hirdetés

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

5 aranymondat, amit bárcsak megfogalmaztam volna húszévesen

Könnyű okosnak lenni visszafelé, de mindenki eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne 20 évesnek lenni, 40 éves ésszel, tudással, tapasztalattal.
Laskai Nelli, Negyven múltam... és élvezem blog, címkép: Thatiana ThatuNunes képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2021. április 08.

hirdetés
Azon embereket várjuk ide és az Instagramra, akik közelednek a negyven felé, vagy épp már elhagyták azt. Ahogy a Szex és New York-ban hallottuk: A negyven az új harminc. Bármit is jelentsen ez. Mármint a kor csak egy szám, a napunk meg olyan, amilyenné tesszük.

A negyedik X piszok gyorsan eljött a 39. szülinapom után. De csak azért, mert mindenki heccelt a B oldal nehézségeivel. Én akkor még kíváncsian vártam, hogy vajon milyen lesz a negyvenedik szülinapom estéjén álomra hajtani a fejemet.

Mit érez egy negyvenes nő?

Fog-e átkattanni valami bennem, ami miatt öregnek és lecsúszottnak érzem majd magam? Bámultam a plafont és felváltva csukogattam be a szemeimet, ellenőrizvén a látásom élességét. Szomorúan tapasztaltam, hogy nem látom élesen a csillár minden szegletét, és erről csüggedten be is számoltam a férjemnek (aki még nálam is öregebben tengeti a napjait). Felnézett a Star Wars könyv lapjai mögül és odavetette hanyagul, hogy vegyem fel a szemüvegemet, eddig is pont ilyen rövidlátó voltam.

Azóta eltelt pár év, és meg kell mondjam, nem emlékszem, hogy milyen is volt a negyvenedik szülinapom estéje. (Itt kérek elnézést a családomtól és a barátaimtól… biztos tényleg jó volt a buli, csak sok víz lefolyt azóta a Tiszán.) Na, körülbelül ennyire volt megvilágított mérföldkő a 40. szülinapom.

Azonban – köszönhetően a pandémiának is – az utána következő szülinapok között még gyorsabban telt az idő. Most 42 vagyok, de a világhelyzetet leszámítva minden oké. Sőt. A belső szabadságom nőtt, az önbizalmam erősödött, bár már nem is igazán az önbizalmam van előtérben, mint huszonéves koromban, hanem az önbecsülésem. És visszatekintve az eddigi megpróbáltatásaimra, azt gondolom, minden okom megvan arra, hogy felemeljem a fejemet és kihúzzam magam.

Most már jöhet az az 5 aranymondat, amit jó lett volna megfogalmaznom húsz évvel ezelőtt.

hirdetés
1.

A mindenkori testsúlyt tisztelni kell. (bármikor és hirtelen eljöhet egy olyan pillanat, hogy az ember ácsingózva nézi az évekkel ezelőtti nyaralás képeit…)

2.

Nincs FOMO (Fear of Missing Out). Azaz, nem maradok le semmiről, bármelyik nadrágot veszem meg a boltban, vagy bármelyik időtöltés mellett voksolok.

3.

A szemüveg öltöztet. (Ha nem akarsz elbújni mögé.) Istenem, mennyit vakoskodtam kamaszkoromban a buszmegállóban, csak mert nem mertem hordani a szemüveget! Volt, hogy rossz buszra szálltam bizonytalanságomban, de a hiúság First!

Plusz, ne felejtsük el, hogy ebben a korban a szemüveg nélküli ember olyan, mint a fehér holló. Vagy a maszk nélküli ember.

4.

A pasik elismerése nem feltétele a jónőségnek, és a pénz nem tesz senkit jópasivá.

5.

Nem érdemes hátrafelé nézni. A jelenek sorából kiépített, előtted lévő út sokkal fontosabb.

+1

Minden mozgás használ, csak csináld!

Te milyen aranymondatokkal okosítanád a huszonéves énedet?

A 40 múltam ...és élvezem blogon olyan interjúkat olvashatsz, amikből kiderül, hogy 40 év fölött sem áll meg az élet. SŐT! Akkor kezdődik igazán. Ha pedig szeretnéd te is megosztani a 40 feletti tapasztalataidat, kattints ide és jelentkezz!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

10 gyakori szokás, ami káros az egészségre

El se hinnéd, mennyi ártalmatlannak tűnő hétköznapi szokás árthat hosszútávon az egészségednek. Összeszedtük, mikre figyelj oda, hogy egészségesebb legyél.
Szponzorált tartalom (X) - szmo.hu
2021. április 19.

hirdetés

Ha egészségkárosító szokásokról van szó, a legtöbb embernek a gyors kaja, a dohányzás és az alkoholfogyasztás ugrik be, pedig ezeken túl is sajnos nagyon sok olyan, elsőre akár ártalmatlannak tűnő szokás van, amelyre ha nem figyelünk, hosszútávon egészségkárosító lehet.

Lefekvés előtti nagy lakomázás

Ugye ismered azt a mondást, hogy lefekvés előtt ne egyél? A szabály nem csak a fogyókúrázókra érvényes. Sajnos sokan a rohanó hétköznapokban megfeledkeznek az étkezésekről, jövet-menet bekapnak egy-egy falatot, majd egy kiadós vacsora után bedőlnek az ágyba. A szakértők szerint azonban lefekvés előtt két-három órával kerüljük az evést. Ilyenkor is részesítsük előnyben inkább a könnyed fogásokat, ugyanis nem egészséges tele hassal ágyba bújni, arról nem is beszélve, hogy ilyenkor gyakrabban álmodhatunk rosszat.

Túl gyorsan eszel

Ismerjük az érzést: gyors reggeli a metrón, gyors ebéd két megbeszélés között, vacsora a kedvenc sorozat nézése közben. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az ilyen rapid étkezések egészségügyi problémákat okozhatnak. Aki gyorsan eszik, általában túleszi magát, mivel körülbelül 20 percbe telik, mire az agyunk jelzi a testünknek, hogy kezd tele lenni. Emiatt könnyen kialakulhat súlynövekedés, amely növeli a szívbetegség, stroke és cukorbetegség kockázatát is.

hirdetés

Túl kevés víz ivása

Ez a probléma gyakoribb, mint gondolnánk. Sokan hajlamosak elfeledkezni a folyadékfogyasztásról, pedig a szervezetnek szüksége van vízre. Ha kevés vizet iszol, könnyen megfájdulhat a fejed is, mely a dehidratáció jele. Alapvetően a napi minimum folyadékbevitel 2 liter kell, hogy legyen, de például, ha sokat mozogsz vagy nyáron izzadsz, akkor ennél több is szükséges lehet.

Túl sok sót szórsz mindenre

A gyerekmese szerint a só nélkül az életünk íztelen és unalmas lesz, ugyanakkor itt is a kulcs a mértékletességen van. Ha mindent túlsózunk, az emeli a vérnyomást és tönkre teheti az ereket és a szívet is, így érdemes csak kevéssel ízesíteni az ételt. Ne aggódj, ez nem fogja csökkenteni az ízélményt.

Vizsgáltasd ki magad!

Ha szeretnél leszámolni a káros szokásokkal, esetleg megjött a kedved az életmódváltáshoz, egy vérvizsgálat segíthet abban, hogy mielőtt belevágsz, megtudd, minden rendben van-e. A SYNLAB Magyarországnál jelentkezhetsz általános állapotfelmérésre, amely során megbizonyosodhatsz róla, hogy a létfontosságú belső szervek, úgymint a vérképző rendszer (vérkép, vas, transzferrin), máj és vese megfelelően működnek. Továbbá a vizsgálat tartalmazza a fontosabb enzimek (GOT, GPT, GGT, alkalikus foszfatáz) és lebontási termékek (karbamid, húgysav, kreatinin, bilirubin) vizsgálatát. A szénhidrát-, fehérje-, és zsír-anyagcsere (vércukor, koleszterin, HDL-koleszterin, triglicerid, összfehérje, albumin) állapotáról is fontos alapinformációt ad, valamint a szervezetben zajló gyulladásos folyamatok (CRP) jelzésében nyújt segítséget.

Görnyedsz a monitor előtt

A számítógépen végezhető munka hátránya, legyen szó irodai munkáról vagy home office-ról, hogy akár egész álló nap képesek vagyunk a monitor előtt görnyedni, helytelen testtartással, szinte minden mozgás nélkül. A rossz testtartás azonban hát- és gerincfájdalmakhoz vezethet, míg a mozgáshiány további betegségek kiindulópontja lehet. Éppen ezért igyekezz helyes testtartással dolgozni: támaszd meg a gerinced, engedd le a vállaidat és ne tedd keresztbe a lábad. Segítségként beszerezhetsz fitness labdát, speciális széket vagy akár álló íróasztalt is. Ha pedig végeztél a munkával, hagyd ott a gépedet és vezesd le a napodat egy kis mozgással.

Az ágyban is telefonozol

A telefon sokunkhoz úgy rögzült, mint egy ötödik végtag. A legújabb kutatások alapján azonban, ha a mobilunkat, egyéb elektronikus kütyünket lefekvés előtt is nyomkodjuk, az nagyban ront az alvás minőségén és csökkenti az alvás idejét is. Ez nappali kimerültséghez vezethet, ami csökkenti a koncentrációs képességet és kimerültséget okoz, de emeli a stressz-szintet is. Így lefekvés előtt inkább tedd távol a mobilod és váltsd le estére inkább valami izgalmas könyvre.

Mindenre egyből fájdalomcsillapítót szedsz

Ma már mindenre van egy pirula: fáj a fejed? Görcsöl a hasad? Ég a gyomrod vagy netán nehezen megy az alvás? Jöhet a gyógyszer! Azonban a túl sok gyógyszer és fájdalomcsillapító folyamatosan szedve káros mellékhatásokat okozhatnak, árthatnak a gyomornak és a bélflórának is, de az is káros lehet, ha orvos felügyelete nélkül vegyítünk különféle tablettákat. Hacsak nem indokolt, próbáld elkerülni ezek (rendszeres) szedését, így például mielőtt piruláért nyúlnál a fejfájás miatt, igyál egy kis vizet vagy levegőzz, álmatlanságra pedig próbáld ki a gyógyteát.

Kényelmetlen ruhában alszol

Szinte mindenkivel előfordult már, hogy egy fárasztó munkanap után ruhában aludt el a kanapén vagy kiderült, hogy az új pizsamája gumija túl szoros. A szoros ruhadarabot azonban mindenképp kerüld alvásnál, hiszen befolyásolhatja a vérkeringést és rosszabbul is alszol tőle. Így mindig figyelj arra, hogy az alvóruhád kényelmes legyen és sehol se szorítson, ha pedig gyakran fenyeget a kanapén elalvás veszélye, válts át hazaérve rögtön egy kényelmesebb, otthoni öltözetre.

Túl keveset vagy túl sokat alszol

Szóval, mi is van ezzel az alvással? Tudjuk, néha nehéz követni, mennyit is ajánlott aludni. Mivel alvás közben regenerálódik a test és nyeri vissza energiáját, így mindenképpen szükséges tevékenység, melyből a túl kevés azt jelenti, hogy nem tud eleget pihenni a szervezeted. Azonban a túl sok alvásnak is megvannak a hátulütői. Egy átlagos felnőtt esetében 7-9 órát javasolnak ideális alvásidőként, gyerekek esetében ez általában több, míg idősebbeknél kevesebb is elegendő.

Túl erősen mosod a fogad

Furán hangzik, de nemcsak a nem mosással, de a túl erős fogmosással is árthatsz a fogaidnak. Ugyanis, ha túl erősen dörzsölöd a fogad és az ínyedet, az különféle sérülésekhez, kidörzsöléshez vezethet. Általában a fogorvosok azt javasolják, hogy két percet érdemes az alapos fogmosásra szánni, ügyelve arra, hogy a teljes fogsoron végigmenj fogkeféddel, érintve a fog és az íny találkozását, de nem túl erősen dörzsölve azt.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
ÉLET-STÍLUS

„Van, hogy nem kapunk levegőt, és fuldoklunk”– valóban mindenkinek arra van ideje, amire akarja?

Az időhöz mindennek és mindenkinek köze van. Hol lassan telik, hol gyorsan, hol sok van belőle, hol meg kevés. A beosztásáért mindenki önmaga felel a körülményei ismeretében.
R. Fonyó Barbara írása a Mom With Five blogon, Címkép: Jill Wellington képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2021. április 18.

hirdetés

A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Biztosan neked is megvan az a vicces mondás, hogy mielőtt anya lettem, soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan egyszerű mondattal, mint a “Vedd fel a zoknidat!”, az őrületbe lehet kergetni valakit. Tényleg nem gondoltam. És de… tényleg lehet.

De most nem erről akarok beszélni. Hanem arról, hogy ilyen típusú mondatok az anyasággal kapcsolatosan is vannak. Nem is egy. De én most mégis csak egyről szeretnék értekezni. Egészen pontosan arról, amely hatalmas indulatokat tud kiváltani anyai körökben, komment-cunamit ránt maga után, ha valahol megjelenik vagy valaki kimondja, és hát a mennyiség mellett indulatból sincs kevés ezekben a hozzászólásokban.

hirdetés

Mi ez mondat?

Mindenkinek arra van ideje, amire csak akarja.

Ugye, hogy ismerős? Naná!

És ugye, hogy kinyílik az embernek tőle a bicska a zsebében? Mert mi az, hogy mindenkinek arra van ideje, amire csak akarja? Szülőként? Anyaként? Na nehogy már! Ez egyszerűen nem igaz! Ezt csak olyanok tudják mondani, akiknek legalábbis egy egész hadsereg segít a háztartásban, a gyerek(ek) körül stb. De minimum van takarítónőjük/bejárónőjük, bébiszitterük és a nagyszülők is hadrendben állnak, ha úgy szükséges. És persze az ilyen embereknél úgy szükséges.

Na.

Ha elég régóta olvasod már a blogot, akkor talán már kiérezted az iróniát az előző bekezdésekből. Ezzel csak nem azt akarom mondani, hogy egyetértek a címbeli mondattal?!

Háááát…. Azt kell, hogy mondjam: de, igen, egyetértek. Mert most már látom az igazságtartalmát. Még mielőtt itthagyod a blogot és engem is, hogy na ennek a nőnek is elment az esze, agyára ment a sok gyerek – ami amúgy igaz -, engedd meg, hogy elmondjam, hogyan jutottam odáig, hogy lássam ebben a mondatban, ami ténylegesen benne van. És persze nem azt, amit a nagy hevületben és indulattal sokan, sokszor belemagyaráznak.

Induljunk onnan, hogy pár évvel ezelőtt még én is felháborodtam ezen a mondaton. Pont úgy, ahogy ma is sokan. Nagyon. Mondhatni úgy is, hogy rendesen kiakadtam. És ki is fakadtam. Úgy rendesen. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek?!

Hogy mindenkinek arra van ideje, amire csak akarja? Komolyan? Na ne tessék már viccelni! Itt az öt gyerek, a háztartás, a mindennapok, a logisztika, A MINDEN. Örülök, ha ez belefér a napomba, nemhogy még másra is gondoljak ezeken kívül. Meghalni sincs időm. Mondogattam. Mondogattam. És közben baromian irigy voltam azokra, akik azt mondták, hogy nekik bizony van. Az hogy lehet? Mert ők gazdagok, pénzesek, celebek meg… meg… meg…

De hogy az tutira nincs úgy, hogy az embernek arra van ideje, amire csak akarja, az hétszentség.

Aztán eltelt pár év. És rájöttem, hogy de, az embernek tényleg arra van ideje, amire akarja. A csak szócskát nem véletlenül hagytam ki belőle. Mert annak van egy olyan kicsit lenézős fílingje. Ha kimondod, biztosan te is érzed. És ez az egész nem erről szól. Hanem arról, hogy

egy szülőnek igenis kell magára időt szánni. Különben honnan tud töltődni, hogy ő is adjon, adhasson?!

De ugorjunk csak vissza egy kicsit az időben! Mert korábban én sem ezt az álláspontot képviseltem.

Sőt, ha pár évvel ezelőtt megkérdeztél volna, hogy rendelkezem-e én-idővel – mert gondolom már rájöttél, hogy erről beszélek – valószínűleg csípőből visszakérdeztem volna, hogy az meg mi? És hogy eszik-e vagy isszák? És mellette még sárgultam is volna rendesen az irigységtől, hogy neked van. Mert biztosan van, hiszen beszélsz róla. Persze valahol mélyen belül értettem az értelmét és én is akartam, hogy legyen, csak mindezeket még magamnak se mertem bevallani. Mert az milyen már? Én-idő? Én? Idő?

És akkor a megteremtéséről még nem is beszéltem…

És most jöjjön a következő nagy vallomás. Sok időmbe tellett, amíg elfogadtam azt a tényt, hogy

az én-idő – amely az anyaság területével ellentétben sok más szituációban megkerülhetetlen fogalommá vált mai rohanó világunkban – a degradáló véleményekkel szemben egyáltalán nem haszontalan időtöltés, hanem sokkal inkább töltekezés, megújulás, felkészülés az előttünk álló feladatokra.

De végül sikerült. Mármint az elfogadás. Akkor viszont még nem tudtam: csak ezután jön majd az igazi kihívás, nevezetesen, hogy ezt a felismerést önmagamon is gyakorolni kell: muszáj időt fordítanom önmagamra is, ha jól akarom csinálni a nekem szánt életfeladatot, ami – tekintetbe véve a gyerekeim számát – elég nagy.

Free-Photos képe a Pixabay -en.

Na, de kezdjük az elején. Hogyan jutottam el odáig édesanyaként, hogy nem gondoltam önmagamra, nem szántam önmagamra időt, ami gyermektelen állapotomban amúgy teljesen természetesnek és normálisnak tűnt? Ha ki akarnék bújni az igazi magyarázat alól, akkor mondhatnám azt, hogy az öt gyerek mellett azért ezt elég egyszerű volt megvalósítanom: minél többen lettek, annál kevesebb idő jutott magamra, néha már-már úgy éreztem, megoldottam az örök élet titkát, hiszen meghalni sincs időm.

De az igazság az, hogy ha csak erre fognám a dolgot, akkor hazudnék.

Az eltévelyedésemben ugyanis igen nagy szerepe volt annak, hogy meg akartam felelni a külvilág elvárásainak. Konkrétan annak az elvárásnak, hogy ha gyereket szül az ember, akkor onnantól kezdve minden pillanatban, minden helyzetben édesanya. És slussz. Nincs más.

Ha úgy vesszük, ez egyrészt teljesen természetes. Hiszen az anyaság egy élethosszig tartó állapot, amelybe csak belépés van, kilépés nincs. Másrészt meg nem az.

Mert az önfeladás egyáltalán nem természetes. Semmilyen körülmények között. Egyszerű belátni: ahhoz, hogy az életünk egy új, megváltozott felállásban továbbra is működőképes legyen, szükségünk van önmagunkra. Talán még jobban, mint korábban.

Ráadásul azért, mert egy új szereppel bővül az életünk, még nem szűnik meg a többi. Na igen – mondhatnád -, más helyzetben lehet, hogy így van, de itt mégiscsak az édesanyaságról van szó. Ami épp olyan szerep, mint a többi. Nehéz ezt elhinni, tudom, de így van. Anyává válni misztikum, de

maga az anyaság nem szentségi állapot, viszont rengeteg energiát emészt fel. Ez az energia pedig belőlünk táplálkozik. Ha van honnan.

Erre szolgál az én-idő. Hogy legyen honnan.

A másik hiba, amit elkövettem az én-idővel kapcsolatban – és ahogy a környezetemet figyelem és látom, sokan vannak hasonló cipőben -, hogy mértéket, időmértéket szabtam neki. Hogy ha nem volt órákban (napban, napokban) mérhető, akkor az már nem is ért semmit. Pedig néha két perc magány a fürdőszobában, miközben valaki lekötötte a szeparációs szorongástól szenvedő matrica-gyerekemet, többet ért az adott pillanatban, mint pár év múlva néhány óra távol a családtól. És ez is én-idő volt. Csepp a tengerben, de az én cseppem. Csak tudatosítani kellett magamban. Ahogy azt is, hogy vannak olyan időszakok, amikor csak ennyire futja. De akkor ezt kell kihasználni, jól használni. És nem panaszkodásra, hogy bezzeg másoknak ennyi meg annyi jut, hanem töltekezésre. Ha két perc, hát két perc. Holnap már három lesz…

Amikor ezt végre megértettem, akkor beláttam, hogy igenis igaz a mondás: mindenkinek arra van ideje, amire akarja. Csak sokan nem akarjuk, hogy legyen. Elfedjük,

ellátjuk magunkat annyi, de annyi feladattal, amelyektől nem kapunk levegőt és fuldoklunk szó szerint. Mert még mindig él bennünk a vágy a megfelelésre. Mert egy jó szülő, egy jó anya ANYA és nem más. Egy anyának pedig nem kell külön idő. Egy anya mindent meg tud csinálni, mindent ő tud a legjobban megcsinálni. Semmit nem ad ki a kezéből. Mert ezt várják el tőle.

Ezt várják el tőle? Ezt. Na és? Ki várja el? A külvilág? Tényleg ennyit számít?

Pexels képe a Pixabay -en.

Persze, továbbra is lehet azt mondani, hogy nincs időm magamra. De ez valójában azt jelenti, hogy mást fontosabbnak tartok, mint hogy időt szánjak magamra. Vagyis hazudhatok magamnak. Elrejthetem önmagamat önmagam elől a szükségleteimet. És innentől kezdve ez egy ördögi kör és veszélyes játék. És egy lehetőség, hogy másokat leszóljunk. Pedig

csak elég lenne magunkban nézni, hogy biztosan arról van-e szó, mások bántani akarnak-e minket, vagy arról, hogy saját magunkhoz sem vagyunk elég őszinték ebben a kérdésben.

Abban a tekintetben sem, hogy ami idő jut magunkra – akár észrevétlenül is -, azt meg nem tartjuk elég értékesnek. Mert többre és másra vágyunk. És lehet, hogy itt van a kutya elásva. Jó mélyre. Az önmagunkkal való őszinte szembenézéssel együtt.

Ideje lenne kiásni. Azt hiszem. Vagyis inkább mondom.

Ha tetszett, amit olvastál, iratkozz fel a hírlevélre, vagy csatlakozz a Facebook oldalamhoz és a Mom With Five – Pont jó szülők vagyunk! csoporthoz, ahol egy szuper közösség mellett bepillantást nyerhetsz nem mindennapi ötgyerekes életünkbe is!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

11 jel, ami arra utal, hogy bántalmazó kapcsolatban élsz

Ha bizonytalan vagy abban, hogy bántalmazó párkapcsolatban élsz, akkor ez a 11 jel segíthet neked is felismerni és megtenni a megfelelő lépéseket.
Forrás: Life Advisor, Címkép: Tumisu képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2021. április 19.

hirdetés
A Life Advisor célja, hogy minél több embert segítsen és inspiráljon az élet szeretetére, az álmai elérésre és hogy megvalósítsák a bennük rejlő lehetőségeket.

Más életében rendkívül könnyű felismerni a bántalmazó kapcsolat jeleit, de teljesen más a helyzet és már-már lehetetlen, ha a saját párkapcsolatodról van szó és az a személy bánt téged, akit szeretsz. A bántalmazás sokféle viselkedés és helyzet során megnyilvánulhat, és nem csak egy hirtelen elcsattant pofonnal azonosítható.

1. Folyamatosan azt kérdezed : "Vajon a párom dühös lesz emiatt?"

Igaz, hogy minden tettünk során figyelembe kell vennünk a partnerünket, hiszen mégis csak együtt élünk valakivel. Viszont mindez nem jelenti azt, hogy át kellene gondolnunk minden egyes cselekedetünknél, vajon ettől a párunk dühös lesz-e. A jó partner gondoskodik arról, hogy tiszteletben tartsa a kedvesét, de más szeretetből tenni valamit, mintha valamit félelemből csinálsz.

2. Azt mondod magadnak : "Csak keményebben kell próbálkoznom."

Kétségtelen, hogy a párkapcsolatunkon dolgoznunk kell, de ez a munka MINDKÉT fél feladata. A kapcsolatok szeretet és megértés révén alakulnak ki. Megértjük a másikat és olyan megoldásokat keresünk, amelyek mindkettőnknek megfelelnek.

Egyik félnek sem kell keményebben dolgoznia, mint a másiknak. Két ember kellett a kapcsolat megteremtéséhez ÉS ugyanerre a két emberre van szükség a kapcsolat fenntartásához.

3. Nem töltesz időt a családoddal, barátaiddal

Előfordulhat, a párod nem akarja, hogy a családoddal és a barátaiddal legyél. A párod viselkedésének zavarai miatt eltávolodhatsz tőlük, tarthatsz attól, hogy a barátaid vagy a családod - számodra feleslegesnek és tehernek tűnő - tanácsokkal akarnak ellátni a kapcsolatod illetően. Bármi is legyen az ok, ha eltávolodsz a szeretteidtől a párod miatt, akkor valami nincs rendben.

hirdetés
4. Egy bántalmazó kapcsolatban folyamatos ellenőrzés alatt vagy

Vegyük például, hogy esti iskolába jársz. A párod pontosan tudja, mikor végzel, mennyi idő, amire hazaérsz és ha késel, akkor biztosra veheted, hogy ordítani fog veled. Vagy még "egyszerűbb" példa: minden egyes hívására és üzenetére reagálnod kell. Ha nem teszed vagy csak pár perc késéssel, akkor bűntudatot kelt benned, vádaskodik, te pedig hiába próbálsz bocsánatot kérni vagy megmagyarázni a dolgokat, esélytelen, hogy meghallgasson. Ez a fajta viselkedés a bántalmazó kapcsolat biztos jele.

5. Hirtelen új szokások jelennek meg az életedben

Hírtelen meghíztál, mert eszel, amikor stresszelsz? A konyha tele van alkohollal, hogy enyhítsd a szorongásod? Sose jártál még így, de vissza kell fognod magad, nehogy ordíts vagy kiabálj a pároddal?

Ezek a jelek egyértelműen vörös zászlók, habár utalhatnak "egészséges" gondokra is. Arra kell figyelned, hogy ezeket megszállottan csinálod-e? Ha ugyanis igen, akkor ez megküzdési mechanizmus lehet, amely lehetővé teszi, hogy elviselj olyan viselkedést és helyzetet, amelyet eleve nem kellett volna tolerálnod.

6. A partnered irracionális a kapcsolatotokban

Akár beismerik, akár nem, a bántalmazó partnereket a félelem és a bizonytalanság terheli. Emiatt irracionálisak lesznek akkor is, ha erre semmi okuk sincs.

Volt egy ügyfelem, aki pont egy bántalmazó kapcsolatból szabadult és egy elképesztő történtet mesélt el. Egyik nap bement egy boltba vásárolni, mert különleges vacsorát tervezett. A boltban sokan voltak, így 10 perccel később ért haza, mint ahogy arra a párja számított. Amint belépett az ajtón, az exe rögtön vádaskodni kezdett, számonkérte és arra jutott, hogy mivel a héten már másodjára késik, biztos van valakije. Az ügyfelem nem hallgatta ezt tovább, eljött a lakásból. A volt párja utána eredt és elkezdte kiabálni, a bevásárlás csak ürügy volt, hogy találkozzon Ádámmal. Az ügyfelem totál megzavarodott, mert egyetlen emberre sem tudott gondolni, akit ismert volna ezzel a névvel. Aztán addig kutakodott, hogy valami logikus magyarázatot találjon az akkori párja eme kijelentésére, hogy a blokkon megtalálta a megoldást, ugyanis ez állt a blokkon : "Pénztáros : Ádám".

7. Soha többé nem állsz ki magadért

Úgy tűnik, hogy a párod mindig helyesen cselekszik, miközben te bármit csinálhatsz, az biztos rossz. Vannak persze olyan helyzetek, amikor biztos vagy benne, hogy jó okod volt arra, amit tettél és a párod téved. De amikor magyarázatot adsz, akkor nem enged szóhoz jutni vagy épp a fejedhez vágja, hogy csak kifogásokat keresel.

Miért nem állsz ki többé magadért? Mert elakadtál a gondolkodásodban és hogy meglásd, mi is történik valójában. Meg vagy róla győződve, hogy a párodnak igaza van és nem gondolhatod másképp. Mindez egy határozott vészvillogó: "Bántalmazó kapcsolatban vagyok!"

8. Fenyeget és összetöri a dolgaidat

Ez nem normális viselkedés és sosem indokolt. Soha senkinek nincs oka törni-zúzni vagy azzal fenyegetni, hogy összetöri a dolgaidat. Az ilyen dühkitörések visszaélésszerű bűncselekménynek minősíthetők, mivel erőszakkal és megfélemlítéssel akarnak irányítást szerezni. Ha mindez észrevehető a kapcsolatotokban, akkor vedd tudomásul, hogy rossz helyen vagy.

9. Félsz a mindennapi dolgoktól

Például, nem mersz többé boltba menni, mert ha "túl sokat" mész, akkor biztos, hogy a fejedhez vágják, hogy megcsalod a párod. Ezért titokban végzed a bevásárlást és mindent megteszel, hogy időben hazaérj, nehogy baj legyen, elkerüld a vitát, veszekedést.

10. Kétségbe vonod a józan eszedet

Végre összeszeded a bátorságod, hogy beszélj a pároddal valamiről, azzal a reménnyel, hogy ketten végre megtaláljátok a megoldást. De amikor a történtekről beszélsz, a párod azt mondja, hogy tévedsz, mert minden másképp történt vagy egyáltalán nem is történt semmi ilyesmi.

Esküszöl, hogy a szemeddel láttad ezeket a dolgokat, ezért most arra gondolsz, hogy összetéveszted-e az álmaid a valósággal vagy önző elfogultságtól szenvedsz? Megkérdőjelezed a józan eszedet és határozottan felborul a valóságról alkotott elképzelésed.

Ha valaki nem hajlandó lenyelni az egóját, mindent letagad és kétségbeesetten próbálja megmenteni a seggét, akkor az egyértelmű jele a bántalmazó magatartásnak és semmilyen kapcsolatban nincs helye ilyesminek.

11. Bármit csinálsz, az sosem lesz elég jó

Valóban megpróbálod a legjobbat nyújtani, de szinte minden egyes nap kudarcot vallasz a párod szerint. Olyan keményen dolgoztál azért, hogy jobb partner legyél, de a kapcsolatodban minden kérdés akörül forog, amit éppen csinálsz vagy nem csinálsz.

Ez nem helyes. A partnerünk jelenlétének célja a szeretet és a támogatás állandó forrásának lenni. A szeretet biztat, felemel és reményt ad. Nem arról szól, hogy egy ember a másik fölé emelkedik, mert ha az egyik fél padlóra kerül, akkor az egész kapcsolat padlóra jut. Erősnek kell lennünk egy erős kapcsolat kialakításához és ez azt jelenti, hogy meg kell erősítenünk azokat a gyenge pontokat, amelyek összeomláshoz vezethetnek. Egy bántalmazó kapcsolatban a vád és a harag csak még jobban felerősíti ezeket a gyenge pontokat.

Amennyiben bántalmazás (akár szóbeli, lelki, fizikai, szexuális erőszak) áldozata vagy, jogod van a segítségre. Ha sérelmedre bűncselekményt követtek el, jelentkezz bármelyik rendőrkapitányságon, vagy tegyél bejelentést a 107-es vagy a 112-es központi segélyhívó telefonszámok valamelyikén.

Ezen kívül keresheted az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot az éjjel-nappal ingyenesen hívható 06-80-20-55-20-as számon.

Ami pedig a szeretetet illeti, mindig tudnod kell róla, hogy szeretnek téged. Az a partner, aki valóban szeret, nem hibáztat. Minden pár hozza a saját poggyászát egy kapcsolatba, de a szerelem lényege, hogy valami nagyobbat hozzanak létre. Ez mindkét fél munkáját igényli és ezt a munkát minden egyes nap meg kell tenni.

Azt, hogy egy kapcsolat tartós lesz-e vagy sem, nem tudjuk. Ettől függetlenül lehetőséged van a rossz párkapcsolati szokások megszakítására. Legyen ez a prioritás és láss neki MOST.

Ha tetszett, amit olvastál, keresd a Life Advisor blogot hasonló cikkekért!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

„Ne árasszuk el magunkat nagy tömegű információval, mert belefulladunk" – így élhetjük túl lelkileg a Covidot

Vissza kell szereznünk a kontrollt, el kell hinnünk, hogy újra mi irányítunk - mondja Makai Gábor klinikai szakpszichológus. De a régi életünk szerinte már sohasem tér vissza.
Pörös Izabella cikke, címlapkép: Unsplash - szmo.hu
2021. április 18.

hirdetés

A Covid-19 mindenkit megvisel. Azokat is, akik nem betegedtek meg, személyiségtípustól függetlenül. A válaszreakciók azonban eltérőek lehetnek, mint ahogyan az is, hogy ki milyen hosszan fog küzdeni a pandémia lelki mellékhatásaival.

„Egy éve nem tudtunk semmit a kialakult helyzetről. Nem volt olyan stratégia vagy forgatókönyv, amihez nyúlhattunk volna. Elindult egy lavina, aminek az elején egy reális félelem volt, de utána nagyon sok embert elsodort a pánik, vagyis már nem is magától a koronavírustól féltek, hanem attól, hogy mondjuk éhenhalnak. Kiürültek a boltok polcai, miközben napi átlagban pár tíz megbetegedés történt a mostani több ezerhez képest" - idézte fel a kezdeteket a Szeretlek Magyarországnak Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

A pánikhangulatot követően az emberek megnyugodtak, a többség hozzászokott a helyzethez. „Kialakult egy analitikus elemző, értékelő attitűd. Ennek lényege, hogy immár kívülről szemléljük a helyzetet, felmérjük, hogy mivel állunk szemben.”

Makai Gábor szerint a pánikhangulat a kezdeti időszakban természetes és megengedett, hiszen van egy reális alapja mindaddig, amíg az ember el nem jut arra a pontra, hogy újra a kezébe tudja venni az irányítást.

„A baj az, hogy sok ember viszont benneragadt a kezdeti pánikhangulatban, és nem tud kilépni belőle. Náluk a reális félelem átcsap irreális félelembe.”

Míg egyesek túlreagálják, mások alábecsülik a helyzetet. Még mindig akadnak olyanok, akik nem értik, hogy mi a probléma az orrot nem fedő maszkkal, vagy, hogy miért nem szabad a másik nyakára állni a postán a sorban.

hirdetés

„Sokan bagatellizálnak, ami egy védekezés. Aki bagatellizál, az elnyomja az érzéseit, tagadásba burkolózik. Ez egy védekezési mechanizmus. Ezt az attitűdöt veszi fel az illető, hogy ne keljen szembesülnie a valósággal" - mondja a szakértő.

A helyzetre adott válaszreakciók eltérőek, hiszen nem vagyunk egyformák. Az azonban már tavaly tavasszal látszott, hogy az egész világon megugrottak a családon belüli erőszakos esetek.

„Ez egy mellékhatása ennek a helyzetnek. Vannak szabályok, keretek, korlátozások, mint a karantén. Ezek elsőre úgy tűnhetnek, mintha ellenünk irányulnának, pedig védenek minket. Az izoláció, a bezártság, az ingerszegény környezet a szakirodalom szerint kiválthat depressziót, szorongást, de agresszív magatartást is. Alapvetően frusztráció jelenik meg ezekben a helyzetekben, ami egy idő után vezet csak agresszióhoz.”

Semmilyen agresszív magatartás - legyen az verbális vagy fizikai - nem megengedett, jelentkezzen bármilyen formában. Ennek megjelenése mindig az adott emberen múlik, akinél elmosódik a morális fékrendszer. „Tulajdonképpen nem önmagában a karantén, mint izoláció hozza elő ezt az agresszív magatartást, ez csak egy "trigger", vagyis ez csupán rásegít azoknál, akiknél eleve problémás az impulzus-kontroll. Ennek hátterében nagyon sokszor mentális zavar áll, akár súlyos személyiségzavar.”

Az izolációnak köszönhetően nagyon sok kapcsolati konfliktus erősödhet fel.

Vagyis amit eddig meg tudtunk oldani, azt most lehet, hogy nehezebben, mert össze vagyunk zárva. Ebből fakadóan kevésbé tudjuk szőnyeg alá söpörni a kapcsolati problémákat. Most több a lehetőség a konfrontációra, amiből nem tudnak kihátrálni.

Ugyanakkor képesek vagyunk fejlődni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha két ember képes megállni, verbalizálni az adott problémát, és nem érzelmi alapon működni, szabadjára engedve az indulatokat, a dühöt.

A „nem én irányítok" vagy a „mi lesz velem" érzések pszichés terhet jelentenek. Ez a korlátozás, karantén, bizonytalanság, tehetetlenség érzése.

„Ez vitathatatlanul hat minden emberre. A személyiségünk fogja meghatározni, hogy milyen egyedi választ vált ki belőlünk.”

Sokaknál jelentkezhet depresszió vagy szorongás, ezért sem mindegy, hogy mennyi negatív információt engedünk be.

„Kontrollálom, hogy mit olvasok, mikor és mennyit. Nagyon fontos, hogy ne árasszuk el magunkat nagy tömegű információval, mert belefulladunk."

Makai Gábor szerint a szervezetünkre is kihathat a túlzott stressz. Bármilyen pszichésen megterhelő helyzettel szembesülünk, szervezetünkben a különböző hormonok, mint a szerotonin szintje csökkenhet. Félelmi helyzetben pedig jelentkeznek testi tünetek, mint a heves szívverés, tág pupilla, stb.

„Ezek a helyzetek küzdési reakciót váltanak ki az emberből. Ezt a szaknyelv 'flight or fight'-nak nevezni. Amikor azonban huzamosabb ideig nem tudunk megküzdeni az adott helyzettel, vagyis nem jön létre egyensúly, akkor kimerülünk, mind mentálisan, mind fizikailag. Ezért marad a szorongó, pánikoló hangulat, ami egy idő után fizikai begségeket is okozhat. Kialakulhatnak szív- és érrendszeri betegségek vagy magas vérnyomás."

A megoldás Makai Gábor szerint az újratervezés. „A kezünkbe kell venni az irányítást. Vissza kell szereznünk a kontroll-érzését. Ezzel együtt tudjuk csak visszakapni a biztonságérzetünket."

Amennyiben képesek vagyunk megélni az „én irányítok" érzést, akkor nem passzívan szenvedünk, hanem aktívan és tudatosan vagyunk jelen. Bármilyen problémával szembesülünk is életünk során, el kell kezdenünk próbálgatni a megoldó stratégiáinkat, tehát, hogy mivel tudunk javítani a helyzeten.

„Ez a szituáció sem más. Ez az alkalmazkodás. Nincsen rá bevett recept. Tegyünk fel kérdéseket. Hogyan tovább? Milyen lehetőségeim vannak? Mit tehetek? Képesnek kell lennünk újratervezni ebben a helyzetben.”

A hőn áhított nyitás csak fokozatosan történik, viszont nem baj, ha megtanuljuk kezelni ezt az állapotot is, hiszen még mindig vigyáznunk kell egymásra. „Ezt én mindig ahhoz hasonlítom, mint amikor a repülővel felszállunk. A fokozatosság kell ahhoz, hogy ne szakadjon be a dobhártyánk a légnyomás miatt. Nem jó az, hogyha elengedjük a gyeplőt és futunk, szaladunk.”

Sokan szeretnék visszakapni a régi életüket, pedig korántsem biztos, hogy valaha is visszatérhetünk a már ismert „jó” állapothoz. Újat kell majd kialakítani.

„Szerintem nem fogunk tudni visszamenni a tavaly februári állapothoz. Nem tudunk és nem is kell, hiszen a történteket nem tudjuk kitörölni az agyunkból. Nem is cél, hogy ugyanabba a helyzetbe kerüljünk" - magyarázza Makai Gábor.

„Tudatosítani kell, hogy az adott helyzethez kell tudni mindig alkalmazkodni. Nagyon sokan ott rontják el, hogy mindig visszafelé tekintenek a múltba. Ez nem visz előre minket. Képesek vagyunk olyan helyzetet létrehozni, amiben jól tudjuk magunkat érezni. Előre kell tekinteni, ez a fontos."


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: