hirdetés
tomcruise-Copy-1000x618.jpg

Egyszerűen hihetetlen, hogy Tom Cruise nem öregszik - kijött a Top Gun 2 trailere

És egy nap alatt már majdnem 10 millióan nézték meg.
Metro - szmo.hu
2019. július 19.


hirdetés

Tom Cruise-ról mostanában elég ellentmondásos híreket hallhattunk. Például azt, hogy Justin Bieber kihívta őt egy nyilvános bunyóra Twitteren, de az 57 éves szupersztár nem reagált a merész húzásra.

Vagy azt, hogy Tom megtiltotta volt feleségének, Nicole Kidmannek, hogy részt vegyen közös fogadott fiuk, Connor esküvőjén, mivel a színésznő válásukkor elhagyta a szcientológus vallást is.

Most viszont Hollywood egyik legidőtállóbb nagyágyúja olyasvalamivel állt elő, amiben - valljuk be - ő az egyik legjobb. Kijött ugyanis az 1986-os filmklasszikus, a Top Gun folytatásának első előzetese.

A film címe Top Gun - Maverick (Maverick volt a beceneve a Cruise által játszott, fiatal, szemtelen és ambíciózus vadászgép-pilótának az első részben).

A sztár elárulta, hogy rajongói harminc éve nyüstölik a vadászgépes filmlegenda folytatásáért, ezért "ideje volt, hogy szállítsam nekik."

A filmet, amely 2020-ban kerül a mozikba, a Paramount Pictures jegyzi, Joseph Kosinski rendezi, és elképesztő sztárparádé vonul fel benne.

A filmben szereplő sztárokért és a trailerért kattints.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
rtl-hirado-tv2-tenyek-1000x583.jpg

Rövidebb lesz az RTL Híradó, új hírműsort indít a TV2 a médiatörvény miatt

Már július 29-től megváltozik a két kereskedelmi csatorna hírműsorainak rendje.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. július 18.



Változások lesznek az RTL Klub és a TV2 hírműsoraiban is az új médiatörvény miatt - írja a SorozatWiki.

A nemrég elfogadott törvénymódosítás előírja, hogy jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatók (RTL Klub, TV2, M1) esti híradói augusztus elsejétől maximum 45 perc hosszúak lehetnek. Viszont megengedi, hogy bulvárosabb tartalom is megjelenjen a hírműsorokban, és nem tiltja a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyos károsítására" alkalmas, pornográf tartalmú, szélsőséges, és indokolatlanul erőszakos tartalmakat, feltéve, ha a médiaszolgáltatás titkosított formában tartalmazza a műsorszámot, és a titkosítás feloldásához olyan kódot használnak, amely garantálja, hogy 18 éven aluli néző nem láthatja az adást.

Azonban úgy tűnik, a két legnagyobb kereskedelmi csatorna nem várja meg az új törvény életbe lépésének időpontját, és már július 29. hétfőtől módosítják az esti hírműsoraikat.

Az RTL Híradónál csak annyi lesz a változás, hogy

az elmúlt másfél hétben megszokott 53 perces műsoridő helyett mostantól már csak 45 perces lesz, azaz 8 perccel rövidebb.

Viszont ugyanennyi idővel hosszabbra nyújtják a Híradó után következő Fókusz magazinműsort, amely július 29-től pontban 19 órakor kezdődik majd.

A TV2-nél ennél nagyobb lépésekre készülnek: kettébontják a Tényeket és új hírműsort indítanak.

A megszokott időpontban, 18 órakor indul majd a Tények, de az eddigi 60 helyett csupán 25 perc hosszú lesz. Ezt követően 18.30-kor Tények Plusz névvel egy új hírműsor indul.

Utóbbi - csakúgy mint most a Tények - 19 óra körül ér véget, így az esti szórakoztató műsorok időpontját nem érinti a változás - írja a portál.


KÖVESS MINKET:



hirdetés
olvas1.jpeg

5 könnyű, de igényes olvasmány, amit ha magaddal viszel a nyaralásra, nem sok időt töltesz strandolással

Egy nyaralás remek alkalom arra, hogy – a fürdés, barnulás, fagyievés és a mértékletes nappali alkoholizálás mellett – hátradőlj a napágyban és elmerülj egy lebilincselő regényben. De a nagy kérdés: mit vigyél magaddal? Segítünk!
Forrás: Inspirációk magazin, Címkép: Pexels - szmo.hu
2019. július 15.



Csorba Anita és lelkes csapata a kreatív energiáikat csak arra összpontosítják, hogy nektek érdekes és inspiráló tartalmakat állítsanak elő. Tarts velük az Inspirációk Magazin felületein!

Nyaraláskor van időd végre elővenni azt a régi klasszikust, amiről mindenkinek azt mondtad, hogy már olvastad – és persze arra is, hogy beszerezz és elolvass egy-két új megjelenést. Összeszedtünk öt könyvet, amelyeknek ott a helye a kézipoggyászodban. A kritériumok: legyen mindegyik izgalmas és szórakoztató, ezek mellett pedig értékes mondanivalóval és igényes prózával bírjon.

Főleg friss megjelenések közül válogattunk, négy könyv most nyáron jelent meg. Csak egy kakukktojás van; az egyik regény már öt éve elérhető magyarul – de főszerkesztőnk szinte minden nyáron előveszi, úgyhogy muszáj volt felvennünk a listára.

1. Blake Crouch: Hamis emlékek

Figyelmeztetés: ha ezt a könyvet viszed magaddal a strandra, hétszentség, hogy egy percet nem fogsz a vízben tölteni.

A ​valóságot emlékek hozzák létre. Erre kezd rádöbbenni Barry Sutton, a New York-i rendőr, miközben nyomozni kezd a tragikus jelenség után, amit a médiában hamisemlék-szindrómaként emlegetnek. A kór áldozatai egy olyan életre emlékeznek vissza, amit soha nem éltek le.

Helena Smith neurológus is az emlékek erejében hisz. Egész életét egy olyan technológia megalkotásának szentelte, ami segít az embereknek megőrizni a legértékesebb emlékeiket. Amennyiben sikerrel jár, bárki újra átélheti az első csókját, a gyermeke születését vagy az utolsó pillanatait a haldokló szüleivel.

Miközben Barry az igazságot keresi, egy minden betegségnél rémisztőbb ellenféllel találja szemben magát: egy olyan erővel, amely nem csak az elménket támadja meg, hanem magát a múlt szövetét is. És amikor ennek következtében elkezd megsemmisülni az általunk ismert világ, csak neki és Helenának van esélye arra, hogy együtt dolgozva legyőzzék a fenyegetést.

Tisztán emlékszem még. Pár hete történt. Éjjel volt már; sokáig dolgoztam, fáradt voltam, de gondoltam olvasok még pár percet alvás előtt. Már napok óta ott figyelt az éjjeliszekrényemen az új Blake Crouch könyv; kézbe vettem, felnyitottam – aztán két óra múlva, hajnalban csuktam csak be, mivel már a szemcsepp sem segített; akármennyire is akartam, képtelen voltam tovább olvasni. Másnap folytattam a regényt, és addig nem keltem fel az olvasófotelből, amíg be nem fejeztem.

Gondoltam egy emlék megosztásával kezdem az ajánlást – és ez nem hamis emlék, tényleg így történt. Blake Crouch technothrillerje annyira elképesztően izgalmas, hogy egész egyszerűen muszáj volt két nap alatt elolvasnom. Már az első oldaltól száguld a sztori, Crouch letisztult, sokszor egészen minimalista stílusa pedig lehetővé teszi, hogy eposzi történetet meséljen el csupán 304 oldalon.

Rendkívül csavaros, hajmeresztő fordulatokkal teli, őrülten tömény könyv, de nem fekszi meg a gyomrodat – az író kiválóan eloszlatja a történetvezetés sajátosságai miatt felmerülő kételyeket, de szerencsére sosem a cselekmény rovására teszi, nincsenek tele az oldalak szájbarágós expozíciókkal.

Rengeteg elgondolkodtató dilemma felmerül az olvasás során, és érdekes okfejtések kerülnek terítékre az emlékezésről és az időről. Persze egyik sem új gondolat, de ebben a történetben új perspektívába kerülnek. Külön örültem egyik kedvenc regényem, Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című könyvének tartalmi és szószerinti megidézésének, de emellett számos pszichológiai és kvantumfizikai értékezés is felbukkan.

Magáról a sztoriról nem szívesen mesélnék; a fenti fülszövegrészlet szerintem pont elég, de ha rám hallgatsz, ide kattintva elolvasod a könyv első 27 oldalát – utána tuti, hogy követelni fogod a maradék 277-et. ITT rendelheted meg. (Nagy László Dávid)

2. Stephen King: Joyland

Egy kevésbé ismert gyöngyszem a világ egyik legsikeresebb írójának tollából – főszerkesztőnk nyári kedvence.

Joylandben, az attrakciókkal teli észak-karolinai vidámparkban jókedvet és boldogságot árusítanak, legalábbis tulajdonosának üzleti filozófiája szerint. De azt nem reklámozzák, hogy évekkel azelőtt brutálisan megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban.

Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a magánéleti válsággal küzdő egyetemista.

Stephen Kinggel kapcsolatban talán kissé elfogult vagyok. Már tizenegy éves korom óta rajongok az írásaiért, és ha valaki megkérdezné, ki a kedvenc íróm, rögtön rávágnám a nevét. Ennek ellenére tisztában vagyok vele, hogy írt pocsék és közepes könyveket is (jelenleg 69 Stephen King könyv érhető el magyarul), de biográfiájának nagyját fantasztikusan jó könyvek alkotják. Ez utóbbi is az élvonalba tartozik – bár nincs az író legismertebb művei közt. Pedig…

A Joyland egy tapasztalt szerző érett műve a tinédzserkor végéről, az utolsó ártatlan nyárról, az első szakításról, az igazi barátságokról – és persze a halálról. Az érzékletesen megfestett tengerparti környezet, az életszerű párbeszédek, Devin bölcsességei és a finom humor szinte el is feledteti az emberrel a krimiszálat, de aztán elérkezik a feszültséggel teli, vérfagyasztó utolsó felvonás, és King megmutatja, hogy még mindig mindig kisujjában van a horror.

Felnövéstörténet, love story, klasszikus whodunit krimi és vérbeli King rémmese – rendhagyó keverék, de a regényben minden elem hibátlanul működik. ITT rendelheted meg. (Nagy László Dávid)

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
The-Lion-King_dt1_still_1-1.jpg

Már a látvány miatt megérte - megnéztük Az oroszlánkirályt

A Disney A dzsungel könyve után most elkészítette Az oroszlánkirály élethű feldolgozását is. A filmnek már a gondolata is megosztotta a nézőket, de kollégánknak tetszett.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. július 17.



Még be sem mutatták Az oroszlánkirály fotórealisztikus, számítógéppel animált feldolgozását, az internetet máris elöntötte a fanyalgás. A fanyalgók jobb esetben újságíró kollégák, akik legalább látták az elővetítésen a filmet, rosszabb esetben mezei rajongók, akik még nem is látták, legjobb esetben is csak az előzetesek alapján alakíthatták ki véleményüket.

A magam részéről nem értek egyet a fanyalgókkal.

Jó, persze, egy remake mindig előítéletet ébreszt az emberben. Főleg, ha olyan legendás animációs filmről beszélünk, mint az 1994-es Az oroszlánkirály. Nem titkolom, én is vegyes érzelmekkel ültem be a sajtóvetítésre. Ez a Disney egyik utolsó nagy klasszikusa abból a korból, amikor még eseménynek számított egy-egy új animáció megjelenése a mozikban. Ne feledjük, ekkor még nem voltak mesecsatornák Magyarországon, de másutt sem nagyon (a Cartoon Network 1992. október elején indult), ami pedig a mozit illeti, a Disney egyik konkurenciájának számító DreamWorkst 1994-ben hozták létre, tehát egyidős Az oroszlánkirállyal. A Pixar ugyan létezett, de az első egész estés animációjára (a Toy Storyra) 1995-ig kellett várni.

A Circle of Life véleményem szerint minden idők egyik legjobb filmes betétdala. Ezúttal nem Szulák Andrea, hanem Peller Anna énekelte magyarul. És szégyen vagy sem, az ismerős zenével és a gyönyörű, természetfilmeket idéző képsorokkal tulajdonképpen engem ott és akkor megvettek. Időutazás "on". Azt nem mondhatom, hogy vissza a gyerekkorba, hiszen 94'-ben már 18 voltam. Ezt a készítők is tudják. Mármint nem azt, hogy 94'-ben hány éves voltam, hanem hogy ezzel a kezdéssel nem hibázhattak nagyot. A cikk írása közben olvastam egy interjút a rendezővel, Jon Favreu-val, aki valami nagyon hasonlót mondott:

„Ha meglátom a feljövő napot és meghallom a kezdő zenét, azonnal várakozás ébred bennem.”

Magáról a történetről nincs nagyon mit mondani, hiszen 80-90%-ban megegyezik az eredetivel. Ami persze rögtön felveti a kérdést, hogy akkor mi értelme az egésznek. Számomra a csodálatos látvány az, ami miatt azt mondom, örülök, hogy elkészült ez a változat. Külön tetszik, hogy természetfilmekhez illő türelemmel hagy a rendező egy-egy átkötő jelenetet végigfutni – amikor a Zordon barlangjába tévedő egérkét követjük, vagy amikor a hangyák szorgoskodását figyeljük. Sokan kevesellték az állatok mimikáját. Én erre csak azt tudom mondani, amíg nem olvastam az erre vonatkozó kritikákat, ez eszembe sem jutott. A film nézése alatt egyáltalán nem volt ilyen téren hiányérzetem.

Azt sem lehet mondani, hogy ne lenne más ez a film, mint az eredeti változat. Hiába a szinte azonos történetvezetés és szöveg, az élethű hatású kidolgozásnak van egy furcsa eredménye: a 2019-es változat komolyabbá vált. Bár a rajzfilmben is megvannak ugyanazok az ijesztő és/vagy szomorú pillanatok, az idei animáció mégis képes ezeket eltávolítani tőlünk. Azzal, hogy a 2019-es változatban hús vér(nek tűnő) élőlényekkel történik ugyanaz, sokkal valódibb az élmény, s így a kiváltott érzések is erősebbek. A hiénák például sokkal félelmetesebbek lettek. Bár itt sem nagy IQ-bajnokok, közben azért látszik, hogy mégiscsak erős, félelmetes ragadozókról van szó, akik szemrebbenés nélkül felfalnák Simbát és Nalát. Ugyanakkor szerintem ez megmutatja ennek a technikának a korlátait is:

egy Hófehérke vagy Lilo és Sticht ugyanilyen élethű kivitelben már inkább tűnne horrorfilmnek.

Arról se feledkezzünk meg, hogy eltelt 25 év, vagyis több olyan generáció is felnőtt azóta, akiknek a régi változat már nem alapélmény, sőt, vannak olyanok is, mint az én fiam, akiknek ez lesz „Az” oroszlánkirály.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
34118855_1704384286321182_3305564980287373312_n.jpg

Főúri palotából lett az egyik legszebb rock-bástya – emlékek a Bem rakpart 6-ból

Egy Duna-parti hajdani grófi rezidencia volt évtizedeken át a budapesti ifjúsági kultúra egyik fellegvára. Pedig még saját neve sem volt, a címe vált fogalommá: Bem rakpart 6.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. július 18.



Hivatalosan az I. kerületi, majd a Budavári Művelődési Ház nevet viselte, egykor az Andrássyaké volt. 1971-ben maga Károlyi Mihályné, gróf Andrássy Katinka is meglátogatta egykori lakhelyét és tetszett neki, hogy az épületet ilyen „nemes célokra használják”.

1966 nyarán nyílt meg, pár száz méterre a Budai Ifjúsági Parktól. Az alapító „anya” Kuhajda Istvánné, mindenki „Margó nénije” volt.

Margó néniről az a hír járta, hogy egyfelől nem ismert lehetetlent – még azt is sikerült elérnie, hogy a műemlék jellegű épület egyik közfalát kiüthessék, szőnyegeket pedig egyenesen a parlamentből szerzett – másfelől pedig tiszta szívből támogatta a feltörekvő tehetségeket, szinte minden bejelentkezőnek adott egy esélyt, és hagyta, hogy a közönség döntse el: kellenek-e. Pedig a nyitónapra, 1966. június 17-re még egy 90-es évek végi beszélgetésünkkor is rémálomként emlékezett – hiába volt telt ház, a várva várt zenekar, az Atlantisz azonban nem érkezett meg, állítólag lerobbant a kocsijuk.

Szerencsére ez nem szegte sem az ő, sem a közönség kedvét, és hamarosan a Bem-rakpartot belakták a fiatalok. Ugyancsak az igazgatónő volt az, aki nem akart külön nevet a háznak, mondván, elegendő a címe is. Ugyancsak nála tört meg az akkori ifjúsági szórakozóhelyek „fehér ing és nyakkendő” kötelező viselete, és ha kellett a hatósággal szemben is megvédte „gyermekeit”, hiszen a hivatalos szervek gyakran rossz szemmel nézték az ott gyülekező „másképp gondolkozókat”, vagy a hasonlóan renitens zenészeket.

Nemcsak a zene tette híressé a Bem-rakpart 6-ot, Kuhajda Istvánné teret adott a legmagasabb kultúrának és a máshol nem szívesen látott avantgárd törekvéseknek is. A Szót kérek sorozatban olyan kezdő, későbbi kiváló művészek, alkotók léptek fel, mint a színész-költő Lukács Sándor, az operaénekes Pászthy Júlia vagy a pantomimos Köllő Miklós. Vendégül látták Örkény Istvánt, Devecseri Gábort, itt zajlott a Nemzetközi Költőtalálkozó, Nagy Lászlóval és Weöres Sándorral.

