hirdetés
medieval-c-section.jpg

Egy 14. századi királyné lenne a császármetszés első túlélője?

Utána jártunk, hogy Julius Caesar anyja, egy 16. századi nő, vagy egy középkori királyné-e a császármetszés első túlélője. Ma már nem jár akkora kockázattal, mint egykor: ez a műtét régen a halálos ítélettel volt egyenlő.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2016. december 06.


hirdetés

A tudósok szerint a 19. század második feléig lehetetlen volt sikeres császármetszést végrehajtani. Ha az anya túl is élte a komplikációkat,a fájdalmat, és a vérveszteséget, nagy valószínűséggel belehalt a műtétet követő fertőzésekbe. Mégis fennmaradtak olyan írások, amik ennek ellenkezőjére utalnak.

Korábban már megírtuk annak az asszonynak a történetét, aki csodával határos módon 4 császármetszést is túlélt a 18. században. Arról azonban megoszlik a tudósok véleménye, hogy ki lehetett a legelső édesanya, akin sikeresen hajtották végre a beavatkozást. Úgy, hogy életben maradjon.

Julius Caesar anyja, egy 16. századi disznóherélő felesége, vagy egy 14. századi királyné a császármetszés első túlélője? Utánajártunk mi szól az esetek igazságtartalma mellett és ellen.

Julius Caesar, akit “kivágtak”

Sokáig élt a tévhit, hogy az első császármetszést Julius Caesar születésekor hajtották végre.

hirdetés

A legújabb kutatások szerint ez azonban csak félreértelmezésekből adódó legenda.

A legenda szerint a római hadvezér azért kapta a Caesar gúnynevet, mivel „kivágták” az anyja méhéből (a latin „caedo” szó kivágást jelent). Vagyis tulajdonképpen nem Julius Caesarról nevezték el a műtétet, hanem a műveletről nevezték el a Caesarokat. Idősebb Pliniusig írt először bizonyos „első Caesarról”, aki szerencsés csillagzat alatt született, minthogy anyja méhéből vágták ki.birth_of_caesar

Julius Caesar születésének fiktív ábrázolása a 15. századból.

Semmi nem utal arra, hogy Julius Caesarról volt szó, hiszen már Julius felmenőit is Caesarnak hívták. Ráadásul a császármetszést akkoriban csak haldokló vagy halott nőkön végezték el. Lehetetlennek tartották ugyanis, hogy valaki túléljen egy hasi műtétet. Julius Caesar édesanyja, Aurelia Cotta azonban még évekig élt fia születése után.

A disznóherélő felesége

Francois Rousset párizsi orvos művében olvasható egy eset, ami az 1500-as évekre datálható. E szerint egy svájci disznóherélő, Jacob Nufer beadvánnyal fordult a városi tanácshoz, mivel állapotos felesége és a magzat is életveszélyben volt. Arra kérte az elöljárókat, hogy engedélyezzék a hasi műtétet. Mivel azonban az operáció kockázatát egyetlen környékbeli sebész sem merte vállalni, az apa végül egy bába segítségével hajtotta végre a sikeres műtétet. Ezt követően az anya még további négy gyermeknek adott éltet.csection

A történetet feljegyzések is alátámasztják. Arra azonban

nincs bizonyíték, hogy a méh felvágására is sor került volna.

Több kutató ezért úgy gondolja, hogy ebben az esetben valójában nem császármetszésről, hanem hasmetszésről lehetett szó.

A 14. századi királyné

Állítólag van azonban még egy sikeres császármetszés, ami még régebbre datálható. Bourbon Beatrix csupán 14 éves volt, amikor hozzáment az idős I. (Vak) János cseh királyhoz. A királyné 1337-ben Prágában adott életet fiuknak, Vencelnek, amiről két, Beatrix nevében kiadott latin nyelvű irat tudósít.

A leendő királyné ezekben a szövegekben egyébként nem tesz említést császármetszésről. Pont ellenkezőleg: arról számol be, hogy fia „anélkül született meg, hogy felsértette volna testünket”.

Mivel a 14. században nem volt szokás az anya egészségi állapotáról szót ejteni,

a tudósítás valószínűleg pont azért készült, hogy a pletykákat megcáfolja.

Szárnyra kapott ugyanis a szóbeszéd, miszerint nehéz szülése során sebészi beavatkozást kellett végrehajtani rajta. Ezt mindenképpen cáfolni kellett, mivel a kor vallásos szemlélete szerint a hason végzett hatalmas bevágás nem fért össze a szent és sérthetetlen királyi testekről szóló elképzelésekkel.

