A természet apró csodáiról készít képeket Újvári Zsolt, és hozzá szívesen ír érdekességeket, kis történeteket is. A tavalyi képeiből válogatott ki 12 darabot, minden hónapból a számára legszebb és legérdekesebb pillanatokat. Íme a 2021-es év különleges fotói:

Január

A fagyos január az ugróvillások megfigyelésével telt, napokig feküdtem az olvadó hóban, hogy tanúja lehessek, hogyan is küzdenek a túlélésért a gömböcugrókák a leveleken kialakult tavacskák felszínén.

Február

Idén télen pillantottam meg először a város szélén csordogáló patak betonozott medrében az impozáns külsejű, ám a hazai vízi élővilág számára mégis óriási fenyegetést jelentő idegenhonos tízlábút, a vörös mocsárrákot. Az agresszíven terjedő behurcolt fajról, az általa okozott veszélyekről, valamint az emberi felelősségről egy cikket is publikáltam "A vörösök már a spájzban vannak" címmel, a National Geographic Magyarország online felületén, ITT olvasható.

Március

Ahogy a Bükkös-patak jege lassan felengedett, a vörös mocsárrákok víz alatti fotózása során szerzett tapasztalatoktól felbuzdulva felkerestem hazánk legritkább őshonos rákfaját, a kövi rákot. Régóta tudtam, hogy éjszakánként nagy testű tízlábúak indulnak útnak a Pilist átszelő vizecske medrében, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a tavaszi és nyári estéken annyi rákra bukkanok majd a zúgók sziklái között. Márciusra lassan lebomlott az őszi avar, a bolharákok egészen az erezetig rágták a sodródó faleveleket, s imitt-amott, ahol a patak sodrása lelassult, gyepi békák petecsomói is megjelentek a part menti vizekben.

Végül ezekről a fantasztikus lényekről is kerekedett egy ismeretterjesztő írás, "Hegyi patakjaink ikonikus állata, a kövi rák" címmel, ITT olvasható.

Április

Egy fantasztikus nap margójára: Szalamandrára vadászni mindig óriási élmény számomra, ám ezt mégis ritkán koronázza siker. Többször indultunk már útnak barátaimmal kiadós tavaszi esőben a Börzsönybe, s jöttünk haza üres kézzel, vagyis inkább üres memóriakártyával.

De vajon mennyi az esélye annak, hogy néhány nappal eső után, ragyogó napsütésben, egy szép tavaszi napon rájuk bukkanjak, ráadásul a Budai-hegységben? Mikroszkopikusan kicsi. Tudtuk jól, mégis a nyomukba eredtünk ma Peter Illyessel. A Paprikás-patak völgyébe szűrődő reggeli fény hívogatóan táncolt az erdei úton és egyre mélyebbre és mélyebbre csábított bennünket, s bár a szélben táncoló szellőrózsák, keltikék és boglárkák szőnyege az élet ígéretével kecsegtetett, a patak mégis szinte halott volt. Néhány elveszett bolharák és kérészlárva pihent a holt levelek között a meder alján, de rajtuk kívül nem találtunk mást, csupán rozsdás fémet, abroncsot, zsákot és fóliát...

Végül egy másik hegyre vezetett utunk. Egy sokkal csendesebb helyre, távol a túrázók és autók zajától. Sziklák közé, meredek, árnyas lejtőkre, majd egy újabb völgybe, egy újabb patakhoz, végül egy elképesztő vízeséshez... És ott megpillantottam valamit a távolból. A patak kellős közepén, a vízesés tetején. Csillogó, fekete test és élénksárga foltok, oly büszkén hevert ott, akár egy aligátor...

Május

Mily melengető visszaidézni a hónapot, amikor a hosszú sivárság után végre virágba borulnak a fák, smaragdba öltöznek a lombok, méhek döngenek mindenütt a réten, és színpompás, bohókás külsejű ormányosbogarak lepnek el erdőt és mezőt... Idén májusban utánuk kutattam a levelek között azzal a céllal, hogy megörökítsem a csodálatos pillanatot, amikor szárnyat bontanak és nekirugaszkodnak, hogy megtalálják párjukat a közeli növényeken.

Június

Szent Iván-éj... Széltelen fülledtséggel borult a homály a szurdokra, ahol a tavasszal még oly büszkén rohanó patak erecskévé szűkülve kúszott a sziklák között. Az erdei út mellől tücsökciripelés hallatszott le, a parányi hegedűk hangját pedig messze visszhangozták a sziklák.

Egy-egy lámpás már korábban is felragyogott a növekvő hold fényétől ezüstös fák között. Ám a holdtölte utáni alkonyokon, amikor a Hold még messze a horizont alatt nyugodott, ezrével ereszkedtek le a hegyoldalból a derengő lidércfények a völgy sűrű sötétjébe. A táncoló fénypontok nem voltak egyedül. Figyelte őket a motoszkáló erdei egér, a lusta barna varangy, a víz alatt portyára induló kövi rák, és ott lestem őket én is, a patak vizére borulva, az éles kövek között.

Július

Első találkozásunk a büszke nagy hőscincérrel (Cerambyx cerdo).

Augusztus

Ha nyárutó, akkor hűs hajnal és harmat, buckák és homoki gyepek, szitakötők és keresztespókok, gyöngyfüzérek és kristálypaloták, vöröslő felhők és pasztell füvek... A kiskunsági rónák ébredő csodái, amelyek minden alkalommal elkápráztatnak... Ma az egyik legkülönlegesebb kerekhálós pókunk, a karéjos keresztespókok életéből hoztam egy intim pillanatot.

A hatalmas, hófehér nőstény már jóllakott, ezért a parányi hím úgy gondolta, szerencsét próbál. Már napok óta gubbasztott kiszemelt párja hálójának csücskén, a megfelelő pillanatra várva, amely eljönni látszott. Végtelenül lassú, kimért léptekkel haladt közelebb és közelebb, s oly finoman érintette meg a hálót, hogy lépteinek rezdülése hamar elcsitult, nem terjedt tova a tökéletes szerkezeten. Az óvatosság pedig létkérdés. Elég egy gyenge fuvallat, amely kibillenti az apró lovagot egyensúlyából, s a terv dugába dől. Egy óvatlan mozdulat, s a küllőkön aprócska hullám indul útnak, amely egyszer csak eléri a háló úrnőjét.

A békésen pihenő nőstény pedig egy pillanat alatt változik hálóját cibáló fúriává, a sebesen lengő vitorlán ide-oda száguldó hullámok pedig hamar felfedik a betolakodó helyét. A hím ekkor két dolgot tehet. Kétségbeesetten kapaszkodik, várva, hogy elcsituljon a káosz, avagy katapultál, s akkor kezdődhet a cserkelés elölről... Visszakapaszkodhat a növényre, újra felkeresheti a háló védett zugait, s várhat az új hajnalra, amikor a jóllakott hölgy ismét nyugodtnak látszik. Ha azonban a hálót rázó óriás kibillenti udvarlóját az egyensúlyából, s a hím lábai meginognak a fonalakon, egy szempillantás alatt veszi majd körül a széles selyemcsíkokat dobáló, vadul kalimpáló lábak erdeje.

Szorul a selyembéklyó, az állat sziluettje lassan eltűnik, végül parányi, fehér zsákocska csüng majd a helyen, ahol egy perce még lesben állt a lovag. Sokan próbálnak szerencsét, sok hím vész így oda, s válik az áhított társ zsákmányává. Ám e szélcsendes hajnalon az apróság révbe ért, s beteljesítette életének egyetlen feladatát.

Szeptember

Az idei utolsó napkeltém a Tisza-parton... Máig kísért az a csend...

Ha október,

akkor pára, nyirkos avar, gombák és talajlakó parányok.

November

Téliaraszolók tánca

December

Ezzel a képpel zárom a 2021. évet, s kívánok egyúttal békés, boldog, csodákban gazdag Új Esztendőt Mindenkinek!

És egy ráadás már az idei termésből: