hirdetés
orvos-publicdomainpictures.jpg

Egyetlen lélegeztetőgép mellé 30 egészségügyis kell – egy magyar orvos arról, miért terheli túl a rendszert a koronavírus

Az aneszteziológus doktor elmagyarázza, mitől olyan pokoli munka a megsokszorozódott esetek ellátása a kórházakban, kicsit jobban a folyamatok mögé láthatunk.
Címkép: illusztráció (Public Domain Pictures) - szmo.hu
2020. március 20.


hirdetés

Lovas András aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos írása a koronavírus-járvány kapcsán az egészségügyi dolgozók munkájáról és a betegellátásról, amely az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű Facebook-csoportban jelent meg.

"Csak egy lélegeztetőgép

A hosszú posztok nem hasznosak a Facebookon, hiszen senki nem olvassa végig őket. Most mégis tollat ragadtam és itt írok, mert talán a figyelmet itt tudom a legjobban megragadni. Célközönségem az újságírók, akik eddig is rengeteget segítettek abban, hogy az 1001-en történő eseményekről hitelesen tájékoztassák a lakosságot.

András vagyok, elsősorban orvos, másodsorban aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos. A mai este, a COVID-19 járvány kapcsán, az utóbbiról, azaz a szakmámról, a hivatásomról, a kritikus állapotú betegek ellátásáról szeretnék részletesebben írni.

A 2019 decemberében, a kínai Hupej tartományban kitört SARS-CoV-2 vírus okozta járvány elérte a vén kontinenst, Európát is. Most éppen régiónk egyik legfejlettebb gazdasági közösségében, a milánói székhelyű Lombardiában tombol, a főleg oxigén hiányos légzési elégtelenséget okozó vírus. Utóbbi miatt egyre több szó esik az intenzív osztályok szerepéről, ahol a gépi lélegeztetés folyik, mint elsődleges szervpótló és támogató kezelése a tüdőgyulladásnak. Így jogosan merül fel a lakosságban, hogy minél több lélegeztető gép van, annál több ilyen, légzési elégtelenségben szenvedő beteget tudunk gyógyítani.

hirdetés

És máris álljunk meg itt egy szóra!

Az intenzív terápiás szakma gyógyít a lélegeztető géppel? A válaszom, sajnos nem. Ugyanis a lélegeztető gép „csak” olyan eszköz a kezünkben, amellyel átmeneti időszakra tudjuk támogatni egy részlegesen kiesett szerv, jelen esetben a tüdő működését, addig, amíg azt a beteg saját szervezete meg nem gyógyítja. Ebben kiemelkedő szerepe van a kritikus állapotba esett páciens immunrendszerének, illetve, ha a légzési elégtelenséget egy kórokozó hozza létre, akkor az arra adott gyógyszeres kezelésnek.

Nem is tudnám ezt máshogy szemléltetni, mint egy komplex katonai támadással. Ahol a levegőben megjelenő bombákat tonna számra szóró légierő a gyógyszeres kezelés, ami a szárazföldi haderőt, azaz a saját szervezet védekező rendszerét támogató és egyben kiegészítő terápia.

Rossz hírem van, jelenleg a COVID-19 betegségben bizonyított hatóerejű, gyógyszeres, vírus ellenes bombázó terápia nem létezik. Marad a tüdő támogatása, a gépi lélegeztetés, míg a szervezet magához nem tér, vagy a küzdelmet feladva, végleg el nem pusztul.

A tüdőnk az igen összetett emberi testben csak egy, de nagyon fontos szerv, mely biztosítja az összes sejtünk számára, hogy kielégítő mennyiségben oxigénhez, azaz üzemanyaghoz jusson. Amikor az emberi testben súlyos aránytalanság lép fel a létfontosságú szerveket alkotó sejtek üzemanyag kereslete és a tüdő, illetve a keringés által biztosított üzemanyag kínálat között, azaz jelen estben az oxigén kereslet és kínálat között, akkor alakul ki a sokk állapota és kerül kritikus helyzetbe a szervezet.

Mit is jelent ez? Gyorsabban vagy lassabban leáll a 6 létfontosságú szervrendszer, melyen az intenzív terápiás orvos folyamatosan rajta tartja a szemét. Az üzemanyag hiányában elpusztulnak a szöveteket és szerveket alkotó sejtek, sorban, de leginkább egyszerre mondja fel a szolgálatot az oxigén felvételt és széndioxid leadást biztosító tüdő, a vérkeringést biztosító szív, a vizelet kiválasztást biztosító vese, a gondolkodást, mozgást, vegetatív funkciókat felügyelő központi idegrendszer, a „petrolkémiai” üzemünk a máj a mögötte álló bélrendszerrel és a vörösvértesteket, fehérvérsejteket, illetve vérlemezkéket termelő csontvelő.

Piff, paff, puff, egy két óra és egy évtizedek óta egyensúlyban levő rendszer a szakadék szélére sodródik és a mélybe zuhan, elindul a kritikus állapot okozta pusztulás. Amennyiben a beteg időben kórházba kerül és ott ezt a folyamatot a kollégáim időben észreveszik, úgy még van remény.

Orvostársaim a felderítők a frontvonalban, akik a figyelmeztető jeleket észlelve megindítják a segítséget, illetve a beteg kritikus állapotát felismerve, az intenzív osztályhoz fordulnak segítségül. Ebben a pillanatban lép be a kórház legrosszabb állapotban lévő betegeit kezelő intenzív osztály, melyről immáron oly sokat hallhatunk az észak-olaszországi események kapcsán. A súlyos, oxigén hiányos légzési elégtelenség miatt gépi lélegeztetés indul, a keringési elégtelenséget gyógyszeresen, illetve mechanikusan, pumpák segítségével támogatjuk, a testen kívülre vezetve, megtisztítjuk a vért a nem működő veséket pótolva, hasonlóan támogatva a májat is, nyugalomba helyezzük a központi idegrendszert, illetve vénásan adagolva pótoljuk a kieső vörösvértest és vérlemezke hiányt. Azokkal a vörösvértestekkel és vérlemezkékkel, melyeket a véradások során a lakosság biztosít a beteg társaik számára.

Mindez egy rendkívül összetett folyamat, mely akár heteken át tarthat, támogatva és pótolva a kieső szerveket, míg az, az eszközös és gyógyszeres segítséggel magához nem tér. Sok esetben sajnos még így is a szervezet veszít, a gyakran gyorsan előrehaladó folyamatokat nem sikerül utolérni.

Nem egyszer meghozva azt a drámai döntést, amikor a legmodernebb orvostudományi eszközök mellett is úgy látjuk, a beteg menthetetlen, a további intenzív terápiának érdemi haszna már nincs. Talán ez a legnehezebb pillanat egy kritikus állapotú beteget ellátó számára, amikor napokon át végzett megfeszített kezelést követően ki kell mondania, nincs tovább.

Összedugjuk a fejünket a kollégákkal, hogy ne maradjon kétség bennünk, majd a legközelebbi hozzátartozók alapos felvilágosítását követően megkezdjük az életvégi ellátást. Ekkor a hadsereg levonul a csatatérről, visszavonulnak a bombázók, csönd telepszik az emberi testre, melynek immáron már csak egyetlen dolgot szeretnénk biztosítani, egy végtelenül mesterséges környezetben, a fájdalommentes és humánus halált.

Ezeket a sorokat olvasva is naponta százával halnak meg így az olasz, európai polgártársaink. A fentieket átgondolva vegyük észre, megelőzni sokkal könnyebb, mint egy ilyen komplex folyamatot fenntartani heteken át!

Ahol egy beteg melletti lélegeztető gép csak egyetlen orvosi eszköz, azt kiegészítve szükség lehet még a vesét és májat pótló dialízis gépekre, a milliliter/óra pontossággal gyógyszereket adagoló infúziós pumpákra, melyekből egy beteghez akár 6-7 darab is kell, a táplálásukat és folyadék terápiájukat biztosító készülékekre, a megfigyelésüket biztosító monitorokra, a vért keringtető mechanikus pumpákra, a szervezet váladékait elvezető csövekre… és még szinte végtelenül sorolhatnám.

Mindezt pedig nővérek, dietetikusok, gyógytornászok, gyógyszerészek, pszichológusok, intenzív terápiás orvosok működtetik és egészítik ki a szaktudásukkal a nap 24 órájában, a takarító személyzet tucatja tevékenykedik láthatatlanul az osztály folyosóin. De ez csak a hangyaboly egy része. Hiszen, a teljesség igénye nélkül, a betegek számára laborok tucatjai végzik a kémiai analitikusok, röntgen asszisztensek végzik el a képalkotó vizsgálatokat, mikrobiológusok vadásszák az intenzíves orvos által küldött mintákban a kritikus állapotot okozó vagy már szövődményként kialakuló kórházi fertőzéseket létrehozó kórokozókat, beteghordók viszik a mintákat, sebész nyitja fel az intenzív osztályon fekvő, gyomorlukadást elszenvedő beteget, plasztikai sebész korrigálja a felfekvés miatt kialakuló fekélyeket, pszichiáter gyógyítja a kezelés miatt létrejött poszttraumás stresszt. És még csak egyetlen COVID-19 betegről beszéltünk, valamint az őt ellátó 30 fős egészségügyi személyzetről.

És ne feledjük! Más, a mostani koronavírus járvány miatt nem érintett, kritikus állapotú beteg, legyen az szívinfarktusos, súlyosan égett, közúti balesetes, vérmérgezésben szenvedő, agyvérzést szenvedett, szervátültetésre váró vagy mérgezett, jelen pillanatban is a fentiekhez hasonló ellátást kap az év 365 napjában, 24 órán keresztül.

Hazánkban, Magyarországon jelen pillanatban erre csak egyetlen szolgáltató képes, az pedig nem a magán, hanem a társadalombiztosítás által finanszírozott közegészségügy. A KÖZ, EGÉSZSÉG, ÜGYE. Becsüljük meg és védjük a benne a dolgozókat! Vigyázzunk magunkra és előzzük meg a bajt!"



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
pesti-idosek-otthona-koronavirus-cimkep-illusztracio-pixabay.jpg

„Hívtam anyut, mondta, hogy viszik a kórházba – akkor kiment minden erő a testemből”

„Nincs elég dolgozó, nincs védőfelszerelés és nincs teszt. Ki meri ezt elmondani? A Pesti úti Idősek otthonában lévő bajokról azért tudok, mert az én édesanyám is ott él, és beteg.”
Belicza Bea, A címkép illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. április 05.


hirdetés

Kiment minden erő a testemből, amikor négy napja felhívtam az édesanyámat a Pesti úti Idősek Otthonában. Annyit beszéltem vele korábban a koronavírusról, tudtam, hogy nem fél. 90 éves, tudja, hogy bármikor jöhet a halál. Bár én úgy éreztem, nála még van 4-5 év. Most valahogy eltűntek a pluszévek a hangjából.

Nagyon gyenge volt, azt mondta, nincs étvágya, napok óta nem eszik és hányt is. Kérdeztem köhögésről, lázról, azt mondta, az nincs. De azt mondta, be vannak zárva.

Akkor az sem volt világos, hogy ez nem a látogatási tilalom, hanem a szobakarantén. Innen minden nap nyomozásokkal telt, azt reméltem, nincs baj, hiszen ezek nem egyértelműen a vírus tünetei.

Másnap sem volt jobban, egyre több helyen kezdtem információt szerezni. Az otthon igazgatóját és az intézmény főnővérét hívtam és vártam a válaszokat, nem vették fel a telefont és sem e-mailre, sem sms-re nem válaszoltak.

Péntekre a bátyám megtudta, hogy vannak fertőzöttek az otthonban.

hirdetés

Eszembe sem jutott pánikot kelteni egy cikkel az 500 lakó hozzátartozóiban, próbáltam hivatalos válaszokat szerezni. A főpolgármester délutáni videója adta a választ, az otthonban terjed a vírus.

Közben anyu nem lett jobban, és egyre idegesebben kerestük, mit lehetne tenni. Kérésünkre bementek hozzá ebédre és így evett egy fél tányér levest, aminek már örültünk.

Nagy nehezen kiderült, hogy volt láza és mostanában is van. Az is kiderült, hogy az első fertőzött ugyanazon az emeleten volt, ahol anyu él. A nővérek szerint is esélyes, hogy megkapta a vírust, ezért lassan egy hete felírták listára, hogy tesztelni kellene.

Az ápolók igyekeznek mindent megtenni, persze, csak amit tehetnek. Ekkor már nem akartam várni, de pénteken hiába próbáltam magánklinikáról tesztet szerezni anyunak, hétfőig nem lehet.

Vasárnap reggel hívtam anyut, mondta, hogy viszik a kórházba. Megijedtem, mert tudom, hogy karanténban van, tehát most oda viszik, ahol lehetséges fertőzöttek vannak. Nem tudom elképzelni, hogy anyut külön szobába tennék, de ha nem volt fertőzött, most az lesz.

Ez sem ment egyszerűen. Én anyutól tudtam meg, hogy megy kórházba, a bátyámnak azt mondták, még nem biztos, mert az orvos telefonon (!) azt mondja, még nem kell.

Ezt nem tudom felfogni, a karantén óta nem látta orvos a lakókat. Nem volt senki, aki beöltözve bement volna és megnézi, hogy nem terjed-e tovább a vírus.

Hogy hol van az édesanyám, most nem tudom, mert már nem érem el telefonon, és senki nem tájékoztatott.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
1-6.jpeg

„Az emberek fuldokolnak, levegőért kapkodnak a szobákban” – egy magyar házaspár helyzetjelentése New Yorkból

Egy fiatal, magyar házaspár a poklok poklát éli meg a metropoliszban. A feleség belgyógyász rezidensként küzd a frontvonalban, néha a végkimerülésig. A súlyos helyzetről a férj számolt be.
forrás: facebook.com/koves.krisztian.karoly, fotók: Pexels - szmo.hu
2020. április 08.


hirdetés

Köves Krisztián Károly magyar származású, New Yorkban élő filmrendező. A Facebookon osztotta meg személyes és felesége élményeit a pillanatnyi állapotokról kedden. Kérésére a szöveget változtatás nélkül közöljük.

NEW YORK CITY-BEN ÉLEK, A FELESÉGEM ORVOS…

…és reggel nyolckor jön meg a 24 órás műszakból. A ruháit egy külön szennyes tárolóba dobja, aztán alaposan lezuhanyzik és hajat mos. Nem mer befeküdni mellém az ágyba.

Tudja, hogy egy ponton meg fog betegedni és akkor elkerülhetetlen lesz, hogy engem is megfertőzzön.

Belgyógyász senior-rezidens orvos (ráadásul intenzív és pulmonológia specialista lesz) tehát a frontvonalban, annak is az élén küzd az életekért.

hirdetés

Itt, a világ egyik leggazdagabb országának leggazdagabb városában, nincs rendes védőfelszerelésük. Az űrruhákat, amiket az olaszországi, német vagy koreai képeken látni, egyikük se kap. Egy darab N95 maszkot nyomtak a kezébe egy hétre. Mostanra sikerült eljutni oda, hogy aki az intenzív osztályon dolgozik az egy napra kap egyet (ideálisan minden beteg után kellene egy).

Sokszor sima műtős maszkkal kell beérniük, ami egy ilyen helyen nem sokat ér. Az emberek felvásárolták az N95 maszkokat és most hegyekben állnak az otthonaikban a WC papír mellett, míg az életüket kockáztató EÜ dolgozóknak a kormány és a kórház nem tud biztosítani szinte semmit. A Centers for Disease Control (CDC) hetekig állította azt, hogy a sima műtős maszk elegendő védelem az EÜ dolgozóknak, mert valójában nem volt, és most sincs elegendő megfelelő felszerelés.

Mielőtt összeesik az ágyba, még elmondja, hogy este hétkor kihívták a kórház elé. Tűzoltókocsik álltak sorban, 60-70 darab, és rengeteg személyautó. Kürtöltek, dudáltak és éljeneztek nekik, hogy tudassák velük, hálásak azért, amiért nap mint nap az életüket kockáztatják az emberekért. Aztán szinte elájul, és amíg nézem az arcát, azon gondolkozom, milyen jó lenne, ha szirénázás és “thank you” táblák helyett (vagy inkább mellé) az otthon évekre felhalmozott N95-ös maszkokból hoznának nekik… de ez csak álom marad. Az én álmom. Valószínűleg nem könnyű elfogadni, hogy a hat zsáknyi N95 a sufniban nem sokat fog segíteni, ha már nem marad, aki gyógyítson.

Este hatkor kel fel. Ilyenkor romantikus komédiát nézünk a kanapé két végében. Mindegy mennyire jó vagy rossz. Csak limonádé legyen. Nem tud befogadni semmit, ami csak kicsit is komolyabb. Nem hajlandó beszélni róla, mi folyik a kórházban, mit él át. Csak bámul ki a fejéből, és én már annak is örülök, ha egy félmosoly feltűnik az arcán valamelyik jelenetnél. Tíz körül ismét alszik.

Másnap felkel és halálosan fáradtan, elcsigázva fekszik egész nap a kanapén egy pizsamában és egy köpenyben, magzatpózban. Ilyenkor sem mehetek a közelébe. Minden egyes pihenőnapján azt hiszi elkapta a vírust.

Nehéz különbséget tenni a kimerültség és a betegség között. Rendszeresen mér lázat és minden egyes köhintésénél összerándulunk. Délutánra kerül olyan állapotba, hogy végre rámönti, mi folyik a csatatéren. Én pedig hálásan hallgatom, mert ki kell adnia magából. Az interneten elhíresült videó, amit a Queens-i, Elmhurst kórházból posztolt az egyik orvos: IGAZ.

Megvágtam és lefordítottam egy összefoglalót, aminek ez a videó is a része. Csatoltam ehhez a poszthoz. A feleségem kórházában ugyanaz történik, mint ami a videóban látható Elmhurst kórházban (ami egyébként a testvérkórházuk).

Én pedig csak döbbenten hallgatom, hogy sorra halnak meg az emberek. Hogy kétségbe van esve, mert ugyan eddig is nap mint nap találkozott a halállal, de ami most folyik már nem emberi. A legnagyobb baj, hogy azt érzi, egyszerűen nem tud eleget tenni értük. Nincs rá gyógyszer, nincs rá vakcina.

Tudja, hogy egy ponton meg fog betegedni és akkor elkerülhetetlen lesz, hogy engem is megfertőzzön.

A lélegeztetőgépek elfogytak, már azt tervezik, hogyan tudnak egy gépre több embert rákötni. Bizonyos kor felett és bizonyos alapbetegségekkel már esélyük sincs betegeknek intenzívre kerülni. Az emberek fuldokolnak, levegőért kapkodnak a szobákban, a folyosókon. Újabb és újabb osztályokat, szárnyakat alakítanak át és még így se férnek el a kritikus állapotban lévők. Óránként van újraélesztés. Néha csak egy, néha több. És akit újra kell éleszteni, az szinte biztos, hogy nem jön vissza. Aki lélegeztető gépre kerül, azoknak talán az 50%-a éli túl betegséget.

Már protokoll szerint kell választaniuk aközött, hogy egyáltalán kinek próbálhatnak meg segíteni.

És özönlenek az újabb és újabb betegek, mind-mind COVID-19-el. “És ne gondold, hogy biztonságban vagy, mert nem vagy hetven.” - néz mélyen a szemembe. Tegnap egy egészséges 29 éves halt meg a kezei között. Azelőtt egy 44 éves maraton futó. Természetesen az idősebbekre a legveszélyesebb a vírus, de az osztálya most is tele van harminc-akárhány évesekkel is. “A vírus nem csak a tüdődet támadja meg. Csak ránézek a laboreredményeikre (lymphopenia, markánsan emelkedett CRP/LDH/ferritin/D-dimer...) plusz a röntgenre (súlyos kétoldali tüdőgyulladás), már teszt nélkül megmondom, hogy COVID-19. Bár elsősorban a tüdőt érinti, de minden arra utal, hogy egy szisztémás gyulladásos reakciót is kialakít, sok esetekben pedig más szerveket, elsősorban a vesét és szívet is károsítja.”- és én csak magam elé bámulva hallgatom. Nem erről volt szó, nem ezt mondták nekünk. Mára kiderült, hogy a kínai kormány mindenről hazudik/hazudott.

És még ha ez nem lenne elég, az emberek meghülyülnek. WC papírt és fegyvert vásárolnak. Amerikában 309%-kal nőtt meg a fegyvervásárlások száma csak február 23. és március 15. között. Kaliforniában 160,000 új fegyvertulajdonost regisztráltak. A tömegmészárlások népszerű gyilkológépe, a híres AR-15 gyakorlatilag elfogyott a boltok polcairól, hála az amerikai alkotmány 2. kiegészítésének. Így most már mindenki megvédheti magát.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
stockholm-northfoto.jpg

„Semmivel nem rosszabb a helyzetünk attól, hogy nálunk nem állt le az élet” – egy svédországi magyar a járványról

Az összes európai ország közül a svédeknél a leglazábbak a koronavírus miatti korlátozások. Egy ott élő magyar mesélte el, mit gondol erről.
Láng Dávid; címkép: Northfoto, represented by ZUMA Press, Inc. (Fredrik Sandberg/Tt) - szmo.hu
2020. április 08.


hirdetés

Az elmúlt hetekben világszerte sorra vezették be az egyre szigorúbb járványügyi előírásokat: a turizmus és a vendéglátás teljesen leállt, az országok gyakorlatilag bezárkóztak, és saját állampolgáraik jogait is egymás után korlátozzák biztonsági okokból.

Svédországban azonban nyoma sincs a máshol jellemző világvége-hangulatnak és kihaltságnak. Nyitva vannak az üzletek és éttermek, semmilyen kijárási korlátozás nincs érvényben, és bár a középiskolákban és egyetemeken távoktatásra álltak át, az általános iskolákat továbbra sem zárták be.

A rendezvények maximum létszámát március végén 50 főben limitálták, a teljes tiltásnál azonban ez is sokkal megengedőbb.

A különutas politika lényege, hogy csak a betegeket és időseket különítik el, mindenki más esetében a nyájimmunitás elérése a cél – tehát az, hogy inkább minél többen fertőződjenek meg, ezzel védettséget szerezve a vírus ellen, mígnem egyszerűen megáll a terjedés.

hirdetés

De vajon működőképes lehet-e ez a stratégia, miközben a többi ország egymás után vetette el arra hivatkozva, hogy csak megengedhetetlenül sok haláleset árán juthatnának el erre a szintre? A statisztikák egyelőre azt mutatják, hogy igen.

Ildikó 10 és fél éve él Göteborgban, Svédország második legnagyobb városában. A fenti kérdésre kifejezetten optimistán felel: „A helyzet az, hogy egyelőre minden adatból az derül ki, hogy semmivel nem jobb azoknak az országoknak a helyzete, ahol karantén van és leáll az élet.”

Szerinte a svédekről azt kell tudni, hogy rettentően szabálykövetőek: ha kiírják mondjuk egy bolt ajtajára, hogy meghatározott tünetek észlelése esetén ne gyere be, akkor ők nem mennek be.

Ugyanis nagyon más az általános hozzáállásuk: az emberek bíznak az államban és a szakértőkben, elhiszik nekik, hogy ha egy szabályt előírnak, azt tényleg van értelme betartani.

Sokkal magasabb az állampolgári felelősségvállalás: minden patikánál és közösségi helyen ki van írva, hogy betegeknek tilos a belépés, és ezt gyakorlatilag mindenki betartja.

Ildikó az ismerősei, kollégái körében sem tapasztal egyáltalán hisztériát, inkább a kinti magyar csoportokban megy az aggódás, ott viszont egyre jobban.

„Nagyon sok fórumon olvasom, hogy nem engedik a gyerekeket iskolába, hiába nincs jelenleg ezt megtiltó határozat” – meséli. A svédek ezzel szemben úgy vannak vele, hogy ha nem tilos, akkor miért ne engedhetnék el őket.

Ezen a téren valóban szembemennek legtöbb európai országgal, de Ildikó szerint semmi nem indokolja, hogy ők is átálljanak a teljes lezárásra.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
trattoria-zaza.jpg

„Két nap alatt esett vissza a tizedére a forgalmunk, a villanyszámlára valót se tudjuk megkeresni”

Két történet arról, hogyan nulláz le hosszú évek óta sikeresen működő vállalkozásokat a járvány.
Láng Dávid - szmo.hu
2020. április 06.


hirdetés

A koronavírus kapcsán a megbetegedések mellett a gazdasági nehézségekről lehet a legtöbbet hallani. Elképesztően sok ember vesztette el a megélhetését, teljes ágazatok nullázódtak le egy szempillantás alatt,

Nemrég arról is beszámoltunk, hogy csődközeli állapotokat és elbocsátásokat tapasztal a főváros legnépszerűbb tematikus utcáinak menedzsmentje.

A Bevásárló és Tematikus Utcák Nonprofit Kft. (BUM) többek közt a Király utca, a Bartók Béla út, a Ráday, a Falk Miksa utca és további 7 közösség vállalkozásainak érdekképviseletét látja el, és a társaság attól tart, hogy a járvány végére a legtöbb kereskedőnek le kell húznia a rolót.

Rajtuk keresztül jutottunk el az alábbiakban megszólaló két emberhez, akiket arra kértünk, meséljék el az elmúlt hetek történéseit, illetve azt, miben tudnak bízni a jelenlegi helyzetben.

hirdetés

„Abban a másodpercben tudtuk, hogy ez két vállra fektetett minket”

Domonkos László a Ráday SoHo egyesület elnökeként az utcában működő vállalkozásokat képviseli, vendéglátó és kulturális helyeket egyaránt. Saját érdekeltsége is van, a Trattoria Za-Za nevű olasz-magyar étterem.

Három-négy hete kezdett el igazán aggódni a járványhelyzet miatt, amikor már nem csak egy-egy elszigetelt esetről érkeztek hírek Európából, hanem tömegesen elkezdett nőni a fertőzések száma. Az ő éttermében március első napjaiban kezdődött a forgalom visszaesése, és a 15-i hétvégén gyorsult fel igazán.

„Amikor kihirdették, hogy csak 15 óráig lehet nyitva tartani, abban a másodpercben tudtuk, hogy ez két vállra fektetett minket. A bevétel 80, sőt akár 90 százaléka ugyanis vacsoraidőben keletkezik.”

Bár sokan járnak hozzájuk ebédelni is, főleg a környező irodaházakból, az ebédmenükön alig van haszon. Arról nem is beszélve, hogy a home office munkarend bevezetése óta az irodisták is eltűntek: gyakorlatilag két nap leforgása alatt a tizedére esett vissza az ebédidei forgalmuk.

Kézenfekvő volt, hogy ők is álljanak át házhoz szállításra, de ez sem megy olyan simán, mint aminek külső szemlélőként tűnhet.

„Több száz új étterem próbálkozik most ezzel, mármint azokon kívül, akik eddig is csinálták. A Ráday utcának amúgy sem a kiszállítás volt az erőssége, ide a teraszok miatt jártak az emberek” – fejti ki Domonkos László, miért kerültek lehetetlen helyzetbe. Nem csoda, hogy az utca helyeinek 90 százaléka már a rendelet kihirdetésekor lehúzta a rolót.

„Saját rendelési felületünk nincs, a Wolttal és NetPincérrel van szerződésünk. A Wolt sajnos még kis forgalmat generál, a NetPincér pedig több mint 20%-os jutalékot számol az egyébként is alacsonyabb árból. Így nem nagyon éri meg: még a nullszaldótól is messze vagyunk.”

Domonkos László

Mivel a villanyszámlára valót sem tudják megkeresni, valószínűnek tartja, hogy pár nap, vagy maximum egy hét múlva – miután kifőzték a meglévő készleteket – teljesen bezárnak. Így azt a két alkalmazottat is el kell küldenie, akiket eddig még megtartott.

Addig is felajánlotta a konyhai szabad kapacitásukat az önkormányzatnak, hogy besegítsenek a szociálisan rászorulók étkeztetésébe, azonban egyelőre nem éltek a lehetőséggel.

Az étterem további sorsa az önkormányzati-, és kormányzati beavatkozástól függ. Ha elengedik a bérleti díjakat a válság idejére, az segíthet a fennmaradásban, ahogy az is fontos engedmény, hogy a teraszukat egy jelképes összegért cserébe nem kell elbontaniuk.

Domonkos László szerint mindenesetre az is nagy kérdés, hogy még ha 2-3 hónap után újra ki is nyithatnak, lesz-e erre mindenkinek pénze, és milyen tempóban állhat helyre a korábbi forgalom.

A Trattoria Za-Za belülről

„Ha elmúlik a fertőzésveszély, az még nem azt jelenti, hogy másnap újra tömegek fognak utazni és étterembe járni. Nekünk viszont ugyanúgy meg kell vennünk az alapanyagokat, akkor már mindenképp kell fizetnünk bérleti díjat, közműveket és a személyzetet is” – magyarázza, miért fél jobban az újranyitástól, mint a pár hónap zárva tartástól.

„Az újrakezdésnél csak önmagamban tudok bízni, és hogy lesz kedvező hitelprogram. Abban is reménykedem, hogy a kollégák kitartanak mellettem. Ha vállalják a rizikót, akkor nekifutunk. Ha nem, akkor talán nem lesz többé étterem.”

És hogy mihez kezdene ebben az esetben? „Nem tervezem ezt, de… Van egy furgonom, elmegyek társasházakba karbantartani. Villany, gáz, mindenféle szereléshez értek. Nem vagyok finnyás, valakinek ezt a munkát is meg kell csinálnia.”

„Ez az életünk, nincs túl sok másik választásunk”

Bosznai Tibor a Hadik Kávéház egyik alapító tulajdonosa, egyben a Bartók Béla Boulevard egyesület alelnöke.

Az egyesületen belül elmondása szerint egyáltalán nincs jó hangulat, ami nem meglepő, hiszen „senki nem beszél szívesen a saját nyomoráról vagy szégyenéről.”

A Bartók Béla úti helyek többsége bezárt, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki talpon fog maradni.

A Hadik forgalma már a március 2-i héten, tehát jóval a veszélyhelyzet kihirdetése előtt annyira beszakadt, hogy ha nincs a tiltás, akkor se tudták volna tartani az addigi üzletmenetet, mivel az még a teljes bezárásnál is nagyobb veszteséggel járt.

Bosznai Tibor

Annak a hétnek a végére a foglalások többségét vagy lemondták, vagy egyszerűen nem jöttek el a vendégek.

Végül március 16-án zártak be teljesen, így a rendezvények teljes betiltásáról szóló másnapi kormányhatározat – illetve a 28-án bejelentett kijárási korlátozás – voltaképpen visszaigazolást jelentett, hogy jól döntöttek.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!