EGÉSZSÉG
A Rovatból

„Van olyan kliensem, akivel négy sikertelen kemo után, 40 kilósan, csontvázként találkoztam 2007-ben, és most is él”

Mailáth Mónika onkopszichológus azt mondja, sok csodát látott 20 év alatt. Szerinte a lélek gyógyítása is fontos, ha a test daganattal küzd. Ha pedig valakinél biztossá válik a halál közeledte, létezik a méltóságterápia, ami segít elbúcsúzni.

Link másolása

 

Mailáth Mónikával, a Magyar Pszichoonkológiai Társaság elnökével beszélgettünk, miben segíthetnek ők az egyik legrettegettebb betegség idején.

- Szüksége van-e Ön szerint minden rosszindulatú daganatos betegségben szenvedőnek pszichológusra?

- A betegség kezdetén sokan jól megküzdenek családi, baráti, munkatársi segítséggel. Az érintettek körülbelül 50 százalékának pszichés tüneteket tekintve nincs komoly baja, tudnak aludni, nem mutatnak súlyos depresszív tüneteket. Az első rossz eredmény után azonban már többnyire nincs így, akkor már szakemberre lehet szükség. Ma már nem pár hónapra, hanem évekre lehet meghosszabbítani az életet.

Abban tudunk segíteni, hogy ez az időszak jó életminőségben teljen, a beteg ne szorongjon, tudjon aludni, kiegyensúlyozottabbá váljon.

Akkor is hatékony segítséget nyújthat az onkopszichológus/pszichiáter, ha valakinek gyermeknevelési vagy szexuális problémái vannak a megváltozott körülmények miatt, vagy ha az anyagi helyzet változik, például rokkantnyugdíjas lesz az addig kereső dolgozó. A kommunikációban is adunk támogatást. Sokan érzik magukat a kórházban csak egy „ketteskének” vagy egy TAJ számnak, bizonytalanok, hogy megkapnak-e minden fontos információt. Nekik a megfelelő válaszok megadása, döntéseik előkészítése is felbecsülhetetlen érték. Előfordul az is, hogy szükség van némi „egyengetésre” a kezelőorvos és a páciens között. A tartós kezelések alatt néha vannak konfliktusok, időhiányok, sértettségek. Segítjük, hogy a beteg együttműködjön az onkológussal, a szükséges, számára nehéz kezeléseket is elfogadja. Ha a beteg nagyon elfáradt, figyelmeztetjük az orvost, hogy több türelmet igényel a páciens.

- Milyen tünetekkel fogadják a betegek a diagnózist?

- Nagyon változó. Különbözően reagálnak emberek egy természeti csapásra, gyászra vagy anyagi katasztrófára. Van, akit egy éven belül öt borzasztó dolog ér, és még mindig talpon van, a másik meg egy kapcsolati válságban megpróbál öngyilkos lenni. Majdnem mindenkiben felmerül, hogy bele is halhat. Ez lehet kósza gondolat vagy tartós félelem is.

- A legtöbb beteg úgy érzi, kizárólag lelki okok miatt lett rákos. Mi a pszichológus válasza, amikor a páciens így keres felelőst a betegségéért?

- A daganatok genetikusan megalapozott betegségek, de a hajlamból sok egyéb biológiai, környezeti és lelki tényező együttesen alakítja a végeredményt. A lelki csak egy a sok összetevőből.

Igyekszünk érthetővé tenni, hogy a páciens tartózkodjon a fájó leegyszerűsítésektől. Ez egy nagyon bonyolult összefüggésrendszer. Ha az illető megérti, és képes túllépni a "házastársam/főnököm/anyám miatt lettem rákos" szinten, akkor tudja átgondolni és megváltoztatni a viselkedését, hogy a stressz ne gyengítse a szervezetét.

Segítünk konfliktusai kezelésében, emberi kapcsolatai ápolásában, az ideje és programja tervezésében.

- A hozzátartozó mit tehet? Például valaki fontos cikkek kinyomtatásával próbálkozik, de a páciensnek mondjuk meghallgatásra, megértésre vagy épp gyakorlati ügyei intézében kellene segítség.

