„Nincs nagyobb fájdalom egy gyermek elvesztésénél - talán csak az, ha meg kell mondanod neki, hogy ő fog elveszíteni téged”
A Mirror nevezetű brit lap újságíróját, Roisin Pelant lelkileg és anyaként egyaránt megrázta a hír, hogy nincs gyógyír a betegségére.
A történteket papírra vetette és megosztotta olvasóival is.
Minden egy pénteki telefonhívással kezdődött, amely során hihetetlenül kiszolgáltatottnak érezte magát.
Az egyik speciális ápoló hívta a kórházból, ő pedig egyre inkább siettette a műtétet, hogy eltávolítsák a csomóját.
Azonban az orvosok nem voltak benne biztosak, hogy az operáció segítene-e, vagy, hogy nem deformálná-e el a páciens nyakát - attól tartottak, hogy túl sok a kockázat.
Roisin érthető módon felháborodott, hiszen nem érdekelte az esetleges torzulás, ha a másik opció a halál.
"Persze megijedtem a nagy kockázattól, de megtennék bármit, ha az azt jelenti, hogy több esélyem van a kislányommal maradni."
Az ápoló azért telefonált, hogy elmondja, egy aznapi meetingen megbeszélték az esetet, majd fájdalmas szavak hagyták el a száját:
"El kell, hogy mondjam neked, Roisin, a mai meetingen mindenki meglepődött, hogy a Christine kórház egyáltalán felvetette a 'második gyógymód' lehetőségét az esetedben."
Miután ilyen módon megtudta, hogy semmi esély a gyógyulásra, Roisinnek el kellett hagyni a szobát, nehogy hároméves gyermeke meglássa, hogy sír.
"Megmondtam az ápolónak, hogy nem szórakozásból szeretnék műtétet, vagy több kemót, vagy második lehetőséget. mindent a GYERMEKEMÉRT csinálok.
"Ő az én mindenem - és én is az övé. Hogyan is hagyhatnám el?
Azt mondják, hogy a világ legnagyobb fájdalma, ha elveszted a gyermeked és istenem, erre gondolni sem bírok.
De mi van akkor, ha a gyereked veszít el téged? Üldöz a gondolat, hogy itt kell hagynom ezen a Földön, és éjszaka sírni fog, azt kérdezgeti majd, hogy 'miért?' - de sosem érti majd meg.
Az éjszaka közepén utánam kiabál. Megőrjít a gondolat, hogy anyuka nélkül kell keresztül mennie az életen, vagy esetleg egy 'új anyucival'."
Roisin szívszorító lehetőségeket is felvet soraiban.
Mi van, ha zaklatni fogják a kicsit? Ha összetörik a szíve? Vagy ha hiányolja az anyukáját az iskolában, ám az a nap végén nem fog ott állni, hogy egy öleléssel visszaállítsa a világ rendjét?
Elmondása szerint már attól könnyekre fakad, hogy írnia kell ezekről és úgy érzi, hogy nem tud megbirkózni a fájdalommal.
"Annak a gondolata, hogy egy orvosokkal teli szobában mindenki egyetértett abban, hogy az én esetemben a 'gyógyulás' szó használata elképzelhetetlen, szó szerint azt éreztette velem, hogy nincs esély."
A hétvége rendkívül nehezen telt, noha Roisin barátai meglátogatták, majd egy szülinapi zsúrra indultak, ahol ő végül a parkolóban sírdogált, miközben lánya, Ivy, énekelt és táncolt.
"Úgy éreztem, hogy ez egy várakozós játék. Nem tudtam mosolyogni, és még csak tettetni sem, hogy rendben vagyok. A pokolban éreztem magam."
Egy hét után azonban a harc újra kezdődött, hála egy tanácsadónak, aki nem értett egyet az addigi szakvéleménnyel.