hirdetés
benedek-miklos-iden-mar-nem-all-szinpadra.jpg

Benedek Miklós idén már nem áll színpadra a Blikk szerint

Biztosat a lap színházi forrásai sem tudtak mondani.
Fotó: Illusztráció/Játékszín/A virágot Algernonnak című darab egyik jelenete - szmo.hu
2020. július 02.


hirdetés

Az egész országot megrázta Benedek Tibor halála. A 47 éves, háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó, 2013 és 2016 között a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya június 18-án hunyt el.

Halála után több ezren búcsúztak tőle a Margitszigeten, miután a Magyar Vízilabda Szövetség és az UVSE este kilenc órára hirdette meg a megemlékezést a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodánál.

A Bors korábban azt írta, hogy a családtagok szűk körű temetést szeretnének, a nyilvánosság kizárásával. Ugyanakkor tisztában vannak vele, hogy nagyon sokan szeretnének elbúcsúzni Benedek Tibortól, ezért egy nyilvános megemlékezést is biztosítanának azoknak, akik szeretnék leróni tiszteletüket a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdás előtt.

A Blikk információi szerint a legendás vízilabdázó édesapja, Benedek Miklós "idén már nem lép színpadra, képtelen vállalni a szerepeit".

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
gyertya-gyasz-pixabay.jpg

Meghalt a NOX együttes állandó táncosa, Baraté Péter

A hírt a zenekar énekesnője, Péter Szabó Szilvia jelentette be.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. augusztus 06.


hirdetés

Gyászol a NOX együttes: meghalt egyik állandó táncosuk.

„Fájó szívvel és megrendülve tudatom Veletek, hogy Drága barátunk és egyben régi kollégám, hosszú évekig állandó táncosom, Baraté Péter (Csüli) tegnap elment!”

- írja Facebook-oldalán Péter Szabó Szilvia, a zenekar énekesnője.

„Csülikém, táncolj tovább az égi színpadon! Köszönöm Neked azt sok évnyi közös munkát, megannyi élményt és a barátságod!”

- búcsúzik társától a művész.

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
jako.jpg

Szörnyeket és horrorfigurákat tervez az első magyar, aki hivatalosan Batmant rajzolt a DC-nek

A korábban gyermekszínészként ismert Jakó Máté 15 éve él külföldön, londoni grafikai stúdiója egyre komolyabb megbízásokat kap. Az elsőre riasztó figurákkal benépesített világa elismert a rajongók körében, és ma már a legnagyobbakkal dolgozhat.
Jásper Ferenc interjúja - szmo.hu
2020. augusztus 05.


hirdetés

Jakó Máté útja látszólag kanyargós volt, amíg eljutott oda, hogy saját stúdiója legyen Londonban, és csak azzal foglalkozhasson, amivel szeretett volna már kisgyerekkora óta. Már gyerekszínészként is rajongott a szörnyek és a fantasyfigurák iránt, és folyamatosan rajzolt. Meg filmezett, verset írt és horrormaszkokat gyűjtött. Az út valójában nyílegyenes volt, és mindig visszatért rá. Ma pedig már a DC is elfogadta az egyik Batman-rajzát, amin ő lepődött meg a legjobban.

– Gyermekkorod óra gyűjtesz horror-relikviákat. Honnan a vonzódás?

– A "horror-relikviák" talán nem a legpontosabb kifejezés. Kisgyermek korom óta gyűjtöttem akciófigurákat. A filmek, könyvek és a képregények bűvöletében éltem, és a sötétebb történetekhez mindig jobban vonzódtam. Egyszer, nagyon fiatalon, véletlenül egy másik film előtt, amelyet az unokatestvéremék házában néztünk, láttam egy horrorfilm-előzetest. Azon az éjszakán tapasztaltam életem első rémálmát. Soha nem fogom elfelejteni, mennyire féltem, és mégis mennyire elvarázsolt a sötétségnek és furcsa teremtményeknek ez a dimenziója. Tudtam, ennél több kell. Röviddel ezután kezdtem a saját történeteimet elmesélni.

Szörnyfigurákat és "horror-relikviákat" később kezdtem csak gyűjteni, mivel ezek Magyarországon nem voltak elérhetők akkoriban. Természetesen voltak dinoszauruszaim, és mar a kilencvenes évek legelején néhány cég őrületesen szép figurákat kezdett el gyártani, de ezek inkább képregény-karakterek voltak, néhány szörnnyel, vagy groteszk karakterrel. Faltam az ehhez kapcsolódó médiát, irodalmat, filmeket. Ennek a szenvedélynek a története kitenne egy másik cikket. Röviden: tudtam, hogy ki vagyok, mit szeretnék csinálni, mivel szeretnék foglalkozni az életem hátralevő részében.

– Elég sok minden predesztinált arra, hogy színész legyél. Kölyökidő, drámaosztály, színházi munkák. Miért nem lettél az?

hirdetés

– Ez egy olyan kérdés, amelyet rendszeresen megkapok. Imádtam a színházat, a filmeket, és gyermekkoromban azért is vonzott a pálya, mert nem voltam vele tisztában, hogy a színészek nem rendezők. Vagy csak ritkán. Számomra a történetmesélés volt a lényeg. A színészethez a különböző, gyakran fantasztikus karakterek létrehozása vonzott. Illusztrátorként ugyanezt teszem: belehelyezem magam a karaktereim, szereplőim bőrébe, mikor elmondok egy történetet a képeimmel. Arra, hogy miért nem színész lettem végül, talán úgy tudnék legegyszerűbben válaszolni, hogy túlságosan naiv és idealista voltam fiatalabbként. És annak, aki gyermekkora óta művészetekről, a történetmesélésről álmodott, nehéz volt ezt és a valóság hideg felszínességet összebarátkoztatni. Ez persze az én hibám, senki másé. Azt hiszem, hogy ma már könnyebben tudnám venni azokat a dolgokat, amelyekkel abban az időben nehezebb volt számomra megbirkózni. Soha nem voltam jó politikus.

Viszont talán ami ennél még fontosabb, hogy teljesebb kreatív kontrollra vágytam. Megvalósítani egy víziót. Amelyet illusztrátorként könnyebben elérhetőnek látok.

Természetesen (hiszen ma is dolgozom filmeken, videójátékokon vagy szobrokon) a kliens elvárásai számomra a legfontosabbak, és a professzionális munka esetében mindig van egy művészeti vezető, de eddigi karrierem során kimondhatatlanul szerencsés voltam - le is kopogom - mert a klienseim magamért bíznak meg, nem azért, hogy valami olyasmit kérjenek tőlem, amivel én nem foglalkozom. Az igazság az, hogy nem is nagyon vállalok el olyan munkát, ami nem áll közel hozzám. Ostobaság lenne. A saját és a kliensem idejét vesztegetném vele. Arról nem is beszélve, hogy ha olyan felkérést kapok, amellyel nem érzek rokonságot, abban a pillanatban tudom, hogy az illető nem is ismeri a munkáimat (talán egyet látott), és azért keresett fel, mert mondjuk kell neki egy grafikus.

De azt hiszem, nem fordítottam hátat végleg a színészetnek vagy a rendezésnek. Talán egyszer eljön az idő. Számos olyan projekt van, amit szívesen megvalósítanék, legfőképp az a forgatókönyv, amit azelőtt írtam, mielőtt eljöttem otthonról. De ez már egy másik történet.

– Mikor kezdtél el rajzolni komolyabban?

Komolyabban? Soha. :) Nem tudom. Ez bonyolult. Egy fejlődés része volt ez, mint minden az életben. Mindig is vonzott a vizuális kifejezés - lásd filmek, képregények - és mindig rajzoltam valamit. De talán 11 éves lehettem, amikor láttam egy néhányoldalas összefoglalót az akkori Cinema Magazinban Stan Winstonról (aki olyan filmek speciális effektjeiért volt felelős, mint a Terminátor, Predator, Jurassic Park, Aliens, Ollókezű Edward, stb), ami megváltoztatta az életemet. Ugyan nem ekkor kezdődött a megszállottságom a speciális effektusok és szörnyek iránt, de ez a cikk óriási hatással volt rám. A kétoldalas fotó ebben a magazinban, ahogy Mr. Winston a kiállítótermében összefont karokkal a teremtményei között áll, ma bekeretezve lóg a stúdióm falán! Abban a pillanatban elkezdtem karaktereket és szörnyeket megszállottan kifundálni és tervezni. Egyik füzet telt meg a másik után.

Érdekes sztori: mikor megmutattam a teremtményeimet az általános iskolai rajztanáromnak, az így nyilatkozott "Én nem pazarolnám a tehetségemet ilyen ostobaságokra." Belegondolni is borzasztó, hogy mi lett volna, ha akkor abbahagyom. Sírva mentem haza.

De ez természetesen nem állított meg. Kamaszkoromban pedig rájöttem arra, hogy a rajzolás egy fantasztikus kifejezőeszköz. Úgyhogy elkezdtem a saját történeteimet, ötleteimet illusztrálni.

Végig, a kölyökidős pályafutásom alatt is (ahol amúgy 14 évesen meg is rendeztem első horrorfilmemet, amit be is mutattak a Magyar Televízióban) rajzoltam. A rendező, Takács Vera számos interjút készített velem ezekről a művekről, és a kollégáim is

mindig feltették a kérdést: "Honnan a vonzódás, miért szörnyek?". Furcsa, mert ma egy olyan világban, ahol van egy Guillermo del Torónk is, ez már majdnem mindennapos.

Aztán, mikor elhagytam Magyarországot 15 évvel ezelőtt, a rajzolás egy kicsit abbamaradt. Külföldön nyilván a megélhetésemet kellett biztosítani, és mindenféle munkát bevállaltam. De a húszas éveim közepén folytattam, és úgy döntöttem, hogy ezt az utat követem.

– Hogy jutottál ki Angliába? Mi volt a cél először?

– Először Írországba költöztem. Előtte a Madách Színházban dolgoztam három gyönyörű évet, és bizony sok minden történt, de többre vágytam. Azt a forgatókönyvet, amit az imént említettem, szerettem volna megvalósítani. Mindent függetlenül, a saját zsebemből. Keményen dolgoztam, és két éven belül vásároltam egy professzionális videóstúdiót, és tulajdonképp készen álltam. De egy kicsit elcsúsztam, elvesztettem a fókuszt, és egy sötét korszak következett. Megnyugodtam. Az pedig egy művész halála. Kicsit túl sok alkohol, ez, az...

Nagyon hosszú ideig semmiféle (vagy nagyon kicsi) eredményt nem sikerült felmutatnom. Később, miután Londonba költöztem, és három és fél évig itt éltem, volt egy kisebb idegösszeroppanásom. Amim volt, egy raktárházba költöztettem, és hét hónapig utazgattam, jártam Európát. Voltak nálam füzetek, amikbe folyamatosan rajzolgattam.

Miután visszatértem Londonba, döntöttem el, hogy mostantól csak magamnak fogok bármit is készíteni. Semmi trendet nem követve, nem azért, mert valamit meg akarok valósítani, hanem csak az expresszió tiszta élvezetéért. S akkor történt a változás.

2014-ben pedig elkezdtem a partnerem segítségével Comic Conokon (képregényfesztivál) megjelenni, és a munkáimat kiállítani. A válaszreakció elképesztő volt. Félreértés ne essek, eredeti munkát nagyon nehéz eladni, de azok, akik ezt értékelik, akik ebben a közegben mozognak, ők fantasztikusan szenvedélyes gyűjtők. Aztán már minden ment a maga útján.

[next

- Hogy alakult a stúdiód?

– Az “Entenn” szót még kamaszkoromban találtam ki, egy (borzasztó) versben, amit akkortájt írtam. Azt a fajta vágyódást szerettem volna kifejezni vele, ami számomra égő szenvedély, elvágyódás, az a fajta szerelem, amit én a gyönyörű groteszkben találtam meg. Így alakult a stúdió röviden. Tudtam, hogy mi az, amit akarok, és szakadatlanul, megállás nélkül, fáradhatatlan, és kimeríthetetlen szenvedéllyel üldöztem, és üldözöm meg most is.

– Kiknek dolgoztál eddig, mik azok a munkák, amelyekre büszke vagy?

– Ahogy mondottam volt, elmondhatatlanul szerencsésnek tartom magam ebből a szempontból. Olyan cégeknek és klienseknek dolgoztam, amelyeket talán a legmerészebb álmaimban tudtam volna elképzelni, ha egyáltalán belegondoltam volna.

A legnagyobbak talán Alexander McQueen, az Oscar-díjas Chris Nelson (maszkmester) és a Sideshow Collectibles voltak idáig.

Ami szintén nagy örömöt okoz, hogy olyan publikációkban is jelentek meg műveim, és olyan galériákban is állítottam ki, amelyeket soha nem gondoltam volna. Ezek között van a Spectrum, 3D Total: Sketching from the imagination - creature design, Copro Nason Gallery, és WowXwoW Art.

– Hogy sorolnád be, amit csinálsz? Alkalmazott művészet?

– A kliensmunka gyakran igen. De a személyes munkák talán az illusztratív, vagy narratív művészet kategóriájába sorolhatók legkönnyebben.

– Most milyen munkáid vannak?

– Sajnos ilyen dolgokról nem nagyon beszélhetek, de amit elmondhatok, hogy most fejeztem be az első fázisát az eddigi talán legambiciózusabb munkámnak, amelyet ismét a Sideshow Collectibles-nek készítek. Erről röviden csak annyit mondanék, hogy velük először mint gyűjtő kerültem kapcsolatba, mivelhogy filmes relikviákat, szobrokat is forgalmaznak. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer velük dolgozom. És nemcsak erről van szó, hanem

én vagyok az első művész, akit felkértek arra, hogy az original art (tehát nem licenc, hanem eredeti munkák) művészeti print programjukat elindítsa. Az első, “Admissionem” című munkám, ami 160 számozott darabban jelent meg, 4 hét alatt elfogyott. Ez őrülten megtisztelő, és bizonyos szempontból alázatossá tesz.

Ezenkívül pedig három másik olyan projekten dolgozom, ami szinten a gyűjtőket fogja érdekelni: egy Crypt Stúdió nevű cégnek maszkokat tervezek, a másikról nem beszélhetek sajnos még, a harmadik pedig, hogy az egyik saját tervem háromdimenziós megvalósításán faradozunk egy őrülten tehetséges szobrászművész barátommal, Franco Carlesimóval.

– Amerika? Tervben van még?

– Mindig. Remélem, nem érzéketlenség ilyet mondani, a mostani világjárvány-helyzetre való tekintettel, de borzasztóan össze voltunk törve, hogy ez év májusában nem jutottunk újra el Los Angelesbe. Nekem két bemutatóm is lett volna, az egyik a Monsterpalooza nevű rendezvényen, ahol immáron harmadjára jelentünk volna meg, a másik pedig egy Santa Monica-i galériában lett volna az eddigi legnagyobb show-n.

Élni nem hiszem azonban, hogy tudnék ott. A karrierem szempontjából persze óriási volna, de nagyon sok dolog nem szimpatikus az amerikai társadalomban. Visszajárunk, szeretjük, imádom LA-t, ennyi pedig elég. Egyelőre.

– Hivatalosan rajzoltál a DC-nek is Batman-figurát. Ez hogy történt?

– A történet röviden annyi, hogy amikor tavaly áprilisban a Sideshow irodáiban voltunk, hogy személyesen alá tudjam írni a printjeimet (Admissionem), a művészeti vezetővel ment a társalgás, hogy tavaly nem pusztán a Detective Comics 1000. száma jelent meg, hanem a kedvenc hősöm, Batman is a 80. születésnapját ünnepelte.

Én akkor csak saját magamnak készítettem egy Batman-illusztrációt az iPadomon a szabadidőmben. A stáb a Sideshow-nál imádta, és arra kértek, hogy ha ezt odaadnám nekik, ők ezt elküldenék a Warner Bros/DC-hez, és ha jóváhagyják, akkor jelentessük meg. Én percekig nem tértem magamhoz.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

I guess the cat is out of the bag and I can finally share this with you guys. ? @sideshowartprints Lifelong fan Máté Jakó captures the steadfast resolve of Gotham’s defender in his Batman: World’s Greatest Detective Fine Art Print. Lovingly created by the artist as a tribute to celebrate 80+ years of Batman, this stunning piece will be sold in a limited edition of 400. Available for pre-order on Friday, August 7th!⠀ .⠀ Swing on over to the link in our bio for a chance to win this print!⠀ .⠀ .⠀ .⠀ @entennstudio #SideshowArtPrints #MateJako #Entennstudio #Popcultureart #geekart #artprints #framedprint #artcollector #sideshowartprints #nerdart #nerdartist #giveaway #fineart #artprint #batman #batmancollection #batmancollector #batmanfan #DC #DCComics #DCUniverse #dcfamily #dcu #dccollection #dccollector #Sideshowcollectibles #sideshow #Sideshowcollectors #batmanartwork #batmanart

Mate Jako (@entennstudio) által megosztott bejegyzés,

Hét vagy nyolc éves lehettem, mikor láttam Tim Burton Batmanjét, ami szinten fundamentális hatással volt rám, és körülbelül ugyanebben az időszakban lett meg életem első Batman-képregénye, amelyet a nagymamámtól kaptam. Pár héttel ezelőtt pedig megkaptam az emailt, hogy jön a print. Minden hivatalos.

Ha tudta volna az a hiperaktív, álmodozó szemű hódmezővásárhelyi kisfiú, hogy egy nap ő lesz az első magyar, aki a DC-nek hivatalosan Batman-t fog rajzolni, biztosan könnyebb lett volna neki elviselni az iskola megannyi kellemetlenségét. Szavakban elmondhatatlan büszkeséggel tölt el ez a csoda, ami történt.

– Elégedett vagy?

– Ennyi év után úgy érzem, hogy szépen lassan megértem, hogy ezt a pályát választottam, olyan, mintha az ember jegyet vásárolna egy igen hosszú utazásra. Egy olyan útra, ahol a végcél - ha van egyáltalán - borzasztó távoli, és talán nem is az a lényeg. A fontos az maga az utazás. Persze, hogy lehetne jobb, jobban jövedelmezőbb, biztonságosabb. De úgy érzem - mindig is így éreztem -, hogy az embernek mérlegre kell tennie azt, hogy mi az, ami igazan fontos. Számomra enélkül a szerelem, szenvedély, érdeklődés nélkül nincs élet. Nemcsak sikerült találkoznom a hőseimmel, akiket gyerekkorom óta szeretek, tisztelek, hanem néhány esetben kollégáknak/barátoknak nevezhetem őket. Ennyire szerencsés vagyok.

Akárki, aki ezeket a sorokat olvassa, és úgy érzi, hogy van valami az életében, egy olyan érzés, ami mellett minden más érzés eltörpül, egy álom, amelyet szeretne megvalósítani, csak azt tudom mondani, hogy irány a jegyiroda, és kezdődjön az utazás! Mi másért lennénk itt a Földön?


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
sziget-soki.jpg

„Ott kellene lennem, nem itthon a konyhámban, és ez nagyon fáj” – Sziget-stábtagok az elmaradó fesztiválról

Megkérdeztük a szervezői csapat emblematikus tagjait, akiknek évtizedek óta szinte minden nyaruk erről szólt, hogyan élik meg az idei évet.
Láng Dávid; címkép. MTI/Sóki Tamás - szmo.hu
2020. augusztus 05.


hirdetés

Egy alternatív univerzumban ma kezdődött volna a 28. Sziget fesztivál, azonban rengeteg más tömegrendezvényhez hasonlóan ez is a koronavírus áldozata lett: 1993 óta először néptelen marad a Hajógyári-sziget idén nyáron.

Ennek apropóján olyan stábtagokat kérdeztünk, akik szinte a kezdetektől, de legalábbis évtizedek óta részt vesznek a fesztivál szervezésében. Vagy ha már nem, látogatóként azóta is kijárnak.

Arra voltunk kíváncsiak, mi volt a feladatuk pontosan, mit éreznek most, amikor már javában kint kellene lenniük, és vajon inkább bizakodóak, vagy pesszimisták a jövőt illetően.

Bihari Balázs

„Az én esetemben a látogató és stábtag-lét viszonylag gyorsan összeolvadt: a legelső Szigeten nem voltam jelen, mert bár hallottam róla, de nem éreztem a Kistamás Laci és Kelényi Tódor által szervezett, ám megszűnt Nap-Nap Fesztivál alternatívájának. Tévedtem.

hirdetés

Mint ex-narancsos írtam már a Szigetről, majd 1996-tól 2002-ig az idén 25 éves Wanted magazin színeiben dolgoztam, amely Gerendai Károly és Szűcs Alfréd közös vállalkozásaként indult, de később beolvadt a Sziget Kft-be. Így nem hivatalosan 1996-tól, papíron 1999-től voltam Sziget-stábtag, 2002 nyarától a sziget.hu főszerkesztője 2009-ig, illetve külsősként a 2013-as Szigetig.

Jó pár évig nagyon nehéz is volt átkapcsolni látogató üzemmódba, mert nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy nincs semmi dolgom: sőt rettenetesen frusztrált, ezért néha mások számára indokolatlan időben és módon felálltam és hazamentem inkább.

Van az a típusú fesztiválpörgés, ami egy nyáron át napi huszonnégy órás készültséget igényel és ha vége van, még legalább egy hétig pörögsz, vagy egy belső remegést érzel. Egészen biztosan nem egészséges természetes drog. Szerintem az egész fesztiválipar ezért az adrenalinlöketet adó élményekért dolgozik. A jelenlegi életemre a mai napig kihat a Sziget, a kapcsolatrendszerem, a munkáim, az ezekhez való viszonyom nagyon sokszor ebből jön.

Az idei szezont elég furcsán élem meg: bár évtizedek óta nem volt olyan nyaram, amely nem a fesztiválokról vagy a koncertezésről szólt volna, de most átkonvertáltam az agyam arra, hogy egyszerűen nyár van. A Fekete Zajra viszont tervezem, hogy elmegyek.

Ami pedig a jövőt illeti, azt hiszem, Kádár Tamás mindent leírt pontokba szedve annak kapcsán, milyen teendők lennének szükségesek.”

Derdák András

„A második évben kerültem a fesztivál közelébe, de már az első Szigethez is volt közöm olyan módon, hogy akkoriban önkormányzati képviselő és Fidesz-frakcióvezető voltam Óbudán. Épp nemrég találtam meg egy Tarlós Istvánnal közös nyilatkozatomat, amiben támogatásunkról biztosítjuk a szervezőket, ugyanakkor figyelmeztetjük is őket, hogy be kell tartsák a szabályokat.

1994-től aztán már színpadot is szerveztem, mivel a barátaimmal közösen üzemeltettük a Banán Klub nevű óbudai kultúrházat, ennek lett egy kitelepülése, ami több mint 10 évig működött. Az elején mi voltunk az "amatőr színpad", aztán fokozatosan jazz helyszínné alakultunk át.

A 2000-es évek közepétől következett 5 év kihagyás, ezalatt diplomata voltam Párizsban a Magyar Intézet vezetőjeként. Ennek az időszaknak a végén házasodtunk össze a feleségemmel, Földes Anitával, majd elköltöztünk Montpellierbe, ami délen van, Marseille és Barcelona között nagyjából félúton a tengerparton. Régi barátunk, Rády Kriszta volt az első a Szigeten, aki külföldieket kezdett szervezni. Az ő szörnyű elvesztése után vettük át az általa elkezdett munkát.

Azóta mi vagyunk a Sziget francia promóterei, idővel alkalmazottaink is lettek, az utóbbi időben öten csináltuk főállásban egész évben. Mi szerveztük a francia fellépőket és a látogatók nagy részét is, rengeteg munkát tettünk abba, hogy népszerűsítsük a fesztivált. Ennek köszönhetően a magyarok és a hollandok után egy ideje a franciák voltak a legtöbben a Szigeten.

Nekem nagyon fájdalmas az idei szezon, főleg ahogy a Facebookon felbukkanó emlékeket nézem: gyakorlatilag nincs olyan kép, amikor ebben az időszakban ne a Szigeten állnék. Egy egész francia negyedet koordináltunk ott, külön kempinggel, sajtóirodával és étteremmel. Ma egyébként két francia újságíró barátunkkal ebédeltünk annak apropóján, hogy hosszú évek óta mindig tudósítottak a fesztiválról, és ezúttal nem tehetik meg.

