Akkora a forgalom Balatonfüreden, mint egy átlagos májusi napon – kiakadt és elkeseredett a Péklány
Zeliska Orsi, vagyis a Péklány az ország egyik legismertebb pékségét vezeti Balatonfüreden. Legújabb Facebook-bejegyzésében arról ír döbbenten, hogy a koronavírus-járvány miatt hozott intézkedések és javaslatok ellenére nagy a forgalom az utcákon Balatonfüreden:
"Minden egyes nap frontvonalban dolgoznak a kollegáim. Élelmiszert készítenek és értékesítenek. Kiteszik magukat a veszélynek. Lassan nincs bőr a kezükön és ez még csak a kezdet. Önök miatt, miattatok. Hogy legyen kenyér. Ne csak ma, de egy hónap múlva is. Vagy kettő. Ugyanezt teszik ismerőseim, barátaim a patikában és a drogériákban. Nem is beszélve az egészségügyben dolgozókról.
Én napok óta itthon vagyok, próbálok pozitív és találékony lenni. De tegnap nekem is el kellett intéznem pár halaszthatatlan dolgot és ledöbbentem. A piac hemzsegett az idősektől, tele volt a kocsma, és az egész város. Szülők és nagyszülők sétáltak gyerekekkel. Az utcán középiskolások járkáltak párosával. Többen jöttek ki a Sparból egy colával vagy 2 kiflivel. Egy májusi füredi naphoz hasonlót láttam. Hozzánk sok üzenet érkezik, hogy "végre a héten eljutok hozzátok". Kérlek ne most jussatok el! Örülünk nektek majd nyáron, amikor mind egészségesek leszünk remélhetőleg és nem csődölt be a szektor.
Végtelenül el vagyok keseredve. Hogy senki nem törődik a másikkal, hogy mindenki azt hiszi rá nem érvényesek a szabályok? Hogy olyanok mászkálnak az utcán akikről tudom, hogy pár napja még külföldön voltak? Kinevetik, aki maszkban jár? Persze, rajta majd könnyen átmegy a vírus. Mert az olyan...Meg hogy ő már sok mindent átélt.
Elhiszem, de ez most egészen más! Nem látjátok mi van Olaszországban? Minden idők lefrémesebb filmjei jutnak eszembe. Jogai mindenkinek vannak, mert persze majd mindenki hőbörög ha nem kap azonnal ellátást, ha nem csinálnak rajta azonnal tesztet. De kötelezettségei meg nincsenek? Arra nem gondol hogy majd valakit egy magas vérnyomással esetleg nem tudnak ellátni, vagy egy életmentő műtétet nem tudnak megcsinálni. Vagy csak nem jut lélegeztetőgép. Nemcsak neki, de gyerekeknek sem...Miért is? Mert az emberek képtelenek felfogni hogy késleltetésről van szó és az ő egyéni hozzáadott értéke is életeket menthet? Hogy nekem kell a boltom elől hazaküldeni embereket akik unták magukat otthon és úgy gondolták ott múlatják az időt? Aki kiszolgál, élelmiszert készít, egészségügyi dolgozó az bírjon ki mindent de más annyit nem tesz meg hogy otthon marad?
A tanár tanítson otthonról, de én kimegyek, mert úgyis ráérek? Sőt még posztolom is, mert az nagyon vagány? Mi lenne, ha mi is mind bemondanánk az unalmast?
Pár nap után mi nagyon fáradtak vagyunk. Nem abba fáradtunk el, hogy erőn felül kell oda tennünk magunkat. Abba, hogy míg mi így, sokan sehogy...én se tudok minden pillanatban optimista lenni. Ha kell, minden nap elmondom szépen vagy kevésbé szépen: Maradjatok otthon! Ez most nem rólad szól! A szüleinkről, a barátainkról, a szomszédainkról, kollégáinkról, gyerekeinkről és az országunkról. Ez sem számít?"
Zeliska Orsival készült korábbi interjúnkat itt olvashatod: