hirdetés
bolyai.jpg

Csodagyerekből polihisztor: a magyar tudós, aki mindenhez értett

Áldás és pech egyszerre, ha a fiad akkora zseni, hogy a te tudásodra és életművedre már kevésbé emlékszik az utókor: pont így járt Bolyai Farkas.
Kovács-Tóth Noémi cikke - szmo.hu
2018. szeptember 18.


hirdetés

Bolyai Farkas kimagasló matematikus volt — tudását csak fia, János szárnyalta túl —, illetve remek mezőgazdász és irodalmár. Ezen felül nyolc nyelven beszélt, mintagazda volt, állatokat és embereket gyógyított, zeneelmélettel foglalkozott, fizikát és kémiát oktatott, továbbá feltalált egy fűtőkemencét.

Áldás és pech egyszerre, ha a fiad akkora zseni, hogy a te tudásodra és életművedre már kevésbé emlékszik az utókor: pont így járt Bolyai Farkas (Bólya, 1775 – Marosvásárhely, 1856) erdélyi magyar matematikus is. Fiát, Bolyai Jánost szinte mindenki ismeri, hiszen a világ élvonalbeli matematikusaként tartják számon, holott édesapjával kezdődött a magyarországi matematikai kutatás története.

Már kilencévesen latinul talált ki verseket

hirdetés

Bolyai Farkast elsősorban párhuzamosság tétele és a sokszögek kapcsán folytatott kutatásai kapcsán ismeri a történelem, de sokkal nagyobb koponya volt annál, hogy csak a számolásáért becsüljük. Az elszegényedett nagybirtokos családból származó fiú a híres nagyenyedi református kollégiumba járt, és hamar kiderült, hogy csodagyerek. 14 jegyű számokat fejben emelt négyzetre, vagy vont belőlük köbgyököt, illetve kívülről fújta ógörögül az Odüsszeia első tíz énekét és már kilencévesen bármilyen témában kitalált egy latin verset. Érettségi után már nyolc nyelven beszélt és írt: latinul, görögül, héberül, románul, majd németül, angolul, franciául és olaszul.

Baráti levelezés a géniusz Gauss-szal

Ezt követően a kolozsvári református kollégiumban folytatta tanulmányait, ahol báró Kemény Simon felkarolta és fia mellett tartotta oktatótársként. Ifj. Kemény Simon élete végéig Bolyai hű barátja maradt. Farkas ezen időszakban színészkedett, rajzolt és festett, de látása miatt a művészi ambícióiról le kellett mondania. A legfontosabb hatás csak ekkor érte a tudásszomjáról ismert húszéves fiút: Simonnal együtt külföldi tanulmányútra ment először Jénába, majd Göttingenbe, ahol összebarátkozott a világ talán legnagyobb matematikus zsenijével, Gauss-szal. Levelezésbe kezdtek a geometria alapjairól, Gauss egyszer egyenesen lángésznek nevezte Bolyait. Még egy-egy pipát is ajándékoztak egymásnak, és megállapodtak, hogy minden hónap utolsó napján egymásra gondolnak, miközben szívják a dohányt. Farkas ezt a szimbolikus tárgyat élete végéig hatalmas becsben tartotta.

A mezőgazdasági szakember, akinek találmányai is voltak

Bolyai 1804-től majdnem fél évszázadon keresztül oktatott a marosvásárhelyi református kollégium matematika-, fizika- és kémiaprofesszoraként, miközben a modern természettudományokat is népszerűsítette. Amikor újonnan bevezették a mezőgazdasági és állatgyógyászati ismeretek tantárgyat, rögtön elvállalta a tanítását. Sajnos azonban már akkor sem kerestek túl sokat a tanáremberek, sőt, anyagi gondjai élete végéig elkísérték Farkast. Ennélfogva mindig rákényszerült, hogy különféle mellékes tevékenységekből tartsa el magát és családját. Híres volt arról, hogy tűzbe ment az intézményért és a diákjaiért, ezért gyakran házalt mecénásoknál. Fia, Bolyai János, ezt utólag úgy értékelte, hogy édesapja gyakran hízelkedett és álszenteskedett a cél érdekében.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nyito-3.jpg

Itt őrizték a testét is halála után – feltárták I. Nagy Szulejmán török szultán magyarországi türbéjét

525 éve született az oszmán uralkodó. Szigetvár mellett egy szőlőhegyen épült fel hajdan a zarándokhely, melynek kalandos felfedezéséről Dr. Pap Norbert mesélt.
Söptei Zsuzsanna - szmo.hu
2019. november 12.


hirdetés

A mai napig nagy tisztelet övezi az 525 éve született I. (Nagy) Szulejmán török szultánt, aki Magyarországon, Szigetvár mellett, egy hadjárat közben halt meg 72 éves korában. A halála helyén épített türbét már régóta keresték, de száz évnyi sikertelen kutatás után végül egy 2014-ben indult vizsgálat és egy 2015-ben kezdődött feltárás révén sikerült rátalálni. A Dr. Pap Norbert vezetésével zajló kutatás első fázisa idén lezárult, és megkezdődik a megtalált épületkomplexum bemutatására, egy kulturális-turisztikai központ kialakítására vonatkozó terv kidolgozása.

Látogatásunkkor egy ház kertjébe kalauzoltak minket, ahol a szőlőtőkék és gyümölcsfák között több helyen is láthatóak voltak a feltárt falrészek. Ám kalauzunk, Dr. Pap Norbert segítségével megelevenedett a történelem egyik igen érdekes és izgalmas időszaka.

A legendás I. Szulejmán

hirdetés

525 éve - 1494. november 6-án - született I. (Nagy) Szulejmán török szultán, az Oszmán Birodalom sorrendben tizedik, legnagyobb uralkodója.

I. (Rettegett) Szelim fiaként már kisgyerekként arra készítették fel, hogy egyszer apja nyomdokaiba lépjen. Ezért tudományokra, nyelvekre, katonai ismeretekre oktatták, majd egy tartomány kormányzását bízták rá.

1520-ban lett a fiúból szultán, aki a korabeli beszámolók szerint

"Magas és vékony, mégis erős testalkatú. Nyaka kicsit túl hosszú, az arca keskeny, az orra horgas, bajsza és szakálla ritkás, bőre kissé sápadt, megjelenése mégis kellemes. A hírek szerint bölcs és világos ítéletű, és mindenki jó uralkodást remél tőle."

Ám az ifjú szultán azonnal hódító hadjáratokat indított, így jutott el a magyar területekre is. Életében 13 hadjáratot vezetett, hetet Magyarország ellen. Csatái, hódításai komoly hatással voltak a magyar történelemre. A mohácsi csatában, 1526. augusztus 29-én megsemmisítette a magyar sereget, de Budát csak feldúlta és kirabolta, tartósan nem foglalta el. Végső célja Bécs elfoglalása volt, ám a császárvárost nem tudta bevenni. Később visszatért Budára, melyet 1541-ben egy csellel sikerült elfoglalnia és 150 évre oszmán uralom alá került. 1543-ban bevette Siklós, Pécs, Székesfehérvár és Esztergom várait is.

Utolsó nagy csatája is Magyarországon, Szigetváron volt. 1566. szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel, az elhúzódó ostrom közben halt meg az akkor már idős, betegeskedő szultán. Halálhírét a katonái elől eltitkolták, és testét az elszállításáig a Szigetvár mellett álló táborban temették el. Emlékül később egy szentélyt emeltek a hely fölé.

A temetkezési hely és a körülötte kiépült építmények után már 1903 óta kutattak. Végül sikerült beazonosítani és a régészeti kutatások során megtalálták a szigetvár-turbéki szőlőhegyen Szulejmán szultán sírhelyét, az egykori mauzóleumot, valamint egy oszmán kori települést. Az ásatások és a talált maradványok kutatása, vizsgálata jelenleg is zajlik.

A feltárás után egy bemutatóhelyet és látogatóközpontot szeretnének létrehozni, ahol látható lenne a türbe és környezete, az épületek és tárgyak, és megismerhető lenne I. Szulejmán kora, a hódoltság élete és ennek a különleges településnek is az élete.

A szultánról azt tartják, hogy ő volt az Oszmán Birodalom legkiválóbb uralkodója, így érdemelhette ki a „Nagy” nevet is. A kiváló hadvezér a hadjáratokon kívül sokat tett az ipar és kereskedelem fellendítéséért, hidak és utak, a vízvezetékek kiépítéséért. Fontos szerepe volt a törvénykezés kialakításában is. Úgy vélték, hogy a kor viszonyaihoz képest igazságos volt, és számára nem a származás, hanem az elért eredmény volt a fontos, ezek alapján választotta ki a tisztviselőit is. Ugyanakkor szerette a költészetet, maga is írt verseket. A hagyományokkal szakítva feleségül vette a háreme egyik nőjét, a szláv származású rabszolganőt, Hürremet (Roxelana).

Emlékét Szigetváron is őrzik, egykori emlékművét ott helyezték el, ahol egykor – a turbéki tábor előtt - a szultán sátra állt.

A Szulejmán-türbe kutatása

2013-ban hozták létre azt a kutatócsoportot, amely Szulejmán szultán egykori síremlékét és a környezetében kiépült település helyszínét igyekezett megtalálni.

A vizsgálatok alapján a turbéki szőlőhegyen 2014-ben sikerült behatárolni a területet, ahol három épület is rejtőzött a föld alatt. Itt találták meg az egykori türbét, a dzsámit és a derviskolostort.

2015-ben a türbét, 2016-ban a mellette álló dzsámit, 2017-ben a dervisek kolostorát, 2019-ben pedig a vendégházat is feltárták. Az épületmaradványokon kívül sok korabeli eszközt is találtak. 2017-ben rendelte el a kormány a terület állami tulajdonba vételét. A kutatás folytatása közben az is beigazolódott, hogy a hely szakrális funkcióval rendelkezett, sok zarándokot vonzott és a területen két lakónegyed is állt.

Az utolsó épületet idén fedezték fel. Létéről tudtak – hiszen Esterházy Péter herceg korabeli rajzán látható volt – de csak most akadtak rá a katonai barakkra. A többitől eltérően ez egy cölöpépítmény volt, ezért volt nehéz a helyének beazonosítása. Egy másik épületrész feltárása közben bukkantak végül a nyomára.

2019 végén lezárul a kutatás első szakasza, és közben megkezdődik a későbbiekben létrehozandó bemutatóhely tervezése is.

VIDEÓ: Szulejmán sírkápolnája nyomában

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
colosseum_ck.jpg

Állatok és emberek százai is meghalhattak a Colosseumban egyetlen, vérgőzösen brutális nap alatt

Délelőtt állatviadalokat, délben – pihenésként – kivégzéseket, délután pedig gladiátorjátékokat rendeztek.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: Colosseum/Pixabay - szmo.hu
2019. november 10.


hirdetés

A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

Jegyek és napirend

A játékok idejét és menetrendjét falragaszokon hirdették. Ezekből kiderült, hogy ki rendezi az eseményt, hány gladiátor és vadállat szerepel majd. A pontos jegyárakat nem ismerjük, de az biztos, hogy

a római plebs nagy része ezt nem tudta volna megfizetni, így a jótevő szerepében tetszelgő császárok rendszeresen ingyenjegyeket osztottak ki a körükben.

A Colosseumban rendezett játékok különösen népszerűek voltak, mert lényegesen ritkábban tartottak gladiátorjátékokat mint kocsiversenyeket.

A colosseumbeli játékok napi programja a következőképpen nézett ki:

reggel állatviadalokat tartottak, majd állathajszák következtek. Délben bűnözőket, szökött rabszolgákat, keresztényeket végeztek ki, délután pedig jött a nap fénypontja: a gladiátorviadal.

Állathajszák és viadalok

A délelőtti műsor az állatviadalokkal kezdődött. Hogy milyen állatok küzdenek majd meg egymással, és milyen párosításban, az rendszerint meglepetés volt.

Gyakori volt a medve-bika párosítás, de a források említenek bika-elefánt, oroszlán-leopárd, orrszarvú-bölény küzdelmet is.

