hirdetés
gondolatok_jarvany1.jpg

„Bizonyos emberek húzzák az igát, mások meg picsognak”– egy ifjú hölgy gondolatai veszélyhelyzet és világjárvány idején

Odafigyelni egymásra, és nem átgázolni a másikon, felelősségteljesen viselkedni, szűrni a híreket, nem pánikolni, és mindenekelőtt otthon maradni. Ezekről írta le gondolatait a fiatal blogger, akit ugyanúgy stresszelnek a veszélyhelyzet intézkedési, mint mindannyiunkat.
Tóth-Nacsa Ági, a Boldog kukta blog szerzőjének írása - szmo.hu
2020. április 07.


hirdetés

Ági boldog oldalbordaként a konyhában partizánkodik, poros recepteket tisztogat meg, kísérletezik. A múltat csempészi a jelenbe egy csipet ötletességgel fűszerezve. "Örömfőzés! Ez a jó szó arra amit én művelek!" - írja a Boldog kukta blogon.

Most ő is, mint nagyon sokan mások, kilépett komfortzónájából és munkája, élete minden pillanatában megtapasztalta a világjárvány okozta veszélyhelyzetet: bezártságot, vásárlási és közlekedési korlátozásokat, türelmetlenséget, segítőkészséget, fegyelmet és fegyelmezetlenséget valamint azt, hogy mindezek ellenére nem állhat meg az élet. Mindezeket egy posztban osztotta meg a blog Facebook oldalán.

"Ahogyan láthatjátok, nem vagyok túl hiperaktív az oldalon. A jelenlegi helyzetet tekintve nem is csoda. Nagyon sok minden kavarog a fejemben, és nem túl irodalmi stílusban. Ne ijedjetek meg, nem sípolásból fog állni ez a bejegyzés!

Lehet, hogy csak ventillálni akarok, lehet hogy nagyon elegem van már ebből az egész képmutatásból, hazugságáradatból, pánikkeltésből és az egymáson való átgázolásból. Bizonyos emberek húzzák az igát, megoldásokat keresnek a jelenlegi helyzetben, mások meg picsognak folyamatosan. Jelzem nagyon sokan vagyunk, akiknek NEM ÁLLHATOTT MEG AZ ÉLET! Mezőgazdaság, gyárak, bankok, irodák, boltok, teherautók...

Miért írom most ezt ki magamból? Hogy értékeljétek amitek van! Figyeljetek egy kicsit jobban egymásra, a másikra! Nagyon kérlek benneteket ne pánikoljatok és ne gázoljatok át egymáson! A bolt pedig nem az éhezők viadalának a helyszíne!

hirdetés

Fáradt vagyok! De úgy rendesen! Nekem nincs időm arra, hogy „jajj meghalunk, mi lesz”! Menni kell előre! Miután szerda este majdnem elkaptam egy "Bambit" (felnőtt nyelvjárásban szimpla őz) a kocsival és nem puskavégre tűzve úgy besokalltam mindennel és mindenkivel. Csomó kérdés merült fel bennem.

Minek is csinálom én ezt az egészet? Jó helyen vagyok én? SENKI soha meg nem fogja köszönni a plusz erőfeszítéseket. Jelenleg felettünk hozott döntések között lavírozunk.

A férjemnek úgy segítek, hogy napi 100 km-t autókázunk. Aztán napközben tartom a frontot, és úgy hazaesve még nekilátunk főzni, és este 8-ra már vacsorázhatunk és leülhetünk végre. Élni még nem éltünk! Online rendelős boltos dolgok időpontjáért harcolni kell, a boltban a polcok nagy része le van pucolva, és a legszebb, hogy tegnap este már a szokásos gyógyszertárunkba sem jutottam el, mert 17 órakor bezár. Normál friss, főtt ételt már este 19 óra körül honnan rendel az ember a fővárosban? Kb. sehonnan. Beülni meg otthon a konyhába lehet. Pár dologról részletesebben írnék!