Akárhogy is nézem, most nem a helyemen vagyok: ott kellene lennem, nem pedig a konyhámban Franciaországban. A legrosszabb pedig az, hogy nem úgy tűnik, hogy jövő nyárra visszaállnak a korábbi szintre a nemzetközi utazások, ezért könnyen lehet, hogy a cégemmel végleg el kell búcsúznunk a fesztiváltól.”

Kardos József

„A '90-es évek közepén, a második vagy harmadik Sziget idején kapcsolódtam be, pár évig jegyszedő voltam, majd külföldi fellépők szállásfoglalásait, repülőjegyeit intéztem, illetve fuvaroztam őket a reptérről a szállodába és a fesztiválra. De ezt mind csak nyári munkaként, nem voltam főállású alkalmazott. 1999-ben azonban megürült a programigazgatói pozíció, Karcsi (Gerendai Károly – a szerk.) pedig engem kért fel rá.

Akkor ugrottam a mélyvízbe: 10 éven át voltam programigazgató, de miután beütött a válság és nagyon komolyan vissza kellett vágni a kiadásokat, ilyen körülmények között nem szerettem volna tovább csinálni. Nem vesztünk össze, de elváltak útjaink a céggel. Ezután hat évig nem volt közöm a fesztiválhoz, majd amikor 2014-ben felmondott az utódom, visszahívtak ugyanabba a munkakörbe.

Az idei év rendkívül depresszív és lehangoló, szörnyű érzés, hogy nem csinálhatjuk azt, amihez értünk és a legjobban szeretjük. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy a jövő is teljesen bizonytalan.

Éppen ma olvastam, hogy a Glastonbury fesztiválnál már abban sem biztosak, vajon 2021-ben megtarthatják-e. Ugyanezt érzem én is, mi sem merünk egyáltalán előre tervezni.

Március óta takaréklángon működünk, nem igazán tudunk mit csinálni azon kívül, hogy elvarrjuk az idei szálakat (fellépők lemondása, jegyek visszatérítése stb.) A jövő évet sem tudjuk elkezdeni érdemben szervezni addig, amíg nem lehet látni világosan, normalizálódik-e a járványhelyzet, lesz-e addigra hatásos vakcina.

Sajnos nem vagyok bizakodó a közeli jövőt illetően. Biztos, hogy jó néhány évbe fog telni, amíg a fesztiválok és a zeneipar magához tud térni. Ez nem megy egyik évről a másikra. Bízzunk benne, hogy jövőre el tudunk kezdeni megint építkezni a látogatóink, a művészek és mindenki érdekében.”

További nyilatkozókért lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
zeneszek-raktarkoncert.jpg

Demjén Ferencre, Balázs Fecóra és a Tankcsapdára is számít a raktárkoncerteken a kormány

Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő több részletet is elárult arról, hogyan támogatja a kormány a zeneipart.
Címkép: Pixabay - szmo.hu
2020. augusztus 05.


hirdetés

Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő Facebook-posztjában arról beszél, hogy tudják, milyen nehéz helyzetbe kerültek az előadóművészek és a velük dolgozó háttérmunkások.

Ezért

a kormány „több mint 5 milliárd forinttal támogatja legalább 150 raktárkoncert létrejöttét (ezt hívták egy hete "garázskoncerteknek" - a szerk.), ahol a hazai könnyűzenei élet szereplői profi technika és saját stábjuk segítségével játszhatják el dalaikat.”

A kormányszóvivő hozzáteszi, hogy a produkciók technikai hátteréről a Magyar Turisztikai Ügynökség koordinálásával az Antenna Hungária Zrt. gondoskodik. A koncerteket várhatóan szeptemberben teszik elérhetővé.

Szentkirályi beszélt a várható fellépőkről is:

hirdetés

Tóth Gabit és Tóth Verát, Demjén Ferencet, a Tankcsapda együttest és Balázs Fecót külön nevesítette, hozzátéve, hogy a többi, nagy fesztiválokon fellépő nevekről a legnagyobb fellépések szervezőivel egyeztetnek.


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!