Három megfontolandó tanács a Rákellenes világnapon
A rákra, mármint a súlyos betegségre, hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint mondjuk egy földrengésre, vagy légi katasztrófára. Tudjuk, hogy előfordul ilyen, akad is belőle sok – valahol távol tőlünk, biztonságos távolságban.
Rendben, nem a mi házunk dőlt össze, nem velünk zuhant le a repülő. Most még. De sajnos megtörténhet. Velünk is előfordulhat, hogy egyszer csak a semmiből egy olyan diagnózist tolnak az arcunkba, amire legrosszabb álmainkban sem számítottunk. Magyarországon élve a statisztika szerint ennek még nagyobb az esélye, mint az EU más országaiban:
Hogy árnyaljuk a képet, ez még messze nem is az összes daganatos beteg száma, mert szerencsére ma már a rák nagyon sok fajtája jól gyógyítható.
A Rákellenes világnapon adódik a kérdés: mit tehetünk a rák ellen? Tehetünk-e egyáltalán bármit?
Ne dugjuk homokba a fejünket!
Ahogy fentebb a katasztrófás hasonlatok érzékeltették, a daganatos betegségekről úgy nagy általánosságban nem akarunk tudomást venni. Elegendőnek érezzük azt tudni, hogy léteznek. De már azt is rossz hallgatni, ha a szomszéd esetleg elmeséli, hogy is zajlik az anyósa kemoterápiás kezelése. Persze, persze, a daganatos kisgyerekeknek küldjük az adományt, lájkoljuk Szentesi Éva posztjait, de
Meg kell értenünk: a daganatos betegségek a nagy számok törvénye alapján életünk során közvetve vagy közvetlenül minket is érinteni fognak. A „nem tudás” nem mentesít a következmények alól. Vagyis ugyanúgy kicsinálnak minket a daganatok, ha próbálunk nem tudomást venni róluk, mintha igen. Akkor már jobb felkészültnek lenni, kisebb a riadalom, elkerülhető a pánik, megelőzhetők a rossz döntések, akár egy hozzátartozónkról van szó, akár rólunk.
Járjunk szűrővizsgálatokra!
Amikor az AVON alig másfél éve amellett kampányolt, hogy a nők rendszeresen vizsgálják meg melleiket, hogy időben felfedezhessenek egy esetleges emlőrákot, kiderült, hogy életkortól függetlenül nagyon sokan épp azért nem teszik magukévá az önvizsgálatot, mert mi van, ha találnak valamit. Pedig sokkal riasztóbb ez a kérdés: Mi van, ha van ott valami, de nem vesszük észre hónapokig, mert nem mertünk gondolni se rá? Nos, akkor az van, hogy eljuthatunk a betegség egy olyan stádiumába, ami már nehezebben gyógyítható. Ezért a korai felismerés rendkívül fontos. Nemcsak a mellrák esetében, mindenféle daganattípusról elmondható ez.
Vannak ingyenesen elérhető szűrővizsgálatok, és van néhány olyan is, amiért egyelőre extra le kell szurkolni némi pénzt, ha biztosra akarunk menni, de nincs olyan komoly okunk, hogy máris szakorvosi beutalóval küldjenek a kórházba.
Gondoljuk át, mi az, amin változtatni tudunk – és tegyük meg!
Dohányzás, alkoholfogyasztás, egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, stressz – a leggyakoribb okok, amelyek szóba jöhetnek mint daganatos betegségekre hajlamosító tényezők. Ugye, hogy semmi új nincs benne? Ezt már betéve tudjuk. Meg azt is sejtjük, hogy egyszerűen képtelenség szuperegészségesen élni. Ami azonban biztosan megugorható: legalább egy területen valamit változtatni.
Valami csak megoldható. És ha teljesül a kitűzött a cél, az talán erőt ad nekünk ahhoz, hogy még valamin változtassunk. Vagy csak rájövünk, hogy van jelentősége annak, ha figyelünk magunkra. Az egészségünkre. Mert belőlünk csak egy van.