hirdetés
crohnbeteg-1.jpg

"Lesz happy end! Csillámporral, flitterekkel, csak azért is!" – egy Crohn-beteg lány élete és álmai

Zsuzsanna elképesztően sok megpróbáltatáson ment keresztül, mégis életkedv és nevetés jellemzi a mindennapjait. Interjú.
Dobó Maitz Petra cikke - szmo.hu
2018. szeptember 05.


hirdetés

Tudod, milyennek kellene lenni mindenki életének? Mint a képeslapokban.. Megszületik a baba, ott van mellette anya-apa, akik 9 hónapon át csak azt kívánták, egészséges legyen. És aztán cseperedik, néha egybefolyik a nyála a takonnyal, néha tiszta plezúr a térde, begyullad a mandulája és eltöri a karját, mert leesik a mászókáról. De ennyi. Így kell legyen csupán, mert a világ legnagyobb igazságtalansága az, ha nagyon beteg gyermekeket látsz pislogni egy kórházi ágyban.

Aztán felnövünk mind, ahogy lenni kell és a felnőtt életünkben is adódnak bibik: néha aznap is másnaposak vagyunk, néha elcsapjuk a hasunkat, néha megfázunk, vagy elmegy a hangunk, vagy a kisujjunk törik el, mert betrappoltunk a frissen mosott konyhakőre. És ősszel gázolunk az avarban, télen hógolyózunk, nyáron fülig merülünk a Balatonba, mert ennek így kell lennie. Nálam, nálad, mindenkinél.

De vannak emberek, akiknél nem ezt írja a képeslap. Akik életébe társként szegődik egy brutális pofozógép és ők válnak bokszzsákká a történetben.

Ennek a történetnek Hujber Zsuzsanna a főszereplője, aki nem hívta, de kénytelen volt ajtót nyitnia egy rémnek, amelyet úgy hívnak, Crohn-betegség. Vele beszélgetek.

Hujber Zsuzsanna: Bizony, bizony. Vannak a fentebb lefestett képeslapok, meg van az enyém, meg megannyi sorstársamé. Nem az enyém a legsötétebb, láttam sokkal durvábbakat is, de ezt sem nagyon mutogatod a kirakatban.

hirdetés

Annyit tudok a betegségedről, amelyet egy-egy általános információt közlő orvosi honlap (webbeteg, házipatika) közöl. Ezt írják: “A Crohn-betegség a bélrendszer nyálkahártyájának - gyakran mélyen az érintett bélszakasz szöveteibe hatoló - gyulladásos, hasmenéssel és fájdalommal járó, és akár az életet is veszélyeztető betegsége.” Igazán riasztóak ezek a sorok, de az ember első blikkre azt gondolja, biztos kinőhető, gyógyítható. Egészséges babaként születtél, de már piciként rengeteg súlyos követ pakold rád a sors.

Hujber Zsuzsanna: Ez volna tehát az én sztorim. Adott egy nő és adott egy férfi, akiket az alkohol szeretete hozott össze. Második házasság ez mindkettőjüknek 2-2 gyerekkel korábbról. Mindet felnevelte valaki más, kettőt a nagymama, kettőt az anya. Aztán jött a közös baba, én. Egészséges voltam, bár aprócska, 2 kiló 20 deka. Szőke, kék szemű, pilincka lábakkal. Ám a pia, a kettejüket összekötő kapocs maradt.

Anyám végigitta és végigcigizte a terhességét, és azt a rövid időt is, amíg szoptatott.

Apám testvére nem bírta sokáig ezen állapotokat és magához vett. A nagyi (így hívtam a nagynénémet) becsülettel, jó körülmények között, és szeretettel nevelt. 9 éves koromig. Aztán a szemem láttára meghalt minden előjel nélkül. Ekkor jött apám másik nővére, a keresztmama és a férje, (mama és papa). Ők folytatták a nevelésemet, ekkor Veszprémbe kerültem Székesfehérvárról. 9 éves voltam és már többet láttam, mint más 80 év alatt az életből. Az ilyen filmek felvezetőjén sóhajt egy nagyot a közönség: hát, ez sem lesz egy tündérmese, bakker.

Mamáékkal minden meseszerű volt, imádtuk egymást, mindent megadtak, jó iskolába járattak, papus velem tanult délutánonként. Közeledett a nyolcosztályos gimi vége és 16 évesen kezdtem a fényemet veszteni. Sokat tanultam, de keveset barátkoztam. A jegyeim leromlottak, délutánonként otthon bújtam a könyveket, nem vágytam társaságra - igaz túl népszerű lány sem voltam. Ekkor apám, akit évente egyszer láttam, már nem élt.

A betegség ebben az időszakban jelentkezett?

Hujber Zsuzsanna: Nem akartam enni - soha nem voltam egy zabagép, de ami eztán jött, ingyencirkusz volt a javából. Elkezdtem fogyni, a tesiórán a korábbi példaképből a legrosszabb résztvevő lettem. A kötélen meg sem tudtam tartani magam, fekvőtámaszból kettő ment a 20 helyett, hasizom, hátizom kuka, a gyerekorvos csak annyit mondott, vérszegény vagyok. Na, meg minden tüsszentésre írta az antibiotikumot. Mikor mama szólt, és megkérdezte, mit fog adni a doktornő, ha tényleg beteg lesz, le lett hurrogva, mondván nem ő az orvos. A betegség kialakulásában pedig a kutatások szerint vastagon benne vannak a gyerekkori felesleges antibiotikum-kúrák is. A vastablettától hányingerem volt, később már ki is hánytam.

Enni nem bírtam, a napjaim hasfájással, hányingerrel és bőgéssel teltek. Volt, aki azt mondta, csak a fejemmel van a baj, ez hiszti, meg agybaj, mert nem fogom fel, hogy a vasat be kell szedni…

50 kiló voltam és 164 centi, aztán 47, 45, 42 és mire leérettségiztem, elkezdtem az egyetemet 39. 39 kiló, a hajam fele kihullott, a lábszáramon pedig lilás duzzadt csomók lettek, amiktől járni nem bírtam. A csomókra a bőrgyógyász megmondta, hogy belső gyulladást jelző erithema nodosum, megkezdődött a góckutatás.

Bár állandó hasi panaszaim voltak, a gasztroenterológia volt az utolsó hely, ahová elküldtek 2007 második felében.

Szólj rám, kérlek, hogy itt és most semmilyen körülmények között ne szóljak közbe és még véletlenül se mondjak semmit, amely úgy kezdődik: lám-lám, a magyar egészségügy..

Hujber Zsuzsanna: Igen, szóval 2007. Napi többszöri hasmenés, hányás, a csomók, gyengeség, jobboldali hasi fájdalom, “asszem lázas is szoktam lenni” - egy régi vérkép alapján a doktornő megmondta kapásból: Crohn beteg. Csak 98%, a tükrözés bizonyítja majd. Altatásban, ne féljek.

Én csak bőgtem. Vajmi kevés információm volt erről a kórról, de a hasi nyavalyák után kutatva már találkoztam vele. Nagyon bőgtem. Nem gyógyítható, ismeretlen eredetű.

A tükrözés megvolt két nap múlva, és az eredmény is 100%-os bizonyosságot nyert. Miközben én az altatásból ébredeztem, a doktornő azt magyarázta mamának, hogy túl későn érkeztünk. Akkora a kár, és olyan súlyos a gyulladás (a teljes emésztőrendszerben szájtól végbélig), hogy meg fognak műteni, de a túlélési esélyeim csekélyek. Ekkor az én mamám elsőként intett be a Crohnnak. Kikérte a recepteket, feliratott szteroidot, tápszert, az ezúttal tényleg kellő antibiotikumot, mindent, amire szükség volt és közölte, hogy kórházba nem enged. Ő fog ápolni, kéri az instrukciókat, ő eddig nevelt, nem most engedi el a kezem, amikor tényleg baj van.

Teljesen hihetetlen, de 10 nap múlva a kontrollon a doktornő állt velem szemben és meresztgette a szemeit. 50 kiló voltam majdnem, mosolyogtam és elmúltak a panaszok. Étvágyam mint a farkasé, igaz a szteroidtól olyan volt a fejem, mint a telihold, de kit érdekelt. Minden helyrejött. Onnantól mamával azért veszekedtünk, hogy adjon még enni, mert ő félt, hogy túl sok lesz, amit megeszek. 100 kilós papusomat asztal alá ettem…

Nem fogok közbeszólni, de azért tudd, hogy a soraidat olvasva “valami belement a szemembe” és szó szerint előttem a kép, ahogyan a vékony kislány az asztal alá eszi a nagypapit. Csodálatos történet. De sejtem, hogy itt még nem ért véget a kálváriád.

Hujber Zsuzsanna: Persze, akkor azt hittük, ezzel vége is a rémálomnak, de nem így történt. Eltelt hol pár hónap, hol félév, s a Crohn ismét megjelent. Néha szép fokozatosan jelezte érkezését, néha csak úgy betoppant. Én egész nap feküdtem, és vinnyogtam, mert fájt, mert elegem volt. 2007 szeptemberében ugyan férjhez mentem, de 2009-ben el is váltunk.

A férjem nem hitte el, hogy ez valós probléma, ő csak a semmittevést és az állandó nyafogást észlelte, a diagnózisnak és az orvosoknak nem hitt. Tudtam, lépnem kell, hát elváltam. Ezzel a kórral egyedül nem tudok küzdeni, ha valaki nem fogja a kezem, elbukom.

2011-ben újabb lelki válság ütötte fel a fejét, drága mamám elment. 84 éves lett volna, de az állandó pörgés és munka, amit véghezvitt, plusz csodás arca, fiatalos személye miatt a 60-at is alig mondtad volna meg róla. Összeomlottam. Ketten maradtunk papával, s bár itt a crohn újból lángra lobbant - lelki okokból kifolyólag -, a papus miatt küzdöttem tovább. Túléltük. Átestem egy operáción, kivettek 30 centit a vastagbélből, távolítottak el sipolyt és tályogot. Volt, hogy a vizsgaidőszak közepén állított be, volt, hogy Kolozsváron rúgta ki a lábaimat. Kipróbáltam két biológiai kezelést is, nem váltak be.

Mindezek ellenére, kisebb nagyobb kihagyásokkal végig dolgoztam, tanultam. Nem vagyok leszázalékolva. Mi papussal vállt vállnak vetve, mentünk tovább, mindig előre.

Gyönyörű, fiatal nő vagy és van egy kedvesed, aki előtt fejet hajtok. Mesélj róla mindenképp!

Hujber Zsuzsanna: Voltak kapcsolataim, de bár már nem a Crohn döntötte össze őket, még nem álltam készen az Igazira. 2013 április 20-án aztán betoppant Z. és a nagy szerelem. Mivel fájt a szívem már épp eleget, úgy kezdtem: vagyok én, amit eddig tudsz, imádok olvasni, szőke vagyok, helyes pofi, szeretem az állatokat, tudok főzni, de a csomag része a Crohn is.

Időnként kicsin múlik, hogy meg nem döglök, és ez bármikor beüthet. Van, hogy lábra állni nem bírok és csak hányok. Orvoshoz kell vinni, lehet, hogy újra fognak műteni.

Ezt neked nem kell vállalnod. Ez velem jár, eldobni nem tudom, nem vagyok egyszerű eset, lelkileg se, meg még ez, szóval ha nem tetszik, most húzz el, míg beléd nem szeretek és össze nem törik a szívem, újra.

Nem ment el. Egy lépést sem lépett hátra, egy pillanatot sem vacillált. Azóta is velem van, fogja a kezem, visz orvoshoz, ápol ha épp az kell, ha pedig támogatás, akkor ő az egyszemélyes szurkolócsapatom. Piszok jóképű, vicces, kétdiplomás mérnök doktor, és abszolút kiegészítjük egymást. Ő a racionalitás, én a habos idealista.

2017 novemberében váratlanul papus is itthagyott. Mindenki azt hitte, tényleg végem… 32 kiló voltam, a Crohn mellé társult a pajzsmirigy-alulműködés és a lisztérzékenység, és elveszítettem a papámat (a keresztpapámat rokonilag, a nagypapámat korilag, és az apámat szívügyileg). Most lesz végem. Én is ezt hittem. És ezt is mondták körülöttem. Z. azonban megfogott és húzott tovább. Mindig ezt csinálja. Én zuhanok, ő felemel és pár száz kilométeren át visz tovább. A legsötétebb erdőkből ő vezet ki. és együtt tervezzük a tündérmesénket. Mindig tud újabb és újabb indokot mondani, hogy miért kell folytatnunk. Novemberben elindítom a vállalkozásom, és mellette készülök a záróvizsgára.

Januárban diplomázom, a 3 éves szakot 3 és fél év alatt teljesítem, ami szerintem ennyi nyűggel mögöttem nem rossz dolog. Amint megvolt a záróvizsga, megyek egy könyvíró tréningre, hogy összeszedjem a gondolataimat a könyve(i)mhez, és megkezdem a jogsis tanulmányokat is. Ezután pedig jöhet életem álma, a saját család, hiszen 10 éve vágyom az anyaságra. Ma pedig? Itthonról dolgozok, próbálok minél több bejegyzést írni a blogomra - ami nem mindig jön össze -, igazgatom a 2000 fős blogger közösségemet, és szokás szerint falom a könyveket, mert az nekem olyan mint a légvétel; utazunk, jókat eszünk és próbáljuk nyújtani a tünetmentes időszakot. Most 50 kiló vagyok, a hajam ismét majd’ vállig ér és dús. Életkedv és nevetés jellemzi a hétköznapokat, depláne a hétvégéket… Hát így élünk mi, egyelőre hármasban Z-vel és Chilivel, a cicánkkal… És akár tetszik némelyeknek, akár nem - mert ilyen is van ám -, itt bizony lesz happy end! Flitterrel, csillámporral és visítva fogok fürdeni benne.

A Crohn-betegség még itthon kevésbé ismert, ellenben évről évre nő a betegek száma. Évente 200 új (gyermekkorú) beteget diagnosztizálnak, jelenleg 50 ezren szenvednek gyulladásos bélbetegségekben (Crohn és Colitis Ulcerosa), amely egy ilyen pici országban azért igencsak riasztó számnak tűnik. Neked missziód, hogy a sorstársaidnak segíts, összefogd őket. Miattuk is vállalod a neved, az arcod, a blogod, hogy arra a virtuális mankóra közösen tudjatok támaszkodni. Azt vallod, kell a nyilvánosság és kell, hogy az emberek tudjanak erről a betegségről.

Hujber Zsuzsanna: Nekem az írás az életem, s ha már az autoimmun nyavalyák mellé társult a grafománia, hát legyen.

Akkor megmutatom mindenkinek azt, amiről nem szeretünk beszélni, amiről nem illik beszélni. Állítólag. Szerintem viszont kell(enne) róla tudnia mindenkinek.

Pont a minap kaptam egy végtelenül kedves és hálás olvasói levelet annak kapcsán, amit a blogomon megosztok az életemből. Szóval megéri. Nem ő az első, és nem is az utolsó, akinek segíteni tudtam, szóval igyekszem. Írok és mesélek, és próbálok biztatni, bátorítani, még akkor is, amikor nekem is remeg a szám széle a fájdalomtól.

Ha érintettként, vagy hozzátartozóként többet szeretnél megtudni a Crohn betegségről, tanácsra,segítségre van szükséged, fordulhatsz hozzám is, bármilyen elérhetőségemen, de számos hivatalos-félhivatalos szervezet is rendelkezésre áll:

Magyarországi Crohn-Colitises Betegek Egyesülete

"Crohn-colitis.hu" Baráti kör Facebook csoport

Suz’n Világa Blog (Hujber Zsuzsanna)

A címképen a riportalany látható 32 kilósan és most.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
simone.png

„Mondjátok meg a gyerekeimnek, hogy szeretem őket” – az egyik nizzai áldozat utolsó szavai ezek voltak

Az életét megmenteni próbáló mentősökön keresztül üzent a háromgyermekes édesanya.
Fotó: Facebook - szmo.hu
2020. október 30.


hirdetés

A gyerekeinek üzent utolsó pillanataiban az a brazil édesanya, akit csütörtökön Nizzában késelt meg a 21 éves merénylő, az asszony nem sokkal később a mentőben belehalt a sérüléseibe - írja a Metro.

A 44 éves brazil születésű Simone Barreto Silva harminc éve élt Nizzában, három gyermek édesanyja volt. Egyike annak a három áldozatnak, akit csütörtökön egy 21 éves tunéziai merénylő gyilkolt meg a nizzai Notre Dame-székesegyházban. A férfi Allahu Akbar kiáltással rántott kést, vágta el az egyik sekrestyés torkát, lefejezett egy ott imádkozó idős nőt és késelte meg Silvát. A nőnek még volt annyi ereje, hogy kimeneküljön a bazilikából egy közeli bárba, ám miután a mentősök megérkeztek, nem sokkal később meghalt.

Az értesülések szerint a haldokló nő utolsó szavait a mentősökhöz intézte:

"Mondjátok meg a gyerekeimnek, hogy szeretem őket."

hirdetés

Időközben azonosították az elkövetőt, a 21 éves Brahim Aoussaouit, aki Olaszországon keresztül érkezett Franciaországba egy migránsokat szállító hajón Tunéziából.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
zente-elso-lepesek-sma-scaled.jpg

Csodálatos fejlődés: 1 évvel a Zolgensma után Zente megtette az első lépéseit

A kisfiú első lépéseiről videó is készült.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. október 29.


hirdetés

Egy évvel ezelőtt ezen a napon kapta meg - az országban elsőként - a Zolgensma génterápiás kezelést Zente, az SMA-s kisfiú. Ebből az alkalomból édesanyja egy poszttal készült a Facebook-oldalukon, ám Zente felülírta a tervét, ugyanis hatalmas dolog történt vele.

"Október 29. Egy évvel ezelőtt, ezen a napon került sor hazánkban az első Zolgensma génterápiára. A mi kisfiúnk kaphatta meg Nektek és a Bethesda kórház csapatának köszönhetően!

Készültem erre a napra. Hosszú köszönőbeszéddel, videóval arról milyen volt Zente 1-2 hónaposan, még egészségesnek hitt állapotban, majd 5 hónaposan teljesen leépülve, aztán pedig bemutatva a visszaépítkezés/fejlődés állomásait.

Most mégsem ez következik.

Az élet ismét felülírta a terveim!

hirdetés

Zente szeretne az én soraim, szavaim helyett köszönetet mondani! Megint sikerült neki idő előtt, farzsebből előrántani a "várt váratlan" kártyát! Úgy döntött eljött az első bizonytalan, gyenge, ugyanakkor nagyon is tudatos első lépések ideje!

Picike kezeit tavaly még segítséget remélve nyújtotta felétek. Most pedig ezeket a picike kezeket szeretett gyógytornásza felé nyújtotta, mellyel új fejezet kezdődött!

Zente hivatalosan is megtette az első lépéseket!

Ezerszer is köszönjük!"

- írta bejegyzésében Zente édesanyja, aki egy videót is megosztott Zente első lépéseiről.

Zente első lépései 2020. 10.22.

Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
borat-1000x529.png

100 ezer dollárt gyűjtöttek az idős nőnek, aki sokak szerint méltatlanul kevés pénzt kapott a Borat 2-ben való szerepléséért

A gyűjtést egy lelkész szervezte, aki szerint a 62 éves nagymama volt a film erkölcsi iránytűje. Az asszony valójában nem is tudta, hogy az év egyik legjobban várt filmjében kapott szerepet.
Fotó: Amazon Studios - szmo.hu
2020. október 29.


hirdetés

Már több mint százezer dollárnál jár az a közösségi kampány, amelyet a Borat 2 egyik karakterének, egy bébiszitternek indítottak a rajongók.

A nő nem is tudta, miben szerepel. Azt hitte, hogy egy dokumentumfilmről van szó, amely gyerekfeleségekről szól. Egyik barátja döbbentette rá, hogy Sacha Baron Cohen legújabb projektjében vett részt a tudta nélkül, amikor kijött a film előzetese.

A 62 éves Jeanie Jones a Variety-nek adott interjút, amelyben elmesélte, milyen volt utólag megtudni, hogy az év egyik legjobban várt filmjében bukkant fel.

A történet szerint az oklahomai nőt Borat bérelte fel, hogy vigyázzon lányára, Tutarra, amíg a mellnagyobbító műtétére várnak. Tutar láncokkal a nyakában jelent meg nála, és kifejtette: arra vár, hogy az apja megvegye neki a műmelleket, és egy gazdag férfihoz adja feleségül. Jones úgy tudta, hogy a gyermekfeleségekről készít a stáb dokumentumfilmet, és igyekezett jobb belátásra bírni a lányt.

Olyanokat mondott neki, hogy úgy szép ahogy van, nem kellenek a műtétek, és ő többek közt ő vezette rá a lányt arra, hogy a nők is képesek mindarra, mint amire a férfiak.

hirdetés

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

#borat2 on @amazonprimevideo is coming so so soon.

Maria Bakalova (@mariabakalovaofficial) által megosztott bejegyzés,

A 62 éves nő a helyi templomban hallotta, hogy egy dokumentumfilmhez keresnek nagymama-típusú fekete nőt. Az esélytelenek nyugalmával jelentkezett a szerepre, a meghallgatáson elsősorban a gyerekeiről és életéről kérdezték. Nagyon meglepődött, amikor őt válogatták be a filmre, bár ismerősei a koronavírus-járvány miatt le akarták beszélni, hogy Washingtonba utazzon a forgatásra. A néhány jelenetért összesen 3600 dollárt (1,1 millió forint) kapott, amit méltányosnak vélt.

A pénzre azért is különösen nagy szüksége volt, mivel a járványhelyzet miatt elveszítette a munkáját.

A nagy leleplezést követően a templom pásztora, ahová Jones is járt közösségi finanszírozású kampányt indított, hogy a nőnek pénzt gyűjtsenek, elsősorban azért, mivel ő volt az "erkölcsi iránytűje" a filmnek, aki kedvességével és türelmével próbálta átadni saját értékrendjét a szerepe szerint teljesen más kultúrkörből érkező lánynak. A pásztorral nagyon sokan értettek egyet abban, hogy a nő sokkal többet érdemel 3600 dollárnál:

a GoFoundMe-kampány jelenleg 106 ezer dollárnál (33,3 millió forint) tart.

A nő a forgatást követően elmondása szerint rendszeresen imádkozott Tutarért, és nagyon aggódott, mi lehet a lány sorsa.

"Nagyon örültem, mikor kiderült, hogy nincs valóban abban a helyzetben. Szörnyű hallani ugyanis, hogy bárki ilyen helyzetbe kerülhet, mint Tutar" - nyilatkozta.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
PRI_170625756.jpg

Február óta nem ölelhette meg egymást az idős pár, most mégis együtt ünnepelhették 66. évfordulójukat

Hosszú hónapok teltek el anélkül, hogy találkozhattak volna, most viszont bepótolták az ünneplést.
Fotó: Black Swan Care Group - szmo.hu
2020. október 30.


hirdetés

Februárban nem tölthette együtt 66. házassági évfordulóját az idős pár a járványhelyzet miatt, ám az idősek otthona, ahol élnek, most végre ismét összehozta őket - írja a Metro.

A 90 éves Derek és Phyllis Mapes még 1954-ben házasodott össze, idén februárban ünnepelték volna 66. házassági évfordulójukat. A járványhelyzet és Phyllis állapota azonban megakadályozta őket abban, hogy együtt lehessenek a nagy napon: a nő kórházba került és sokáig betegeskedett, mielőtt a norwichi Lauren Lodge idősotthonba került. Állapota miatt azonban olyan szigorú szabályok voltak érvényben, hogy férjével csupán telefonon vagy az ablakon keresztül tudott beszélni. Nem sokkal később férje is egy hasonló intézménybe került egészségügyi állapota miatt, így duplán lehetetlenné vált a találkozás. Végül sikerült elintézni, hogy ugyanoda költözzenek mindketten, október 15-én vitték át Dereket a Lauren Lodge-ba. Egy héttel később lányuk, Heather a személyzettel összedolgozva még többet is tett ennél: elintézték, hogy immár a karantén után végre elkölthessék ünnepi vacsorájukat együtt.

A létesítmény ebédlőjét szivecskékkel, virágokkal és rózsaszirmokkal díszítették, élő zene is volt, és a kedvenc ételüket főzték nekik.

Az asztalokon ott díszelgett az esküvői fotójuk és több közös képük is. A pár rendkívül hálás volt a szervezésért, és azért, hogy végre nyolc hónap után újra megölelhették egymást. Derek alig bírta visszatartani a könnyeit, és megosztotta azt is, mi a hosszú házasságuk titka:

"mindig azt kell tenni, amit a másik feled mond."

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!