hirdetés
kepatmeretezes_hu_20200801_150937-1000x750.jpg

Ciki feküdni, ciki, hogy sajnálnak – az elefántlábú fiúnak azt ígérték, gatyába rázzák

Kanalas Dávid ma tölti huszadik születésnapját. Alig egy hete vált ismertté, van már orvosa, remény egy fővárosi albérletre és arra, hogy pár hónap múlva rendesen öltözhet, és végre dolgozhat.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Másfél hete Budapesten, az utcán találkozott Varga Brigitta a 20 éves fiúval. Dávid épp megpróbált segítséget kérni. Voltak, akik adtak pénzt, de egyedül Brigi állt meg beszélgetni. A nő innentől kezdve minden nap azon dolgozott, hogy a fiú soha többet ne kolduljon. Ő azt mondja, ez volt az első próbálkozása, de ez olyan szégyen, hogy soha többet nem is tenné.

Brigi megmozgatott mindent, amit tudott és elérte, hogy Dávidot kórházba vigyék. Ott találkoztunk az első napon mindhárman. Egy hatfős szobában kényelmetlenül üldögélt az elefántlábú fiú a karjából lógó csővel. Nagyon várta a nővért, aki megszabadítja a rákapcsolt üvegtől.

“Ez a vízhajtó megtette hatását, szaladhat is a mosdóba” – mondta az ápoló, és Dávid sietősen elindult, de a szaladás erős túlzás volt.

Brigi addig sem pihent, amíg Dávid távol volt, megkérdezett mindenkit a teremben, kinek hozhat egy forró csokit.

A fiú mosolyogva jött vissza, hogy már sokkal jobb, megérkeztek a szülei is látogatóba, úgyhogy lemehetünk az udvarra. Lift csak felfelé volt, lefelé lépcsőzni kell, de az neki dupla annyi idő, mint egy átlagembernek, mert minden lépcsőre rá kell állnia két lábbal. Nem kapaszkodik, de láthatóan nem könnyű a teher, amit cipel.

hirdetés

Pedig azt mondja, hogy kiskamaszként még imádott focizni. Akkor picit kisebb volt a lába, de a lelkesedését semmi nem törte meg. Kikönyörögte a testnevelés tanárától, hadd játsszon ő is. Sőt, volt hogy biciklizett is. Egy csúnya hegben őrzi az emlékét. Amíg leértünk, kiderült, hogy volt egy barátnője is, de a részletek még titokban maradtak.

A tiszakarádi szülei a pici húgával, a nővérével és az ő férjével jöttek.

Dávidot a vízhajtó újabb kitérőre kényszeríti. Anyja, Ibolya mesél, hogy eddig még senki nem tudta elmondani, hogy miért beteg a fia. Mivel a 14 éves lányának is ugyanez a problémája, a nagyszülőket is vizsgálták, de választ nem kaptak.

Azt mondja, olyan nehéz éveken vannak túl, hogy volt, hogy 35 kilóra fogyott. 10 hónapja, 14 évvel a legkisebb gyerek után - egy kis boldogságnak - megszületett Leila, mindenki kedvence.Húsz éve is nagyon örült a babának, de azonnal keserűvé vált minden.

“Dávidon nem látszott semmi probléma, de elvitték vizsgálatokra, és azt mondták, hogy beteges. Rögtön Miskolcra vitték kezelésekre Sárospatakról.”  - idézi a kegyetlen hónapokat.

Fél évig csak látogathatták a gyereket.

Akkor az apa Pestre járt dolgozni, hogy legyen elég pénzük a sok utazásra és a másik két gyerekre, a nagyfiára és a nagylányára.

Fél év után hazavitték Dávidot, de kiderült, hogy diétáznia kell, és azokhoz nem tudta megszerezni az összetevőket. Akkor újabb fél évig kórházban volt a kisfiú.

A speciális étrend később is gond volt, Dávid a sárospataki kisegítő iskolába került, kollégista volt, ott megkapta, ami kell. Próbálták minden nap hazavinni, de kiderült, csak arra van pénz, hogy hetente menjen haza.

Hat éves volt Dávid, amikor megszületett a húga, Vanessza, hasonló problémákkal. Sokszor már együtt vitték őket  kezelésekre.

Tiszakarádról Miskolc 100 kilométer, oda bejárni nehéz volt. Ha menni kellett vérvételre, hasi ultrahangra, röntgenre, masszázsra, gyógyfürdőbe, akkor hármasban mentek, Ibolya is bent volt velük:

“Egy hét lett volna a vizsgálat, de elkaptak valami fertőzést, lett belőle 3 hét. Ez sem volt könnyű, de

a legrosszabb az alsó, felső végbéltükrözés. Dávidnak többször is volt. Napokig nem ehettek, Vanessza úgy kelt fel, hogy vért hányt.

Túlságosan felfújták őket. Azt mondták, segít ez a vizsgálat, de abból sem lett semmi.”

Az anya sírva idézi fel, hogy mindkét gyerek bent feküdt, fogta a kezüket, és remegve várta az ébredésüket.

A visszabicegő fiú is jól emlékszik ezekre az időkre:

“Majdnem meg is halt a kislány, úgy meggyomrozták magyarul mondva, hogy alig kapott levegőt.”

A terhes Szandi átveszi a kislányt. Ő 3 éve él Pesten, épp most költöznek el egy nagyobb albérletből, mert amióta kiderült, gyereket vár, csak a férje fizetéséből élnek, és folyamatosan segítik a családot is. Most olyan pici albérletbe mentek, ahova nem tudják befogadni az öccsét, a látogató szülőknek is haza kell menniük.

Brigi kitartó munkájának köszönhetően egyre többen ismerték meg Dávid helyzetét, és azt ígérte neki egy magánrendelő, a Lymphline, hogy ingyen javítanak az állapotán. Márton Tímea, nyirokterapeuta szerint pár hónap alatt napi kezelésekkel nagy változást lehet elérni.

“Azt mondták, hogy gatyába ráznak, és felvehetek elegáns nadrágot és rendes cipőt is” – fogalmaz  Dávid mosolyogva. Nagyon hiszi, hogy megváltozhat az élete.

Neki most itt kellene maradnia. Kapott már egy ajánlatot egy lakásra, de a részletekre még várni kell, addig csak álmodoznak. A fiú azt szeretné, ha a szülei is feljöhetnének az imádott húgával. Az otthon közmunkásként dolgozó apa is többet tudna a fővárosban keresni, és Ibolya is tudna dolgozni, ha a kicsi bölcsődében lenne vagy a lánya is vállalná olykor.

A munka és kezelés mellett Budapesten lenne minden a diétához is.

“Itt bárhol meg tudom venni a barna kenyeret, a nulla százalékos joghurtot, a kókuszzsírt, a hústerméket, mindent, ami kell. Tiszakarádról Sárospatakra vagy Sátoraljaújhelyre kell menni bevásárolni. Az orvosok meg? Itt tegnap 4 helyen voltunk. Ez olyan hihetetlen. Vidéken ez négy hónap” – mondja az anya. Azt mondja, neki a család a mindene.

“Nekem ez így tökéletes, ahogy van. Azt szeretném, hogy együtt élhessünk, az apjuk, meg ők mellettem lehessenek. Nem lehet, hogy ők ne lehessenek nekem. Pici koruk óta nevelem, szenvedek, mindegy, hogy nyomorultul, de én nem dobtam el őket. Nekem soha egyik gyerekem sem feleselt még soha. A nagyfiam, a 22 éves is minden nap felhív. Nagyon összetartó család vagyunk.”

Dávid nagyon szeretne dolgozni, ő is a családért.

“Ha sikerülne kigyógyulni, szeretnék én segíteni anyáéknak, mert kiskorom óta ők segítenek. Nekem olyan nagy öröm lenne, ha tudnék apuval dolgozni.”

Igen halk szavú apja nem kételkedik ebben:

"Ő mindig szeretne menni dolgozni kézzel-lábbal. Elvittem metszeni, gallyat kaparni, de láttam, hogy nem megy, fáj a lába. Nagyon segítőkész.”

Ibolya tart most egy kicsit a kudarctól:

“Félek, hogy beindul egy folyamat, és mivel nem bírok albérletet fizetni, nem tudunk létesülni.”

Ők hazautaztak, aztán napokig Szandi, a nővér hozta a friss ételeket, Brigi és én látogattam.

Egyik nap nem aludt Dávid.

“Elkap a görcs, akkor kimasszírozom. Van, hogy annyit gondolkodom, hogy éjszaka is ébren vagyok. Miért vagyok ilyen? Nem tudom. Pedig bennem olyan akarat van.”

Egy beteg odajött, pénzt kért, kiderült, Dávid már segített neki korábban. A szobájában volt egy amputált lábú beteg, vele mindig megosztotta az otthonról kapott ebédjét.

“Jó napot!” – köszön rá egy idegen. Visszaköszön mosolyogva, és odasúgja, hogy mindenki ismeri, sokan mondják, hogy a médiából.

Egy újabb napon összezavart volt.

Van remény, hogy a kórházban segítenek, vagy talán a magánrendelőben, de most olyan bizonytalan minden.

Most nincs mélyponton, de volt.

“Régen fel akartam magam húzni a sok ideg miatt. Mi az ok? Ez az élet. A fiataloknak van barátnőjük, dolgoznak. Folyton feküdni, semmit nem csinálni, az ciki. Az is ciki, hogy sajnálnak meg az is, hogy idegenektől kapok segítséget. A családtól sem várom el.”

Volt egy szerelme Dávidnak is, még az iskolában. De amikor elballagtak, nem mehetett meglátogatni, mert messze volt. Aztán elköltözött a lány, és azóta sem tudja, hol van. Szerinte ez volt az igazi.

Meglátja, hogy az orvos épp távozik, próbál rohanni, hogy beszéljen vele, mikor tudnak egyeztetni a sorsáról. Abban maradnak, hogy majd hétfőn. A doktor utánakiabál, hogy addig is boldog születésnapot!

Nehéz, mert a szülők az utolsó pillanatig küzdöttek, hogyan jöhetnének fel hozzá a nagy napra, de nem sikerült.

Jaj, de boldog lennék, ha a családdal lehetnék! – mondja, de azzal vigasztalja magát, hogy ez is csak egy nap, majd lesznek napok, amikor együtt lehetnek.

Ha megteheted, az alábbi számlaszámra utalhatsz adományt Dávidnak: 11773205-00567343 (OTP, Kanalas Dávid)


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
cimlap.png

Koronavírus: „Rémálom az egész, szeretnék felébredni!” – mondja egy vidékről átvezényelt szakápoló

A Kútvölgyi kórházba küldött szakápoló szerint 32 betegre hárman vannak. Sok embert veszítenek el, és a bent fekvők iszonyúan magányosak.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. október 28.


hirdetés

A nekünk nyilatkozó, névtelenséget kérő szakápoló vidékről érkezett Budapestre. Azt mondja, az egyik nap munka közben szóltak neki, hogy másnaptól már a fővárosban kell dolgoznia.

Azt is megmondták, hol, de mire hazaért, már meg is változtatták hová kell mennie. A Kútvölgyi kórházba küldték. Nem tudja, miért pont őt választották ki, de szerinte négyszer annyi embert szerettek volna elhozni a kórházából, mint amennyien végül is útra keltek. Alig maradt ideje felkészülni a budapesti utazásra.

"Ki kellett találnom, hogyan jutok oda, bepakolni, aztán alvás, és reggel indulás."

A Kútvölgyiben eredetileg a Semmelweis Egyetem III. számú Belgyógyászati Klinikája működött, és márciusban, a járvány első szakaszában kellett kiköltözniük. Az épületet ugyanis járványkórháznak jelölték ki, azóta a Szent János kórház telephelyeként üzemel.

Áprilisban talpig beöltözve Orbán Viktor is meglátogatta a Szent János kórházban ápolt betegeket. Találkozott olyanokkal, akik megfertőződtek, és olyanokkal is, akiket csak megfigyelésre hoztak be, mert felmerült náluk a koronavírus-fertőzés gyanúja. Bement a legsúlyosabb állapotban lévő, lélegeztetőgépre került betegekhez is.

hirdetés

VIDEÓ: Orbán Viktor vizitel

Log into Facebook | Facebook

Log into Facebook to start sharing and connecting with your friends, family, and people you know.

A járvány első hullámának a végén a Kútvölgyi épületét kiürítették és lezárták.

"Ez a kórház már nem működött egy ideje, mi fogadtuk az első betegeket." - meséli a szakápoló. Székesfehérvárról, Szekszárdról, Esztergomból, Dunaújvárosból, Győrből és Dömsödről küldtek egészségügyi személyzetet most ősszel a Kútvölgyibe. Olyanokat is, akik korábban még sohasem ápoltak koronavírus-fertőzötteket.

"Az orvosok sem a megfelelő területen vannak, ráadásul volt olyan is, hogy két tapasztalatlan, másodéves rezidens volt éjszakára"

- jellemzi a helyzetet.

"Másnap kaptunk egy gyorstalpalót, hogyan kell beöltözni." Utána már indult is a munka.

"Három folyosónyi beteget kaptunk, az első napokban azt kérték, hogy minden folyosóra vegyünk új védőruhát. Mindenhol pozitív betegek vannak, csak az átjárók védelme miatt. Aztán rájöttek, hogy ennyi ruha nincs is, és rengeteg idő megy el az átöltözéssel. A folyosók között most csak a lábzsákot és a kesztyűt cseréljük, overált csak akkor, ha vért vagy papírokat kell elvinni vagy behozni. Sokszor a 12 órát egy ruhában csináljuk meg. A beteghordó eközben egy ruhában dolgozik egész nap, a koronásokat viszi a lezárt útvonalon röntgenre, CT-re és megy aztán a mindenki által, védőruha nélkül használt lifttel is ugyanabban a ruhában.

Alapvetően egy mosható zsilipruha van alul, arra megy a kezeslábas, fejvédő, plexi vagy szemüveg, egy maszk, lábzsák és három kesztyű, amiben nem csak kényelmetlen, hanem őrült nehéz vért venni például."

A szakápoló a védőruha ellenére is tart a fertőzéstől.

"Be vagyunk zárva, minden második ablak be van szögelve, nem tudunk szellőztetni. A pozitív beteg mellett a levegőben benne van a vírus. Azt mondták, hogy a lehető legkevesebbet legyünk a beteg mellett. De annyit kell mellette lenni, amennyi idő alatt ellátható."

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
pusztai-erzsebet-infektologus.jpg

Infektológus: „Megmosolyogtató” a karanténszabály szigorítása, miközben a tömegrendezvényeket engedélyezik

„Elfogadhatatlan és felháborító, hogy 10-15 ezer ember gyűlik össze egy stadionban, ez a járvány terjedésének melegágya” – mondja Pusztai Erzsébet.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. október 27.


hirdetés

Mint arról beszámoltunk, a parlament hétfőn arról döntött, hogy a karanténszabályt megszegők akár 600 ezer forintos büntetéssel is sújthatóak.

Pusztai Erzsébet infektológus az RTL Híradónak azt mondta,

a szigorítás megmosolyogtató. Szerinte ez értelmetlen addig, amíg a tesztelések eredménye sokszor késve, már azután érkezik meg, hogy a karantén lejárt.

A szakember szerint azonnal be kellene tiltani a tömegrendezvényeket.

hirdetés

"Elfogadhatatlan és felháborító, hogy 10-15 ezer ember gyűlik össze egy stadionban, jelentős részük vagy rosszul hordott, vagy egészen maszk nélkül. Ez a járvány terjedésének melegágya"

- jelentette ki.

A múlt szombati Ferencváros-Újpest focimeccsen 16 ezer ember szurkolt a Groupama Arénában, az ott készült képek alapján pedig sok drukkeren egyáltalán nem volt maszk, vagy helytelenül viselték.

A Kormányzati Tájékoztatási Központ szóvivője is maszk nélkül fotózkodott a stadionban.

Egy másik kormánytag, Varga Mihály pénzügyminiszter is olyan fotót osztott meg a Facebook-oldalán hétvégén, amin maszk nélkül volt egy koszorúzáson. Pedig a kormány péntektől kötelezővé tette a szabadtéri rendezvényeken és a sporteseményeken is a maszkviselést.

A pénzügyminisztérium azzal védekezett, hogy Varga Mihály csak a felszólalás idejére vette le a maszkot, a Kormányzati Tájékoztatási Központ viszont az RTL Híradó érdeklődésére azt írta, "a kormányzati szereplők hibáztak", amikor levették a maszkot.

Nacsa Lőrinc, a Fidesz szóvivője azt mondta, ha mindenki felelősen jár el, viseli a maszkot, megtartja a kellő távolságot, és az összes érvényben lévő szabályt betartja, akkor féken tudjuk tartani a járványt. A tömegrendezvények korlátozását azonban egyelőre nem tervezi a kormány. Nacsa azt közölte, eddig is hallgattak az operatív törzsre és a járványügyi szakértőkre, és mivel ez eddig jó döntésnek bizonyult, ezért nem is akarnak változtatni ezen.

Az RTL Híradó riportja:


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
122794704_766600457525005_7321000758259145370_n-1-scaled.jpg

„Egyre többen mondják azt, hogy menjenek a fenébe, nem csináljuk azt, amit a kormány mond” – meséli egy cambridge-i kórházi dolgozó a brit Covid-helyzetről

Angliában sem sokkal jobb a Covid helyzet, mint nálunk, de az egészségügyi dolgozókat legalább tesztelik, és november végére piacra kerülhet az első vakcina.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. október 27.


hirdetés

Egy régi, gimnáziumi ismerősöm ma egy cambridge-i kórházban dolgozik. Úgy gondoltam, érdekes bepillantást tud adni a brit Covid helyzetbe. Örömmel vállalta az interjút, de azt kérte, a nevét ne írjuk le.

- Angliában hogy kezdődött a járványhelyzet?

- Januárban, amikor hazalátogattam Magyarországra, akkor még azt mondták, hogy Kínában van valami új vírus, de ennyi. Februárban kezdték pedzegetni, hogy lehet belőle világjárvány.

Aztán márciusban jött a lezárás. Mindenki maradjon otthon, ha nem muszáj, ne menj ki. A gyerekek hazajöttek, átálltunk az online oktatásra.

Az iskolától mindenki kapott számítógépet, akinek nem volt.

hirdetés

Tavasszal még azt lehetett érezni, hogy az emberek bíztak a kormányban. Azt csinálták, amit mondtak. Ha azt kérték, maradjunk otthon, otthon maradtunk. Ha azt kérték, vegyük fel a maszkot, felvettük a maszkot.

Ez március közepétől tartott június 23-ig. Akkor azt mondták, vége, kimehetünk az utcára. A boltok kinyitottak, de mondták, hogy azért legyünk óvatosak, ne menjünk, ahova nem muszáj. Ha tehetjük, dolgozzunk otthonról. A buszokon nem volt ember. Mindenki vigyázott, hogy ne érintse meg a másikat. Még mindig azt lehetett érezni, hogy egy felé megyünk.

Aztán nyár végén jött ez az őrültség, az „eat out to help out”.

- Az pontosan mit jelentett?

- Az volt a lényege, hogy menj étterembe enni, támogasd a vállalkozásokat és a gazdaságot. Boris Johnson miniszterelnök még azt is bejelentette, hogy mindenki kap valamennyi kedvezményt az árból, ha étterembe megy. Legfeljebb 50%-ot.

Aztán elkezdtek emelkedni a számok, különösen az R szám, ami a továbbfertőződést jelzi. A miniszterelnök pedig közölte, hogy nagyon megemelkedett az R szám, és ennek az az oka, hogy az emberek elmentek étterembe enni. Tehát jóformán leszúrt minket azért, mert azt csináltuk, amit mondott.

Ettől annyi is lett az összetartásnak. Most már egyre többen azt mondják, menjenek a fenébe, nem csináljuk azt, amit a kormány mond.

A bizalom eltűnt, mindenki belefáradt.

Ráadásul az Egyesült Királyság ugye négy országból áll. Skócia, Észak-Írország, Wales és Anglia négy teljesen különböző tudományos álláspontot képvisel. Nálunk, Angliában most az van, hogy egyszerre legfeljebb 6 ember találkozhat, de az a 6-ember jöhet akárhonnan.

Ennek senki nem látja értelmét. Széthúzás van. Walest lezárták, Skócia pedig ki akar lépni az egészből, ők már nem is érzik igazán, hogy az Egyesült Királysághoz tartoznának.

- Na és mi történt az egészségügyben?

- A legelején, már március előtt teljesen lezárták a kórházakat. Az ajtóba biztonsági őröket állítottak. Látogatás nincs. Az összes rutinvizsgálat, rákszűrés, minden háttérbe szorult.

Az orvosok és ápolók között is sokan betegek lettek, néha 40%-os kapacitással dolgoztunk.

Épp tegnap küldtünk ki 55 ezer levelet, hogy a várakozási idő nagyon hosszú.

Én az ügyfélszolgálaton dolgozom. Mi beszélünk az orvosokkal és az ügyfelekkel is. Rengetegen telefonálnak be mindkét oldalról, hogy akkor most mi van.

- Hogy változott a kormány álláspontja a tesztelésről? A kezdetekben azt lehetett hallani, hogy nyájimmunitásban gondolkodnak, most már azt mondják, sosem volt ilyen...

- Az elején azt mondták, mindenkit le kell tesztelni. A kórházban felhúztunk három új épületet, és tényleg mindenkit teszteltünk. Tünetmentest, tünetest, mindenkit. Aztán azt mondta Boris, hogy húzzuk be a féket. Fölösleges tesztelni. Ha tüneted van, maradj otthon, várd ki a két hetet. Ha tudod, kezeld otthon. Nekem is izolálnom kellett magam, kaptunk dobozban enni meg mindent, a kormány ide küldte az ajtónk elé. Ha súlyos tüneteid lettek, például nem kaptál levegőt, akkor bementél a kórházba.

Azt mondták, teljesen fölösleges tudni, hogy pozitív valaki vagy sem, mert ha köhögsz és magas a lázad, akkor úgyis orvoshoz mész.

Eleinte azt hittük, hogy felső légúti betegségről van szó, utána lassan kiderült, hogy az egész testet érintő vírusról van szó. Hatással lehet a látásra, a májra, gyerekeknél okozhat hólyagos bőrt. Szinte hetente változik az esetdefiníció.

Most rájöttek, hogy jó lenne tudni, merre jár az országban a vírus, úgyhogy megint elkezdtek tesztelni. Viszont vagy nem volt teszt, vagy nem volt elég ember, aki tesztel. Előfordult, hogy letesztelted magad hétfőn, és szerdán még nem kaptál választ.

Most azt mondják, hogy az első tünet megjelenésétől kezdve 5 napod van, hogy teszt eredményt kapjál, mert ha több idő teli kel, nem mutatható ki az aktív vírus. Viszont nem tudsz teszthez jutni.

Például három héttel ezelőtt a lányom az összes létező Covid tünetet produkálta, három napig kellett várnunk, mire kaptunk időpontot a kórházba úgy, hogy egészségügyi dolgozó vagyok, tehát nekem van valamennyi előnyöm.

Most azt mondják, teszteljünk, viszont erre nincs kapacitás. Végre kitalálták, hogy az egészségügyben mindenki kap egy pakkot. Ebben négy teszt van, hetente leteszteljük magunkat, így egy hónapra rendben vagyunk.

Végre rájöttek, hogy nagyon sok a tünetmentes beteg.

Nem egy kollégám volt, akik vígan jártak dolgozni, aztán kiderült, hogy pozitívak.

- Nálatok az mennyire jellemző, hogy akinek van pénze, magánlaborban tesztelteti magát?

- Egyáltalán nincs ilyen. Nincs magánlabor. Azt hiszem, a gyógyszertárban lehet kapni COVID tesztet, de jóformán senki nem veszi, alig kelt el pár száz darab belőle.

Egyébként az állam által végzett tesztnél is huszonvalahány százalék az esélye, hogy álnegatív teszt lesz. Ezért van az, hogy ha negatív lesz a teszted, de még mindig köhögsz, akkor nem mehetsz vissza a munkahelyedre.

- Nálatok nem kell két negatív teszt, hogy gyógyultnak nyilvánítsanak?

- Nem. Sokáig így volt, de körülbelül két hónapja beszüntették. Azt mondják, most már annyira kiismertük a vírust, és olyan jó a tesztünk, hogy nem kell kettő.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kepatmeretezes_hu_farkasricsikicsicim-760x760.jpg

„Kevesebbet kellene használnom a lélegeztetőgépet, de az nehéz” – mondja Farkas Ricsi

18 éves és 15 kiló, de nagyon erős. Régen azt mondta, azért, hogy a szülei ne sírjanak. A koronavírus miatt a nagykorúvá válást csak apjával, anyjával ünnepelhette. Valószínűleg hármasban töltik a karácsonyt is. Alig várja, imádja az ünnep fényeit.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. október 29.


hirdetés

Tizenkét éve találkoztam először a jászberényi Farkas Ricsivel. A hatéves fiú épp lélegeztető palackkal összekötve élt. Lassan mozgott, sok gondja volt, de végtelenül barátságos, okos volt. Öröklött immunbetegsége miatt 3 évesen csontvelő-átültetésen esett át és épp tüdőátültetésre várt. Élődonoros operációra készültek, akkor még nem tudták, melyik szülőtől vehetnek egy életmentő darabot.

Két év múlva újra meglátogattam, akkor már megvolt a nagy műtét Ausztriában.

Édesanyja tüdejéből kapott egy kicsit. Felsőtestét beborító vágásait mutatva idézte fel a nehéz napokat: „Néha kicsit féltem meg sírtam is, de sokat gondoltam arra, hogy jó lesz, nem fog fájni. De olyan emlék ez, amit jobb lenne felejteni”.

Anyja, Eszes Ágnes majdnem sírva idézi a 7 éves Ricsi műtét utáni szavait:

„Azt mondta, azért volt erős, hogy ne sírjunk!

hirdetés
Az első élő donoros tüdőátültetést Los Angelesben végezték, azóta a világon több, mint 250 ilyen műtétet hajtottak végre. Bécsben Ricsi volt az első ilyen magyar beteg. Ő a világon a második, aki csontvelőt és tüdőt is az édesanyjától kapott.

Hét hónapig volt kórházban, ezután imádott a szabadban lenni. Épp a befogadott kutyájukkal, Bogyóval labdázott, amikor meglátogattam.

„Levegőzni volt a legjobb a műtét után, meg, hogy focizhatok, szánkózhatok.”

Apja, Zoltán folyamatosan dolgozott. Szerinte majdnem 7 évig felszusszanni sem volt idő. Mindig volt valami egészségügyi probléma, azok pedig iszonyatos anyagi terheket építettek. Tíz éve azonban mindenki boldog volt.

„180 fokos fordulat. A transzplantáció után olyan gyereket kaptunk, amilyenről álmodni sem mertünk. Hat évig a kapuig is alig bírt elsétálni, most meg szaladgál, kakaskodik az apjával és még a házimunkában is segít.”

Ricsi valóban igyekszik kivenni a részét mindenből. A régi képein látszik, hogy szerel, fest, kertészkedik és imád főzni, leginkább rakott krumplit és halat.

Akkor elárulta szüleinek, hogy kistesót szeretne. Ági szíve szerint mindent megadna fiának, de ezt az álmot nem teljesítheti:

„Nem vállalhatunk kisbabát, mert ha fiú lenne, ő is beteg lenne, egy kislány pedig hordozója lenne a betegségnek.”Farkas ricsike

Mindig pici maradok?

Tízéves volt Ricsi, amikor harmadszor jártam náluk. Addigra a 27 négyzetméteres házuk 42 négyzetméterre nőtt. Külön szobát kapott Ricsi és egy fürdőszobát is felépített a férje barátokkal. Ekkor már sokan ismerték őket, elhalmozták játékokkal a fiút. A kabalák, autók próbálják kárpótolni azért, hogy nagyrészt csak otthon lehet. Fertőzésektől óvva iskolába sem mehetett, kijárt hozzá a tanítónéni.

Már cicája is volt ekkor, rajongott az állatokért, azt mondta, állatorvos szeretne lenni. Majd szemlesütve hozzátette: leginkább felnőtt szeretne lenni. Ricsi félve mondta, mintha valami lehetetlent kérne. 13 kiló volt itt, pont ugyanannyi, mint a műtétkor. 10 kilóval és 15 centivel kellett volna nagyobbnak lennie.

„Többször kérdezi, hogy ő már mindig ilyen pici marad? Én sem tudom a választ”

– mondta Ági.Farkas Ricsike

A kamaszkor is nehezítette Ricsi életét. Aggódott azért, hogy megbámulják mindenütt. Akkor épp influenza volt, ezért rajta maszknak kellett lennie, ha kiment. Akkor még nem volt mindenkin.

„Azt kérte, anyu vegyetek fel ti is maszkot, hogy ne tűnjek ki” – mesélte Ági.

Ricsi

Enjoy the videos and music you love, upload original content, and share it all with friends, family, and the world on YouTube.

Nagymama halála megviselte

Nyolc évvel ezután, a napokban már csak telefonon tudtunk beszélni, leginkább az édesanyjával, de Ricsi is válaszolt pár kérdésre.

Júliusban töltötte a 18. születésnapját. Nagy élményt akartak, de a koronavírus miatt csak családi ünneplés lehetett. A fiú nem nőtt sokat, két kilóval lett több, 15 kiló. Ráadásul április óta folyamatosan ragaszkodik a lélegeztetőgépéhez. Használta ő azt éjszakánként évek óta, de a nagymamája halála óta nappalra is kéri.

„Pánikrohamai vannak, úgy érzi biztonságban magát, ha rajta van. Csakhogy így ellustulnak a légzőizmok. Pszichológus is dolgozott vele”

– mondja Ági.

Ricsi tudja, mi a feladat és igyekszik. Anyja szerint fél órákra le lehet róla venni.

„Kevesebbet kellene használnom a lélegeztetőgépet, de az nehéz. Az volt a jó, amikor még tudtam járni, szaladni és oxigén nélkül élni

– mondja a fiú.Farkas Ricsi

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!