A harcból győztesen kikerült állat sem számíthatott kegyelemre, vele a vadászok végeztek.

Az állatviadal után idomított állatokat küldtek az arénába: elefántok táncoltak, idomított leopárdok, tigrisek, medvék, vaddisznók mutattak be különféle mutatványokat. Előfordult az is, hogy

nyulakat engedtek az arénába az idomított vadállatok közé, akik elkapták az áldozatukat, és úgy adták át őket gondozóiknak, hogy a nyulaknak nem esett semmi bajuk.

Carole Raddato from FRANKFURT, Germany

A délelőtti műsor utolsó része a vadászat volt. A vadászok egy szál dárdával "harcoltak" eleinte, később pajzzsal, mellvérttel védték magukat, és karddal mészárolták az állatokat. A műsorszám eleje tényleg valódi mészárlás volt, mert ártalmatlan állatokat engedtek az arénába: struccokat, antilopokat, gazellákat, szarvasokat, szamarakat. A vadászok pedig sorra lemészárolták őket. Amikor ezzel végeztek, és a szolgák megtisztították az arénát, jöhetett a műsor izgalmasabb része: ekkor már igazi vadállatokra vadásztak. Medvék, tigrisek, leopárdok, oroszlánok, elefántok érkeztek a porondra, és

a vadászat addig tartott, amíg valamennyien el nem pusztultak. Ebben a küzdelemben már előfordult, hogy a vadász húzta a rövidebbet.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
posteleki-kastely-hellogyula-romok-urbex-elhagyott-szellemvaros-szellemkastely.jpg

Megrázó látvány fogad a gyönyörű őszi erdőben sétálva - egy elhagyott kastély romjai

A pósteleki kastély maradványai elszomorítóak, különösen, ha ismerjük a történetét.
SzÉ - szmo.hu
2019. november 09.


hirdetés

Még ma is emlékszem, amikor gyermekkoromban, egy osztálykiránduláson először pillantottam meg a pósteleki kastély romjait. Egyszerre volt lenyűgöző és hátborzongató a látvány.

Megragadta a fantáziámat, és megpróbáltam elképzelni, milyen élet zajlott a falai között, és hogyan nézhetett ki teljes pompájában. Az osztálytársaimmal a tiltás ellenére bemásztunk a romok közé és bejártuk.

Azóta sem tudok szabadulni a látványtól, különösen azért, mert azóta megismertem a történetét és elszomorít, milyen sorsra jutott az épület - ami egyébként egy gyönyörű erdő közepén fekszik.

hirdetés

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Póstelek Gyula és Békéscsaba között fekszik, a XIX. században a Wenckheim család gerlai birtokának része volt.

1895-ben, amikor Wenckheim Krisztina grófnő feleségül ment gróf Széchényi Antalhoz, hozományul megkapta a szülői birtokokhoz közel található, erdős, körülbelül 3000 hold nagyságú pósteleki birtokrészt.

A neobarokk stílusú kastélyt Széchenyi Antalné Wenckheim Krisztina építtette az 1900-as évek elején, a körülötte elterülő kert kialakítása pedig az 1920-as évekig zajlott. A szabadkígyósi és a nagymágocsi Wenckheim-kastélyokból is hoztak ide növényeket, egzotikus ritkaságokat. Egykor csónakázó és kilátó is volt a kastélypark területén, és a korabeli források szerint negyvenezer rózsatő pompázott a parkban.

Az épület sorsát az pecsételte meg, amikor tulajdonosai a front elől menekülve kiköltöztek. "1944 őszén, amikor a grófi család elhagyta a kastélyt termeit a környékbeli lakosok kifosztották, fel is gyújtották, s három helyiség jórészt kiégett. 1945 augusztusától indult folyamatos széthordása. 1947-ben a gyulai Gyógypedagógiai Leánynevelő intézet külső telephelyként a kastélyba történő elhelyezéséről intézkednek, de a tervek nem valósultak meg, a kastély továbbra is a lakosság szabad prédájaként pusztult" - írja a Wenckheim.hu. Már az 1970-es évekre borzasztó állapotba került - a helyzetet tovább rontotta, hogy 1983-ben a munkásőrség gyakorlatozása során egyszerűen felrobbantották a nagy részét...

Mindenképpen megér egy kirándulást, mivel még romjaiban is csodálatos a kastély, másrészt a romokat körülölelő erdő is fennséges, és az őszi színek és fények csak kiemelik a szépségét.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
szipu2.jpg

A szocializmusban még drogozni is könnyebb volt?

Szipuzás, Parkán és máktea, avagy így csapta szét magát fillérekért a Kádár-kor fiatalja.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2019. november 16.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A szocialista erkölcsbe nem fért bele a drogozás

A szocializmus idején drogozás nem létezett, vagyis hivatalosan nem. A Kádár-kor erkölcsi rendszere szerint ugyanis egy hithű, boldog kommunista ifjúnak nem volt szüksége drogra és bódulatra, hiszen minden rendben volt.

A drogokat és az ezzel kapcsolatos társadalmi folyamatokat kifejezetten a rothadó kapitalizmus csökevényének tartották, így az akkori újságok kárörvendezve cikkeztek az amerikai Nixon elnök drog elleni akcióiról, és arról, hogy például Marseille-ben éppen mekkora heroinszállítmányt fogtak a francia rendőrök.

Maga a drogozás – mint tevékenység - a rendőrség hatáskörébe tartozott, akik viszont sokkal inkább tartottak a hippik és galerik szocializmus ellenes politikai hőzöngéseitől, mint attól, hogy a fiatalok bebódulnak. Pedig a valóság teljesen más lehetett.

Már 1969-ben regisztrálták az első drogtúladagolás következtében elhunyt fiatalt,

és ezek után a 70-es évek elején egyre-másra jöttek a ragasztózacskós esetek, amelyek bizony olykor-olykor végzetesnek bizonyultak.

Az első kutatások

Az első hivatalos kutatást egyébként nem is kriminalisztikai szakemberek, hanem orvosok bonyolították le a hazai drogfogyasztásról 1975-ben, ugyanis ők voltak azok, akik a legtöbbször találkoztak a különböző szerhasználókkal, és kevésbé hitték el az állami propagandát, miszerint nálunk senki nem drogozik. Érdekes, hogy

a kutatásban a megkérdezett középiskolások majd 5%-a nyilatkozott úgy, hogy már használt valamikor valamilyen kábító hatású szert.

Interjú egy rendőr főhadnaggyal egy agárdi koncert után. Fejér Megyei Hírlap. 1978.06.25. Forrás: Arcanum

Nem csoda hát, hogy a 70-es évek közepére már maga Aczél György (kultúráért és ifjúságpolitikáért felelős miniszter akkoriban) is tájékoztatást kért párttársaitól drogügyben. Pedig ebben az időben még nem léteztek dílerekkel teli diszkók és a hozzáférhető szerek is igen különböztek a manapság ismert anyagoktól. De vegyük is sorra a 70-es évek kábítószeres világának fő jellemzőit.

Nem voltak dílerek, csak menőség létezett

Az egyik fő jellegzetessége ennek a világnak az volt, hogy nem szerepeltek benne bűnözők és dílerek.

Pár forintból egy kis leleményességgel jól beszívhattak a fiatalok, csak jól értesültnek, bátornak és menőnek kellett lenni. Azok, akik a hallucinációkat kedvelték, betértek egy ÁPISZ boltba és felvásárolták a Palmatex és egyéb ragasztókészleteket, vagy megcsapolták a festő unokatesó hígítós ládáját.

Ezután pedig irány a park, ahol zacskóba töltötték a „kincseket”, és azt a szájukra/orrukra húzva elindultak a nagy utazásra.

Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Persze már akkoriban is léteztek olyanok, akik inkább lazulni szerettek volna, és akiknek nem tűnt túl vonzónak a zacskós sztori.

Ők inkább lenyúlták anyuci gyógyszeres szekrényét: altatókat, fogyasztószereket vettek be némi kis alkohol kíséretében.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!