hirdetés
43771651_582458692209328_317361073441210368_n.jpg

Egy Steinway zongora, amelyen egy tablet áll, képernyőjén a partitúrával – Leonard Bernstein idén lenne 100 éves

Egy kócos hajú férfi áll a karmesteri pulpituson és szenvedélyesen beszél a zenei humorról. Beinti a zenekart, és a közönség, valamint a tv-nézők millió harsány kacagásban törnek ki.
Szöveg és kép:Göbölyös N. László - szmo.hu
2018. október 12.


hirdetés

Ez a kép jelenik meg előttem, ha meghallom a 20. századi zene egyik legkülönlegesebb egyéniségének, Leonard Bernsteinnek a nevét. A Zene fiataloknak című sorozata egy életre nyomot hagyott bennem és megtanított arra is, hogy meghalljam a Zene mélyebb tartalmait, összefüggéseit. Érdekes módon a West Side Story – amire Édesapám esküszik a mai napig – később tudott csak igazán megérinteni, nem is annyira a film, hanem inkább azok az előadók, akik egyes híres dalait feldolgozták és előadták.

Bernstein az idén lenne 100 éves, többször járt Magyarországon – talán nem véletlen, hiszen egyik mestere Reiner Frigyes volt – így hát érthető, hogy az elmúlt hónapokban több előadáson is felidézték alakját, zenéjét. Szeptemberben a Zsidó Kulturális Fesztivál keretében a Goldmark-teremben Bauer Andrea és zenésztársai a Kaddis című művének lélegzetelálló interpretációjával tisztelegtek a Mester előtt. Most az Óbudai Társaskörben kaptunk izgalmas keresztmetszetet a bernsteini életműből.

Múlt és jelen találkozását talán semmi sem szimbolizálta jobban, mint a Társaskör meseszép Steinway zongorája, amelyen egy tablet áll, képernyőjén a partitúrával.

Fáy Miklós vállalta, hogy felvázolja Bernstein különleges pályáját, a maga jól ismert szubjektív stílusában, nem titkolva a nagyszerű muzsikus életének árnyoldalait is. Néha kicsit túl sok volt a beszéd, lehetett volna inkább egy-két filmbejátszás Bernstein egyedülálló vezénylésével Fáy említette például, hogy utolsó fellépésén már súlyos betegen csak a tekintetével dirigálta a zenekart – ezt azonban már megcsinálta, poénból, fiatal korában és később is szívesen játszotta el… Az énekesek, zenészek azonban remekeltek, kihasználva a Társaskör immár legendás akusztikáját.

Különösen kiemelkedett Falusi Mariann, többek között There’s A Place For Us hihetetlen erejű előadásával, együtt lélegezve Sárik Péter triójával, akik instrumentális rögtönzésben is felidézték a West Side Storyt.

hirdetés

De legalább ilyen élmény volt Balogh Eszter és Najbauer Lóránt duettje a Trouble In Tahiti című korai operából. Két tiszta, erőteljes hang, akik tökéletesen tudták hozni a klasszikus éneklés és Bernstein jazzes hangulatainak elegyét. A Liszt Ferenc Kamarazenekar foglalta a keretbe az estet, és előadták a könnyed hangvételű Divertimentót.

Az est folyamán többször elhangzott, hogy Leonard Bernstein egész életében kereste a helyét: egyszerre volt világhírű karmester, sikeres, bár kevésbé termékeny zeneszerző, médiasztár, és nem mellesleg sajátos zenepedagógus. Mi marad meg belőle az utókornak? Az lesz a jó, ha az ő egész, megbonthatatlan egyéniségére emlékezünk.



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
karantendalok.jpg

A legjobb dalok, amiket a koronavírus-járvány és a karantén ihletett

Többek között Majka, Deniz, Kovács András Péter, a Hősök, Apa Zenél és FankaDeli is készített ilyen számot, vagy épp átírta egy korábbi szerzeményét.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. március 27.


hirdetés

Bár közönség előtt koncertezni valószínűleg még jó ideig nem lehet, a zenészek így is igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni a járvány okozta veszélyhelyzetből.

A YouTube-ra az utóbbi 1-2 hétben egyre nagyobb számban kerülnek fel az olyan klipek, amelyek már kimondottan a koronavírus miatt születtek, és a kialakult helyzetre reagálnak.

Íme egy válogatás a teljesség igénye nélkül:

Giacomo Puccini-Éger László: VÍRUSIRTÁS! - #Karanténária

EnterTrain - Távolról Szeresd

hirdetés

Majka - Party a karanténban (otthonmaradtunk verzió)

DENIZ - Itthon maradok

Maradok. Itthon. (zenés karanténsláger Kovács András Péter előadásában)

Lévai x Burai - KORONA VÍRUS (OFFICIAL KARANTÉN VIDEO)

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
1-14.jpg

Amikor már hozzászoktál, hogy a családod életét kockáztatod - megérkezett az Ozark 3. évadja

Jason Bateman sorozata most nagyon betalál a mi életünkbe is.
Szajki-Vörös Adél, fotó: YouTube - szmo.hu
2020. március 29.


hirdetés

Van egy pont, amiben nagyon tudunk azonosulni a remek Ozark sorozat főhőseivel, méghozzá a folyamatos kockázatvállalással. Nagyban mindig ezt tesszük az életünkkel, ha valami nagyobbat lépünk, kicsiben pedig most, ebben a pillanatban tesszük ezt minden olyan döntésünkkel, ami valamilyen módon érinti a koronavírus témáját. Nagyon röhögtem egy mémen, amit egyik nap egy ismerősöm osztott meg a Facebookon és gyorsan rájöttem, hogy milyen igaza van: mindig azt nézi mostanában a filmeken, miért áll mindenki olyan közel egymáshoz.

És tényleg: valahogy furcsa volt azt nézni, hogy ebben a világban, amit még az Ozark ábrázol - pedig frissen készült el a harmadik évad - mindenki szabadon jár-kel, ami persze nem igaz, mert egyből egy olyan big bang jelenettel indul az évad, hogy kiráz tőle minket a hideg -, de legalábbis bárki lazán végiggurul a bevásárlókocsijával egy szupermarketben.

Mi már egy másik világból nézzük ezeket a tartalmakat, és reméljük, hogy visszatérhetünk ugyanoda, ugyanabba a felhőtlenségbe, amiről akkor nem is tudtuk, mennyire felhőtlen.

Félelem nélkül belépni egy üzletbe? Ma már sokunknak régmúltnak tűnik egy hasonló, egykor a normalitáshoz tartozó érzés.

Belekezdtem a harmadik évadba, és végig az járt a fejemben, vajon mennyi különbség van aközött, hogy valaki pénzt ad most azért a drogmaffiának, hogy életben maradjon, vagy ha valahol a vidéki Magyarországon csicska. Persze sok, a körülmények mások, de a kiszolgáltatottság, a folyamatos veszélyérzet ugyanaz. Azért is tudtunk egyből azonosulni Marty Bryde (Jason Bateman) és Wendy Bryde (Laura Linney) és családjuk történetével 2017-ben - már aki azóta nézi, ha nem, érdemes elkezdeni, mert berántós -, mert a kisember rossz erőknek való kitettségével a legtöbben együtt tudunk érezni. Persze azért a sztori ennél sokkal bonyolultabb, és a karakterek sem ilyen fekete-fehérek.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
main.jpg

A Berg/Walhberg páros ezúttal eléggé mellélőtt - megnéztük a Spenser az igazság nyomában-t

Néha menő zene szól, közben könnyed verekedések, máskor meg Spenser bosszulja meg a besározott kollégájának halálát. De valahogy az egész nem áll össze egy szerves egésszé, még csak azt sem tudjuk, hova kategorizáljuk a filmet. Kritika.
B.M. képek: YouTube - szmo.hu
2020. március 27.


hirdetés

Ezekben a nehéz időkben a mozirajongó, ha új filmre vágyik, mit tehet mást, mint megnéz valami régi klasszikust, pótol valami régebbi filmet, amit kihagyott az évek folyamán vagy a nagy streaming-szolgáltatók felé fordul. Március 6-án megérkezett a Netflix filmtárába Peter Berg új filmje Mark Wahlberg főszereplésével, a Spenser az igazság nyomában.

Nem ez a Netflix-akció lesz az első közös Berg/Wahlberg projekt. Ez immáron az ötödik közös filmjük, A túlélő, a Mélytengeri pokol, A hazafiak napja és a 22 mérföld után. Ez utóbbi sokaknak nem tetszett, én kedveltem, mert egy kemény akciófilm, és hasonlót vártam a Spenser az igazság nyomában-tól is.

Nagy sajnálatomra nem a szokásos Berg-filmet kaptuk, vagyis pontosabban: a teljesen szokásos Berg-filmet nézzük. Semmi extra, iparos munka, semmi jellegzetes, az elején próbál valami hangulatot vinni a moziba a rendező, de

aztán valahogy elfárad a film.

Unalmas, kitalálható és a vége előtt erősen leül. Mintha a készítők is unták volna a dolgot. Alapból nem hosszú a film, de egy 20 percnyi kényelmesen kimaradhatott volna belőle.

hirdetés

Egy nyomozós akció-vígjáték-buddy-cop movie a Spenser. Legalábbis az próbál lenni, de valahogy nem működik.

Pedig minden alapanyag ott van. Stabil akciórendező, klasszikus főhős, híresebb side-kick-ek, csavaros(nak ható) történet és a nyomozás.

De nem sikerül egyiket sem kihasználni. Mark Wahlberg még néha próbálkozik, de hasonlóan Peter Berghez, valahogy mintha unná az ugyanolyan szerepeket. Pedig Wahlberg tud színészkedni, ráadásul tősgyökeres bostoni, ezért nem értem, hogy az akcentusa miért hat bénán a filmben.

Mellékszereplők terén a Netflix nem spórolt, bár néhány nagyobb névnek talán benne van a szerződésében, hogy akkor kap stand-up-különkiadást a streamingóriás felületén, ha szerepel egyéb produkciókban is. Ilyen Iliza Shlesinger, akit az egyik legtehetségesebb stand-uposok között tartok számon, vagy Marc Maron, kiváló humorista is. De itt

van még Alan Arkin, a klasszikus mentor szerepében – kisujjból hozza a szerepet,

vagy Winston Duke, aki a side-kick karakterét játssza – szerethetően. Duke remek színész, ezt bizonyította már a Fekete Párduc egyik közönségkedvenc szereplőjeként (ő játszotta M’Baku-t), vagy a Mi című horror egyik főbb szerepében is, de sajnos itt teljesen háttérbe szorul.

Nem tudok elmenni Post Malone szerepeltetése mellett: a tetovált arcú rappernek viszonylag nagy szerepe van, elég sok szöveggel,

de nem lehet komolyan venni.

Hiába állítják be kemény bűnözőnek, csak egy filctollal összefirkált arcú csirkefogónak tűnik, és teljesen hiteltelen a szerepben.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
beremenyi.png

„Azóta is részeg vagyok a szabadságtól!” – interjú Bereményi Gézával

Az íróval új regénye kapcsán beszélgettünk írásról, nevekről, felnőttekről és a megszabadulás mámorító érzéséről.
Gubán Mária - szmo.hu
2020. március 29.


hirdetés

Bár vesztegzár alatt a szabadság csak távoli emlékeinkből rémlik, temérdek időnk szabadult fel, amit olvasással is tölthetünk. Bereményi Géza egy élő legenda, aki lassan hat évtizede folyamatosan szabad. A szabadság persze sosem csakúgy megtörténik az emberrel. Olykor harcolni kell érte felnőttekkel, mostohaapákkal, rendszerekkel és önmagunkkal is. Vagy csak hagyni, hogy a dolgok történjenek körülöttünk. Az író új regénye, a Magyar Copperfield február 20-án jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Memoár egy kisgyermek felszabadulásáról.

- A memoárt, mint műfajt főleg az idősebb korhoz kötik. Viszont te többnyire mindig a saját főszereplőd voltál, például a Megáll az időben is. Soha nem vonzott a fikció, mint műfaj?

- Dehogyisnem. De azoknál is mindig észrevettem, hogy önéletrajzi elemeket szövök bele. De az is lehet, hogy mindenki így van a kreatív írással.

- Miről szól a Magyar Copperfield?

- A könyv az első emlékképemtől egészen az érettségiig tart, 18 évet ölel fel, és a szabadulásról szól. Meg akartam szabadulni. Nekem az volt abban az időben a rögeszmém. És valószínűleg azóta is. Aztán végre a magam embere lehettem. És azóta is folyamatosan részeg vagyok a szabadságtól. Ahogy beszélünk róla, most is egy kicsit megmámorosodtam. Ezért választottam a címet is. Copperfield egy hasonló sorsú fiú volt, Dickens regényének a hőse, aki korán elveszítette az apját és gonosz mostohaapja rabságába került, majd saját magát szabadította fel úgy, hogy elment egy távoli rokonhoz.

hirdetés

- Nehéz megírni a valóságot?

- El kell érni oda, hogy csak úgy kiszakadjon az emberből, és folyjon. Ragaszkodtam hozzá, hogy csak valóban megtörtént eseményeket írjak le, és ne is szépítsek, ne másítsak meg semmit. Nehéz elkezdeni, bele kell jönni.

Először a közepét írtam - az valamikor tizenhét éves koromban játszódik, és utána kezdtem bele az elejébe. Elhatároztam, hogy meg kell találnom az első emlékképemet. Eszembe jutott a bilire szoktatás kínos ideje, de hirtelen rájöttem, hogy még kicsit visszább tudok ásni a múltban. És aztán megtaláltam. És ezzel kezdődik a könyv. Fekszem hanyatt egy asztalon. Valaki fölém hajol, hosszú haja van, ami csiklandozza a hasamat. Ő volt az első ember, akit észrevettem, és meg tudtam magamtól különböztetni. Így már ketten lettünk a világban, és így találtam meg önmagamat.

- De ezek a paradicsomi állapotok nem tartottak sokáig.

- Jött életem első hat éve, amikor a nagyszüleim vigyáztak rám, és édesanyám csak egy látogató volt - szinte ismeretlen és rosszkedvű teremtés, nagyon fiatal. Az első hat évemet egy piacon töltöttem - a teleki téri piacon, ott voltak standosok a nagyszüleim. Aztán értem jött az anyám egy idegen férfival, és bekerültem a társadalomba. Kimosdattak, szép ruhába öltöztettek, és aztán egyre inkább éleződött a harchelyzet köztem és a mostohaapám között. Tizenöt éves koromban szabadultam meg tőlük. Egy vidéki kollégiumba szöktem, Pápára - és azóta boldog vagyok. Másoknak a kollégiumi idők azok, amikre nem szívesen emlékeznek vissza, nekem a szabadság évei voltak. Nagyon boldog voltam ott, onnantól kezdve szárnyakat kaptam.

- A Magyar Copperfield azonban nem pusztán életrajzi regény, bemutatja az 50-60-as évek Magyarországát is.

- Úgy gondoltam, a saját történetem nem elég egy könyvre - be kell mutatnom azt a korszakot, amiben éltem, ahogy egy gyerek látja maga körül, és ahogy egyre jobban megismeri azt.

Magyarországnak egy nagyon speciális korszakában születtem, a második világháború utáni évben. A felnőttek körül lebzseltem. Főleg velük társalogtam, őket faggattam, tőlük tudtam meg mindent. Viszont egy politikailag olyan szorító világban éltünk akkor, hogy nagyon látszott rajtuk a korszak lelke. Rajtuk keresztül fedeztem fel az országot, ahol éltem akkor. Rajtuk látszott igazán a korszakok színének változása. A rendszerek egymásutánisága, a folyamatos átalakulás.

- Ki volt a legmeghatározóbb felnőtt?

A nagyapám borotválkozás közben, öt-hat ülésben mesélt nekem a háborúról vasárnaponként. Igazából önmagának foglalta össze a történteket, de én is jelen voltam. Ravasz kereskedő volt, aki mindenki előtt leplezte a valóságot. De nekem elmondhatott mindent. Nem gondolta, hogy megjegyzem majd. Később a tanáraimat figyeltem. Például a Cukor utcai Apáczaiban. Láttam, hogyan temették magukba 56-ot.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!