Beatrix császármetszéséről szóló források később keletkeztek. Egy kora 15. századi flamand verses krónikában az szerepel, hogy Vencelt „kivették az anya testéből”, akinek a sebe begyógyult. Később a 16. században a verduni katedrális főesperese, és a 17. században a prágai Szent Vitus-székesegyház elöljárója is utalt az esetre.

Ha azonban a királyné 1337-ben valóban túlélt egy császármetszést, az kész orvosi csoda lenne.

A sebek összevarrása akkoriban ismeretlen eljárás volt, pláne a hasfalon. A királyné esetében később sem merültek fel komplikációk, ami szintén kétségbe vonja a császármetszésről szóló feltételezéseket.10200

Bourbon Beatrix

Elméletileg a Prágában dolgozó orvosoknak volt tapasztalatuk abban, hogy egy magzatot kiemeljenek egy haldokló vagy halott anyából. Kizárt azonban, hogy szándékosan törekedtek volna az anya megmentésére is. Az esetet megmagyarázná, ha Beatrixet a műtét során halottnak nyilvánították volna. Terhességi mérgezés megállapítása után ugyanis azonnal végrehajthatták a császármetszést. Az ébredést okozhatta a fájdalom, a stresszreakció pedig megmagyarázhatja, miért nem vérzett el a királyné. Ráadásul Beatrixnak nem született több gyermeke, ami talán újabb érvet jelenthet a császármetszés mellett.

A királyné több mint 40 évvel élte túl első férjét, sőt saját fiát is túlélte – igaz, Vencelt csak 16 nappal.

Forrás: Múlt kor blog, Wikipédia, molnarcsaba.wordpress.com

A Címkép csak illusztráció


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kozvagohid_ck.jpg

Különleges fotók a pesti marhavágás történetéből

150 éve épp ez idő tájt kezdték meg a Soroksár felé tartó út melletti szántóföldeken Pest város saját kezelésű közvágóhídjának és marhavásár-piacának az építését.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. március 08.


hirdetés

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Az építkezés megkezdése után két és fél évvel, 1872. július 27-én már sort keríthettek a közvágóhíd felavatására. A beszédeket követően a hatósági és szakmai vezetők, iparosok és nőegyleti tagok ünneplőruhás gyűrűjében egy virágokkal és szalagdísszel ékesített, méretes bikát vágtak le. Az eseményt „barátságos villásreggeli” zárta.

Korábban a városban több helyütt voltak állatvásárok és szerteszét működtek a magánvágóhidak.

1861-ben harminckét mészárszéken évente több mint háromszázezer ökröt, tehenet, borjút öltek le és dolgoztak fel a mészárosok.

hirdetés

A marhákat a házak között, a köztereken keresztül hajtották át. A kosz és a bűz egyre kevésbé volt elfogadható a polgárosodó város lakóinak. A megvadult állatok nemegyszer a közbiztonságot is veszélyeztették.

Az egykori Széna (ma Kálvin) tér a 19. század közepén. Marhajtás az Üllői út torkolatánál. Újházy Ferenc mára (1827–1921) elveszett festményéről készült régi fotóreprodukció (részlet)

Mészárszék a Dohány utcai izraelita templom tőszomszédságában, 1894 körül. Klösz György felvétele (részlet).

A pesti nép, köztük hentesek. Klösz György felvétele 1895 körül készült a bontás előtt álló Belvárosban. Az emberek mögött a Küttel-ház látható, ami 1692 óta állt itt, a megszűnt Duna és Torony utca sarkán, a mai Március 15. tér helyén.

Mészárszék, közélelmezési felügyelőségi és állatorvosi helyiségek a Várban, a Mátyás templommal szemben kezdődő Szentháromság utca elején. Azonosítatlan fényképész felvétele, 1900 körül (részlet).

Hőnig Károly hentesáru üzlete a józsefvárosi Óriás utca 37-ben. (Ma Leonardo Da Vinci utca.) Szomszédjában mészárszék, valószínűleg Zsák András húscsarnoka.

Zeidl Vencel Mészáros, Hentes, Szalámi- és Kolbászgyár Rt. VII. kerület Thököly út 4. alatti üzletének személyzete. A gyár a Józsefvárosban, az Illés utca 14. alatt működött.

