ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Halálos tévedés a luxushajón: a kapitány megnyugtatta az utasokat, akik ezután megölelgették a fertőzött özvegyet

A kapitány téves közlése után a fedélzeten folytatódott a közösségi élet, ami hozzájárulhatott a halálos Andes-vírus terjedéséhez.


Amikor az első utas meghalt hantavírus fertőzés miatt, a kapitány közölte a többiekkel, hogy természetes okok vezettek a tragédiához, ezért a fedélzeten többen megölelték a gyászoló özvegyet. Az asszony Szent Ilonán szállt le a hajóról, két nappal később pedig Johannesburgban meghalt, és ezzel egy antarktiszi álomútból járványügyi rémálom lett az MV Hondius óceánjárón. A WHO világszintű kontaktkutatást koordinál, hogy megtaláljanak mindenkit, aki érintkezhetett a fertőzöttekkel.

A drámai eseménysorozatról a hajó egyik utasa, a török filmes Ruhi Cenet számolt be a Daily Mailnek. Elmondása szerint a kapitány április 12-én jelentette be egy 70-es éveiben járó holland férfi halálát. A közlés után próbálta megnyugtatni az utasokat. „Azt mondta, nagyon tragikus, de természetes okok miatt történt, amiről ma már tudjuk, hogy tévedés volt” – emlékezett vissza Cenet.

„Még azt is mondta, hogy az orvos szerint nem fertőző, és a hajó biztonságos.”

A bejelentés után az utasok vigasztalni kezdték az elhunyt feleségét, nem sejtve, hogy a nő is hordozza a halálos, rágcsálók által terjesztett hantavírust. „Mindenki nagyon sajnálta őt. Megölelték, beszélgettek vele. Ő a védőangyalainak nevezett minket.”

Az Atlantic Odyssey nevű,

fejenként több mint 11 millió forintba kerülő luxusút április 1-jén indult Dél-Amerika csücskéből.

A fedélzeten szoros közösség alakult ki, az utasok együtt étkeztek, ittak és vettek részt a programokon. A kapitány közlése után semmi sem változott. „Természetesen mindenki szomorú volt a hír hallatán, de folytattuk a megszokott életet. Senkinek sem volt fogalma arról, hogy ez a vírus kering az utasok között” – mondta a filmes.

A hajó ezt követően kikötött a világ legeldugottabb lakott szigetén, Tristan da Cunhán, ahol az utasok partra is szállhattak. Cenet szerint ez az egyik legnagyobb félelme.

„Veszélybe sodorhattuk őket, és ez az egyik legnagyobb bánatom.”

A hajó április 24-én érte el Szent Ilona szigetét, ahol harminc utas, köztük Cenet és az özvegy is elhagyta a fedélzetet. „Emlékszem, azon a napon, amikor leszálltunk, már nehezen tudott járni” – idézte fel a filmes. Az asszony két nappal később egy johannesburgi kórházban meghalt. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált, hogy súlyos járvány tört ki, ami ismét rámutatott, milyen gyorsan terjedhet egy fertőzés egy zárt közösségben, ahogy az egy korábbi, norovírussal fertőzött óceánjáró esetében is történt.

A fedélzeten a helyzet tovább romlott. Egy brit férfit Ascension-szigetről kellett Dél-Afrikába evakuálni, majd május 2-án egy német nő is életét vesztette. A hajó orvosa szintén megbetegedett, ezért egy nyugdíjas onkológus utas, Dr. Stephen Kornfeld vette át ideiglenesen az orvosi feladatokat.

„Valahogy belecsöppentem abba a szerepbe, hogy én lettem a hajóorvos” – nyilatkozta.

Azóta egyre nagyobb felelősség szakadt rá: egyszerre próbálja ellátni a betegeket, miközben folyamatosan egyeztet orvosi kutatókkal, az Egészségügyi Világszervezettel és a hajót üzemeltető céggel is.

Azt mondja, kezdetben a betegeknél „elég tipikus vírusos tünetek” jelentkeztek.

„Magas láz, fáradtság, kipirulás, némi gyomor-bélrendszeri probléma, és volt, akinél légszomj is.”

Amikor Kornfeld átvette a fedélzeti orvosi szerepet, még csak két férfin látszottak a betegség jelei: a hajó orvosán és egy másik betegen.

„Akkor egyikük sem tűnt kritikus állapotúnak” – mondta Kornfeld. „Csakhogy a hantavírusnál épp az a félelmetes, hogy valaki nagyon rövid idő alatt súlyosból életveszélyes állapotba kerülhet.”

A hajón az orvosi készlet nem éppen egy jól felszerelt intenzív osztály: vény nélkül kapható gyógyszerek, oxigénpalackok, és – szerencsés véletlenként – rengeteg kötény, kesztyű, sebészi maszk áll rendelkezésre.

A „Dr. Steve”-ként emlegetett Kornfeld mellé időközben megérkezett két holland fertőzőbetegség-specialista is.

„Ha már nem vagyok hasznos, boldogan visszahúzódom, és újra egyszerű utas leszek”

– mondta.

A fedélzeten maradt utasok közben mintha eljutottak volna valamiféle óvatosan optimista egyensúlyi állapotba.

Jake Rosmarin utazóinfluenszer csütörtökön az Instagram-sztorijában jelentkezett be. „Továbbra is jó a hangulat, és haladunk a Kanári-szigetek felé” – írta a képernyőn megjelenő feliratban egy fotó mellé, amelyen mosolyogva áll a hajó egyik külső erkélyén, az Atlanti-óceán fölött.

A jordán influenszer, Kasem Ibn Hattuta pedig a Daily Mailnek azt mondta:

„Végre elhagytuk a Zöld-foki-szigeteket, ami mindenkinek nagy megkönnyebbülés volt a fedélzeten, különösen úgy, hogy tudjuk: a beteg társaink végre megkapják a szükséges orvosi ellátást.”

„Mindenki tartja magát, az emberek mosolyognak, és nyugodtan kezelik a helyzetet” – tette hozzá.

De mi van azokkal az országokkal, amelyek egyre csak gyűlnek a potenciális fertőzési térképen?

Nem meglepő módon némi pánik is érezhető volt, amikor a hét elején a tévében azt mutatták, hogy maszkos, védőruhás orvosok intézkednek a hajó körül.

A WHO gyorsan igyekezett lehűteni a kedélyeket: nincs ok riadalomra, ez nem a következő pandémia, a vírus pedig csak szoros és tartós kontaktus útján terjed.

Pandémia vagy sem, a Covid-időkből ismerős tempóban most Dél-Afrikában, Szenegálban, Svájcban, Hollandiában, Argentínában és más országokban dolgoznak a kutatók azon, hogy kiderítsék, honnan indult a fertőzés, és hogy az egész megmaradjon elszigetelt tragédiának.

A hajón kívül közben hatalmas kontaktkutatás zajlik. Argentínában a szakértők azt próbálják visszafejteni, pontosan hol kezdődhetett a fertőzés.

Különösen a holland házaspár mozgását vizsgálják, és a nyomozás egyik fókuszában egy vadállatokban gazdag hulladéklerakó áll Ushuaia külvárosában. Ushuaia Tűzföld fővárosa, a környéken pedig él olyan patkányfaj, amely hordozhatja a hantavírus fertőzőképes Andes-variánsát.

Hogy valóban ez volt-e a fertőzés forrása, azt egyelőre nem tudni. A Daily Mail értesülése szerint Tűzföld tartományban eddig nem jegyezték fel a hantavírus jelenlétét, és emberi esetet sem regisztráltak azóta, hogy 1996-ban kötelezővé tették a bejelentését.

A legtöbb hantavírust rágcsálók ürülékéből, vizeletéből vagy nyálából származó részecskék belélegzésével kapják el az emberek, és ezek a vírusok nem terjednek emberről emberre. Az Andes-variáns viszont kivétel: ez képes emberek között is terjedni, és járványkitöréseket okozni.

A vírus gyakran halálos tüdőbetegséget, hantavírus okozta pulmonális szindrómát válthat ki. Argentínában tavaly az ilyen esetek halálozási aránya 32 százalék volt.

2018-ban az ország andoki térségében volt egy úgynevezett szuperterjesztő esemény: egy születésnapi buli után közel három tucat ember betegedett meg, közülük 11-en meghaltak. Így az sem kizárt, hogy a holland házaspár valahol máshol, az utazásuk során fertőződött meg. Egy óceánjáró szinte ideális terep a fertőzés terjedéséhez. A tengerjáró hajók nagyon zárt környezetek. Az emberek napokig vagy hetekig szoros kontaktusban vannak egymással, ráadásul az utasok életkori összetétele miatt sokan idősebbek és sérülékenyebbek.

Ugyanakkor van ok némi óvatos reményre is. Bár a lappangási idő akár nyolc hét is lehet, a legtöbben korán, két-három héten belül megbetegszenek.

Azok az utasok, akik már elhagyták a hajót, valószínűleg mostanra rosszul lettek volna, ha hordoznák a vírust.

Miközben a világ figyel, Tenerife idegesen készül az MV Hondius érkezésére, és mindenki abban bízik, hogy végül a fertőzésből nem lesz járvány.

Via DailyMail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült végre, mi számít a legbiztonságosabb alkoholnak
Több mint 340 ezer főt vizsgált a kutatás, hogy megtalálja a legbiztonságosabb alkoholt. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mivel koccintasz.


Egy pohár vörösbor a vacsorához: sokak számára ez a kép a megérdemelt pihenés, a kulturált gasztronómia és a mediterrán életérzés szinonimája. De vajon ez a rituálé egy szívbarát szokás, vagy csupán önámítás, amivel az alkoholfogyasztás kockázatait próbáljuk palástolni? A tudomány válasza bonyolultabb, mint gondolnánk.