MARADJ OTTHON

Kijárási korlátozást léptettek életbe! A csapból is az folyik, hogy MARADJ OTTHON, de mégis ezzel a rendelettel azt érték el, hogy mehetnek az emberek világnak. Akkora lett a forgalom az utakon a döntés után, mint egy sima hétköznap. Ellentétes hatást váltott ki fizikai tapasztalataim szerint a rendelkezés. Akkor meg minek is van? Agyvérzést kapok reggelente az M2-es autópályán, amikor ezt olvasom. „Ha teheti maradjon otthon”. Ha ott vagyok az úton, akkor nem hobbiból. És ezzel szerintem nagyon sokan így vagyunk. Arról már nem is beszélek, hogy ma jött ki egy statisztika, hogy mennyien suhanunk éppen az utakon. Azért suhanunk, hogy működjön a rendszer, kedves ráérő őrszemek.

TAPS

Mindenki nézzen magába! Képmutatás az este 8-as taps, ha napközben meg kirándul az illető családostól. A fővárosban ez divat.

A taps pedig szólhatna MINDENKIÉRT, aki azért dolgozik, hogy működni tudjon az egész világ. EGYIK EMBER SEM VÉGEZ ÉRTÉKTELENEBB MUNKÁT, MINT A MÁSIK. Dolgozunk mindannyian.

Fontos megemlítenem, hogy a HOME OFFICE pedig nem szabad döglést jelent, hisz gondoljatok arra, hogy a másik oldalon lehet, hogy éppen azért van bent valaki az irodában, hogy a rendszer működni tudjon. Az az ember nem bújik szabadság mögé, meg "jajj mi lesz most" kifogások mögé. Dolgozik és kész!

congerdesign képe a Pixabay -en.

Nekem azok az igazi hősök, akik elmennek dolgozni, próbálják ezen a nehezített pályán élni a mindennapokat, gyereket nevelni, egyáltalán a munkába eljutni,

mert nem mindenki alá pattintanak egy „Mercit”, hogy a városban cirkáljon vele ellenőrzés címszóval. A legtöbbünknek nincs bejárónőnk, aki bevásárol, kitakarít, nincs gyerekpesztra, nincs sofőr aki elintéz mindent és mi pedig békében várhatjuk a világvégét!

SZŰRD A HÍREKET

Nagyon fontos pont, hogy SZŰRVE kövessétek a híreket maximum napi egyszer! Reggel vezetek, megy a pánikkeltés a rádióban, este bekapcsolnám a ritkán nézett tévét. Ott is folytatódik, megspékelve #maradjotthon hashtagekkel, Cili és Pali okosságaival. A netre ne nagyon menjen föl az ember, mert folyik onnan is az áldás. A legszebb pedig, hogy bőven késleltetett információ-átadással.

Szóból ért az ember. Az értelmesebbje az elsőből. A többinek meg hiába mondják el ezerszer.

MASZKOK ÉS ÓVINTÉZKEDÉSEK

Valamelyik reggel azt hittem, hogy lefejelem a kormányt, amikor azt ecsetelték a rádióban, hogy a maszk a bizalom jele. NEM AZ! A maszk anyaga nem nyújt maximális védelmet. Maximum a porálarc, de az sem maximálisat.

A kettő között van különbség. Viszont

a porálarc sem ér semmit, ha előtte végignyalsz 5 kilincset, az orrodban mászkálsz, helytelenül rakod fel vagy megfogdosol mindent. A kesztyű sem ér túl sokat, hisz gondoljátok végig. Megfogtok vele mindent, mert "jajj nekem nem lesz bajom", de széthurcolod vele a vírust, mert kilincseltél, bevásárlókocsiztál stb.

Alexas_Fotos képe a Pixabay -en.

Vicc! Ésszel emberek! Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy használ-e maszkot, de nem ez ment meg a "világvégétől". A HIHETETLEN MENNYISÉGŰ SZEMÉTRŐL NE IS BESZÉLJÜNK!

Mi segít? Mondhatnám az ima. Bizonyított tény, hogy szinte mindenki valamilyen formában átesik a megbetegedésen.

- Moss kezet a legegyszerűbb szappannal!

- Törölgesd át fertőtlenítő hatású ruhával, kendővel a gyakran használt dolgaidat!

- Erősítsd az immunrendszeredet! Kinek milyen vitamin vagy praktika válik be azt alkalmazza.

- Kérlek maradj otthon és ne kirándulj, ne futkározz, HA TÉNYLEG MEGTEHETED.

