hirdetés
abcug-cimkep-1.jpg

Céget alapítani ott, ahonnan mások csak menekülnek

Az Igazgyöngy Alapítvány társadalmi vállalkozásában a legnagyobb szegénységben élő emberek dolgoznak, mégsem akarják, hogy sajnálatból vegyék meg a termékeiket.
Szurovecz Illés írása az Abcúgon, képek: Végh László - szmo.hu
2019. április 30.


hirdetés

Amint van pár szabad percük, már hímzik is a madaras, űrhajós és házikós mintákat, amiket aztán tornazsákokra, mobiltokokra és neszesszerekre varrnak, majd az interneten próbálják eladni. Az idén húszéves Igazgyöngy Alapítvány társadalmi vállalkozásában a legnagyobb szegénységben élő emberek dolgoznak, mégsem akarják, hogy sajnálatból vegyék meg a termékeiket. Ha sikeres márkát faragnak a SZUNO-ból, önfenntartóvá válhatnak, a plusz pénz, az alkotás öröme, a sikerélmény és a tanulás pedig talán a jövőjükre is hatással lesz.

Tizenöt-húsz évvel ezelőtt még L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője is azt hitte, hogy egy jó iskola képes lefaragni a gyerekek otthonról hozott hátrányait. Aztán telt-múlt az idő, és világossá vált, hogy kitalálhat bármilyen alternatív oktatási koncepciót, alapíthat művészeti iskolát, ettől még egyetlen halmozottan hátrányos helyzetű gyereknek se lesz jövőképe.

“Rájöttünk, hogy az iskolában kapott fejlesztést leamortizálja az otthoni közeg, hiszen a család teljesen más üzeneteket, értékrendet közvetít a gyerek felé”

– mondta L. Ritók az alapítvány berettyóújfalui központjában, ahonnan összesen 27 települést érnek el, ebből hat helyen iskolát is működtetnek. Kilátástalan körülmények közt élő emberekkel dolgoznak, akár olyan zsákfalvakban mint a román határ közelében fekvő Told, ahol még egy kocsmát is képtelenség nyereségesen működtetni. Néhány éve már bemutattuk, hogyan kezdődött itt az idillteremtés néhány kerti pottyantós felállításával.

“Nem lehet elvárni, hogy egy olyan családban, ahol nincs kultúrája a mesélésnek vagy a beszélgetésnek, teljesítsék azt, amit az iskola kér irodalomismeretben vagy kommunikációban”.

hirdetés

Ezért nagyjából tíz éve úgy döntöttek, szorosabbra fűzik a kapcsolatot a családokkal, és feltérképezik, mi minden áll annak a hátterében, hogy a gyerekek a képzetlen, nyomorban élő szüleik életútját ismétlik.

Így vált az Igazgyöngy iskolafenntartóból olyan szervezetté, amely a közösségfejlesztéstől az adósságkezelésen át a munkahelyteremtésig egy sor területen segíti a Berettyóújfalu környékén élő szegényeket. L. Ritók és munkatársai mára alaposan kiképezték magukat olyan témákban, amelyek távol esnek a tanítástól vagy a mindennapos segítő munkától. Feltárták, milyen különbségek vannak az oláh cigány családok és a romungrók mentalitása, életvitele, kommunikációja között, igyekeznek kezelni a köztük levő feszültségeket. Figyelnek a tősgyökeres falusiak és a betelepülők közti ellentétekre, vagy a hivatalok és a roma családok viszonyára. Ismerik a gyermekvédelem, a bűnözés, a prostitúció vagy a kábítószer körüli problémákat, és minden olyan veszélyt, amely az általuk elért családokra leselkedik.

Közben társadalmi vállalkozást is indítottak, hogy munkahelyet teremtsenek ott, ahol épeszű ember sosem fog céget alapítani, olyan embereknek, akiktől máshol inkább gyorsan megszabadulnak. Ez mostanra annyira kinőtte magát, hogy az Igazgyöngynél üzleti tervekben, marketingben és brandépítésben kezdtek gondolkodni. Egy PR-cég, a DekoRatio Branding & Design Studio lett a pro bono partnerük abban, hogy jobban tudják értékesíteni a helyi asszonyok hímzéseiből készült táskákat, mobiltartókat és pénztárcákat. A márka neve SZUNO lett, ami cigányul álmot jelent, a köré épített kampányt pedig egy budapesti belvárosi stúdióban mutatták be néhány héttel ezelőtt.

De jó-e, ha egy alapítvány ebbe az irányba fordul, mit lehet elérni egy ilyen társadalmi vállalkozással, és miért fontos, hogy az emberek ne szánalomból vegyék meg a szegénységben élők kézműves termékeit?

Milliós tartozások miatt nem vállalnak munkát

“Rossz úthálózat, hiányzó infrastruktúra, bűnözés, képzetlenség” – sorolta L. Ritók, mennyi minden akadályozza, hogy bárki jó ötletnek lássa vállalkozást indítani Toldon és környékén. A mostani, munkaerőhiányos helyzetben persze nem lehetetlen elhelyezkedni: akik könnyebben mozognak, akár távolabbi településeken is munkát vállalnak, és nem is keresnek rosszul.

