hirdetés
ivan_stiller.jpg

Egyre nagyobb képtelenségeket hisznek el az emberek

Tudatlanság, haszonszerzés, vagy szimpla rosszindulat miatt terjednek inkább az álhírek? Az Urbanlegends.hu szerkesztőjével beszélgettünk.
Láng Dávid, címkép és az első két fotó: Stiller Ákos - szmo.hu
2016. február 09.


hirdetés

Marinov Iván 12 éve írja és szerkeszti a legnagyobb hazai legendavadász oldalnak számító Urbanlegends.hu-t. Egyre táguló profiljába ma már a hoaxoktól az internetes csalásokon át a más médiumokban megjelent tévedésekig minden beletartozik.

Cikkeivel senkit nem akar meggyőzni: az oldalt inkább egyfajta útmutatónak szánja a források értékeléséhez, az egymással ellentétes nézőpontok összevetéséhez, valamint ahhoz, hogy felfedezzük mindennapi félelmeink esetenkénti irracionalitását. Elmesélte azt is, hogyan göngyölíti fel a témákat, mivel járhat hosszú távon, ha valaki csak a Facebookról tájékozódik, és van-e szerinte esély manapság arra, hogy egy álhír tömegpánikot okozzon.

– Mennyire 21. századi jelenség a városi legenda?

– Kétségtelen, hogy az internet elterjedése erős katalizátor volt, hiszen közelebb hozta az embereket, és rettentően felgyorsította az információáramlást. Ugyanakkor ez az egész valójában sokkal ősibb dolog:

"
történeteket mindig is meséltek, csak régebben inkább a kocsmában, vagy a kapuba kiállva terjesztették őket, nem Facebook-megosztások útján.

– Téged mikor kezdtek el ezek foglalkoztatni?

hirdetés

– A történetmesélés már gyerekkorom óta jelen van az életemben: apám rengeteget anekdotázott és anekdotázik a mai napig, ez megalapozta érdeklődésemet a jó sztorik iránt. Ami a blogot illeti, az Urbanlegends.hu története az e-mailes lánclevelek hőskorában kezdődött, valamivel több, mint egy évtizede. Ezek biztos mindenkinek megvannak, akik használtak internetet a kétezres évek elején. Legkönnyebben a nagyon hosszú, több száz karakteres tárgysorról, a rengeteg címzettről, az indokolatlanul sok nagybetűről, felkiáltójelről és helyesírási hibákról lehetett felismerni őket. Tartalmilag pedig a "Bill Gates kétszáz dollárt ad neked a vagyonából, ha továbbküldöd ezt a levelet", vagy "ennek a beteg kislánynak három dollárt utal a Microsoft minden továbbítás után" szinten mozogtak.

Ezek elég keményen tele tudták tömni az ember postaládáját néhány nap távollét után is, így elkezdtem visszaküldözgetni őket a feladóknak, mondván "te ezt tényleg komolyan gondolod?" Egy idő után belefáradtam ebbe, és mivel épp akkoriban kezdtek megjelenni az első hazai blogszolgáltatók, a freeblog.hu-n elindítottam az Urban Legends elődjét. Ez volt 2004 májusában. Akadtak megingásaim, például amikor fél napot dolgoztam egy bejegyzésen, majd elolvasták pár tucatnyian. De mielőtt ráuntam volna, elkezdtek jönni a pozitív visszajelzések, hogy hiánypótló az oldal és mindenképp folytassam. Így alakult, hogy azóta is csinálom.

urbleg

– Mi volt a következő tipikus formátum a továbbküldős lánclevelek után?

– Egyértelműen a Facebook népszerűvé válása hozta a legnagyobb robbanást, ott tényleg bárki elindíthatott bármit. De még ezelőtt a blogok elterjedése is fontos tényező volt. Hirtelen mindenki tartalomgyártóvá vált, a klasszikus média mellett rengeteg új és nehezen ellenőrizhető hírforrás jelent meg.

Névjegy

Marinov Iván 1976-ban született Budapesten. Végzettségét tekintve szociológus-közgazdász. 2000 óta újságíró, korábban főszerkesztő-helyettesként dolgozott az Internettónál és a hvg.hu-nál, jelenleg pedig a HVG Business Extra magazin szerkesztője.

2003 óta blogol, 2005-ben pedig – két társával – egy könyvet is írt Legendavadászat címen. Szabadidejében könyveket fal, fut, kosárlabdázik és kosárlabdát néz, valamint vörös–fehér csapatok fanatikus rajongója.

– Hogy találod meg a témákat, amikkel foglalkozol? Tudatos kutatómunkát végzel, vagy csak szembejönnek veled?

– Szerencsém van, mert a lassan 40 ezer facebookos követőmtől folyamatosan kapom a tippeket. Mellesleg az oldal profilja is folyamatosan bővült az idők során: alapvetően minden olyan dologgal foglalkozom, amiről az emberek beszélnek, illetve ami engem érdekel. Ha a kettő találkozik (és nagyon sokszor találkozik), különösen élvezem a munkát.

A városi legendák mellett kezdettől fogva stabil pontnak számítanak az oldalon a hoaxok és átverések, a tudományos és történelmi tévhitek, de beleférnek a médiában megjelent félreértések és az internetes csalások is. Szóval nagyon vegyes a tematika: amiről úgy gondolom, hogy segíthet az embereknek tisztán látni, azt megírom.

– Mekkora a saját és a máshonnan átvett anyagok aránya?

– Ez mindig a szabadidőm függvénye. Az Urbanlegends.hu mellett egy negyedévente megjelenő print magazint szerkesztek, és a leadási időszak környékén kevésbé van időm belemenős kutatómunkára. Ilyenkor ritkábban is frissül az oldal, és több a fordított vagy szemlézett tartalom. Szerencsére az évek során sok forrást összegyűjtöttem, úgyhogy bőven van honnan válogatni. Amikor azonban két lapszám között van néhány hét szünetem, jobban el tudok mélyedni egy-egy témában.

urbleg4– Hogyan írsz meg egy cikket?

– Első lépésként mindig utánajárok, hogy az adott témával foglalkoztak-e már máshol a világban. Ha igen, az megkönnyíti a dolgom: elég rámutatni, hogy az adott átverés már máshol is terjedt, szinte szóról szóra, és már ott sem volt igaz. Ha sehol nem találok nyomot, akkor jön a következő fázis – utána kell járni. A legfontosabb ilyenkor a józan ésszel való gondolkodás, illetve olyan pontot keresni a történetben, ami könnyen megfogható, ellenőrizhető.

Ha például egy fizikailag teljesen nonszensz állításra támaszkodik a sztori, nagy a valószínűsége, hogy átverésről van szó. Egy másik fontos eredmény, ha sikerül bizonyítani, hogy az adott történet keringetése mögött valamilyen érdek húzódik – például egy gerillareklám vagy propaganda.

– Volt olyan hoax vagy álhír, aminek első látásra te is bedőltél?

– Nem akarom magam tévedhetetlenként pozicionálni, én is ember vagyok. Ezen kívül azzal is tisztában vagyok, hogy ismereteink folyamatosan változnak, az úgynevezett tényekből pedig gyorsan túlhaladott tudás lesz.

Az Urbanlegends.hu bejegyzései az adott időpontban rendelkezésre álló forrásokból készülnek, így előfordulhat, hogy idővel idejét múlttá válnak. Ezen úgy tudok segíteni, hogy folyamatosan figyelem a feldolgozott témák utóéletét. Pillanatnyilag nagyjából 1700 cikk van a blogon, igyekszem az egyes témákat elraktározni a fejemben, és ha bármelyik kapcsán új részletbe botlok, azt hozzácsapni a régi anyagokhoz.

Csak egy példa: a blog indulásának évében még bátran leírhattam, hogy nincsenek mobilvírusok. És ha olyanok még ma sincsenek, amilyenekről az akkori lánclevelek tudósítottak, az okostelefonok térnyerésével sok minden változott. Ettől persze még az akkori körlevelek visszamenőleg nem lesznek igazak.

urbleg3

A Nyugati téri felüljáró legendája: tényleg nem ért össze a két félhíd, és a tervező öngyilkos lett emiatt? A bejegyzésért KATT IDE. (Kép forrása: Fortepan)

– Milyen motivációi lehetnek annak, aki elkezd terjeszteni egy kamu történetet? Inkább a tudatlanság, vagy a szimpla rosszindulat, esetleg a haszonszerzés játszik bele?

– Nem mindegyik ilyen sztori tudatos dezinformáció. A legendák, átverések egy részét az motiválja, hogy közvetítésükkel az emberek hangot adhatnak elrejtett vágyaiknak vagy félelmeiknek. Rengetegen félnek ezen kívül az ismeretlentől, és barátaik figyelmét is fel akarják hívni a potenciális veszélyforrásokra. Ezek sokszor alapvetően jó szándékú figyelmeztetések, rosszabb esetben irracionális félelmet keltenek a társadalomban, jobb esetben viszont csak terjesztőiket járatják le tájékozottabb ismerőseik előtt.

A másik véglet, amikor különböző oldalak tudatosan terjesztenek álhíreket. Ennek két fő vonulata van: az egyik a felívelőben lévő megélhetési dezinformálás, amikor is a kamuoldalak üzemeltetői a kattintásokból származó reklámbevételekre mennek rá, hihetetlen sikerrel. Egy-egy kamu sztorival több ezer, sőt akár tízezer megosztást is össze lehet hozni. A másik ágat nem kell magyarázni, sokkal régebbi a története: ez a propaganda, amikor is valaki egy bizonyos ügy érdekében az alaptalan információk keringetésétől sem riad vissza.

Egyébként az is érdekes kérdés, miért hisznek el emberek olyan teljesen képtelen álhíreket, amelyek nemcsak, hogy elsőre nevetségesek, hanem ráadásul egyetlen Google-kereséssel elérhető a cáfolatuk. Erről nemrég olvastam egy tanulmányt:

a többség egyszerűen megszűri az információkat, és csak azt fogadja be, ami az ő véleményét tükrözi vagy alátámasztja. Rettentően beszűkült a tájékozódás, különösen amióta nagyon sok embernek a közösségi oldalak jelentik az egyetlen információforrást.

Azt pedig nagyon könnyű beállítani, hogy a Facebook csak a nekünk tetsző dolgokat mutassa. Úgyhogy egyfajta csapdahelyzet alakult ki.

urbleg2

Egy friss hoax: tényleg hatástalanítani lehet az autózárat egyetlen pénzérmével? A bejegyzésért KATT IDE.

– Mi lehet ennek a hosszú távú hatása?

– Szerintem egy idő után az emberek ráébrednek majd arra, hogy érdemes kilépniük ebből a körből, és meghallgatni az övékkel ellentétes véleményeket is. Mert ha nem, abból egy nagyon csúnya egymás mellett élés alakulhat ki. A magam eszközeivel én is azért küzdök, hogy minél több embert tegyek nyitottá a sajátjától eltérő nézőpontok megismerésére. Az oldal ars poeticájában sem állítom, hogy amit leírok, az az Egyértelmű Igazság. A hangsúlyt inkább arra helyezem, hogy mindenki láthassa az adott dolog másik oldalát, majd az egész kép alapján eldönthesse, miben hisz.

– Szerinted van esély manapság arra, hogy egy hoax akkora pánikot okozzon, mint mondjuk Orson Welles 1938-as, ufótámadással riogató rádiójátéka, a Világok harca?

– Érdekes, hogy szóba hozod ezt a sztorit, mert erről is van egy bejegyzésem. Ma már valószínűbbnek tűnik, hogy igazából nem volt országos, utcára rohanós pánik a rádiójátékot követően, ezt a szóbeszédet csak a nyomtatott sajtó terjesztette el. A rádió előrenyomulása ugyanis elég hátrányosan érintette a hirdetési bevételeiket, ezért ezzel a módszerrel akarták komolytalanná tenni az új médiumot. Persze voltak, akik megijedtek, de hogy tízezrek vonultak volna utcára, az erős túlzás.

Ma is előfordul, hogy egy álhír sokkal gyorsabb ütemben terjed és többekhez jut el az interneten, mint a cáfolata, országos pánikra ugyanakkor szerintem nincs túl nagy esély. De ettől függetlenül tény, hogy

minden felfokozott helyzetben (lásd például legutóbb a párizsi merényleteket) szinte az első percben megjelennek a nagyon vad összeesküvés-elméletek és álhírek, amelyek aztán a közösségi médiában őrült sebességgel terjednek.

Ráadásul rengetegen anélkül osztják tovább, hogy ténylegesen elolvasnák, elég hozzá nekik egy adott esetben direkt hatásvadász cím.

urbleg6

Tényleg tömegpánikot okozott a Világok harca rádiójáték? A bejegyzésért KATT IDE.

– Mennyire fér bele itthon, hogy egy komoly médium akár poénból, akár más okból kamu sztorival álljon elő? Az Indexnek például utólag tisztáznia kellett a kitalált chemtrail-pilótával készített álinterjúját.

– Ha onnan nézzük az esetet, hogy az ilyesmi hosszú távon megerősítheti az adott összeesküvés-elmélet hívőit, akár károsnak is nevezhetjük. A tévhiteknek és a városi legendáknak ugyanis van egy olyan érdekes tulajdonságuk, hogy ha agyunkban elraktározunk egy kamu sztorit és mellé a cáfolatot, utóbbi sokkal gyorsabban kikopik a memóriánkból. Tehát megvan az esélye annak, hogy idővel még egy leleplezett sztorira is igaz történetként emlékezzünk. Ráadásul ezt a chemtrailes sztorit Pataky Attila nemrég már kész tényként adta elő az egyik kereskedelmi csatornán, és a műsorvezető se nagyon tette helyre a dolgot.

Másrészről viszont mégsem tudom hibáztatni az Indexet. Jó poénnak tartottam már megjelenése pillanatában, és utólag is; ennyi fricska mindenkinek bele kell, hogy férjen. Ezen már nem sok múlik, enélkül is rengeteg ostobaság jelenik meg a neten, és ez legalább vicces volt. Úgyis csak azoknál van esély rá, hogy átmenjen a cáfolat, akik hajlandóak gondolkodni, de nem mindenki ilyen.

– Utóbbiaknak növekszik a száma?

– Nem hiszem, hogy egyre többen lennének, inkább csak jobban látszódnak az interneten. De közben meg mintha a másik oldalon lévők, a gondolkodni vágyók száma tényleg szaporodna. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy a témaötletek mellett kész megoldásokat is küldtek nekem, mivel az olvasók eleve utánanéztek a különböző csatornákon.

urbleg5

Fotó: László Éva Lilla

– Mik voltak szerinted az eddigi leghajmeresztőbb kamu sztorik, amik nagy karriert futottak be?

– Nehéz lenne toplistát összeállítani, de azt látom, hogy egyre meredekebb történeteket vesznek készpénznek az emberek.

"
Olyan témák bukkannak fel, amikhez öt-tíz évvel ezelőtt hozzá se nyúltam volna, akkora képtelenségnek tartottam őket.

De amikor már tizenöten kérdeznek rá ugyanarra, kénytelen vagyok foglalkozni vele. És még csak az sem igaz, hogy a kultúrkör befolyásolná a terjedést: egy-egy sztori ugyanúgy képes tarolni Európában, Amerikában, vagy a világon bárhol. Úgy tűnik, az emberek eredendő félelmei függetlenek származásuktól.

– Anyagilag mennyire kifizetődő neked a blog írása?

– Nem tudok megélni belőle, de a hirdetésekből azért van némi bevételem. Inkább mellékállásnak mondanám, mindazonáltal napi szinten sok időt töltök vele – legyen szó témakeresésről, cikkírásról, vagy a kommentek és az üzenetek megválaszolásáról. Ha órabérre lebontva nézném, az jönne ki, hogy nagyon nem éri meg foglalkozni vele, de mivel ez egyfajta hobbi, nem végzem el ezeket a számításokat.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
mti-balaton-1.jpg

Így lehet második hullám, avagy mit felejtettünk el tavasz óta

A szerző lement a Balatonra és ledöbbent, aztán megírta.
Szajki-Vörös Adél, fotók: MTI, Varga György - szmo.hu
2020. augusztus 12.


hirdetés

A nap süt, körülölel. A víz megnyugtat, lehűti a forró agyat. Idén nyáron  legtöbben sehová máshová nem vágyunk - kivéve, aki nem, de azt most hagyjuk -, csak egy hideg csobbanásra és egy tenyérnyi zöld fűre, ahová utána lehanyatlunk. Mi is erre vágytunk (a vegán jégkrémmel együtt), ezért két hétvégén megnéztünk két balatoni strandot. És csobbantunk és lehanyatlottunk, és fagyiztunk és napoztunk. Baromi jó, ez kell ilyenkor a munkától hét közben felturbózott agynak. Azzal az icipici sötét felhővel a fejünk felett, hogy közben körülöttünk kering egy világjárvány, amit nem látunk, mert kék a víz, süt a nap és istenien olvad a fagyi.

Ki így, ki úgy védekezik ellene, hogy ne kapja el, amitől márciusban még rettegett, de a legtöbben mintha megfeledkeztek volna róla, hogy itt lebeg felettünk ez a felhő, mert annyira süt a nap. Én ezt láttam a Balatonnál, és nem mondom, hogy nekem sem volt olyan pillanatom, hogy baszki, kit érdekel, megvéd az UV. Ahogy egy általam nagyra becsült háziorvos mondta egy meglepő pillanatban februárban: "Mindannyian Isten kezében vagyunk." Ilyenkor Isten kezébe helyezzük magunkat, de nem mindegy, hogy a saját kezünk ügyében van-e kézfertőtlenítő. Gyerekek, én a strandokon csak orgiát nem láttam a hétvégén, de lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé oda. Mindenki mindenkivel összedörgölőzik - jee - , akkora a tömeg, és bár az intimitás és érintés barátja vagyok, és erről eszembe is jutott Harry Styles szuper száma, na de azért ácsi, azt éreztem. Igen, én is ott voltam. De próbáltam vigyázni, amire lehetett.

A témával jelenleg foglalkozó szakemberek szerint nem árt az óvatosság, közeleg a második hullám, ha már el nem kezdődött. A Balaton partja tökéletes helyszín arra, hogy erről megfeledkezzünk. És mindkét strandon úgy láttuk, megvannak a feltételei annak, hogy elkapjuk a koronavírust, amennyiben éppen arra jár. Mert azt legalább mindannyian beismerjük, hogy nem tudjuk, épp merre jár. Itt van Tom Hanks, nálam szimpatikusabb, és tök jól elmondja, hogy csak a megtanult 3 dologra (maszk, távolságtartás, kézmosás) kéne figyelni:

Mert lehet a vírus a tünetmentes kiszolgáló kezén, aki épp az előbb tüsszentett bele, csak épp mi nem láttuk, amint a lángosunkat óvatosan tartja, miközben gondosan megkeni tejföllel és jó étvágyat kíván. Lehet, hogy lesz második hullám, de lehet, hogy nem. De hogy ugyanúgy vigyáznunk kell egymásra, mint márciusban, áprilisban és májusban, az egészen biztos. És az idősekre, a szüleinkre, a nagyszüleinkre, a barátaink szüleire, meg a nagyszüleire, és Micimackó barátaira, rokonaira és ismerőseire és Nyuszi üzletfeleire.

Ha azonban nem akarunk egymásra vigyázni - innentől jön az ironikus rész, a félreérthetetlenség kedvéért, amit ne vegyetek komolyan, csak parázzatok, amin jó, ha paráztok -, gyorsan összeállítottam egy listát arra az esetre, ha a második hullámra törekszünk, mert az első is olyan könnyen elsült (ugye alig páran haltak meg...):

hirdetés

- Ne mossunk kezet szappannal gyakran, különösen ne azután, ha valahonnan hazaérkeztünk. Minek? Úgyse leszünk betegek. Maximium hordozók, de az meg úgyse derül ki.

- Ne használjunk készpénzhasználat után kézfertőtlenítőt és lehetőleg minél közelebb hajoljunk embertársainkhoz, ha beszélgetünk - legfőképp azokhoz, akikkel nem egy háztartásban élünk, hiszen olyan ritkán találkozunk -, és ha köhögnünk vagy tüsszentenünk kell, ha szabad levegőn vagyunk, ha nem, ne fogjuk vissza magunkat!

- Ha rokonainkkal találkozunk, esetleg esküvőre vagy nagyobb rendezvényre megyünk, bátran puszilkodjunk, azaz hagyjunk nyálas nyomot mások arcán. Puszi mindenkinek, így gyakorlatilag olyan, mintha egy láncban egyszerre valamennyien végigsmárolnánk egymást. Nincs is ennél szebb. Szeressük egymást.

- Üljünk rá nyugodtan a nyilvános vécére és semmiképp ne fertőtlenítsünk kezet a strandon a belökős fém-beengedőkar megfogása után. Ahol én jártam, nem is volt ilyen lehetőség amúgy, úgyhogy nem is kell ezen problémázni feleslegesen.

- Ne mossuk túl a gyümölcsöket és a zöldségeket. Nemcsak a szalmonellát vagy egyéb rengeteg féle fertőzésokozó kórokozót kerülhetnénk el mondjuk így - mert nemcsak a koronavírus veszélyes, egy jó kis hepatitis is becsusszanhat így nyáron - , de hát mit parázzunk folyton mindenen?! Mire való különben az immunrendszer?!

- Semmiképp ne ügyeljünk fürdőszobánk - vécénk és mosdókagylónk tisztaságára. Ne! Nem kell túl gyakran kimosni azt, pláne ilyen klóros büdös dolgokkal gyakran fertőtleníteni, a víz úgyis lemossa, amit kell. Vagy nem? Á, mindegy.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
kepatmeretezes_hu_20200801_150937-1000x750.jpg

Ciki feküdni, ciki, hogy sajnálnak – az elefántlábú fiúnak azt ígérték, gatyába rázzák

Kanalas Dávid ma tölti huszadik születésnapját. Alig egy hete vált ismertté, van már orvosa, remény egy fővárosi albérletre és arra, hogy pár hónap múlva rendesen öltözhet, és végre dolgozhat.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Másfél hete Budapesten, az utcán találkozott Varga Brigitta a 20 éves fiúval. Dávid épp megpróbált segítséget kérni. Voltak, akik adtak pénzt, de egyedül Brigi állt meg beszélgetni. A nő innentől kezdve minden nap azon dolgozott, hogy a fiú soha többet ne kolduljon. Ő azt mondja, ez volt az első próbálkozása, de ez olyan szégyen, hogy soha többet nem is tenné.

Brigi megmozgatott mindent, amit tudott és elérte, hogy Dávidot kórházba vigyék. Ott találkoztunk az első napon mindhárman. Egy hatfős szobában kényelmetlenül üldögélt az elefántlábú fiú a karjából lógó csővel. Nagyon várta a nővért, aki megszabadítja a rákapcsolt üvegtől.

“Ez a vízhajtó megtette hatását, szaladhat is a mosdóba” – mondta az ápoló, és Dávid sietősen elindult, de a szaladás erős túlzás volt.

Brigi addig sem pihent, amíg Dávid távol volt, megkérdezett mindenkit a teremben, kinek hozhat egy forró csokit.

A fiú mosolyogva jött vissza, hogy már sokkal jobb, megérkeztek a szülei is látogatóba, úgyhogy lemehetünk az udvarra. Lift csak felfelé volt, lefelé lépcsőzni kell, de az neki dupla annyi idő, mint egy átlagembernek, mert minden lépcsőre rá kell állnia két lábbal. Nem kapaszkodik, de láthatóan nem könnyű a teher, amit cipel.

hirdetés

Pedig azt mondja, hogy kiskamaszként még imádott focizni. Akkor picit kisebb volt a lába, de a lelkesedését semmi nem törte meg. Kikönyörögte a testnevelés tanárától, hadd játsszon ő is. Sőt, volt hogy biciklizett is. Egy csúnya hegben őrzi az emlékét. Amíg leértünk, kiderült, hogy volt egy barátnője is, de a részletek még titokban maradtak.

A tiszakarádi szülei a pici húgával, a nővérével és az ő férjével jöttek.

Dávidot a vízhajtó újabb kitérőre kényszeríti. Anyja, Ibolya mesél, hogy eddig még senki nem tudta elmondani, hogy miért beteg a fia. Mivel a 14 éves lányának is ugyanez a problémája, a nagyszülőket is vizsgálták, de választ nem kaptak.

Azt mondja, olyan nehéz éveken vannak túl, hogy volt, hogy 35 kilóra fogyott. 10 hónapja, 14 évvel a legkisebb gyerek után - egy kis boldogságnak - megszületett Leila, mindenki kedvence.Húsz éve is nagyon örült a babának, de azonnal keserűvé vált minden.

“Dávidon nem látszott semmi probléma, de elvitték vizsgálatokra, és azt mondták, hogy beteges. Rögtön Miskolcra vitték kezelésekre Sárospatakról.”  - idézi a kegyetlen hónapokat.

Fél évig csak látogathatták a gyereket.

Akkor az apa Pestre járt dolgozni, hogy legyen elég pénzük a sok utazásra és a másik két gyerekre, a nagyfiára és a nagylányára.

Fél év után hazavitték Dávidot, de kiderült, hogy diétáznia kell, és azokhoz nem tudta megszerezni az összetevőket. Akkor újabb fél évig kórházban volt a kisfiú.

A speciális étrend később is gond volt, Dávid a sárospataki kisegítő iskolába került, kollégista volt, ott megkapta, ami kell. Próbálták minden nap hazavinni, de kiderült, csak arra van pénz, hogy hetente menjen haza.

Hat éves volt Dávid, amikor megszületett a húga, Vanessza, hasonló problémákkal. Sokszor már együtt vitték őket  kezelésekre.

Tiszakarádról Miskolc 100 kilométer, oda bejárni nehéz volt. Ha menni kellett vérvételre, hasi ultrahangra, röntgenre, masszázsra, gyógyfürdőbe, akkor hármasban mentek, Ibolya is bent volt velük:

“Egy hét lett volna a vizsgálat, de elkaptak valami fertőzést, lett belőle 3 hét. Ez sem volt könnyű, de

a legrosszabb az alsó, felső végbéltükrözés. Dávidnak többször is volt. Napokig nem ehettek, Vanessza úgy kelt fel, hogy vért hányt.

Túlságosan felfújták őket. Azt mondták, segít ez a vizsgálat, de abból sem lett semmi.”

Az anya sírva idézi fel, hogy mindkét gyerek bent feküdt, fogta a kezüket, és remegve várta az ébredésüket.

A visszabicegő fiú is jól emlékszik ezekre az időkre:

“Majdnem meg is halt a kislány, úgy meggyomrozták magyarul mondva, hogy alig kapott levegőt.”

A terhes Szandi átveszi a kislányt. Ő 3 éve él Pesten, épp most költöznek el egy nagyobb albérletből, mert amióta kiderült, gyereket vár, csak a férje fizetéséből élnek, és folyamatosan segítik a családot is. Most olyan pici albérletbe mentek, ahova nem tudják befogadni az öccsét, a látogató szülőknek is haza kell menniük.

Brigi kitartó munkájának köszönhetően egyre többen ismerték meg Dávid helyzetét, és azt ígérte neki egy magánrendelő, a Lymphline, hogy ingyen javítanak az állapotán. Márton Tímea, nyirokterapeuta szerint pár hónap alatt napi kezelésekkel nagy változást lehet elérni.

“Azt mondták, hogy gatyába ráznak, és felvehetek elegáns nadrágot és rendes cipőt is” – fogalmaz  Dávid mosolyogva. Nagyon hiszi, hogy megváltozhat az élete.

Neki most itt kellene maradnia. Kapott már egy ajánlatot egy lakásra, de a részletekre még várni kell, addig csak álmodoznak. A fiú azt szeretné, ha a szülei is feljöhetnének az imádott húgával. Az otthon közmunkásként dolgozó apa is többet tudna a fővárosban keresni, és Ibolya is tudna dolgozni, ha a kicsi bölcsődében lenne vagy a lánya is vállalná olykor.

A munka és kezelés mellett Budapesten lenne minden a diétához is.

“Itt bárhol meg tudom venni a barna kenyeret, a nulla százalékos joghurtot, a kókuszzsírt, a hústerméket, mindent, ami kell. Tiszakarádról Sárospatakra vagy Sátoraljaújhelyre kell menni bevásárolni. Az orvosok meg? Itt tegnap 4 helyen voltunk. Ez olyan hihetetlen. Vidéken ez négy hónap” – mondja az anya. Azt mondja, neki a család a mindene.

“Nekem ez így tökéletes, ahogy van. Azt szeretném, hogy együtt élhessünk, az apjuk, meg ők mellettem lehessenek. Nem lehet, hogy ők ne lehessenek nekem. Pici koruk óta nevelem, szenvedek, mindegy, hogy nyomorultul, de én nem dobtam el őket. Nekem soha egyik gyerekem sem feleselt még soha. A nagyfiam, a 22 éves is minden nap felhív. Nagyon összetartó család vagyunk.”

Dávid nagyon szeretne dolgozni, ő is a családért.

“Ha sikerülne kigyógyulni, szeretnék én segíteni anyáéknak, mert kiskorom óta ők segítenek. Nekem olyan nagy öröm lenne, ha tudnék apuval dolgozni.”

Igen halk szavú apja nem kételkedik ebben:

"Ő mindig szeretne menni dolgozni kézzel-lábbal. Elvittem metszeni, gallyat kaparni, de láttam, hogy nem megy, fáj a lába. Nagyon segítőkész.”

Ibolya tart most egy kicsit a kudarctól:

“Félek, hogy beindul egy folyamat, és mivel nem bírok albérletet fizetni, nem tudunk létesülni.”

Ők hazautaztak, aztán napokig Szandi, a nővér hozta a friss ételeket, Brigi és én látogattam.

Egyik nap nem aludt Dávid.

“Elkap a görcs, akkor kimasszírozom. Van, hogy annyit gondolkodom, hogy éjszaka is ébren vagyok. Miért vagyok ilyen? Nem tudom. Pedig bennem olyan akarat van.”

Egy beteg odajött, pénzt kért, kiderült, Dávid már segített neki korábban. A szobájában volt egy amputált lábú beteg, vele mindig megosztotta az otthonról kapott ebédjét.

“Jó napot!” – köszön rá egy idegen. Visszaköszön mosolyogva, és odasúgja, hogy mindenki ismeri, sokan mondják, hogy a médiából.

Egy újabb napon összezavart volt.

Van remény, hogy a kórházban segítenek, vagy talán a magánrendelőben, de most olyan bizonytalan minden.

Most nincs mélyponton, de volt.

“Régen fel akartam magam húzni a sok ideg miatt. Mi az ok? Ez az élet. A fiataloknak van barátnőjük, dolgoznak. Folyton feküdni, semmit nem csinálni, az ciki. Az is ciki, hogy sajnálnak meg az is, hogy idegenektől kapok segítséget. A családtól sem várom el.”

Volt egy szerelme Dávidnak is, még az iskolában. De amikor elballagtak, nem mehetett meglátogatni, mert messze volt. Aztán elköltözött a lány, és azóta sem tudja, hol van. Szerinte ez volt az igazi.

Meglátja, hogy az orvos épp távozik, próbál rohanni, hogy beszéljen vele, mikor tudnak egyeztetni a sorsáról. Abban maradnak, hogy majd hétfőn. A doktor utánakiabál, hogy addig is boldog születésnapot!

Nehéz, mert a szülők az utolsó pillanatig küzdöttek, hogyan jöhetnének fel hozzá a nagy napra, de nem sikerült.

Jaj, de boldog lennék, ha a családdal lehetnék! – mondja, de azzal vigasztalja magát, hogy ez is csak egy nap, majd lesznek napok, amikor együtt lehetnek.

Ha megteheted, az alábbi számlaszámra utalhatsz adományt Dávidnak: 11773205-00567343 (OTP, Kanalas Dávid)

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
tuntetok-feheroroszorszag-mti-ap-foto.jpg

Nincs internet, a mobilok sem működnek Fehéroroszországban – egy magyar férfi beszámolója

Olvasónk nemrég hagyta el Belaruszt, elmondása szerint már kijutni sem volt egyszerű az országból.
Címkép: MTI/AP - szmo.hu
2020. augusztus 11.


hirdetés

A Szeretlekmagyarorszag.hu olvasója üzleti úton volt Fehéroroszországban, nemrég lépte át a fehérorosz-lengyel határt. Megosztotta velünk, hogy mit tapasztalt az országban, miután kihirdették Aljakszandr Lukasenka elnök elsöprő győzelmét a vitatott tisztaságú elnökválasztáson.

"Már vasárnap távozásra szólították fel a külföldi állampolgárokat. A fővárost tegnap hagytam el, mivel a szállodát, ahol laktam bezárták. A repülőtér elérhetetlen volt. Egy itteni ismerősöm szervezte meg, hogy busszal eljuthassak Lengyelországba mielőtt a határokat lezárnák"

- írja Sándor nevű olvasónk, aki azt is megemlítette, hogy Szvjatlana Cihanouszkaja ellenzéki elnökjelöltet hétfő este óta nem látták.

"Vannak olyan hírek is, hogy letartóztatták, de a legutóbbi információ az, hogy Litvániában van"

- tette hozzá.

hirdetés

Nemrég Linas Linkevicius litván külügyminiszter a Twitteren megerősítette, hogy az ellenzéki elnökjelölt valóban elhagyta Fehéroroszországot, és Litvániában tartózkodik.

Olvasónk szerint ugyanakkor

"a kampánystábjából viszont többeket letartóztattak, állítólag több nőt is kopaszra nyírtak a fogdában."

Sándor arról is beszámolt, hogy nincs internet és a mobilok sem működnek sok helyen.

"Az internet nem működik, sok helyen a mobilok sem, nincs térerő. A kereskedelmi csatornák is beszüntették adásukat, csak az állami média sugároz, amely nemrégiben Orbán Viktor gratulációjáról is tájékoztatott."

Orbán Viktor gratulációjáról ugyanakkor nincs hivatalos információ. A hvg.hu hétfőn több csatornán is megkereste a kormányt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök gratulált-e a vasárnapi választáson újraválasztott Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnöknek. Kérdésükkel keresték a Kormányzati Tájékoztatási Központot, illetve a kormányfő sajtófőnökének, Havasi Bertalant is, de egyik helyről sem kaptak választ.

Olvasónk szerint nemrég Lukasenka is megjelent a tévében.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
asexualunsplash.jpeg

„Azt hiszik rólunk, hogy félünk a szextől!” – Interjú a Magyar Aszexuális Közösség ügyvivőjével, Sulyok Viktóriával

Egy olyan szexuális irányultság, amikor az emberek nem élnek át szexuális vonzalmat, de nem azért, mert megtagadnák maguktól a földi gyönyörök ezen fajtáit, szimplán csak nem születik meg bennük.
Gubán Mária, fotó: Unsplash - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Június 24-i SzeXerda videójában Hevesi Kriszta lerántja a leplet az aszexuálitásról. A szexuálpszichológus missziója, hogy szexuálisan felszabadítsa a magyar embert. Teszi ezt könyveken, beszélgetéseken, valóságshow-kon és bulvárcímlapokon keresztül.

Az „Aszexualitás” névre keresztelt videó viszont nem sok választ ad, felszínesen kapargat egy sokkal többrétű és mélyebb témát, és a legkevésbé sem enyhít azon a társadalmi problémán, amit az aszexuális emberek láthatósága vagy elfogadása jelent. Sejtet ráadásul olyan háttérben meghúzódó okokat, mint a gyermekkori traumák, elfojtott emlékek abúzusról. Bár igyekszik nagyon óvatosan és finoman fogalmazni, mégiscsak félretájékoztat.

Hevesi egy 2018-as interjúban az aszexualitás egyik okaként még a fiatalok pornónézését nevezte meg. Így joggal lehet az az érzésünk, hogy a pszichológus kreatív módon, de elég impulzívan, és minden konzisztenciát nélkülözve nyilatkozik erről az alternatívnak számító szexuális orientációról.

A Magyar Aszexuális Közösség ügyvivőinek végül elege lett az aszexualitást övező negatív és megalázó sztereotípiákból. Június 26-án nyílt levelet írtak a pszichológusnőnek, amit még e-mailen is elküldtek neki. Egyelőre nem érkezett válasz.

De mi is az aszexualitás? A Wikipediánál nem kell messzebbre menni, hogy az ember tisztába kerüljön az alapokkal.

hirdetés

Egy olyan szexuális irányultságról beszélünk, amellyel jellemezhető személyek nem élnek át szexuális vonzalmat, de nem azért, mert megtagadnák maguktól a földi gyönyörök ezen fajtáit, szimplán csak nem születik meg bennük.

Ha eddig eljutottunk, akkor most bonyolítsuk meg kicsit a dolgokat!

Sem a rövid nyílt levélből, ami helyesbítésre szólította fel Hevesit, sem pedig a Wikipediáról nem derül ki pontosan, mi is az az aszexualitás, és mégis mi fán terem egy aszexuális. Ezért Sulyok Viktóriát, a Magyar Aszexuális Közösség egyik ügyvivőjét hívtuk segítségül.

Viktória 36 évesen jött rá, hogy aszexuális. „Először heterónak hittem magam, mert az az alap. Aztán rájöttem, hogy nem érdekelnek a férfiak, akkor azt hittem, hogy leszbikus vagyok. Majd felismertem, hogy a férfiak és a nők pont egyformán érdekelnek – semennyire. Akkor biztos biszex vagyok!”

Először, félve attól, hogy támadások érik, inkább névtelenül és arctalanul tevékenykedett, majd rájött, sokkal fontosabb számára az, hogy segítsen másoknak abban, számukra ne nyúljon ilyen hosszúra a felismerés folyamata.

Aszex vajon mi?

„Hevesinek az a legnagyobb problémája, mint mindenki másnak, hogy nem veszik külön fogalomnak a libidót és a szexuális vonzalmat. A libidó annyi, hogy begerjedsz, és ki akarsz elégülni. Szexuális vonzalom pedig az, hogy ránézek egy emberre, és ezt az egészet vele akarom megélni” - mondja Viktória.

Ezen kívül, az osztottvonzalom-modell alapján elkülöníthetjük még a romantikus vonzalmat a szexuálistól.

„Azt belátjuk, hogy van szexuális vonzalom anélkül, hogy romantikus érzések lennének mögötte. Rád nézek, és le szeretnék veled feküdni, de ettől még nem leszek beléd szerelmes. Ez miért ne működhetne fordítva is? Szerelmes vagyok beléd, de nem szeretnék szexelni veled.” Ez a kétféle vonzalom pedig, ha van, és az egyén nem aromantikus vagy aszexuális (tehát se romantikus, se szexuális vonzalomra nem képes), akkor különböző nemű emberek felé, más-más irányokban is megnyilvánulhat.

„Vannak olyan barátaim, akik aszexuálisok, tehát nem éreznek szexuális vonzalmat, de homoromantikusok, szóval a saját nemükbe szeretnek bele” - szemlélteti Viktória.

De előfordulhat az is például, hogy egy biszexuális ember heteroromantikus, tehát a szexuális kapcsolat mindkét nem vonzó tagjaival beleférhet számára, de romantikus szerelmet csak ellenkező nemű iránt tud érezni. A szexuális és romantikus vonzalom persze ezerféle kiszerelésben jöhet, a-tól a pánig, mint különféle színű, de mégis tökéletesen összeillő matrjoska babák.

Traumák miatt?

„Egy heteroszexuális nő nem lesz attól aszex, hogy megerőszakolják. Lehet, hogy egy darabig félni fog a szexualitástól, a férfiaktól, lesznek emlékbetörései, de attól ő még heteró marad, és a férfiakhoz fog vonzódni.

Nem tudok pontos számokat, de talán minden ötödik nőt megerőszakolnak élete folyamán, az aszexuális emberek pedig csak a társadalom 1%-át teszik ki. Ez sokkal kisebb arány.”

És azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy a mai tinik nagy része viszonylag korán találkozik az első pornójával, rossz élmények is előfordulnak mindnyájunk életében, a társadalom nagy része viszont még így is alloszexuális (avagy képes megélni szexuális vonzalmat, és még szexel is).

„Sok alloszex ember sem szexel – vagy nincs partnere, vagy túl stresszes az élete. Ezért van az, hogy megőrülök, amikor alloszex barátaim rám néznek, és azt mondják, hogy nahát, én is aszex lettem, már négy hónapja nem szexeltem a csávómmal!” Ergo attól sem leszel aszex, hogy épp nincs nyerő szériád.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem válhat valaki „menet közben” aszexszé.

„Én hiszek abban, hogy az emberi szexualitás fluid. Előfordulhat, hogy valaki a kezdetekben biszexuális, majd leszbikus lesz. Én így születtem, de elképzelhetőnek tartom, hogy valaki aszexszé válik az élete során.” Fejti ki Viktória azokra az elméletekre támaszkodva, melyek szerint az ember szexualitása igenis változhat az idők folyamán.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!