Friss, több százezres adathalmazt elemző kutatások szerint a bor, mértékkel fogyasztva, valóban a legalacsonyabb kockázati profillal társul a szív- és érrendszeri halálozás szempontjából,

miközben a közegészségügyi üzenet továbbra is kőbe van vésve: nincs biztonságos alkoholszint.

A központi állítás, amely szerint a bor lehet a legbiztonságosabb alkoholfajta, egy nagyszabású, az idei kardiológiai világkongresszuson bemutatott elemzésen alapul. A UK Biobank több mint 340 ezer brit felnőtt adatait feldolgozó munka szerint a mérsékelten bort fogyasztók körében

körülbelül 21 százalékkal alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata azokhoz képest, akik egyáltalán nem isznak.

Ezzel éles ellentétben a sört vagy égetett szeszes italokat előnyben részesítők körében már alacsony fogyasztás mellett is mintegy 9 százalékkal magasabb kockázatot mutattak ki – írja az American College of Cardiology. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek megfigyeléses adatok, amelyek összefüggést mutatnak, de nem feltétlenül jelentenek egyértelmű ok-okozati kapcsolatot. Zhangling Chen, a kutatás vezető szerzője szerint az eredményeik segítenek tisztázni a korábbi, gyakran ellentmondásos bizonyítékokat.

„Még az égetett szeszes italok, a sör vagy a cider alacsony vagy mérsékelt fogyasztása is magasabb halálozáshoz kapcsolódik, míg a bor alacsony vagy mérsékelt fogyasztása alacsonyabb kockázattal járhat”

– tette hozzá a professzor.

A számok mögött azonban ott rejlik a fogyasztás mintázata is. Egy másik, szintén a UK Biobank adataira épülő vizsgálat szerint az étkezéshez kötött, és a hét több napjára elosztott alkoholfogyasztás kedvezőbb kimenetelekkel járt, mint az étel nélkül, vagy ritkán, de akkor nagyobb mennyiségben történő ivás – áll a BMC Medicine tudományos folyóiratban.

De ha nem csak a mennyiség, hanem a „hogyan” és a „mit” is számít, mi különbözteti meg a borivókat másoktól? A különbségek egy része az életmódban keresendő.

A kutatók szerint a borfogyasztók általában jobb minőségű étrendet követnek és egészségesebb viselkedésmintákat mutatnak.

Maga a bor összetétele is szerepet játszhat: a vörösborban található polifenolok elméletileg támogathatják az erek egészségét, bár ez a hatás embereken egyértelműen nem bizonyított.

A száraz vörösbor emellett jellemzően kevesebb cukrot tartalmaz, mint sok hozzáadott sziruppal készült koktél. Míg a nemzetközi szabványok szerint egy száraz bor maradékcukor-tartalma alacsony, addig egyetlen cukros koktél is több tíz gramm hozzáadott cukrot rejthet.

Miközben egyes kutatások a mérsékelt borfogyasztás lehetséges előnyeit vizsgálják, a nagy nemzetközi egészségügyi szervezetek álláspontja sokkal szigorúbb.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyértelműen fogalmaz: a kockázat az első korty alkoholtól kezdődik, különösen a daganatos megbetegedések szempontjából. „Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholfogyasztási szintről. Nem számít, mennyit iszik az ember – az ivó egészségét érintő kockázat bármely alkoholtartalmú ital első cseppjével elkezdődik” – mondta Dr. Carina Ferreira-Borges az Egészségügyi Világszervezet közleményében.

Az Amerikai Szív Szövetség pragmatikusabb megközelítést alkalmaz:

aki nem iszik, az egészségügyi okokból ne is kezdjen el, aki pedig fogyaszt alkoholt, az tegye mértékkel, és egyeztessen orvosával az egyéni kockázatairól.

Iránymutatásuk szerint a mértékletesség nők esetében napi egy, férfiaknál napi legfeljebb két standard italt jelent, ami nagyjából 1,5 deciliter bornak, egy pohár sörnek, vagy 4 centiliter tömény italnak felel meg.

Bizonyos esetekben pedig még a mérték is túl sok. Várandósság alatt, bizonyos gyógyszerek szedése mellett, máj- vagy hasnyálmirigy-betegségben szenvedőknek, illetve szívritmuszavar-hajlam esetén a teljes absztinencia javasolt.

Összességében a jelenlegi bizonyítékok alapján a bor mértékletes fogyasztása a tömény italokhoz vagy a sörhöz képest valóban kedvezőbb szív- és érrendszeri kockázati profillal társulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bor „védőoltás” a szívnek, és nem ad általános felmentést az alkohol ismert egészségkockázatai alól. A döntést mindig három pillérre érdemes alapozni: az egyéni egészségi állapotra, a fogyasztás mennyiségére és mintázatára, valamint az ital típusára. A hosszú élet receptjében ugyanis a bor legfeljebb fűszer lehet – a fő hozzávalók továbbra is a mozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a minőségi alvás és a stressz hatékony kezelése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk