hirdetés
Taiji_43.jpg

"Ez egy belső harcművészet, mindenkinek a testében van egy ritmus"– a tajcsi egy oktató szemével

Mi köze a tajcsinak a kung-fuhoz és a taoizmushoz, hogy lehet európai szemlélettel megérteni a meridiánokat? Többek között erről beszélgettünk Csányi Zitával.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2018. augusztus 29.


hirdetés

Biztosan mindenki látott már legalább filmekben kínai embereket, akik reggelente parkokban furcsa mozdulatsorokat hajtanak végre egyedül vagy csoportosan. A tajcsi egy kínai, úgynevezett belső erős harcművészet, amely elsősorban nem az izomerőt, hanem a Qi (csí) felismerését, a vele való bánást fejleszti.

Mióta foglalkozol tajcsival?

13 éve kezdtem. Gyerekkoromban elég sokáig karatéztam. Azután az abba maradt, és amikor a lányom nagyobb lett, akkor kezdtem tajcsizni. Ez azért fontos, mert megmaradt bennem az a szemlélet, amit a karatéból hoztam. Ha az ember kapcsolatba kerül egy harcművészettel, az mély nyomot hagy benne, és igyekszik visszakerülni abba a fajta gyakorlásba, szemléletbe.

És most már nem csak tanulod, hanem tanítod is.

Igen, lassan 5-6 éve.

hirdetés

Annak, aki nem tud semmit a tajcsiról, mint például én, ránézésére valamiféle egzotikus reggeli tornának tűnik. Nem nagyon tudjuk hova tenni.

A legfontosabb, amit el kell mondani, hogy a tajcsi harcművészet.

Ez meglepő, az embernek a harcművészetről elsősorban küzdősportok jutnak eszébe. A tajcsinak is van ilyen része?

Még a kezdő tajcsizók sem értik sokáig, mi a különbség a csikung – ami egy ősi kínai meditációs energiatorna – és a tajcsi között. Tajcsi edzésen egyébként mindig végzünk valamilyen csikung gyakorlatot is. Ugyanazokkal az energiákkal dolgozik, ugyanazokat a hagyományos kínai orvoslás szerinti pontokat, meridiánokat használja. A hagyományos kínai orvostudomány azt mondja, hogy akkor vagy egészséges, ha ezek a meridiánok jól átjárhatóak – 12 fő meridián van, és egy csomó kisebb, – és a meridián rendszerben áramló energia nem ütközik akadályba. Egy csikung gyakorlat során a meridiánok mentén lévő izmokat lazítjuk el vagy feszítjük meg. Így stimuláljuk a meridián pályákat, és biztosítjuk, hogy azok jól átjárhatóak legyenek. Tajcsiban is ezt a tudást használjuk.

Akkor lesz igazán jó a tajcsi gyakorlat, ha a meridiánok átjárhatóak, akkor tud úgy és oda áramlani a csí, az energia, hogy igazán hatékony legyen egy ütés vagy egy rúgás.

Tehát nem tudom azt mondani, hogy a tajcsinak nincs küzdelmi része, csak elképesztően hosszú idő, amire valódi önvédelemre használhatod. Másféleképpen alakul ki az önvédelmed. Egyrészt van az, amire fizikailag képes leszel. Mert ugyanúgy erősödsz tajcsi-gyakorlás közben, ugyanúgy önbizalmat kapsz, mint más harcművészetekben. De nagyon hosszan, akár évekig pontosítasz egy-egy mozdulatot. Aztán, ahogy változol kívül, belül, újra pontosítasz. Nem az izomerőt használjuk hozzá, hanem azt a fajta belső erőt, ami mindenkiben benne van. Nagyon nehéz megérteni, mi ez a belső erő. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy például amikor történik valami a gyerekeddel, és hirtelen nagyon össze tudod magadat kapni.

Ezt mi, tajcsiban képzetlenek adrenalinlöketnek szoktuk hívni.

Igen, de ezt meg lehet tanulni irányítani. Azt is szokták mondani a tajcsira, hogy mozgás közbeni meditáció, mert olyan szintű koncentrációt és rálátást épít ki a gyakorlása. Az edzés mindig egy lecsendesedéssel kezdődik, amikor ráhangolódsz, hogy te most tajcsit akarsz tanulni. Figyelni kezdesz a testedre.

A tajcsi – akárcsak sok más harcművészet – legalább annyira szemléletmód, kultúra, mint mozgás?

