Csodagyerekből polihisztor: a magyar tudós, aki mindenhez értett
Áldás és pech egyszerre, ha a fiad akkora zseni, hogy a te tudásodra és életművedre már kevésbé emlékszik az utókor: pont így járt Bolyai Farkas.
Kovács-Tóth Noémi cikke - szmo.hu
2018. szeptember 18.


Bolyai Farkas kimagasló matematikus volt — tudását csak fia, János szárnyalta túl —, illetve remek mezőgazdász és irodalmár. Ezen felül nyolc nyelven beszélt, mintagazda volt, állatokat és embereket gyógyított, zeneelmélettel foglalkozott, fizikát és kémiát oktatott, továbbá feltalált egy fűtőkemencét.

Áldás és pech egyszerre, ha a fiad akkora zseni, hogy a te tudásodra és életművedre már kevésbé emlékszik az utókor: pont így járt Bolyai Farkas (Bólya, 1775 – Marosvásárhely, 1856) erdélyi magyar matematikus is. Fiát, Bolyai Jánost szinte mindenki ismeri, hiszen a világ élvonalbeli matematikusaként tartják számon, holott édesapjával kezdődött a magyarországi matematikai kutatás története.

Már kilencévesen latinul talált ki verseket

Bolyai Farkast elsősorban párhuzamosság tétele és a sokszögek kapcsán folytatott kutatásai kapcsán ismeri a történelem, de sokkal nagyobb koponya volt annál, hogy csak a számolásáért becsüljük. Az elszegényedett nagybirtokos családból származó fiú a híres nagyenyedi református kollégiumba járt, és hamar kiderült, hogy csodagyerek. 14 jegyű számokat fejben emelt négyzetre, vagy vont belőlük köbgyököt, illetve kívülről fújta ógörögül az Odüsszeia első tíz énekét és már kilencévesen bármilyen témában kitalált egy latin verset. Érettségi után már nyolc nyelven beszélt és írt: latinul, görögül, héberül, románul, majd németül, angolul, franciául és olaszul.

Baráti levelezés a géniusz Gauss-szal

Ezt követően a kolozsvári református kollégiumban folytatta tanulmányait, ahol báró Kemény Simon felkarolta és fia mellett tartotta oktatótársként. Ifj. Kemény Simon élete végéig Bolyai hű barátja maradt. Farkas ezen időszakban színészkedett, rajzolt és festett, de látása miatt a művészi ambícióiról le kellett mondania. A legfontosabb hatás csak ekkor érte a tudásszomjáról ismert húszéves fiút: Simonnal együtt külföldi tanulmányútra ment először Jénába, majd Göttingenbe, ahol összebarátkozott a világ talán legnagyobb matematikus zsenijével, Gauss-szal. Levelezésbe kezdtek a geometria alapjairól, Gauss egyszer egyenesen lángésznek nevezte Bolyait. Még egy-egy pipát is ajándékoztak egymásnak, és megállapodtak, hogy minden hónap utolsó napján egymásra gondolnak, miközben szívják a dohányt. Farkas ezt a szimbolikus tárgyat élete végéig hatalmas becsben tartotta.

A mezőgazdasági szakember, akinek találmányai is voltak

Bolyai 1804-től majdnem fél évszázadon keresztül oktatott a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiaprofesszoraként, miközben a modern természettudományokat is népszerűsítette. Amikor újonnan bevezették a mezőgazdasági és állatgyógyászati ismeretek tantárgyat, rögtön elvállalta a tanítását. Sajnos azonban már akkor sem kerestek túl sokat a tanáremberek, sőt, anyagi gondjai élete végéig elkísérték Farkast. Ennélfogva mindig rákényszerült, hogy különféle mellékes tevékenységekből tartsa el magát és családját. Híres volt arról, hogy tűzbe ment az intézményért és a diákjaiért, ezért gyakran házalt mecénásoknál. Fia, Bolyai János, ezt utólag úgy értékelte, hogy édesapja gyakran hízelkedett és álszenteskedett a cél érdekében.

Szerencsétlen házasságok

Bolyai Farkas 1801-ben nősült először, miután kolozsvári nevelő állása sarán megismerte egy borbély-sebészmester leányát, Zsuzsannát. Ez a frigy nem sok boldogságot hozott az életébe, felesége ugyanis skizofréniás lett, de neki köszönheti egyetlen felnőttkort megélt gyermekét, Bolyai Jánost. Később született egy kislányuk is, de Anna kétévesen elhunyt. János későbbi feljegyzéseiből tudjuk, hogy Farkas nagy nőcsábász volt, „állhatatlanul szerte-széjjel repdesve” kergette a szoknyákat.

Az apa mindent elkövetett, hogy kielégítse János hihetetlen tudásszomját, rengeteget tanította az arra érdemes fiát, sajnos mégis eléggé viharos volt a viszonyuk.

Négy év betegeskedés után elhunyt Zsuzsanna, pár évvel később Farkas egy marosvásárhelyi vaskereskedő fiatal lányát, Terézt vette feleségül. Ő is két gyermeket ajándékozott a tudósnak, Gergelyt és Bertát (előbbi fiatalon, utóbbi még gyermekként hunyt el), majd végül a második asszonya is meghalt kilenc év házasság után. Bolyai szerencsétlen sorsa 1854-ben ismét megmutatkozott, hiszen egy éven belül vesztette el kisunokáját és barátját, Gauss-t.

Anyai örökségén, domáldi kisbirtokán gazdálkodott, és erdészeti kérdésekkel, gyümölcstermesztéssel, borászattal, valamint gyógyászati és gyógyszerészeti témákkal egyaránt foglalkozott. Recepteket dolgozott ki különféle emberi és állati betegségekre, és olyan meglepő dolgokat is tett, mint például kedélybetegeken ütött át szikrát, sőt, elhunyt feleségét a saját kertjében fölboncoltatta és leletet küldött róla a fiának. Gazdaként minta-gyümölcsöst telepített, birtokán keresztülvezetett egy patakot, és Gauss-szal arról levelezett, hogy milyen mechanikai szerkezettel létesítsen vízesést. 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta Bolyait, méghozzá a természettudományi osztályban. Ezen felül érdekelte a filológia, a fordítás, a filozófia és leginkább a zene: felnőttként tanult meg csellózni és magas szinten ásta bele magát a zeneelméletbe is, még órákat is tartott a témában.

Ha ez még nem lenne elég, komoly műszaki érdeklődése találmányokban is kicsúcsosodott. Önhajtású gépeket szerelt össze és kocsira szerelhető nyaralót tervezett. 1839-ben pedig camera obscurával fekete-fehér képeket készített és rögzített, megelőzve a dagerrotípia (a fotográfiában az elsőként gyakorlati használatba került képrögzítési eljárás) módszerének hivatalos bejelentését. A legpraktikusabb munkája azonban egy takarékos főző- és fűtőkemence lett (Bolyai-kemenceként jegyzi a tudomány), amely annak idején Erdélyben széles körben el is terjedt.

Hét matematikai és hét irodalmi kötetet írt, de a nekrológokban volt a legjobb

Ami a matematikai munkásságát illeti, Bolyai Farkas elég termékenynek bizonyult. Számos tételt és igazságot fogalmazott meg, saját kötetekben is (nem untatnám az olvasót a közember számára érthetetlen részletekkel, de hozzá fűződik többek közt a sokszögdarabolási tétel, a permanenciaelv és Gaussal levelezett a párhuzamossági axiómáról, ezt a problémát később a fia oldotta meg). Hét matematikai kiadványa jelent meg élete során, legfontosabb a Tentamen, amely egyben egy tankönyv is. A középiskolai tananyagban a kerületi és középponti szögek témáját ma is Bolyai Farkas gondolatmenete alapján szokás bizonyítani.

Irodalmi téren is sokat alkotott – hét kötete jelent meg –, bár fiatalon rengeteg versét és írását elégette. Megmaradt azonban a Szívhangok című verseskötete, amelyet Ferenc József tiszteletére írt, illetve a kolozsvári színház megnyitására kiírt drámapályázatai is. Kissé morbid, de e téren a nekrológokban volt a legkiemelkedőbb: nem csak barátai (báró Kemény Simon és id. Szász Károly) halálára írt remek gyászbeszédeket, hanem a sajátjára is, miután elmúlt nyolcvan éves. Az előre kinyomtatott szöveg egyszerre volt búcsú és végrendelet, és többek között azt tartalmazta, hogy a temetésére nem kér sem papot, sem beszédet. Különös humorára jellemző, hogy beleírta azt is, hogy adományoz mindenkinek két órát, amit otthon hasznosan eltölthet, ahelyett, hogy az ő temetésével foglalkozna. Síremlék helyett csupán egy almafát kért, ennek pedig egy tanítványa eleget is tett, miután Bolyai Farkas nyolcvanegy évesen, agyvérzésben elhunyt.

Források:

Wikipedia, bethlen.hu, multkor.hu, rubicon.hu


KÖVESS MINKET:




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x