A Mátrában még a tél az úr. A kemény fagyok csodás természeti képződményeket "alkottak". Fantasztikus látvány lett a megfagyott vízesés a Mátra nyugti kapujában, Szurdokpüspökiben. Az éj leple alatt nőttek ki a kristályorgonák. Demecs Norbi túravezetőnek köszönhetően most ti is szétnézhettek a jég birodalmában.
Egy másik látványosság: Tar, Szakadás-árok jégcsapjai
A patak partját is jégbe zárta a tél:
Vannak párok, akik már előre megünnepelték a Valentin-napot egy romantikus balatoni hétvégével, és vannak, akik otthon, egy meghitt vacsorával töltik február 14-ét. Kapitalista túlzás-e az óriás szívecskés lufi és a virágtenger, vagy inkább egy szép szokás, amivel meglepjük a szerelmünket? Párokat kérdeztünk, hogy ők mit gondolnak a Valentin-napról.
„Második alkalommal ünnepeljük együtt, a terv szerint egy kellemes vacsorával otthon, kis ajándékkal. Változó a véleményünk a Valentin-napról: alapvetően egy kedves szokás így odafigyelni egymásra, ugyanakkor ez egy kapitalista dolog is - mindenhol sok dekorációval.”
„Inkább csak meghitten, kettesben ünnepeljük, nem kerítünk nagy feneket neki. Ugyanis ezt a nagy giccses felhajtást - hatalmas piros szívecskés lufi, maci alakú virágcsokor és a hasonlók - mi nem szeretjük, inkább csak az együtt töltött időre fókuszálunk. Ajándékozni nem is szoktunk, maximum otthon főzünk valamit.”
„Nálunk nincs bevett szokás. Idén mindketten pont dolgozunk Valentin-napon, nem tudunk aznap ünnepelni. De múlt héten elutaztunk, együtt töltöttünk egy romantikus hétvégét a Balatonon. Sétáltunk a parton, főzőcskéztünk. Tehát minőségi együtt töltött idővel előre megünnepeltük. Idén nem vettünk ajándékot, de tavaly például egy ünnepi vacsorát töltöttünk el együtt, és akkor ajándékoztunk is.”
„Mi soha nem szoktuk ünnepelni. Ennek nincs különösebb oka, egyszerűen nem ebben szocializálódtunk. De amúgy tetszik, szép. A fiataloknak nagyon jó, hogy kitalálhatják, milyen ajándékot, virágot vesznek egymásnak. Mi 57 éve vagyunk házasok, az évfordulónkat mindig megünnepeljük. Nekünk ez a Valentin-napunk.”
„Abszolút nem ünnepeljük a Valentin-napot, nem szeretjük. Szerintünk azért van, hogy nagyon sok, nagyon rózsaszín, nagyon szívecskés dolgot el tudjanak adni. Ezt a kapitalizmus kitalálta, és ez nekik nagyon jó, de egyébként nem egy fontos dolog szerintem, mert mindennap lehet ugyanúgy szeretni a másikat.”
– Anya, ez a levél mozog! – kiáltott fel egy kisfiú, miután a botsáskás standnál a tenyésztő kezén elmászott egy megszólalásig falevélre hasonlító rovar. A TerraPlaza expo mindig rengeteg nézelődőt és vásárlót vonz: ezúttal a Lurdy Házban több mint 120 magyar és külföldi kiállító gyűlt össze a kis dobozaival, terráriumaival, akváriumaival és ketreceivel, tele izgalmas lakókkal.
A 2.600 m²-es helyszínre érve a szokásos hömpölygő tömeg fogadott, az egy négyzetméterre eső hüllőarány pedig igencsak megnőtt – ahogyan a standoknál látható óriáskígyók és madárpókok is még nagyobbra fognak nőni. Megannyi szín, forma és különleges állatfaj lepte el a termeket, az ember azt sem tudta, merre nézzen, annyi inger éri (egyeseket inkább a hányinger, ha csak a gyerek kedvéért jött, de leveri a víz ezektől a különös teremtésektől).
Ezt a rengeteg állatot fűtött járművekkel szállítják ide, többen Ausztriából, sőt, Lengyelországból érkeztek, és olyan is akad, aki folyamatosan járja a világot expókról expókra. A kiállítók imádják ezt a rendezvényt, sokan minden alkalommal kijönnek, hiszen itt aztán van érdeklődés és vásárolnak is rendesen – lelkesedett a szervező.
Természetesen méreggel ölő, életveszélyes állatot nem hoztak a kiállítók. Az élő állatokon felül rengeteg kelléket, kiegészítőt és eleséget is árultak, több órás program volt végignézni az összes pultot.
Egy madárpók-tenyésztővel beszélgetve kiderült, hogy meglepően sokan szeretnének hazavinni szőrős nyolclábút, de általában családi ellenállásba ütközik az illető.
Eleve nem olcsó mulatság a hüllőtartás, némelyik állatért azonban csillagászati összeget kértek, mondjuk azért, mert elképesztően ritka kuriózum, vagy mert az az egyetlen színváltozat az egész országban. A legdrágább példány az alábbi 700 eurós python regius volt:
Jómagam pedig egy előre lefoglalt brazil szivárványos boával távoztam, amelynek egy kedves története is van. Hatéves kislányom ugyanis előre leszögezte, hogy ha lesz kígyónk, akkor Perecnek fogja hívni, és amikor utánajártam, hogy kinél lehet az általam kiszemelt „alvázszámú” kígyót kapni, a tenyésztő a kérdésemre azt felelte, hogy van egyetlen darab ilyen példánya, és elküldte a fotót… amelyen tökéletes perec alakban tekeredve volt látható az állat. A képet látva azonnal lecsaptam rá, hiszen ebből egyértelmű volt, hogy ő a miénk.
Ahogy elnéztem, rengeteg boldog ember távozott még rajtam kívül valamilyen fura szerzettel, csak a rendezvénynek otthont adó pláza gyanútlanul kószáló népe meresztette döbbenten a szemét, hogy itt vajon mindenki megbolondult-e a mai napon.
Több tízezer látogató volt kíváncsi idén is a mohácsi busójárásra. A február 16. és 21. között zajló télűző, tavaszköszöntő népszokás keretében
Farsangvasárnap a programok már reggel már reggel kilenckor elkezdődtek, és a korán érkezők betekintést nyerhettek a busócsoportok készülődésébe a nyitott udvarban. Ekkor már megkezdődött a készülődés a szigeti révnél a busók átkelésére is.
A város különböző pontjain felállított színpadokon napközben tamburazenekarok, néptáncegyüttesek és busócsoportok tartottak bemutatókat.
A télűző, tavaszköszöntő népszokás tradicionális elemei évszázadok óta változatlanok: borzas busóbundát, vászongatyát, bocskort öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel - tarisznyákkal, buzogányokkal, öles kereplőkkel és kolompokkal - felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt.
Délután bocsátották a Duna vízére a télbúcsúztató farsangi koporsót, majd
A szervezők korábbi közlése szerint a programokon napi átlagban 40-45 ezer ember is megfordulhat, a legtöbben persze vasárnap érkeztek a városba.
A busójárást első magyarországi elemként vette fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO 2009-ben.