Szokásformáló. A lelket, a szellemet és a testet is fejleszti. Nagyon komoly szellemi munkát igényel először az, hogy megjegyezd, milyen elemekből áll egy mozgássor, aztán szellemi munkát igényel, hogy folyamatosan figyelj, és megtanulod azt, is, hogy ez a folyamatos figyelem ne legyen fárasztó. És ahogy megfigyeled, ahogy például kinyújtod a kezedet, azt is meg fogod tapasztalni, hogy egyre szélesedik a figyelmed. Egy idő után észreveszed, mi történik a lábadban akkor, amikor kinyújtod a kezedet. Észreveszed azt is, ha például nem figyelsz oda arra, amit csinálsz.

A kezdők is nagyon hamar megtapasztalják, hogy észre lehet venni, ha valahol feleslegesen feszítenek. Rácsodálkoznak, hogy ülnek a széken, hogy kapaszkodnak a járműveken. Felhúzzák a vállukat, vagy leengedik? Esetleg kinyomják a feneküket és ettől megfeszül a derekuk? Próbáld majd ki, ha például állsz, és megfeszíted a térdedet, hogy fut ez végig az egész testeden. Megfeszül a nyakad is, és az a feszültség ott marad. Rájönnek arra, hogy lehet, hogy azért fáj a fejem, mert feljebb húzom a vállamat.

A sok gyakorlástól pedig megnövekszik a türelmed magad és mások felé. Tudni kell, hogy a tajcsi egy taoista harcművészet. Fontos a taoimzus egyik alapvetése, a wei wu wei, tehát a cselekvés nélküli cselekvés.

Nem ellene megyek, nem feltétlenül akarom az igazamat átvinni, hanem megfigyelem, hogy tudok rácsatlakozni. Nem futok fejjel a falnak.

Mindenkinek a testében van egy ritmus. Akkor lesz tökéletes a tajcsigyakorlatod, ha erre a ritmusra tudod felfűzni a gyakorlatokat. Akkor fog igazán kiteljesedni egy-egy mozdulat.

És itt jön a képbe a kung-fu.

Kung-fu?

A kung-fu két dolgot jelent. Az egyik a harcművészet, amiből az avatatlan néző a verekedést látja. Egyébként a tajcsi is a kung-fu család tagja. A másik viszont az a fajta tanulás, amit nagyon hosszú ideig, nagyon alaposan gyakorolsz. A kung-fut úgy lehetne szó szerint lefordítani, hogy emberi érdem. Például Kínában a kung-fu teaház nem azért kung-fu, mert odabent verekednek, hanem mert elképesztő ügyességgel, hosszú csőrű kancsókból öntik a teát, aminek az elsajátítása nagyon hosszú időt igényel. De vegyük az írást, te is tudod nagyon jól, milyen hosszú időbe, menyi tanulásba és gyakorlásba került, amíg képes lettél minden egyes mondatot úgy megfogalmazni, hogy az üljön. Ez is kung-fu.

Kung-fu, ha valaki valamilyen tevékenységben arra törekszik, hogy tökéletességet érjen el.

Jól érzem, hogy ebből a sportból hiányzik a versenyzés-komponens?

Rendeznek tajcsiversenyeket, bár én nem nagyon pártolom.

De ha nincsenek egymás elleni mérkőzések, akkor miben lehet mérni az eredményességet?

Különben vannak, például a "lökő kezek" versenyeken. A lökő kezek gyakorlása is egy igen fontos része a tajcsi tanulmányoknak, de az abban való elmélyedéshez az alapokkal már jócskán tisztában kell lenni. Mi maradjunk most a formagyakorlatoknál. Azért tanítok főleg idősebb korosztályt, mert ők nem akarnak már versenyezni.

A tradicionális tajcsiban – én azt tanítom–, ott nem a verseny a lényeg, hanem az a meditatív befelé figyelés, amit egy versenyen nem lehet megmutatni.

A modern wushu tajcsiban vannak versenyek, ahol a gyakorlat szépségét díjazzák. Hasonlóan szép ruhákban vannak, mint a jégtáncosok. Gyönyörű mozdulatok vannak, egyre inkább elmennek az akrobatikus mozdulatok felé. De ha egy gyakorlott tajcsis ránéz egy versenyzőre, lehet látni, hogy az illető meditatívan végzi a gyakorlatát, vagy csak végez egy tornamutatványt. Persze van ennek egy olyan oldala is, hogy egy sportegyesület eredményessége akkor látszik, ha versenyeznek, és vannak tajcsi egyesületek, amelyek versenyeztetik a sportolóikat, mert akkor kapnak állami támogatást. Ők ezt az utat választották. Én nem. Mindamellett, hogy a saját mesterünk, Shifu Duan Zhi Chao is részt vett sok versenyen, mert Kínában is az a rendszer, hogy versenyezni kell. De aki Magyarországon tajcsizni kezd, azért jobb, ha tisztában van azzal, hogy ez nem egy versenyorientált tevékenység, bár, ha akarja, megmérettetheti magát egy-egy versenyen.

Itt is vannak övszínek?

Nincsenek. Régebben voltak próbálkozások, hogy jelöljék a szinteket állatnevekkel, de ez nem igazán működött. Vizsgák vannak, egészen hetedik szintig. Magyarországon nem nagyon találni ilyen szintű tajcsizókat. A harmadik szint után lehet tanári vizsgát tenni. De ez nem arról szól, hogy odamész, és akkor egyszerűen leteszel egy vizsgát. Hosszú folyamat. Dolgozatokat kell írni, videókat készíteni arról, hogy milyen az alkalmazása egy-egy mozdulatnak, bemutatni a formákat. Persze az sem árt, ha van egy kis tanítási tapasztalatod.

Te most hányas szintnél tartasz?

A negyedik szintbe kezdtem bele, ez is több fordulós vizsgasorozat, tanárként pedig az elsőnél.

Nyilván nem mondok újdonságot, hogy az európai kultúrkörben azért van egy elég erős szembenállás az olyan ideákkal szemben, mint csí és meridiánok. Tudománytalan, nem bizonyítható. Te mit gondolsz erről?

Mindenki tudja, hogy van, amikor van energiád, van, amikor nincs. Valamikor csak arra vagy képes, hogy leülj a fenekedre és nézzél ki a fejedből, máskor pedig – magyarul is így mondjuk – tele vagy energiával. Ha gyakorolsz, akkor képessé válsz ezt a fajta energiát bizonyos határokon belül irányítani. Elhajtani a szürke ködöt.

Ha európai szemmel próbáljuk megérteni, ez azt jelenti, hogy ha például valahol megfeszül a test, arra rengeteg energia elmegy.

Nem arra megy az energiád, amire te szeretnéd. Ha megtanulod ellazítani a tested, nagyon sok energiát megspórolsz, amit másra használhatsz.

Van egy viszonylag új „vállalkozásod”, a TaoMamik. Ha jól tudom, ez is a tajcsiból jött.

Illés Györgyi beszédtanár, kommunikációs tréner, korábban a Katona József Színház színésze megkeresett, hogy szeretne tajcsizni. Megismerkedtünk, és rájöttünk, hogy az, ahogy tajcsit tanítok, nagyon hasonlít arra, ahogy ő tanít beszédet. Például abban, hogy figyelünk a testünkre, az érzéseinkre. Hogy figyelünk arra, hogy uraljuk a gondolatainkat. Fontos az aprólékos kidolgozás.

Ebből lett tehát a TaoMamik, ami pontosan micsoda?

Most azért gondolkozom, mert ha valaki előtt kimondom azt, hogy „önismereti program”, akkor visítva elszalad. De ha arra figyelünk, hogy itt egy fajta lecsendesedésről, koncentráció-gyakorlásról van szó, akkor könnyebben meghallgatnak.Abban segítünk az embereknek, hogy nyitottabbak legyenek önmagukkal és másokkal szemben. Rálássanak a saját tetteikre.

Ilyen jellegű programokat szervezünk. Illetve van egy műsorunk a Rádió Bézsben, ahová olyan embereket hívunk meg általában, akik hasonlóan gondolkoznak.

Ha valakinek most kedve támadt a tajcsihoz, merre induljon?

Mi a Sancai Taiji Iskola vagyunk. Dienes Ibolyával ketten vagyunk itt edzők. A II., III.,VI. és hamarosan a XI. kerületben is tartunk edzéseket. Bővebb információért nyugodtan keressék fel a honlapunkat vagy a Facebook oldalunkat.

A Sancai mit jelent?

A san az három, a cai a természet erői. Föld, ember és ég hármasa.

fotók: Máté Dorka


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
hajtovadaszat.jpeg

„Gusztustalan vagy, és az egész generációd is!” – neked is szólt már be nyugdíjas egy járművön utazva?

Kinek kell felállnia, kit illetnek meg a helyek, ki nem tisztel kit? Hogyan reagáljunk, ha leüvöltik a fejünket a villamoson? 110 fiatal mesélt nekünk ezzel kapcsolatos élményeiről.
Gubán Mária; címkép: Unsplash - szmo.hu
2020. február 21.


hirdetés

Ezúton szeretném megjegyezni, hogy nekem is van nagymamám, továbbá még sok idős embert ismerek, akik feltétlen szimpátiámat élvezik. Sosem lennék tiszteletlen senkivel, aki nem teszi indokolttá a saját viselkedésével. A következő cikk és kutatás humorosan, de tanulságosan szeretne megközelíteni egy igenis létező társadalmi jelenséget, és elindítani egy folyamatot, hogy ennek véget vessünk.

„Nemcsak rusnya vagy, hanem ostoba is! (...) Látsz még mást, aki felrakja a lábát? (...) Az ilyen dögök, mint te nem érdemelnek rendes hangnemet. Rosszul vagyok az ilyenektől! (...) Igen, ocsmány vagy!”

Szakítja félbe a könyvem a jól szituált nyolcvanas hölgy. Először fel sem fogom, hogy hozzám beszél, mert csak maga elé szórja szitkait.

Most már csak azért sem veszem le a lábam - arról a részről, amihez emberi test még sosem ért - pont jól alátámasztja a könyvemet, de azt azért elmondom neki, hogy elég szégyenletes, ahogy viselkedik.

Gúnyosan mosolyog rám végig. Elégedetten pislog masszív kötőanyagtól terhes szempilláival, most aztán jól megsemmisített.

hirdetés

Rettenetesen érzem magam hazafelé, felhívom a legjobb barátom. Ő elmeséli, hogy vele is történt hasonló. Akkor egy idős hölgy elhordta mindennek, mert nem adja át a helyét egy apukának és kisgyerekének. Az apuka persze később is udvariasan visszautasította a felajánlott helyet. Mikor fáradt legjobb barátom a saját megállójához ért, és le akart szállni, már a peronról rángatta vissza a törékeny hölgy, hogy búcsúzóul még közölje vele, mennyire gusztustalan ő is meg az egész generációja.

Megfogalmazódott a fejemben, hogyha egy jelenség rövid időn belül, eltérő helyeken és szereplőkkel kétszer is megismétlődik, akkor van rá esély, hogy az esetek gyakorisága ennél sokkal nagyobb. Ezért egy – tudományos igény nélküli – kutatásba kezdtem, hogy felgöngyölítsem, vajon igazam van-e, és tényleg meglepő méreteket ölt az idősek tömegközlekedési eszközökön elkövetett, fiatalokat célzó ámokfutása. Az eredmény döbbenetes.

Két hét alatt 110 ember válaszát sikerült összegyűjtenem. Hirtelen mindenkinek volt egy sztorija, amit olyan rég tartogatott, hogy most muszáj volt megosztania.

A jelenség maga

A válaszoló fiatalok 90%-át vegzálta már időskorú személy tömegközlekedési eszközön. Legalább felüket nem csak egyszer. Az atrocitások legfőbb helyszíne a busz, itt történik az esetek több, mint fele. A villamos a második leggyakoribb csatatér. Ennek oka lehet, hogy a busz sokkal labilisabb közlekedési eszköz, sokkal kiszolgáltatottabb az útviszonyoknak, így ott létfontosságú lehet ülőhelyhez jutni, a túlélésért folytatott küzdelemben pedig az eszköztárak is bővülnek.

Aki nem élt még át hasonlót, valószínűleg felhördül – mi ez a hülyeség? Kit érdekel, miért kell foglalkozni ezzel, miért nem lehet csak a másik irányba fordulni, ráhagyni? A helyzet nem ilyen egyszerű. A válaszadók 30%-a kifejezetten szörnyen érezte magát egy ilyen harmadik típusú találkozás után, 26%-ukat valamennyire felkavarta, és csak 15% volt képes teljesen elengedni. És valljuk be, senkinek nem esne jól munkába igyekvés vagy egy fárasztó nap után haza döcögés közben, vagy úgy egyébként soha, ha minden előzmény nélkül, minősíthetetlen stílusban leüvöltik a fejét.

De nézzük a konkrét eseteket!

„Az az én helyem!”

A nyugdíjas – feng shui értelmében találhatók a tömegközlekedési eszközön olyan pontok, melyek megfelelőbbek az ülésre, mint mások. Több válaszadóval megesett már, hogy a busz tucatnyi szabad helye közül a bizonyos leülni vágyónak pont az kellett volna, amin épp az áldozat ült.

Általában az sem okoz gondot, ha az ülő lába feltűnően be van gipszelve, fáslizva, de még a várandós nők is megkapják a kellemetlen konkurenciának járó megvető pillantásokat. Gyakori érv az „ez az én helyem!” és az „én mindig itt ülök!”. Ha a kiszemelt ilyenkor nem adja fel rögtön a helyét, és az elveit, akár félórás mantrát is vonhat a fejére. Előszeretettel hangoztatott sérelmek a „ribanc”, a „kurva” és a „buzi” is, a címzett társadalmi nemétől függően. A repertoár az utóbbi idők közéleti hatásaira bővült.

A „migráns”, a „zsidó” és a „libsi” is felkerült a gyakran ismételt szidalmak listájára. Az idősek és fiatalok harca tehát egyértelműen áthelyeződött a politikai térbe.

Az igazán elszántak nem riadnak vissza a fizikai kontaktustól sem. „Rám dobta a mellettem lévő ülésről a táskámat, majd levágta magát mellém. Ezután egész úton panaszkodott, hogy hogy képzelem én ezt, ő egész életében focizott, és tönkrement a térde...” Idézi fel az egyik fiatal interjúalanyom.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
nemzeti-alaptanterv-arany-janos-walesi-bardok-tanar-1000x666.jpg

„A walesi bárd az, amivel a húst daraboljuk?” – ilyen volt irodalomórát tartani hatodikban

'Amikor megkérdeztem tőlük: ti képesek lennétek meghalni azért, amit nagyon szerettek? – na, csak akkor lett néma csend.' Egy tanár beszámolója a NAT-tól és a valóságról.
jh. Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. február 14.


hirdetés

A napokban elém került az új Nemzeti Alaptanterv sok vitát kiváltó, irodalommal foglalkozó része. Egykori tanárként (pár hónapja hagytam ott a pályát) végigfutottam az írók, költők listáján, akiket ugye meg kéne tanítani a 12-ik évfolyamig. 126 (százhuszonhat) szerzőről beszélünk. A szám már önmagában elborzaszt minden érző szívű – és egyáltalán, gondolkodó – embert, de én most nem erről szeretnék beszélni.

Inkább elmesélek EGYETLEN irodalomórát. Én tartottam, helyettesítő tanárként, egy húsz fős, hatodikos osztálynak, egy minden szempontól sikeresnek számító, jó nevű, budapesti általános iskolában.

A kollégám, aki helyett bementem, lelkiismeretes, nyomtatott óravázlatot hagyott nekem. Arany János: A walesi bárdok. Bár van magyar szakos diplomám, addig főként angolt tanítottam, irodalmat keveset. Tehát viszonylag "szűz kézzel" nyúltam a témához. Miközben az órára készültem, és magam is többször átrágtam a híres, egyébként gyönyörű balladát, először az döbbentett meg, hogy pedagógiai szemszögből milyen elképesztően nehéz.

"Mit keres ez a vers tizenkét éves gyerekek tananyagában? Még gimiben is csak csínján merném bedobni" – töprengtem. És a vers szövegére és értelmezésére van összesen negyvenöt percem???"

De mit volt mit tenni, ez volt a feladat, bementem. Az osztályteremben húsz hatodikos tombolt, ez volt az ötödik órájuk aznap. Hárman a pad tetején ugráltak, ketten egy mobiltelefonért verekedtek a terem közepén. Bár én újdonságnak számítottam, így is körülbelül hét-nyolc perc, könyörgéssel fűszerezett ordítozásba telt, amíg egyáltalán leültek valahova, és úgy-ahogy elkezdtek figyelni.

hirdetés

Bár a kiabálástól reszelt a torkom, hangosan felolvastam nekik a vers címét, és fel is írtam a táblára. Kérdeztem, hogy a "walesi" és a "bárdok" szavak közül melyiket nem értik. Rázták a fejüket: egyiket sem. Egy cingár kissrác lelkesen kikalimpált a padból: "A bárd az a balta-féle, amivel a húst daraboljuk, nem?" Iszonyatos röhögés, hogy akkor most baltás gyilkosokról fogunk tanulni (volt, aki a Fűrész című horrorfilmet kezdte fennhangon mesélni). Megint öt perc fegyelmezés, két pad között átrepült egy tolltartó, odamenni, elvenni, ki volt, ha még egyszer előfordul, mindkettőnek szaktanári beírás, stb. stb. stb.

Az újra beállt – viszonylagos – csendben elmagyaráztam nekik, hogy a "bárd" dalnokot jelent. Aztán az is, hogy dalnok mit jelent, mert nem értették. Aztán megnéztük együtt a falon lógó, nagy Európa-térképen, hogy hol van Wales.

Az órából ekkor már TIZENHÉT perc telt el, és még mindig csak a címnél tartottunk.

Ezután arra kértem őket, hogy versszakonként olvassák fel a balladát. Én választottam ki az első felolvasót, aki, miután végzett a versszakkal, hangosan átadhatta a szót egy osztálytársának. Na most: A walesi bárdok egy hosszú vers. Harmincegy versszak. A Youtube-on megnéztem róla egy felvételt (még korábban), Sinkovits Imre előadásában. Csaknem öt és fél perc alatt mondta el.

Ezt az öt és fél percet a tizenkét éves gyerekek körülbelül tíz perc alatt tudták összehozni. És nem azért, mert nem igyekeztek. Bár volt némi háttérzaj, figyeltek az éppen fennhangon olvasó osztálytársukra. De, mint említettem, a szöveg NEHÉZ. Olyan szavak vannak benne, mint "tereh" (teher), "ajtó megől", (mögül), "tallóz" (keresgél), "kobzán" (a koboz nevű hangszerén). Ezeket egy ekkora gyerek nem érti. Megkockáztatom, sok felnőtt sem. Beleakadt a nyelvük, természetesen kisegítettem őket, felírtam a szavakat a táblára, elmagyaráztam a jelentésüket.

A lényeg az, hogy mire a végére értünk, a tanórából fél óra odavolt. És amikor visszakérdeztem: "Ki értette, hogy miről szól ez a vers?", teljes tanácstalanság volt a válasz. És én nem tudom hibáztatni őket. Mert egyszeri olvasás után nincs olyan csodagyerek, aki ezt a verset megértené.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
hand-1832921_1280-1000x667.jpg

„Fröcsög a vér. Azt hitted, nem merem megtenni” – hiába hagyta el, volt partnere folyamatosan zaklatja Brigit, és senki nem segít

A férfi a szakítás óta folyamatosan zaklatja Brigit. Ez nem csak telefonhívásokban vagy üzenetekben merül ki, többször megjelent a lány otthonánál is.
K. U. D. - szmo.hu
2020. február 02.


hirdetés

"Fröcsög a vér. Azt hitted, nem merem megtenni. Fröcsögjön a vér. Mindjárt megyek le hozzád. Most indulok" – ez csak egy azok közül az üzenetek közül, amiket Brigi kapott a volt partnerétől.

A férfi a szakítás óta folyamatosan zaklatja. Ez nem csak telefonhívásokban vagy üzenetekben merül ki, többször megjelent a lány otthonánál is.

Brigi januárban megszerezte a távolságtartási kérelmet, amely szerint sem közvetve, sem közvetlenül nem kereshetné a férfi – nevezzük Tamásnak – a lányt. Ennek ellenére még mindig érkeznek a fenyegető üzenetek.

Persze az egész nem így kezdődött. Brigi elmondása szerint nagy szerelem volt az övék. Gyerekkoruk óta ismerték egymást, Brigi Tamás húgával járt iskolába. Négy évvel ezelőtt találkoztak, beszélgetni kezdtek, a fiú randira hívta. Találkozgattak, összejöttek, idővel össze is költöztek.

"Sokáig nem láttam tisztán. Szerettem. Utólag végiggondolva viszont voltak figyelmeztető jelek" – mondja a 28 éves lány.

hirdetés

Tamás az összeköltözés után szóvá tette, hogy miért dolgozik Brigi, hiszen megtehetné, hogy otthon maradjon, neki van annyi pénze, hogy gondoskodjon róla. Többször megjegyezte azt is, hogy szerinte Brigi túl sok időt tölt a szüleinél.

Brigi azonban nem foglalkozott ezzel. Aztán egy egészségügyi probléma miatt néhány hónapig nem dolgozott. Szüksége volt egy új táskára, de Tamás megjegyzést tett, ugyan minek neki új táska, és amúgy is, miért tízezer forintos darabot szeretne, ha amúgy sem dolgozik.

Brigi nem tulajdonított nagy jelentőséget az egésznek. Aztán az apukája agyvérzést kapott és lebénult.

"Az időm nagy részét a kórházban töltöttem, ez pedig nem tetszett neki. Egyik este hazamentem, otthon volt, ittas állapotban, nekem esett, hogy miért voltam távol ilyen sokáig. Nagy vita veszekedés volt, kifordult önmagából, és pedig összepakoltam, és hazamentem a szüleim házába"

– meséli. Tamás persze utánament, fogadkozott, hogy megváltozik, bocsánatot kért. Brigi visszament hozzá.

"Előttem soha nem ivott. Korábban nem láttam részegnek, nem merült fel bennem, hogy gondja van az ivással" – mondja. Idővel azonban ez egyértelmű lett. Alkohol, gyógyszerek, drogok, a mindennapok részévé váltak. Hol szakítottak, hol újra összejöttek, amolyan se veled, se nélküled kapcsolat volt.

"Két éve elhagytam. Megjelent a házunknál egy gumilövedékes fegyverrel és megfenyegetett, hogy végez velem és a családommal. Egy ismerős lépett közbe, lefegyverezte a volt barátomat, és a rendőrség kiérkezéséig feltartotta őt"

– meséli Brigi, hozzátéve, az esetről emlékei szerint jegyzőkönyv nem is készült. A történtek után Brigi félt, úgyhogy visszament a férfihoz.

"Féltettem a családomat. Úgy gondoltam, nincs más választásom, így megpróbálok rá hatni, talán meg tudom változtatni" – mondta. Nem költözött viszont vissza a férfihoz, a szüleinél lakott, de együtt voltak. Másfél év se veled, se nélküled kapcsolat után 2019. decemberében végleg szakított a férfivel.

"Tudatosan készültem rá. Tettem félre pénzt, felkészültem arra, hogy nem fog simán menni."

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
joco-bacsi2.jpg

Jocó bácsi az új NAT-ról: „Nem lehet elvárni, hogy parancsszóra szeressék a hazájukat”

„Ez olyan, mintha holnaptól az lenne az ukáz, hogy mindenkinek kötelező szeretni a káposztás tésztát” – mondja a népszerű történelemtanár.
Malinovszki András - szmo.hu
2020. február 06.


hirdetés

Január 31-én késő este tették közzé az új Nemzeti Alaptantervet. Az új szabályozást rögtön erős tiltakozási hullám kísérte szakmai szervezetek részéről, csak kevesen dicsérték.

A tiltakozók között volt a médiaszerepléseiről és újságcikkeiről ismert történelemtanár, Balatoni József, a Jocó bácsi világa nevű Facebook-oldal üzemeltetője, több sikeres könyv szerzője. Első indulatainak kiírása után kérdeztük.

- Szerinted mi lehet az oka, hogy egy ilyen fontos tervezetet pénteken, az éjszaka közepének jelentetnek meg?

- Őszintén szólva fogalmam sincsen, hogy mi ez az időzítés. Teljesen megdöbbentő, nem is emlékszem rá, hogy valaha is történt volna olyan, hogy egy ekkora horderejű dolgot este 10-re időzítenek, ez számomra teljesen nonszensz. Esetleg az lehetett az ok, hogy így kevesebben figyelnek rá oda, de én nem tudok a jogalkotók fejével gondolkodni, hálistennek. Csak feltételezni tudok: ha én nem akarnék valami nagydobra verni, akkor tuti, hogy én is péntek este vagy szombat hajnalban tenném ki. De ha ez volt a szándék, úgy tűnik, nem jött be.

hirdetés

- Nehéz kérdés: a te véleményed szerint mi a három legnagyobb hibája ennek a vitatott NAT-nak?

- Én azt gondolom, hogy egy óriási hibája, hogy mindenféle szakmaiságot mellőz, nem történt egyeztetés a szakma képviselőivel.

A 2018-as verziónak, amit véleményezni kellett, én nagyon örültem. Abban rengeteg újszerű és újító elem volt: tananyagcsökkentés, óraszámcsökkentés. És ott épp figyelembe vették a pedagógusok kérését, véleményét. Aztán derült égből a villámcsapásként előkerült ez az új NAT. Tehát az egyik hiba mindenképp a szakmaiatlanság.

A másik, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe a diákokat.

Egyáltalán nem törődik azzal, hogy róluk kéne szólnia, hogy ők legyenek a középpontban. Hisz több tantárgyból csökkentették az óraszámot, és ezzel párhuzamosan növelték a tananyag mennyiségét. Egy kicsit sem gyerek- és diákközpontú.

A harmadik nagy hibája talán az, hogy iszonyú rövid idő van arra, hogy az ember ezt egyáltalán felfogja, elfogadja, az iskolák adaptálják a pedagógiai programjukba.

Arra meg aztán végképp túl rövid az idő, hogy ehhez elkészüljenek a tankönyvek. Mert szeptemberben három évfolyamon, elsőben, ötödikben és kilencedikben ezzel a tantervvel kell indulni, és nincsenek még készen hozzá a könyvek. Nekünk iskolaként úgy kéne adaptálnunk a pedagógiai programunkba vagy a helyi tantervünkbe, hogy nem tudjuk, milyen könyvre alapozzunk. Ezt valamiért eldöntötték, hogy be kell vezetni, csak azért is. Ez volna tehát a három legnagyobb hibája, de van még számos, amit fel tudnék sorolni.

A Nemzeti alaptanterv sajtótájékoztatója. A képen balról jobbra: Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Hajnal Gabriella, a Nemzeti alaptanterv megújításáért felelős miniszteri biztos.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

- Teljesen laikus, külső szemmel például a magyar- és történelemoktatásra vonatkozó rész nagyon szépnek tűnik: olyan célok szerepelnek, mint a hazafias gondolkodás, hazaszeretetre nevelés, a honvédelem fontosságának megismertetése… Pontosan mi mégis a baj?

- Laikus szemmel nincs is ezzel baj, szerintem pedagógiailag van. Nekem például az az egyik nagy bajom vele, hogy mindenféle multikulturalizmust háttérbe szorít. Úgy neveljek nemzeti érzelmet diákokba, hogy adott esetben a teremben ott ül két távol-keleti vagy egy közel-keleti gyerek. Túlzottan nemzeti, és sokan megfogalmazzák ezt a kritikát. Hozzám is érkezett persze komment, hogy mi ezzel a baj, szélsőséges esetben hazaárulónak is titulálnak. De nagyon fontos hangsúlyozni, hogy nem a hazaszeretettel van a baj.

Azt gondolom, hogy ez a tanterv nem ad lehetőséget arra, hogy én játékosan, élményeken keresztül, újfajta módszerekkel érjem el azt a diákoknál, hogy szeressék a hazájukat.

Hanem az történik, hogy ezt kiadják utasításba. Ez olyan, mintha holnaptól az lenne az ukáz, hogy mindenkinek ugyanolyan mértékben kötelező szeretni a káposztás tésztát, ráadásul mindenkinek ugyanúgy, sóval, borsosan. Nem lehet elvárni, pláne nem kisgyerekektől, hogy így, kötelezően, parancsszóra szeressék a hazájukat. És igen, nagyon fontos persze odafigyelni, hogy magyarok vagyunk, de emellett európaiak is vagyunk és emberek is vagyunk.

Ennek a hármasnak kéne egységesen szerepelnie, és szerintem attól, hogy az új történelem tananyagban eltitkolunk mondjuk egy tatárjárást, attól nem fogja valaki jobban szeretni Magyarországot, amikor például azt látja, hogy mennyi ismerőse, rokona dolgozik külföldön. Ez nagyon nehéz kérdés, és nem tudom, hogy mi a mögöttes szándék. Vannak tippjeim, de azok túl elvetemültek lennének. Bízom benne, hogy nem az, amire én gondolok, mert akkor az abszolút 20-as évek lenne, csak nem 2020-as…

Volt már ilyen Magyarországon, hogy valamilyen eszme és ideológia kötelező volt, szerintem akkor sem szerették jobban a hazájukat a diákok. És azzal, hogy halálra terhelem őket mondjuk magyarból, és beteszek még 8-10 plusz írót, nem az fog átmenni egy diáknak, hogy de jó magyarnak lenni.

Hisz egy-egy író munkásságában nincs is idő elmélyedni, nem is tud átjönni, hogy például a hazaszeretet ezekben a művekben hogyan jelenik meg,

hanem a diákban annyi marad meg, hogy el kellett olvasnom ettől a szerzőtől tíz novellát, aztán dolgozat. Brutálisan rapid tempót kell produkálni a pedagógusoknak. Mert pont magyarból csökkentették az óraszámot, és emelték a tananyagot, pont ellentétesen, mint ahogy a pedagógusok kérték.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!