hirdetés
71269401_10157738604601079_8903073295977414656_n.jpg

„A tudomány egy vallás, amelynek az Igazság az istene” – interjú David Sloan Wilson evolúcióbiológussal

A Brain Bar amerikai előadója szerint a tudomány is profitálhat a vallásból, az emberiségnek pedig kötelessége irányítani a saját evolúcióját.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. szeptember 16.


hirdetés

Idén a vírushelyzet miatt rendhagyó módon, online rendezik meg a BrainBart, melynek egyik sztárvendége David Sloan Wilson előadását szeptember 17. csütörtökön, 15.30-tól lehet követni itt. Ennek apropóján beszélgettünk.

- Az evolúcióelmélet és a vallás finoman szólva ellentmondásos viszonyban állnak. Nagy viták zajlanak a vallási fundamentalisták és a tudósok között miatta. De ha jól értem, Ön egészen más nézőpontból közelíti meg a kérdést.

- Két fontosabb vallásdefiníció létezik. Az egyik alapja a természetfeletti személyekbe vetett hit. A másik alapja a közösség. Emile Durkheim híres vallás meghatározása így szól: „Szentségekhez kapcsolódó hitek és gyakorlatok egységes rendszere... amely egyetlen erkölcsi közösségbe olvad, amit úgy hívunk, egyház, mindazok összessége, akik követik.”

Ez a valláskoncepció tudományosan magyarázható az emberi kulturális evolúció termékeként.

A lényege a közösségi működés, a szentség fogalmára azért van szüksége az egyéneknek, hogy valami önmaguknál nagyobb részeivé váljanak. A természetfelettibe vetett hit is szerepet játszhat azokban a vallásos meggyőződésekben és gyakorlatokban, amelyeket Durkheim leírt, de nem feltétele.

hirdetés

- Beszélhetünk általánosságban vallásról? Minden vallás egyforma?

- A vallások különbözőek, és bizonyos szempontok alapján fontos figyelembe venni az eltéréseket. De vannak bennük közös vonások, nem csak egymással, hanem más, nem vallásos hitrendszerekkel és gyakorlatokkal.

Mindenkinek szüksége van értelmezési rendszerre, hogy megértse a világot, és ami végső soron meghatározza, hogyan viselkedünk. Fontos megértenünk az értelmezési rendszerek természetét, mielőtt a különbségeikről beszélünk.

Hogy megértsük a kulturális diverzitást (beleértve a vallást is, de nem kizárólag), a kulcs ugyanúgy gondolni rá, mint a biológiai diverzitásra.

Minden vallásnak megvan a történelmi eredete, és a terjedése attól függően változik, hogy mire motiválja az embereket.

Sok vallás kihalt mára. Állandóan mutálódnak és újra kombinálódnak. Különböző társadalomgazdasági szerepeket töltenek be. A vallási sokszínűség egyik fontos tengelye a konzervatívtól a progresszívig terjed, akárcsak a politikai ideológiák esetében.

A kulturális rendszerek a kulturális ökoszisztémában léteznek és fejlődnek, épp úgy, ahogy a fajok a biológiai ökoszisztémában léteznek és fejlődnek.

- A Darwin’s Catherdal (Darwin katedrálisa) című könyvében azt írja, hogy minden társadalmi szervezet profitálhat abból, ha átvesz vallásos elemeket, beleértve a tudományt is.

- Igen! Úgy szeretek fogalmazni, hogy a tudomány egy vallás, amelynek az Igazság az istene. Egy tudós közösség is tökéletesen beleillik Durkheim vallás meghatározásába.

A központi érték a tényszerű valóság megértése. Mindenféle hitek és gyakorlatok szerveződnek az igazság elérése köré.

Megkövetelik az egyéni érdekek, például a pályán való előbbre jutás alárendelését. A kihágásokra, például a szándékos adathamisításra azonnali kitagadás a válasz.

Ön szerint nem úgy hangzik ez, mint a Durkheim-féle vallásfogalom? Persze van egy nagy különbség, hogy a tudósok

gondosan kerülnek bármiféle természetfeletti magyarázatot, arra szorítkoznak, amely tapasztalati úton igazolható.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
cimlap-1.jpg

Sohasem volt még ennyire egyszerű a takarítás – iRobot Roomba i7+ teszt

Kipróbáltuk a robotporszívót, ami még a portartályát is automatikusan üríti. Minden eddiginél kényelmesebb lett a porszívózás.
Szponzorált tartalom (x) - szmo.hu
2020. október 20.


hirdetés

A ropotporszívók csúcskategóriájában nehéz újat mutatni, az iRobotnak mégis sikerült. A titok nyitja a dokkolóállomás, ami egy porzsákot rejt. Dokkoláskor a porszívó ide továbbítja teljesen automatikusan a felszívott koszt, így hosszú hetekig hozzá sem kell nyúlni, a rendszer tényleg magától működik.

