hirdetés
paprika2.jpg

Dísznövény, kolera elleni szer és ellenállási jelkép volt, mielőtt a magyar gasztronómia egyik alapeleme lett

Hosszú utat járt be a pirospaprika: már a 16. században eljutott Magyarországra, ám eleinte a nemesek dísznövényként ültették a kastélykertekben.
Tóth Noémi - szmo.hu
2020. november 13.


hirdetés

A fűszerpaprika hosszú utat járt be, mire hungarikummá vált, a nemesség eleinte lenézte a belőle készült étkeket. Amit viszont mi csípősnek hiszünk, az csak a Scoville-skála alja.

A paprika már a 16. században eljutott Magyarországra, ám eleinte a nemesek dísznövényként ültették a kastélykertekbe.

Sokáig nem került a tányérra, sőt, még majdnem két évszázad kellett hozzá, hogy meg is kóstoljuk.

Valószínűleg Törökországból érkezett hozzánk az intenzív színű fűszernövény, innen ered első megnevezése is: törökbors (mivel eleinte bors híján ezt használták a parasztok). Eleinte a görög eredetű peperi vagy piperi, majd a szláv papar szavakat használtuk rá, a magyar paprika nevet először 1724-ben jegyezték fel.

Karakteres íze, fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatása, valamint magas C-vitamin, A-vitamin és B-vitamin tartalma

hirdetés

is hozzájárult ahhoz, hogy töretlen népszerűségre tegyen szert. Régen reumatikus panaszokra is használták a népi gyógyászatban, sőt, az 1831-es nagy kolerajárvány idején megelőző céllal is fogyasztották. Mivel a paprika szereti a meleget, érthető, hogy az Alföldön, azon belül is Szegeden, illetve Kalocsán készül máig a legjobb minőségű őrlemény belőle.

A reformkorra már közkedveltté vált az édes vagy csípős paprikaőrleményes ételek készítése, és megszületett a mai napig egyik közönségkedvenc ételünk, a paprikás csirke is. Elsőként József nádor udvari szakácsa, Czifray István írta le a receptjét a Magyar nemzeti szakácskönyvben, 1830-ban. Eleinte inkább a jómódú polgárok kiváltsága volt a drága tejfölös habarás: egy korabeli étlapon például jól látszik, hogy három pengővel drágább volt a paprikás csirke, mint a pörkölt.

Előtte egyébként az arisztokrácia lenézte a gulyást (akkoriban még nem tettek különbséget gulyás és pörkölt között), de miután az étel a nemzeti ellenállás egyik jelképévé vált a II. József reformtörekvései ellen fellépő nemesek körében, megváltozott a megítélése. Az 1867-es kiegyezés után a pörkölt már politikától független nemzeti étellé vált.

A 19. században már a csípőspaprika egyenlő volt a magyar gasztronómiával.

Erre utal egy korabeli útleírás is, amely a német August Ellrich tollából származik 1831-ből. Az egyik hazánkban megkóstolt ételt elnevezte „pokoli paprikalevesnek”, és ezt fűzte hozzá kommentárnak: „A spanyol borsot Magyarországon paprikának nevezik, és a magyarok legkedvesebb fűszere. Hihetetlen, milyen mennyiséget tesznek nemzeti ételeikbe. Egy ilyen közkedvelt nemzeti étel a gulyáshús, az apróra vágott marhahús, paprika-levessel. Gyakran előfordul, hogy ez a gulyáshús a szájban olyan, mint az izzó parázs, vagy még annál is rosszabb.”

Mi az a Scoville-skála?

Egy amerikai vegyész, Wilbur Scoville alkotta meg 1912-ben, miután nekiállt letesztelni a különféle paprikák erősségét. A csípős érzetet a kapszaicin nevű anyag okozza, amely egy színtelen és szagtalan alkaloid. A Scoville-egység (Scoville heat unit, azaz SHU) a kapszaicin relatív mennyiségét jelzi. A paprikák ereje illúzió, mivel nem valódi fájdalomról van szó, csupán a szánkban található hő- és fájdalomérzékelő idegvégződéseket, receptorokat ingerli. A közhiedelemmel ellentétben nem segít az égető érzés csillapításában semmi más, csak az idő (és ha hideg vizet iszunk rá, akkor még rosszabb lesz, akkor már inkább tejjel próbálkozzunk).

A magyarok hajlamosak azt gondolni, hogy az erős paprikánktól még a hétfejű sárkány is azonnal tüzet köp, de valójában azért nem olyan vészes a Scoville-skálán. Az Erős Pista nagyjából 1000 SHU-nak felel meg, de a legbikább hegyes erős sem több 2500 SHU-nál. Ahol például a jalapeno paprika értéke egyáltalán elkezdődik. A Tabasco-szósz ennek duplája, azaz 5000 SHU, a legdurvább cucc, a Guinness-rekorder Carolina reaper paprika pedig 1500-szor csípősebb a maga bő másfélmilliós SHU-értékével. Innen már csak egy lóugrás a rendőrségi paprikaspray, amely eléri a 2 milliós SHU-t. De azt talán már a legelvetemültebb kapszaicin-rajongók sem akarják a csirkeszárnyukra fújni.

Források: Gasztrokert, wiki.startlap.hu, thehungarianpaprika


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
titanicos-lelkesz-levele-northfoto.jpg

Elárverezik a Titanic-tragédiában hősként meghalt apa levelét, aki nemcsak a családját mentette meg, de máson is segített

A korabeli beszámolók szerint a lelkész a végsőkig hirdette az evangéliumot. Először a süllyedő hajón, majd a fagyos vízben lévőknek, mielőtt őt is elnyelte a mélység.
Fotó: Northfoto/Henry Aldridge & Son - szmo.hu
2020. november 03.


hirdetés

Elárverezik az Egyesült Királyságban a Titanic egyik áldozatának levelét, aki nemcsak a szeretteinek segített túlélni a tragédiát, hanem egy idegennek is.

John Harper London egyik baptista templomának özvegy lelkésze volt. Lánytestvérével és a 6 éves kislányával utazott a Titanicon, az úticéljuk pedig Chicago lett volna, ahová prédikálni ment volna, ha nem történik meg a hajószerencsétlenség.

Amikor a Titanic 1912. április 14-én süllyedni kezdett, Harper testvére és kislánya helyet kapott egy mentőcsónakban, a férfi azonban a fedélzeten maradt, sőt a mentőmellényét is odaadta egy idegen útitársának.

A korabeli beszámolók szerint a lelkész a végsőkig hirdette az evangéliumot, először a süllyedő hajón, majd a fagyos vízben lévőknek, mielőtt őt is elnyelte a mélység.

hirdetés

Harper a tragédia előtt három nappal levelet írt egy ismerősének, akit Young testvérként emlegetett. Ebben megköszönte a férfinek, hogy segített neki az utazás megszervezésében, és biztosítja, hogy nem felejti el őt és a kedvességét.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
karora_ck.jpg

Ezekkel a karórákkal menőztek, akik a 70-es években születtek

Az NDK-s mutatós órák mellett természetesen a klasszikus japán és egyéb kvarcórák, amelyek az ébresztéshez különböző zenéket játszottak le.
Forrás: Játékmúzeum blog - szmo.hu
2020. november 16.


hirdetés

Egy virtuális Játékmúzeum azoknak, akik kedvelik a nosztalgiát és érdeklődnek a 60-as, 70-es vagy 80-as évek régi játékai iránt.

Már megszokhattátok, hogy időről-időre olyan nosztalgikus témákkal is igyekszem foglalkozni a blogon, ami nem feltétlenül a játékokkal kapcsolatos, viszont a gyerekkorunkat mindenképpen meghatározta.

Ilyen téma volt a televíziós műsorokkal foglalkozó sorozat, a zenékkel, reklámokkal, újságokkal foglalkozó sorozat is.

A mai téma egy kicsit furcsának tűnhet egy mai fiatal számára, de úgy gondoltam érdemes egy bejegyzést szentelni az órákra is.

Az órákra, amelyek akkoriban nem egyszerű időmérő eszközök voltak számunkra, hanem sokkal inkább vágyott tárgyak, sőt sok esetben státusszimbólumok is.

Aki a 70-es, 80-as években volt gyerek, azok számára ismerős lesz a ma bemutatásra kerülő órák többsége, hiszen egészen biztosan volt valamelyik haverunknak, osztálytársunknak vagy esetleg nekünk is ilyen óránk. Vágjunk is bele a nosztalgiázásba!

hirdetés

1.

Aki a 70-es években született az elsőként a mutatós karórákkal találkozott. Ebből általában a szovjet gyártóknak köszönhetően voltak gyerekeknek készült karórák is. A gyakoribb az egyszerű számokkal ellátott számlappal készült változatok voltak, de természetesen beszerezhetőek voltak különböző rajzokkal díszített változatok is.

Ezek még felhúzósak voltak, így minden reggel vagy este a tulajdonosnak akkurátusan fel kellett azt húznia, hogy ne hagyja cserben az órája.

2.

Még mindig a felhúzós karórák világánál tartunk, amikor a sokkal vagányabb Miki Egeres karórát mutatom meg nektek. Ez már valamivel komolyabbnak számított az én gyerekkoromban mint a szovjet kisórák, de ez nem a véletlen műve volt.

Miki egér kezei voltak a mutatók, amelyek az éppen aktuális időt mutatták. Mindig nagy csodálattal néztük azt, akinek ilyen órája volt, hiszen valószínűleg valami nyugati rokontól kapta. Itthon az ilyesmi akkoriban elérhetetlen kincs volt. Manapság néha feltűnik egy-egy ilyen óra valamelyik aukciós oldalon, de általában elég gyorsan talál új gazdára.

3.

A képen egy NDK-ban gyártott karórát láthattok, ami maga volt akkoriban a megtestesült vagányság. Az órát a Ruhla készítette és kicsit nagyzolósan Ruhla Digital volt a neve. Természetesen ez nem digitális óra volt, hanem még mindig a felhúzós szerkezettel ellátott szokásos karóra.

A különlegességét a számlap jelentette, amin egy mezőben az órát, míg a másik mezőben a percet tudtuk leolvasni. Több színben is gyártották és ilyen bizony még nálunk is volt a családban, mégpedig a bátyámnak.

4.

A kvarcórák forradalma lényegében ezzel a stílussal vette kezdetét. Ezek az órák már valóban kvarcórák voltak és elemmel működtek. Itt már nem kellett vesződnünk a felhúzással, mindössze arra kellett figyelmet fordítani, hogy az elem ne merüljün le.

Az első daraboknál még csak akkor vált láthatóvá a számlap, ha a tulajdonos megnyomott egy gombot, de ekkor tündöklő piros színben láthattuk a számokat. Az elemek ezekben az órákban nem húzták túlságosan sokáig, de ez senkit nem zavart akkoriban, mint ahogy az sem, hogy tűző napsütésben szinte lehetetlen volt leolvasni a pontos időt.

5.

És elérkeztünk ahhoz az órához, amire mindenki nagyon jól emlékszik. Ezek voltak a klasszikus kvarcórák, amelyek az ébresztéshez különböző zenéket játszottak le.

Ilyen órákat a legnagyobb gyártóktól kezdve a legkisebb távol-keleti cégek is készítettek, így találkozhattunk a Casio mellett mondjuk Montana, Piratron, Kessel márkájú órákkal is. Tanáraink gyűlölték ezeket az órákat, amelyek gyakran zavarták meg a tanítást - nem is teljesen véletlenül.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
pixa-dohany.jpg

Eltűnt illatok nyomában – a pestisjárvány elleni védekezésre használt illatoktól a dohány illatáig minden „történelmi szagot” össze akarnak gyűjteni

Elmúlt korok európai illatainak enciklopédiáját akarja létrehozni egy nemzetközi kutatócsoport.
MTI, fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. november 20.


hirdetés

Az Odeuropa elnevezésű nemzetközi projekten brit és más európai tudósok, történészek és mesterségesintelligencia-szakértők dolgoznak. A 2,8 millió euróval támogatott kutatás az egykor ismerős, de mára már eltűnt illatok azonosítását, ha szükséges újrateremtését tűzte ki célul. Az illattárba a 16. századtól a 20. század elejéig gyűjtik az aromákat.

"Amint belemélyedünk az 1500-as évektől Európában megjelent nyomtatott szövegekbe, rengeteg utalást és leírást találunk bennük a különböző szagokról, a vallással kapcsolatos illatokról, például a tömjénről, vagy akár a dohány illatáról"

- mondta el William Tullett, a cambridge-i Anglia Ruskin Egyetem tudósa, az Odeuropa kutatócsoport tagja, a 18. századi Anglia illatairól készült könyv szerzője.

A hároméves projekt januárban induló első lépéseként olyan mesterséges intelligenciát akarnak kifejleszteni, amely segít a hét nyelven írt történelmi szövegek áttekintésében, valamint a szagok és azok kontextusának leírásában és a képeken ábrázolt illatokkal kapcsolatos részletek észlelésében.

hirdetés

Az összegyűjtött információkat az európai illatok online enciklopédiájának létrehozásához használják fel. Ebben megtalálhatóak majd bizonyos szagok, de rávilágítanak különleges szagokhoz kapcsolódó érzelmekre és helyszínekre is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
fabulon_ck.jpg

Fabulon: Mindenki a topmodellt nézte, de most megszólal, aki a legnépszerűbb magyar kozmetikum dizájnját tervezte

A 70-es és 80-as évek kozmetikai márkájának csomagolása sokakban idéz nosztalgikus emlékeket. A mára kultikussá vált tárgyak tervezője, Nagy Alexandra idézi fel a Fabulon történetét.
Mayer Kitty írása HYPEANDHYPER oldalon, Címkép: Iparművészeti Múzeum/Friedrich Krisztina - szmo.hu
2020. november 02.


hirdetés

A HYPEANDHYPER egy kelet- és közép-európai dizájn- és életmódmagazin, amely az innovációról, a városi életről és a kreatív ökoszisztémáról szól.

Céljuk, hogy összegyűjtsék és bemutassák azokat az egyedi történeteket, karaktereket, különleges tárgyakat és tájakat, amelyek a világ ezen részét alakítják.

Csatlakozz hozzájuk, legyél te is részese a közös jövők alakításának!

A Fabulon kapcsán az első nő, akinek a neve rögtön eszünkbe jut: Pataki Ági. A késő szocializmus topmodellje igéző tekintettel figyelte a Kálvin teret 1982 és 2000 között egy tűzfalról, mozaik formájában, de megjelent reklám- és kártyanaptárakon, plakátokon, újsághirdetésekben is (naptejjel, arclemosóval, vagy anélkül). Nem csoda hát, hogy egy fél ország emlékszik rá.

Nagy Alexandra szerszám- és gépipari formatervező ugyan nem került címlapra, de ha ő nincs, aligha lett volna mit reklámoznia Pataki Áginak azokban az időkben. Ő volt az, aki 1971 és 1990 között a Fabulon termékek-, köztünk a babakozmetikum csomagolását is tervezte.

Fabulon mozaikkép, Kálvin tér, 1985. Fotó: VÁTI, Fortepan hirdetés

A Fabulon babakozmetikum a múzeumban[2]

A Fabulon babakozmetikum kapcsán az első és legfurcsább információ, hogy az Iparművészeti Múzeum Bútorgyűjteményében szerepel.

Ennek egyszerű magyarázata az, hogy a nehezen kategorizálható műtárgyakat korábban egy „vegyes”, az ún. Modern Gyűjteményben őrizték, majd miután azt 1995-ben megszüntették, a gyűjteményben szereplő tárgyak zömét a múzeum meglévő gyűjteményi osztályai között osztották szét. A babakozmetikum adatlapjából megtudhatjuk, hogy a tárgy műanyagból készült 1972-ben, a Kőbányai Gyógyszerárugyárban, de csak jó tíz évvel később, 1983-ban került a múzeum gyűjteményébe.

A lenti fotón piros, kék és sárga flakonokat látunk, amelyek sajnos kitakarják egymást, így egyedül a „Fabulon” és egy részlegesen olvasható „sampon” feliratban lehetünk csak biztosak. A három különféle színű tégely három különféle kozmetikumot tartalmazhat. Van azonban egy negyedik, zöld színű darab is (mint azt más forrásokból tudni lehet), amely azonban a felvételen nem szerepel.

Hogy pontosan mi is került ezekbe a flakonokba, hol működött a Kőbányai Gyógyszerárugyár, és miért pont ilyen színű és formájú terméket tervezett Nagy Alexandra, arról (és még sok minden másról) ő maga mesélt nekünk.

– Huszonkét évesen, 1966-ban került az akkori Magyar Iparművészeti Főiskolára. Ha jól sejtem, ez nem rögtön az érettségi után történt…

Valóban nem. Abban az időben nagyjából 200-300 fő felvételizett a Főiskolára, és csupán 35-40 diákot vettek fel, az összes szakra együttvéve. 1962-ben érettségiztem, többször próbálkoztam, mire sikerült bejutnom. Eredetileg keramikus akartam lenni, elmentem ipari tanulónak és elvégeztem a porcelán és kerámia szakot. Sajnos, nem folytathattam, mert kiderült, hogy az akkor „divatos” ólom tartalmú festékekre allergiás vagyok. Ezért is tartott tovább a bejutás. Úgyhogy kutattam tovább: sem a textil, sem az ötvösség nem érdekelt. És akkor valahogy rátaláltam az ipari formatervezésre.

Fotó: Födémesi Csaba

– Bizonyára ez nem a véletlen műve volt. A családon belül volt esetleg valaki, akinek hasonló ambíciói voltak?

– Nem a közvetlen felmenőimtől jött az inspiráció: apám orvos volt, anyám nyelvész. A nagyanyám a ’20-as, ’30-as években sokat festett és rajzolt.

A dédnagyapám az akkumulátor egyik feltalálója volt, Edisonnal is dolgozott együtt, sokat járt Amerikában.

Tehát, igen, volt a családban egyfajta műszaki és művészeti „keveredés”.

Itt láttam azt, hogy végül is a technikának és a művészetnek az összeölelkezése gyakorlatilag nem más, mint az ipari formatervezés. A motivációm az volt, hogy jó lenne olyan tárgyakat tervezni, amelyek az embernek örömet okoznak, de ugyanakkor gazdaságosan gyárthatók.

Szövetkezeti Áruház, Gödöllő, 1974. Fotó: Bauer Sándor, Fortepan

– Dózsa Farkas András és Németh Aladár voltak az Ön mesterei. Milyen volt az oktatás? Hogyan kell elképzelnünk, mi zajlott akkor a Főiskolán?

– A műszaki része az oktatásnak erőteljes volt. Eleve felvételt sem lehetett nyerni, ha nem volt ipari gyakorlata az embernek. Mindannyiunknak kellett, hogy valamilyen fajta előképzettsége legyen. Ugyanakkor a humán vonal sem hiányozhatott: Dózsa Farkas András tanárunk ebben komoly muníciót adott nekünk. Őt bízták meg azzal, hogy az ipari formatervezés oktatást a Főiskolán elindítsa. Eredetileg szobrász volt, de motorbiciklit és egyéb műszaki tárgyakat is tervezett.

A szerszám- és gépipari formatervező szak hallgatóinak meg kellett tanulni a saját szerszámaikat kovácsolni: izzó tűzbe tenni a vasat, azt addig kalapálni, formálni, reszelni, amíg a saját mintázó eszközeinket létre nem hoztuk.

Nekünk kellett megtanulni az öntőformát is elkészíteni. Itt ugye keramikusként megvolt a helyzeti előnyöm…

1988, Budapest, Margitsziget, háttérben a pesti Duna-part, a Révész utcai fűtőmű kettős kéménye. Fotó: Sándor Dávid, Fortepan

– Ennek a szaknak Ön volt az egyetlen női hallgatója?

– Abban az évfolyamban igen.

Volt is – egy kicsit indokolatlan – előítélet a lányokkal szemben, hogy egy ilyen szakon velük nem lehet sokra menni.

(nevet) A fölöttem lévő évfolyamok lány tanulói ugyan megszerezték a diplomát, de legjobb tudomásom szerint nem dolgoztak tovább a szakmában.

– Ezzel szemben Ön rögtön a diploma megszerzése után az Egyesült Izzóktól kapta első megbízását. Egy sorozathúzó prést kellett terveznie. Ez tulajdonképpen micsoda?

– A prést Zsoffay Róberttel közösen terveztük. Ez egy pneumatikus egységekből álló gép, ami az izzók foglalatát préseli. Ezek a pneumatikus egységek a gép hátoldalán voltak, s azt láttuk, hogy a dolgozók állandóan hátra szaladgálnak. Úgyhogy ezeket az egységeket előre hoztuk, hogy könnyebb legyen a gép használata és falhoz is lehessen telepíteni. A pocsék zöld szín helyett is inkább egy acélos kéket használtunk.

Sorozathúzó prés az Egyesült Izzók számára, tervezők: Nagy Alexandra, Zsoffay Róbert

– 1972-ben a Kőbányai Gyógyszerárugyárnak kezdett dolgozni mint külsős tervező. Ez a gyár tulajdonképpen a Richter Gedeon Rt. kihelyezett üzeme volt, Dorogon (a fejlesztés Kőbányán zajlott). A ’70-es évek elején a gyár vezetése úgy határozott, hogy a gyógyszerkészítés mellett kozmetikumok gyártásába is belevág. 1971-ben a gyáregységben önálló Kozmetikai Kutatólabor jött létre, Hangay György vezetésével. Itt kezdődött a Fabulon története. Hogyan került kapcsolatba a Kőbányai Gyógyszerárugyárral?

– Közvetlen előtte a Mátraplastnak dolgoztam, reklámtáskát és –poharat, cipőtisztító flakont, és a logójukat is én terveztem. Ők ajánlottak a Gyógyszerárugyárnak. Őrületes szerencsém volt, mert olyan felkészült, világlátott emberekkel dolgozhattam együtt évtizedeken át, akik felismerték az ipari formatervezés, a tervező személyének fontosságát.[3]

Akkoriban nem nagyon volt magyar kozmetikum a piacon, legfeljebb a WU2 és a Caola (import termékek pedig egyáltalán nem voltak). A gyár gyógyszer minőségű kozmetikai szereket szeretett volna piacra dobni, ehhez pedig feltűnő csomagolásra volt szükség.

A külső formát, vagyis a műanyag palackok mintadarabjait odahaza készítettem el (általában gipszből), s ezek alapján gyártotta le a Mátraplast a kész műanyag flakonokat, amibe a kozmetikumok kerültek.

Dorog, 1984, balra a Kőbányai Gyógyszerárugyár Dorogi Gyáregysége, jobbra a hőerőmű. Fotó: Fortepan

– Mik voltak a legfőbb szempontok a különféle kozmetikumok tervezéskor?

– Az vezérelt, hogy geometrikus, tiszta formákból építkezzek, a terméket láttassam: a férfi termékek kicsit szögletesebbek voltak és sötét színűek, a nőknek szóló arclemosók, krémek, tonikok kerekebb flakonokba kerültek, csillogó feliratot és kupakot kaptak. Annyira szegényes volt akkor a választék, hogy kifejezett örömforrás volt egy ilyen kozmetikum.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!