- Itt is segítjük a kommunikációt a beteg és családja, ismerősei közt. Néha úgy, hogy jelen vannak mindannyian, és mediálunk, tolmácsolunk, máskor külön-külön beszélgetünk a pácienssel és a hozzátartozóval.

Fontos megértenie a családtagnak, hogy a daganat a betegé, a sajátja, akkor is, ha nem óhajtott dolog. Tiszteletben kell tartanunk, hogy ez az övé, nem találhatjuk ki helyette, hogy mi lenne jó ebben a helyzetben neki. Az igazi segítség arról szól, aki kapja, és nem arról, aki adja.

Ez alázatot és kellő felnőttséget igényel a családtagoktól. Meg lehet kérdezni például, hogy miben segíthetünk, és nem célszerű túllépni, amit hallottunk. Bármilyen egyszerűnek is hangzik ez, sokan nem teszik meg, mert egyáltalán nem képesek beszélgetést kezdeményezni egy olyan nehéz, és továbbra is tabunak számító témáról, mint a betegség.

- Sokan vannak, akik egyedül csinálják végig ezt az utat? Náluk egyértelműen rosszabb a helyzet vagy egy mindig egyedül élő ember ezt a helyzetet is megoldja egyedül?

- Nincs recept. Szerencsére kevés olyan páciens van, aki senkire nem számíthat. Az alapvető tapasztalatom, hogy könnyebb, ha van kivel megosztani a terhet - a félelem leküzdésében, a mindennapi, gyakorlati problémák megoldásában és a remény fenntartásában is nagyon sokat segít, ha van teherbíró, igazi érzelmi kapcsolat. Ugyanakkor olyat is gyakran látok, hogy a nagyon sok kapcsolatból egy sincs, akivel őszintén lehetne megosztani érzéseket, gondolatokat. Ezekben az esetekben néha plusz teherként jelenik meg a kapcsolat: tartani próbálja magát az érintett, és nem egyszer kimerítő színjátékot folytat a környezete kedvéért - vagy talán csak azért, mert azt hiszi, hogy a környezetének erre van szüksége. Pszichoterápiával és/vagy gyógyszeres terápiával tudjuk segíteni, hogy az illető ismét önmaga legyen és helyreálljon a kapcsolat.

- Elhárítás, tagadás sokaknál megtörténhet kezdetben, de van, aki kimozdithatatlannak tűnik. Ők eltűnnek és nem vállalják a kezeléseket?

- Itt sincs recept. Van, aki kezdetben megijed a rá váró feladattól, rövid időn belül azonban magától is változtat a véleményén, például vállalja a kezelést. Van, olyan is, aki tartósan elzárkózik. Mindig nagyon nehéz egy szakembernek, ha ilyen pácienssel találkozik, de senkit nem lehet akarata ellenére gyógyítani. "Kényszerkezelés" létezik a pszichiátrián, "kényszermeggyógyítás" viszont nem létezik az onkológián. Gyógyulás a páciens nélkül nem megy. Sokaknak segít, ha olyan személlyel találkozhatnak, beszélgethetnek, aki hasonló betegségből, hasonló stádiumból gyógyult meg, és már sok éve tünetmentes, éli az életét.

- Mit segíthet a pszichológus, ha rosszak az eredmények, ha a beteg meg fog halni?

Kezeljük külön, van a rosszak az eredmények, és van a meg fog halni. Azért mondom, mert tele vagyok túlélő sztorikkal.

Van olyan kliensem, akivel négy sikertelen kemo után, 40 kilósan, csontvázként találkoztam 2007-ben és ő most is él. Egy lyukas fabatkát sem adott volna senki az életéért. 39 éves volt akkor. Azóta nagymama.

Féltek kezelni, mert a kemoterápiának is vannak szövődményei. Nagyon alacsony testsúly vagy rossz májállapot nem engedi a kemót. Ő is a határon billegett, és most mégis itt van. Én azt gondolom, soha nem tudjuk, hogy egy immunterápia, biológiai terápia megment-e valakit és sok plusz évet kaphat, jó minőségben. Nem mindegy, hogy egy óvodás gyereket enged el, vagy egy egyetemistát. Szóval én azt gondolom, hogy hihetetlen eredmények vannak a terápiás lehetőségekben, ki kell tartani, mert bármikor lehet váratlanul új segítség. Ha biztossá válik a halál közeledte, valaki tényleg terminális állapotba kerül, mit lehet ekkor mondani? Ha az egyetlen siker a beteg gyógyulása, akkor ez kudarc. Ha nem ez az egyetlen, akkor előtérbe kerül a beteg egyszeri és megismételhetetlen személyisége iránt érzett tisztelet. Akkor arra törekszünk, hogy nyugodt, akár elégedett is lehessen azzal, amit hátrahagy maga után.

Akkor az a fontos, hogy elrendezze a családját, értelmet adjon a hátralévő életének. Ez a Méltóságterápia, élet végi ellátás, amit az utolsó hetekben, napokban szoktuk végezni.

Nem lehet mindenkit így kezelni, vannak akik nem alkalmasak rá, akik nem tudnak szembenézni a halálukkal. Ők az utolsó pillanatig csak azt szeretnék hallani, hogy nem lesz baj, mi itt vagyunk és segítünk. A halál szót nem tudják kimondani. Azokkal a betegekkel lehet méltóságterápiát végezni, akik világosan ki tudják mondani, hogy úgy érzik, rövidesen meg fognak halni, és szeretnének valamiféle összegzést az életükről, vagy üzenetet, vigaszt, támaszt hagyni az itt maradó szeretteiknek. Aki érzi, hogy közel a vég és szeretne beszélgetni valakivel, annak itt vagyunk. Elizabeth Kübler-Ross pszichiáter szerint a haldoklásnak öt fázisa van, a tagadás, a harag, az alkudozás, depresszió és a belenyugvás. Az életünk és halálunk is egyszeri és megismételhetetlen.

Nem csak az a siker, hogy túlélni segítünk, hanem az is, hogy aki meghal, az megbékélve távozhasson, mert az élete értelmes, egész volt. Megnyugodjon, hogy amit lehetett, elintézett, és amit nem tudott, azt már elengedi, nem kínozza kétségbeesés.

Én azt gondolom, hogy az emberi méltóság ennek a teljességnek az érzése.

- Hozhat-e pozitiv változást a betegség?

- Az életstílusunkat, a szemléletünket lehet módosítani, lehetséges benne érési folyamat. A megküzdési módszerek helyezhetnek mást előtérbe, mint eddig. Segít eldönteni, mi volt a vágyunk, és mi volt megfelelési kényszer.

Az élet nagyobb megbecsülése, szeretete, a fontos és lényegtelen dolgok közötti különbségtétel, a spirituális növekedés, az új lehetőségeink felfedezése, a gyengeségünk elismerése mind poszttraumás növekedés, amit a daganatos betegek 80 százaléka megél.

Volt egy hölgy vastagbél daganattal, akivel szinte az egész betegségét együtt vittük végig. Egyedül nevelte egyetemista lányait. Nem volt jó gyerekkora, sok nehézség volt a családban. Könyvelőként dolgozott, amit soha nem szeretett, ezt egyértelműen a gyerekek iskoláztatása miatt csinálta. Egyszer, amikor épp csöpögött a kemo és beszélgettünk, látott egy hirdetést az újságban kutyakozmetikus képzésre. Megfogalmazta, hogy mindig az állatokat és a természetet szerette. Beiratkozott a tanfolyamra. Ma már kutyakozmetikusként dolgozik. Azt gondolom, hogy ő rájött: igazából nincs köze ahhoz, amit csinál. És akkor ezt a dolgot abba kell hagyni. Sok ilyen helyzet van, amikor valaki olyan dolog felé fordulhat, ami nem csillogóbb, de neki fontosabb.

- A poszttraumás növekedés látványa a pszichológusra is jó hatással van, de hogy dolgozza fel a sok halált?

- Én is rengeteget sírtam az elején. Sokszor volt, hogy elment a beteg, fölmentem a szobámba és jól kibőgtem magamat, mert annyira elviselhetetlenül szomorú volt az egész történet. Nagyon sok mindent próbára tesz az emberben. A hitét Istenben és magában, az akaraterejét, a bátorságát sok mindent próbára tett. Én azt gondolom, hogy a negyven fölötti pszichológusnak nem azt kell látni, hogy Istenem, meghalt, hanem hogyan élt. Természetesen minket is nagyon megvisel például egy olyan történet, amikor azt gondoljuk, hogy valaki még egy kis esélyt sem kapott, mert későn derült ki vagy annyira gyors lefolyású volt a betegség.

Ez egy munka, és megvannak a feltételei, a szabályai, de nehéz elhallgattatni azt a hangot, hogy a beteg lehetnék én is, vagy az anyukám, a testvérem is.

Megtanuljuk ezt keretek közé szorítani, de nem könnyű.

- Megesik, hogy inkább váltana „kutyakozmetikusra”?

- Persze, el is mehetünk kutyakozmetikusnak. Ugyanúgy belefáradhatunk, mint az ácsok meg a könyvelők, és megvan a lehetőség mást csinálni. Ha igazán professzionálisan megy a dolog, erre eleve gondolnak. Vannak pihentető évek, át lehet menni másik területre. Van, aki haldoklóktól átmegy például szülőnőkhöz. Én például gyermekpszichiáterként is dolgozom, családokkal, gyerekekkel, így nem enged túlterhelődni az onkopszichológia. És persze nemcsak munkával lehet a munkát kompenzálni, hanem nagy szükségünk van szabadidőre is. Barátságokra, versekre, sportra, kinek mire. Ne legyen rejtett munkavégzés sem. Ha végre eljutok három hónap után társaságba, akkor ne kelljen feltétlenül a munkámról beszélni és ne mesélje el hirtelen valaki az életét, csak mert megtudja, hogy egy pszichiáter mellett ül.

- Jelenthet hosszabb életet a daganatos betegnek, ha pszichológushoz jár? Úgy értem, jelentős-e, ha nem leromlott lelki állapotban harcol?

- Nagyon-nagyon jó lenne egy ilyen elismertség a pszichológusoknak, de az emberi lelki működés olyan összetett folyamat, hogy erre sajnos nincs vizsgálat. Egy ember nemcsak pszichológiai beavatkozást kap, hanem baráti és családi segítséget is, és többféle medikális kezelést is egyidejűleg. Nem tudjuk vizsgálni, mennyi ebből a mi részünk, de következtetni azért lehet. 20 éve dolgozom az onkológián és látom, hogy akik rendszeresen igénybe vesznek pszichoterápiás támogatást, képesek is megváltoztatni bizonyos dolgokat, például leszoknak a dohányzásról, diétáznak, sportolnak vagy csökkentik a stresszt, javulnak a kapcsolataik, együttműködésük az orvosukkal - náluk jobb az életminőség és sokszor az 5-10 éves túlélési mutatóik is jobbak azokénál, akik nem élnek ezzel a lehetőséggel.

- Aki az onkológián szeretne pszichológust, az ingyen kapja?

- TB alapon elérhető, a hozzátartozónak is. Ideális esetben, onkopszichológiai csoportban dolgozunk – pszichiáter szakorvos, pszichológus, gyógytornász, dietetikus, mentálhigiénés szakember, önkéntes segítő és lelkész is van a csapatban és összehangolt munkában próbáljuk megtalálni a betegnek a legjobb megoldást. Nálunk szerencsés körülmény, hogy gyermekpszichiáter is vagyok, arról is tudunk konzultálni, a beteg hogy mondhatja el a fiának, lányának, miért változott meg az életük. Ha a gyerekek életkora vagy bármilyen más körülmény ezt kívánja meg, akár a család otthonában is fel tudjuk keresni őket.

- Elegen vannak?

- Sajnos nagyon kevesen vagyunk a szükséglethez képest. Magyarországon az onkopszichológia egyelőre nem önálló szakvizsga. A Magyar Pszichoonkológiai Társaságban kifejezetten törekszünk arra, hogy kapjon rangot, önálló tudományterületként egyre határozottabban körvonalazódik, 2021 óta szakmai irányelve is van. Sajnos Magyarországon még több onkológiai intézményben félállásban, vagy csak átmenetileg elérhetők a pszichológusok, de ahol vannak, ott javasolt a kezelés kezdetétől élni a lehetőséggel.

- Van-e fontos üzenete a daganatos betegeknek, hozzátartozóknak?

- Sokak legégetőbb kérdése, mik az esélyek, túlélhetik-e a betegséget? Statisztikai válasz, hogy 2%, 20%, 50%, hogy meggyógyulnak. Sosem tudjuk, ki lesz a 2%. Én minden kliensemre úgy tekintek, hogy ő lesz az. Számos ilyen csodát láttam húsz év alatt. Úgy gondolom, az illető akarásának, kitartásának és hitének mindegyik esetben volt szerepe.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


EGÉSZSÉG
A Rovatból
Tiszta tudattal, megbénulva várja kegyetlen halálát a kétgyermekes édesapa
Ugyanaz a betegsége, mint Stephen Hawkingnak volt és Karsai Dánielnek van. Az érintettek izmai sorban elsorvadnak, végül a lélegeztetőizmok bénulása öli meg a beteget.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 13.


Link másolása

Móré Sándor csupán 48 éves. A Blikk írt róla és a családjáról. A kétgyermekes családapánál 2021 augusztusában jelentkeztek az első tünetek, három hónap múlva már kézbe kapta a halálos ítélettel felérő diagnózist: amiotrófiás laterálszklerózis (ALS). Az ALS-szindróma elsorvasztja az izmokat mozgató idegsejteket:

a folyamat végére teljesen megbénul a beteg, utolsó, végzetes stádiumban a tüdő izmait bénítja meg a betegség, amitől a beteg megfullad. Eközben a mentális képességeket nem érinti, így teljesen tiszta tudattal kell a betegeknek végigélniük halálba vezető útjukat.

Sándor korábban autószerelőként dolgozott, rengeteget sportolt, összejárt a barátaival, a családjának élt. Amikor az orvosok ismertették kilátásait, teljesen összeomlottak családja tagjai, zokogásban törtek ki. A prognózis csupán 3-5 év volt, és az idő vészesen fogy.

Jelenleg már 24 órában segítségre szorul, önállóan nem képes felkelni, enni, de már beszélni sem. Csupán szemének mozgatásával kommunikál, amit a felesége igyekszik megérteni.

Egy ideig még bejárt a munkahelyére, és vezetett is, de sajnos nagyon gyorsan haladt a leépülése. Manapság lábra állni is csak úgy tud, ha felállítom, és akkor ugyan tartja magát, de már egy lépést sem képes megtenni. A lépcsők miatt 2022 októbere óta el sem hagyta az első emeleti lakásunkat” – mesélte a Blikknek felesége.

A korábban idősotthonban dolgozó Éva másfél éve csak a férjét ápolja. Emellett hetente háromszor jár hozzájuk egy nővér, akitől infúziót kap Sándor.

Felesége eteti, és az ő segítségével tud kiülni egy speciális székbe, hogy megelőzzék a felfekvéseket. Mivel a tudata teljesen ép, többnyire a sportműsorokat néz.

A felesége megígérte, amikor beteg lett, hogy mindent úgy csinál, ahogy szeretné. Sándor teljesen elutasítja a táplálását megkönnyítő gyomorszondát és a lélegeztetőgépet, a természetre bízza a végzetét. „Nagyon sokszor félrenyel, de nem akar kórházba kerülni, hiszen retteg attól, hogy amíg mi itthon valahogy kisilabizáljuk, hogy mit szeretne, ott senki nem érti majd meg őt.” – meséli Éva.

A pár 1997-ben házasodott össze, egy 25 és egy 23 esztendős lányuk van. Mielőtt Sándor megbetegedett, minden pénteken focizott a barátaival, és horgászni is gyakran eljárt. A betegsége előtt másfél hónappal még a családjával nyaralt, és paintballozott is.

Amikor gyógyíthatatlan betegsége kiderült, azt mondta a feleségének, „bárcsak több minőségi időt töltöttünk volna együtt”...

Éva így beszél férjéről és az életükről: „a férjem nagyon zárkózott, de amikor a tévében meglátja Karsai Dánielt, zokogásban tör ki. Ő nem biztos, hogy kérné az eutanáziát, de egyetért a küzdelemmel. Szeretné, ha adott esetben lenne rá lehetőség. Ha egyszer elmegy, és nem lesz többé, muszáj majd felépítenem egy új életet. Vissza kell rázódni azokba a szürke hétköznapokba, amelyeket korábban annyira utáltam. Most viszont csak arra vágyom, bárcsak minden a régi lehetne újra...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

EGÉSZSÉG
A Rovatból
A kemoterápián is túl volt a halálra készülő kétgyerekes anya, mire kiderült: sosem volt rákos
Legfeljebb 15 hónapot jósoltak neki, az amerikai nő pedig már búcsúlevelet írt a meg sem született unokáinak is. Aztán az egyik kezelésen egyszer csak elkomorodott a nővér, majd az orvosért szaladt.

Link másolása

A texasi Lisa Monk vesekőre tippelt, de rákot állapítottak meg nála, miután fájó hassal orvoshoz ment. A 2022-ben kezdődő rémtörténetről ő maga mesélt a Daily Mail-nek. Elmondása szerint a lépén találtak egy kinövést, melyet – miután eltávolítottak – laborvizsgálatra küldtek. A mintát egymásnak küldözgették a laborok, míg végül a negyedik intézményben végre foglalkoztak is vele. Onnan arról tájékoztatták a két gyerekes, 39 éves nőt:

Egy rendkívül ritka és agresszív, az ereket támadó rákot mutattak ki a tőle vett mintában, ami alapján Monk 15 hónapon belül meg fog halni.

A nő azonnal alávetette magát a kemoterápiának. 2023 márciusában két intenzív kezelésen esett át, kihullott a haja, a bőre pedig elmondása szerint ezüst színűvé fakult. Az újabb meglepetés a harmadik, áprilisi kezelés alkalmával következett:

„A nővér a tüneteimről kérdezett, közben a számítógépet nézte. Hirtelen elhallgatott, elborzadva rám nézett, és azt mondta, orvosért kell mennie. Nagyjából negyed óra múlva jött az orvos, elmondott egy sor szakszót, majd közölte, hogy nincs is rákom.”

Monk ekkor még azt hitte, hogy ez csak annyit jelent, működött a kezelés. Ám miután az orvos gratulált neki ahhoz, hogy soha nem is volt rákos, rájött, miről van szó. Mint kiderült, hibás volt a laboreredmény.

Monk a lapnak elmondta, felháborítja a gratuláció, ő bocsánatkérést várna, mivel teljesen szörnyű dolgokat kellett átélnie, ráadásul a kezelés miatt teljesen eladósodott a családja. Elárulta, búcsúleveleket írt, üzeneteket hagyott a még meg sem született unokáinak, miközben a családja is gyászolta őt:

„Papíron csak pár hónap volt az életemből, de egy örökkévalóságnak érződött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


EGÉSZSÉG
A Rovatból
„Van köztük néhány kisbaba is” – 40-50 gyerek nem kapta meg eddig a kötelező védőoltását, mert a szülők jogi trükkökkel húzzák az időt
A szakember szerint az elmaradó oltásoknak komoly járványügyi kockázata van, egyes betegségeknél akár járványok is elindulhatnak.

Link másolása

Az utóbbi időben jelentősen megemelkedett a védőoltás mentesítő kérelmek száma, de ezek többsége orvosilag indokolatlan - derül ki az RTL Híradó beszámolójából. Az egyik, oltáselleneseket képviselő ügyvéd szerint 40-50 gyerek nem kapta meg eddig a kötelező védőoltását, mert szüleik eljárást indítottak az oltás mentesség érdekében.

A védőoltás mentességi eljárások indításában több ügyvéd is segít a szülőknek. Egyikük szerint az a céljuk, hogy választhatók lehessenek a kötelező védőoltások.

Egy oltásellenes mozgalom a közösségi oldalon azt írta, hogy már több mint 70 jogi vagy büntető eljárást indítottak azért, mert nem kaptak mentességet a védőoltásokra. A híradónak nyilatkozó ügyvéd közölte, hogy az elmúlt fél évben csaknem 40 feljelentést tettek orvosok ellen, mert nem adtak a mentességi kérvényhez szükséges szakvéleményt. Ezen kívül körülbelül ugyanennyi pert indítottak amiatt is, hogy a hatóság megtagadta a védőoltás mentesítő kérelmüket. Az eljárások ideje alatt pedig nem oltják be a gyerekeket.

