hirdetés
csernus-doktorral-es-onismereti-treningekkel-mentenek-meg-a-kisgyerekes-anyakat-jovahagyasra-var-1200x675.jpg

Csernus doktorral és önismereti tréningekkel mentenék meg a kisgyerekes anyákat

A projekt három évig tart, ebből egy letelt, ezért az Abcúg kiválasztott közülük hármat, és megnézte őket közelebbről.
Szurovecz Illés írása az abcúgon - szmo.hu
2019. február 06.


hirdetés

14 milliárd forint EU-s pályázati pénzből nyitottak országszerte Család- és karrierpontokat, hogy segítsék a kisgyerekes nők munkavállalását. A projekt három évig tart, ebből egy letelt, ezért kiválasztottunk közülük hármat, és megnéztük őket közelebbről. Kiderült, hogy az irodák csak pár hónapja nyitottak meg, eddig főleg Csernus doktorral, Pál Feri atyával, önismereti tréningekkel és tanácsadással próbálkoztak. Aki komolyan veszi, nehéz fába vágja a fejszéjét, aki nem, papíron az is jól teljesíthet.

Az elmúlt hónapokban 71 Család- és karrierpont lepte el az országot Szombathelytől Baján át Mátészalkáig. Ezeket egy 14 milliárd forintos, “Nők a családban és a munkahelyen” című EU-s pályázat keretében nyitották, hogy segítsék a kisgyerekes anyák munkavállalását, és ezen keresztül ösztönözzék a gyerekvállalást.

A kiírásban látványosan a fejletlenebb régiókat célozták meg. Közép-Magyarországról egyáltalán nem lehetett pályázni, nyertek viszont egészen apró településeken is, például a Baranya megyei Kisharsányban és a szabolcsi Kállósemjénben is. Ezek az irodák elvileg arra jók, hogy három éven át népszerűsítsék az atipikus foglalkoztatást, vagyis mindent, ami túl van a hagyományos, reggel nyolctól délután négyig tartó munkavégzésen. Ilyen például a részmunkaidő, a rugalmas munkaidő vagy a távmunka is.

Ezek a megoldások nem túl elterjedtek Magyarországon, az összes foglalkoztatott alig négy százaléka dolgozik részmunkaidőben, ellentétben a nyugat-európai országok 30-40 százalékos arányával. Pedig tényleg megkönnyítené a kisgyerekes anyák (ne adj Isten, apák!) dolgát, ha elszaladhatnának délután az óvodába, vagy időnként otthonról dolgozhatnának. (Ez persze nem azt jelenti, hogy az atipikus foglalkoztatásnak kizárólag előnyei vannak. Sokszor csak rövid távra lehet tervezni velük, kevesebbet lehet keresni, és adott esetben a főnöknek is kiszolgáltatottabb az ember. Ugyanígy az sem magától értetődő, hogy azonnal meghozzák a kedvet a gyerekvállaláshoz. Erről a részmunkaidő kapcsán itt írtunk bővebben).

A kormány családpolitikájában egyre fontosabb szerepet kap a nők munkavállalása, amire szükség is van, hiszen a gyerekvállalás óriási hátrányba sodorja őket a munkaerőpiacon. Szülés után szinte esélyük sincs utolérni a férfiak fizetését, már ha a főnök nem dönt eleve úgy, hogy inkább megszabadul tőlük. Ebben a cikkben három nőt mutattunk be, akik a terhességük elején széles mosolyokat és gratulációkat kaptak, aztán hirtelen mégsem volt hová visszamenniük dolgozni. Nem beszélve arról, hogy ha egy gyerekes nő próbál munkát találni, az interjúkon előszeretettel faggatják a családi életéről.

hirdetés

Ha minden jól megy, 2020 végéig ezek a – fejenként nagyjából 200 millió forintba kerülő – Család- és karrierpontok meggyőznek néhány munkáltatót arról, hogy alkalmazzanak gyerekes anyákat. Közben utóbbiaknak szintén segítenek a munkalehetőségek felkutatásában, a család és a karrier összehangolásában. Ezen kívül közösségi programokat szerveznek és gyerekmegőrzést is vállalnak, ha valakinek éppen arra van szüksége.

Ez így remekül hangzik, de vajon a gyakorlatban is van értelme? Ellátogattunk három településre, a harmincezer lakosú Salgótarjánba és Gyöngyösre, valamint a tízezres Pásztóra, amelyek mind hátrányos helyzetű térségekben vannak. Kíváncsiak voltunk, mihez kezdenek a pénzzel, milyen eredményeik vannak eddig, és egyáltalán mit gondolnak a magyar nők helyzetéről.

Pál Feri atya segít!

"Könnyű azt mondani, hogy szüljél három gyereket. Ez nem egyszerű vállalás sem a férfi, sem a nő számára. Fontos, hogy ez egy harmonikus dolog legyen, a nő ne csak azt érezze, hogy be van zárva a négy fal közé. Nehéz összeegyeztetni a családot, a munkát és az önmegvalósítást."

Huczekné Rétvári Mónika régóta aktív a pásztói közéletben. Tizenegy éve vezeti a Nők Civilben Egyesületet, amely eddig főleg közösségi eseményeket szervezett, az első nagyobb rendezvényük a 2007-es rockfesztivál volt. Ezen kívül az elmúlt években tartottak retro bulisorozatot, városi gyereknapokat, kirándulásokat, filmvetítéseket, családi napokat és jótékonysági ruhaosztásokat is, társszervezői minden nagyobb városi ünnepségnek.

Amikor tavaly februárban kiderült, hogy 200 millió forintot nyertek a pásztói Család- és karrierközpontra, a sajtóban azért is kritizálták őket, mert korábban sosem foglalkoztak a nők munkaerőpiaci problémáival.

Huczekné Rétvári Mónika szerint viszont ez egyáltalán nem baj, nagy hasznát veszik, annak hogy az évek alatt mélyen beágyazódtak a helyi közösségbe, és nagy kapcsolati tőkével rendelkeznek. Jórészt a meglevő tapasztalataikra építenek a projektben is, vagyis sok közösségi programot és előadást szerveznek, olykor híres emberekkel, legközelebb például Csernus doktort várják. “Ezek szemléletformáló események” – mondta. Huczekné Rétvári Mónika / Fotó: Végh László / Forrás: abcúg

“Olyan előadókat próbálunk hívni, akik sok embert vonzanak. A ‘Nők a vidékfejlesztésben’ című programunkon helyi vállalkozók mutatták be, hogyan lehet egy jó ötlettel sikert elérni akár a mezőgazdaságban, akár a turizmusban. Voltak köztük férfiak, de nők is, hiszen sokszor a feleség is része a vállalkozásnak. Ezzel jó példát mutatunk, önbizalmat, perspektívát adunk annak, aki toporog, és nem tudja, mihez kezdjen az életével. Ennek a programnak az volt a csúcspontja, amikor meghívtuk Stahl Juditot. Ő ugye a gasztronómián keresztül kapcsolódik a vidékfejlesztéshez, és egy talkshow keretében elmondta, az ő élete sem indult rögtön csillogással”.

Az “Anya akadémia, apa akadémia” című programra Pál Feri atyát hívták. “Ennek is az a lényege, hogy pozitív energiát, erőt sugározzunk a hallgatóságnak. Pál Feri atyánál kevés pozitívabb ember van, rengeteg könyvet írt, csodálatos személyiség. Másfél nap alatt teltházat biztosítottunk, szerintem ez országos rekord”.

A “Köztünk élő sikeres nők” programon pedig Pásztón élő vagy onnan elköltözött nőket mutattak be, köztük egy modellt, egy festőművészt és egy ruhatervezőt. “A magyar társadalomra nagyon jellemző a depresszió, ilyenkor viszont mindenki szembesülhet vele, hogy a szomszéd utcából is ki lehet törni. Ezek az előadások nagyon sikeresek, ahogy egyre több az olyan könyv is, amely a pozitív gondolatokat erősíti. Nem véletlenül”.

Huczekné Rétvári Mónika szerint ezek az események azért is hatékonyak, mert minden alkalommal megismertetik a Pásztói Család- és Karrierpont céljait és feladtait is. “A pályázatban előírt indikátorokat a nyertes megvalósítók a szakmai tervükben meghatározott tevékenységek által érik el. Mi szemléletformáló rendezvényeken, workshopokon, képzéseken, segítő szolgáltatások keretében érjük el a célcsoportokat. A projektnek köszönhetően hatékonyabban el tudjuk érni az embereket egy nagyobb rendezvénnyel. Ha a projekt költségvetése megengedi, miért ne hívjunk színvonalas előadókat? Jobb eredményeket érünk el, ha egy hiteles ember, mint Pál Feri atya elmondja, mennyire más emberek lehetnénk, ha rendbetennénk a fejünkben levő gátlásokat”.

Elsőre nehezen érthető, hogy egy híres előadó, akire nyilván sokan kíváncsiak, mitől fogja megoldani a nógrádi nők munkaerőpiaci gondjait. Huczekné Rétvári Mónika szerint “itt kapcsolódnak be a hamarosan induló képzések. Szándékosan nem OKJ-s tanfolyamokat kínálunk, hanem csupa olyat, amelyek önismeretről, stresszkezelésről, kommunikációról, együttműködésről, személyiségfejlesztésről szólnak. Ahhoz, hogy valaki el tudjon helyezkedni, muszáj, hogy megfelelő önismerettel bírjon. Szüksége van egy biztató közegre, látnia kell a pozitív példákat”.

A központban ingyenes mentálhigiéniás tanácsadást is kínálnak heti két órában. “Ezt szeptemberben kezdtük, de eleinte hiába hirdettük, nem jöttek az emberek. Mostanra már olyan teltház van, hogy márciusig nincs szabad időpont” – mondta Huczekné Rétvári Mónika, aki szerint ez a nagy rendezvényeknek köszönhető. “A HR-es munkatársunk is egyéni szinten foglalkozik az emberekkel. Segít önéletrajzot írni, felkészülni az állásinterjúra”.

Cserepes virág, terítő, pelenkázó megvan?

A Család- és karrierpontokat eredetileg Nőközpontoknak nevezték volna. Így szerepelt a pályázati felhívásban és abban a kézikönyvben is, amelyben a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. pontról pontra leírta, hogyan kell kinéznie egy ilyen irodának. A névváltásról hónapokkal a projekt hivatalos indítása után, 2018-ban értesítették a nyertes pályázókat.

Bár az eredményhirdetés 2017 őszén volt, a nyertesek csak 2018 tavaszán kapták meg az említett kézikönyvet, amely végigvette, milyen feltételeknek kell megfelelniük a központoknak ahhoz, hogy engedélyt kapjanak. Kikötötték, hogy a központok nem lehetnek hivatalszerűek, viszont muszáj volt kitenni cserepes növényt, terítőt és képeket a falra. Kötelező volt gyereksarkot és pelenkázót is létrehozni, elsősorban persze a gyerekeknek, de ugyanígy “fontos, hogy a betérő ügyfelek megtapasztalják a családbarát szemléletet akkor is, ha nem gyermekkel jönnek” – írták. A salgótarjáni Család- és karrierpont / Fotó: Végh László / Forrás: abcúg

Ezek érthető szempontok, ha egyszer a kisgyerekes anyák bizalmát próbálják megnyerni, maga az eljárás mégis sokat elárul az EU-s pályázatok nehézkességéről és a töménytelen papírgyártásról. “Amikor megérkezett a kézikönyv, összehasonlítottuk a tartalmát a saját szakmai tervünkkel. Nem volt hatalmas eltérés, de mivel már volt egy elfogadott költségvetésünk, minden új dologról változásbejelentő lapot kellett beadnunk. Pedig az elején még azt kommunikálták, hogy azt kell megvalósítanunk, amit leírtunk, és elfogadtak a szakmai tervünkben” – mondta Kiss Katalin, a salgótarjáni Család- és karrierpont projektmenedzsere. “Emellett megértem az ő törekvéseiket is, hiszen azt akarták, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy hivatal”. A salgótarjáni irodát végül augusztusban auditálták, a gyöngyösit pedig októberben.

Vagyis bár papíron három éven át, 2018 és 2020 közt zajlik a projekt, ebből akár 8-10 hónapot is levonhatunk.

Sőt, a kétezer fős, szintén nógrádi Nagyorosziban csak novemberben kaptak engedélyt, és a bútorokra idén év elejéig kellett várni. Gál Zsuzsanna Éva, a főpályázó Nyugat-Nógrád Gyermekjóléti és Családsegítő Szolgálat munkatársa telefonon azt mondta, a szakemberhiány miatt késlekedtek ennyit.

“Sokáig nem tudtuk felállítani a stábot, mert volt, aki előzetesen megígérte, aztán mégsem tudott jönni. Vannak olyan települések, ahol külön embereket tudtak felvenni, nálunk munka mellett kell csinálni”. Gál szerint idén márciusban már biztosan lesznek nőket segítő programjaik, de baba-mama klubot például addig is tartanak a gyesen levő anyáknak. Tervben van az is, hogy a környék aprófalvaiban házhoz viszik a szolgáltatásokat.

A nagyoroszi konzorciumba bevonták az Együtt Európáért Alapítványt és a Magyar Női Uniót (MNU) is, utóbbi a kalocsai konzorciumnak is tagja. A nagyoroszi projekt leírásában az MNU azt állítja magáról, “hisz a nők és férfiak egységében, elutasítja a feminista mozgalmak szélsőségeit”, és “A HAGYOMÁNYOS CSALÁDI ÉRTÉKEK, TRADÍCIÓK MEGŐRZÉSE, a jövő generációinak való átadásában meghatározó szerep jut a nőknek, úgyis mint családanyáknak, ezzel összhangban számunkra kiemelten fontos összehangolni a munka és magánélet világát”. (Kiemelés az eredetiben).

Bármi lehet a számok mögött

Az EU-s pályázatok sikerességét különöző indikátorokkal mérik. Ebben a projektben ilyen például, hogy

• 2018. december 31-ig vonjanak be 150 hátrányos helyzetű embert, vagy

• összesen vonjanak be legalább húsz munkáltatót.

A nagyobb, régóta működő szervezetek könnyen teljesítik ezeket a számokat, hiszen más, hasonló projekteken keresztül már megismerték a célcsoportjukat. Kérdés, hogy ezek a számok pontosan milyen minőségű munkát takarnak, hiszen egy ember bevonásának számít az is, ha már egyszer bement az irodába, és aláírt egy papírt arról, hogy tájékoztathatják a programokról. Ez még nem jelenti azt, hogy a következő két évben bármiben részt vesz majd. Előírás az is, hogy a harmadik év végére legalább 20 embert juttassanak munkához vagy más munkaerőpiaci programba. Ezt úgy is lehet teljesíteni, hogy valakit tényleg rugalmas beosztású munkásba juttatnak, és úgy is, hogy mondjuk elirányítják a munkaügyi központ pék képzésére.

A kettő között óriási különbség van, és az ilyen jellegű projektek ellenőrzésekor általában nem derül ki, mi van a számok mögött. “Húsz éve vagyok a szakmában, és a tapasztalataim szerint a pályázón múlik, hogyan valósít meg egy projektet. Az ellenőrzéskor 99 százalékban azt nézik, hogy minden dokumentum a helyén van-e. Nagyon fontos, hogy pénzügyileg az utolsó fillérig minden alátámasztott legyen, a szakmai rész viszont sokszor a pályázó saját lelkiismeretére van bízva” – mondta Kiss Katalin, a salgótarjáni projekt menedzsere. Kiss Katalin / Fotó: Végh László / Forrás: abcúg

Szerinte ennek a projektnek “semmiképp sem szabad abban kimerülnie, hogy szabadidős központot csinálunk, ahová bejöhetnek az anyukák, rajzolhatnak a gyerekek, jól érezzük magunkat, és mézeskalácsot sütünk. Mi is tartunk családi napot, ez jó arra, hogy bevonzzuk az anyukákat, de a fókuszban mégis a munka és a magánélet összehangolásának kell lennie”.

Bele lehet állni a cipőmbe!

A gyöngyösi győztes konzorciumot a Gyöngyösi Kolping Család nevű szervezet vezeti. A Wikipedia szerint a Kolping mozgalom tagjai a “katolikus egyház tanítását vallva fő feladatuknak tekintik a szociális problémák megoldását a keresztény szellemiségű nevelés által”. Gyöngyösön eddig jórészt vallásos programokat szerveztek (“Mit jelent kereszténynek lenni?” előadások), szakközépiskolát és szállót üzemeltettek.

A Család- és karrierpont körüli szakmai munka nagy részét azonban nem ők, hanem a Gyöngyösi Oktatásért és Kultúráért Alapítvány, vagyis a GYOKA végzi (a harmadik tag a Heves Megyei Térségfejlesztési Nonprofit Kft). Az alapítványt vezető Fülöp Henrik szerint a Kolping elsősorban az iskolája miatt került szóba ennél a pályázatnál, hiszen sok hátrányos helyzetű gyerek jár hozzájuk, akiken keresztül a családot is könnyebb megérinteni. “Ugyanakkor mi találkozunk az ügyfelekkel, mi foglalkozunk velük egyénileg, és mi szervezzük a képzéseket is” – mondta Fülöp. Fülöp. A Kolping a gazdasági, gazdálkodási feladatokért, a Heves Megyei Térségfejlesztési Nonprofit Kft pedig a munkáltatókkal való kapcsolattartásért felel. Fülöp Henrik / Fotó: Hajdú D. András / Forrás: abcúg

Fülöp korábban Fidesz-közeli, felnőttképzéssel foglalkozó vállalkozóként került be a sajtóba. A róla megjelent cikkekből kiderül, hogy

IOSZIA Kft nevű cége évekkel ezelőtt tarolt egy EU-s nyelvoktatási pályázaton, korábban pedig dolgozott a miskolci önkormányzatnak,

szívesen fotózkodik fideszes politikusokkal,

a cége jól járt a “Vállalkozz itthon, fiatal!” programmal is.

Ezzel kapcsolatban az Abcúgnak azt mondta, kapcsolatainak semmi köze a pályázati sikereihez. Szerinte ez bárkire könnyen rásüthető, pedig ő sem csak állami szerveknek dolgozik. “Tizenöt éve ezt a szakmát csinálom, nem mást. Nem arról van szó, hogy tegnap asztalos voltam, holnap meg matematikus leszek. Órákig beszélhetnék róla, min mentem keresztül, hogy ilyen tudásom, tapasztalatom és gyakorlatom legyen. De szívesen leteszem ide a cipőmet, bele lehet állni, és el lehet látni a feladatomat!”

Az itteni projektben két Család- és karrierpontot is nyitottak. Az egyiket annak az egykori lovardának a földszintjén, ahol az IOSZIA Kft. is működik, a másikat pedig néhány sarokkal odébb, a Kolping család székhelyén. Itt nemcsak gyereksarkot, de egész gyerekszobát is kialakítottak. “Azért vágtunk bele, mert az utóbbi években több új cég is megjelent Gyöngyösön, akik a munkaerőhiány miatt kénytelenek lesznek nyitni azokra, akik még nem jelentek meg az elsődleges munkaerőpiacon, így a gyerekes anyákra is” – mondta Fülöp.

A dajka nem attól dajka, hogy a gyereket dédelgeti

Sersztnyev Aida, a gyöngyösi projekt HR-tanácsadója saját bőrén is megtapasztalta, milyen nehéz visszatérni a gyerekek után a munkába. “Négy gyerekem van, nyolc-kilenc évig otthon voltam velük, utána kikerültem a munkaerőpiacra az orosz-testnevelés szakos végzettségemmel. Senki sem akart már oroszt tanulni, úgyhogy maradt a tesi. Újra kellett gondolnom, mit kellene tanulnom ahhoz, hogy elhelyezkedjek. Ez egy nagyon nehéz feladat, sokan belesüppednek a helyzetükbe, ragaszkodnak a meglevő végzettségükhöz, és nem tudnak előrelépni”. Kása Fatime, Sersztnyev Aida, Fülöp Bertalanné és Fülöp Henrik / Fotó: Hajdú D. András / Forrás: abcúg

Ő egyéni szinten foglalkozik a Család- és karrierpontba betérőkkel, eddig nagyjából 100-150 emberrel. Hasonló munkát végez a projektben Fülöp Bertalanné, Fülöp Henrik édesanyja is, aki nyugdíjba vonulása előtt idősek nappali ellátásával foglalkozott.

“A napokban bejött egy diplomás hölgy, akinek megszűnt a munkahelye. A neten annyiféle információt talált, hogy már teljesen meg volt kavarodva, emberi hangra volt szüksége. A végére annyira jól érezte magát, hogy haza se akart menni. Valaki más egy szórólapon látta a nevünket. Kiderült, hogy nemrég került a városba, nincsenek itt rokonai, és a fodrászhoz se tud elmenni, mert nem tudja hová tenni a gyereket. Elmondtam, hogy mi tudunk vigyázni a gyerekre, és még az állásinterjúhoz is kapott néhány tanácsot” – mondta Fülöpné.

Sersztnyev szerint “az első találkozás egy feltárás arról, hogy mit szeretne csinálni, mit tanult eddig. Szép dolog, ha valaki dajka akar lenni, de vajon tudja-e, mi lesz ott a feladata? Mert az nemcsak abból áll, hogy dédelgeted a gyereket az oviban, hanem takarítani, mosni is kell. Sok ilyen tévhitet el kell oszlatni, mielőtt eldöntjük, milyen tanfolyam lenne megfelelő”.

Kihelyezett munkaügyi központ?

Salgótarjánban a 25 éves Seagull Alapítvány vezeti a projektet. Korábban szaképző iskolát is működtettek, a megyei szakképzési centrumok létrejöttekor pedig felnőttképzési központot hoztak létre.

Kiss Katalin projektmenedzser eredetileg mérnökként és szociálpedagógusként végzett, 15 éve foglalkozik felnőttképzéssel, jórészt erre koncentrálnak most is. “Vállalkozóvá válás segítése, kommunikációs készségfejlesztés, digitális kompetenciák, angol, német… Amire igény lesz.” – sorolta, milyen tanfolyamokat terveznek. “Vannak, akik munkahelykeresésben, önéletrajzírásban kérnek segítséget, és kis létszámban volt már mentálhigiénés tanácsadás is”.

A projektek lebonyolítóival beszélgetve annyiszor kerültek szóba a tanfolyamok, hogy egy idő után úgy tűnt: ezek az irodák valójában olyasmire vállalkoztak, amit egy jól működő munkaügyi központnak kellene ellátnia. Kiss szerint mégis van különbség, hiszen “itt személyes tanácsadásra is van lehetőség. A hivatali keretek közt működő foglalkoztatási főosztályon nem biztos, hogy könnyen megnyílnak az emberek. Mi próbálunk személyes kapcsolatokat kialakítani, komplexebben segíteni”.

Kása Fatime, a gyöngyösi projekt munkatársa szerint az ő munkájuk annyiban több, hogy “rendet tehetnek az emberek lelkében is. Amikor valakit 22 év után kirúgnak az állásából, felmerül benne, hogy miért nem elég jó. Aztán amikor munkát keres, azzal szembesül, hogy sehová sem kell, mert nincs megfelelő végzettsége, túlkoros, vagy éppen gyereke van. Először vissza kell adni az önbizalmát, hogy van értelme csinálni. Az embereknek figyelemre és törődésre van szükségük”.

Sersztnyev Aida is úgy látja, hogy a munkaügyi központ nem erről szól, ott inkább “szalagon fut az ügyintézés, nem azért, mert annyira rosszul csinálják, hanem mert annyira leterheltek”. Ráadásul Fülöp szerint lehetetlen lenne ezt a projektet annyi emberre kiterjeszteni, ahánnyal a munkaügyi központokban foglalkoznak, hiszen Gyöngyös vonzáskörzetében kapásból “van nagyjából 15 mentálhigiénés szakember, nem több”.

Hol vannak ebben a nők?

Egy ilyen központban tehát több idő és lehetőség juthat személyes tanácsadásra, akár pszichés segítségre is. Ez viszont minden nehéz helyzetben levő embernek jót tenne, nemcsak a nőknek. Így felmerül a kérdés, mitől szól ez az egész speciálisan a nőknek.

Gyöngyösön úgy látják, a projekt kezdetben tényleg inkább a nőkre fókuszált, de ez időközben megváltozott, és kiterjedt az egész családra. Ezért is változhatott a nevük Család- és karrierpontra. “Ha bejön egy apuka, aki egyedül neveli a gyerekét, nem fogjuk elküldeni” – mondták.

Néhány éve a Család-és karrierpontokhoz hasonló kezdeményezéssel állt elő az anyaság és a munka összehangolásával foglalkozó Jól-Lét Alapítvány is. 2013 és 2015 között egy norvég alapos pályázat keretében működtették a Nóra-pontokat, ahol a nőknek tanácsadást és elhelyezkedési segítséget nyújtottak, a munkáltatóknak pedig érzékenyítést kínáltak.

“Az ideális szakmai tartalom a pályaújrakezdő személyes adottságaira, énképének, önérvényesítő képességének állapotára épül. Például pályaorientációs tanácsadás segítségével érdemes feltárni, hogy mi lenne az egyén számára a benne rejlő potenciálnak leginkább megfelelő munka és munkakörnyezet, mi szükséges a beilleszkedés megkönnyítéséhez. A hosszú ideig inaktív nők esetében szükséges lehet egy ismeretfelújító vagy éppen új szakmát adó képzés. Nagyon fontos a munkáltatók befogadó, rugalmas szemléletének kialakítása, megerősítése, a döntéshozók érzékenyítése, a családi élettel összeegyeztethető munkakörök kialakítása iránti igény felkeltése, és az erre vonatkozó gyakorlati tudás átadása. Mindez ugyancsak egy hosszabb folyamat” – foglalta össze Keveházi Kata, az alapítvány vezetője a Nóra-pontok szakmai szemléletének lényegét. A gyöngyösi Család- és karrierpont / Fotó: Hajdú D. András / Forrás: abcúg

Mindez szinte szóról szóra visszaköszön a Család és Karrierpontok pályázat céljainak leírásánál is, az alapstruktúrát leszámítva ugyanakkor Keveházi sok különbséget lát a két koncepció között. Ez már első látásra feltűnik, hiszen a Nóra-hálót “gendertudatos munkaerő-piaci és anti-diszkiminációs tanácsadó hálózatnak” nevezték.

“Úgy látom, az EU-s projektben nem kap hangsúlyt családon belüli egyenlő munkamegosztás előmozdítása, és még kevésbé a nőket érő diszkrimináció felszámolása” – mondta.

Keveházi szerint a nők munkaerőpiaci hátrányai abból is táplálkoznak, hogy a közbeszéd a hagyományos szerepet támogatja, ismeri el, ami mintegy elvárásként jelentős nyomást helyez a kisgyermekesekre. Mivel az otthoni teendők ellátása a nőkre hárul, a munkahelyek sem tekintik teljes értékű munkavállalónak őket. A magánélet esélyegyenlősége alapvető a munkaerőpiaci hátrányok felszámolásához. Ezekben a projektekben is foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, hiszen a szemlélet változása nélkül az új családok ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek majd. Salgótarjáni, pásztói és gyöngyösi látogatásaink során úgy tűnt, ez a téma legfeljebb az egyéni mentálhigiéniás tanácsadásokon szokott előjönni, ha felhozza valaki.

A Jól-Lét Alapítvány nem pályázott, Keveházi azt mondta, “genderszervezetként úgysem nyertünk volna”.

“A Nóra-háló fenntarthatóságát a Norvég Civil Alap által támogatott szervezetek elleni politikai támadások ellehetetlenítették, a Nóra-pontokat működtető szervezetek helyi szinten nehéz helyzetbe kerültek. A témával összefüggő EU-s pályázatoknak már 2011 óta követelménye volt, hogy az önkormányzatok képviselőtestületeinek hozzájárulása kellett a pályázat benyújtásához is” – mondta.

Sok múlik a munkáltatókon

A projekt egyik fő célja elvileg, hogy rábírja a munkáltatókat, érdemes alkalmazni valakit annak ellenére, hogy gyereket nevel, vagy otthon ápol valakit. Salgótarjánban január végén tartják az első tréninget munkáltatóknak és HR-vezetőknek, ahol az atipikus foglalkoztatás előnyeit fogják bemutatni.

Huczekné Rétvári Mónika szerint Pásztó környékén sok munkáltató nem is tudja, milyen lehetőségeik lennének ezen a területen. “A helyi varroda például megtehetné, hogy odaadja a dolgozóknak a varrógépeket, hadd dolgozzanak otthon. Így megspórolná a rezsiköltséget, a dolgozó pedig úgy oszthatná be az idejét, ahogy akarja”. Ebben a varrodában eddig még csak a dolgozókkal léptek kapcsolatba, de szeretnék a munkáltatónak is bemutatni az ötletet.

“Igyekszünk nagyobb munkáltatókkal felvenni a kapcsolatot. Tudjuk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, a mi dolgunk, hogy figyelemmel kövessük, mennyire nyitottak, és esetleg vesznek-e fel olyan HR-eseket, akik más szemléletet hoznak a cégbe”.

Keveházi Kata szerint is ez az egyik legnehezebb feladat. “Számomra logikátlan, hogy ha ekkora munkaerőhiány van, miért nem változtatnak a cégek a munkszervezési gyakorlataikon, miért nem rugalmasabbak, miért nem csinálnak beilleszkedési programokat. Egy Család- és karrierpont ezt nagyon jól elő tudná mozdítani”.

Szerinte egy ilyen projekt sikerét leginkább az alapján érdemes mérni, hogy képes-e szemléletbeli változást elérni a környezetében. “Természetesen komoly siker, ha sikerül konkrét emberek elhelyezkedési nehézségein enyhíteni, de mindez nem elég a tartós megoldáshoz. A pályázati rendszer jelentős hibája, hogy finanszírozás lejártát követően két év után úgy szűnnek meg a projektek, hogy épp hogy csak elkezdődtek”.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nagyijo-1000x667.jpg

„Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám” – Tímea dühös és válaszokat vár

Azt mondja, a nagymamája szinte biztosan koronavírusban halt meg, de nem került az áldozatok listájára. Az anyukája rajta van, de szerinte félrevezető adatokkal.
Belicza Bea írása, a címképen Tímea fotója a nagymama kezéről - szmo.hu
2020. május 30.


hirdetés

"Szavak nincsenek arra, amit érzek. Düh és elmondhatatlan fájdalom. Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám"

– mondja Tímea, akinek külföldi otthonából kellett követnie a történteket.

A nagymama majdnem 100 évet élt anélkül, hogy operációt végeztek volna rajta. Márciusban azonban kilyukadt a gyomra, ezért a Szent Imre kórházba vitték. Egyedül élt. Lánya, unokái segítették bevásárlással, főzéssel, de vigyáztak rá nagyon. Az utóbbi egy évben, ha volt egy kis nátha, influenza, senki nem ment a közelébe.

Tímea szerint a nagymama bottal, a hajlott hátával is fürge mozgású volt. Az életmentő műtétet is jól bírta, a hetedik napon mondták, hogy másnap mehet haza. Akkor viszont kiderült, lázas és tüdőgyulladása van.

"Ezen a napon zárták be a kórházat, többet nem lehetett látogatni. És ugyanezen a napon lett lázas édesanyám is, aki nagyit látogatta eddig."

hirdetés

Édesanyja gyenge, étvágytalan volt és nehezen vette a levegőt, a láza 39 fok volt. Érezte, hogy baj van, nagyon akart koronavírus tesztet. Kétszer is volt orvosnál, de hazaküldték antibiotikummal, hogy ne aggódjon, ez sima influenza. Öt nap múlva agyvérzés-gyanúval került ő is a Szent Imre kórházba.

Fél napon át vizsgálták védőfelszerelés nélkül. Tímea szerint a koronagyanú mindenkit meglepett: "Amikor kiderült, hogy tüdőgyulladása van, improvizálni kellett, nem voltak felkészülve az elkülönítésére. 24 óra múlva kiderült, hogy pozitív, át is vitték a László kórházba."

Tímea nagymamája és a dédunokák

A nagymama még ezelőtt pár nappal meghalt. Tímea két húgát és nevelőapját is kórházba vitték. Kettőjük tesztje pozitív lett, bár nem voltak tüneteik. Az egyik lánynak viszont - hiába érezte, hogy beteg - nem sikerült a tesztje, mert ivott egy kis vizet előtte. Elfelejtettek neki szólni, hogy nem lehet.

Tímea édesanyja végig rossz állapotban volt, lélegeztetőgépen. Nyolc nap múlva ő is meghalt.

A patológus szerint nem volt semmi baja édesanyámnak a koronán kívül

- állítja Tímea.

A halotti bizonyítványon is az áll, hogy alapbetegsége a koronavírus, amelynek a szövődménye volt a tüdőgyulladás, amelynek a következménye a vérmérgezés. Kísérőbetegségként jelölik meg a húgyhólyagrák miatti kezelést. Azt írja a formanyomtatvány, hogy ez az alapbetegségtől független dolog, de hozzájárulhatott a halálhoz.

Ezzel szemben az elhunytak nyilvános listáján, a koronavírus.gov.hu oldalon már alapbetegségként szerepel a rosszindulatú daganat.

Tímeát ez felháborította.

"A hivatalos statisztika szerint az áldozat a koronavírus mellett rákos is volt. Ez így hazugság. 21 évvel ezelőtt volt daganata, azóta gyógyult volt, semmiféle kezelése nem volt. Ez nem fair, így beleírhatják azt is, ha valaki koraszülött volt!"

Megkérdeztük az operatív törzset, hogyan kerülhetett a halotti bizonyítványon csak kísérőbetegségként szereplő, 21 évvel korábbi rák a hivatalos oldalra, immár mint alapbetegség. Nem kaptunk választ.

Tímea azt sem érti, a nagymamája miért nincs a listán. Ezt magyarázhatja, amit az egyik doktornő mondott neki, amikor telefonon beszéltek édesanyja fertőzéséről.

"Sajnálkozva magyarázta, hogy nem tudja, honnan kaphatta el édesanyám a koronavírust. Félbeszakítva kérdeztem, ugye tudják, hogy a nagymamám ugyanitt hunyt el tüdőgyulladásban két nappal azelőtt?"

A doktornő azt mondta, össze sem rakták, hogy ők rokonok voltak. 

Tímea úgy gondolja, a nagymamája is fertőzött lehetett, és a kórházban elkapott koronavírus okozhatta nála a lázat és a tüdőgyulladást. Csak ez sohasem derült ki. Amikor az anyja tesztje elkészült, a nagymamája már napok óta halott volt.

"Ha tesztelték volna, akkor talán anyu is időben kórházba került volna, és talán túlélhette volna. Arról nem beszélve, hogy ha vírusos volt és védőfelszerelés nélkül ápolták, megfertőzhetett dolgozókat, mint ahogy nagyi is, ha ő is fertőzött volt." 

"A szeretteim a mulasztások és kezdeti fejetlenség áldozatai is" - összegzi Tímea, hogy látja ő a helyzetet.

A hivatalos lista amúgy is nehezen követhető

Tímea 65 éves édesanyja az akkori hivatalos bejelentés szerint az ötödik vagy hatodik áldozat lehetett. Egy 75 éves asszonnyal egy napon hunyt el. A jelenlegi hivatalos listán a második helyen van.

Megnéztük, hol szerepel a 75 éves asszony. Ilyen korú nő azonban csak 105. a listán.

Az operatív törzset erről is megkérdeztük, ez hogy lehet. Választ nem kaptunk.

Ahogy írtuk, Tímea édesanyja mellett a 21 évvel korábbi rákja szerepel alapbetegségként. A világon mindenütt vannak a halálos áldozatok között egészséges emberek. Magyarországon azonban a hivatalos tájékoztatás szerint szinte senki sem halt meg alapbetegség nélkül.

Összesen tizenegy embernél nincs megadva ebben a rubrikában betegség. Ebből 8 "feltöltés alatt áll", egynél szerepel, hogy "nincs adat", egynél, hogy "nem ismert" és egyetlen egynél, hogy "nincs". Egy 81 éves férfinél.

Vannak, akiknél latinul írják az alapbetegségeket, vannak, akiknél hosszan, minden valaha létezett betegséget, másoknál minimálisan, talán épp olyat említve, ami a koronavírusból származhat és nem fordítva. Ilyenek a tüdőgyulladások, gennygyülemek, légzési nehézségek, sokszor a szívpanaszok és sztrókok is.

Több egymást követő ember a listán ugyanazzal a betegséggel van fent. A 250. és a 251. helyen egy-egy 91 éves nő szerepel, szóról szóra ugyanazzal az alapbetegséggel: "magas vérnyomás, általános érelmeszesedés, szívelégtelenség."

Itt nemcsak a betegségek egyeznek, de a betegek életkora és neme is.

Bár a listával kapcsolatos kérdéseinkre hivatalos választ nem kaptunk, egy általunk megkérdezett orvos azt mondta, szerinte az adatokat szándékosan senki sem manipulálta.

"A magyar egészségügyi rendszer nagyon gyenge békeidőben is. A hibák nagy része ebből fakad, a másik részét meg a járvány okozta káosz, kapkodás hozta. A szabályok sokszor, hirtelen változtak. Ráadásul nem sokat tudunk a vírusról. A kevés információ a világon mindenütt probléma volt. Nincs durva eltussolás szerintem. Más országban sincs mindenki a listán, például az otthon, tesztelés nélkül meghaltak. Tudjuk, hogy Magyarországon nem beszélhetünk mindenről, de durva titkolózást nem engednének az orvosok, ebben biztos vagyok."

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
antall-Copy.jpg

Két dolgot mondott Antall József a halálos ágyán Orbán Viktornak

Az első szabadon választott miniszterelnök elsőszülött fia, Antall György beszélt édesapjáról a Válasz Online-nak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 28.


hirdetés

Exkluzív interjút adott a Válasz Online-nak Antall György, az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József elsőszülött fia. Bár mint „titkos tanácsosaként” sok mindent látott és hallott, eddig mégsem beszélt édesapjáról.

Most a Válasz Online kérdéseire többek között arról beszélt, igaz-e, hogy Antall József halálos ágyán politikai örökösének tette meg Orbán Viktort. A politikus fia elmondta, hogy valójában két tanácsot adott az akkor még fiatal, ellenzéki vezetőnek.

"Ott álltam akkor édesapám kórházi ágya mellett, pontosan tudom, mi hangzott el azon a beszélgetésen.

Azt mondta neki: „ne felejtsd el, miért harcoltunk”, mármint az Ellenzéki Kerekasztal idején. Illetve Orbán Viktor lelkére kötötte, hogy vigyázzon a pártjára. Körülbelül ez volt a két üzenet"

- mondta el Antall György.

hirdetés

Az interjúban azt is elmesélte, hogy azért sem beszélt édesapjáról, mert ügyvédként olyan helyen dolgozik, ahol megkérték, legyen visszafogott a közéletben, és ez neki tökéletesen megfelelt.

Édesapjáról elmondta, hogy nem volt naiv, "csak éppen mélyen bízott az emberi értelemben: ha valamit értelmes szavakkal elmondunk, azt az emberek megértik és talán méltányolják. Megdöbbentette az értetlenség, de még inkább a rosszhiszeműség, amivel minden egyes tettét és szavát az akkori sajtó fogadta. Pedig hol voltunk még a közösségi médiától! Amíg létezett nyomtatott sajtó, s az emberek újságokban, meg könyvekben közölték gondolataikat, volt egy természetes szűrő, de ma már nincs semmi" - mondta.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
igazgyongy-maradjotthon.jpg

L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”

A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.
Láng Dávid; képek forrása: Igazgyöngy Alapítvány - szmo.hu
2020. május 31.


hirdetés

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait.

– Hogyan gyűrűzött be önökhöz a járványhelyzet, mikor észlelték az első jeleit?

hirdetés

– A megbetegedéseket szerencsésen megúsztuk, legalábbis azokban a falvakban, ahol dolgozunk, senkiről nem tudunk, aki elkapta volna. Karanténról hallottunk, itt közel a román határ, de fertőzésről nem. Ez óriási megkönnyebbülés, fogalmam sincs, mihez kezdtünk volna, ha valóban terjedni kezd a járvány.

Az intézkedések hatásait viszont azonnal érezni kezdtük. Az első két hét volt ebből a szempontból a legrázósabb, főleg azért, mert nagyon zavarosan terjedtek az információk.

A családok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nehezen tudnak különbséget tenni az igaz és hamis állítások, a valós és az álhírek között. Emiatt rengeteg hergelő, pánikot keltő hírt véltek valósnak, ami nem segített nekünk abban, hogy uralni tudjuk a helyzetet.

Mondok egy példát. A környéken főleg Berettyóújfaluban vannak nagyáruházak, a többség oda jár vásárolni. Az első felhalmozási hullám idején itt is ürültek ki polcok, ha nem is gyakran, de volt olyan pillanat, amikor valamilyen tartós élelmiszert nem lehetett kapni. Az olyan Facebook-posztok pedig, hogy „lerabolták a berettyóújfalui Tescót”, futótűzként terjedni kezdtek, és komolyan megrengették azoknak a családoknak a létbiztonság-érzését, akiknek nem volt semmi tartalékuk.

– Konkrét pánikhangulat is volt?

– Igen, határozottan. Azt tudni kell, hogy a generációs szegénységben élőknek a Facebook a legfontosabb tájékozódási forrás és egyben közösségi színtér. Minden családban van legalább egyvalakinek profilja, és mivel mi már régóta tartjuk így is a kapcsolatot a családokkal, rálátunk a posztjaikra és kommentjeikre. Sajnos bőven voltak olyanok ezek között, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”, és még sorolhatnám.

Az állandó krízishelyzetben élők érzelmileg amúgy is elég labilisak, ehhez jött hozzá a mostani helyzet, szóval el lehet képzelni, mennyire volt olaj a tűzre egy-egy ilyen kiírás. Mi persze próbáltuk megnyugtatni őket, de legtöbbször eredménytelenül.

Sok tényező nehezítette a helyzetet, rögtön első körben az is, hogy az iskolák bezárásával otthon maradtak a gyerekek. Ezeknél a családoknál az iskolai étkezés olyan tétel, ami létfontosságú a túlélés szempontjából. Az első pár napban még az se volt tiszta, hogy lesz ezután az ebéd, kiszállítják-e, kell-e ételhordó, stb. Nagy zavart okozott az is, amikor a kisebbségi önkormányzatok elkezdtek kríziscsomagokat osztani, mert utána jött egy központi rendelkezés, hogy az erre fordított pénzek a működésre vannak, és nem segélyezésre. Ez megint csak felpaprikázta a kedélyeket, a roma önkormányzatok között is indulatos vitákat okozott.

Közben ne felejtsük el, hogy a közmédiában folyamatosan az hangzott el, hogy az önkormányzatoknak mindent meg kell oldaniuk, forduljanak hozzájuk az emberek a gondjaikkal. Ezt persze készpénznek vették a nehéz helyzetben élők, csak azt nem látták át, hogy az egyes települések anyagi helyzete nem azonos. Ha egy település nagyobb, és vannak üzemek, vállalkozások, ott a helyi adóbevétel nagyobb mozgásteret enged, mint azokban a kis falvakban, ahol semmi ilyen nincs.

Így aztán, amikor például egy kisvárosban élő kiposztolta a Facebookra, hogy „köszönjük szépen a segélycsomagot a polgármesternek”, a közeli falvakban élők nem értették, ők miért nem kapnak, és rögtön lázadozni kezdtek.

Kiosztott kríziscsomag egy ház udvarán

– Az Igazgyöngy Alapítvány miben tudott segíteni?

– Első lépésként fertőtlenítőszereket szereztünk be, hiszen mi is megijedtünk, hogy mi lesz, ha berobban a járvány ezekben a közösségekben. Akkor már észleltük, hogy ha a helyi intézményrendszertől (önkormányzat, családsegítő) hiába kérnek segítséget, és mi, civilek fogunk segíteni, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Muszáj, hogy együtt, összefogva, és ne egymás ellenére dolgozzunk. Ezért a beszerzett fertőtlenítőket első körben igyekeztünk az erre nyitott intézményeknek eljuttatni, hogy ők adják oda az embereknek, ne feszüljön tovább a helyzet, és ne az legyen az üzenet, hogy ők nem, csak mi tudjuk megoldani a helyzetet.

Persze nekünk is plusz forrásokat kellett előteremtenünk, hiszen a sokszorosára nőttek a járványhelyzet miatt a kiadásaink. Van olyan településünk, ahol önmagában erre több mint 6 millió forintot költöttünk. Első körben a korábbi, nem címkézett céges támogatásokból csoportosítottunk át, amit például nyári táboroztatásra költöttünk volna eredetileg. Azzal, hogy az első pillanattól kezdve kommunikáltuk a helyzetet, szerencsére nagyon sok embert meg tudtunk szólítani, akik szolidárisak voltak. Akadt, aki kampányt szervezett nekünk, sőt egy amerikai egyházi szervezettől és egy nemzetközi cég alapítványától is érkezett egy nagyobb összeg. Ez tervezhetőbbé tette a működésünket, át tudtunk állni folyamatos segítségnyújtásra.

Elkezdtünk szájmaszkokat varrni és osztani, ezekből szintén adtunk az intézményrendszernek is. Kialakítottuk a kríziscsomagok adminisztrációs rendszerét, egy kolléganőnk folyamatosan rögzítette a kéréseket. Pénzbeli segítségnyújtást is kellett tennünk a tárgyi adományok mellé, ez például Toldon nagyon szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, hiszen egy bolt nélküli zsákfaluról van szó, ahol még könnyebben eluralkodott a pánik. Egyébként 16 településen dolgoztunk a járvány alatt.

Kríziscsomagok kiosztás előtt

– A munkahelyek megszűnése mennyire érintette a környéken élőket?

– Ebben a térségben munkát leginkább a közszféra ad, tehát vagy az intézményrendszer, vagy a közmunkaprogram. Esetleg még a nagy- és kiskereskedelem. Aki nem tartozik a fenti körbe és dolgozik, az messzebbre jár, többnyire feketemunkában, vagy alkalmi bejelentéssel. Nagyjából a harmadik héten tapasztaltuk, hogy leálltak ezek a munkalehetőségek, és akiket addig szervezetten vittek például építkezésekre, onnantól otthon voltak.

A szolgáltatáshiány miatt más téren is virágzik a feketegazdaság a falvakban, enélkül a leszakadó települések már nem is élhetők: a cigaretta-kereskedelemtől a pénzért fuvarozásig jó néhány családnak származott innen a megélhetése.

Ezek szintén inogni kezdtek, mivel a jövedelmek csökkenése miatt szűkült a kereslet. A bizonytalanságérzés pedig emiatt is csak tovább fokozódott.

– A digitális oktatásra való átállás milyen gyakorlati nehézségeket hozott?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
54236874_667260237024452_4244090496391053312_n.jpg

„A karantén luxus” – homlokegyenest mást mond az oxfordi professzor a járványról

A rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Tudományos körökben kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint a Covid-19 halálos kimenetelű betegség, amely a Föld lakosságának csak töredékét érte el. A másik szerint egy enyhébb lefolyású világjárványról van szó, amellyel az emberek nagy része már találkozott és eltűnőben van.

Nagy-Britanniában Neil Ferguson, az Imperial College professzora képviseli az első álláspontot, míg Sunetra Gupta, az oxfordi egyetem elméleti epidemiológia professzor-asszonya a másodikat. Az ő csoportja még márciusban egy olyan modellt állított fel, amely azzal számolt, hogy a lakosságnak több mint 50%-a már megkapta a vírust, és hogy a fertőzés halálozási rátája 0,1% lehet.

Azóta számos antitest-tanulmány született a világban, és ezek azt mutatták, hogy az emberek igen kis százaléka rendelkezik ellenanyaggal a koronavírussal szemben. Gupta viszont az Unherd által idézett interjú szerint továbbra is meg van győződve modellje helyességéről.

A professzornő szerint ugyanis az antitest-tanulmányok nem jelzik sem a vírusnak való kitettség, sem pedig az immunitás szintjét. Ezenkívül a koronavírus által fertőzöttek közül sokan másfajta immunitásokkal is rendelkeznek, amelyeket az antitest-tesztek nem mutatnak ki. Ezek kialakulhattak genetikai adottságokból, vagy pedig korábbi, a koronavírushoz hasonló betegségekből. Tehát a valódi vírusellenállással rendelkezők sokkal többen lehetnek.

Guptát számos ország járványmintája erősítette meg abban, hogy ez a rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!