hirdetés
IMG_0616.jpg

Egy modern csárda a Balaton partján – teszteltük a VígMolnárt

Itt az idő, hogy újra a Balaton felé vegyük az irányt. Egy jó csárda pedig éppen elég indok, hogy ellépjünk pár órára a városból.
Szöveg és fotó: Vass Adrienn - szmo.hu
2018. május 05.


hirdetés

A szezon előtti heteknek igazán különleges hangulatuk van. Már festik a padokat, takarítják a fagyis bódékat, ébred és éled minden, de még nem akkora a zsivaj. Már balatonillat van, már hosszabbak és fényesebbek a napok, de még romantikus csendben lehet figyelni a naplementét a parton.

Ilyenkor érdemes rövidebb, akár fél napos kirándulásokat tenni a Balaton bármelyik partjára. Csopak körülbelül másfél órára van Budapesttől, és mégis nagyon más ott pihenni és nézelődni pár órát, mint a belvárosban. Ráadásul a vendéglátás sem csak a lángosról és hekkről szól már. Vannak olyan éttermek, amikért kifejezetten érdemes felkerekedni.

Mi a VígMolnár Csárdában kezdtük a szezont, és azóta már azt is elhatároztuk, hogy augusztusban egy egész hetet szentelünk a környéknek, hiszen a Paloznaki Jazzpiknik miatt itt pezseg majd minden.

Első pillantásra a malomkerékbe szerethetünk bele, de ez ma már csak esztétikai élményt nyújt. Az egykori malom 1971-ben bezárt, és azóta itt vendéglátással foglalkoznak. Az új tulajdonos 2011 óta igyekszik azon, hogy megfiatalítsa a helyet, de közben őrizze a hagyományokat.

Így aztán örömmel tapasztaltuk azt, hogy itt nem a téli álomból ébredeznek, hanem az "egész éves Balatonra" szavaznak. Hozzájuk éppúgy jöhetünk jeges tavat csodálni, mint fürdőruhát rántva relaxálni.

Ennek megfelelően a konyha sem csak a szezonalitásra és a tuti biztosra megy. Az étlap majd összes fogása ismerős, de erősen át van gondolva.

A koncepció nem az volt, hogy ha csárda, akkor minibogrács és hamubasült kenyér, de nem is estek át a ló túlsó oldalára, nem szifonból nyomják ki a csirkepaprikást.

Szóval van túrós csusza, ami klasszikus, de sokkal esztétikusabban van tálalva, mint ahogy azt megszokhattuk, és vannak szép szál húsok, de színes és ízletes zöldségek ölelésében érkeznek.

Már az előételekkel és a levessel elteltünk. Kiadós adagok érkeznek mindenből. A kacsamáj terrine, sült paradicsom-paprikakrém, zöldségek kombináció nálam nagyon betalált. Ha annyi friss kenyeret ettem volna hozzá, amennyit a szemem kívánt, itt be is fejezhettem volna az ebédet. A helyben savanyított zöldségekért pedig az ötös mellé a csillag is jár. Ez az az apró csavar, amitől emlékezetes marad az egész.

Nem tudom, hogy mennyire zavaró, vagy mennyire jön át a képeken, de a fedett terasz, ahol mi ültünk, meleg, sárgás hangulatú fényeket varázsolt. Nekem nagyon tetszett, hogy a tűző napról beljebb araszolva, kicsit más világban találtuk itt magunkat, ezért sem szerettem volna eltüntetni a nyomát. De persze ez is egy olyan dolog, amit csak akkor fogtok igazán megérteni, ha személyes látogattok el oda, és kimelegedve behúzódhattok a farakások mellé.

Hiába, az ételeken mellett annyi minden meghatározza még, hogy milyen érzésekkel távozol.

Az őzragú és a marha stefánia megadta a kegyelemdöfést. Desszertet tényleg csak mutatóba kértünk. Mondjuk nem bántam meg, mert az az egy kanál is klassz élmény volt, amit a túrógombócból faltam. A tejföl habos volt, a bunda corn flakes. A határon táncolt ez is, hiszen adta a klasszikus túrós élményt, de benne volt a fiatalos funky.

Mi végig a teraszon ültünk, és csak az ebéd végén jutottam el a mosdókereséséig, de őszintén szólva ekkor dobtam a legnagyobb hátast. Ez az étterem GYÖNYÖRŰ!

Annyira ízlésesen vannak meghagyva a csárdamotívumok, és annyira modern, mégis megnyugtató a belső tér. Kicsit bántam, hogy nem töltöttünk bent több időt.

Nagyon remélem, hogy az emberek egyre inkább és egyre jobban értékelik majd ezt a fajta hagyományőrzést. A magyaros ízek és a régi hangulat végig ott van a falak között és a tányérokon, de közben nagyon mai az egész.

Kiránduljatok egyet Csopak környékén, ugorjatok be ide egy jó halászlére, aztán sétáljátok le a strandon. Tökéletes délután program, már most, a dübörgő nyári napok előtt!

 

http://www.vigmolnarcsarda.hu

 

A fotók a Canon EOS M50-es masinájával készültek!


KÖVESS MINKET:





hirdetés
23131973_1949069918442627_8616325726808175997_n.jpg

Az őszi utazás varázsa - 5 úticél, ahova most érdemes ellátogatni

Az őszi nyaralás jóval költségkímélőbb megoldás, és az időjárás miatt kirándulni is sokkal élvezetesebb.
Szöveg: Vass Adrienn, Fotó: Csákvári Péter - szmo.hu
2019. szeptember 15.



Van olyan szerencsétlen, aki pont csak nyáron nem jut el soha nyaralni?

Én egyértelműen ezt a tábort erősítem. Mindegy, hogy hova sodor az élet, nyáron sose állok készen. Vagy szabadidő nincs, vagy a pénz nem elég... de már a bánkódásra is sajnálom az időt, hiszen ősszel mindig jön a kárpótlás.

Ősszel utazni remek! Jóval költségkímélőbb megoldás, és a legtöbb helyen a gatya se rohad le rólunk, így komolyabb felfedezésekbe foghatunk, mintha kánikulában mennénk.

Persze nem minden hely alkalmas a szezon utáni lazításra. Azok a helyek, amik kifejezetten a strandolásra és a partyzásra építenek, szomorúan festhetnek egy novemberi napon, de vannak olyan úti célok, amik ilyenkor is tündökölnek.

Fogadjátok szeretettel a szubjektív, letesztelt 5-ös listánkat!

Dubaj

Kezdem a kakukktojással, a legnagyobb falattal. Hiszen Dubajban csak ősszel kezdődik a szezon.

Nyáron konkrétan olyan eszeveszett hőség van, hogy turistaként totálisan felesleges arra járni. Egy csomó hely zárva van ilyenkor, így a plázában hesszelésen kívül nem sok jót lehet csinálni a 43 fokban.

De tavasszal és ősszel beindul a buli!

Míg mások a ballonkabátot kotorják elő otthon, te bikinit ránthatsz és válogathatsz a luxus programokat ígérő partok közül.

Ha pedig nem a tengerparton fekvés vonz, akkor is találhatsz kedvedre valót.

Növényekkel és bazárokkal teli parkok, hegyek, völgyek és tavak várnak a felfedezésre. Dubajban az turizmust évről évre komolyabban veszik, így az európai turista is tárt karokkal van várva.

Bővebben Dubajról itt olvashatsz:

„Van az a klasszikus dubajos program – na ez most más volt” – dubaji luxus turistaszemmel

Izrael

Ha Izrael, akkor Tel-Aviv, igaz? Hát én most pont egy másik várost ajánlanék: Menj Eilatba ősszel, és egy igazán pihentető pár napban lehet részed.

A repülő a sivatag közepén fog letenni, így élből egy lenyűgöző túra után jutsz majd be a városba. Itt remek szállások, bevásárlóközpontok és éttermek várnak majd, de a nyári nyüzsi helyett élhetőbb hangulat vesz majd körbe. Itt is örömmel fogadják a turistákat, és a legtöbb helyen igazán kellemes beszélgetésekbe is keveredhet az ember.

A természeti adottságok pedig szintén lenyűgözőek. Jordánia hegyei úgy magasodnak a tenger mellett, hogy a világ egyik legszebb partját hozzák ezzel létre. Napokig el lehetne itt üldögélni a víz mellett, de ha a sivatagba merészkednél, akkor is komoly meglepetésekben lehet részed. A Red Canyon például igazi fotózkodós helyszín.

Jah, és Eilattal pénzügyileg is jobban jössz ki, mint ha Tel-Avivot választanád. Csak keress rá a szezonon kívüli szállások áraira!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
DSC_9312-1.jpg

A libanoni étterem, ahol az ízek akkorát jönnek, mint a reggeli váci vonat

Ha kicsit egzotikusabb ízekre vágysz, a NOOR-t ki kell próbálnod! Mi is így tettünk.
Szöveg és fotó: Csákvári Péter - szmo.hu
2019. szeptember 04.



Most, hogy kicsit elcsitult az étteremnyitási láz (persze simán lehet, hogy csak a letűnt nyár miatt tűnik így), olyan éttermeket kezdtem felkutatni, amik nyitva vannak már egy ideje, valamiért kilógnak a sorból, ugyanakkor nincs velük tele a sajtó. Ez egy igen erős szűrő, mert - nem fogod kitalálni - ebbe a keresztmetszetbe esnek a szar éttermek tucatjai is.

Így még egy filtert kellett belőnöm a kereséshez, és ez nem volt más, mint a szóbeszéd. Így jutottam el a NOOR-ba, ami végre nem a belváros szülötte, ugyanakkor az Alagút utcában igazi kis kulthellyé nőtte ki magát ez a libanoni(!) étterem, ami nem hivalkodóan, viszont baromi minőségien lát vendégül.

Libanoni étteremből egy kezemen meg tudom számolni, mennyi van a városban, vagyis maradjunk annál, hogy hányat ismerek. A libanoni konyha, mint olyan, talán elsőre nem ugrik be mindenkinek, vagyis talán nem olyan egyértelmű, mint egy mexikói – taco vagy egy olasz – tészta esetében, de ha a Közel-Kelet felé húz az agyunk, akkor nagyjából körvonalazódhat, merre járunk gasztronómiailag.

 

Ahogy belép az ember, azonnal beüt a keleti fless, aztán gyorsan vissza is ránt valami az ismeretlenbe. Ez azért lehet, mert azonnal megcsap a vízipipa édes füstje, ezzel egy máris érdekes atmoszféra csavar magába, majd rájössz, hogy a sötét, de meleg enteriőr nem a mindennapjaidból köszön vissza, hanem inkább filmekből, és nem, egyértelműen nem egy török étteremre emlékeztet az, amit látsz.

Az ételek között lehetnek ismerős elemek, mivel a közel-keleti konyha azért szépen építkezik egymásból (darált dolgok, nyársas dolgok, bárány báránnyal, darált bárány, darált bárány nyárson, ugye).

Az étlap viszont annyira szépen lett megalkotva, hogy kinyitván az ember egyből egy bejrúti bisztróban érzi magát, aztán csak néz, mint a cédrus a zászlójukon, hogy na most akkor mit.

Nyilván úgy döntöttem, legyen a bárány meg legyen darált bárány is, ha már itt vagyunk. A darált bárány a kofta névre hallgat, és nem kell ragozni: egy irgalmatlanul jól eltalált fűszerezésű, darált (le nem írom többször ezt a szót) bárány (ezt se, de muszáj lesz) rudacskáról beszélünk, paradicsommártással és fűszeres burival. Az egész fogyasztás élménye a mártogatással egy mini szertartás, és

az ízek akkorát jönnek, mint a reggeli váci vonat.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
ĺSC_5522-1.jpg

Fiastyúk: az étterem, amely a kertjéből főz

Van egy apró falu Fejér megyében, ahol tyúklábon forog a ház. Ez a hely pont olyan, mint álmaid étterme.
Szöveg és fotó: Csákvári Péter - szmo.hu
2019. szeptember 18.



Amikor először hallottam a Fiastyúkról, azonnal elöntött valami pozitív érzés, mielőtt még bármit tudtam volna róla. Egyszerűen a neve, és az abban lévő tyúknak a hangzása is valami olyan gondolatáramlatot gerjeszt bennem, ami a vidék, a természetközeliség, és a nyugalom tengelyén mozog. A csirke annyira városi szó, annyira elcsépelt és rideg. Tyúk... A tyúk az már valami.

És be is igazolódtak az érzéseim a Fiastyúk mivoltával kapcsolatban, ugyanis ez bizony egy udvarház mindentől távol, Csóron. A ház, ami az étterem és a gazdaság bázisa is egyben, egy apró dombon uralja a tájat és a Rostás-Szabó család saját biogazdálkodásának egy része öleli körbe.

Amint beléptünk az udvar kapuján illatok százai csapnak meg a házhoz vezető út mellett elterülő fűszerkertből. Az esszenciális alap fűszerek mellett,(mint a kakukkfű, bazsalikom, petrezselyem) rengeteg féle zöldséget (találtam még articsókát is) és gyümölcsöt termesztenek. Ezen felül saját szőlőik vannak, amiből bort készítenek (jé), egy csirkegazdaságuk, ahol őshonos magyar sárga tyúkokat (a tojásért) és francia bressi tyúkokat (a húsáért) tartanak. Bent a faluban is van egy telkük, ahol veteményesük, bogyós gyümölcsös, fűszerkert és virágok találhatóak. A Keleti-Bakony déli lejtőin pedig gyümölcsfáik vannak (barack, körte, birs, cseresznye,miegymás). Csak azt szerzik be máshonnan, amit muszáj. Ebben az esetben is ügyelnek arra, hogy amennyire lehet környékbeli gazdáktól oldják meg. Hölgyeim és Uraim, ez az úgy nevezett farm to table csontig való kimaxolása.

Még asztalhoz sem ültem már egy órát kóboroltam a fűszerkertben, amit bőven felírhatunk egy piros pontnak, mert eszméletlen hangulata tud lenni, ha ebéd előtt eszegetünk pár szem málnát, megszaglásszuk a kaprot, majd ugyanabból a kirobbanó ízű zöldségekből és gyümölcsökből dolgozó konyha elé vethetjük magunkat. A menüt kinyitva láthatjuk, hogy egy direkt karcsún hagyott választék tárul elénk, hiszen így tudják tartani azt, amiben hisznek.

Van azonban egy azonnal szembetűnő érdekesség: olyan elemek is játszanak a fogásokban, amiknek ősszel abszolút nincs az a klasszikus szezonja. Ilyen például a málna, amire gyönyörű a magyarázat: a folyton érő málnájuk bizony aktívan terem, tehát a Fiastyúkban igenis szezonja van!

Ez a csavar több más alapanyaggal is előfordul, így mondhatni ennél szezonálisabb menü nem igen van az országban.

Az erős kezdés után igazából nem is kételkedtem abban, hogy jót fogok enni, főleg, hogy már a kenyér+vaj kombótól elájultam, és majdnem jól laktam. A friss helyben sült kovászos kenyér, a kecskesajt, és isteni zöldségkrémek már önmagukban elegek, hogy az embernek jó napja legyen. Szinte hallottam a fanfárt a gyomromban. Előételként parádésan szerepelt a füstölt lazacpisztráng szívsalátával és petrezselymes majonézzel, felkeltette az étvágyam kíváncsiságát és nyitva hagyta a kaput a következő versenyzőknek. Ezután muszáj voltam rámenni a csirkelevesre (ha már saját csirke), ami tárkonyos daragaluskával volt felszerelve. Igazi klasszik csirkehúsleves, baromi kraftos ízekkel, és tökéletesen eltalált sózással, ami kurva ritka főleg olyan helyeken, ahol elvárják a bizalmat a konyha felé azzal, hogy nem tesznek az asztalra ki sószórókat. 

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
DSC_9624.jpg

Különleges palacsinták vagy igazi, olasz pizza? Miskolcon mindkét opciót imádtuk!

Te melyiket választanád? A pizzát vagy palacsintát? Szerintünk ne válassz! Vagy válaszd mind a kettőt!
Szöveg: Vass Adrienn Fotó: Csákvári Péter - szmo.hu
2019. augusztus 29.



A fene gondolta volna, hogy Miskolcon olyan gasztró van, ami miatt visszavágyik az ember. A belváros és az avasi pincesor is tartogatott számunkra meglepetéseket, amikor pár héttel ezelőtt arra jártunk.

Először Avas irányába indultunk, remek palacsinták reményében. És már azon meglepődtünk, hogy az egykor híresen rossz környék ma mennyire más arcát mutatja. Trendi lett itt nyaralót venni és kirándulni. Minden zöld és barátságos. A kilátóról ráadásul a panelek is szebb színben tűnnek fel. A pincesor aljában pedig ott magasodik a palacsinta-mennyország, a Creppy.

Creppy PalacsintaHáz

Oszlánczi Réka, a hely tulajdonosa fogadott minket, és óriási lelkesedéssel mutatta be a helyet, ahol tényleg mindent is lehet palacsintából kérni.

A Creppy PalacsintaHáz 13 évvel ezelőtt nyílt, és akkoriban még furcsábban néztek az ötletre, mint most. Pedig, ha jobban belegondolunk, édes és sós dolgokat éppúgy ki lehet hozni ebből az alaptésztából, ráadásul kevés olyan magyar ember van, aki ne szeretné valamilyen formában. A Creppy az éttermi színvonalra emelt, különleges palacsintás vendéglátás egyedülálló képviselője az országban. Réka a Creppyt legszívesebben minden városba elvinné, így nem csoda, hogy májusban egy streetfood kocsija is debütált, amellyel az idei fesztiválszezonban számos rendezvényen megjelent. 

A miskolci étterem többszintes, és kint a teraszon éppúgy hangulatosan lehet eltölteni pár órát, mint bent, a felújított alsó és felső szinten.

A palacsinták pedig nem csak az étlap fotóin elképesztőek. Ha valaki óvatoskodna, lehet választani klasszikus, egyszerűbb ízesítéseket is, de itt azért szárnyalhat a fantázia. A húslevestől kezdve a lazacsalátán át, minden ételt feldobnak egy kis palacsintatésztával, csak győzzön az ember választani. Ráadásul az ételallergiák sem állhatnak utunkba. Szinte minden mentességre van több opció is (kivéve vegán).

Mi a legdurvább darabokat választottuk be. A csirkés-füstöltsajtos Rakaván fantázianévre hallgató után pedig elég merész húzás volt még desszertet is rendelni. Az adagok óriásiak, de nagyon etetik magukat. Ha sós után édes ízt is kívántok, javaslom, hogy osztozzatok mondjuk egy túrókrémesen!

Lapozz a videóért és a Pizza, Kávé, Világbékéért:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x