Mi hétvégén ki sem mozdulunk a vackunkból, habár egy társasházban ez nem akkora flash! Az olyan állandóan úton lévő embereknek, mint mi egyenesen újdonság! DE A FENEKÜNKÖN MARADUNK! Ezzel csak lassítja az ember a megbetegedések számát, így nem roppan bele a hazai egészségügy! Talán!

Újpest például futó és sportparadicsommá válik bizonyos helyeken este 6 után. De nem most kellene!

VÁSÁRLÁS

Nos erről jön egy bővebb bejegyzés hamarosan. Nálunk szárazáruból egy hónapra elegendő megtalálható minden hónapban. Eddig is így volt. Ugyanígy WC-papír is, így nem császkálunk normál hadi állapotok között sem a boltba. Számomra nem ez a kirándulás. Ésszerű, jól megtervezett heti egy vásárlással szépen elvan az ember.

Sokan sajnos nem túl korrekt módon árat emeltek bizonyos élelmiszerek esetében. Az ilyeneket próbáljátok kerülni! Élesztőt pedig sok-sok üzletben szinte ne keressetek! Ne nyírjátok ki vele a bolti dolgozókat! Éljen a kovász!

Alexas_Fotos képe a Pixabay -en.

Az ételkiszállítók esetében sokan becsatlakoztak a piacra. Vannak iszonyatosan jók is, de mondjuk a 18 óráig történő kiszállítás nem tesz boldoggá. De látok olyan lehúzós borzalmakat is, hogy inkább fakanalat ragadok, még ha fogpiszkálóval kell is kipöckölni a szememet!

Mindenki csak saját magára számíthat ebben a helyzetben és arra, hogy legalább akik körülveszik, hasonlóan józanul és felelősségteljesen gondolkodnak. Az "arcoskodás", "ki ha én nem"-ség, "én úgyis megtehetem időszaka" lejárt! Sokaknál leeshetne a tantusz!

Tisztában vagyok azzal, hogy sokunknak, így nekem sem fogja sem megköszönni, sem pedig honorálni a többlet erőfeszítéseket senki! Megfordult a fejemben, hogy minek is csinálom én ezt az egészet.

Miért használom fel az utolsó engergia-tartalékaimat, és valóban jó helyen vagyok-e az életben, ahol megbecsülnek? Remélem, hogy az egész történet végén vagy már közben szépen kikristályosodik. Bízom benne, hogy egy kicsit megszeppennek az emberek, és észreveszik, hogy az eddigi harácsoló, mindenkin átgázoló, felfokozott stresszes életükön változtatni kell.

Természetesen elhiszem és elfogadom, hogy mindenkinek a saját kényelmetlensége, fájdalma a legrosszabb. Nekem például a hullafáradtságom, hogy nincs szakácsom, aki meleg étellel várna haza bennünket, hogy délután már egy cukrászdát sem tudok kifosztani, nincs bejárónőm, aki mindent elintézne, sem takarítónőm, aki kimosna és fényesre sikálna mindent, mint egyeseknek. Sok bolt, posta, gyógyszertár bezár már akkor amikor igazán tudnék ügyeket intézni, és parkolóhelyről a ház előtt nem is álmodom. Tötyögök a Volán járatai után, mert ők biz' 50 km/h sebességnél nem mennek gyorsabban és még arra sem volt erőm, hogy zenét töltsek le, hogy reggelente ne a barom rádió szóljon a sok agyament pánikkeltéssel.

Félelem, depresszió, vírus, halál! Ezeket hallod csak a szövegekben. Igazán "lelkesítő"! Természetesen tisztában vagyok vele, hogy mások éppen a családtagjaikat, megélhetésüket vesztik el, így az én problémám eltörpül. Keressétek meg, hogy miért vagytok éppen szerencsések minden egyes nap!

Alexas_Fotos képe a Pixabay -en.

Én roppant hálás vagyok azért, hogy ilyen SZUPERSZÓNIKUS FÉRJEM van, akivel ebben az egész mocsárban támogatjuk egymást. Hol közösen főzünk, hogy egyikünk készít "szerelemszenyát" a másiknak, hogy tudjon enni a munkahelyén. Vagy éppen dobozolunk. Hálás vagyok, hogy ott a családom, akikkel naponta beszélhetek. Örülök, hogy jól vannak a szeretteink. A tesóinkkal rászoktunk, hogy vicces mémeket, üzeneteket küldözgetünk egymásnak, hogy legalább a humor segítsen át ezen az egész helyzeten, mert az kéznél van. Boldog vagyok, hogy a nap végén beülhetek a "taligámba" Lotfi Begit hallgatva, és idő előtt felszedhetem azt az embert a munkahely kapujában, akit a legjobban szeretek.

