hirdetés
welder-673559_1920.jpg

Bérpótlék: kipukkant a mentőöv, amire mindenki várt

A részletszabályok közzététele után egyértelmű, hogy ez így csak nagyon kevés cégen és emberen fog segíteni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. április 10.


hirdetés

Az elmúlt egy hónapban sorra leálló vagy kényszerűen befékező cégeknek óriási szükségük lenne a segítségre a túléléshez. Ebben nagyjából mindenki egyetért. Jelenleg senki sem tudja megmondani, mennyi ideig tart majd a koronavírus okozta gazdasági sokk, de az egészen biztos, hogy az egész országnak sokkal nagyobb árat kell majd fizetnie, ha sok cég nem éli túl, és tényleg elölről kell majd kezdeni mindent a nulláról.

Nyugat-Európában a kormányok többsége belátta, hogy most megéri pénzt önteni a gazdaságba, és bármi áron életben tartani a vállalkozásokat. Hatalmas mentőcsomagokat jelentettek be az Egyesült Államokban és Európában is.

Valami ilyesmire vártak a magyar vállalkozók is. Kézzel fogható, azonnal igénybe vehető, minimális adminisztrációt megkívánó segítségre.

Az éjszaka megjelent rendeletből azonban világossá vált, hogy erre egyelőre nem számíthatnak.

Amikor elkezdtek a hírek szállingózni arról, hogy sok országban az állam bérkiegészítéssel próbálja megmenteni a munkahelyeket, a legtöbben úgy képzelték, hogy a bajba jutott cégeknél a fizetések egy részét átvállalja az állam. Tehát amikor 80 százalékos bérkiegészítésről olvastunk, azt feltételeztük, hogy a fizetés 80 százalékát néhány hónapra az állam állja majd. Ez a gazdasági lélegeztetőgép hatalmas költségvetési teher, de remélhetőleg csak egy rövid, átmeneti ideig. Utána viszont gyorsan magára találhat majd a gazdaság. A cégek nem veszítik el a brandjüket, a kapcsolatrendszerüket, a felhalmozott tudást, a profi szakembereiket, és ez felbecsülhetetlen segítség a gyors újraindításhoz.

hirdetés

Aztán a kormány világossá tette, hogy szó sincs a teljes bérekről. Bérpótlék bevezetésén gondolkodnak. Vagyis a már kiesett bér egy részét pótolnák. Ez egy teljesen másfajta koncepció, ami a fizetéscsökkentéssel szembenéző munkavállalókon ugyan segíthet, de a bajba jutott cégeken aligha. Hiszen így az állam azt az időt fizeti, amikor a munkavállaló - például a lecsökkent kereslet vagy termelés miatt - nem dolgozik, nem pedig azt, amikor tényleges munkát végez.

A magyar lelemény azonban ezen is csavart, nem is egyet.

Először is közölték, hogy ezalatt az idő alatt a valódi munka nélkül maradt dolgozó valamit mégis csináljon a cég érdekében, és ezt a cég igazolja is az állam felé. Tehát az a pultos, aki már csak két órára van bejelentve, mert bezárt az étterem, vagy az a gyári munkás, aki most részben otthon ül, mert a gyár nem három műszakban termel, az mind menjen el mondjuk továbbképzésre, munkahelyi fejlesztésre stb. És mindezt természetesen szervezze és adminisztrálja a vállalkozás.

Aztán az is kiderült, hogy a bérpótlékot csak azok a cégek vehetik igénybe, ahol a munkaidő az eredeti 50-70 százalékára csökkent. Tehát kapásból kiestek a 2 órára bejelentett pultosok. És kiestek a 6 órára átállított gyári munkások is. Az ugyanis már a 8 órás munkaidő 75%-a. És ki tudja, milyen megfontolásból, a kormány 5,6 óránál húzta meg a határt.

Mert milyen életszerű, hogy egy dolgozót 5,6 órára jelentenek be.

Előírták továbbá, hogy arra az időszakra, amikor a munkavállaló nem dolgozik, a munkáltató ugyanúgy fizessen, mint az állam. Konkrétan az állam állná ennek a résznek a 70 százalékát, a munkáltató pedig a maradék 30-at. Vagyis például annak a hotelnek a tulajdonosa, ahol 4 órásba kerültek át az alkalmazottak, mert egyáltalán nincs forgalom, most ismét a zsebébe nyúlhat, és a nulla bevételéből a 4 órán túl ki kell, hogy fizesse a maradék 4 órára eső bér 30 százalékát (valamint a legtöbb ágazatban ennek a járulékait is), ahhoz, hogy a dolgozó az állami támogatáshoz hozzájusson.

Betettek egy kifizetési plafont is, a támogatásnál figyelembe vett fizetés nem haladhatja meg a nettó minimálbér dupláját (214.130 Ft-ot).

Ez azt jelenti, hogy 74.946 forintnál több állami támogatásra senki sem számíthat havonta, függetlenül attól, mennyit keresett.

Az már csak hab a tortán, hogy a munkáltatónak igazolnia kell, hogy "a munkavállalók megtartása a folyamatos gazdasági tevékenységével összefüggő nemzetgazdasági érdek", vagy hogy a hivatal döntése ellen sem fellebbezni, sem bírósághoz fordulni nem lehet.

Van még egy sor bonyolult, bürokratikus előírás és szabály, de talán ez a néhány szempont is elég ahhoz, hogy érzékeltessük, a bérpótlék ebben a formában nagyon keveseken segít majd.

A koronavírus miatt bajba került vállalkozások és a náluk dolgozók jobb, ha azzal kalkulálnak: bármi is jön, egyelőre csak magukra és egymásra számíthatnak.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
foo-kutyavacs-soki.jpg

Ti, akik a zenészeket most kapálni küldenétek, ugye nem hallgattok többé zenét?

Ha következetesek maradtok, akkor ettől fogva semmilyen formában nem lesztek az általatok „siránkozó” művészeknek titulált emberek munkáinak élvezői. Vélemény.
SzÉ, illusztráció: MTI/Sóki Tamás - szmo.hu
2020. július 31.


hirdetés

Idén már nem lesznek fesztiválok és 500 főnél nagyobb koncertek. Emiatt a zenészek és a rendezvényeket kiszolgáló személyzet tagjai közül sokan kilátástalannak érzik a helyzetüket.

„Egyre több kolléga fog elmenni futárnak vagy árufeltöltőnek – zenészek a kormány döntéséről” című cikkünkben megírtuk, hogy a zenekarok és előadók nagy része számára a teljes nyári szezon kiesik, és a zeneipar több szereplője is elmondta, mennyire hátrányosan érinti őket a döntés.

Olvasom a cikk alatt a kommenteket. Sokan vélik úgy, hogy amit a zenészek, énekesek csinálnak, az nem munka. „Hajrá! Nekik is lehet dolgozni, nem fog leesni az ujjukról a gyűrű!” „El lehet menni dolgozni!” „Nem siránkozni kell! Lehet mást is csinálni!” „Tessék igénybe venni a közmunkaprogramot!” „Nem is árt neki egy kis fizikai munka!”

Először is, amit a hozzászólásokból látok, az sajnos a rosszindulat és a kárörvendés.

hirdetés

Másodszor akármilyen kicsi fellépésről, előadói tevékenységről van szó, a közönség ebből csak annyit lát, hogy „énekelgettek fél órát”. Én „csak” egy kórusban énekeltem pár évig, azt elmondhatom, hogy mennyi meló, mennyi gyakorlás, mennyi koncentráció, mennyi mentális munka, mennyi energia van akár csak egy fél órás „dalolászásban”. SOK.

De lehet, hogy hiába mondom, mert sokan óriási tévedésben vannak az előadó-művészettel kapcsolatban. Abból az alapfeltevésből (számomra agyrémből) indulnak ki ugyanis, hogy az összes művész haszontalan, dolgozni nem akaró ember, és amit csinálnak, az szerintük (a kommentelők szerint) nem munka.

Ennek az egyik legékesebb példáját már korábban láttam, amikor először döbbentem rá arra, hogy vannak, akik a zenészek, énekesek Facebook-oldalán hozzászólásukban azon háborognak, hogy miért nem adnak ingyen koncertet, és hogy „milyen anyagiasak”, azért, mert pénzt kérnek a fellépésért. Hiszen ugyebár ez „nyilván nem munka”, hanem „szenvedély, szerelem, hobbi”, szórakoztassák hát az embereket ingyen.

Erre egy volt egyetemi tanárom azt mondta volna, hogy aki az ő „haszontalan” egyetemi munkáját kritizálja, az tartsa meg helyette az óráit, hajrá, ő meg tudja kapálni a veteményest, ha kell, de kéretlen kritikusa nem fog tudni felkészülni cserébe az ő óráira.

A fő mondanivalóm azonban nem ez.

Most nem térnék ki arra, hogy nem csak a favágás, az árufeltöltés, a disznóól takarítása, a kamionok vezetése, meg a traktor összeszerelése a munka.

És hogy mekkora gürizés megtanulni profin zenélni, hangszeren játszani, dalszöveget írni és énekelni.

Hanem arra térnék ki, hogy aki szerint "a zenészek ingyenélők, akiknek büdös a munka", azok legyenek már következetesek, és ha ez a véleményük az előadókról, akkor ne hallgassanak soha többé zenét.

Ne töltsenek le zenét soha, de soha többé, ne indítsák el a Spotify-t, ne vásároljanak zenét semmilyen formátumban.

Rádiót se hallgassanak, és ha valahol, például egy üzletben zene szól, dugják be a fülüket, és szaladjanak ki, nehogy hallgatniuk kelljen ezeket az ingyenélőket.

Soha többé ne menjenek koncertre, buliba, fesztiválra, akkor sem, ha már lehet.

És az a legjobb, ha ők maguk sem énekelnek, fütyörésznek, dúdolgatnak soha többé, hiszen akkor ugyanazt csinálják, mint egy ingyenélő, lusta zenész, aki inkább dolgozna ugye.

Aztán lehet folytatni a sort azzal, hogy a tévét is kiköttetik, lemondják a Netflixet, a HBO-t meg a többit, nehogy bárhonnan bármilyen zeneféleséggel találkozzanak, és az a legjobb, ha az internet-előfizetést is visszamondják.

De a legeslegjobb talán mégis az volna, ha senki nem irigykedne a másikra, nem vezetné le rajta a saját frusztrációit, és ha mindenki inkább tízig (vagy akár százig) számolna, mielőtt hozzászólásában meg akarna sérteni bárkit is.

És még az is jó volna, ha nehéz helyzetekben kárörvendés és egymás kioktatása helyett inkább összefognánk és kreatív módon együtt oldanánk meg egy-egy súlyos problémát. Akárkinek, akármelyik rétegnek is a problémája.

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
image2.jpeg

„Magasra emelte a kezét, és bemutatott Salvininek” – Amina, egy fekete bőrű lány a Capitano nagygyűlésén

„Az apám tunéziai, az anyám olasz, én már itt nőttem fel. A gyerekeknek nem számít a bőrszín, ha egész kicsi koruktól együtt vannak, nem lesznek rasszisták.” - mondja Amina.
Homonnay Gergely írása - szmo.hu
2020. augusztus 08.


hirdetés

Nem egy politikus úgy tud szavazókat szerezni, hogy ellenségeket határoz meg. De vajon az ellenségek valóban ellenségek? Valóban el akarják venni a migránsok a munkánkat, a kultúránkat? Valóban megerőszakolják az asszonyainkat? A rasszizmus, az idegengyűlölet nem újkeletű, és nemcsak Magyarországra jellemző, ahogy a populizmus sem – amikor egy politikus azt mondja, amit a választók hallani akarnak. Matteo Salvini nagygyűlésén vettem részt mint néző.

Cornettót, azaz croissant-t indulok venni a városközpontba, ami 5 percre van tőlem. Fél éve élek ebben az álmos, olasz kisvárosban, ami egy völgyben fekszik, védve mindentől. 1400 és 1700 méter magas hegyek vesznek körül bennünket, a hegyekből induló sebesvízű folyócskában pisztrángok úszkálnak – mindennap megnézem őket, ahogy bevásárolni megyek. A földrengésen kívül semmi nem fenyegeti itt az embert. A migránsok sem, pedig van belőlük.

Mindennap látok afrikai férfiakat, néha nőket, ritkán a szüleikkel gyerekeket is. Úgy hozzátartoznak a városképhez, mint a 13. századi műemlékek: az elöljáróság monumentális, középkori várra emlékeztető épülete, vagy a katedrális méretű templomok.

200 méteres körzetben ilyenből három is van: egy gótikus, egy rokokó, és egy barokk. Már nem tévedek el a sikátorokban, már tudom, hogy kell átvágni ezeken, hogy minél hamarabb beszerezzem a cornettómat, ami a reggeli rituálém része.

hirdetés

A katedrális előtt rendőrök beszélgetnek, 50 méterrel tovább az elöljáróságnál carabinierik. Az egyiktől kérdezem, mi történt.

- Jön Salvini – mondja.

Matteo Salvini Orbán Viktor egyik fontos, európai szövetségese, volt belügyminiszter, aki hamarosan bíróság elé áll, mert miniszterként nem engedett egy „migránsokkal” teli hajót kikötni. Egy ügyész aztán másképp döntött, és a hajó kikötött, tőle pedig a múlt héten az olasz felsőházban megvonták a mentelmi jogot - még a volt szövetségesei is ellene szavaztak –, mert az ügyész szerint törvényt sértett.

Itt még egy miniszter sem áll a törvény felett.

Csak nekem furcsa ez, aki Magyarországról jött...

A pékség után bemegyek egy bárba. 1,20 egy capuccino, majd visszafelé megállok a Corso della Repubblicán. Ide várják Salvinit, a Capitanót. Leülök egy lépcsőre, gyűlnek az emberek, és egy nő, amikor elhalad mellettem, megkérdezi, kire várunk.

- Salvinire – mondom neki nyugodtan. A nő fintorog egyet, megy tovább, de a következő érdeklődő még megkérdezte elég ingerülten, hogy mit várok erre a gazemberre.

Az akkor még főleg nyugdíjasokból álló közönség a tér hátsó részében a délután kinyitó étterem székeit rendezgeti. Innen nézik majd a vezérüket. Itt ugyanis nem láncolják le a székeket, úgysem lopja el ezeket senki.

Pedig van migráns elég.

Két órás késéssel aztán megérkezik Salvini. Rocksztárként vonul el az őt éljenző emberek előtt, miközben Gianna Nannini énekel a hangszórón, egy olasz nyárról. Nézek ki a fejemből, hogy ez meg mi, mert Gianna Nannini, a híres olasz énekesnő nyíltan leszbikus, baloldali, és én még élénken emlékszem arra, hogy amikor évekkel ezelőtt a Vanity Fair nevű újság interjút készített vele, Salvini nem bírta ki, hogy a Facebookon ne kommentálja, hogy reméli, egynemű párok soha nem fogadhatnak örökbe gyereket.

Ez talán hét éve volt. Az énekesnő azóta a párjával a párja gyerekét neveli.

Salvini már az épületben van, kinéz a barokk épület erkélyéről, és integet az őt éljenző valamivel több mint 200 embernek.

Pár perc múlva elkezdi a beszédét.

A prostitúció társadalmat romboló hatásával kezdi, én várom, mikor fordul rá a kedvenc témájára, a migránsokra, és eszembe jut egy régi emlék 2015-ből.

Egy hetilapnál dolgoztam, és a főszerkesztőm elküldött a Nyugati tranzitba. Akkor értek oda a menekültek.

A Mekiben vettünk hamburgert meg almáspitét a fotóssal, hogy ezzel majd lekenyerezzük őket, és talán hamarabb találunk interjúalanyt. A pályaudvar előtt dologtalan férfiak álldogáltak. Egy arcra sem emlékszem. Kapkodták ki a kezemből a hamburgert. 

Szürke massza.  

Aztán megindult felém egy sárga ruhás kislány. A hajában sárga szalag. Még szinte csak totyogni tudott, és nyújtotta a kis kezét a hamburgerért. 

Leguggoltam hozzá, és ő elvette a hamburgert. Együtt kicsomagoltuk, egymaga még nem tudta volna, és ő aprókat harapva elkezdte enni.

Én meg elbőgtem magam.

Az édesanyja hálálkodott. Angolul halkan megjegyezte, hogy napok óta nem ettek meleg kaját. Nem panaszkodott. Tényt közölt.

Mire ideértek, az országot teleszórta a Fidesz gyűlöletkeltő óriásplakátokkal.

A gyűlölet azóta sem csitult.

Illegális. Migráns. Illegális – ízlelgetem a szavakat.

Aki végiggyalogol pár ezer kilométert két kontinensen át, vagy a sivatagon, hogy beüljön egy lélekvesztőbe, annak jó oka lehet arra, hogy otthagyja a hazáját.

Egy magyar alig találkozik menekülttel. Olaszországban nagyon sokan vannak. Mégsem gyűlölik őket. Legalábbis annyian nem, mint otthon, de Salvini végre a migránsokról kezd el beszélni. Arról beszél, hogy aki papírokkal érkezik, dolgozni akar, azt be kell fogadnia Európának, és szét kell osztani az Unió államai között.

- Hoppá – gondolom magamban. Ezt vajon tudják otthon, hogy Salvini Magyarországra is küldene migránsokat?

Jó magasan az emberek felett áll egy emelvényen biztonsági emberek gyűrűjében. Egy lány tőle 20 méterre szemben vele a hallgatóság soraiban. Nem túl közel, de nem túl messze. Pont annyira, hogy Salvini lássa.

A bőre színe messziről elárulta, hogy ő nem itt született. Én is kiszúrtam. Sokkal barnább, és a haja is túl göndör.

Salvini is nyilván kiszúrta.

Ránézek a lányra, és amikor a Capitano az illegális szóhoz ért, a lány magasra emeli a kezét, és bemutat egyet Salvininek.

Egy sötét bőrű, gyönyörű, fiatal lány.

Amikor már sorban álltak a szavazói szelfizni Salvinivel, elkezdtünk beszélgetni. A Capitano már elővigyázatos. Pár éve a választási kampány idején az ország déli részén kampánykörúton egy nő odament hozzá szelfizni. A Capitano nem sejtette, hogy a csaj videózik, és mosolyogva beállt mellé. Amikor már nagyon mosolygott, a lány megkérdezte tőle, hogy már nem tartja-e a délieket szaroknak. Korábban ugyanis ilyen kijelentést tett, szította az amúgy sem nyomokban meglévő ellentétet a déliek és az északiak között. A videót ki akarta töröltetni, de a lány nem adta oda a telefonját, így felvételt az összes olasz tévécsatorna bemutatta – többször is.

Salvini ezért most elkéri mindenkitől a telefont, és ő exponál.

Mi a tér hátsó részében leülünk azokra a székekre, amiket pár órával korábban a nyugdíjasok már elrendeztek nekünk.

Aminának hívják, 21 éves. Tunéziában született, őt a szülei adoptálták, és kilenc hónapos volt, amikor velük Olaszországba érkezett. Itt járt iskolába, most a Maceratai Egyetemen politikatudományt hallgat. „Soha nem éreztem kirekesztve magam” – mesél, de elismeri, hogy neki más a helyzete, mint azoknak a menekülteknek, akik most a tengeren érkeznek az olasz partokhoz.

„Az apám tunéziai, az anyám olasz, én már itt nőttem fel. A gyerekeknek nem számít a bőrszín, ha egész kicsi koruktól együtt vannak, nem lesznek rasszisták. Az is sokat segített, hogy az identitásom olasz, nincs akcentusom, amikor beszélek” – mondja.

Meglepő tájékozottsággal beszélnek a város gondjairól. „Üzletek zárnak be, a turizmusban rejlő lehetőségeket nem használja ki a régió, hiába van a városban két világhírű háztartási gépeket gyártó cég központja, a koronavírus-járvány miatt sokan elveszítették a munkahelyüket. Az fiatalok nem tanulnak meg rendesen idegen nyelvet, és nincs elég munkahely” – sorolja, és elmondja, hogy egy baloldali párt ifjúsági szervezetének a tagja.

„A politika nem úri huncutság. Azért van, hogy jobbá tegye az emberek életét” – magyarázza, és elmondja, hogy Salvinivel a legnagyobb baj, hogy a problémák felsorolásán túl semmilyen használható javaslata nincs ezek megoldására.

Ellenségeket keres. Korábban a déliek voltak a legfőbb ellenségei, aztán ahogy országosan is politikai babérokra tört, a menekülteket, és a romákat vette célba, amivel fűti a szavazókban a gyűlöletet.

Megkérdezem tőle, mit tud Magyarországról. „Nincs demokrácia? – néz rám kérdőn.

„A barátja, Nico – aki oroszt, spanyolt és angolt tanul az egyetemen - átöleli. Neki fehér a bőre, a barátnőjének barna, és nem is értik, másoknak esetleg miért okozhat ez gondot. „Nem szabad a bőrszín alapján megítélni senkit” – mondják mind a ketten. Még beszélgetünk, majd egymás kezét fogva elmennek. Én kicsit irigykedve nézem őket: itt nem fordulhat elő, hogy a miniszterelnök a rádióban kétségbe vonja a bíróság döntésének helyességét. Akkor sem, ha romáknak kártérítést ítél meg a bíróság, mert az állam nem biztosította nekik ugyanazt az oktatást, mint azoknak, akiknek fehér a bőrük.

Itt a törvény mindenki felett áll, és ugyan sokan vevők a rasszista lózungokra, a közvélemény-kutatások szerint Salvini szavazóinak majd a felét elveszítette a legutóbbi választások óta: 36 százalékról esett vissza 20-ra.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
foo_soki.jpg

„Egyre több kolléga fog elmenni futárnak vagy árufeltöltőnek” – zenészek a kormány döntéséről

Az általunk megkérdezettek egyikét sem érte váratlanul, hogy marad az 500 fő feletti koncertek és fesztiválok tiltása, de a kettős mércét felháborítónak tartják. Arra is nagyon kíváncsiak, milyen kompenzációt kapnak most, hogy a teljes nyári szezonnak lőttek.
Láng Dávid; címkép: MTI/Sóki Tamás - szmo.hu
2020. július 30.


hirdetés

Mint azt megírtuk, a kormány hosszas halogatás után végül úgy döntött, augusztus 15. után sem engedélyezik az 500 fő feletti koncertek és fesztiválok megtartását.

Ezzel eldőlt, hogy a zenekarok nagy része számára a teljes nyári szezon kiesik – kisebb koncerteket ugyan tarthatnak, a bevételeik túlnyomó részét adó fesztiválfellépések azonban szinte mind elmaradnak idén.

A döntés kihirdetésével egy időben bejelentettek egy 5,3 milliárd forintos kompenzációs csomagot, amiből az első hírek szerint „garázskoncert-sorozatot” indítanának, ennek részletei azonban egyelőre homályosak.

Megkértünk néhány érintettet, mondják el első gondolataikat a kialakult helyzetről, illetve a lehetséges jövőképről.

hirdetés

Delov Jávor (Random Trip)

„Természetesen inkább a rossz hírre számítottam, hiszen az sem lenne konzekvens, hogy az augusztus 20-i ünnepségek elmaradnak, közben meg több ezer ember előtt játszunk mondjuk a Strand Fesztiválon, Alsóörsön, vagy a Szegedi Ifjúsági Napokon.

Összességében a mentőcsomag első lépésként, mint szándék, pozitív (az összeg kapcsán nincs annyi információm, hogy meg tudjam ítélni, fedezi-e a károkat), örülnünk kell és örülök valójában annak is, hogy legalább 500 főig bezárólag zenélhetünk, de akkor is szíven ütött a mai bejelentés.

Azt hittem, együtt csináljuk végig ezt a nehéz időszakot országosan, és ugyanannyira vesszük ki a részünket a kihívásokból. Azt nem érzem igazságosnak, hogy a szakmánk azért ne dolgozhasson rendesen, hogy mások strandot üzemeltethessenek teltházzal, stadionokban focizhassanak/drukkoljanak, esküvőkiállításra járhassanak és még sorolhatnám ... Nyilván van egy sorrend, az egészség az első, nincs kérdés. Ja, de mégis van: akkor csak a koncerteken/színházakban a legfontosabb az egészség?”

Lázár Domokos (Esti Kornél)

„Meglepetésként biztos senkit nem ért. Aki követte az elmúlt hetek, hónapok kormányzati kommunikációját, az tudja, valami nagyon radikális fordulatnak kellett volna történnie ahhoz, hogy enyhítsenek a szabályokon.

Amit továbbra is felháborítónak tartunk, az a korlátozás diszkriminatív jellege. Más – egészségügyi kockázat szempontjából a koncertekhez nagyon hasonló – tömegrendezvényeket, eseményeket simán engedélyeznek: például focimeccseken, strandokon több ezer ember zsúfolódhat össze továbbra is. Persze ezeken a helyeken, jól tudjuk, nem fogyasztanak alkoholt.

Ami a belengetett támogatást illeti, szerintem ez csak látszatcselekvés, nem fogja kompenzálni sem a fesztiválszervezők, sem a klubok veszteségeit, ahogy egy átlagos zenekar egzisztenciális problémáit sem oldja meg.

5,3 milliárd forint nem is olyan sok pénz egy egész iparágat tekintve, és sokkal jobb helyre is mehetne, mint "garázskoncertekre". Ebben a formában ez a pénzösszeg nem fogja megoldani a zeneipar súlyos válságát, ráadásul az egésznek az a Magyar Turisztikai Ügynökség lesz a lebonyolítója, amely nem tekinthető zenei szakmai szervezetnek.”

Leskovics Gábor "Lecsó" (Pál Utcai Fiúk, Kiscsillag)

„Garázskoncertek. Most pár napig ez a szó fog pörögni a Facebookon...

Ezzel persze nem lehet kompenzálni azt a bejelentést, amit a szemüveges pár szóval odavetett: Idén nem lesznek már fesztiválok!

Már jó pár éve a legtöbb zenekarnak, így nekünk is a nyári koncertek adták a bevételeink 80%-át. El lehet képzelni, hogy ez mit jelent. Folytatódik az utolsó pár hónap tendenciája: egyre több zenészkolléga hagy fel a pályával és mennek futárnak, árufeltöltőnek, stb.

És már hallom is a trollokat: Nem baj! Legalább nem lesz annyi éneklés! Sötéten látom annak az országnak a jövőjét, ahol abbamarad a dal.”

További nyilatkozókért lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
116250216_716924079152064_3846784904619125291_n.jpg

„A maszkokat, kézfertőtlenítőt leszámítva egyáltalán nem érződött, hogy járványhelyzet van” – horvát álomnyaralás a koronavírus idején

Ha valaki nyugodtan szeretné élvezni a tengerpartot, most megteheti. Szubjektív élménybeszámoló.
K.U.D. - szmo.hu
2020. július 29.


hirdetés

Sok ember nyaralási terveit húzta keresztül idén a koronavírus-járvány, felmérések szerint a legtöbben nem is terveznek külföldi utat, maradnak inkább Magyarországon. Ez sem véletlen, hiszen a szakemberek, többek között a Dél-Pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézetének főigazgatója, Vályi-Nagy István is azt hangsúlyozta, aki teheti, utazzon belföldön. Kemenesi Gábor virológus szintén arról beszélt júniusban, nem javasolja a külföldi nyaralást.

A férjem és én végül úgy döntöttünk, megfelelő óvintézkedések betartásával mégis útra kelünk. Az indulás előtti napokban foglaltunk le egy apartmant az Isztrián, Rovinj belvárosához közel, pár perces autóútra a tengertől. Nem bántuk meg a döntést.

Mi Magyarországon is betartottuk a járványügyi óvintézkedéseket, zárt térben még a családtagokkal, barátokkal való találkozáskor is maszkot viseltünk, kerültük a tömeget (ez nem volt nehéz), és akár boltban vásároltunk, akár sétáltunk a városban, tartottuk a távolságot a többi embertől. Ugyanakkor sokszor épp ezért kaptunk megjegyzéseket, például egy benzinkúton, amelynek bejáratánál egy tábla hívta fel a figyelmet, hogy a maszk használata a shop területén kötelező, majd maszkban belépve a pult túloldalán az eladó köszönés helyett csak így üdvözölt: nem fulladsz meg abban a maszkban?

Ehhez képest üde színfolt volt a határ túloldalán belépni a benzinkút shopjába, ahol rá is szóltak arra, aki nem viselt maszkot, a vendéglátóink is tartották magukat a social distancing alapelvéhez, és azokban az üzletekben, ahol mi vásároltunk, csak és kizárólag a kihelyezett kézfertőtlenítő használata után engedtek be, a maszk viselése pedig nem volt vitatéma.

hirdetés

Rovinj óvárosa varázslatos, beszippant a szabadság, önfeledtség érzése. A maszkokat, kézfertőtlenítőt leszámítva egyáltalán nem érződött, hogy járványhelyzet lenne, valahogy minden óvintézkedés természetesnek hatott, és egyáltalán nem volt hatással a város semmihez sem fogható atmoszférájára.

Noha a vendéglátónk szerint jóval kevesebben vannak idén, mint a korábbi években, azért esténként nehéz volt figyelni a távolságtartásra a városban sétálgatva, a macskaköves, kanyargós, szűk és sikátoros utcák 6 után megteltek élettel, az éttermek, bárok teltházzal üzemeltek.

A felszolgálók és a kinti grillpultnál dolgozó szakácsok is orrot-szájat takaró maszkban dolgoztak, egy-egy vendég távozásakor azonnal fertőtlenítették az asztalt, így az új érkezők abszolút biztonságban érezhették magukat. Ezt több helyen tapasztaltuk.

A hangulaton pedig mindezek semmit sem rontottak: a Rovinj utcáin önfeledten kóválygó, mosolygó turisták, a barátságos helyiek, a piac, a kikötő teljesen feltöltötte és felvillanyozta azt, aki akár csak egyetlen este merészkedett be a városba turistaként. Aki az Isztriára jön, mindenképp érdemes megnéznie ezt a varázslatos várost!

A népszerűbb, turistatérképeken feltüntetett, kiépített strandok kora reggel szinte üresek voltak, leginkább néhány helyit lehetett látni, aki munka előtt csobbant egyet. 10-11 körül aztán érkeztek a nyaralók, megteltek a parkolók, leginkább osztrák, szlovén, olasz és magyar autókkal. Aki viszont kerülte volna a tömeget, az is könnyen találhatott kedvére való partszakaszt.

A Google Maps a legjobb barátunk – ezt már rengeteg külföldi (és belföldi) utunk során megtapasztaltuk. Rengeteg olyan strandra bukkantunk, ami a vendéglátónktól kapott térképen nem is szerepelt. Persze, ezek a várostól távolabb feküdtek, jó 15-20 perces autóútra, nem volt mosdó vagy büfé a parton, cserébe vadregényes volt a táj és alig volt más fürdőző rajtunk kívül.

Némi "kényelmetlenségért" – mint például a napernyő vagy a hűtőtáska cipelése – cserébe háborítatlan fürdőzést kaptunk, nem kellett senkihez és semmihez sem alkalmazkodni, nyugalom volt, csend és a kristálytiszta tenger. Pont erre volt szükségünk.

A koronavírus – bármilyen furcsán is hangzik – számunkra álmaink nyaralását hozta el.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!