hirdetés
mti-bodpeter-scaled.jpg

Bod Péter Ákos: a kormány takarékosan és logikátlanul kezelte a válságot, de még mindig nem késő megtámogatni a munkájukat elvesztőket

A volt miniszter és jegybankelnök beszélt a járványról, a gazdasági válságról, arról, hogy a magyar kormány és az unió hogyan reagált a gazdaság összezuhanására.
Jásper Ferenc interjúja - MTI Fotó: Soós Lajos - szmo.hu
2020. szeptember 12.


hirdetés

Névjegy

Bod Péter Ákos közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora. 1990 és 1991 között országgyűlési képviselő, majd 1994-ig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke. Orbán Viktor első kormányfősége idején a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadójaként működött közre, később pedig az MDF külső gazdaságpolitikai tanácsadója lett. Gyakran bírálta az MSZP-SZDSZ kormányok költségvetési politikáját. A 2006-os országgyűlési választások két fordulója között Orbán Viktor Fidesz-elnök őt ajánlotta az MDF-nek közös miniszterelnök-jelöltnek. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem professzora. Tagja a volt miniszterekből és államtitkárokból verbuválódott V21 csoportnak.

– Ön azt nyilatkozta, hogy furcsán kezelte az Orbán-kormány a járvány nyomán berobbanó válságot. 2020 előtt lehetett unortodox eszközöket alkalmazni, mert pénzbőség, növekedés volt világszerte, most viszont olyan válság van, amellyel ez a kormány még nem kellett, hogy szembenézzen. Mitől furcsa a válságkezelés nálunk?

–  A mai viszonyok megítéléséhez valóban érdemes visszatekinteni a mögöttünk hagyott időszakra. A 2010 előtti két évtizedben tizenkét évig szocialista-szabaddemokrata kormányok voltak hatalmon, és bár neoliberális szóhasználattal éltek, de mondhatjuk, hogy különösen 2002-től populista gazdaságpolitikát alkalmaztak: pénzosztogatással, költségvetési hiánnyal, a munkanélküliség tolerálásával, várva a külföldi működőtőkét, majd az uniós pénzbőséget.

2010-ben hatalomra került az a politikai erő, amely szerint ez nem volt jó, és ebben igaza volt. Ám ezután a szükséges korrekciók hamar átváltottak egy szűk kör gazdasági érdekeinek szisztematikus érvényesítésébe, nagyrészt az EU pénzéből. Ne feledjük, a 2010-es politikai fordulat nem sokkal a pénzügyi világválság után jött, amelynek során megtört az addigi gazdasági ortodoxia, és mindenfelé sok rendhagyó megoldást láthattunk, így az Orbán-kormány szokatlan intézkedései is elmentek a válság utáni zavaros időszakban, amikor az egész piacgazdasági világkép megrendült.

Nekem most a hallgatóimat meg kell győznöm arról, hogy a piacgazdaság igenis képes a működésre, a korrekcióra, az alkalmazkodásra. Mert ők 2008 után a válságban nőttek fel, abban szocializálódtak.

hirdetés

A válság nyomán születtek nálunk azok az intézkedések, amelyeket nemcsak az orbáni kurzus kritikusai, hanem annak hirdetői is unortodoxnak mondanak. A magánnyugdíjpénztárak államosítása, a hatósági árszabályozás kiterjesztése, a verseny korlátozása, az extrém mértékű állami centralizálás, a nyugati pénzek elfogadása és a keletre kacsintgatás: ez mind veszélyes és a magyar modernizációt kockáztató lépés, de a gazdasági növekedést rövid és középtávon nem fojtotta le. Ugyanis a világgazdaság, Európa, és benne hazánk az évtized elejétől 2019 végéig kegyelmi időszakot élt át: mérséklődő olajárak, erős nemzetközi kereslet, alacsony kamatok, a mi térségükben soha nem látott méretű pénzügyi támogatás az EU-tól. Ilyen körülmények között a piacgazdasági normákat fokozatosan félretevő, a versenygazdaság hajtóerejét kiiktató, erősen centralizáló államkapitalizmus felé csúszott el Magyarország; ez a modell európai viszonyok között hosszútávon nem tartható, ám a makrogazdasági számokban a bajok csak részben mutatkoztak meg 2020-ig.   

– Mert a számok jók?

– A magyar gazdasági növekedés ingadozó, hiszen 2009 után 2012-ben is volt recesszió, és amikor az EU-pénzek beáramlása technikai okok miatt fél évre leállt, rögtön gyenge lett a 2016-is év. De az európai átlagot némileg meghaladja egy évtizedes távon a magyar adat. Ami nem csoda: amikor dől az uniós pénz, az megtolja az aggregált keresletet, nőnek a jövedelmek.

Ez a pénzbőség függetlenítette a kormányt a külső tényezőktől, hiszen a külső mérleg javult, nem kellett a tőkepiachoz vagy a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulni. A 2020-ig tartó időszakban a lakosság tehetősebb ötödében érezhető jövedelemnövekedés ment végbe, annak minden politikai hozamaival együtt a kormányra nézve.

De a társadalom alsó rétegei nagyobbrészt kimaradtak ebből az egykulcsos személyi jövedelemadózás, a fogyasztási adók meredek megemelése, a családi pótlék fokozatos értékvesztése nyomán. Őket a külvilágtól, a menekültektől való félelem felkorbácsolásával, a kormánytól függő biztonságérzetük hamis mítoszával pacifikálták. A dolog idáig működött is: akik egyébként morognának vagy kritikusak lennének, inkább várakozással fordulnak a kormány felé. 

– Elmúlt a kegyelmi időszak. Amúgy is vártunk egy válságot, nem?

– Igen, vártunk, de persze nem ilyet. 2019 végén, és az idei év legelején rengetegszer megkérdezték, hogy mikor jön és mit hoz a válság. Akkor azonban csak a 2010 és 2019 közötti hosszú és rendkívül kedvező konjunktúra szinte törvényszerű végéről, és egy korrekciós szakaszról volt szó. Világjárványra nem lehetett gondolni, az csak februárban vált mindent felülíró tényezővé Ázsiában, Nyugat-Európában. Így jutottunk el a jelenhez.

A járvány egyébként aktivizálta a kormányokat, sok helyen a törvényhozás erős eszközöket adott a kormányok kezébe. Európában 2020 márciusában a védekezési pánik jelei is látszottak, és ijesztő nemzeti megoldások is teret nyertek: leállítottak gyógyszerkivitelt, konzultáció nélkül lezártak határokat, megsértve uniós jogot. Erre egyébként – és ezt is el kell mondani – kis időn belül szerencsére újabb fordulat állt be az európai felfogásban, legfőképpen a német és francia tandem hatására, és nyárra már más szelek fújtak. Talán ráeszméltek, hogy milyen káros és távlat nélküli irány az európai viszonyok között az „első a szuverenitás” ideológiája.

– Mitől volt ijesztő márciusban, ahogy a járványra reagáltak a bezárkózó kormányok?

– Engem meglepett és aggodalommal töltött el a reflex: a határzár, a kivitel megtiltása, hiszen a több évtized összecsiszolódása utáni Unió lényege kérdőjeleződött meg a politikai pánikban.

De talán a beálló gazdasági visszaesés és számos nemzetgazdaság hirtelen pénzügyi zavara egyfajta vakcinaként hatott, mindenesetre nyárra a németek, franciák, skandinávok rádöbbentek, hogy jaj, mit tettünk. A krízist most már másképp kezelik.

Most csak az izgága és gyenge kormányok zárnak le határt belső egyeztetés és a külső konzultáció nélkül: ez a magyar eset. Az Orbán-kormány ismét szembement a formálódó uniós gyakorlattal, és ez a gyengeség jele. Pedig valójában most lépünk be egy zivatarzónába, hiszen míg a februári európai járványhullám késve és tompítva érte el a térséget és benne hazánkat, most valóban ideért a pandémia, annak súlyos egészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásaival. Ezeket most próbáljuk értelmezni. Az első félév gazdasági, társadalmi folyamataiból semmiképp sem lehet trendszerűen levezetni a következő hónapok várható fejleményeit. 

– Mi a helyzet a kormány kommunikációjával? Az előrejelzések hónapról hónapra változtak, a jegybank egészen különös, 3 százalékos növekedésétől lefelé… 

– A túlfűtött, uniós pénzekkel és a hazai költekezéssel, olcsó hitelekkel felpumpált üzleti konjunktúra még kitartott 2020 első negyedévében, így a kezdeti adatok nem jelezték a baj súlyosságát.

Hogy a kormány és a Nemzeti Bank vezetői is elhitték-e, hogy minket majd nem is érint gazdaságilag keményen a járvány, azt nem tudom, de valóban, a beszélgetésünk idejéig nem tett közzé olyan előrejelzést a jegybank, amely reagálna a valóságra.

A kormányszervek is kezdetben nyilvánvalóan túl optimista számokat közöltek, főként országon belül. Pedig sorra jöttek a kutatóhelyek, a nemzetközi intézetek előrejelzései tavasszal, és abban mínusz 3 és mínusz 7 százalékos GDP-adatok álltak 2020-ra. Egyébként állami szerv áprilisban kért elemzést az egyetemünktől; mi akkor 5% körüli GDP-csökkenést prognosztizáltunk idénre, az akkori első negyedéves adatok és a gazdasági sokkok történelmileg ismert lefutásai alapján. A második negyedéves adatok sokkolták a magyar társadalmat, hiszen a megelőző év hasonló időszakhoz képest csaknem 14 (!) százalékkal csökkent a GDP – ez messze a legrosszabb adat a visegrádiak térségében.

A járványhelyzet romlása, valamint a kormány védekezési politikájának a hibái miatt ma már erre az évre valószínűleg nagyobb visszaesés jönne ki a modelljeinkből.

De vissza a kommunikációhoz: a politikusok állandó öndicsérete mellett a pénzügyminisztérium hivatalos közlései jelentős késéssel ugyan, de mindig a valóság irányába módosították a várható helyzetet leíró számokat. Ennyi késés egy kormányszervnél még belefér az elfogadható kategóriába. A Nemzeti Bank eddigi kommunikációja viszont teljesen érthetetlen, az éves gazdasági teljesítményre vonatkozó hivatalos száma még mindig a pozitív tartományban van. A gazdaság szereplőinek ez nem jó, hiszen irreális állami prognózisra nem lehet, nem szabad üzleti tervet építeni. Ráolvasással nem kúrálhatja a jegybank az érintett iparágak súlyos bajait. Aki a jegybankon belül más véleményt képviselt az idei év várható lefutásáról, az elvesztette az állását. De talán felülkerekedik a józan ész. 

– A járvánnyal kapcsolatos kommunikációval sem elégedett?

– A hatóságok közlései erősen hiányosak és ellentmondásosak voltak, holott a nagyfokú bizonytalanság mellett az emberek nagyon is várják a tájékoztatást. Tavasszal, amikor talán nem volt elég maszk az országban, lekicsinyelve szólt a hivatalosság a maszkviselésről, és a közszereplők látványosan kerülték a használatát, viszont nyugodtan szorongatták egymás kezét.

Amikor nem volt elég teszt-kapacitás, amint ma sincs, akkor teljesen értelmetlenül tagadták a rendszeres tesztelés hasznosságát. Rengeteg improvizálást látok a politikai szférában. Jött az üzenet, hogy a tengert látni kell, menjünk nyugodtan az Adriára nyaralni. Amikor a nyaralók már hazajöttek, beleértve a hatalmi elitet, akkor hirtelen kiderült, hogy a járvány nagyfokú elterjedtsége miatt nem volt ajánlott az Adria.

És akkor most nem is említem a tragikomikus erőfeszítést, amellyel a futballszurkolók és vadászok szabad jövés-menése mellett érvelnek, miközben a gazdaságot roppantmód sújtó szeptemberi határzárral tízezrek munkavégzését, ügyeinek intézését nehezítették meg.

 

– A válságkezelést hogy látja? Ahogy látom, Európában aki tudott, sok pénzt pumpált a gazdaságba, a lehető legtöbbeket átmenteni a válságon, főleg azokat, akiket a leginkább sújtotta. Nálunk kissé szűkmarkú volt ez a támogatás.

– A nyugat-európai, amerikai reflexiók mögött az a felfogás és tapasztalat állt, hogy a járvány egyszerre okoz kínálati sokkot, majd keresleti válságot, amelyet nyomán egy bizonytalan időre rengeteg ember elveszti a munkahelyét, jövedelmét. A nyugati felfogás szerint a kínálati válságot, tehát például bizonyos alkatrészek kimaradását, vagy néhány határ ideiglenes lezárása miatti termeléskiesést meg tudja oldani a piac, nem kell a vállalatok helyett az államnak cselekednie.

Viszont arra az időre, amíg a piaci szereplők megtalálják a megoldásokat, – és meg is találták, Kurzarbeit és más munkaerőpiaci eszközök révén – segíteni, hogy a cégek legfőbb tőkéje, nevezetesen a munkaerőállománya, ne sérüljön, ne essen szét, összetartható legyen addigra, amíg a termelés újraindulhat.

Tehát az államok inkább a keresleti válságot enyhítik, még az elég kapitalista Egyesült Államokban is csekkel küldött a republikánus központi kormány a lakosságnak, hogy a nehéz átállási időszakban ne essen vissza kényszerűségből a fogyasztás. A magyar kormány valamiért bizalmatlan a piacgazdasággal, a versennyel és a vállalkozásokkal szemben. Jogászkormány, mondhatnám, szinte mindenki jogász. A reflexeik, neveltetésük és a sajátos világképük szerint „majd az állam megoldja”. Ebből viszont rendre bürokratikus megoldások jöttek ki.

Ahelyett, hogy azonnal átvették volna a németek jól bevált állásmegőrző támogatását, megemelték volna a családi pótlékot, és meghosszabbították volna az álláskeresési támogatás idejét, bonyolult munkahelymegtartó eljárást dolgoztak ki elég lassan, amiről roppant gyorsan kiderült, hogy a valóságban alig lehet felhasználni, így sok cégnél inkább elküldték az embereket, vagy szabadságot vetettek ki velük, vagy részállásba tették őket.

A magyar költségvetés állásmegőrzésre nem fizetett eddig sokat. Erre még azt lehetne mondani, hogy a kormányunk takarékos. Ugyanakkor óriási hitelkereteket nyitottak meg, fejlesztésre és cégfelvásárlásra. Ez a gazdaság megvédésének szemszögéből nézve teljesen logikátlan. Ma a cégek ugyanis a bankoktól kapnának hitelt; hitelkeret van bőven, a bankok utána dobják a pénzt a növekedni képes cégeknek! De tudnak-e növekedni? Lesz-e keresletük?

Egyébként még mindig nem késő megtámogatni a munkájukat elvesztőket, a töredék időben foglalkoztatottakat. A bizonytalan munkaügyi adatokból nem látszik világosan a válság mélysége, és azzal kell sajnos számolnunk, hogy sokan vannak ellátatlan helyzetben, hiszen hogyan tudnának 90 nap alatt elhelyezkedni ennyire bizonytalan üzleti környezetben.

Az állami munkahelytámogatás nem kidobott pénz, hanem befektetés a termelőképesség fenntartásába. Ha visszatér a kereslet, akkor a gazdasági élet kitermeli az állami ráfordítást.  

– Kire számíthat ma egy gazdasági szereplő, amikor a következő hónapjait vagy évét tervezi?

– Magára, meg talán a hasonló helyzetűekre.

A magyar polgár és vállalkozó megszokta, mert többször megélte, hogy ami felülről jön, az nem úgy van, de mindenképpen fenntartással kezelendő. A világnak ezen a felén elég gyakori emiatt, hogy az emberek egyéni alkalmazkodási pályát követnek.

Láthattuk az előző válság idején is, hogy munkahelyet, szakmát váltottak az emberek, a tulajdonosok átstrukturálták a vállalkozásokat, mert nem bíztak az állami instrukciókban. Ugyanakkor arra is látni példát a világban, hogy amikor a központi hatalom elfeledkezik az emberekről, azok alulról kezdenek szerveződni. Például Belaruszban, ahol egy fuvolatanárnő bukkant fel, és lett kényszerűségből az utcán tiltakozó ellenzék egyik első embere. A belorusz nők az utcán vannak, szembe szállva rohamrendőrökkel. Szerencsés esetben a társadalom meg tudja magát szervezni békésen és hatékonyan.

– Hogy látja, hova fut ki a válság? Ha tanult az unió a válságból, ez majd a kohézió vagy a szétesés felé nyomja az EU-t?

– Az a felismerés, hogy az EU-ban egymásért felelősek vagyunk, márpedig a közös pénzügyi mentőalap ezt fejezi ki, nem teljesen új. Történt hasonló, – noha kényszerből – a görögök esetén 2010-ben, vagy amikor az európai központi bank, az ECB, olasz és spanyol államkötvényeket vásárolt, mikor nem volt ezekre piaci kereslet. Ám az a gyakorlat szembement az akkori joganyaggal, de legalábbis a szürkezónában volt. Most viszont itt a 7 éves költségvetés, és mellé téve a pénzügyi mentőalap terve. Ez utóbbi alapvetően Dél-Európa miatt történt, de a mentőalap mindenkinek jó, aki válságba zuhan.

Ám mind a hétéves pénzügyi keret, mind a mentőcsomag esetében igaz, hogy a nagy és gazdag országok aránytalanul nagy költségeket vállalnak, és ott a közvélemény nem fog elfogadni lazaságot.

Korábban talán nem minden visszaélés érte el a nettó befizető országok társadalmának ingerküszöböt. A görögök azonban roppant sokba kerültek a 2010-es évek elején, és ez sok érzelmet felkorbácsolt akkor.

A lengyel és a magyar jogbizonytalanság, a néhány országban létező, köztük a cseh és a magyar korrupció elfogadhatatlan azoknak, akik a számla zömét fizetik.

A mentőalap és ezzel a számla ráadásul igen nagy, az új tagországok is olyan sokat kaphatnak belőle, amit akárcsak néhány hónapja a legprogresszívebb (értsd: legbaloldalibb) körök és szolidaritás-pártolók sem mertek remélni. Az alap hosszú lejáratából következik, hogy ez nem konjunkturális kérdés, a visszafizetéséhez az európai közösség belső harmóniát fent kell tartani.

Ha a magyar kormány az uniós pénzek eddig szabad, szabados elköltéséhez jobban ragaszkodik, mint hazánk alapvető nemzeti érdekeihez, akkor sok kárt tud tenni az európai integrációban, de még többet a jövőnk ellen.

És ezzel kezdtük beszélgetésünket: a kelet-nyugat közötti pávatánc, a piacgazdasági normákkal szembe menő újra-centralizálás – teljes biztossággal kimondható – zsákutcás politizálás. Eddig is csak igen sajátos okok miatt volt folytatható. 2020 azonban sok mindenben választóvonal. A válságnak lehet olyan hatása, hogy – és én ebben optimista vagyok – a poszt-covid időszak rákényszeríti a politikai szereplőket a stratégiai döntésekre. Rengeteg ma a bizonytalanság a világban a járványon kívül is.

Nem tudjuk, mi lesz az amerikai választás eredménye és annak következménye, nem tudjuk, mi lesz Kínával, az európai és amerikai választásokba való orosz beavatkozásokkal, nem látható világosan, mit hoz a technológiai fejlődés, és milyen biztonsági kockázatokkal és társadalmi veszélyekkel jár az egyébként ígéretes új ipari forradalom.

Ezekben a zavaros időkben az európai egység még fontosabbá válik. A különutak, Sonderwegek egyre kockázatosabbak lesznek. A görögöknek is 30 évig sok mindent elnéztek, aztán nem lett olyan szép a vége. Legyen ez tanulság a mai magyar kormánynak, és az ellenzékben levő szervezeteknek, mozgalmaknak.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
szeretest.jpg

Szeressük a testünk, de még mindig itt tartunk?! - Fotókon az igazi női szépség

Ti mertek természetesek lenni egy fotón? Meritek nem behúzni a hasatokat?
Szajki-Vörös Adél, fotók: Instagram - @szeretest - szmo.hu
2020. október 13.


hirdetés

Mostanában gyakran jönnek velem szembe - vagy én vagyok érzékenyebb rájuk - olyan fontos női témák, mint a #metoo utóélete, a testképünkkel való viszony, vagy a gender-egyenrangúság. Valóban elértünk valamit 2016 óta, és valóban, ma már nem csak a kilencvenes évek Kate Mossjai, azaz csontkollekció-modelljei árasztják el a kifutókat, de legfőképp a magazinokat és a közösségi média legnépszerűbb felületeit.

Elég Ashley Grahamre gondolni, aki formás domborulataival és vállalt pocakjával-hurkáival lopta be magát a szívünkbe és égett képe a férfiak retináiba. Számos projekt, fotós, kozmetikai márka nem először áll ki a női szépség relativitása és sokfélesége mellett, évek óta lelkesen néztem azokat a ritka reklámokat, melyekben a mindenféleség állt a középpontban a tökéletesség helyett.

Nekem mindegy volt, milyen termékhez van kapcsolva, de

hirdetés

a gömbölydeden, életvidáman mosolygó, fehérneműs, önfeledt nők látványa egy csomó mindent szembe juttatott, ami hiányzik az életünkből: a rivalizálás nélküli összetartást, egymás lenyomása helyett a másik felemelését, és a legfontosabbat, amit szerintem még mindig a legtöbben nem tanultunk feltétlenül meg: önmagunk szeretetét.

És ezen a ponton mindig elszomorodom. Mennyivel áll közelebb az önszeretethez az a férfi, aki munka után felteszi a lábát egy bútordarabra és bűntudat nélkül elkortyol egy sört, mint egy nő, aki mindezt nem teszi meg, mert bűntudata és – legalábbis azt hiszi - feladatai vannak? Sokkal közelebb áll! Az önszeretet persze első körben a leglátványosabb módon a testünk szeretetével kezdődik. Ha ezen a vizsgán elbukunk, a rossz tulajdonságainkat hogyan szeretjük? Maximum elrejtjük, szégyelljük őket, vagy dacolunk velük.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

A tegnapi kitöltős instagram storynkra annyi fantasztikus is apró szépségrészletet írtatok, hogy elgondolkodtam azon, vajon miért nem ezekbe kapaszkodunk? Hova tűnnek ezek az egyedi vonások, amiket annyira szeretünk, amikor máshoz hasonlítjuk magunkat? És ezen gondolatmenet közben kitaláltam egy játékot. Elmondtam magamnak, hogy mi az a 3 dolog, amit a legjobban szeretek magamban külsőre. És mi az az egy, amit másban nézek meg mondjuk és állapítom meg, hogy nekem is lehetne olyan. És utána feltettem magamnak a kérdést, hogy a 3 legszeretettebb jellemzőmből melyiket adnám oda cserébe azért az egyért, ami másban tetszik. És bizony rájöttem, hogy egyiket sem. Azok az enyéim és nagyon nagyon szeretem őket! Szoktuk mondani, hogy mit meg nem adnék, hogy nekem olyan lapos hasam legyen...és akkor a kérdés: melyik kedvenc tulajdonságos adnád a hőn áhított vonásért? A hasam és az írás: Szandra Fotó: @katagraphyphotos

@ szeretest által megosztott bejegyzés,

Én azért vagyok szomorú - de közben örülök egyszerre a szereTest projektjének -, mert 2020-ban még mindig itt tartunk. A múltkor azt álmodtam, hogy egy férfi ismerősöm megjegyezte, nagyobb lett a hasam. Szültem, vazze! Sose lesz ugyanolyan. De a legrosszabb az egészben az volt, hogy az álmomban lenéztem és megállapítottam, tényleg nagyobb lett. És nem tetszett. Ez az álom ébresztett rá sok mindenre.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
mrichard-dozsa-gyorgy-uti-halalos-baleset-jogositvany-nelkul.png

Nem értem, miért ül újra kocsiba az, aki halálos balesetet okozott és elítélték érte

És akit végleg eltiltottak a vezetéstől. Miért? Ha valaki tudja a kérdésre a választ, írja meg, legyen szíves.
SzE, Fotó: Szeretlek Magyarország archívum - szmo.hu
2020. október 13.


hirdetés

Valami nagyon furcsa azzal kapcsolatban, ahogyan itt, Magyarországon bizonyos ügyeket kezelnek. Mintha nem lenne mindig, mindennek következménye.

Példa erre M. Richárd esete.

Nem tudom, van-e bárki, aki ne ismerné a nevét. Ha valaki mégsem ismerné, pár mondatban összefoglalom, mit kell róla tudni.

A férfi 2017. május 15-én érvényes vezetői engedély nélkül, autójával a Dózsa György úton halálos közúti balesetet okozott - ezt nem én állítom, ez a Budai Központi Kerületi Bíróság 2017 augusztusi közleményében áll. M. Richárd a kocsijával összeütközött egy másik autóval, amelyet a sofőr nem teljesen szabályosan vezetett, például nem a szabályoknak megfelelően kanyarodott. Az ütközésben két ember meghalt.

hirdetés

Az ügyészség szerint M. Richárd a balesetkor 130-cal is száguldott, szerinte 100-nál nem ment többel. A bíróság súlyosbító körülménynek értékelte, hogy mobiltelefont használt vezetés közben, azt is, hogy büntetett előéletű és engedély nélkül vezetett a balesetkor.