Nem csoda, hogy izgatottan vártuk a szerkesztőségben az iRobot Roomba i7+ porszívót, amit huzamosabb ideig teszteltünk otthon is.

A Roomba doboza olyan, amilyennek egy igazán igényes terméknél lennie kell.

Okosan elrendezve sorakozott benne a porszívó, az ennél is nagyobb helyet elfoglaló dokkolóállomás, és a kiegészítőket tartalmazó dobozka. Utóbbiról érdemes külön is megemlékezni: az iRobothoz ugyanis nemcsak egy dokkoló jár, hanem tartalék porzsák, tartakék szűrő, plusz oldalkefe, akksi és úgynevezett virtuális fal is, ami megadályozza, hogy a robot olyan helyre menjen, ahová nem szeretnénk.

A készülék üzembe helyezése nagyon egyszerű, mert a fő elemek teljesen összeszerelve érkeznek. Így csak be kellett dugnunk a dokkolót, le kellett töltenünk az iRobot HOME applikációt, és a készülék a wifi-re kapcsolódva máris használatra készen várta az első utasításunkat.

hirdetés

Ezután belekezdett a lakás feltérképezésébe, aminél hamar kiderült, mennyire korszerű ez az iRobot.

A gyártó "Imprint Intelligens Feltérképezésnek" nevezte el azt a rendszert, amelynek segítségével a robotporszívó szobáról szobára derítette fel a lakást, és raktározta el a helyiségek, valamint a bútorok helyét.

Bár nálunk nincs Amazon Alexa vagy Google Assistant, de a robotporszívó ezekkel is összehangolható, és képes egyetlen hangutasításra kitakarítani egy adott helyiséget. Tehát elég annyit mondanunk a hangvezérelt személyi asszisztensnek, hogy "Takarítsd ki a hálószobát!", és a porszívó már indul is, és teszi a dolgát. Alexa híjján mindez tökéletesen működött az appon keresztül is, ahol elneveztük a kitakarítandó helyiségeket, bejelöltük az elkerülendő részeket (például a padlón álló gitárunk helyét, ami hajlamos folyton feldőlni), majd egyszerűen bepipáltuk, hol kérünk takarítást.

Mi elsőként a fürdőszobában próbáltuk ki a Roomba tudását, mert ez a süppedős szőnyeggel, a hajszálakkal sohasem könnyű terep egy robotporszívónak. A készülék azonban gond nélkül megbirkózott a feladattal. Utána elmerészkedett a küszöbig, de mélységérzékelő rendszerével időben detektálta, hogy a másik oldalon túl nagy a szintkülönbség (akárcsak a társai, a Roomba is másfél centiig bírja a küszöböket), és visszafordult, anélkül, hogy leesett volna.

A hálóban szintén megbirkózott a vastagabb szőnyegekkel is, bár amikor felküzdötte magát, érezhetően lelassult, de nem adta fel.

A leírás szerint a porszívó a Dirt Detect nevű ultrahangos és optikai szenzor-rendszer segítségével azt is érzékeli, mennyire szennyezett felületen dolgozik, és a piszkosabb részeken tényleg mindig nagyobb fokozatra kapcsolt.

A minőségre nem lehetett panaszunk, a készülék ugyanis két, egymással szemben forgó gumikefét kapott, amelyekkel minden szennyeződést tökéletesen eltűntetett a szőnyegekről, a parkettáról és a konyhai padlóburkolóról is. A sarkokról pedig egy oldalkefe gondoskodott.

Ha ez sem elég, ott volt a dupla takarítás funkció, aminek jó hasznát vettük az ebédlőben és a gyerekszobában.

A nappaliban a legnagyobb élmény az volt, ahogy a készülék a kábelekkel bánt.

Sok robotporszívó ugyanis rendszeresen belegabalyodik a bedugva felejtett töltők kábeleibe, a Roomba azonban jól vizsgázott, és nem kellett kézzel beavatkoznunk.

Az egyetlen hátulütőnek a hangja tűnt, az első bekapcsolás után kicsit megijedtünk, hogy felébred a szomszéd szobában alvó gyerek, de aztán hamar kiderült, hogy a hangerő nagyban függ attól, hogy a porszívó épp milyen terepen dolgozik, és általában jóval halkabban üzemelt, mint a dokkolónál.

És ezzel el is érkeztünk a meglehetősen dekoratívra sikerült, "Clean Base"-nek elnevezett dokkolóhoz, ami a legnagyobb újdonság. A robotporszívóknál a fő elvárás az automatikus működés. Bár a kisebb résekkel egyikük sem bír, rengeteg időt spórolnak meg a napi takarításban, így az igazán alapos nagytakarításoknál tényleg csak a kritikus részekkel kell foglalkozni. Az automatikus működés azonban eddig sohasem volt teljesen automatikus, mert egy vagy két alkalom után óhatatlanul dolgunk volt az összegyűlt porral és kosszal.

A Roomba i7+ forradalmi újítása, hogy a portartály kiürítését is automatizálta. Egy-egy takarítás után a robotporszívó beáll a helyére, és a dokkolóba szerelt motor segítségével átszivattyúzza a tartály tartalmát egy külső porzsákba. Ez pedig akár 30 alkalmat is kibír, mire megtelik. Így hetekig/hónapokig nem kell a rendszerhez nyúlnunk, és a por egész biztosan nem kerül vissza a lakás légterébe.

Tényleg szuper élmény volt, amikor a porszívó magától dokkolt, majd megtisztította saját magát. A teszt alatt a porzsák nem telt meg, ha megtelik, arra az applikáció figyelmeztet. Olyankor még mindig ott a tartalék, azután pedig 5-6 ezer forintért rendelhetünk egy újabb három darabos készletet.

Ha valaki beruház egy ilyen csúcstechnológiás porszívóba, egész biztosan nem a porzsákokon akar majd spórolni. Az ugyanis tény, hogy az iRobot Roomba i7+ 315 ezer forintos árával nem az olcsóbb robotporszívók közé tartozik. Ha viszont valaki rászánja magát, akkor ezért a pénzért szinte tökéletes terméket kap, amely valóban automatizálja az otthoni takarítást, és nekünk egyetlen dolgunk marad: kényelmesen hátradőlni és élvezni a végeredményt. A termékről és további termékekről ezen a linken találsz bővebbb infot!

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés

A covid-19-nél is veszedelmesebb fertőzés, a szuperbaktérium fenyegetheti az emberiséget

Azoknak lesz igazuk, akik szerint a koronavírus-világjárvány csak a kezdet?
MTI/EPA/Olafur Steinar Gestsson - szmo.hu
2020. október 15.


hirdetés

Még nem látható körülbelül sem, hogy mikor fog kilábalni a világ a koronavírusból, a szakemberek előtt máris egy újabb globális járvány réme sejlik fel, amely jóval lassabban, kevésbé látványosan, ám annál kitartóbban terjed. Ennek a kórokozói az antibiotikum-rezisztens baktériumok, amelyek az embereknél és a tenyészállatoknál szinte korlátlanná vált antibiotikumok alkalmazása miatt szaporodtak el.

Az amerikai betegség-ellenőrzési és megelőzési központ (CDC) adatai szerint évente mintegy 3 millió amerikait fertőznek meg a szuperbaktériumok, és 35 ezren bele is halnak a fertőzésbe.

Világszerte évente 700 ezerre tehető a szuperbaktériumok okozta halálesetek száma, és az Egészségügyi Világszervezet szerint 2050-re az áldozatok száma elérheti az évi 10 milliót

– írja a Sciencealert .

Az antibiotikumok túl gyakori használata mára oda vezetett, hogy egy sor bakteriális fertőzés, köztük a gonorrhea, a tüdőbaj és a szalmonella egyes fajtái szinte kezelhetetlenné váltak, mert az antibiotikumokat túlélő baktériumok ellenálló-képességet fejlesztenek ki a gyógyszerekkel szemben.

hirdetés

Évente máris 230 ezren halnak meg antiobiotikum-rezisztens tuberkulózisban. De végzetessé válhat az E. coli baktérium egyik válfaja is, amely főként fiatal nőknél több millió húgyúti fertőzést okoz évente, és ha a fertőzés kezelhetetlenné válik, egy egyszerű hólyaghurut is veseelégtelenséghez és halálhoz vezethet.

Steffanie Strathdee, a San Diego-i egyetem professzora szerint

a szuperbaktérium okozta járvány már itt van, csak nem figyelt fel rá a világ, mert a koronavírussal ellentétben nem robban be egyik pillanatról a másikra, hanem csendben lopakodik.

Tom Frieden, a CDC korábbi igazgatója, a Resolve to Save Lives globális egészség-stratégiai szervezet vezetője úgy véli, a nemzetközi orvostársadalomnak különös figyelmet kell fordítania arra, hogy ezek a fertőzések miként terjedhetnek ilyen mértékben a kórházakban és más egészségügyi intézményekben.

A koronavírus-világjárvány megfékezésére tett lépések még súlyosbíthatják is a problémát.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
virtual-2223889_1280.jpg

Lehet, hogy egy szimulált világban élünk, csak még nem tudunk róla?

Újra előkerült az úgynevezett Bostrom-trilemma.
Fotó: Needpix - szmo.hu
2020. október 14.


hirdetés

A valóságos és a virtuális világ közötti különbség eltűnése gyakran foglalkoztatja korunk íróit, filmeseit, elég csak a Mátrixra, vagy a Truman Show-ra gondolni. A téma annyira a levegőben van, hogy még komoly tudósok is foglalkoznak vele.

2003-ban Nick Bostrom, az oxfordi egyetemi filozófusa azzal a meghökkentő, egyben nyomasztó elmélettel állt elő, hogy a mi valóságunk nem más, mint egy számítógépes szimuláció, amelyet egy nálunk fejlettebb civilizáció talált ki. Elméletének háromféle megközelítése volt, amelyek közül az egyiknek Bostrom szerint igaznak kell lennie.

Az első szerint a civilizációk általában megsemmisülnek, mielőtt kifejlesztik a valóság szimulációjára való képességeiket. A második szerint a fejlett civilizációkat nem érdeklik a valóság-szimulációk. Végül a harmadik arról szólt, hogy majdnem biztosan egy számítógépes szimulációban élünk.

Most David Kipping, a Columbia egyetem csillagásza megvizsgálta a „Bostrom-trilemmát” és megállapította, hogy 50% annak az esélye, hogy valóban egy szimuláció részei vagyunk

– idézte a Futurism.

hirdetés

Az amerikai kutató az első két állítást összevonta, mondván, hogy mindkettő ugyanoda vezet: nem szimulációban élünk, mert a kihalás vagy a közömbösség miatt egyaránt hiányoznak azok az adatbázisok, amelyekkel ezt meg lehetne valósítani.

Kipping elmélete az, hogy a valóságnak minél több rétegébe ágyazzák be a szimulációt, annál kevésbé van szükség számítógépes forrásokra, hogy az meggyőző legyen. Tehát 50% körüli az esély arra, hogy Bostrom elmélete helytálló. De ha az emberek akarnának ilyen szimulációt létrehozni, egészen más lenne a helyzet, mert akkor a nagyjából egyenlő esély végleg eltolódna abba az irányba, hogy szinte bizonyosan nem vagyunk valóságosak.

Vannak, akik azt vallják, hogy a következő évtizedekben számítógépes ismereteink eljutnak arra szintre, hogy egyszer s mindenkorra kijelenthessük: szimulációban élünk-e vagy sem.

Egyelőre azonban meg kell elégednünk azzal, hogy nem tudjuk. Kipping szerint jelenlegi tudásunkkal nem bizonyíthatjuk, de nem is cáfolhatjuk egyik variációt sem, így maga a kérdés, mint tudományos felvetés valójában nem értelmezhető.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés

Milyen tejet igyunk, ha fontos nekünk Földünk fenntarthatósága?

A tehéntej rengeteg szén-dioxid kibocsájtással jár, de mi a helyzet a mandulatejjel, a kókusztejjel, a szójatejjel vagy épp a kendertejjel?
Fotó: Flickr/ - Kjokkennutstir Net - szmo.hu
2020. október 17.


hirdetés

Milliárdok napi tápláléka, a tej körül évek óta nagy viták folynak Földünk fenntarthatósága szempontjából. Abban általában egyetértenek a szakemberek, hogy a szarvasmarha-tenyésztés az egyik leginkább környezet-károsító mezőgazdasági tevékenység a kérődzés által kibocsátott erős üvegház-hatású metán miatt. De vajon jobban járunk-e ilyen szempontból a különböző növényi tejekkel? Erre keres választ a ScienceAlert.

Egy 2018-as tanulmány szerint a tehéntej előállítása közel háromszor annyi szén-dioxid kibocsátásával jár, mint a növényi alapú tejeké.

A tehéntej globális felmelegedési potenciálja, amely egy liter tej kilóban mért szén-dioxid megfelelője 1,14 és 2,5 között van, míg például a mandula- és a kókusztejé 0,42, a szójatejé 0,75.

Ezenkívül a szarvasmarha-tenyésztéshez kilencszer annyi földre van szükség, mint a növényi tejek alapanyagainak termesztéséhez. Egy liter tehéntejhez évente 8,9 négyzetméter kell, míg például a zabtejnek 0,8, a rizstejnek 0,3 négyzetméter is elég. Árulkodóak a vízszükséglet közti különbségek is:

egy liter tehéntejhez 628 liter vizet kell felhasználni, míg a mandulatejhez 371-et, a zabtejhez 48-at, a szójatejhez 28-at.

hirdetés

Szinte valamennyi dióféléből lehet tejet csinálni. Ezeknek előnye az is, hogy fáik elnyelik a szén-dioxidot, és életük végén hasznos biomasszává válhatnak. De vannak hátrányaik is.

Kalifornia ma a világ legnagyobb mandulatej termelője, de ez a növény rendkívül vízigényes: egyetlen palántának 12 literre van szüksége, így aztán vízszegény területeken aligha lehet ipari méretű termelést folytatni. Az amerikai intenzív mandulatermelés legnagyobb környezeti veszélyét a gyomírtók, mindenekelőtt a glifozát jelentik, amelyek pusztítják a fák beporzását végző méheket, és ezzel felborítják a helyi ökorendszereket. Ausztráliában kisebbek a mandulakertek, itt nem a vegyszerektől kell félteni a méheket, sokkal inkább a szárazságtól, az erdőtüzektől és a hőhullámoktól.

A kókusztej-termelésnek valamivel jobb a környezeti hatása, a fákhoz nem kell sok víz, viszont csak trópusi területeken nőnek, így az ipari termelés miatt természetes élőhelyeket kell elpusztítani.

A mogyorótej jobb megoldásnak tűnik, tekintettel arra, hogy a fákat szél porozza be. Ráadásul a mogyorófák csapadékos övezetekben nőnek, például a Fekete-tenger mentén, Dél-Európában vagy Észak-Amerikában, ezért kevesebb vízre van szükségük. Egyelőre azonban még nincs szó nagybani termelésről.

A zöldségekből készült tejek közül a szójatejnek évezredes hagyománya van Kínában, már Nyugaton is sokan fogyasztják. A kendertej viszont viszonylag újnak számít.

A szójatejnek nagyok jók a környezetvédelmi mutatói mind vízigény, mind globális felmelegedési potenciál terén.

A szójabab takarmányként is értékes. A világ legnagyobb termelői az Egyesült Államok és Brazília. Ugyanakkor komoly környezeti gondot okoz, hogy az ősnövényzet hatalmas területeit kell kiirtani a termeléséhez. Ha sikerülne a hús és az állati eredetű ételek iránti keresletet csökkenteni, kevesebb takarmány-szójababot kellene termelni, de ennek megoldása még a jövőre vár.

A kender viszont akár alapvető változást is hozhat. Magjaiból olajat és tejet készítenek, de maga a növény felhasználási lehetőségei szinte végtelenek az építőanyagtól a textilrostokig, a papírtól a műanyagig.

Gyökerei mélyre nyúlnak, ezzel javítja a talajszerkezetet és csökkenti a gombák jelenlétét. Ellenálló a betegségekkel szemben, nagy az árnyéka, így kevésbé tudnak gyomnövények nőni körülötte, ezért nem kell hozzá sok gyomirtó. Bár több vizet igényel, mint a szója, de kevesebbet, mint a mandula.

Szinte valamennyi gabonából készíthetünk tejet, de egyelőre csak a rizs- és zabtej népszerű.

A rizstej viszont aligha mondható környezetbarátnak. Nagy a vízlábnyoma és nagyobb az üvegház-hatású gázkibocsátása, mint más növényi alapú tejeknek, mert a hántolatlan rizsszemekben metánt termelő baktériumok fejlődnek ki. Bizonyos esetekben a rizstej veszélyes mennyiségű arzént is tartalmazhat, a műtrágya alkalmazása pedig szennyezheti a rizsföldek közelében lévő víziutakat.

A zabtejjel ugyanaz a probléma, mint a szójatejjel, nagy mennyiségben használják takarmányként, ezért sok termőföldre van szüksége.

Kanadában és az Egyesült Államokban monokultúrás termesztése folyik, ez pedig csökkenti a talaj termékenységét, korlátozza a rovarok sokféleségét és növeli a betegségek, fertőzések kockázatát. Rendszerint glifozát alapú rovarirtót használnak hozzá, amely miatt könnyebben terjedhetnek a glifozátnak ellenálló kórokozók.

A tejfogyasztó tehát nehéz döntés előtt áll: ha csökkenteni akarja környezeti lábnyomát, tehéntej helyett igyon inkább növényi tejet, de abból is inkább többfélét. Ha ugyanis csak egyik fajta lesz világszerte keresett, akkor még a leginkább környezetbaráttal is kizsákmányoljuk a természetet.

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!