"40-50 gyerek eddig legalább az, aki nem kapta meg az oltást, ezek között van néhány kisbaba, néhány 6 éves, néhány 11 éves és néhány 12-13 éves".

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ illetékese is megerősítette az információt. Galgóczi Ágnes szerint az elmúlt évekhez képest tavaly és idén jelentős mértékben megemelkedett a védőoltás-mentesítő eljárások száma.

„Több tucat eljárás van. Ahány eljárás van, abban annyi gyermek érintett. Amennyiben egy ilyen mentesítési eljárást elindítanak, akkor addig ez a kötelező védőoltási pótlási eljárás ez felfüggesztődik és halasztódik az oltás valóban”

- magyarázta.

A szakember szerint az elmaradó oltásoknak komoly járványügyi kockázata van.

„Például a kanyaró megbetegedés kapcsán, ha 95 % alá esne az átoltottság, akkor már tömegesen megjelenne a kanyaró megbetegedés és akár kanyaró járványokkal is számolhatnánk".

A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ szerint a jelenlegi eljárások többségében a szülők orvosilag indokolatlanul kérik a védőoltások alóli felmentést. "Ezért minden szükséges lépést megtesznek, hogy az érintett gyerekek minél hamarabb megkapják a kötelező vakcinákat".

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

EGÉSZSÉG
A Rovatból
Hamarosan a rák kezelésére is használhatják Karikó Katalin Nobel-díjat érő felfedezését
Az mRNS technológiát azonban nemcsak a legrettegettenbb daganatos megbetegedésekre, hanem autoimmun betegségekre, sőt egy egyszerű influenza ellen is bevethetik majd.

Link másolása

Karikó Katalin szerint szinte beláthatatlan azoknak a betegségeknek a száma, ahol alkalmazni fogják a részben általa kifejlesztett mRNS alapú gyógyszerfejlesztési technológiát – idézi a Népszava a Nobel-díjas magyar kutatóbiológust.

Közéjük tartozik a legrettegettebb kór, a rák – a technológia alkalmazásával megtörténhet a rosszindulatú daganatos sejtek elburjánzásának megfékezése, és elpusztítása.

Az eljárás lényege, hogy az mRNS-t bejuttatják a daganatos sejtekbe, amelyekben ennek hatására az immunsejtek felfedezik és elpusztítják a tumorsejtet.

A rákos megbetegedéseknél gyakran fennáll annak a veszélye, hogy a betegség kiújul. A Karikó Katalinék által felfedezett hatásmechanizmus révén azonban ennek kockázata még évek múlva is jelentős mértékben mérséklődik – írja a lap. Ennek oka, hogy a tumor elpusztítására kapott parancsra az immunsejtek még emlékezni fognak.

Már láthatáron van tíz a különböző rákfajta gyógyítására szolgáló készítmény, amelyek jelenleg a tesztelés különböző fázisában tartanak, de még nem állnak készen arra, hogy kiterjedt tumoros betegeknek beadják a vakcinát.

A rákos megbetegedésen kívül azonban még több speciális beteség kezelésében is hasznos lehet az mRNS alapú technológia. Szakértők szerint ezekkel felszámolhatóak lesznek az autoimmun-megbetegedések is.

Karikó Katalin többször fogalmazott már úgy, hogy az mRNS-technológia alkalmazása semmi más, mint az, hogy egyik technológiáról átállunk egy másikra. A legfontosabb célterületek egyike az influenza, amelynek a megfékezésére irányuló kísérletek előrehaladott állapotban voltak már, amikor ezeket hátrasorolta a Covid-19 megjelenése.

Általános megfogalmazás szerint amióta a kutatók tudják, hogy van immunrendszer, az emberi szervezet és a vírusok "meccsét" döntetlennek tartották, amelyben hol az egyik, hol a másik szereplő kerekedik felül. Karikó szerint ez a meccs eldőlt, a vírus úgymond ki van ütve.


Link másolása
KÖVESS MINKET: