10 érv, amik miatt próbáljátok ki az utcai kosarazást
Ahol minden héten háború van. Ahol, ha nem tudsz játszani kockásra ülöd a feneked a kispadon, és ahol hiába vagy nagy király, ha nem passzolsz, nem fogsz labdát kapni. És ahol sosincs himi-humi cselezgetés előrehaladás nélkül.
Kummert Krisztián Gonzales olyan feltétellel tanítgatja a srácokat, hogy a tudást csak kölcsön kapták, és tovább kell adniuk, ha valaki még kezdőbb náluk.
Ha már a múltkor taglalgattam, hogy mi a 10 legidegesítőbb dolog egy kosárpályán, gondoltam megírom azt is, mi az a 10 dolog, ami miatt viszont imádunk utcán kosarazni. A képeket, ahogy a múltkor is, most is csak illusztrációként szúrtam ide. A rajtuk szereplőkkel semmilyen párhuzamot nem érdemes vonni, bár itt-ott előfordulhat valóságalap...
Nézzük is az okokat a teljesség igénye- és sorrend nélkül:
1. Egy nagy mozdulat utáni nézői reakciók a pálya széléről
Ha létezhet még nagyobb érzés, mint mikor egy a fejedben kigondolt csel kombó bejön (vagy valakit sikerül átzsákolnod mint a sz@rt), és közvetlenül utána a pálya széléről érkező nézői reakciók...
Nem elég hogy az adrenalin elönti az agyad a siker miatt, még mások is osztoznak az örömödben. Hát van ennél jobb érzés? Nem sok...
2. A végtelen sztorizgatások, mikor már mindenki hullára kosarazta magát és épp erőt próbál gyűjteni, hogy egyáltalán haza bírjon kecmeregni...
Azt csak csendben merem megjegyezni, hogy ahogy öregszik az ember, ez a regenerálódási (újrainstallálási vagy legalább rebootolási) idő egyre tovább tart. Ezt persze mondanom se kell.
3. Pacsizgatások akár egy sikeres gólpassz-, vagy egy-egy látványos pont után, illetve természetesen, amikor érkezünk vagy távozunk, nem is beszélve arról, mikor elhangzik valami hatalmas oltás valakire a kispadról...
Alapvetően a kosaras társadalom szeret pacsizni, valljuk be. Ez egyfajta tiszteletnyilvánítás nálunk, hogy te is olyan vagy mint én, egyetértek veled és tudok veled azonosulni... legyen az bármi amiért a pacsit kaptad... Ennyi!
4. Mikor végre sikerül elkapnod a fonalat és a gyűrű még a sz@rt is beadja. Féllábról, megdőlt testtel, kifelé fordult könyökkel úgy, hogy a labda is igaziból kicsúszott dobás közben a kezedből...
Ennél talán még jobb érzés, mikor sikerül faarccal eljátszanod, hogy ez tudatosan begyakorolt dobás volt és a közönség el is hiszi... Na olyankor úgy érzed, hogy jobban megérdemelnéd az Oscar-díjat mint a csóri DiCaprio valaha is.
5. Mikor védőt cserél rajtad az ellenfél...
Aki valaha is kosárlabdázott, tudja, hogy mit jelent ez. Vagy te vagy éppen bomba formában, vagy a védőd épp sz@rt se ér. Azért mi kosarasok mindig szeretjük az egónk miatt azt hinni, hogy az első dologról van szó, akár így van, akár nem... Mindenesetre valamiért boldogsággal tudja ez is eltölteni a kicsi szívünk.
6. Mikor három csapat van csak lent a pályán, és a "győztes marad fent" elve szerint játszotok, és valahogy képtelenség a te csapatod leradírozni a pályáról...
Ez persze csak egyforma elosztásnál okozhat valódi örömet, különben az ember lelke legbelül tudja, hogy nem megérdemelt dicsőségről szól. Viszont ha a csillagok együtt állnak és egyforma elosztásnál sikerül az embernek 4-5 meccset zsinórban nyernie... NOS AZ RESPECT! Pláne 40 fokban mint amilyenek a "hűvös" nyári napok a Bikás parkban az aszfalton.
7. Mikor valaki hoz ki egy hangfalat és lehet végre zenét hallgatni kosarazás közben, vagy amikor épp boltból érkezik hideg üdítővel és le lehet a 40 fokban végre lejmolni...
Ismerős mindkét szitu nem de?
A hip-hop zene színezi a kosáréletet. Nem is igazán elválasztható dolog tőle. Gyakorlatilag egy jó hip-hopra vagy rapre könnyebben crossoverezed (értsd cselezed) le az ellenfeledet, mert egyszerűen olyan, mintha arra írták volna a zenét, hogy egy figurát be tudj rá bőrözni... Nem is kell ezt túlmisztifikálni! Sose láttunk még trash metálra leültetni egy védőt és ez így is van rendjén!
Ja, hogy az üdítő?! Na az meg életmentő lehet.
Komolyan nem is értem, hogy nem találnak ki hozzánk azok a belvárosi ásványvíz osztogatók, akik pl. a Deák téren adják boldog boldogtalannak a vizet... Nem árulok el nagy titkot, hogy ők gyalogolnak a belvárosban... Nem futnak a forró aszfalton, mint mi meg a mérgezett egerek... Hagyjuk is!
A lényeg hogy a legszarabb formádban is jól esik egy korty hideg bármi ilyenkor... Na!
8. Mikor ezer év után végre rájössz, hogy az ős riválisoddal csak azért utáltátok egymást, mert valójában ugyanolyanok vagytok, és egy nagy összeborulás után barátsággá és kölcsönös tiszteletté alakul a rivalizálásotok...
Lesz az a pillanat, higgyétek el amikor ez eljön, és valami földöntúli érzés lesz! Tapasztalatból mondom.
Sőt! Ami a legérdekesebb, hogyha egy csapatba játszotok, olyan érzés lesz, mintha magatokat indítanátok egy egy gólpassznál, mert oda fognak mozogni az emberek, ahová ti vártátok már a csapattársaitoktól évtizedek óta. Kb. mintha kaptatok volna egy klónt magatokról csak más skinnel... Viccen kívül!
9. Mikor egy meccs előtt téged választanak elsőnek egy csapatba...
Kevés dolog van, amitől az ember királynak érezheti magát, de bizton állíthatom, hogy ez az egyik ilyen pillanat az ember életében. Ilyenkor a gyenge lelkűeket el is fogja az előző cikkemben emlegetett Lebron-kór vagy Kobe-szindróma vagy Jordan-szklerózis, és tuti mindent el fognak vállalni 2-3 emberről, ha kell, ha nem...
10. Mikor a földre kerülsz bármi okból és az ellenfeled segít fel.
Majdnem akkora flash tud lenni, mint két ponttal ezelőtti. Mindenesetre a pesti viszonylatban sajnos (egyelőre) ez baromi ritka jelenség... (sajnos), de Nyíregyházán a Stadion pályánál már volt szerencsém ezt átélni. Azért is írtam le hátha divatot tud ez teremteni.
Ha van hasonló boldogító dolog, amit még ideszúrnátok - a lista folyamatosan bővülni fog -, nyugodtan írjátok meg kommentben! Így együtt még több pozitív dologra tudjuk egymás figyelmét felhívni, és ezáltal még több boldog pillanatot tudunk együtt megélni. Addig is irány kosarazni a Bikás parkba!
