hirdetés
csengofrasz-borito-vagott-1000x417.jpg

Csengőfrász: „Fontos lenne, hogy ez a korszak ne maradjon elfeledve”

Különös regényt írt az 50-es évek Magyarországáról Cserhalmi Dániel, aki nem irodalmár, hanem agrármérnök és metálzenész. Az elsőkötetes szerző emlékeztetni akar.
Vultur Csaba - szmo.hu
2018. szeptember 06.


hirdetés

Egy agrármérnök, aki az Állatorvostudományi Egyetemen tanszékvezető egyetemi docens, szakterülete többek közt az állatorvosi növénytan elmélete és gyakorlata, az 50-es évek Magyarországának terrorszervezetéről, az ÁVH-ról ír egy regényt. Amúgy metálzenész, és kétgyermekes édesapa. Az írói karrierek nem gyakran indulnak így. Mi történt?

Humán szakra készültem, csak nem vettek fel. Aztán amikor elvégeztem az agráregyetemet, felvettek dolgozni az állatorvostudományira, doktoráltam, azóta is ott építem a karrieremet. Az 50-es évek, és benne az ÁVH története pedig egyszerűen "csak" érdekelt. A középiskolában megszerettették velem a történelmet, sokat olvastam történelmi témájú könyveket – Faludy György Pokolbéli víg napjaim című műve például nagy hatással volt rám. Akkor kezdtem el összegyűjteni a korszakról szóló írásokat. Ebből az érdeklődésből jött a témaválasztás.

Szóval családi érintettséged nincs? Senkit nem vitt el a politikai rendőrség a Rákosi-korszakban?

Nem, szerencsére nem. Később ugyan kezembe akadt pár dosszié, a nagyapámról szóltak jelentések, de nem ez motivált.

Anélkül, hogy lelőnénk a lényeget, kérlek, foglald össze a regény sztoriját!

hirdetés

Két történetszál fut végig a regényben:

az egyik egy ÁVH-nál dolgozó nyomozó mindennapjait és nehéz életét mutatja meg, a másik pedig a Rákosi-rendszerrel elégedetlen emberek egy csoportjáról szól, akik próbálnak valamilyen módon szembe menni a rendszerrel,

aztán ez a két szál összekapcsolódik. Legelőször a regény végén lévő csavart találtam ki 2014-ben, akkor mentem el először az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába (ÁBTL), azt kérdezve, hogy elképzelhető-e, hogy ilyen megtörtént. Azt a választ kaptam, hogy „nem lehetetlen, de ilyenről nem tudnak”. Utána kezdtem keresni egy olyan valós történelmi eseményt, amire fel tudtam húzni a sztorit, aminek a vége ez a bizonyos csavar.

Ezután fél évig egy betűt nem írtam, csak olvastam az aktákat az ÁBTL-ben, jegyzeteket készítettem, aztán összeállt a fejemben az első 14 fejezet. 2015 nyarán kezdtem el írni a regényt, és 9 hónap alatt végeztem. Igyekeztem figyelni a legapróbb részletekre is, ha például azt írtam, hogy egy étkezdében beszélgettek, és arról volt szó, hogy a Deák téren van egy fegyverbolt, ellenőriztem. Tényleg volt ott egy fegyverbolt.

Ez egy elég sötét korszaka a magyar történelemnek, és a mai napig nincs még minden részlete feltárva. A regényírással volt olyan szándékod, hogy taníts valamit erről a korszakról? A tanítás amúgy egyetemi oktatóként nyilván nem áll távol tőled. Vagy csak a korszak iránti személyes kíváncsiság volt, ami hajtott?

Is-is. Sok mindent elolvastam erről a korszakról. Alapos korrajzokkal, profi munkákkal találkoztam, de nem volt bennük a klasszikus értelemben vett cselekmény.

Kihívást láttam abban, hogy bemutassam: a politikai rendőrség hogyan hálózta be szépen, lassan az egész társadalmat.

Hogy még a fodrásznál is ült egy ügynök, de még őt is megfigyelte egy másik ügynök. Ehhez a regényt gondoltam a legmegfelelőbb formának.

A tanító szándék már csak az írás közben fogalmazódott meg bennem. Noha ez egy regény, mégis nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy a történelmi környezetet pontosan ábrázoljam, hiszen csak úgy lesz igazán hiteles ez a mű. Sok aktát átolvastam az ÁBTL-ben, ahol egyébként örültek a megkeresésemnek, mert úgy látják:

a korszak jobban megérthető, ha nem csak száraz tanulmányok, hanem egy regény is feldolgozza az '50-es évek elejének világát.

Péter Gábor (az ÁVH vezetője – a szerk.) letartóztatásának ügyét is alaposan átolvastam. De alapvetően ez a hónapokig tartó háttérmunka a hitelességhez kellett, az egész korszakról akartam képet kapni – és regényt írni belőle.

A kerettörténet tehát történetileg teljesen hiteles?

Igen, jól esett, hogy a mű megjelenése után az ÁBTL munkatársaitól is ilyen visszajelzést kaptam.

Milyen volt a fogadtatás? A regény írásáról blogot vezettél, és ott láttam, hogy akik eddig olvasták a művet, gratuláltak hozzá.

Nehéz elhinnem, de negatív kritikát még nem kaptam. Könyves oldalakon is dicsértek, jól esett. Egy ismerősöm azt mondta, hogy ha a kezükbe kaphatnák mondjuk 12-es diákok a középiskolában, talán nagyobb örömmel foglalkoznának a történelemmel.

Neked két kisgyereked van. Mit mondasz majd nekik, ha nagyobbak lesznek, és megtalálják a regényedet a könyvespolcon, miért vegyék kézbe?

Fontos lenne, hogy ez a korszak ne maradjon elfeledve. Rengeteg kérdést – például az ügynökkérdést – a rendszerváltás óta nem rendezte a magyar állam. Nem pártolom, hogy keressük meg az utolsó, ma már aggastyán irodistát, és példát statuáljunk vele. De arról igenis tudnunk kell, hogy ezek a dolgok megtörténtek, hogy valakihez becsöngettek az éjszaka közepén, és pizsamában elvitték, aztán évekig nem lehetett tudni, mi történt vele. Már a mai 30-as korosztály számára is szinte hihetetlennek tűnik, hogy

ezt megtették magyar emberek a magyar emberekkel.

Mint elsőkönyves szerző, hogyan látod a hazai könyvkiadás helyzetét? Előbb említett blogodban azt írod: úgy látod, a könyvvásárlás ma már szinte luxus.

Felmerült, hogy a könyvem legyen elérhető elektronikus formában is, de én ebből a szempontból konzervatív vagyok, mindenképpen hagyományos könyvet akartam. Én évente elköltök legalább 50 ezer forintot könyvekre. Ha vennék egy nagyon menő elektronikus könyvolvasót, az ugyanúgy 50 ezer forintba kerülne, és le tudnék tölteni rengeteg könyvet a netről. Mondjuk egy év alatt tízszer akkora értékben, amennyit amúgy évente könyvre költök. Úgy látom, az emberek – akik még könyvet vesznek egyáltalán - azt várják, hogy minél olcsóbb legyen a könyv. Ez valójában – papíralapon legalábbis – egy drága hobbi...

Ennek ellenére – és látva a sok pozitív visszajelzést – mégis gondolkodsz a folytatáson?

Igen, a kiadó is ösztönözne a következőre, csak tartok attól, hogy ha elkapkodom, akkor már elkap a gépszíj. Nem szeretnék könyveket „gyártani”. Ha tehát lesz folytatás, annak ugyanilyen precizitással szeretnék nekiállni. Igazából bevallom, már írtam az ÁBTL-nek az újabb ötletemmel kapcsolatban… De jövőre biztos nem, három év múlva talán jön a következő. Annyit már tudok, hogy a tematika ugyanez lesz, van még ebben a korszakban rengeteg megírható történet, de valójában nem ennek a történetnek a második részét szeretném megírni, inkább sorozatot szeretnék a korszakról. Egykötetes szerzőnél mondjuk ez elég merészen hangzik… de ennek a könyvnek a története 1950 márciusában véget ér, úgyhogy a következő történet mondjuk valamikor 1950 áprilisától kezdődhet majd.

Ha nem írsz, és nem is dolgozol, akkor pedig zenélsz...

Gimis korom óta hallgatok rock- és metálzenét, ami persze egy életforma is, és nálam ez megjelenik a külsőségekben, tehát szeretek fekete, zenekaros pólóban járni, még az egyetemi előadásokra is. Aztán gondoltunk egyet a kollégákkal, és alapítottunk egy egyetemi zenekart, oktatók és hallgatók részvételével, ami most már több mint 7 éve működik. És hát nyilvánvalóan rockzenét játszunk, elsősorban az egyetemen. Amúgy Katedrock néven lehet minket megtalálni.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
baratok-kozt-cimkep1.jpg

Már biztos, hogy véget ér a Barátok közt, az is kiderült, miért

A Blikk értesüléseit Kolosi Péter is megerősítette. Az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese és programigazgatója szerint rengeteg kísérletet tettek arra, hogy a sorozat erre a szintre ne tudjon eljutni, de ez sajnos nem sikerült.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. november 30.


hirdetés

Ma reggel derült ki, hogy jövő nyáron befejeződik az RTL Klub 22 éve futó sorozata. A Blikk értesülései szerint az RTL Klub azért döntött a szappanopera befejezése mellett, mert már nem jövedelmező számukra. Kolosi Péter, az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese és programigazgatója nem sokkal később a SorozatWikinek adott interjújában megerősítette a hírt.

"A Barátok közt a magyar televíziózás egyik legsikeresebb vállalkozása, korszakalkotó produkció. Bármi történik, ez mindig így marad. Az, hogy a Barátok közt ilyen régóta képernyőn van és ebből több mint másfél évtizedig hatalmas siker volt, sőt volt olyan időszak amikor több mint 70 százalékos közönségarányt hozott, elképesztő teljesítmény" – mondta Kolosi Péter, aki szerint a műsor nézettsége viszont ma már nem éri el a kívánatos szintet.

"Ma a Barátok közt nézettsége már nem éri el a kívánatos szintet, sőt azt a minimumot sem, hogy főműsoridőben tudjuk adni és a saját sávjában ez legyen a legnézettebb műsor. Rengeteg kísérletet tettünk arra, hogy erre a szintre ne tudjon eljutni a sorozat, de ez sajnos nem sikerült."

- fogalmazott.

hirdetés

Kolosi azt mondta, hogy a sorozat nézettsége azután kezdett romlani, hogy Kalmár Tamás producer távozott.

"Ezt követően a sorozat kreatív szempontból egy olyan útvesztőbe került, amely teljesen eltérítette az eredeti gondolataitól, eredeti céljaitól és egy olyan rossz irányba vitték el, ami után már csak idő kérdése volt, hogy ez a nézettségen mikor fog látszani" - fogalmazott a programigazgató.

"Sokszor szóltunk a gyártó vezetőnek, hogy ha ezt az irányt folytatják, akkor el fogjuk veszíteni a Barátok közt nézőit, de nem hallgattak ránk. Később, amikor az Ufa Magyarországnak új német vezetése lett, ők rögtön megértették, hogy mi a problémánk. Nagyon hamar változtattak is a produkció vezetésén, de sajnos úgy tűnik, hogy már késő volt."

Erről a szappanopera jelenlegi producerével is egyeztettek.

"A tartalmi változtatások az év elején megtörténtek, elégedettek voltunk a stáb munkájával és bíztunk a sikerben."

Csakhogy a várt sikerek elmaradtak, mert a nézők nem szoktak vissza a sorozatra. Kolosi szerint már a nyári számokból látszódott, hogy a Barátok köztnek meg kell szűnnie.

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
10233204_original_felesegek_luxuskivitelben_s4_2-e1605088384447-1140x641-1-1024x576-1-1000x563.jpg

Köllő Babett és Vasvári Vivi kitesz egy orosz luxusfeleséget? - elindult a Feleségek luxuskivitelben 4. évada

Ötleteink lennének, kik ugorhatnának be húzónévként a luxusfeleségek közé, ám a sorozat készítői inkább orosz nemzetiségű szereplőt újítottak be a negyedik évadra.
Fotók: Viasat 3 - szmo.hu
2020. december 01.


hirdetés

Távol álljon tőlem, hogy Vörösmartyt a luxusfeleségekkel egy kontextusban emlegessem, de elsőre a „megfogyva bár, de törve nem”-szólam jutott eszembe a látottakról, azt leszámítva, hogy sajnos kicsit azért törve is van ez így az első blikkre. Megfogyva, mert az eredeti bandából már csak egy luxusfeleség, Csősz Bogi maradt, a tavalyi évad után talán a két legnagyobb húzóerő, Köllő Babett és Vasvári Vivien is elhagyta az aranyfedélzetet. Törve, mert a kezdeti szórakoztató proliságot továbbra se igazán találja a sorozat, bár azért jobban nyomon van, mint a járvány miatt félbeszakadt előző évad.

Úgy fest, hogy a luxusfeleség Magyarországon ma hiánycikk, így a mögöttük maradó űrt most egy Oroszországból importált feleséggel igyekeznek a műsor készítői kitölteni: Anfisa Bulgakova még gyerekkorában költözött Magyarországra, menő teniszező férje van, három gyereke, és a természetesség híve.

Első látásra úgy tűnik, végre nem egy újabb vérmes egóharcost dobtak a luxusamazonok vermébe, Anfisa egyelőre csak visszafogottan kamillázik annak láttán, mi fán terem a magyar luxusfeleségvirtus. Ezt pedig a luxicsapat, azaz Csősz Bogi, Yvonne Dederick, Molnár Nini és Polgár Tünde mutatja meg neki, alkalmi mellékszereplőként Yvonne lányával, Mardollal kiegészülve.

Míg az előző évadnak négy rész után véget vetett a koronavírus, addig az újat gyorsan a szigorú korlátozások előtt leforgatták. Az érezhető rajta, hogy ismét nagyon elszeparált környezetben mozognak a szereplők, és azt hihetnénk, hogy puszit is azért nem adnak egymásnak, hogy vigyázzanak – amíg el nem hangzik egyikük szájából, hogy valójában a sminkjükre vigyáznak.

hirdetés

Ahogyan azt már az első rész felvázolja, az új évad is követi majd az előzőek receptjét, amit a vírushelyzet még indokoltabbá tesz: időről időre valamelyik luxusnő fogja az egész bagázst és meglepetéshétvégére viszi őket valamely elszigetelt vidéki létesítménybe, ahol előre megírt konfliktusokba bonyolódnak majd a főszereplők.

Az első részben Yvonne találja ki, hogy boszorkánypartit tart egy vidéki szállodában. A luxusnők persze nem a zónázóval érkeznek, hanem ki lóháton, ki lovaskocsival, Noémit azonnal le is gorombítják, hogy volt pofája fehér ruhában boszorkánynak öltözni. Később bemennek a gondosan félelmetesre díszített házba, Tündéből azonnal törne ki az ADHD, és törölgetne mindent fényesre, de inkább pár gúnyos megjegyzésbe fojtja feszültségét, ami aztán Noémin csattan. El is érkeztünk a Kötelező Összefeszüléshez, Noémi egy jósnővel megtámogatva ki is akad, amiért Tünde egy energiavámpír. A véres, pókhálós falak közt kissé nyögvenyelősen játszódik le a dráma, tekintve, hogy Noémi senkinek sem bírja igazán összefoglalni, mi Tündével a baja, de hát valamivel ki kell ugye tölteni a játékidőt.

Később azért csak kiderül annyi, hogy Tünde küldött neki még az előző évad elején egy nem túl kedves esemest. Újabb felesleges percek után kiderül, miért: mikor Tünde édesanyja alkoholizmusáról beszélt, Noémi utána csak annyit mondott, hogy lépjen már túl rajta, ne drámázzon, hisz a felnőttek dolga a múlton való továbblépés. Sosem mondtam ilyet – állítja Noémi, aki vélhetően nem a legélesebb kés a fiókban, mivel azonnal be is vágják az ominózus visszajátszást.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
1-10.jpg

Véresen és körömrágós-izgalmasan ért véget Nicole Kidman és Hugh Grant sorozata

Hát ezt tudhattuk volna. Mégis érdemes volt kivárni.
Szajki-Vörös Adél, Fotó: HBO GO - szmo.hu
2020. november 30.


hirdetés

Állítólag a fél világ azért izgult a mai napig – aki streamingeli, már nézheti, a tévézők ma este láthatják –, hogy miként ér véget a családi drámával fűszerezett krimi az HBO-n (nálunk a Trónok harca óta nem látott sikert ért el a csatornánál). Az azért lehet, túlzás, hogy a fél világ, de hogy rég volt sorozat, ami ennyire megmozgatta a nézőket és a fantáziájukat, az tuti. Seth Meyers például showműsorában mesélte a főszereplő Hugh Grantnek múlt héten, hogy végre egy széria, ami kiszakítja a jelenlegi komor, coviddal terhelt körülményekből, és a baráti körével az első résztől azt találgatják, hogy ki a gyilkos.

Az történt most tehát közösségileg – mert velem is megesett, hogy "szerinted ki az?", és "nem, szerintem, nem ő, mert..." típusú izgi beszélgetésekbe bonyolódtam, amelyek további fantáziálgatásnak adtak alapot –, mint amikor anno, a régi szép időkben az ember a kezébe fogott egy Agatha Christie-regényt, és végig azt gondolta, hogy nagyon okos, mert tudja, hogy az elején elkövetett gyilkosság kapcsán ki a tettes, aztán mégsem az lett, mert a krimi örök királynője, aki a mai napig inspirálja a krimiírókat, mindig túljárt az eszünkön. Mindig az volt a gyilkos, akire nem gondoltunk, és ezt olyan fondorlatosan csinálta, hogy még akkor is, amikor azt gondoltuk, hogy na, rá nem gondoltunk, ő lesz a tettes, aztán mégis még mindig volt valaki, akire TÉNYLEG nem gondoltunk.

A hat részes regényadaptáció, a Tudhattad volna is ezen az elven alapul: a néző önkéntelenül is azon gondolkodik végig, hogy ki a tettes, mert a sorozat igazi képernyőre való alapanyagból, igazi rejtvényfejtős módon manipulálja, már-már – jó értelemben véve  – "aljas" módon a nézőt: annyira el tud kapni, hogy mindenki furán viselkedik, a főszereplőknek van saját flashbackje, gondolat-bevillanása stb., hogy tényleg kénytelenek vagyunk folyamatosan gyanakodni valakire, aki felé a remek színészi gárda és a rendező, Suzanne Bier irányítja gyanakvásunkat. Kivéve, ha már az elején rájövünk. Én, bevallom, egy tipphez ragaszkodtam végig, és be is jött, de aztán volt, hogy meginogtam és bizarr elméletekkel álltam elő: lehet, hogy a nagyapa volt, mert biztos nem véletlenül tették a csodás Donald Sutherlandet ebbe a látszólag hangsúlytalan mellékszerepbe?

Lehet, hogy a legjobb barátnő volt, mert valaki azt súgta, ne feledkezzem meg róla, hogy Grantnek volt egy excsaja még a sorozatban, akit nem nevezett meg. Megingásaim az utolsó húsz percig felbukkantak, de végül bejött a tippem. Persze nem totó ez a sorozat, annál több, még akkor is, ha valaki a Hatalmas kis hazugságok finomságát várta tőle. Én nem vártam, mert ez egy másik sorozat. Izgalmas, a krimi eszköztárára épülő lélektani krimi, melodrámai elemekkel. Néha ellaposodik, néha felfokozódik, de szerencsére végig fenntartja az érdeklődést, és a végére szépen feltolja a feszültséget.

Szóval volt Nicole Kidman figurája, az anya, és volt Hugh Granté, az apa és férj, valamint egy szétvert fejű hulla - korábban: szexi, lelkileg problémás anyuka –, akivel kapcsolatban szépen felépítette a széria, hogy mindkettejüknek – férjnek, feleségnek – lehetett indítéka. Adott volt a nagyvárosi felső középosztály, a jólét, a látszólag békés felszín, és Nicole Kidman méregzöld kabátja, amivel azt sugallták nekünk, meg a göndör vörös hajával, hogy mintha egy modern kori boszorkány lenne, ráadásul vág az esze, pszichológus, és átlát az embereken. Vagy mégsem?

hirdetés

És ott volt Grant, aki szerintem élete egyik, ha nem "a" – legjobb alakítását nyújtja. Ő lesz a fő gyanúsított, kiderül, hogy megcsalta az áldozattal a feleségét, minehol ott a DNS-se a helyszínen, úgyhogy amikor a tárgyalótermi részekre kerül a sor, már szorul a nyakán a hurok, de hát ő Hugh Grant, a szimpi lúzer, nem lehet, hogy ő legyen. Vagy mégis? Azt valahogy gyanítjuk, hogy kettejük közt dől majd el a játszma, mert valahogy az egész kettejük házasságának, annak összeomlásának a története, és ebbe minden más megoldás nagyon B-nek tűnt volna. Például a szomszéd, vagy a gyerek.

A tárgyalótermi feszült pillanatok a sorozat csúcspontjai: itt pukkannak ki a lufik és itt szembesülünk kíméletlenül hosszan a naturális fotókkal is egy anyáról, akinek brutálisan verték szét a fejét, és nem egyetlen ütéssel, hanem bosszúból, hosszan, céllal. Most már dühből is tudni akarjuk, ki volt ez az állat. Ki bújt báránybőrbe farkasként?

És most spoiler következik, aki eddig nem látta a sorozat végét, inkább utána olvassa!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
darth-vader-david-prowse-northfoto-cimkep.jpg

A miskolci punkokkal is kocsmázott a Darth Vadert játszó színész - magyarországi sztorik a most elhunyt David Prowse-ról

Darth Vader teste - a rajongók így emlegették David Prowse-t. Összegyűjtöttük néhány pályatárs és hazai rajongó reakcióját, megemlékezését, köztük Aranyosi Péter humorista történetét arról, hogyan kötött ki a színész egy salgótarjáni kocsmában.
Kövesdi Miklós Gábor, Fotó: Northfoto/SWNS Group - szmo.hu
2020. november 30.


hirdetés

David Prowse a mozitörténet egyik legpechesebb színésze, hiszen ő alakíthatta a mozitörténelem talán leghíresebb gonosztevőjét - de csak a testét. A hangját James Earl Jones kölcsönözte, a Jedi visszatér végén pedig, amikor Luke Skywalker leveszi a sötét nagyúr sisakját, Sebastian Shaw arcát láthattuk.

A Star Wars rajongók körében azonban sztárnak számított.

Összegyűjtöttük néhány pályatárs megemlékezését, kiegészítve a dumaszínházas Aranyosi Péter sztorijával, és egy hazai rajongóéval, aki személyesen is találkozott vele.

"Szomorú, hogy Dave Prowes meghalt" - írta Mark Hamill, a Star Warsban Luke Skywalkert játszó színész. -

hirdetés

"Sokkal több volt, mint Darth Vader. Színész, férj, apa, a brit Birodalmi Rend tagja, háromszoros brit súlyemelő bajnok..."

A konkurens franchise, a Star Trek ikonja, William Shatner így emlékezett meg róla:

"Sajnos arra a hírre ébredtem, hogy David Prowse elment. David szó szerint kimagasodott az emberek közül, sok szerepet eljátszott pályafutása során. A legemlékezetesebb szerepe egy félreértett atya, aki szerette volna odaadni a világegyetemet engedetlen ikreinek. #DarthVader"

"Nagy öröm, hogy vele dolgozhattam, és megtiszteltetés, hogy a barátomnak tudhattam" - ezt már Billy Dean Williams, azaz Lando Calrissian nyilatkozta.

A Star Wars-filmekben Nien Nunbot alakító Mike Quinn kihangsúlyozta, hogy bár forgatásokon nem nagyon találkoztak, hisz nem volt közös jelenetük, a különböző Star Wars-találkozókon sokszor léptek fel együtt, és jó barátok lettek.

Antonio Banderas stílusosan csak ennyit írt: "Az erő legyen veled."

Kevesen tudják, de Prowes kétszer is járt Magyarországon.

Először a hatvanas években, még súlyemelőként, másodszor pedig 2003-ban, a Salgótarjánban megrendezett HungaroCon sci-fi találkozón.

Egy hazai Star Wars-rajongó barátom, Balázs Arnold személyesen is találkozott a színésszel. Megkértem, idézze fel az emlékeit:

"Jóban voltam a Csillagok Háborúja Klub tagjaival, és megkértek, segítsek, mert kellett valaki, aki viszonylag jól tud angolul. Egészen korán érkeztünk Salgótarjánba, ott volt David, kezdődött a sürgés-forgás, rendezkedés. Gyorsan dedikált nekünk, közös fotók is készültek. Az egyik főszervező megkért, hogy maradjak David közelében, az asztalánál, segítsek neki, ha bármit szeretne. A dedikálásnál pedig igyekezzek normálisan sorba állítani az embereket, ne egyszerre rohanják meg.

Nekem talán ez volt az első alkalom, hogy személyesen találkozhattam egy kedvencemmel. Mindig furák nekem az ilyen alkalmak, nem nagyon tudtam, milyen okosat lehetne kérdezni. Hiszen rajongóként már szinte mindent tudtam róla addigra. A családjáról beszélgettünk, olyasmikről, amiknek nincs köze a filmekhez.

David kedvesen válaszolgatott, de azért nem volt „bratyizós” fazon.

Neki ez munka volt, hogy beáll a fotókra, válaszolgat a rajongóknak, de kicsit éreztem, hogy unja".

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!