Kvassay fényképészet, 1920-as évek.

Schillinger Miksa húscsarnoka a Király utcában, 1928. A tőkehúsokon nemzetiszín szalagok, mert a felvétel a magyar áruk vásárlását propagáló Magyar Hét idején készült.

A mészáros "céh" az 1930. évi Szent Jobb- körmenetben. Az Imre herceg halálának 900 éves évfordulójának tiszteletére tartott emlékév csúcspontjának számított az augusztus 20-i körmenet, amiben vagy nyolcszázezren vettek részt, sokan az ipartestületek csoportjaiban, beöltözve. Azonosítatlan fényképész felvétele.

„Utcahosszat bőg a szegény marha / Nincsen kedve menni vágópadra /Kínosan küzd öt-hat szelindekkel: /Életiért még öklelni is mer!” – írta egy ilyen jelenetről Arany János.

A vásár és a húsfeldolgozás központosítását közegészségügyi szempontok is megkövetelték,

így lehetett szervezetten megoldani az élőállatok orvosi szemléjét és a húsáruval kapcsolatos egyéb (mai szóval élve) élelmiszerbiztonsági kérdéseket. Az építkezés együtt járt a ferencvárosi vasút és a környék utcahálózatának fejlesztésével is.

A megannyi modern eszközzel (tetőhűtéssel, víztoronnyal, úsztatómedencével) felszerelt létesítmény Julius Hennike (1832-1892) és Hermann von der Hude (1830-1908) porosz építészek munkája. Egy korabeli újság tudni vélte, hogy „ezzel egy világvárost előzünk meg” mert „Hennike Gyula” régóta ajánlgatta munkáját Berlin városának, „de ott, talán a nagy költség miatt, haboztak, Pest városa felhasználta az alkalmat és elfogadván a tervet, azt végre is hajtatá.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
semmelweis.jpg

Koronavírus: Semmelweis előtt tiszteleg a Google – ő terjesztette el a kézmosást

173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé és és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással csökkenthető a fertőzések terjedése.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. március 20.


hirdetés

Ma a világhírű magyar orvos, Semmelweis Ignác előtt tiszteleg a Google. A különleges videologót nem véletlenül időzítették a kereső főoldalára március 20-ára. 173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé, és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással jelentősen csökkenthető a fertőzések terjedése.

Semmelweis Ignác életében jóval kevesebb megbecsülést és elismerést kapott, mint amennyit megérdemelt volna. Ráadásul halálának részben tisztázatlan körülményei sem voltak méltóak az orvostudományi egyetem névadójához. A sors fintoraként állítólag éppen az a betegség okozta a halálát, amelynek évekkel azelőtt ő maga fedezte fel a kórlényegét.

Semmelweis Ignác Buda szülötte. Apja, József fűszerkereskedő, anyja, a sváb származású Müller Terézia egy krisztinavárosi kerékgyártó leánya volt. Az Apród utcai ház, ahol a kis Ignác gyermekkorát töltötte, nemcsak Semmelweisék otthona, de a környék egyik fűszeresboltja (a Fehér Elefánt) is volt egyben; ma már orvostörténeti múzeum.

641px-Ignaz_Semmelweis

fomuve

hirdetés

Semmelweis Ignác fő műve

St_Rochus_Hospital_Budapest

A Rókus Kórház

A katolikus gimnázium elvégzése után Ignác a bölcsészettudománnyal kezdett ismerkedni, de a Pesti Tudományegyetemet már az első évben otthagyja, és atyja nyomására átjelentkezett a Bécsi Egyetem jogi karára. Hamar rájött azonban, hogy nem a törvények útvesztői között fogja megtalálni a hivatását, így rövidesen már az orvostudományi kar hallgatójaként járt be a szemináriumokra. Elkezdte Bécsben, majd folytatta Pesten, de 1844-ben végül mégis a császárvárosban állítják ki a diplomáját.

Bár doktorátusát botanikai értekezésével szerezte meg, néhány évre rá sebész- és szülészképesítést is kiérdemelt. Bécsben először a nagyhírű kórbonctani intézetben dolgozott, később a szülészeti klinikán lett asszisztens. Állásából sajnos elbocsátották, mivel lényegében csak helyettesített egy professzort, ekkoriban kezdte el foglalkoztatni egy külföldi utazás gondolata. Úgy tervezte, Dublinba megy, hogy ott praktizáljon, ezért angolul is megtanult. Az élet azonban nem a külföldi karriert tartogatta számára.

Egy velencei körútról visszatérve sokként érte az a hír, hogy barátja, a szintén orvos Kolletschka tragikusan elhunyt, míg ő távol volt. Kolletschka, mint kiderült, boncolás közben szerzett fertőzésben halt meg, és morbid módon éppen ez vezette rá Semmelweist, hogy megtegye a kor egyik legnagyobb felfedezését. Miután összehasonlította barátja és a gyermekágyi lázban elhalálozott anyák kórképét, rájött: a kórbonctani leletek egyeznek, az elváltozások azonosak.

763px-Ignaz_Semmelweis_1858

eskuvoikep

Az esküvői képük

felesege

Felesége

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
jarvany.jpg

A kolera: ez volt az első járvány, amit jól dokumentáltak, és nagyon fejlődött utána a közegészségügy

Cikksorozat indult a járványok történetéről, hogy segítsenek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit
MTI - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

A világjárványok évezredek óta végigkísérték az emberiség történetét, ám a 19. századi kolera volt az első, amelyet jól dokumentáltak - erről Fónagy Zoltán, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa beszélt. Most az intézet égisze alatt a járványok történetével foglalkozó új sorozat indult.

A történész szerint a sorozat célja az ismeretterjesztésen kívül, hogy segítséget nyújtson az embereknek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit. Mint mondta,

a járványok pusztítása az emberiség évezredes tapasztalata volt, történetük megismerése segíthet abban, hogy a mai ember ne úgy tekintsen erre a világméretű problémára, mint valamilyen ismeretlen eredetű veszélyre.

A sorozatból az is kiderül majd, hogy a mai orvostudományhoz, egészségügyi infrastruktúrához képest mennyire eszköztelenül néztek a járványokkal szembe évezredeken keresztül az emberek.

A hétköznapi élet története című blogon indított sorozat cikkeit olyan szakemberek jegyzik, akik eddigi munkásságuk alatt már foglalkoztak a járványok történetével. A szakértők a nagyközönség számára érthetően dolgozzák fel a témát.

hirdetés

A sorozatban a legnagyobb világjárványok, a pestis, a kolera, a spanyolnátha, a TBC mellett szó lesz majd a gyerekbetegségekről, a háborúkat követő vérhasjárványok és a harmadik világban pusztító betegségek történetéről, valamint kitekintést adnak a védőnői hálózat járványok megelőzésében játszott szerepére is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
PioXII_Coppi_Bartali.jpg

Kiderül-e az igazság XII. Pius pápának a II. világháború idején tanúsított magatartásáról?

Régóta várt ajtók nyílhatnak ki a történészek és múlt tisztázásának követelői előtt. Március 2-tól tanulmányozhatóvá váltak XII. Pius pápa (1939-1958) uralkodására vonatkozó dokumentumok a Vatikáni Apostoli Archívumban.
Göbölyös N. László - Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

Talán végre választ kap az utókor arra a kérdésre, hogy miért hallgatott a katolikus egyházfő a zsidók üldözésével és kiirtásával kapcsolatban a II.világháború idején. Pius ellentmondásos magatartása áll a középpontjában Rolf Hochhut A helytartó című világhírű drámájának, és ennek nyomán készült 2002-ben Costa-Gavras nem kevésbé nagy port felvert filmje, az Ámen.

Ebben a témában hosszú ideje két, egymásnak ellentmondó álláspont uralkodik. Az egyik szerint XII.Pius (Eugenio Pacelli) mindent megtett a zsidók megmentéséért, ugyanakkor óvatosnak is kellett lennie, hogy ne hozza veszélyes helyzetbe Európa katolikus lakosságát. Ennek a véleménynek a képviselői sürgetik a pápa szentté avatását, amelyet mindeddig nem sikerült keresztül vinnie a Szentszéknek. A másik szárny azt állítja, hogy Pius erkölcsi vezetőként megbukott: felemelhette volna a szavát és megállíthatta volna a Holokausztot anélkül, hogy egyházát veszélyeztette volna, amelyet a még a náci Németország is hatalomként tisztelt.

Ugyanakkor kezd erősödni egy harmadik nézet, amely a kérdést nem fekete-fehéren látja és mérlegre teszi a kor minden aspektusát, amelyben XII. Pius szerint kettős harcot kellett folytatni a nácizmus és a szovjet kommunizmus ellen, akiket a római katolikus egyház halálos ellenségnek tartott.

De ebben az összefüggésben figyelembe veszik azt is, hogy a katolikus egyházban elterjedt volt az antiszemita ideológia. (Az „istengyilkosság” vádját csak az 1962-65-ös II.Vatikáni Zsinat törölte az egyház dogmái közül). A Vatikán hivatalos lapjában, a Civiltá Cattolicában hemzsegtek a zsidóellenes hazugságok, és ezek az előítéletek az egyház legfőbb kiemelkedő alakjait is megfertőzték.

Példa erre Maximilian Kolbe lengyel pap, akit II. János Pál avatott szentté. Auschwitz-ba deportálták, ahol feláldozta magát egy fogolytársa helyett, ugyanakkor antiszemita nézeteket vallott, meg volt győződve arról, hogy egy nagy zsidó-szabadkőműves összeesküvés zajlik a világban és ennek hangot is adott.

hirdetés

Ennek a harmadik irányzatnak Piust egyfajta „hamleti” figurának állítja be, akinek nagy dilemmája a „beszélni vagy nem beszélni” volt.

Mindenesetre tény, hogy a II.világháború után a pápa sok zsidótól, zsidó vezetőtől kapott köszönetet a templomok, kolostorok mentési akcióiért. Maga a Vatikán is fogadott be üldözötteket és egy sor pap és apáca kapta meg  a Jad Vásem központtól a „Világ Igaza” kitüntetést. Az is igaz viszont, hogy nem tagadták ki Josef Tiso katolikus papot, aki a szlovák kollaboráns kormány elnöke volt 1939 és 1945 között és akit háborús és az emberiség ellen elkövetett bűnök miatt halálra ítéltek és kivégeztek.

Egy másik kulcskérdés: adott-e a pápa kifejezett utasítást az egyház részére a zsidók megmentésére? Eddig erre vonatkozóan nem találtak dokumentumot a Vatikán belső kommunikációjában.

Olaszországban sem a Szentszék, sem az egyház nem tiltakozott az 1938-ban hozott faji törvények ellen, csak arra szorítkoztak, hogy kegyelmet kérjenek a keresztény hitre áttérteknek és a katolikus polgárok zsidó házastársainak. Ez a hallgatólagos kollaboráció azzal magyarázható, hogy figyelembe vették azt az erős katolikus meggyőződést, mely szerint a zsidókat meg kell vetni, mert nem fogadják el Jézus Krisztust Messiásnak.

Róma zsidó közössége még emlékszik arra, hogy XII.Pius hallgatott, amikor 1943. október 16-án  a nácik behatoltak a gettóba és Auschwitz-ba deportálták az ott lévő férfiakat, nőket, gyermekeket, összesen 1023 embert. Elszállításuk előtt egy katonai kollégiumban tartották őket fogva, nem messze a Szent Péter bazilikától, „a pápa ablakai alatt”, ahogyan azt Ernst von Weizsäcker német követ, a későbbi nyugatnémet szövetségi elnök, Richard von Weizsäcker apja írta Berlinbe.

Most mindezekre a dolgokra, taktikázásokra fény derülhet. „Az egyház nem fél a történelemtől – jelentette ki José Tolentino de Mendonça bíboros, az archívum vezetője – Bizalommal tekintünk a tudományos kutatásra azzal a meggyőződéssel, hogy megérti cselekedeteink lényegét és szellemét.”

A Vatikán ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy rendelkezésre áll egy dokumentum arról a találkozóról, amely a római gettó megszállása idején jött létre Luigi Maglioni bíboros, vatikáni államtitkár és Weizsäcker között. E találkozóról már tudtak a történészek. A korábbi kutatásokból kiderült, hogy a vatikáni diplomácia óvatossággal apellált a nácik „emberiességére”, és arra hivatkoztak, hogy „e szörnyű háború alatt soha nem tett semmit Németország ellen.” Maglione azt mondta, hogy „a Szentatyának fájdalmat okoz, hogy ennyi ember szenvedését látja csak azért, mert egy másik felekezethez tartoznak.” Arra a kérdésre, hogy mit csinálna a Szentszék, ha a dolgok folytatódnának, a bíboros így válaszolt: „A Szentszék nem akar olyan helyzetbe kerülni, hogy nemtetszésének kelljen hangot adni, és ha mégis erre kényszerülne, az isteni gondviselésre bízná magát a következményeket illetően.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!