Egy Steinway zongora, amelyen egy tablet áll, képernyőjén a partitúrával – Leonard Bernstein idén lenne 100 éves
Egy kócos hajú férfi áll a karmesteri pulpituson és szenvedélyesen beszél a zenei humorról. Beinti a zenekart, és a közönség, valamint a tv-nézők millió harsány kacagásban törnek ki.
Szöveg és kép:Göbölyös N. László - szmo.hu
2018. október 12.



Ez a kép jelenik meg előttem, ha meghallom a 20. századi zene egyik legkülönlegesebb egyéniségének, Leonard Bernsteinnek a nevét. A Zene fiataloknak című sorozata egy életre nyomot hagyott bennem és megtanított arra is, hogy meghalljam a Zene mélyebb tartalmait, összefüggéseit. Érdekes módon a West Side Story – amire Édesapám esküszik a mai napig – később tudott csak igazán megérinteni, nem is annyira a film, hanem inkább azok az előadók, akik egyes híres dalait feldolgozták és előadták.

Bernstein az idén lenne 100 éves, többször járt Magyarországon – talán nem véletlen, hiszen egyik mestere Reiner Frigyes volt – így hát érthető, hogy az elmúlt hónapokban több előadáson is felidézték alakját, zenéjét. Szeptemberben a Zsidó Kulturális Fesztivál keretében a Goldmark-teremben Bauer Andrea és zenésztársai a Kaddis című művének lélegzetelálló interpretációjával tisztelegtek a Mester előtt. Most az Óbudai Társaskörben kaptunk izgalmas keresztmetszetet a bernsteini életműből.

Múlt és jelen találkozását talán semmi sem szimbolizálta jobban, mint a Társaskör meseszép Steinway zongorája, amelyen egy tablet áll, képernyőjén a partitúrával.

Fáy Miklós vállalta, hogy felvázolja Bernstein különleges pályáját, a maga jól ismert szubjektív stílusában, nem titkolva a nagyszerű muzsikus életének árnyoldalait is. Néha kicsit túl sok volt a beszéd, lehetett volna inkább egy-két filmbejátszás Bernstein egyedülálló vezénylésével Fáy említette például, hogy utolsó fellépésén már súlyos betegen csak a tekintetével dirigálta a zenekart – ezt azonban már megcsinálta, poénból, fiatal korában és később is szívesen játszotta el… Az énekesek, zenészek azonban remekeltek, kihasználva a Társaskör immár legendás akusztikáját.

Különösen kiemelkedett Falusi Mariann, többek között There’s A Place For Us hihetetlen erejű előadásával, együtt lélegezve Sárik Péter triójával, akik instrumentális rögtönzésben is felidézték a West Side Storyt.

De legalább ilyen élmény volt Balogh Eszter és Najbauer Lóránt duettje a Trouble In Tahiti című korai operából. Két tiszta, erőteljes hang, akik tökéletesen tudták hozni a klasszikus éneklés és Bernstein jazzes hangulatainak elegyét. A Liszt Ferenc Kamarazenekar foglalta a keretbe az estet, és előadták a könnyed hangvételű Divertimentót.

Az est folyamán többször elhangzott, hogy Leonard Bernstein egész életében kereste a helyét: egyszerre volt világhírű karmester, sikeres, bár kevésbé termékeny zeneszerző, médiasztár, és nem mellesleg sajátos zenepedagógus. Mi marad meg belőle az utókornak? Az lesz a jó, ha az ő egész, megbonthatatlan egyéniségére emlékezünk.


KÖVESS MINKET:





Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x