ilyen pillanatról írok.

hirdetés
1. Bárcsak lett volna bátorságom hűen élni önmagamhoz, ahelyett, hogy mások elvárásainak akartam volna megfelelni...

Grace több mint 50 évig volt házas és úgy élt, ahogy elvárták tőle. Hagyta, hogy zsarnok férje megkeserítse az életét. Mindvégig arról álmodozott, hogy egy szép napon felszabadul és boldog élete lesz. Csakhogy sosem lépett. Az élete végén döbbent rá, hogy már nincs több lehetősége, egyszerűen túl sokáig várt. Mindig igyekezett fenntartani a látszatot és megfelelni másoknak. És mit ért el vele? Sosem élte a maga szája íze szerint az életét és ezzel örök boldogtalanságra kárhoztatta saját magát.

Mindannyiunknak ismerős lehet Grace története, hiszen ma minden oldalról az elvárások záporoznak felénk, és ha nem vigyázunk, közben könnyedén elveszíthetjük önmagunkat. Ha nem szeretnénk, hogy a végén szomorúan kelljen visszatekintenünk, fogadjuk meg Grace tanácsát:

Hallgass a szívedre. Sose aggódj amiatt, hogy mit szólnak a többiek.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna annyit...

Mi sem aktuálisabb ugyebár. Sajnálatos módon ahhoz, hogy az ember talpon maradjon, megesik, hogy rengeteget kell dolgoznia, miközben elvesznek a lényeges dolgok. Pedig mi sem lesz fontosabb a végén, minthogy legyenek mellettünk olyanok, akiknek számítottunk. John történetén keresztül magunkénak fogjuk érezni azt az agyoncsépelt mondatot, hogy csak a mai napunk van. Nem szabad várni valamire, későbbre halasztani olyan dolgokat, amiket most is megtehetnénk, mert nem tudhatjuk, lesz-e még lehetőségünk megtenni azokat.

Persze most, hogy itt ülök, és készülök meghalni, pontosan látom, hogy épp elég, ha valaki jó emberként éli le az életét.

3. Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet

"A bűntudat mérgez. Az érzések kifejezése a boldog élet előfeltétele." Falakat építünk magunk köré, hogy ne tudjanak mások megsebezni. De ha túl nagyra nőnek ezek a falak, nem tudnak majd minket igazán szeretni sem. Ne féljünk kimutatni az érzéseinket és mondjuk ki, ami a szívünket nyomja. Lehet, hogy párszor megsérülünk majd, de megéri, ha lesznek majd körülöttünk olyanok is, akik őszintén szeretnek bennünket. Az őszinteség mindennél többet ér.

Mindenkinek meg kell halnia, azonban saját magunk választjuk meg, hogyan élünk.

4. Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal

A magány ölni tud. Talán többen tapasztaljuk meg ezt idejekorán, mint kellene. Nincs annál fontosabb, minthogy legyenek az életünkben olyan emberek, akik elfogadnak és szeretnek bennünket úgy, ahogy vagyunk. Távoltartani magunktól mindenkit, csak azért, hogy ne sérüljünk, egyszerű zsákutca. A végén nem számít majd más, csak az, hogy milyen emlékeket viszünk magunkkal és mit hagyjunk más emberek szívében magunk után.

A válságos pillanatokban, a legnagyobb fájdalom idején azonban nem sok ember marad, aki kitart mellettünk. Akik mégis kitartanak, azok az igazi barátok.

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek

A boldogsághoz néha tudatos erőfeszítésre van szükség. Szeretjük várni, hogy a boldogság kék madara magától az ablakunkba szálljon, és sopánkodunk, hogy mégsem jön az a fránya tollas, pedig néha éppen mi vagyunk azok, akik akkor sem vagyunk hajlandók észre venni őt, ha már régóta landolt a párkányunkon és a csőrével kopogtatja az ablakot.

Hát, tényleg a mi választásunkon múlik. Ha azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot, vagy ha magunkévá tesszük mások véleményét saját magunkról, akkor megakadályozzuk a saját boldogságunkat. Pedig nem azok vagyunk, amit mások gondolnak rólunk, nem igaz? Azzá válunk, amire engedélyt adunk magunknak.

Bronnie könyve látszólag olyan kérdéseket feszeget, amikre magunktól is tudjuk a választ. De az igazság az, hogy nem elég ésszel tudni valamit, a gyakorlatban is tudnunk kell alkalmazni.

Óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki el merjen indulni azon az úton, amit álmodott magának. És talán még nagyobb életigenlés kell ahhoz, hogy rajta is maradjon.

Mert nem könnyű dolog szembe menni az elvárásokkal, az ítélkezéssel. És valljuk be, megküzdeni a kívülállóság érzésével sem épp egy leányálom. De ha mindezért egy önazonos, őszintén megélt élet a jutalom, akkor talán mégis megéri elindulni, nem igaz?

A Lélekhatár blogon véleményező, szókimondó, multipotenciális vegyesbazárra számíthattok, érzékeny lelkülettel megspékelve. Akkor is, ha ma a csorda nélkül járni, egyáltalán nem divat.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: