hirdetés
lll.jpg

"Egyszer csak kezedbe nyomják a valódi fegyvereket" – egy amerikai veterán Budapesten

Irak, Afganisztán, Koszovó, Panama... és most Budapest. Beszélgetés egy leszerelt amerikai katonával, aki igazán tudja, mit jelent élni. A magyar fővárost otthonai egyikének tartja.
Szöveg: Szenes Laura, fotók: Mervai Márk és Gordon saját képei - szmo.hu
2017. január 07.


hirdetés

A 48 éves Gordonnal, egy amerikai veterán katonával beszélgettem. 1988 és 2003 között megjárta Panamát, Bosznia-Hercegovinát, Koszovót, Afganisztánt is Irakot.

Torontóban él, de rendszeresen jön Európába: Németországot, ahol zenei stúdiója van, második otthonaként szereti, akárcsak Budapestet.

Tekintetéből, beszédéből két dolgot érzek nagyon erősen: az egyik, hogy valami olyasféle súlyt cipel, amelynek milyenségét legfeljebb találgatni tudnánk. A másik, hogy egészen másként értelmezi az élet, a barátság, az emberi kapcsolatok fogalmát, mint mi.img_0751k

Miért jössz rendszeresen Magyarországra?

Annak idején még dolgozni küldtek ide: Szolnokon képeztem magyar katonákat. Hétvégenként feljöttem Budapestre nézelődni. Szereztem barátokat, nagyon megszerettem ezt a várost. Így visszajárok.

hirdetés

Mi volt az első benyomásod a fővárosunkról?

18 év németországi tartózkodás után Budapest először kisebb sokkot okozott: sokkal régebbinek, ódivatúbbnak tűnt. De aztán felfedeztem, és ugyanúgy megkedveltem, mint a többi nagy európai fővárost. Berlint, Londont... Na jó, Párizsért nem vagyok oda annyira.img_0667k

Mit szeretsz annyira az európai fővárosokban?

A nyüzsgést. Hogy mindig történik valami. Vagy például ez is különbség az Államokhoz képest, hogy itt van előttem egy pohár sör, és ez megjelenhet a cikketek képein. Amerikában inkább bögréket látni a fotókon. Persze ki tudja, mi van a bögrében! :)

Úgy látom, a panamai, boszniai, koszovói, afgán és iraki útjaid nem ölték ki belőled az utazás szeretetét...

Nem bizony. Sajnos pár nap múlva vissza kell mennem Amerikába, úgyhogy ez most csak egy gyors kiruccanás volt Budapestre. Hiányozni fog!

"
Öt éve járok már ide, sok barátot szedtem itt össze. Könnybe lábad a szemünk, ha meglátjuk egymást, baráti ölelések, meg minden.

Először töltötted Budapesten a szilvesztert?

Nem, ez már a harmadik alkalom volt.

Megkérdezhetem, van-e családod?

Kétszer elváltam, nincs gyermekem. Van egy kutyám, Gordie. Ő itt él Budapesten.img_0690k

15 évig, 1988-tól 2003-ig szolgáltál aktívan. Mi következett, miután visszavonultál?

Több mindent csináltam, de főként pihentem. Zenélni kezdtem, lett egy zenei kiadóm is Stuttgartban.

Őszintén megmondom, sosem beszélgettem még veterán katonával, aki végigjárt néhány háborús övezetet. Sok minden van, amit hiába kérdeznék, nem válaszolnál rá?

Sok minden van, amiről nem beszélhetek, de azokba valószínűleg nem tudnál csak úgy belekérdezni.

2003 óta eltelt már némi idő. Hogyan látod magad, ha visszatekintesz aktív éveidre: jó katona voltál?

Átlagos. Igazából senki sem gondol úgy magára, hogy "én egy jó katona vagyok".

"
Életben vagyok. Főként ez jut eszembe, ha visszagondolok.img_0700k

Gyakran gondolsz az éles helyzetekre?

Persze. Ezernyi olyan helyzetet éltem meg, amikor majdnem meghaltam. Szerencsés vagyok, hogy nem így lett.

Vallásos vagy?

Igen, katolikus vagyok. De nem azt vallom, hogy az én Istenem mentett meg engem. A rengeteg kiképzés és az ottani, helyzeten belüli döntések mentettek meg.gggg2

Ha könyvet írnál katonai múltadról, melyik résszel kezdenél?

Panamával. Az ott töltött kábé húsz nap, a diktátor, Noriega uralma, talán a legérdekesebb emlékeim.

Mi állna a második helyen?

A "Sivatagi Vihar" hadművelet. Az nem volt semmi. Nagyon érdekes világot láttam ott. Egy rettentően zárt világ, sok-sok ősi cuccal. Mész ott, és egyszer csak megpillantasz valamit, és szólsz a társadnak, hogy "Látod azt? Mi lehet az?" Ja, hát csak egy tízezer éves zikkurat.g13

Az Arab-félsziget északi részén, Kuvait Irak alól való felszabadításáért folyó öbölháborúban, 1991. január 17-én az amerikai, a brit és szövetséges erők több hullámban támadtak iraki célpontokat. Ezzel kezdetét vette a „Sivatagi Vihar” (Desert Storm) nevű hadművelet. A háborúban jelentős számban vetettek be robotrepülőgépeket, amelyeket a Perzsa-öbölben úszó hadihajókról lőttek ki. A rájuk erősített kamerák képeit pedig tévék sugározták világszerte. A szövetséges repülők a következő hat hét alatt 116 ezer bevetésen vesznek részt, és megközelítőleg 85 ezer tonna bombát dobtak iraki katonai bázisokra, repterekre, hidakra, kormányzati épületekre, erőművekre és kommunikációs központokra. A ledobott bombák közel tíz százaléka lézervezérelt, ún. intelligens bomba volt, amelyet egy másik gépről irányítottak.

Forrás: Wikipédia

Szeretsz a múlttal foglalkozni?

Ha ilyen történelmi dolgokról van szó, akkor igen. Amikor először jártam Európában, nagy büszkén mutattak nekem ötven éves templomokat, épületeket. Ettől még persze nagyon értékesek, de aztán felfedeztem Németországban az Ulmer Münstert. Tudod, az a legmagasabb templomok egyike. Minden karácsonykor körbesétálom. És hát az ezer éves. Ezer! Egy templom!

Valóban elképesztő. És mi a helyzet a saját múltaddal? Ha visszamehetnél az időben, ugyanezeket csinálnád végig?

Hát... Torontóban nézem néha a baseball játékosokat. Nem a szó szerinti sportolói életet élik, viszont dollármilliókat keresnek. És néha azt gondolom: eh, maradhattam volna szépen ott, baseball-játékosnak. De

"
nem bánok semmit, amit tettem.

És igen, újra végigcsinálnám mindezt. Elég szerencsés ember vagyok.g14g4

Mi vitt oda, hogy katonának állj?

Iskolás korom óta az akartam lenni.

Szóval nem apai ösztönzésre vagy valami hasonló miatt választottad ezt a pályát?

Nem. Igaz, apukám Vietnámban szolgált, de sose mesélt róla. Nagyapám és a nagybátyám pedig szintén a hadseregnél voltak, pilótaként. Szóval még kisebb koromban én is azt akartam. "Jack bácsi pilóta, akkor én is az akarok lenni!" De aztán, ahogy közeledtem az egész témához és jobban beleástam magam, felfedeztem a katonasrácokat is. Tudod: húú, de menők! Viszik a fegyvert, széles a válluk, meg minden.g62

Mennyi ideig tartott a kiképzésed?

Az ejtőernyős alakulatoknál kezdtem mérnökként, akkor volt még a panamai ütközet. Utána jött egy kiválasztás, úgynevezett "21 nap a pokolban". Rengeteg súllyal kell nagyon hosszú távokat megtenned. Aztán rád tesznek még több súlyt, meg építened kell idióta dolgokat, és aztán azokat is magaddal kell cipelned.

Hogy bírtad? Volt, hogy összeestél?

Nem. Tulajdonképpen egész jó voltam! De hát tudod, azt még fiatalon csinálja az ember. És a korábbi tapasztalataim miatt ismertem például a terepeket, tudtam a térképet, ilyesmi.g5

Mit éreztél, amikor először kerültél igazi háborús területre?

Nem beszélhetnénk inkább Budapestről? :) Hát, megvan a hatása. A sok kiképzés után, ahol szigorú kontroll alatt használsz mindenféle arra való fegyvert és bombát,

"
egyszer csak kezedbe nyomják a valódi bombákat, valódi fegyvereket és töltényeket. Minden sokkal hangosabb, minden repked a fejed felett...

Milyen gyakran éreztél félelmet?

Egyfolytában. Ott mindig félsz.

Milyen érzés volt először ölni embert?

Ne kérdezd ezt.

Nem felelhetsz, vagy nem akarsz felelni?

Nem akarok.img_0712k

Rendben. Hogyan küzdöttél meg az átéltekkel később?

Dolgozni, dolgozni. Sok-sok öngyógyításra van szükség. Meg sörre... ilyesmi.

"
Amikor öt és fél éve ide jöttem, Budapestre, és találkoztam az itteniekkel, akik aztán barátaimmá váltak, na akkor épp egy nagyon mély öngyógyítási folyamatban voltam. De nem beszéltem róla senkinek.

Jó döntés nem beszélni róla egyáltalán?

Mindenkinek megvan a saját módszere. Nekem ez működött többé-kevésbé. Sokan vannak ám még itt, a városban is, amerikaiak is, akik mindezeken keresztül mentek, csak nem tudsz róla. Mert nem beszélnek.img_0644k

Mi volt a legjobb dolog, amit katonai éveidtől kaptál?

Hát, egyfelől, egész jó pénzt gyűjtöttem össze. Másfelől: a barátok, akiket szereztem. Találkozhattam most veletek! És persze... életben vagyok.

Tartod a kapcsolatot a kollégáiddal?

Igen. Facebookon, egy közös chat-csoportban ott vagyunk egymásnak. Beszélünk mindennap, és bármelyikünknek van szüksége bármire, segítünk.g9

Gondolod, hogy ti máshogy látjátok a világot, az életet?

Igen. Nekem például négy otthonom van: Toronto, Buffalo, Stuttgart és Budapest. Aztán ott van ez a republikánus-dolog: Trump megválasztása miatt most kapom néha az ívet én is, mivel republikánus vagyok. Azt tudni kell, hogy a hadsereg nagy része mindig republikánus. És igen, mi láttuk azt is, ahogyan egy háborús övezetben élő emberek egyszerűen csak hozzászoknak ahhoz, hogy naponta halnak meg közülük. Az elején még: "Úristen, lelőttek egy embert!" Aztán már húszat lőnek le egy nap, és csak legyintenek.

"
Irakban láttam, ahogy teljes nyugalommal mentek az emberek vásárolni, miközben robbant a bomba a szomszéd háztömbnél.img_0650k

Gondolom, nem is nagyon lehet ezt máshogy kezelni. Miről beszélnél még szívesen?

Hát Budapestről! Budapest miatt vagyok itt! Látom egyébként itt is, hogy mi megy. Az az általános hozzáállás mindenhol, hogy "a szomszédnak jobb".

"
Sopánkodnak az emberek: mi lesz holnap, mi lesz a jövőben? Budapesttel minden rendben lesz. Lassan halad, de rendben lesz, fejlődik.

Látod, épp ott megy egy Audi, mondom én!

Igen, csak az nem az enyém! :) Mit gondolsz a magyarokról?

Alábecsülik magukat. Ok nélkül lehúzzák a kedvüket. És azt is látom, hogy egy kicsit hiányzik a nemzeti büszkeség. Nem olyanok, mint a németek. Pedig például, ha valamilyen úszóverseny van, és magyar az egyik versenyző, mindenki felfigyel és nyújtogatja a nyakát. Hokiban is tök jók vagytok, mégsem hallani róla túl sokat. És még egy csomó mindenben vagytok jók.

"
Nyugodtan lehetne Magyarországban több büszkeség.img_0732k

Ha tetszett a cikk, nyomj egy megosztást!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
mti-sved-modell.jpg

Mindenki a svéd modellre állt át az unióban, de csak Magyarország nem tesztel, és nem tájékoztat eléggé

Mindenhol a tesztelésen és a kontaktkutatáson van a hangsúly, hiszen ezzel lehet mozgásban tartani a gazdaságot,és minimalizálni a betegek és a súlyos esetek számát. Tavasszal mentünk a többség után, de most egyelőre látványosan mást csinálunk, bár mi sem zártunk be eddig, csak kísérletet tettünk rá.
Jásper Ferenc írása, fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Jessica Gow - szmo.hu
2020. szeptember 12.


hirdetés

Amikor kitört a járvány, és hirtelen lezárt minden uniós ország, írtunk egy ilyen cikket, amelyben azt állítottuk, ez nagyon-nagyon sokba fog kerülni. Sajnos, nem tévedtünk, és még nem is tudjuk, pontosan mennyibe.

Miben más most a járvány, mint volt tavasszal?

Erre a kérdésre nagyon könnyű válaszolni: ami a vírust illeti, semmiben. De van néhány nagyon fontos különbség ugyanakkor, ami minket, uniós polgárokat illet Európában. Tanultunk a tavaszi hibáinkból, és tanultunk sokat a vírusról is. Ez nem jelenti azt, hogy mindent tudunk róla, és hogy ezzel a mindentudással felvértezve most már maximálisan kivédekezzük, és el fog tűnni. De sokkal többet tudunk már.

Tudjuk jól például, hogy ott óriásit hibáztunk, amikor pánikszerűen bezárkóztunk, és lezártuk a határokat, elvágtuk a gazdaság vérkeringését, bezártuk a boltokat, szolgáltatások mentek tönkre hetek alatt.

Csak épp akkor a kormányok félelme nagyobb volt a vírustól és a vírus keltette pániktól, mint a gazdasági-társadalmi racionalitás józansága. Jobban féltek attól, hogy jaj, a választók majd megbüntetnek, ha nem zárunk be, és inkább tönkrevágták a gazdaságot modellszámítások és a következmények felmérése nélkül. És ne mondja senki, hogy ez nem látszott, mert látszott innen is.

hirdetés

Ma ez nincs. Láthatóan sokkal nyugodtabb, sokkal felkészültebb országokat látunk, és a nyár folyamán megváltozott a közhangulat is.

Ha Orbán Viktorhoz annak az ominózus március 13-i pénteknek a délutánján megérkezett egy kutatás eredménye, hogy az emberek 70 százaléka azonnali iskolabezárást akar, akkor este bezárták az iskolákat. Nem Orbán volt ezzel egyedül így, majd minden uniós ország kb. pánikszerűen zárt be mindent, amit lehetett, eleinte a britek voltak kivételek, aztán a hollandok és a svédek. És nem volt mit Orbán szemére vetni, hisz láthatóan nem akart ő bezárni, megvárta, míg a németek, osztrákok is zárnak, és hát az a fránya közvélemény.

Ma ugyanennek a köznek a hangulata megfordult. Ma már legalább annyian vannak a szélsőséges vírustagadók, mint a szélsőséges vírusrettegők, de legalább annyian vannak, sőt szerintem többen, akik azt mondják, nem szabad mindent bezárni megint, mert még egy pár hónapos karantént nem visel el ez az ország, mint akik szerint legalább az iskolákat zárjuk be.

Sem a gazdaság, sem a társadalom, sem az egyes emberek mentálisan nem viselik már el.

Még egy átlagolasznak vagy spanyolnak is nehéz lenne eladni egy újabb lezárást, amikor brutálisat esett a gazdaságuk, és egekben a munkanélküliség, pedig ott azért volt nagyon sok drámai nap és rengeteg halálos áldozat. Hát akkor mit szóljon egy magyar, szlovák vagy cseh polgár, akiknek nem voltak koporsók az utcáin, sőt, nem is nagyon volt covidos ismerősük, sőt még az ismerős ismerőse se. És nálunk is bőven az uniós átlag felett zuhant a gazdaság, és a munkanélküliség is az egeket verdesi.

Az európai kormányok úgy döntöttek (láthatóan most már egységesen), hogy nem zárnak le, megpróbálják végigengedni a vírust ellenőrzötten a társadalmon. Odafigyelve a tavaszi hónapokban leginkább veszélyeztetett kórházi osztályokra, idős- és szociális otthonokra.

A krónikus betegekre, az elfekvőnek használt részlegekre, a sokszor infernális állapotban lévő öregotthonok lakóira, azokra, akiket nem sikerült megvédeni tavasszal. Mi, szerencsésebbek pedig viseljünk maszkot, tartsunk távolságot, mossunk és fertőtlenítsünk kezet, ez elég lesz. Meg ne jöjjön össze 500 embernél több, ha nem muszáj. (Persze nálunk egy Szuperkupa döntőjére muszáj 20 ezer is…)

Nahát, hogy ez ismerős valahonnan? Hm, mintha valakik ezt ajánlották volna a többi európai országnak? Hogy voltak oxfordi tudósok, akiknek a tanácsait aztán nem fogadta meg végül a brit kormány, és volt egy Hollandia, ahol még ma sem kötelező a maszkviselés sem, cserébe senki nem mászik bele a másik aurájába?

És hát a legfontosabb: ez lett végül a svéd modell.

Ők eleve nem értették, miért nem ezt csinálja mindenki, egyeztetve, ellenőrizve, sokat tesztelve, stb. És igen, sokan meghaltak ott is, és ők sem elégedettek ezzel, de ha látjuk, hogy ott is főként az előbb említett gócpontokban szedte az áldozatait a krónikus és idős betegek köréből a vírus, mint ahogy nálunk és minden nyugat-európai országban is, akkor még ijesztőbb a tavaszi pánikbezárás. Pláne, ha a mostani adataikat nézzük.

Mondok egy másik fura, de talán mégis értelmezhető adatot. A KSH szerint az első 7 hónapban 4 ezerrel csökkent tavalyhoz képest az elhunytak száma. Ebben benne volt az enyhébb influenzajárvány (amibe eddig is ezrek haltak bele minden évben, csak ez eddig senkit nem érdekelt), de a különös az, hogy júniusban és júliusban is nagyot csökkent a halálozások száma. Hát ez meg hogy lehet? Élünk a gyanúperrel, hogy valószínűleg az áll a dolgok mögött, hogy kitakarították rendesen a kórházakat meg az idősotthonokat, sosem látott tisztaság és sokszori fertőtlenítés lehet mindenhol. És hát nem véletlen ürítették ki a kórházakat sem tavasszal, nem, nem megölni akarták a betegeket. Dehogyis. Épp ellenkezőleg. Mindenki tudta, hogy Magyarországon bizony a kórházak voltak a gócpontjai a fertőzésnek…

Tehát most a kormányok csendben és suttyomban a svéd modellre álltak át, sokat tesztelve, kontaktokat kutatva, egészségügyet felkészítve a várható következményekre. És elkezdődik a tanév is szépen sorban mindenhol. Igyekeznek mindenkit maximálisan tájékoztatni, jóval kisebb már a rettegés, a félelem. És jóval nagyobb az átérzett személyes felelősség.

A kormányok sokkal jobban tartanak azoknak a haragjától, akik nem viselnék el a bezárást, mint a vírustól továbbra is rettegőkétől, egyszerűen azért, mert az utóbbiak jóval kevesebben vannak, és még kevesebben lesznek, ha elveszti még pár millió ember a munkahelyét. Az emberek többsége azt várja a kormányától, hogy védje meg a betegeket és az időseket, teszteljen sokat, szűrje ki a fertőzötteket, de mindezt úgy, hogy ne omoljon össze a gazdaság, és ne szűnjenek meg a munkahelyek. Ezért cserébe a legtöbben hajlandóak maszkot viselni, távolságot tartani, kezet mosni. Ne higgyük, hogy csak a Fidesz-kormány mér folyamatosan.

Ami viszont tényleg hazai specifikum, az a továbbra is teljesen kaotikus, esetleges és akárhonnan nézzük, átláthatatlan és ezért totálisan értelmetlennek tűnő tesztelés (bár a magasabb esetszámok azt mutatják, hogy sokkal több van nominálisan, mint tavasszal, de ez az iskolanyitással is összefügghet), valamint a tájékoztatás és a korrekt információk szinte teljes hiánya. Hadd ne hozzak példákat Észak- és Nyugat-Európából, felesleges. A britek legújabb célja az, hogy ha akarja, minden ember minden reggel meg tudja nézni, hogy fertőzött-e vagy sem. Ehhez képest ma Magyarországon 30 ezer forint egy PCR-teszt, és még csak most gondolkodtak el azon, hogy hatósági árasítani kellene… Majd ha lesz olyan mérés, amely szerint az emberek tömegesen ingyen akarják teszteltetni magukat, akkor bizonyára másnap lesz ingyenes teszt is.

Mindazonáltal persze Magyarország és az Orbán-kormány is felkészültebb, mint tavasszal, nincs pánik, bár azért szeptember elsején sikerült – egyedül az unióban - lezárni a határokat, jól rá is koppintottak a németek, osztrákok a fejünkre, hogy ezt azért nem kéne. Fel is puhult az egész rögvest, bár az őszi-téli turistaszezont így is kicsinálja.

Sokkal több információja van a kormánynak, mint pár hónapja, csak az a kár, hogy ezeket jórészt megtartja magának, és nem osztja meg az állampolgáraival.

Nem az Operatív Törzs hiányzik, hisz ki figyelt már rájuk pár hét után, hanem a megnyugtató és okos információosztás, a lehető legtöbb emberhez eljutó tájékoztatás. Pedig erre nálunk a rendszerváltás óta nem látott arzenállal rendelkeznek. Ennek aztán következménye a vírustagadók számának ugrásszerű terjedése, és nehéz úgy maszkviselésre meg minden másra rábírni az embereket, ha március óta összevissza hadoválnak a kormányban és környékén. Meg időnként az ellenzékben is.

Persze nem mindenki beszél zöldségeket. Ha az ember nem bogarászik utána, nem hallgatja meg időnként a független sajtóban Szlávik Jánost például, azt gondolná, hogy megint kinyíltak a pokol kapui, és most aztán megint óriási második vagy hányadik hullám jön, és mindmeghalunk. Holott például az infektológus is jó ötletnek tartja az iskolák kinyitását, ha másért nem, azért, hogy megtudjuk, hogy terjed a fiatalok körében a vírus, mert erről eddig kevés tudomásunk volt. És hogy a másodlagos adatok egyáltalán nem olyan szörnyűek, nyugalom van, oda kell figyelni, tesztelni és kontaktot kutatni.

Ja, hogy pont az iskolanyitást nem sikerült kellő információval és tájékoztatással megoldani, hogy senkinek gőze nincs arról, hogy most akkor milyen protokoll is van, ha lett egy covidos gyerek az osztályban? Nem, nem kell lezárni az egész várost, mint a kínaiak, résen kell lenni, teszt, kontaktkutatás, mondja az infektológus.

Ja, hogy pont ezt nem csináljuk, vagy nem kellő mennyiségben? Hogy még az államtitkár is összevissza beszél, ha megkérdezik teszt és kontaktkutatás ügyben?

Mert mi vagyunk Európa punkjai, nálunk értelmezhetetlenebb információk már csak Szerbia és Fehéroroszország felől jönnek, de hát gondolom, csak nem ők a minta, meg ők el vannak foglalva fontosabb dolgokkal is, mint a járvány…

Most azt ne is feszegessük, mert egy másik cikket is megtöltene, hogy miképp kezeltük mi a gazdasági válság pusztítását, meg, hogy mennyi zsé ment el lélegeztetőgépekre (biztos vagyok benne, hogy több, mint értelmes gazdaságtámogatásra), hogy a britek csak az éttermek túlélésének támogatására annyit vagy többet költöttek, mint mi munkahelymegőrzésre összesen. Csak az éttermek, ok? Hogy mennyire alulbecsülte a kormány (és pláne az MNB) a várható zuhanást, miközben mindenki azt mondta, és ma is mondja, hogy 2008 semmi nem volt ehhez képest…

Na de mi lesz ősszel és télen?

Valószínűleg egy uniószerte alkalmazott húzd meg-ereszd meg politika, esetleg hosszabb téli iskolai szünettel, de a gazdaság nem fog leállni. A válság ma már jobban pusztít, mint a vírus, és jövőre is fog, mert ez az év már kuka, ahogy be is árazta a piac.

Azt sem tudjuk még, mi lesz, ha a szeptembertől (már most is) megjelenő egyéb vírusok, amelyek sorban követik egymást, a coviddal együtt hogy viselkednek (ezért sem jó becsukni az iskolakapukat). Akinek gyereke van, tudja, hogy képesek áprilisig, ha nem is folyamatosan, de igen sokszor betegek lenni, nátha, köhögés, láz, vagy ezek kombinációi, hogy a hányós-fosós vírusokról ne is beszéljünk. És ott van az influenza, ami decembertől jön, és orvos legyen a talpán, aki meg tudja majd különböztetni (pláne telefonon) a gyerekeknél a koronavírustól. És nem tudjuk, hogy a szülők, tanárok, akik szintén el-elkapták eddig ezeket, de rá se rántottak, mert hát „egy náthával nem megyek betegre”, ők hogy viselkednek majd, de hogy többségük nem akar és nem is tud otthon maradni home-schoolingozni a gyerekkel, az biztos.

A kormányok tudják, hogy ebből a gazdasági válságból már nem fognak jól kijönni, nem akarnak még egy vírusválságot a nyakukba, még egy durva zuhanással. Óvatosak lesznek. Legalábbis a többség. A többieknek meg lesz futballmeccs.

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
jocobacsi.jpg

Jocó bácsi: „Tesztelik végre a beteg, lázas gyerekeket, tanárokat, vagy csak menjen haza, és #maradjotthon?”

Több kérdése is van a kihirdetett kötelező iskolai lázmérés kapcsán. 'És ez nem negatív hozzáállás, nem panaszkodás. Szimplán gyakorlatias, reális kérdések. Semmi más' - írja Balatoni József pedagógus.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 12.


hirdetés

Jocó bácsi már több posztban is foglalkozott az idei iskolakezdéssel, a koronavírus-kezeléssel, az oktatással és a pedagógusokra háruló feladatokkal.

Most az egyre jobban terjedő koronavírus-fertőzés miatt elrendelt hőmérőzés kapcsán írta meg a véleményét a közösségi oldalán.

"A miniszterelnök úr az Operatív Törzzsel közösen döntött ma arról, hogy október 1-től kötelező a lázmérés az iskolába lépéskor reggel.

Természetesen elfogadom, hisz valahogy szűrni kell a betegeket, védeni kell az egészségeseket. Csak halkan mondom, pár napja azt adta utasításba a tankerület, hogy nem lehet lázat mérni. Akkor most hogy is van ez?

hirdetés

De ezért még lenne még néhány kérdésem...

1. Ki fogja reggel a közel 500, de máshol akár 1500 diákot meglázmérni?

2. Amíg a lázmérés zajlik, addig mindenki kint fog állni, végeláthatatlan sorokban, másfél méterre egymástól?

3. Mivel is fogják mérni? Az iskolák többsége kapott egy, azaz EGY darab érintkezés nélküli homlokhőmérőt, ami azért nem a legmegbízhatóbb szerkezet...

4. Mi lesz azzal a gyerekkel, aki lázas? Haza kell küldeni? El kell különíteni?

5. Ha haza kell küldeni, és a szülő nem tud érte jönni, akkor mi lesz a gyerekkel? Hisz be nem engedhetjük.

6. Aki mér, annak ugye közel kell mennie. Kap védőruhát? Vagy minden nap más ember kerül 500-1500 diákkal kapcsolatba?

7. Tesztelik végre a beteg, lázas gyerekeket, tanárokat, vagy csak menjen haza, és #maradjotthon?

8. Nekem van jogom lázat mérni? Egyáltalán lehet úgy lázat mérni, hogy azt mások látják?

9. A melegebb hőjű gyereket ki kell emelnünk a többiek szeme láttára? Van erre jogunk? Nem fogják utána rossz szemmel nézni az adott gyereket a többiek?

Lehetne egyszer úgy meghozni egy rendelkezést, hogy

- megvannak hozzá a megfelelő feltételek (eszköz, ember)

- reálisan megvalósítható legyen

- részletesen ki van dolgozva az is, mi történik ha

- nem nekünk kell kitalálni mit és hogyan???

De most komolyan.

És ez nem negatív hozzáállás, nem panaszkodás. Szimplán gyakorlatias, reális kérdések. Semmi más.

Security Check Required

null


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
woman-in-white-long-sleeve-jacket-shopping-for-fruits-3962291_b-1000x710-2.jpg

Tényleg nyugati szintre drágultunk? Megnéztük a skóciai élelmiszerárakat és ledöbbentünk

Megkértem egy barátnőmet, aki hat éve Skóciában él, fotózzon le pár alap dolgot bevásárláskor, árcédulával. Aztán megnéztük ugyanezeket itthon. Persze ez csak szemezgetés. De azért...
Hargitay Judit. Címkép: Pexels - szmo.hu
2020. szeptember 18.


hirdetés

Szerintem nincs ma ember Magyarországon – hacsak nem valami áldott buborékban él –, aki ne szembesülne nap, mint nap a (fogalmazzuk finoman) megszokottnál jóval nagyobb iramban emelkedő árakkal. Most az alapvető élelmiszerekről, háztartási "kellékekről" beszélek, amelyek nélkül nem lehet meglenni, ha van járvány, ha nincs. Tehát szó sincs luxusról.

Amikor másfél éve meglátogattam a barátnőmet Skóciában, már akkor feltűnt, hogy az egyik legismertebb és legolcsóbb üzletlánctól házhoz rendelt nagybevásárlás-pakkban (ott megszokott a netes nagybevásárlás) szinte teljesen a magyarországival megegyező árú élelmiszereket láttam.

Kíváncsi lettem, hogy is áll ez most. A barátnőm ezen a héten, egész pontosan szeptember 16-án, szerdán küldte át az alábbi fotókat. Én és két kollégám tegnap és ma reggel készítettük itthon a többit.

Elvárás volt, hogy a lehető legolcsóbb termékeket keressük meg, egy-két kivétellel, ahol a minőség felülírta az árat (márkanevet nem írok, de körülbelül mindenki ismeri az üzletláncokat, amelyekben a képek készültek). Az árakat a Magyar Nemzeti Bank mai középárfolyamán számoltuk át angol fontból (395 forint).

Ez persze nem reprezentatív felmérés, inkább csak szemezgetés, de azért sokatmondó. Először is kell hozzá néhány alapadat.

hirdetés

Skóciában a minimálbér 8,72 font óránként, tehát 3444 forint. Ha felszorozzuk egy havi átlagos munkaidőre, 551 ezer forintot kapunk.

Egy háromszobás (1 nappali, két háló, külön konyha, fürdőszoba) lakás Glasgow egyik szép, zöld elővárosában havi 600 fontot visz el, ez 237 ezer forint. Ebben benne van a bérleti díj, az önkormányzati adó (amely tartalmazza a korlátlan vízhasználat díját), valamint a többi rezsi.

A márciusban kezdődő COVID-kijárási korlátozások miatt ott is többen megszorultak, elvesztették az állásukat, félmunkaidőre küldték őket, a magánvállakozók bevétele is kiesett. Ők mind, valamint a főiskolai, egyetemi hallgatók is egyéni megítélés szerint, de havonta átlag több száz fontra rúgó (mondjuk 300 font az körülbelül 120 ezer forint) keresetkiegészítést, vagyis tulajdonképpen ingyen adományt kaptak az államtól. A múlt hónap végéig még biztos kapták, a többit a jövő dönti el.

És akkor nézzünk most néhány árat.

15 darabos tojás – 1,18 font, azaz 466 forint. Itthon 10 darabos tojás – 549 forint.

1.

2.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
korhaz-apolo-egeszsegugy-sziv-pixabay.jpg

„Mélyen meg vagyunk döbbenve” – támogatás helyett most „agressziót, méltatlan kritikákat és számonkérést” kapnak az egészségügyi dolgozók

„A járvány második hulláma idején nem kérjük, hogy etessetek, nem kérjük, hogy szépítsetek, csak annyit kérünk, hogy szeressetek” – írják a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Facebook-posztjában.
A címkép illusztráció: Gerd Altmann/Pixabay - szmo.hu
2020. szeptember 20.


hirdetés

Megrendítő és egyben nagyon megható posztot tettek közzé a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Facebook-oldalán.

"Nem kertelünk, mélyen meg vagyunk döbbenve. Míg a járvány első hulláma alatt felfoghatatlan támogatást kaptunk a magyar társadalomtól, most a második hullám elején agresszióval és méltatlan kritikákkal, számonkérésekkel találkozunk"

- kezdik a posztot, amelyben leírják, hogy szombaton rendőrségi feljelentést is kellett tenniük egy bent fekvő gyermek édesapjának agresszív fellépése miatt.

"Egy bent fekvő gyermek édesapja nem volt hajlandó megállni a járvány megfékezése céljából felállított szűrési ponton. Az ott dolgozó kollégák, hiába mondták, hogy látogatási tilalom van érvényben, az elkövető félrelökte a biztonsági őrt, majd berohant az épületbe és meg sem állt a Gyermekszív Központ második emeletéig. A biztonsági őr itt utol érte és felszólította, hogy tegyen eleget az Intézet COVID-19 protokolljában előírt szűrési kötelezettségének és vegye fel - az ingyenesen biztosított - szájmaszkot. Az illető erre sem volt hajlandó, sőt, megütötte a szolgálatot teljesítő kollégát."

hirdetés

A posztban azt is hozzáteszik: az elmúlt napokban nem ez volt az egyetlen fájó történés, ugyanis a járványügyi helyzet miatt bevezetett eljárásrendekért is több kritika érte őket.

"Higgyétek el, minden intézkedésünk a nálunk gyógyulók és gyógyítók érdekét védik. Az emberi életnél nincs fontosabb, a járvány második hulláma minket sem kerül el, a szív-és érrendszeri megbetegedéssel küzdők pedig a legveszélyeztetettebbek. Mi szívvel dolgozunk!" - fogalmaznak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!