A Rakparti estéken Tandori Dezső és Latinovits Zoltán is fellépett. Itt csinált először élő műsort gyerekeknek Levente Péter, innen indult a Kaláka, sőt még vallástörténeti beszélgetéseket is szerveztek a tudomány legnagyobbjaival, Hahn Istvánnal, Komoróczy Gézával és Gecse Gusztávval. Az akkoriban legfeljebb „tűrt” kategóriába tartozó free- és avantgárd jazz legjobbjai, Szabados György, később Dresch Mihály, vagy Grencsó István is értő közönségre találtak, miként a fiatal kortárs zeneszerzők alkotta Új Zenei Stúdió is.

Az ifjú képzőművészek a Ferenczy István körben gyűltek össze. A 70-es években a Bem-rakpart az új táncház-mozgalom egyik központja lett. A magyar népzenei hagyományok felelevenítése hamar közösség-formálóvá vált, a kultúrpolitika ugyanakkor többféle szelep-szerepet is szánt neki: némi teret adott ezáltal az általában „nem kívánatos” magyarság-tudatnak, másfelől pedig arra is számítottak, hogy a táncház némileg „szelídít” a rock-ra „őrjöngőkön.” A táncházasok közül a Jánosi együttesnek volt itt a bázisa, ugyancsak itt tűnt fel a néptáncművész-koreográfus Farkas Zoltán Batyu és felesége, Tóth Ildikó Fecske.

A 2006-ban elhunyt Margó néni 1982-ig volt a ház vezetője, és néhány kirívó esetet leszámítva (tüntetésnek vették például egy március 15-én Utassy József versét, amelyben elhangzik: „a bőség kosarából itt lopnak”…) e 16 év alatt meg tudta tartani a kényes egyensúlyt a közönség igényei és a pártállami szervek elvárásai között. Pedig párttag sem volt, de 1970-ben megkapta a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést.

Az ő szárnyai alatt bontakozott ki a hozzá hasonló temperamentumú Markó Aranka, aki 1987-től vitte tovább igazgatóként a hagyományokat, jócskán kiterjesztve azokat az épületen túlra, de neki már meg kellett küzdenie a rendszerváltás utáni gazdasági bizonytalansággal. Továbbra is igyekezett távol tartani a politikát és megtartani a házat egy olyan értelmiségi rétegnek, amely, ahogy ő mondta, „bábáskodott a rendszerváltás születésében, amikor az megtörtént, átléptek rajta.”. Aranka sajnos nem adott magának hosszú életet: 49 évesen kilépett belőle…

Nincsen Bem-rockpart Mini nélkül. Innen indult Török Ádám és csapata, és 53 év után valószínűleg ők adják az utolsó koncertet, mielőtt Andrássy-múzeum lesz belőle.

Sokszor átéltem azt a pillanatot, hogy tudtam: aznap este Mini-buli van a Bem-rockparton, de nem terveztem, hogy lemegyek. Aztán, ahogy közeledett az este, úgy jártam, mint a hűséges Lassie kutya, akiben megszólal egy hang: „Itt az idő, hogy elindulj”. És ahogy Lassie elindult az iskolához kis gazdája elé, úgy mentem én le a 86-os busz megállójába, hogy aztán a budai Vigadó előtt szálljak le és lesétáljak a „szentélybe”.

Oda, ahol jól ismert zaj, jól ismert szagok és főleg arcok fogadtak. Olyanok, akikkel talán soha máshol nem találkoztam (kivéve persze a tabáni koncerteket, de hát az ugyanaz a kör…), akikkel sokszor csak egymás becenevét ismertük, de ott folytattuk a dumálást, az iszogatást, a lilahagymás zsíroskenyér-majszolást, ahol legutóbb abbahagytuk. Egyszer a 90-es években, amikor akkori lapomnál kezdtem unni, hogy a társasági rovatban minden második cikk úgy kezdődött: „Mindenki ott volt, aki számít”, elhatároztam, hogy egy Bem-rockparti buliról szóló tudósítást is így kezdek, és felsoroltam a törzsgárdából féltucatnyi becenevet. Nézett is nagyot a rovatvezető, hogy ezek meg kicsodák? „Akik számítanak a Bem-rockparton” – feleltem ártatlan mosollyal.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x