hirdetés
f2WWezkA-scaled.jpeg

Eke Angéla: „Nem gondolom ördögtől valónak azt, hogy elmegyek egy kereskedelmi műsorba”

Mi értelme ugyanazt a szöveget előadni három különböző rendezésben? Mennyiben más a saját életedet eljátszani? Lehet valaki egyszerre celeb és művész? Eke Angélát kérdeztük.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. március 13.


hirdetés

Idén mutatták be a Radnóti Tesla Laborban Eke Angéla egyszemélyes előadását Én, Iphigenia címen. A darabot Závada Péter írta Angi valós történetei alapján, és az előadás különlegessége, hogy ugyanazt a darabot három különböző rendezésben láthatjuk egymás után.

- Először is mesélj kicsit a produkció kialakulásáról. Honnan jött az alapötlet?

- Azzal indult minden, hogy az NKA-nál lehetett magánszemélyeknek új előadásra pályázni. Úgy gondoltam, megragadom az alkalmat, mert régóta dédelgetett ötletem volt, hogy egy egyszemélyes önálló előadást készítsek, illetve hogy élő szerzővel dolgozzak együtt, ami nem mindennapi lehetőség. Megkerestem Závada Pétert és megkérdeztem tőle, mit szólna a közös munkához.

- Pontosan mit kértél tőle?

- Az a koncepció alakult ki a fejemben, hogy ugyanaz a történet több különböző rendezői szemszögből hangozna el. Azt már Péter javasolta, hogy ez mindenféleképpen az én személyes történetem legyen, és az is az ő ötlete volt, hogy a görög mitológiából keressünk egy női alakot. Így alkotott egy mai, modern Iphigéniát.

hirdetés

- Ahogy utaltál is rá, ugyanaz az írás háromszor hangzik el, három különböző rendezésben. Mi volt a munkamódszer? Egyszerre folyt a három részlet próbája, vagy lineárisan?

- Párhuzamosan próbáltuk a három verziót. Az volt a játékszabály, hogy a rendezők nem tudhattak egymás koncepciójáról, nem látogathatták egymás próbáit, és nem beszélhettek róla egymással. Ez hatalmas logisztikát is igényelt a Manna Produkció munkatársai részéről. A Manna, illetve a produkciós vezető, Gáspár Anna karolta fel az előadást, nélkülük nem jöhetett volna létre, hiába nyertem a pályázaton. A Radnóti Színház pedig nem mindennapi gesztussal segíti a független produkciót, helyet ad az előadásnak.

Hatalmas logisztikát igényelt minden nap, hogy hogyan próbáljunk, melyik teremben, hogyan kerüljenek oda a kellékek, a díszletek, de ebben nagy segítségemre volt Tihanyi Ildi látványtervező is. Ráadásul időközben észrevettük, hogy a kapacitásom véges. Számomra ez volt talán a legnehezebben elfogadható.

Ha egy monodrámát próbál az ember, az önmagában is nagyon megterhelő. Sokkal nehezebb és komplexebb, mint amikor többszereplős előadásban dolgozunk. Az, hogy három különböző rendezővel dolgoztam, azt jelentette, hogy három különböző próbafolyamat zajlott párhuzamosan.

Nagy-nagy kihívás volt színészileg, emberileg, fizikailag és lelkileg is.

- Tulajdonképpen csak látszólag ugyanaz a három szöveg, mert vannak különbségek. Mondatok hiányoznak vagy kerülnek, bizonyos szövegek másutt hangzanak el. Nem okoz gondot, hogy tudd, most épp melyik változatban vagy? Előfordul, hogy valamit nem a megfelelő helyen mondasz?

- A szövegváltozatok a próbafolyamatban alakultak ki, mert mindegyik rendező különböző szemszögből dolgozta fel a történetet. Számomra külön nagyon jó élmény volt figyelni, hogy ki mit ragad ki a sztoriból. A rendezők szabadon kezelhették a szöveget, nyugodtan húzhattak is belőle akár.

Így mint mondod is, mindegyik egy picit más lett. Ez a próbafolyamat során volt nagyon nehéz, amikor mind a három verzió éppen az alkotói folyamat felénél tartott, ahol amúgy is nagyon összetett egy színésznek a feladata, hogy rögzítse, hogy megélje, hogy kitalálja, hogy kreatív legyen, hogy befogadja az összes információt. Ez próbáról próbára szokott beépülni, ebben az esetben viszont mindez megháromszorozódott. Volt, amikor azt éreztem, hogy az agyam zsibbad, és egyszerűen nem tudom, hogy azt az adott mondatot melyik változatban mondom, ugyanakkor a rendezőkkel intenzív munkát végeztünk, nem szerettem volna, ha csalódnak bennem.

- Mennyire volt nehéz elengedni a történetedet és rábízni a rendezőkre, hogy csináljanak, amit akarnak?

- Nagyon érdekes, mert nem gondoltam volna, hogy ez nehézséget fog majd okozni, de valóban volt bennem egy gát, amit egyszerűen át kellett valahogyan törni.

Azt sikerült elfogadnom, hogy a rendezők hozzányúltak. Kíváncsi voltam, ez volt számomra a kísérlet lényege, és persze kihívás is, hogy mások mit látnak meg ebben az élettörténetben, ki mit fog kiragadni belőle. Gryllus Dorka Soós Attilával, a Trojka Színházi Társulás művészeti vezetőjével közösen dolgozott a darabon, valamint Spáh Dávid és az SZFE-s rendezőhallgató, Sándor Dániel Máté is készített egy-egy verziót, így állt össze a három különböző perspektíva.

A próbaidőszak elején nem értettem, hogy miért nem tudok ugyanolyan nyersen, pimaszul ránézni erre a karakterre, akit alakítanom kell, mint más szerepeknél. Fordulópontot jelentette amikor Dani - az egyik rendező-, tudatosította bennem, hogy ez már nem az én történetem, hanem ugyanúgy egy szerep, amit meg fogok formálni.

Egyszerre áldás és átok, hogy saját sztorik vannak benne,

mert egyfelől nyilván könnyebb, vagy... nem is az, hogy könnyebb, hanem egész egyszerűen felemelő érzés saját történeteket átadni. Valahol egyébként minden szerepbe a saját történeteinket helyezzük bele, de itt is meg kellett húznom magamban ezt a határt, és azt mondani, hogy ez most Iphigénia és nem Eke Angéla.

- Milyen visszajelzéseket kapsz a közönségtől? Ők mennyire tudják szétválasztani a valóságot a fikciótól, mennyire próbálják a darab alapján megítélni az életedet, vagy a személyedet?

- Szerencsére annyira különleges és egyedi hangzású és képi világú szöveget írt meg Péter, önmagában olyan erős irodalmi anyagot, ami a nézőket lenyűgözi. Épp ezért szerencsére senkinek nem jut eszébe ezzel foglalkozni.

Annak pedig külön örülök, hogy mindenkiben személyes dolgokat hoz elő a történet. Pontosan azt is akarjuk tükrözni, hogy valójában mindannyiunk története ott van benne. Amióta játszom az előadást, azóta nagyon sokan megkerestek, vannak, akiknek hasonló az élettörténete, vannak nők, akik az anya karakterrel tudnak azonosulni, ugyanakkor vannak apák is, akik szintén megéltek hasonló élethelyzeteket.

- A darabban mintha el lennének rejtve apró motívumok, amik a pályádra rezonálnak. Például a cseresznyefákról nyilván beugrik az embernek a Cseresznyéskert, amiben játszol. A harmadik részben a főzőműsoros körítés a Konyhafőnök VIP-t idézi. Vagy ezek véletlen egybeesések?

- A cseresznyés kert, az igazából tényleg egy nagyon különleges egyezés és összecsengés az én életemben. Maga a cseresznyefa, amely közelében én fölnőttem, az nagyon fontos szimbóluma az életemnek a valóságban is. Amikor jött a Trojka-féle Cseresznyéskert, nagyon jó érzés volt, hogy ez így összetalálkozik.

Az, hogy Spáh Dávid a főző show-t találta ki koncepcióként, az teljesen belőle fakad. Az ő víziója volt, az ő gondolata. Én egyik rendezőt sem szerettem volna semmilyen szinten befolyásolni, hiszen nekem tényleg az volt a lényeg, hogy valóban három különböző és önálló koncepció jöjjön létre.

De tény, hogy ez az előadás anélkül, hogy bármit sulykoltam volna, 100 százalékig én vagyok.

- Kicsit az is benne van, hogy mi lehetett volna. Milyen más sorsra is juthatott volna Eke Angéla ezzel a múlttal, lehetne akár egy fehér porokat szippantó celeb, ahogy az utolsó részben látjuk.

–Ez nem jutott eszembe. Az már egész egyszerűen a játék és a cselekmény része. Ezzel együtt pedig nyilván társadalomkritika is.

Azért érdekes mindegyik verzió, mert valahol azt mutatja meg, miért lesz olyan egy ember, mint amilyen. Látjuk, hogy mi rejlik a hátterében. Ezt talán a harmadik verzió tükrözi a legjobban, ahol egy rivaldafényben lévő ember áll előttünk. Ők azok, akiket nagyon sokszor mi magunk is – én magam is – megítélünk csak azért, mert nagyon sokat látjuk, pedig fogalmunk sincs, hogy mi van a látszat mögött.

Egyébként azért is szerettem volna mesélni a gyerekkoromról, arról, hogy honnan jövök, milyen volt az életem, mert szeretném megmutatni a hasonló helyzetben levő fiataloknak, hogy én ugyanonnan jövök, mint ők, és tényleg rajtad múlik, hogy melyik utat választod.

Ezáltal tanultam meg azt is, hogy csak és kizárólag vérrel-verejtékkel lehet előrébb jutni. Legalábbis az én sorsom ez volt, mivel tényleg egyedül indultam el a cseresznyefáról, hogy megvalósítsam az álmomat, hogy azt csináljam, amit szeretnék.

Nagyon sokszor éreztem azt, hogy nekem irreálisan többet kell tennem, mint másnak. Volt, amikor úgy gondoltam, hogy ez igazságtalanság. Senkinek sem egyszerű, de az biztos, hogy munka és akarat nélkül nem fog sikerülni.

Viszont az a jó hírem van mindenki számára, hogy nem lehetetlen.

- Tulajdonképpen ez egy nagyon kemény történet. Az előadás egyfajta gyógyulást jelent számodra? Vagy ellenkezőleg, pont azért tudtál ebbe belefogni, mert már nem kell gyógyulnod, feldolgoztad a múltad?

– Nyilván van ennek terapikus vonzata, amire előtte nem is gondoltam, de alapvetően ez önmagában nem erről szólt, hiszen az egy öncélú dolog volna. A személyes történetet átadni, azért is lényeges, mert más is lehet ugyanilyen helyzetben, akinek adott esetben még segíteni is tudok a darabbal, de persze nekem is voltak olyan pontok, amikor valamelyik rendező rávilágított olyasmire a saját életemben, amin én hiába gondolkoztam 33 évig, csak most esett le, mert valaki külső szemmel nézett rá erre a sztorira.

De ezeken a dolgokon már túl vagyok, ez már nem vág földhöz, hanem egyszerűen ez az enyém, az én történetem. Ez pontosan egy továbblépés történet. A munkacíme egyébként az volt, hogy Iphigénia továbblép. A rendezőkkel minden egyes verzió végén feltettük a kérdést, hogy lehet-e továbblépni? Ez egy nagy kérdés. Tovább lehet lépni, de sokféle verziója van egy továbblépésnek. Lehet dühös, elfogadó, beletörődő, optimista, pesszimista, tehát nagyon-nagyon sok minden van benne, és mindegyik igaz.

–Van egyszer a nagyon komoly színházi éned, aki magas színvonalú, akár kísérleti művészi produkcióban vesz részt. Ugyanakkor van egy celeb arcod is, aki simán elmegy mondjuk a már említett Konyhafőnök VIP-be, vagy instagramozik. Sokan próbálkoztak már ezzel a kettősséggel, de sokszor nem működik. Vegyük csak Bakáts Tibort, akinek kicsit ráment az élete arra, hogy beült a Megasztár zsűrijébe. Te hogy érzed, elfogadják a rajongóid, a közönséged ezt a kettősséget?

– A kettőt szerintem nem kell élesen elválasztani egymástól. Hoztam egy szabályt magamnak: azt fogom csinálni, amihez kedvem van, és aminek értelme van.

A színház az életem középpontja, abban én maximálisan boldog vagyok, és a helyemen vagyok. Éppen ezért nem gondolom ördögtől valónak azt, hogy elmegyek egy kereskedelmi műsorba. Ha úgy gondolják, hogy az én személyiségem, és amit képviselek, megjelenhet az tévében, akkor kötelességemnek érzem azt, hogy odavigyem, hiszen így azt az értékrendet, amit a színházban és a magánéletemben is képviselek, megjeleníthetem a tévében is. Ez egy nagy lehetőség, mindig nagyon örülök, ha úgy gondolják, hogy erre szükség van.

Az sem mellékes, hogy egy-egy ilyen műsorral egzisztenciálisan függetleníteni tudom magamat, hogy szerepet tudjak vállalni egy-egy olyan független színházi produkcióban, amire adott esetben egyáltalán nincsen pénz.

A mostani nehéz, viharos finanszírozási rendszerben nagyon sokszor ingyen dolgozunk a művészetért. Ezért a kettő tökéletesen ki tudja egészíteni egymást. Büszke vagyok erre.

- Iphigénáról már beszéltünk. Még miben láthatunk, mikre készülsz a jövőben?

- Büszkeséggel tölt el az Elfog/Adsz című színházi nevelési tantermi előadásunk, amit önálló projektént hoztunk létre. A vizuális színházi-nevelési programot Bán Bálinttal ketten játsszuk, iskolák tantermeibe visszük, és az előadás után feldolgozó foglalkozás keretében beszéljük át velük a látottakat, ahol ők is beszélnek magukról. Ez fontos szempont volt számomra a rendezésnél, mindenképp olyan témát akartam boncolgatni, ami erősen érinti őket.

A barátsággal, elfogadással és a csoporton belüli kirekesztéssel foglalkozik. Ez egy nagyon fontos projektem, művészi missziós tevékenység. Járjuk az országot.

Ezen kívül hat színházban játszom, vannak folyamatosan repertoáron lévő előadások. A Trojka Társulat Anna Kareninájában és Cseresznyéskertjében, q Szkénében két Székely Csaba darabban, a Magyar Akác című Trafó előadásban, a Radnóti Teslában az Én, Iphigéniában, valamint a Karinthy Színházban és salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban is.

Emellett rendszeresen részt vállalok a környezettudatosság témaköréhez illeszkedő projektekben is, és a közösségi felületeimen is törekszem arra, hogy ebben a témában is értékkel bíró üzeneteket közvetítsek a követőim felé.

Fotók: Földi Ádám, Kállai-Tóth Anett


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
csik-zenekar-hazam-hazam-dal.jpg

A Csík Zenekar Hazám, hazám című új száma lett a nemzeti összetartozás dala

A dalban több neves előadó is énekel, akik közül jó páran a határon túlról származnak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 04.


hirdetés

Új klippel jelentkezett a Csík Zenekar a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójára. A Hazám, hazám című dalban többek közt Dér Heni, Földes Eszter, Mező Misi, Miklósa Erika, Keresztes Ildikó, Molnár Ferenc "Caramel" és Takács Nikolas is közreműködött. Közülük többen is a határon túlról származnak.

A dal és a hozzá készült videóklip arról szól, hogy bár 1920 óta határok választják el egymástól a magyarságot Közép-Európában és a világban, mégis egyek vagyunk.

A szerda este megjelent klipet Orbán Viktor is megosztotta hivatalos Facebook-oldalán.

Security Check Required

null

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
rudolf-schuster.jpg

Magyar nótát dalol a volt szlovák államfő a Dankó Rádióban

Rudolf Schuster édesanyja magyar volt, és nagyon szereti a népdalokat is, nem először fog nyilvánosan magyar dalt énekelni.
MTI - szmo.hu
2020. június 04.


hirdetés

A magyarokhoz való kötődéséről beszél és nótázik is Rudolf Schuster, Szlovákia volt államfője a Dankó Rádiónak adott interjúban, amelyet a nemzeti összetartozás napján, csütörtökön hallhatnak az érdeklődők.

Rudolf Schuster édesanyja magyar volt, így a magyar nyelv ismerete mellett a népdalok, nóták szeretete is öröklődött a családban

- mondta el Eredics Gábor, a Dankó Rádió csatornaigazgatója az MTI-nek, kiemelve: Rudolf Schustert mint a magyar nóták kedvelőjét szólították meg az interjúban, nem mint egykori politikust.

A csatornaigazgató hozzátette: Rudolf Schuster jó kedélyű ember, nagyon szereti a nótákat, a történetei pedig azt jelzik, hogy a népek közti barátság kimunkálásban a közös dalanyagnak nagy szerepe van. Az interjút készítő Erdélyi Claudia, az MTVA szerkesztő-műsorvezetője felidézte:

Rudolf Schuster idén a szlovákiai Szőlőskén ünnepelte 86. születésnapját, amelyen magyar nótákat és magyar operettrészleteket énekelt Abaházi Nagy Lívia operaénekesnővel.

hirdetés

Az eseményt rögzítette a szlovák televízió és ott készült el Rudolf Schuster Harmadszorra a legjobbat című harmadik lemezének felvétele is. Az első lemezén német nóták, a másodikon szlovák dalok hangzottak el. Az interjúban pedig elmondta, hogy úgy érezte, a magyar nóták megszólaltatásával tartozik a magyaroknak, ezzel is szeretné kifejezni a magyarok iránti tiszteletét.

Erdélyi Claudia kitért arra is, hogy Rudolf Schuster a Dankó Rádió műsorában elénekli édesanyja nótáját Az a szép címmel, emellett pedig nagy kedvence az Akácos út.

Az interjú 19 óra 4 perckor hangzik el az Az a szép - A nóta nagymesterei című műsorban.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
1-9.jpg

Emma Stone, Jim Carrey és más filmsztárok első próbálkozásai - a legviccesebb casting videók

Így indultak a legnagyobbak: Steve Carell például röhögőgörcsöt kapott a saját alakításától.
Szajki-Vörös Adél, fotó: YouTube - szmo.hu
2020. június 05.


hirdetés

Az úgynevezett audition tape mindig az első belépő egy leendő sztár számára egy adott produkcióba, de az is gyakran előfordul, hogy már befutott színészeket néznek meg ilyen formában egy szerepre. Van, aki csak beküld magáról egy felvételt, van, akit a produkciós irodában castingolnak. Nagy flash látni, amint egy színész és a szerep azonnal rátalálnak egymásra, s különösen az, amikor utólag tudjuk: ebből az első osztályú kreténkedésből vagy finom humorú alakításból sztár született.

Emma Stone - Könnyű nőcske

Stone első főszerepét kapta ebben a filmben, és otthon, saját kamerával rögzítette a felvételt, ami a filmben is hasonlóan néz ki: a hősnő, Olive videóblogban árulja el, hogy valójában mi is történt az elmúlt időszakban vele, amíg úgy tett, mintha a gimi legnagyobb cafkája lenne.

Kiderül, hogy valójában csak eljátszotta, hogy elvesztette a szüzességét és utána pénzért szexelt béna srácokkal. Stone-ra tökéletesen passzolt az önirónikus humorú és intelligens tini szerepe.

Jimmy Fallon

hirdetés

Megszámlálhatatlanul sok komikus kerül úgy a figyelem középpontjába, hogy sikerül bekerülnie Amerika vezető paródia/skeccsshowjába, a Saturday Night Live-ba. Sokan utánzásokkal próbálkoznak, így tett Jimmy Fallon is, aki a felvételen szemtelenül fiatal, és ijesztően hasonlít a hangja az Alanis Morissette-dal közben az énekesnőjére.

Ma már a saját show-jában kábé olyan szkeccsekben hülyül, amilyenekben csak akar. Biztosra ment, a meghallgatáson minden oldalát megmutatta a humorának, a zenei részek 06:13-nál kezdődnek.

Will Ferrell

Ma már óriási komikus, George W. Bush-féle utánzása előtt milliók hajtottak fejet, sőt, ha ma meglátjuk az arcát egy vígjátékban, attól röhöghetnékünk támad, ami misztikumának része. Itt épp szintén az SNL-be jelentkezett, azt érdemes megnézni, mennyi különféle személyiség megformálására képes. Ebben a videóban pedig Bushként látható:

Seth Rogen

A Felkoppintva sztárja ma már executive producer és írótársa a produkcióinak. Ezen a casting felvételen még le sem esett a tojáshéj a seggéről, de olyan monológot ad elő a jövőbeni, tervezett fűültetvényéről, hogy mindenki röhög a kamera mögött.

Rogen és a marihuána a vásznon azóta is bizalmas viszonyban vannak, az Ananász expressz pl. ezen alapult, de a Felkoppintvában is nagyokat tépett a haverjaival, akiket szintén ezidőtájt fedeztek fel.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
andfriends-karantenkoncert.jpg

A karanténkorszak első afterpartiját tartotta meg a Müller Péter Sziámi AndFriends

Négy dalt játszottak el akusztikusan a próbatermükben, közben már arra is nagyon készülnek, hogy újra „rendes” színpadra állhassanak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 03.


hirdetés

A Müller Péter Sziámi AndFriends zenekar a karanténkorszak első afterpartiját a próbahelyen tartotta meg bemelegítésképpen, és az egyre közeledő pillanatra gondolva, amikor is végre újra a virágot jelentő deszkákra állhatnak. Nem máshol és nem máskor, mint a Kobuci Kertben, augusztus 16-án.

Rögtönzött akusztikus szobakoncertet tartottak tehát, amit fel is vettek, hogy így adhassanak számot a zenekar követőinek: tévedés azt állítani, hogy Mi már leszoktunk róla, viszont jó volna Szeretni még és Ez(en) a világ(on) Százból ha egyszer jó, az már nagyon jó.

Müller Péter Sziámi így foglalta össze a történteket:

„Eltoltunk négy kedvenc számot a próbateremben. Minden steril, nyugi! – kivéve ezt a kis koncertet, ami kifejezetten érzelmes, nettó víruslegyőzésre készült.

Statisztika és logisztika: úgy gondoljuk, hogy ha egyenként mindenki betartott minden óvatossági rendszabályt, akkor egymásra se vagyunk veszélyesek – sőt. Rátok meg pláne nem. Meg mertek akkor nézni minket esetleg?

hirdetés

Köszönjük szépen. Nagyon szívesen.”

Íme a dalok:

Mózsik Imre csak sepregette a dobot, miközben Varga Orsolya zongorázott, Kirschner Péter akusztikus gitáron, Bakos Zita ukulelén, Winterverber Csaba basszusgitáron támogatta a csoportos művészeti tevékenységen alapuló eseményt, a főhős a piros kalap alatt pedig természetesen a zenekar névadója, M.P. Sziámi volt.

Ámon Tamás vágott és forgatott, operatőrként az ország legjobb koncert-hangmérnökeinek egyike, Bana Róbert, valamint Rózsa Melinda segítették a munkáját. A filmecskét Kirschner Péter rendezte, a hangot is ő rögzítette, és a zenekart is ő terelte össze a jeles alkalomra.


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!