Egy tündértől már az is nagy segítség lenne jelenleg, ha megszánna heti legalább egy taxi járattal, friss meleg étellel, és egy tálca süti is befigyelne. De mivel tündérek nem léteznek, így marad a GIRLPOWER és a hétvégi regenerálódás! Előre főzünk, előre kikészítjük a ruhákat, és mindent patentra vágunk, hogy hét közben csak együnk és aludjunk itthon.

Jajj és egy olyan, de olyan "karantén-nótát" hallgatok tegnap óta, ami alatt két percig csapkodom a térdemet a nevetéstől. De meg sem merem mutatni nektek, mert fülig pirulnátok. A következő bejegyzésem már egy igazán pozitív hangvételű írás lesz! Na ez most elég kétértelmű!

Kitartást mindenkinek! Vigyázzatok magatokra és egymásra!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
koronavirus-magyar-orvosok-apolok-mti-balogh-zoltan.jpg

„Több beteg halt meg a kórházunkban a koronavírus miatti félelemtől, mint magától a vírustól”

Magyar orvosok és ápolók naplószerűen számoltak be arról, mit tapasztaltak munkájuk során a koronavírus-járvány idején. Megdöbbentő sorok a frontvonalban dolgozóktól.
Illusztráció: MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2020. május 18.


hirdetés

A Válasz Online március végén orvosokat és nővéreket kért arra, vezessenek naplót a „frontvonalból”. Most pedig ezekből a naplóbejegyzésekből hoztak néhányat nyilvánosságra.

Volt, aki teljes nevével vállalta a leírtakat, de olyanok is, akik nem kaptak, vagy féltek engedélyt kérni, így csak névtelenül számoltak be a munkájukról.

Kullmann Tamás, a győri Petz Aladár Kórház sürgősségi ügyeletvezetője május 15-én írt bejegyzésében arról ír, hogy szerencsére már abban az intézményben is egyre kevesebb a koronavírusos beteg, viszont sok páciens nem is a fertőzés, hanem a vírus miatti félelem miatt halt meg ott.

"Egy szülő nő a vírustól való rettegés miatt későn indult a szülészetre, komplikáció támadt, elveszítette a magzatát.

Akiknek kilyukad a belük, máskor aznap kórházba jönnek a panaszaik miatt, de a vírustól tartva most tovább maradnak otthon, hátha a fájdalom elmúlik magától. Egy háromnapos kilyukadást már hiába műtünk meg, hiába küzdünk az életükért. Ma is elveszítettünk így egy beteget, és nem az elsőt. Miközben a vírusfertőzés szövődményében egyetlen ember hunyt el az intenzív osztályon.

hirdetés

Egyértelmű, hogy a járvány idején több beteg halt meg a kórházunkban a koronavírus miatti félelemtől, mint magától a vírustól!"

- írja az orvos.

A többi ápoló és orvos naplóbejegyzését a Válasz Online oldalán olvashatod el.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
airport-2094122_1920.jpg

„Iszonyúan lassú volt a karanténba iktatás” - ilyen most egy utazás repülővel

Egy Londonból Budapestre utazó magyar nő beszámolójából megtudhatjuk, hogy milyen változásokra kell számítania annak, aki mostanság repülővel utazik.
Fotó: Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2020. május 22.


hirdetés

Sokakat érdekel, hogy most a korlátozások enyhítése után, de a teljes szolgáltatás visszaállása előtt milyen lehet nemzetközi repülőjárattal közlekedni. Vajon mennyit változtak a szabályok és a szokások a reptereken és a gépeken?

Nothof-Bako Bernadett a napokban repült haza Londonból Budapestre a Wizz Air egyik járatával. Engedélyével az útról szóló beszámolóját változtatás nélkül közöljük.

„Tegnap jöttünk haza az esti Wizz Air-géppel Lutonból. Egy kis infó-update mindenkinek mivel sokszor látom kérdésként.

A reptéren az összes bolt be van zárva. A Boots üzlet elvileg nyitva tart, de valószínűleg 18:00-s zárással, mert amikor mi mentünk (19:30), már zárva volt. Kaját (csokit, csipszet) és vizet is csak automatából lehet venni. A repülőn is csak snackeket árulnak, meg levest. Erre készüljön mindenki!

A bankautomaták üresek (az összes), szóval aki pénzt szeretne felvenni, azt még az előtt tegye meg, hogy a reptérre érne. Amúgy a bőröndleadás és az ellenőrzések is zökkenőmentesen zajlottak. A repülőút kellemes volt. Nem voltak sokan.

hirdetés

Az arcmaszk használata kötelező végig az út során. Időben indultunk, és vagy 25 perccel hamarabb landoltunk.

Viszont amire mi fel voltunk ugyan készülve, mégis kikészítő volt, az az ellenőrzés és karanténba iktatás. 2 órát vártunk (mi voltunk az utolsók). Iszonyúan lassan haladt. Mérnek testhőt. Elkérnek személyit, lakcímkártyát, telefonszámot, e-mail-címet, és hogy hol szeretnéd letölteni a karantént. Adják a piros papírt és egy tájékoztatót. Akiknek mentessége volt, azokat külön sorba állították, és gyorsabban végeztek, illetve azokat is akik gyerekkel voltak, előreengedték (ami szerintem tök korrekt). Utána még egy gyors útlevélellenőrzés, és mehetsz a dolgodra.

Mi tegnap hajnal 4-re értünk haza, 9:30-kor már hívtak adategyeztetés miatt.

A hölgy nagyon kedves volt. Elkérte újra a személyiigazolvány-számot és az e-mail-címet (ide küldik majd a határozatot). Megkérdezte, hogy az appot szeretnénk használni (ami csak magyar telefonszámmal működik) vagy rendőr látogasson. Illetve érdeklődött, hogy van-e segítségünk, mert ha nincs, az önkormányzat tud biztosítani valakit, aki bevásárol. Ennyi. Remélem segít ez azoknak akik most készülnek haza! Minden jót és jó utat!”


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
pesti-uti-otthon.jpg

Nemcsak a vírus pusztított, hanem a politikai harc is a Pesti úti otthonban

Mindenki megmutatta az erejét, csak az nem érdekelt senkit, hogy a lakókkal mi történik. A sajtó ugyanúgy dolgozott, mint a politikusok, két csapat van, háború van. Egyelőre a halálos áldozatok idősek. 
Belicza Bea - szmo.hu
2020. május 25.


hirdetés

Kedves emlékem volt évekkel ezelőtt Skultéti Józsefről, a Pesti Úti Idősek otthonának igazgatójáról. Az intézményben élő anyukámat állatsimogatással akartam meglepni. Az igazgató nagyon együttműködő volt, azonnal megteremtette a feltételeket, hogy a szép, nagy területű intézménybe a Kanga Alapítvány elhozhassa állatait, amelyeket idősekhez, fogyatékos otthonokba és gyerekekhez is visznek. A program olyan sikeres volt, hogy a későbbiekben is jöttek az állatok a lakókat szórakoztatni. Az anyukám szereti az otthont, a programok változatosak, ezekből azt gondoltam, jó a vezetés.

Aztán megjött a koronavírus, legnagyobb meglepetésemre, oda, ahol a legnagyobb biztonságban reméltem az édesanyámat.

Április elsejétől zuhantam egyre mélyebbre, amikor megtudtam, hogy anyu beteg.

Étvágytalanul, hányással, hasmenéssel küzdve annyira le volt gyengülve, hogy tudtuk, segítség kell. Óvatosan kérdezgettük a bátyámmal, ki tudja, mi baja van anyunak, kivizsgálták-e.

A főpolgármester bejelentette április 3-án délután, hogy van 5 fertőzött az otthonban. Aznap délelőtt én ezt már tudtam és azt is, hogy anyu március 30. óta rajta van azon a listán, hogy tesztelni kellene.

hirdetés

Nem akartam többet várni, magántesztet próbáltam szerezni. Látogatási tilalom volt, orvos sem volt, meg akartam tudni, bemehet-e az otthonba védőruhában valaki tesztet végezni. Hívtam az igazgatót, nem vette fel, írtam sms-t, nem válaszolt.

Ez volt az első rossz élményem róla. Az sem érdekelt, hogy azért nem válaszol, mert tudja, hogy újságíró vagyok, vagy azért, mert nem érdekli, mi történik a lakóival.

Aztán hosszasan próbálkoztam politikusoktól információt szerezni, a főpolgármesteri hivatal egy darabig beszélt, de aztán ők is csak a Facebookon posztoltak, az operatív bizottság egyáltalán nem vett rólam tudomást. Pedig én tapasztalatból tudtam, mi volt a baj, de senkit nem érdekelt.

Be nem mehettek, de ki igen

Az igazgatóval is nagyon szerettem volna beszélni, mert tudtam, hogy kevés dolgozójuk van, tudtam, hogy nincs teszt, és tudtam, hogy nem volt orvos. Hogy miért nem akart erről senki beszélni, azt nem értem.

A szociális szférában mindenütt létszámhiány van. Nekik is kellene sokat tapsolni, etetni őket és segíteni őket védőruhával.

Amit anyukámon keresztül láttam, tudtam, hogy nagy baj lesz. Azt kértem mindenhonnan, gyorsan beszéljünk róla, hogy máshol ne legyen ilyen. És azóta sem beszéltünk ezekről:

Március 9-től volt látogatási tilalom. Kijárási tilalom viszont csak március 17-től.

Nem csak a Pesti úton, hanem az ország összes idősek otthonában. Ez a 9 nap kiskapu elég volt-e a korona becsusszanására?

Március végén, amikor már látogatási tilalom volt, az otthonban még istentiszteletet tartottak.

Gondoltam, csak interneten keresztül, de nem. Bementek hozzájuk, mert mint mondják, ők is segítők, gyakorlatilag az ott dolgozók. Plusz emberek, akik bevihették a vírust, de a nagyobb baj, hogy sok embert összeültettek egy teremben.

A "hogyan jutott be vírus?" megválaszolásakor sem a kijárási tilalom csúszása, sem a március végi istentisztelet, sem az nem merült fel, hogy ott dolgozó vitte be. Pedig volt olyan lakó, aki fertőzött ápolótól kaphatta el a vírust. A főpolgármesteri hivatal folyton azt mondta, hogy a kórházból, a minisztérium vagy a kormányhivatal meg azt, hogy Karácsony Gergely miatt.

A miért nem volt orvos kérdésem sokáig fel sem merült, majd az is a háború része lett. A mindenről megszólaltatható Zacher Gábornak is meg kellett mondania, hogy ez egy huszonhetedrangú kérdés: „Ha egyszer bekerül a vírus, akkor nem lehet ezzel a történettel túl sok pozitív dolgot tenni, hanem igenis sajnos végig fog menni az emberek között.” Adtunk egy hetet vagy tíz napot, hogy terjedjen. Mennyivel kevesebb beteg és halott lenne most, ha valaki időben beküldi az anyukámhoz hasonlóan beteg embereket a kórházba?

Ha elfogadjuk, hogy nincs orvos egy 540 fős idősotthonban, ahol mindenki beteg egy kicsit, és járvány van, akkor mondhatnánk, hogy a kórházakban is felesleges az orvos.

Járvány idején nincs 500 teszt egy 10 milliós országban?

Nem volt minimális teszt sem. Amikor anyu már listán volt, nem volt egyedül. Több lakó is betegeskedett az otthonban. Amikor a főpolgármester megjött 200 teszttel, az anyukámnak nem jutott. Sokan mondják, hogy sehol a világon nem volt elég teszt. Értem, de a járvány elején, amikor mindenki mondta hogy felkészültek, akkor nem volt a kétmilliós fővárosnak, a 10 milliós országnak 5-700 tesztje az első hirtelen jött bajra?

Emlékszik-e még valaki, hogy a lakók 74 tesztje nem sikerült. Erről pedig nem egy vagy két nap múlva tájékoztatták az otthont, hanem 9 nappal később, április 17-én.

Bár az otthonban már március végétől voltak betegek, a főpolgármester és a kormány vitájában csak arra nem figyeltek, hogy a vírus terjed, amikor másfél héttel később a tisztifőorvos rémülten reagált a 100 fertőzöttre, akkor a nagy színházi felvonulással újabb bajokat okoztak.

Idős, sokszor beteg embereket nem lenne szabad így meghurcolni. Katonai, rendőri kísérettel mentek a mentők sorban. Hosszú volt megtölteni a mentőket az udvarban. Ha egyesével mentek volna a mentők, ahogy megteltek, akkor a kórházban gyorsan elhelyezték volna őket.

A konvojokban érkező mentőkből 25-30 embert kellett papírozni, szállítani úgy, hogy a kórházban is várniuk kellett a betegeknek. Arról ne is beszéljünk, hogy a Korányi kórházba irányított betegeket 15 kilométerrel távolabb a SOTE Korányi tömbjébe vitték előbb tévedésből.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
jessica-pamp-QMVvmFFi0Sc-unsplash_szm-1000x667.jpg

Ilyen átélni a járványt Afrika közepén: egy Kenyában élő magyar beszámolója

Vaszari Móni, a Mindeközben Kenyában blog írója 2015-ben költözött az ország dél-keleti részén fekvő Mombasába. Elmesélte, milyen most az élet az Indiai-óceán partján.
K.U.D./A címlapkép illusztráció: Jessica Pamp/Unsplash - szmo.hu
2020. május 18.


hirdetés

Móni turistaként járt először Kenyában, 2012-ben, beleszeretett az országba és végül itt talált rá a szerelem is. 2015-ben költözött az afrikai országba, férjével Mombasában élnek. Móni utazásszervezéssel foglalkozik, Kenya mellett Marokkóba is szervez privát túrákat, emellett pedig egy alapítványt vezet, melynek keretében - többek között - Kenyában valósítanak meg támogatási, fejlesztési programokat, elsősorban az oktatásra koncentrálnak.

"A kenyai kormány viszonylag gyorsan és jól reagált, szigorú lépéseket hoztak, de megakadályozták, hogy az új koronavírus kijusson a nagyobb településekről"

– mondta a Szeretlek Magyarországnak Móni. A vírus ugyanis a fővárosban, Nairobiban és Kenya második legnagyobb városában, Mombasában ütötte fel a fejét, és mind a két város határait - néhány másik érintett megyével együtt - lezárták.

A rendezvényeket betiltották, éjszaka kijárási tilalom van érvényben, az iskolák - ahogy Magyarországon - március 16-a óta zárva vannak, a bárok, kocsmák, mozik szintén. Kenyában a május 18-i, hivatalos adatok szerint 887 a beazonosított fertőzöttek száma. Az emberek többsége nem is a betegség miatt aggódik, hanem a betegség okozta gazdasági válság miatt.

"Gyakorlatilag megszűnt a turizmus, pedig a turizmus jelenti Kenya egyik fő bevételi forrását. Sokan elveszítették az állásukat, tartaléka pedig itt nincs az embereknek"

hirdetés

– mondta Móni, hozzátéve, aki a fővárosban vagy Mombasában rekedt, most haza sem tud menni vidékre, és bevétel híján pénzt sem tud utalni a vidéken élő családtagjainak. Kenyában ugyanis bevett gyakorlat, hogy a családból valaki a városba megy, ott dolgozik és a mobilfizetési rendszeren, az M-Pesán keresztül küldi haza a pénzt.

"A kenyai fizetési rendszer legnagyobb erőssége, hogy bankszámlaszám sem kell hozzá, elég egy régi mobil, még csak okostelefonra sincs szükség, a technológia a legegyszerűbb készüléken is fut"

– mondta Móni. Most viszont tömegek maradtak bevétel és munka nélkül. Ráadásul a kenyai kormány nem dolgozott ki egy átfogó programot a nehéz helyzetbe került tömegek megsegítésére, közösségi kezdeményezések vannak. Mombasában például az önkormányzat - egyéni és céges támogatók segítségével - létrehozott egy alapot, amelyből a rászorulóknak élelmiszerosztást szerveznek, vagy épp pénzt adnak.

"Kenyában nem terveznek az emberek, hiszen a tervek úgysem működnek. Egyik napról a másikra él a többség, ezért ért sokakat nagyon váratlanul a helyzet

– jegyezte meg Móni, aki már több mint 60 napja van önkéntes karanténban.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!