A bíróság M. Richárdot idén szeptember végén elsőfokon 4 év fogházra ítélte és véglegesen eltiltotta a vezetéstől. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy újra autóba üljön - jogosítvány nélkül.

A Bors ugyanis azt írja, hogy M. Richárd múlt héten egy német rendszámú Mercedest vezetett. Egy szemtanú azt állította, a férfit Budapesten, a Váci úton igazoltatták a rendőrök, az intézkedés után pedig lezárta a kocsiját és gyalog hagyta el a helyszínt.

A Bors megkeresésére a Budapesti Rendőr-főkapitányság közölte, hogy október 7-én este fél 11-kor közúti ellenőrzés során igazoltattak egy 43 éves férfit, aki azt mondta a rendőröknek, hogy nincs jogosítványa. A rendőrök ezt leellenőrizték, ekkor kiderült, hogy a férfi ellen bírósági eljárás van folyamatban, amelynek jogerős ítéletéig bevonták a vezetői engedélyét.

Akkor még egyszer:

1. Halálos balesetet okozott.

2. Ezért fegyházbüntetésre ítélték.

3. Eltiltották a vezetéstől.

4. És megint autóba ült, megint jogosítvány nélkül.

MIÉRT?

Mi járt egészen pontosan M. Richárd fejében a történtek után? Mire gondolt? Hogy a bírósági ítélet nem számít? Vagy arra, hogy úgysem veszik észre? És mi késztette arra, hogy újra vezessen, miután eltiltották tőle?

Miért ült megint jogosítvány nélkül a volánhoz egy héttel azután, hogy ettől eltiltották?

Mi volt ennyire fontos, sürgős vagy kihagyhatatlan? Egyáltalán hogyan juthat kocsihoz az, akit a vezetéstől eltiltanak, jogsija sincs, és jogerősen elítélték baleset miatt?

És a bíró, miután megszületett az ítélet a Dózsa György úti halálos baleset ügyében, miért nem látta indokoltnak a letartóztatását? Hiszen akkor is jogosítvány nélkül, a sebeséghatárt átlépve vezetett. Másrészt elítélték. Letöltendő börtönre. Éppen a bíróság értékelte súlyosbító körülménynek, hogy engedély nélkül vezetett a halálos baleset idején.

Lesz következménye a történteknek? És ha igen, mi lesz az?

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
trump_kampany_mti3.jpg

Trump „támadásai egyre extrémebbek”, a választás tisztaságát is megkérdőjelezi

A CNN szerint az elnök kampánya és a koronavírus-járvány is kezdi elveszíteni az irányítást az Egyesült Államokban, pedig csak most jön a legkritikusabb időszak.
Fotó: MTI/AP/Alex Brandon - szmo.hu
2020. október 19.


hirdetés

A legkritikusabb időszak jöhet az amerikai elnökválasztás kampányában a szavazásig hátralévő két hétben - írja a CNN elemző cikkében.

A hírcsatorna internetes oldala szerint Donald Trump a kampánya és a koronavírus-járvány felett is kezdi elveszíteni az irányítást. A kettő azért is függ össze, mert az elnök járványkezelése nagyban befolyásolhatja a választópolgárok döntését.

A CNN kiemeli, hogy Trump olyan kampánygyűléseken próbálja maga mellé állítani a szavazókat, amelyeken kisebb-nagyobb tömegek vesznek részt a távolságtartás betartása nélkül, és csak kevesen viselnek maszkot. Az elnök pedig annak ellenére ragaszkodik ezekhez az eseményekhez, hogy a járványügyi szakértők és az egyes államok vezetői is ellenzik ezek megtartását a fertőzésveszély miatt.

Trump ráadásul annak ellenére is lekicsinyli a járvány megfékezéséhez szükséges óvintézkedéseket, hogy már ő is átesett a koronavírus-fertőzésen.

Tavasszal sokáig nem hitt a maszkviselés fontosságában, amit ő maga is megtagadott, de nyáron már teljesen máshogy állt ehhez, és egyre több alkalommal hordott maszkot nyilvános szerepléseken. Ennek ellenére többször hangoztatta, hogy szerinte a maszkviselés a gyengeséggel egyenlő. Alex Azar, az emberi erőforrások és az egészségügy minisztere azonban többek közt a maszkhasználat és a távolságtartás fontosságára hívja fel folyamatosan az amerikaiak figyelmét - legutóbb vasárnap este tett így az NBC tévécsatornán.

hirdetés

A CNN újságírója szerint

az amerikai kormány pontosan azon óvintézkedések betartására kéri a lakosságot, amit maga az elnök sem tart be, és nem mutat példát a viselkedésével.

Trump már az Egyesült Államok legfőbb járványügyi szakemberével, Anthony Faucival is összetűzésbe került. Az elnök múlt héten azt állította, hogy ő az allergológiai és fertőző betegségek országos intézetének (NIAID) vezetője tanácsai alapján cselekedett és hozott döntéseket, de megjegyezte, hogy Fauci gyakran változtatta az álláspontját a járvány megítélésében és kezelésében.

Az orvos viszont nem ért egyet azzal, hogy Trump minden óvintézkedést betartott. Azt mondta, idő kérdése volt, hogy az elnök mikor betegszik meg, ezért nem is lepődött meg, amikor kiderült, hogy Trump tényleg elkapta a koronavírust.

Fauci azt sem érti, hogy az elnök szerint miért gyengeség maszkot hordani, és miért kommunikálja ezt a világ felé, mivel bizonyított, hogy a maszk segít a fertőzés terjedésének megfékezésében.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
summerhill7.jpeg

Summerhill: az alternatív iskola, ahol nem kötelező bejárni az órákra

Egy magyar gyógypedagógus anyuka minden álma az volt, hogy gyerekei egyszer majd a híres, angliai Summerhill iskolába járhassanak. Aztán az élet úgy hozta, hogy az álma valóra vált.
Forrás: Papás Mamás Magazin, Címkép: Summerhill School Facebook, Fotó: Bryce Morris - szmo.hu
2020. október 14.


hirdetés

A Papás Mamás Magazin segít szülőknek és nagyszülőknek a gyerekneveléssel és a család életével kapcsolatos kérdések megválaszolásában. Mindemellett remek családi programokat is javasolnak a szerzők és a jog útvesztőiben is utat mutatnak.

A kétgyerekes anyuka, Tünde beszámol róla, hogyan jutott élete legnagyobb elhatározására. Elmeséli, milyen az angliai iskola, és megtudjuk azt is, hogy négy év elteltével valóban jó döntés volt-e részükről Summerhill.

Tünde a nagy múltú angol bentlakásos iskoláról először még a gyógypedagógiai tanulmányai idején hallott. Pár évvel rá aztán gyermekeivel közösen megnézte az iskoláról készült BBC filmet is. Tünde lányait akkor valósággal lázba hozta, hogy ebben az iskolában nem kötelező bejárni az órákra...

Négy évvel ezelőtt, amikor a családdal úgy döntöttek, hogy végleg kiköltöznek az angliai Leistonba, még találkoztak olyan gyerekekkel, akik a 2008-ban bemutatott filmben kisgyerekként szerepeltek. De ne ugorjunk ennyire előre az időben, hanem kezdjük az elején, azzal, ami miatt Tündéék a költözés mellett döntöttek.

“A diszes lányom pedagógusaival itthon évekig szélmalomharcot vívtam”

- Amikor családilag megnéztük a filmet, akkor nem volt sok realitása annak, hogy ki is jussunk Leistonba. Akkor még nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnt az iskola, ezért csak egy szép álom maradt. Ahogy a nagyobbik gyerekemmel sorra jöttek elő az egyre komolyabb tanulási problémák, világossá vált számomra, hogy az az iskola, ahova akkor járt, nem azzal a céllal működik, hogy megtanítsa a háromszoros diszes gyerekemet, hanem azzal, hogy leadja az előírt tantervet.

hirdetés

A gyerekkel felváltva bőgtünk, hol ő otthon, mert minden gyógypedagógiai tudásom ellenére nagyon keservesen ment neki a tanulás, hol csak egymagam, amikor újra és újra csalódottan jöttem ki az iskolai fogadóóráról. Megértettem, hogy nagyobbik lányom pedagógusaival évek óta egy szélmalomharcot vívok, és mivel ők nem voltak hajlandók változtatni, nekünk, szülőknek kellett lépnünk. Lefutottuk az ilyenkor szokásos köröket, és miközben sok megoldás szóba került, végül nagy levegőt véve, Summerhill mellett döntöttünk.

Hiába fizetős az iskola, a felvétel nem automatikus

- Summerhillbe bejutni közel sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Attól még, hogy valaki ki tudja fizetni a tandíjat, nem jelenti azt, hogy felvételt is nyer. Mivel az iskola filozófiája nagyon eltérő a megszokottól, ezért ők mindig meghívják a jelentkező családokat egy ismerkedési alkalomra. A vezetőség kíváncsi ugyanis arra, hogy a szülők mennyire tudnak az iskola szellemiségével azonosulni, például azzal, hogy nem kötelező bejárni a tanórákra. Ennek oka: nem akarják kitenni a gyereket annak a feszültségnek, hogy az iskolában és otthon teljesen mást hall.

Iskolakóstolgató: "A gyerekeink mindent kipróbáltak, amit csak lehetett"

Tünde és családja miután jelentkezett az iskolába, röviddel rá meghívást kaptak egy bemutatkozó alkalomra.

- Nálunk is úgy volt, ahogy más esetben is szokás: egy végzős, 16 éves diák vezetett bennünket körbe az intézmény területén. Ahogy beléptünk a közel 12 hektáros gyönyörűen rendezett, parkosított, több épületet is magába foglaló iskolai területre, mellettünk egy szélsebesen gördeszkázó felnőtt gurult el éppen, aki majdnem elütött bennünket. Utána derült ki, hogy ő volt az igazgató helyettes, aki egyben az alapító unokája.

Az ikonikus gördeszkapálya, Fotó: Summerhill Facebook

- A gyerekeink azonnal birtokba vették az iskola gördeszka-roller pályáját, trambulinját, fára másztak, és mindent kipróbáltak, amit csak lehetett. A körbevezetés után először ettől a végzős diáktól kérdezhettünk. Nagyon sok meglepetés nem ért bennünket, inkább arra volt jó a látogatás, hogy személyesen is meggyőződhettünk arról, a diákok felszabadult légkörben, egymásra odafigyelve élik mindennapjaikat.

A körbevezetés utáni közös ebéden találkoztunk az intézmény egyetlen magyar tanárnőjével és szintén magyar párjával, akikkel oldottan, magyarul tudtunk szót váltani.

Mire hazaértünk, már mindannyian tudtuk, hogy ide akarunk jönni, ugyanakkor valamennyire bizonytalanok is voltunk, hiszen óriási változással jár egy ilyen súlyú döntés. Az biztatott bennünket, hogy akkor már élt kint Leistonban egy magyar család, és arra gondoltunk, hogy ha nekik sikerült, akkor nekünk is összejöhet.

Februárban jártunk kint az iskolában, és hamarosan rá megérkezett az értesítés, hogy felvételt nyertünk, így a következő iskolai tanévet már ott kezdhették a lányok. Az addig nehezen felépített életünket, és tulajdonképpen mindent hátrahagytunk…

"Summerhill inkább nevel boldog utcaseprőt, mint neurotikus tudóst"

- A reformpedagógiai módszerekkel működő Summerhill alapelve az, hogy inkább nevel egy boldog virágkötőt, mint egy boldogtalan, neurotikus vállalatvezetőt, mert nem mindig a siker a cél, hanem, hogy elégedettek legyünk az életünkkel. Nem kell mindenkinek orvosnak vagy jogásznak lennie, bár tény, hogy a Summerhillben tanuló diákok közül nagyobb számban kerülnek ki művészi irányultságúak.

Az iskolában számos területen próbálhatják ki magukat a gyerekek: kovácsműhelytől kezdve a zenestúdión át a természettudományos laboratóriumokon keresztül, sokféle tevékenységi kör adott az ódon falak között. A számítástechnika órát például úgy tartják, hogy a gyerekek szó szerint "kibeleznek" egy számítógépet.

Art Room a Summerhill iskolában, fotó: Summerhill School Facebook

Alapelv: "Hagyni a gyereket gyereknek lenni"

- Az iskolai tanév háromszor három hónapból, úgynevezett “term”-ből áll. Az első terminust a gyerekeim csak fára mászással, szaladgálással, udvaron játszással töltötték. Érdekes megfigyelés, hogy azok a gyerekek, akik hagyományos iskolarendszerből érkeznek ide, egy-két term-ön keresztül be sem járnak órákra, hanem az összes frusztrációjukat kiengedik, és az udvaron játszanak.

- De ne felejtsük el, a játszás itthon sajnos elképesztően le van értékelve, holott az iskolába lépés előtt mindent, amit a gyermek tanul, játék során tanulja meg. Summerhill erre a pedagógiára tudatosan épít, azaz az itteni gyerekek játékok során, játékos formában fejlesztik a képességeiket, és közben tanulják az együttműködést vagy a szabálykövetést.

- A diákok többsége bentlakó, aminek egyik oka, hogy Angliában a bentlakásnak hagyománya van. Másik oka, hogy száz évvel ezelőtt, amikor ezt az iskolát megalapították, ezek a gyerekek az úgynevezett "problémás" gyerekek voltak, akikkel sem az akkori intézmények, sem a szülők nem tudtak mit kezdeni. Gondoljunk csak bele, hogy száz évvel ezelőtt nem ilyen elvárások voltak, mint ma…

Az iskola meseszép környezetben található, fotó: Summerhill School Facebook

A. S. Neill, reformpedagógus-alapító azt vette észre, hogy az elvárások általi környezetből való kiemelés kifejezetten jót tesz ezeknek a gyerekeknek, nemkülönben akkortájt a szülők is megkönnyebbültek, hogy végre jó helyen tudhatják a gyerekeiket, akik sehova nem illettek be.

A. S. Neill azt vette észre, hogy azáltal, hogy a gyerekekről levették a megfelelés terhét, egy idő után felszabadultak lettek, elkezdtek "megjavulni".

A gyerekek nagyon sok frusztrációval érkeztek, csakhogy az alapító másképpen állt hozzájuk. Ha egy gyerek dühében betört egy ablakot, akkor ő is fogott egy követ, és ő is betört egy ablakot.

A gyerekek, ahogy megérezték, hogy más a közeg, felszabadultak, játszottak, élvezték az életet. Az iskola alapgondolata ma is ez: hagyni a gyereket gyereknek lenni, mert a gyerekben alapvetően benne van a kíváncsiság és a tanulni vágyás.

Felelősségre nevelés Summerhill-ben

- Minél nagyobb egy gyerek, annál nagyobb benne a felelősségtudat. Az iskola másik fontos alapelve is ez: a felelősségre való nevelés. A bentlakás harmadik oka szintén innen ered: itthon, ha kicsöngetnek az iskolából, akkor a gyerek az adott problémáját a háta mögött hagyja. Ebben Summerhill nagyon következetes, és "kirekeszti" a szülőt az iskolai életből. Ha a gyerek valami "rosszat" tesz, akkor nem a szülő, hanem a gyerek viseli annak következményeit az intézmény falain belül.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!