“Egy építkezésen dolgozva akár napi 15 ezer forintot is kapnak, egy társadalmi vállalkozás nem tudja felvenni ezzel a versenyt, még akkor sem, ha minimálbért kínál. De nem mobilizálható mindenki, mindig van, aki otthon marad a faluban, velük is kezdeni kellene valamit”.

Ráadásul akik el is mennek dolgozni, legfeljebb hónapokig tartó munkákat találnak, és “amíg utána fel nem élik az ott megkeresett pénzt, nem is motiváltak a munkakeresésre”. Ezek többnyire nem legális foglalkoztatások, L. Ritók szerint iszonyatosan sokan dolgoznak feketén. “Újabb gond az is, hogy szinte mindenkinek van valamilyen tartozása, többnyire személyi kölcsönök és rezsihátralékok miatt, akár milliós nagyságrendben. Ha hivatalosan munkát vállalnak, azonnal észreveszik őket a behajtócégek, és elvonják a fizetésük 30-50 százalékát. Felveszünk valakit 149 ezer forinttal, és máris elveszíti a fizetése egy részét. Ha viszont feketén dolgozik, rejtve marad, ezért sokan inkább ezt választják”. A feketemunkán keresett pénz azonnal ott van az ember zsebében, “társadalombiztosítással vagy nyugdíjjal kapcsolatos tudatosság pedig egyáltalán nincs”.

Az Igazgyöngy társadalmi vállalkozásában főleg azokra építenek, akiknek esélyük sincs messzire utazni a munka miatt. Ilyen a nők többsége, főleg a kisgyerekes anyák, akik nem tehetik meg, hogy elmennek egy másik faluba, hiszen akkor nem érnének oda délután az óvodába vagy az iskolába a gyerekért.

Kezdettől fogva nők dolgoznak a SZUNO-projektben is, de L. Ritók szerint ez nem tudatos döntés eredménye, talán inkább azért lehet, mert nőként ő is előbb szót tudott érteni a kisgyerekes anyákkal. “A hímzéssel elsősorban őket lehetett megszólítani. Ahogy a gyerekeknél a művészeti iskolában, a felnőtteknél is az alkotást akartam középpontba helyezni. Ez a sikerélmény miatt fontos. Persze a kertben is együtt tudunk örülni, ha kihajt vagy szépen növekszik valami, de az alkotás kicsit más. Tökéletes terep az önbecsülés és a szociális kompetenciák fejlesztése szempontjából”.

A SZUNO-ban résztvevő nők a gyerekek iskolai rajzaiból dolgoznak: az azokon előforduló mintákat hímzik ki, és ezek kerülnek rá mindenféle kiegészítőkre, például hátizsákokra vagy pénztárcákra. “Az elején egy sort én hímeztem, egy sort ők. Nehezen indult, de lassan belejöttek” – mondta L. Ritók.

“Egyrészt persze örülnek, hogy plusz jövedelemhez jutnak, másrészt látom, mennyire büszkék magukra, amikor felteszünk egy-egy terméket a Facebook-oldalunkra, és megismerik, hogy azt ők készítették. Ez sokat jelent számukra”.

Ha van pár szabad perc, indulhat a hímzés

Szalai Imréné Angéla nem csak gondozott veteményeskertjéről ismert a faluban, de régi motorosnak számít a SZUNO-projektben is. Amikor egy szerdai délutánon találkoztunk vele, akkor is épp egy csőrét lógató gólyát próbált kihímezni a készen kapott minta segítségével. A húgával, lányával és unokáival egy kétszobás házban élő Angéla számára jól jön a plusz pénz, ráadásul ezt a munkát otthon is el tudja végezni, amikor éppen van néhány szabad perce.

Ha elég időt tud rászánni, hetente négy-öt mintát is kihímez, amiért darabonként négyszáz vagy nyolcszáz forintot kap, attól függően, hogy mekkora mintáról van szó. 4600 forint értékű minta kihímzése után az alapítvány bejelenti egy nap munkaviszonyra.

A hímzéshez szükséges mintákat Gyetvai Piroska szociális dizájner készíti, aki 2014-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) textil szakán.

“Az én feladatom a minták és a termékek tervezése, ezen kívül a munkafolyamatok betanítása és koordinálása. A gyerekrajzok alapján hímzésmintákat és más, kézzel festett mintákat tervezek, de a munkám legfontosabb része a betanítás és a koordinálás. Ez fejlesztő tevékenység, amely során figyelembe veszem, kik dolgoznak a projektben, és az ő készségeikhez, képességeikhez igazítva találom ki a munkafolyamatokat, amelyek idővel egyre összetettebbek lesznek. Ettől szociális ez a tervezői munka”– mondta Gyetvai Piroska szociális dizájner, aki a Heves megyei Pélyből jár Toldra dolgozni heti 20 órában.

Mivel ő is hátrányos helyzetű térségből származik, eleve fogékony a társadalmilag érzékeny témákra, úgyhogy már az egyetemen is próbált ilyen feladatokat találni magának. Egy ideig például egy olyan alapítványnak dolgozott, amely fémezett fóliák, például csipszes zacskók újrahasznosításával foglalkozott. “Fél éven át terveztük és fejlesztettük az ezekből készült termékeket”.

Korábbi évfolyamtársai közül egyetlen embert ismer, aki a diplomaszerzés után szociális irányba ment tovább. Szerinte nem véletlen, hogy ő is egy nehéz helyzetben levő régióból, Miskolcról származik.

“Az itteni munkám nemcsak a művészetről szól, hanem arról is, hogyan kell kommunikálni, elfogadni egymást különböző szociális nehézségekkel, társadalmi problémákkal küzdő emberekkel. Az egyetemen sosem kellett a lélekkel foglalkoznunk, itt viszont ez is nagyon fontos”.

Az általa készített minták kerülnek aztán a hímzőasszonyokhoz, majd a kézzel készült hímzések két varrónőhöz, akik korábban közmunkásként dolgoztak. Ők készítik el a Piroska által tervezett, kész SZUNO-termékeket, amiket aztán bárki megrendelhet az interneten.

Ne szánalomból vegyék meg!

A néhány éve működő SZUNO-projekt mostanában fordult igazán komolyra, amikor úgy döntöttek, profi kampányt rendelnek mellé, és önálló márkát próbálnak építeni belőle. Ezzel az a céljuk, hogy ne csak olyanok rendeljenek a táskákból, neszesszerekből és más holmikból, akik szegény embereken akarnak segíteni, hanem olyanok is, akiket ez egyáltalán nem érdekel, egyszerűen csak szeretik a minőségi és egyedi dolgokat.

“Akkor értettem meg, mennyire fontos ez a fókusz, amikor lehetőséget kaptunk Brüsszelben, az Európai Parlament egyik épületében árulni a termékeinket egy karácsonyi vásárban. A mellettünk levő pultnál gyöngyörű, kézzel készített dobozokat láttam, és csak a bennük levő kártyáról tudtam meg, hogy egy harmadik világbeli asztalost támogathatok a vásárlásommal. Egy másik pultnál Ázsiában készült kasmír kendőket árultak, szintén hátrányos helyzetű emberek munkáit. De ezeket nem szánalomból vették meg a vásárlók, hanem mert hibátlan termékek voltak. Mi is ezt akarjuk elérni” – mondta L. Ritók, akit néhány éve a világ legnagyobb társadalmi vállalkozóit összefogó Ashoka tagjai közé is beválasztottak.

“Ha szociális üzenettel akarjuk eladni a termékeinket, akkor mindig az emberek jószándékára, segítőkészségére kell számítanunk. Azt gondoljuk, hogy gyorsabb és nagyobb üzleti sikert érhetünk el, ha magát a terméket állítjuk a középpontba”.

Szerinte azokban a programokban, amelyekben hátrányos helyzetű embereket foglalkoztatnak, és kézműves termékeket készítenek, ez nem egy tisztázott szempont, ezért sokszor használhatatlan, esztétikailag kifogásolható termékeket árulnak, azzal számolva, hogy majd szociális érzékenységből fizetnek érte. Ha viszont sikerülne igazán vonzóvá tenni a SZUNO-t, azzal hosszú távon önfenntartóvá válna a vállalkozás. Ettől még messze vannak, egyelőre a bekerülési költségek bő egyharmadát finanszírozzák az eladásokból, a többit még az alapítványnak kell kipótolnia.

“Ettől függetlenül a mi társadalmi vállalkozásunkban nem a textil holmi az igazi termék. Ez csak egy eszköz, hogy embereket hozzunk helyzetbe, ellássuk őket munkával és kompetenciával, és talán másfajta jövőkép bontakozzon ki előttük. Ez a küldetésünk, de attól még ezt fenn kell tartanunk valamiből”.

A 12-13 évesekben már látszik a szép jövő

Az Igazgyöngyben a SZUNO mellett lekvárt és préselt tüzelőanyagot, brikettet is készítenek társadalmi vállalkozásban, illetve van kertjük és asztalosműhelyük is, ezzel a férfiakat is bekapcsolják a kézművesmunkába. L. Ritók szeretné, ha előbb-utóbb a többi tevékenységük is a SZUNO-hoz hasonló szintre jutna, és azokat is önfenntartóvá tehetnék.

A társadalmi vállalkozásban végzett munka jó esetben tényleg változást hoz az emberek életébe, ami L. Ritók szerint “jelentheti azt, hogy hosszú távon mobilissá válnak és elköltöznek, máshol keresnek munkát a családjukkal, de azt is, hogy nálunk dolgoznak, és fix, tervezhető jövedelmet kapnak”. Viszont fontosnak tartja, hogy a vállalkozás nem önmagában áll, hanem kiegészíti az összes többi tevékenységüket a művészeti képzéstől a közösségfejlesztésig. “Pont az a munkánk lényege, hogy nem lehet belőle egy valamit kiemelni, minden eleme támogatja egymást. Ezt sokan nem értik, és egy-egy részt próbálnak csak átvenni, ami önmagában nem hoz fenntartható, beépülő eredményt. A komplexitás biztosíthat csak valós megoldást”.

“Vannak olyan távlati céljaink is, hogy az Igazgyöngy, amennyire lehet, vonuljon ki a toldiak életéből, és az általunk felkészített helyiek végezzék a mostani feladatainkat. Viszont látnunk kell, hogy ezt a mostani felnőtt generációval nem tudjuk megcsinálni. Ugyanakkor ott a tanodánk, ahol a 12-13 éves gyerekek közt érzékelhetően vannak olyanok, akik másfajta jövőt képzelnek el maguknak. Nem azt látják maguk előtt, hogy a biharkeresztesi középiskolából kiesve, 16 évesen is lehet gyereket vállalni, aztán otthon maradni, hanem hogy normális szakmát szerezzenek. Ha lesz köztük olyan, aki akár működtetni tudja a webshopunkat, vagy megszervezni azt a munkát, amit most mi csinálunk, az már egy fenntartható vállalkozás lesz”.

Ez viszont egy nagyon lassú folyamat, L. Ritók szerint, ha azonnal kapna 500 millió forintot vállalkozásfejlesztésre, nyilván könnyebb lenne a munkája, de akkor sem haladna gyorsabban. “Azért, mert ez a probléma generációkon át lett ekkora, és a megoldáshoz is hosszú távú munka szükséges. Nem lehet sürgetni, a szemléletváltás nem egyik pillanatról a másikra történik. Biztosan fennmaradó változást pedig nem lehet kikényszerített, csakis fejlesztett módon. Ehhez pedig idő és türelem kell.”


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nagyijo-1000x667.jpg

„Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám” – Tímea dühös és válaszokat vár

Azt mondja, a nagymamája szinte biztosan koronavírusban halt meg, de nem került az áldozatok listájára. Az anyukája rajta van, de szerinte félrevezető adatokkal.
Belicza Bea írása, a címképen Tímea fotója a nagymama kezéről - szmo.hu
2020. május 30.


hirdetés

"Szavak nincsenek arra, amit érzek. Düh és elmondhatatlan fájdalom. Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám"

– mondja Tímea, akinek külföldi otthonából kellett követnie a történteket.

A nagymama majdnem 100 évet élt anélkül, hogy operációt végeztek volna rajta. Márciusban azonban kilyukadt a gyomra, ezért a Szent Imre kórházba vitték. Egyedül élt. Lánya, unokái segítették bevásárlással, főzéssel, de vigyáztak rá nagyon. Az utóbbi egy évben, ha volt egy kis nátha, influenza, senki nem ment a közelébe.

Tímea szerint a nagymama bottal, a hajlott hátával is fürge mozgású volt. Az életmentő műtétet is jól bírta, a hetedik napon mondták, hogy másnap mehet haza. Akkor viszont kiderült, lázas és tüdőgyulladása van.

"Ezen a napon zárták be a kórházat, többet nem lehetett látogatni. És ugyanezen a napon lett lázas édesanyám is, aki nagyit látogatta eddig."

hirdetés

Édesanyja gyenge, étvágytalan volt és nehezen vette a levegőt, a láza 39 fok volt. Érezte, hogy baj van, nagyon akart koronavírus tesztet. Kétszer is volt orvosnál, de hazaküldték antibiotikummal, hogy ne aggódjon, ez sima influenza. Öt nap múlva agyvérzés-gyanúval került ő is a Szent Imre kórházba.

Fél napon át vizsgálták védőfelszerelés nélkül. Tímea szerint a koronagyanú mindenkit meglepett: "Amikor kiderült, hogy tüdőgyulladása van, improvizálni kellett, nem voltak felkészülve az elkülönítésére. 24 óra múlva kiderült, hogy pozitív, át is vitték a László kórházba."

Tímea nagymamája és a dédunokák

A nagymama még ezelőtt pár nappal meghalt. Tímea két húgát és nevelőapját is kórházba vitték. Kettőjük tesztje pozitív lett, bár nem voltak tüneteik. Az egyik lánynak viszont - hiába érezte, hogy beteg - nem sikerült a tesztje, mert ivott egy kis vizet előtte. Elfelejtettek neki szólni, hogy nem lehet.

Tímea édesanyja végig rossz állapotban volt, lélegeztetőgépen. Nyolc nap múlva ő is meghalt.

A patológus szerint nem volt semmi baja édesanyámnak a koronán kívül

- állítja Tímea.

A halotti bizonyítványon is az áll, hogy alapbetegsége a koronavírus, amelynek a szövődménye volt a tüdőgyulladás, amelynek a következménye a vérmérgezés. Kísérőbetegségként jelölik meg a húgyhólyagrák miatti kezelést. Azt írja a formanyomtatvány, hogy ez az alapbetegségtől független dolog, de hozzájárulhatott a halálhoz.

Ezzel szemben az elhunytak nyilvános listáján, a koronavírus.gov.hu oldalon már alapbetegségként szerepel a rosszindulatú daganat.

Tímeát ez felháborította.

"A hivatalos statisztika szerint az áldozat a koronavírus mellett rákos is volt. Ez így hazugság. 21 évvel ezelőtt volt daganata, azóta gyógyult volt, semmiféle kezelése nem volt. Ez nem fair, így beleírhatják azt is, ha valaki koraszülött volt!"

Megkérdeztük az operatív törzset, hogyan kerülhetett a halotti bizonyítványon csak kísérőbetegségként szereplő, 21 évvel korábbi rák a hivatalos oldalra, immár mint alapbetegség. Nem kaptunk választ.

Tímea azt sem érti, a nagymamája miért nincs a listán. Ezt magyarázhatja, amit az egyik doktornő mondott neki, amikor telefonon beszéltek édesanyja fertőzéséről.

"Sajnálkozva magyarázta, hogy nem tudja, honnan kaphatta el édesanyám a koronavírust. Félbeszakítva kérdeztem, ugye tudják, hogy a nagymamám ugyanitt hunyt el tüdőgyulladásban két nappal azelőtt?"

A doktornő azt mondta, össze sem rakták, hogy ők rokonok voltak. 

Tímea úgy gondolja, a nagymamája is fertőzött lehetett, és a kórházban elkapott koronavírus okozhatta nála a lázat és a tüdőgyulladást. Csak ez sohasem derült ki. Amikor az anyja tesztje elkészült, a nagymamája már napok óta halott volt.

"Ha tesztelték volna, akkor talán anyu is időben kórházba került volna, és talán túlélhette volna. Arról nem beszélve, hogy ha vírusos volt és védőfelszerelés nélkül ápolták, megfertőzhetett dolgozókat, mint ahogy nagyi is, ha ő is fertőzött volt." 

"A szeretteim a mulasztások és kezdeti fejetlenség áldozatai is" - összegzi Tímea, hogy látja ő a helyzetet.

A hivatalos lista amúgy is nehezen követhető

Tímea 65 éves édesanyja az akkori hivatalos bejelentés szerint az ötödik vagy hatodik áldozat lehetett. Egy 75 éves asszonnyal egy napon hunyt el. A jelenlegi hivatalos listán a második helyen van.

Megnéztük, hol szerepel a 75 éves asszony. Ilyen korú nő azonban csak 105. a listán.

Az operatív törzset erről is megkérdeztük, ez hogy lehet. Választ nem kaptunk.

Ahogy írtuk, Tímea édesanyja mellett a 21 évvel korábbi rákja szerepel alapbetegségként. A világon mindenütt vannak a halálos áldozatok között egészséges emberek. Magyarországon azonban a hivatalos tájékoztatás szerint szinte senki sem halt meg alapbetegség nélkül.

Összesen tizenegy embernél nincs megadva ebben a rubrikában betegség. Ebből 8 "feltöltés alatt áll", egynél szerepel, hogy "nincs adat", egynél, hogy "nem ismert" és egyetlen egynél, hogy "nincs". Egy 81 éves férfinél.

Vannak, akiknél latinul írják az alapbetegségeket, vannak, akiknél hosszan, minden valaha létezett betegséget, másoknál minimálisan, talán épp olyat említve, ami a koronavírusból származhat és nem fordítva. Ilyenek a tüdőgyulladások, gennygyülemek, légzési nehézségek, sokszor a szívpanaszok és sztrókok is.

Több egymást követő ember a listán ugyanazzal a betegséggel van fent. A 250. és a 251. helyen egy-egy 91 éves nő szerepel, szóról szóra ugyanazzal az alapbetegséggel: "magas vérnyomás, általános érelmeszesedés, szívelégtelenség."

Itt nemcsak a betegségek egyeznek, de a betegek életkora és neme is.

Bár a listával kapcsolatos kérdéseinkre hivatalos választ nem kaptunk, egy általunk megkérdezett orvos azt mondta, szerinte az adatokat szándékosan senki sem manipulálta.

"A magyar egészségügyi rendszer nagyon gyenge békeidőben is. A hibák nagy része ebből fakad, a másik részét meg a járvány okozta káosz, kapkodás hozta. A szabályok sokszor, hirtelen változtak. Ráadásul nem sokat tudunk a vírusról. A kevés információ a világon mindenütt probléma volt. Nincs durva eltussolás szerintem. Más országban sincs mindenki a listán, például az otthon, tesztelés nélkül meghaltak. Tudjuk, hogy Magyarországon nem beszélhetünk mindenről, de durva titkolózást nem engednének az orvosok, ebben biztos vagyok."

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
54236874_667260237024452_4244090496391053312_n.jpg

„A karantén luxus” – homlokegyenest mást mond az oxfordi professzor a járványról

A rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Tudományos körökben kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint a Covid-19 halálos kimenetelű betegség, amely a Föld lakosságának csak töredékét érte el. A másik szerint egy enyhébb lefolyású világjárványról van szó, amellyel az emberek nagy része már találkozott és eltűnőben van.

Nagy-Britanniában Neil Ferguson, az Imperial College professzora képviseli az első álláspontot, míg Sunetra Gupta, az oxfordi egyetem elméleti epidemiológia professzor-asszonya a másodikat. Az ő csoportja még márciusban egy olyan modellt állított fel, amely azzal számolt, hogy a lakosságnak több mint 50%-a már megkapta a vírust, és hogy a fertőzés halálozási rátája 0,1% lehet.

Azóta számos antitest-tanulmány született a világban, és ezek azt mutatták, hogy az emberek igen kis százaléka rendelkezik ellenanyaggal a koronavírussal szemben. Gupta viszont az Unherd által idézett interjú szerint továbbra is meg van győződve modellje helyességéről.

A professzornő szerint ugyanis az antitest-tanulmányok nem jelzik sem a vírusnak való kitettség, sem pedig az immunitás szintjét. Ezenkívül a koronavírus által fertőzöttek közül sokan másfajta immunitásokkal is rendelkeznek, amelyeket az antitest-tesztek nem mutatnak ki. Ezek kialakulhattak genetikai adottságokból, vagy pedig korábbi, a koronavírushoz hasonló betegségekből. Tehát a valódi vírusellenállással rendelkezők sokkal többen lehetnek.

Guptát számos ország járványmintája erősítette meg abban, hogy ez a rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
igazgyongy-maradjotthon.jpg

L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”

A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.
Láng Dávid; képek forrása: Igazgyöngy Alapítvány - szmo.hu
2020. május 31.


hirdetés

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait.

– Hogyan gyűrűzött be önökhöz a járványhelyzet, mikor észlelték az első jeleit?

hirdetés

– A megbetegedéseket szerencsésen megúsztuk, legalábbis azokban a falvakban, ahol dolgozunk, senkiről nem tudunk, aki elkapta volna. Karanténról hallottunk, itt közel a román határ, de fertőzésről nem. Ez óriási megkönnyebbülés, fogalmam sincs, mihez kezdtünk volna, ha valóban terjedni kezd a járvány.

Az intézkedések hatásait viszont azonnal érezni kezdtük. Az első két hét volt ebből a szempontból a legrázósabb, főleg azért, mert nagyon zavarosan terjedtek az információk.

A családok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nehezen tudnak különbséget tenni az igaz és hamis állítások, a valós és az álhírek között. Emiatt rengeteg hergelő, pánikot keltő hírt véltek valósnak, ami nem segített nekünk abban, hogy uralni tudjuk a helyzetet.

Mondok egy példát. A környéken főleg Berettyóújfaluban vannak nagyáruházak, a többség oda jár vásárolni. Az első felhalmozási hullám idején itt is ürültek ki polcok, ha nem is gyakran, de volt olyan pillanat, amikor valamilyen tartós élelmiszert nem lehetett kapni. Az olyan Facebook-posztok pedig, hogy „lerabolták a berettyóújfalui Tescót”, futótűzként terjedni kezdtek, és komolyan megrengették azoknak a családoknak a létbiztonság-érzését, akiknek nem volt semmi tartalékuk.

– Konkrét pánikhangulat is volt?

– Igen, határozottan. Azt tudni kell, hogy a generációs szegénységben élőknek a Facebook a legfontosabb tájékozódási forrás és egyben közösségi színtér. Minden családban van legalább egyvalakinek profilja, és mivel mi már régóta tartjuk így is a kapcsolatot a családokkal, rálátunk a posztjaikra és kommentjeikre. Sajnos bőven voltak olyanok ezek között, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”, és még sorolhatnám.

Az állandó krízishelyzetben élők érzelmileg amúgy is elég labilisak, ehhez jött hozzá a mostani helyzet, szóval el lehet képzelni, mennyire volt olaj a tűzre egy-egy ilyen kiírás. Mi persze próbáltuk megnyugtatni őket, de legtöbbször eredménytelenül.

Sok tényező nehezítette a helyzetet, rögtön első körben az is, hogy az iskolák bezárásával otthon maradtak a gyerekek. Ezeknél a családoknál az iskolai étkezés olyan tétel, ami létfontosságú a túlélés szempontjából. Az első pár napban még az se volt tiszta, hogy lesz ezután az ebéd, kiszállítják-e, kell-e ételhordó, stb. Nagy zavart okozott az is, amikor a kisebbségi önkormányzatok elkezdtek kríziscsomagokat osztani, mert utána jött egy központi rendelkezés, hogy az erre fordított pénzek a működésre vannak, és nem segélyezésre. Ez megint csak felpaprikázta a kedélyeket, a roma önkormányzatok között is indulatos vitákat okozott.

Közben ne felejtsük el, hogy a közmédiában folyamatosan az hangzott el, hogy az önkormányzatoknak mindent meg kell oldaniuk, forduljanak hozzájuk az emberek a gondjaikkal. Ezt persze készpénznek vették a nehéz helyzetben élők, csak azt nem látták át, hogy az egyes települések anyagi helyzete nem azonos. Ha egy település nagyobb, és vannak üzemek, vállalkozások, ott a helyi adóbevétel nagyobb mozgásteret enged, mint azokban a kis falvakban, ahol semmi ilyen nincs.

Így aztán, amikor például egy kisvárosban élő kiposztolta a Facebookra, hogy „köszönjük szépen a segélycsomagot a polgármesternek”, a közeli falvakban élők nem értették, ők miért nem kapnak, és rögtön lázadozni kezdtek.

Kiosztott kríziscsomag egy ház udvarán

– Az Igazgyöngy Alapítvány miben tudott segíteni?

– Első lépésként fertőtlenítőszereket szereztünk be, hiszen mi is megijedtünk, hogy mi lesz, ha berobban a járvány ezekben a közösségekben. Akkor már észleltük, hogy ha a helyi intézményrendszertől (önkormányzat, családsegítő) hiába kérnek segítséget, és mi, civilek fogunk segíteni, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Muszáj, hogy együtt, összefogva, és ne egymás ellenére dolgozzunk. Ezért a beszerzett fertőtlenítőket első körben igyekeztünk az erre nyitott intézményeknek eljuttatni, hogy ők adják oda az embereknek, ne feszüljön tovább a helyzet, és ne az legyen az üzenet, hogy ők nem, csak mi tudjuk megoldani a helyzetet.

Persze nekünk is plusz forrásokat kellett előteremtenünk, hiszen a sokszorosára nőttek a járványhelyzet miatt a kiadásaink. Van olyan településünk, ahol önmagában erre több mint 6 millió forintot költöttünk. Első körben a korábbi, nem címkézett céges támogatásokból csoportosítottunk át, amit például nyári táboroztatásra költöttünk volna eredetileg. Azzal, hogy az első pillanattól kezdve kommunikáltuk a helyzetet, szerencsére nagyon sok embert meg tudtunk szólítani, akik szolidárisak voltak. Akadt, aki kampányt szervezett nekünk, sőt egy amerikai egyházi szervezettől és egy nemzetközi cég alapítványától is érkezett egy nagyobb összeg. Ez tervezhetőbbé tette a működésünket, át tudtunk állni folyamatos segítségnyújtásra.

Elkezdtünk szájmaszkokat varrni és osztani, ezekből szintén adtunk az intézményrendszernek is. Kialakítottuk a kríziscsomagok adminisztrációs rendszerét, egy kolléganőnk folyamatosan rögzítette a kéréseket. Pénzbeli segítségnyújtást is kellett tennünk a tárgyi adományok mellé, ez például Toldon nagyon szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, hiszen egy bolt nélküli zsákfaluról van szó, ahol még könnyebben eluralkodott a pánik. Egyébként 16 településen dolgoztunk a járvány alatt.

Kríziscsomagok kiosztás előtt

– A munkahelyek megszűnése mennyire érintette a környéken élőket?

– Ebben a térségben munkát leginkább a közszféra ad, tehát vagy az intézményrendszer, vagy a közmunkaprogram. Esetleg még a nagy- és kiskereskedelem. Aki nem tartozik a fenti körbe és dolgozik, az messzebbre jár, többnyire feketemunkában, vagy alkalmi bejelentéssel. Nagyjából a harmadik héten tapasztaltuk, hogy leálltak ezek a munkalehetőségek, és akiket addig szervezetten vittek például építkezésekre, onnantól otthon voltak.

A szolgáltatáshiány miatt más téren is virágzik a feketegazdaság a falvakban, enélkül a leszakadó települések már nem is élhetők: a cigaretta-kereskedelemtől a pénzért fuvarozásig jó néhány családnak származott innen a megélhetése.

Ezek szintén inogni kezdtek, mivel a jövedelmek csökkenése miatt szűkült a kereslet. A bizonytalanságérzés pedig emiatt is csak tovább fokozódott.

– A digitális oktatásra való átállás milyen gyakorlati nehézségeket hozott?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kirschner-petra.jpg

„Mintha már el is feledkeztünk volna az elmúlt két hónapról” – újrakezdés karantén után

„Kihúznak a kis buborékomból, amibe bezártam magam. Most ez lett az újabb rémálom. Elég abszurd, nemdebár?” Vélemény.
Kirschner Petra írása; fotó: Hajdú Zsófia @ahogyzsofilatja - szmo.hu
2020. június 01.


hirdetés

Visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Reggel felöltözök, kisminkelem magam, felszállok a villamosra. Leszállok, felszállok egy másikra. Fel- és leveszem a maszkot. Az utca újra tömött, a plázákban már lézengenek. Az irodában már minden munkatárs fesztelenül, kesztyű és maszk nélkül dolgozik, egymástól nem tartva a megfelelő távolságot. Mintha már el is feledkeztünk volna az elmúlt két hónapról.

Mégis milyen volt ez a két hónap? Lassan a bőrünk alá kúszó nyugtalanság, ijedtség, hirtelen életbelépő korlátozások, sokkoló tények, feszült hétköznapok és ideges bevásárlások, bezárkózás. Aztán bizonytalanság, félelem és növekvő pánik, az egymástól való elszakítottság érzése, izoláltság, a szabadságunktól való megfosztottság, majd talán megszokás és stagnálás... És most? Éljük tovább az életünket, megyünk tovább.

Számomra az elmúlt időszak rejtett magában némi hullámzást, szakaszokban éltem meg az egészet, és eszerint változott a hangulatom. A legelső napokban még talán élveztem is, hogy otthonról dolgozhatok, aztán a kijárási korlátozások bevezetésekor megjelenő pánikrohamokat egy derűs időszak követte, melyben megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Eztán stagnálás, visszaesés, majd depresszió, aztán újra oldódás.

Amikor elkezdtem megszokni a helyzetet, inkább bezárkóztam a lakásomba, azt éreztem, hogy ebben az ingerszegény otthoni környezetben tökéletesen távol tartok magamtól minden rosszat, és a magam kis kialakított harmóniájába kapaszkodtam.

Megszerettem az átrendezett birodalmamat, azt, hogy lett időm többet foglalkozni magammal, vagy azzal, hogy az igazán fontos kapcsolataimat ápoljam – akár a távolból is. Új hobbikba kezdtem és napi rutint alakítottam ki. Az én kis biztonságos váramban minden tökéletes volt.

hirdetés

Aztán csak bámm. Újabb hír. Feloldják a korlátozásokat. Mellbevágó volt ez is. Amiről azt hittem, még bőven eléldegélek vele hónapokig ebben a kis magányos biztonságban, kiderült, hogy vége van. Kihúznak a kis buborékomból, amibe bezártam magam. Most ez lett az újabb rémálom. Elég abszurd, nemdebár?

Nehéz volt elképzelni, hogy reggel, ha majd felkelek, sietve kell megreggeliznem, egy órával kevesebbet fogok aludni, és tökéletes szettben kell majd mindennap betipegnem az irodába, leülni egy steril íróasztal elé, és ott dolgozni.

Dobozban vinni a kaját, előző este kigondolni, hogy mit fogok enni, plusz napi 1,5 órát eltölteni tömegközlekedésen csak azért, hogy dolgozhassak. Nonszensznek tűnt, hiszen sikeresen megoldottuk a munkát a cégünknél home office-ból is, gördülékenyen mentek már a folyamatok. Furcsa volt az egész, hogy át kell megint állni, pedig egészen két hónappal ezelőttig ez volt a normális.

Azt, ami miatt nemrég pánikrohamok gyötörtek, mostanra megszoktam és megszerettem. Beszarás.

Az is igaz, hogy ahogy telt az idő, elkezdtünk tapasztalatokat szerezni a helyzetről. Megszoktuk, hogy behatárolt idősávban járhatunk boltba, hogy maszkot használunk, kesztyűt illetve kézfertőtlenítőt. A rengeteg külföldről özönlő rémhír és az ellentmondásosnál ellentmondásosabb nyilatkozatok és interjúk a témában mind fokozták a bizonytalanságot és a félelmet.

Nehéz volt olyan hiteles csatornát találni, amiben teljes mértékben bízhatunk, minden nagyon labilisnak tűnt. Mire számítsunk, mivel számoljunk, hogyan készüljünk, hány doboz tejet vegyünk. Egy laikus hétköznapi ember többnyire a hozzá beérkező információ áradatból vont egy átlagot, ami alapján még így is maximum a találgatásban bízhatott a legjobban. Bizonytalanságra voltunk ítélve.

Ez a bizonytalanság nem sokat változott, csupán a szabadságunkat kaptuk vissza. Vagyis egy részét, ami jelen esetben annyit tesz nagyjából: bejárhatok a munkahelyemre dolgozni, és ihatok sört kocsmában.

Tehát engedtek a korlátozásokból, és annak ellenére, hogy nem volt ínyemre, én is elkezdtem újra mindennap bevillamosozni az irodába. Az első pár napban iszonyú furcsa volt. Például nem tudtam ezt-azt megcsinálni két e-mail között, mint otthon. Gondolok itt arra, hogy gyorsan odateszek egy ebédet, vagy negyedórát jógázok, esetleg kiteregetem a lejárt mosást. Különös volt újra a személytelen irodai környezet a kis meleg kuckóm helyett.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!