hirdetés
Taiji_43.jpg

"Ez egy belső harcművészet, mindenkinek a testében van egy ritmus"– a tajcsi egy oktató szemével

Mi köze a tajcsinak a kung-fuhoz és a taoizmushoz, hogy lehet európai szemlélettel megérteni a meridiánokat? Többek között erről beszélgettünk Csányi Zitával.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2018. augusztus 29.


hirdetés

Biztosan mindenki látott már legalább filmekben kínai embereket, akik reggelente parkokban furcsa mozdulatsorokat hajtanak végre egyedül vagy csoportosan. A tajcsi egy kínai, úgynevezett belső erős harcművészet, amely elsősorban nem az izomerőt, hanem a Qi (csí) felismerését, a vele való bánást fejleszti.

Mióta foglalkozol tajcsival?

13 éve kezdtem. Gyerekkoromban elég sokáig karatéztam. Azután az abba maradt, és amikor a lányom nagyobb lett, akkor kezdtem tajcsizni. Ez azért fontos, mert megmaradt bennem az a szemlélet, amit a karatéból hoztam. Ha az ember kapcsolatba kerül egy harcművészettel, az mély nyomot hagy benne, és igyekszik visszakerülni abba a fajta gyakorlásba, szemléletbe.

És most már nem csak tanulod, hanem tanítod is.

Igen, lassan 5-6 éve.

hirdetés

Annak, aki nem tud semmit a tajcsiról, mint például én, ránézésére valamiféle egzotikus reggeli tornának tűnik. Nem nagyon tudjuk hova tenni.

A legfontosabb, amit el kell mondani, hogy a tajcsi harcművészet.

Ez meglepő, az embernek a harcművészetről elsősorban küzdősportok jutnak eszébe. A tajcsinak is van ilyen része?

Még a kezdő tajcsizók sem értik sokáig, mi a különbség a csikung – ami egy ősi kínai meditációs energiatorna – és a tajcsi között. Tajcsi edzésen egyébként mindig végzünk valamilyen csikung gyakorlatot is. Ugyanazokkal az energiákkal dolgozik, ugyanazokat a hagyományos kínai orvoslás szerinti pontokat, meridiánokat használja. A hagyományos kínai orvostudomány azt mondja, hogy akkor vagy egészséges, ha ezek a meridiánok jól átjárhatóak – 12 fő meridián van, és egy csomó kisebb, – és a meridián rendszerben áramló energia nem ütközik akadályba. Egy csikung gyakorlat során a meridiánok mentén lévő izmokat lazítjuk el vagy feszítjük meg. Így stimuláljuk a meridián pályákat, és biztosítjuk, hogy azok jól átjárhatóak legyenek. Tajcsiban is ezt a tudást használjuk.

Akkor lesz igazán jó a tajcsi gyakorlat, ha a meridiánok átjárhatóak, akkor tud úgy és oda áramlani a csí, az energia, hogy igazán hatékony legyen egy ütés vagy egy rúgás.

Tehát nem tudom azt mondani, hogy a tajcsinak nincs küzdelmi része, csak elképesztően hosszú idő, amire valódi önvédelemre használhatod. Másféleképpen alakul ki az önvédelmed. Egyrészt van az, amire fizikailag képes leszel. Mert ugyanúgy erősödsz tajcsi-gyakorlás közben, ugyanúgy önbizalmat kapsz, mint más harcművészetekben. De nagyon hosszan, akár évekig pontosítasz egy-egy mozdulatot. Aztán, ahogy változol kívül, belül, újra pontosítasz. Nem az izomerőt használjuk hozzá, hanem azt a fajta belső erőt, ami mindenkiben benne van. Nagyon nehéz megérteni, mi ez a belső erő. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy például amikor történik valami a gyerekeddel, és hirtelen nagyon össze tudod magadat kapni.

Ezt mi, tajcsiban képzetlenek adrenalinlöketnek szoktuk hívni.

Igen, de ezt meg lehet tanulni irányítani. Azt is szokták mondani a tajcsira, hogy mozgás közbeni meditáció, mert olyan szintű koncentrációt és rálátást épít ki a gyakorlása. Az edzés mindig egy lecsendesedéssel kezdődik, amikor ráhangolódsz, hogy te most tajcsit akarsz tanulni. Figyelni kezdesz a testedre.

A tajcsi – akárcsak sok más harcművészet – legalább annyira szemléletmód, kultúra, mint mozgás?

Szokásformáló. A lelket, a szellemet és a testet is fejleszti. Nagyon komoly szellemi munkát igényel először az, hogy megjegyezd, milyen elemekből áll egy mozgássor, aztán szellemi munkát igényel, hogy folyamatosan figyelj, és megtanulod azt, is, hogy ez a folyamatos figyelem ne legyen fárasztó. És ahogy megfigyeled, ahogy például kinyújtod a kezedet, azt is meg fogod tapasztalni, hogy egyre szélesedik a figyelmed. Egy idő után észreveszed, mi történik a lábadban akkor, amikor kinyújtod a kezedet. Észreveszed azt is, ha például nem figyelsz oda arra, amit csinálsz.

A kezdők is nagyon hamar megtapasztalják, hogy észre lehet venni, ha valahol feleslegesen feszítenek. Rácsodálkoznak, hogy ülnek a széken, hogy kapaszkodnak a járműveken. Felhúzzák a vállukat, vagy leengedik? Esetleg kinyomják a feneküket és ettől megfeszül a derekuk? Próbáld majd ki, ha például állsz, és megfeszíted a térdedet, hogy fut ez végig az egész testeden. Megfeszül a nyakad is, és az a feszültség ott marad. Rájönnek arra, hogy lehet, hogy azért fáj a fejem, mert feljebb húzom a vállamat.

A sok gyakorlástól pedig megnövekszik a türelmed magad és mások felé. Tudni kell, hogy a tajcsi egy taoista harcművészet. Fontos a taoimzus egyik alapvetése, a wei wu wei, tehát a cselekvés nélküli cselekvés.

Nem ellene megyek, nem feltétlenül akarom az igazamat átvinni, hanem megfigyelem, hogy tudok rácsatlakozni. Nem futok fejjel a falnak.

Mindenkinek a testében van egy ritmus. Akkor lesz tökéletes a tajcsigyakorlatod, ha erre a ritmusra tudod felfűzni a gyakorlatokat. Akkor fog igazán kiteljesedni egy-egy mozdulat.

És itt jön a képbe a kung-fu.

Kung-fu?

A kung-fu két dolgot jelent. Az egyik a harcművészet, amiből az avatatlan néző a verekedést látja. Egyébként a tajcsi is a kung-fu család tagja. A másik viszont az a fajta tanulás, amit nagyon hosszú ideig, nagyon alaposan gyakorolsz. A kung-fut úgy lehetne szó szerint lefordítani, hogy emberi érdem. Például Kínában a kung-fu teaház nem azért kung-fu, mert odabent verekednek, hanem mert elképesztő ügyességgel, hosszú csőrű kancsókból öntik a teát, aminek az elsajátítása nagyon hosszú időt igényel. De vegyük az írást, te is tudod nagyon jól, milyen hosszú időbe, menyi tanulásba és gyakorlásba került, amíg képes lettél minden egyes mondatot úgy megfogalmazni, hogy az üljön. Ez is kung-fu.

Kung-fu, ha valaki valamilyen tevékenységben arra törekszik, hogy tökéletességet érjen el.

Jól érzem, hogy ebből a sportból hiányzik a versenyzés-komponens?

Rendeznek tajcsiversenyeket, bár én nem nagyon pártolom.

De ha nincsenek egymás elleni mérkőzések, akkor miben lehet mérni az eredményességet?

Különben vannak, például a "lökő kezek" versenyeken. A lökő kezek gyakorlása is egy igen fontos része a tajcsi tanulmányoknak, de az abban való elmélyedéshez az alapokkal már jócskán tisztában kell lenni. Mi maradjunk most a formagyakorlatoknál. Azért tanítok főleg idősebb korosztályt, mert ők nem akarnak már versenyezni.

A tradicionális tajcsiban – én azt tanítom–, ott nem a verseny a lényeg, hanem az a meditatív befelé figyelés, amit egy versenyen nem lehet megmutatni.

A modern wushu tajcsiban vannak versenyek, ahol a gyakorlat szépségét díjazzák. Hasonlóan szép ruhákban vannak, mint a jégtáncosok. Gyönyörű mozdulatok vannak, egyre inkább elmennek az akrobatikus mozdulatok felé. De ha egy gyakorlott tajcsis ránéz egy versenyzőre, lehet látni, hogy az illető meditatívan végzi a gyakorlatát, vagy csak végez egy tornamutatványt. Persze van ennek egy olyan oldala is, hogy egy sportegyesület eredményessége akkor látszik, ha versenyeznek, és vannak tajcsi egyesületek, amelyek versenyeztetik a sportolóikat, mert akkor kapnak állami támogatást. Ők ezt az utat választották. Én nem. Mindamellett, hogy a saját mesterünk, Shifu Duan Zhi Chao is részt vett sok versenyen, mert Kínában is az a rendszer, hogy versenyezni kell. De aki Magyarországon tajcsizni kezd, azért jobb, ha tisztában van azzal, hogy ez nem egy versenyorientált tevékenység, bár, ha akarja, megmérettetheti magát egy-egy versenyen.

Itt is vannak övszínek?

Nincsenek. Régebben voltak próbálkozások, hogy jelöljék a szinteket állatnevekkel, de ez nem igazán működött. Vizsgák vannak, egészen hetedik szintig. Magyarországon nem nagyon találni ilyen szintű tajcsizókat. A harmadik szint után lehet tanári vizsgát tenni. De ez nem arról szól, hogy odamész, és akkor egyszerűen leteszel egy vizsgát. Hosszú folyamat. Dolgozatokat kell írni, videókat készíteni arról, hogy milyen az alkalmazása egy-egy mozdulatnak, bemutatni a formákat. Persze az sem árt, ha van egy kis tanítási tapasztalatod.

Te most hányas szintnél tartasz?

A negyedik szintbe kezdtem bele, ez is több fordulós vizsgasorozat, tanárként pedig az elsőnél.

Nyilván nem mondok újdonságot, hogy az európai kultúrkörben azért van egy elég erős szembenállás az olyan ideákkal szemben, mint csí és meridiánok. Tudománytalan, nem bizonyítható. Te mit gondolsz erről?

Mindenki tudja, hogy van, amikor van energiád, van, amikor nincs. Valamikor csak arra vagy képes, hogy leülj a fenekedre és nézzél ki a fejedből, máskor pedig – magyarul is így mondjuk – tele vagy energiával. Ha gyakorolsz, akkor képessé válsz ezt a fajta energiát bizonyos határokon belül irányítani. Elhajtani a szürke ködöt.

Ha európai szemmel próbáljuk megérteni, ez azt jelenti, hogy ha például valahol megfeszül a test, arra rengeteg energia elmegy.

Nem arra megy az energiád, amire te szeretnéd. Ha megtanulod ellazítani a tested, nagyon sok energiát megspórolsz, amit másra használhatsz.

Van egy viszonylag új „vállalkozásod”, a TaoMamik. Ha jól tudom, ez is a tajcsiból jött.

Illés Györgyi beszédtanár, kommunikációs tréner, korábban a Katona József Színház színésze megkeresett, hogy szeretne tajcsizni. Megismerkedtünk, és rájöttünk, hogy az, ahogy tajcsit tanítok, nagyon hasonlít arra, ahogy ő tanít beszédet. Például abban, hogy figyelünk a testünkre, az érzéseinkre. Hogy figyelünk arra, hogy uraljuk a gondolatainkat. Fontos az aprólékos kidolgozás.

Ebből lett tehát a TaoMamik, ami pontosan micsoda?

Most azért gondolkozom, mert ha valaki előtt kimondom azt, hogy „önismereti program”, akkor visítva elszalad. De ha arra figyelünk, hogy itt egy fajta lecsendesedésről, koncentráció-gyakorlásról van szó, akkor könnyebben meghallgatnak.Abban segítünk az embereknek, hogy nyitottabbak legyenek önmagukkal és másokkal szemben. Rálássanak a saját tetteikre.

Ilyen jellegű programokat szervezünk. Illetve van egy műsorunk a Rádió Bézsben, ahová olyan embereket hívunk meg általában, akik hasonlóan gondolkoznak.

Ha valakinek most kedve támadt a tajcsihoz, merre induljon?

Mi a Sancai Taiji Iskola vagyunk. Dienes Ibolyával ketten vagyunk itt edzők. A II., III.,VI. és hamarosan a XI. kerületben is tartunk edzéseket. Bővebb információért nyugodtan keressék fel a honlapunkat vagy a Facebook oldalunkat.

A Sancai mit jelent?

A san az három, a cai a természet erői. Föld, ember és ég hármasa.

fotók: Máté Dorka


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
csongor-cimkep.jpg

„El se tudom képzelni, mi minden kavaroghat a fejében”

Csongor 11 éves siketvak, mozgássérült kisfiú, nem lát, nem beszél és szinte egyáltalán nem is hall. Édesanyja elmesélte, milyenek a mindennapjaik.
Láng Dávid; fotók: Lampert Benedek - szmo.hu
2020. július 05.


hirdetés

„Gyerünk, előbb a bal kezedet, aztán a jobbat. Nagyon jó, most jöhetnek a lábak, ügyes vagy!”

Csongor épp a Pető-módszer szerinti konduktív gyakorlatokat végzi otthonában, amikor megérkezünk. Pedagógusa pont úgy beszél hozzá, mint bármelyik egészséges gyerekhez – ha nem tudnánk, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a kisfiú, első ránézésre fel se tűnne.

Édesanyja, Gabriella 25 hetes terhes volt, amikor HELLP-szindrómával kórházba került. Ez olyan súlyos állapotot idézett elő a szervezetében, hogy császármetszéssel meg kellett születnie a babának, különben veszélybe került volna mindkettőjük élete.

Így jött a világra 2009 júliusában Csongor, szüleinek első gyermekeként, mindössze 630 grammal. Hónapokig gépi lélegeztetésre szorult, kétnapos korában pedig agyvérzést kapott, ami végképp megpecsételte a sorsát.

Később ennek következtében vízfejűség alakult ki nála, emiatt egy úgynevezett shunt-műtéten is át kellett esnie. Sokáig kérdéses volt, túléli-e egyáltalán, de végül novemberben hazaengedték a kórházból.

hirdetés

„Akkor még alig tudtunk valamit arról, pontosan milyen következményei lesznek az extrém koraszülöttségnek. Az világos volt, hogy a központi idegrendszere sérült, az viszont nem, mennyire. Ahogy az sem, rehabilitációval milyen eredményt tudunk elérni. Az orvosok mindenesetre bíztattak bennünket, hogy ne adjuk fel a reményt”

– meséli az édesanya.

A problémák fokozatosan jöttek elő, azonban egy ideig betudták őket a kisfiú éretlenségének, hiszen normális esetben október közepén kellett volna megszületnie, így novemberben a korrigált korát tekintve olyan volt, mint egy egyhónapos csecsemő.

Egyik kontrollvizsgálatról a másikra jártak, az egyik ilyen során derült ki, hogy Csongor teljesen megvakult, fényre sem reagál.

„Óriási csapásként éltük meg, a korábbi orvosi vélemények alapján nem számítottunk rá”

– idézi fel Gabriella. A rossz hírek pedig ezután is sorra követték egymást.

A kisfiúval mindig történt valami, rengeteget volt kórházban. Több shunt műtéten esett át, epilepsziája is kialakult, ortopédiai és szemműtéte is volt. Mindezek mellett rendszeres gyógypedagógiai- és mozgásfejlesztésben részesült, például Katona torna, Dévény-torna, TSMT. Amíg a testvérei meg nem születtek, többször is vitték Erdélybe Vojta-terápiára (ez egy direkt koraszülötteknek kifejlesztett módszer), manapság pedig heti 3-4 alkalommal jár hozzá a már említett konduktor.

Bár az objektív, műszeres vizsgálatok azt is megállapították, hogy egyáltalán nem hall, a valóságban ennél valamivel jobb a helyzet. Apukáját, nagyapját viszonylag jól felismeri a hangjuk alapján, akkor is elkezdi keresni őket, ha csak pár szót mondanak neki. Bizonyos szavakat is felismer, például hinta, vége, eszünk. A különféle sípoló és csörgő játékait is érzékeli, a női hangok viszont nagyobb kihívást jelentenek számára.

Szavakat formálni nem tud, de két éve új hallókészüléket kapott, és tavaly valószínűleg ennek köszönhetően elkezdett hangokat kiadni. Ezek leginkább azoknak a gyerekeknek a gügyögésére hasonlítanak, akik még nem tudnak beszélni.

Az evéssel is nagyon sok problémája volt, végül egy speciális terápiával sikerült orvosolni a dolgot nagyjából négy éves korára, amikor elkezdett óvodába járni. Bár a fogai rendben vannak, és elméletben képes rágásra, szinte kizárólag csak pépes ételeket eszik.

Ha unatkozni kezd, megindul előre

Gabriella számára egyértelmű volt Csongor születése után, hogy most a kisfiú korai fejlesztése az első, így évekig fel se merült, hogy visszamenjen dolgozni. Később pedig jött a két kisebb testvér, illetve a fogyatékkal élő gyerekekkel egyébként is egészen 10 éves korukig otthon lehet maradni.

Ez tavaly telt le, azonban már nem vették vissza korábbi munkahelyére. Bízik benne, hogy egyszer majd újra el tud helyezkedni, de a lehetőségei nem túl biztatóak, hiszen a kisfiú folyamatos felügyeletet igényel.

„Rendkívül aktív gyerek, állandóan le kell őt foglalni, olyan szinte soha nem fordul elő, hogy hosszabb ideig elvan magában. Ha unatkozni kezd, megindul előre, olyankor nagyon résen kell lenni, nehogy nekimenjen valaminek, vagy leverjen valamit”

– magyarázza.

Csongor rendszeresen szétdobálja a játékait, ezt többnyire nem dühből, csak szórakozásból teszi. Nagyon keresi az ingereket is: sokszor előfordul, hogy kíváncsiságból, figyelemfelkeltés céljából vagy akár mérgében fájdalmat próbál okozni magának, például az ágya szélébe ütögeti a fejét. Emiatt sem lehet őt magára hagyni szinte egy pillanatra sem.

Orvosnál, vizsgálatokra várva is gyakran elveszti a türelmét, ilyenkor leginkább a csörgő, zörgő, rezgő játékokkal lehet megnyugtatni.

Sok kézjelet eleve az ő számára találtak ki

Már egészen fiatalon a Vakodába jártak vele korai fejlesztésre, majd óvodába is oda került. Itt pozitív tapasztalatokat szereztek, külön gyógypedagógus foglalkozott a látás-, hallás- és mozgásfejlesztéssel, tehát minden sérülését lefedték.

Az óvoda után az iskola következett ugyanott, bár a halmozottan sérült vak gyerekek esetében valójában nem sokban különbözik egymástól a kettő. Sajnos azóta a Vakodában is erőteljesen érezhető a szakemberhiány – teszi hozzá Gabriella. A gyógypedagógusok, mozgásfejlesztő pedagógusok és asszisztensek is egyre kevesebben vannak, ami sok nehézséget okoz az ott dolgozóknak, a szülőknek és legfőképp az oda járó gyerekeknek.

A kommunikációra külön hangsúlyt fektetnek, de nagyon nehéz dolguk van, hiszen Csongor a születése óta siketvak, így korábbi emlékeire sem hagyatkozhat.

Mint a többi érzékszervi sérült ember, ő is a megmaradt érzékszerveire próbál támaszkodni: nagyrészt tapintás és szaglás alapján tájékozódik.

Fontos támpont még a napirend, illetve a különböző események fix sorrendje, például az itthoni torna esetén az egymás után jövő gyakorlatok, amit Csongor kiválóan ismer.

Hogy ő is képes legyen közölni a gondolatait, kézjelekkel próbálnak kapcsolatot teremteni vele, ezek közül sokat eleve neki találtak ki, illetve van olyan is, amit ő maga alakított ki.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
abuzált-gyerek.jpg

„42 évesen is cipelem a 6 éves koromban szerzett mocskos emlékeimet - egy életre megmérgeztek azok a férfiak, akik a gyermekekre indulnak be”

Gyermekkorában molesztált egykori áldozat írta le a véleményét Kaleta Gábor ügyéről.
Fotó: Ulrike Mai/Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2020. július 04.


hirdetés

Gabi 42 éves. 6 éves volt, mikor először használták ki szexuálisan. Hosszú út vezetett odáig, hogy talpra álljon, ebben a terápia segített neki.

Úgy érezte, Kaleta Gábor ügye mellett nem mehet el szó nélkül. Erről szóló írását az engedélyével, változtatás nélkül közöljük.

A volt perui nagykövet nevét szándékosan írta kis betűvel.

***

Van ez a kaleta gábor, volt perui nagykövet bácsink, akiről bár egy évig titkolták nagy hazafiaink, de mégis csak kibukott, hogy találtak nála 19 ezer azaz T I Z E N K I L E N C E Z E R gyermekpornográf fotót...ehhez a lényhez jár egy ügyvéd, azzal a két betűvel a neve előtt (dr), aki bizony abuzált gyermekek családtagjainak is ad jogi tanácsadást...khm khm...khmm...

hirdetés

Érted, van egy gáborunk aki - nem tudom elengedni a számot - 19 ezer fotót, anyagot gyűjtött össze gyermekekről... Végülis van az a pénz amiért bevállalta a védelmét, és sikerrel is jártak, mármint számukra sikerrel... Mert azért közben gáborunk lefogyott, a kis családja hű meg ha, anyukáját zaklatják... Jahhh, szegény... szegény keresztény lélek... Mert bizony még ezt is felhozták védelmében, hogy keresztény... Kapott egy kis felfüggesztettet, meg egy kis aprópénzes bírságot, amit csikkzsebből kidob a bácsi, és köszöni szépen a bíróság döntését...

Áldozat vagyok... Ez a poszt, hangsúlyozom, nem rólam szól, de így tudom mégis csak átadni a gondolataimat, hogy hátha eljut olyanokhoz is, akik eddig nem érezték a gyermekkori szexuális bántalmazás súlyát... Mert akár egy fotó is az... Egy fotó is több mint sok...

És ezeken a fotókon undorító beteg dolgok voltak, olyan dolgok amikre csak egy beteg embernek áll fel a cerkája, és r..szol, miközben a felesége éppen édesdeden mellette alszik... Vagy, mivel nemtelen a bántalmazói szerep, bizony nők is lehetnek ilyen sérültek, lelhetik örömüket e normális embereknek felfoghatatlan, visszataszító, elfogadhatatlan helyzetekben.

42 múltam... 6-7 éves lehettem, amikor az első abúzusomat átéltem, legalábbis amire emlékszem mai napig kristálytisztán, és amit felnőtt férfi követett el ellenem...

Épp elkezdtem az első osztályt... Majd ezt követte újabb és újabb eset...

Van egy beteg pedofil, aki a gyermekekben leli örömét, tudatában van e betegségének vagy nem, de örömforrás ez számára... És van a gyermek, aki sajnos, mint ez esetben is, hol van??? Nincs, megkockáztatom, a 19 ezer fotó akár több ezer gyermekről is készülhetett, és a töredékének ha kiderül a kilétük, senki nem foglalkozik velük, vagy csak nagyon kevés szakember... Szóval van a gyermek, aki áldozat.

Gábor most kapott egy pár százezres büntetést, és a fotók számai alapján egyértelmű, hogy továbbra is ki fogja élni beteg hajlamait...Éli tovább életét, jó szegénykém lefogyott, meg kicsit rossz most neki, de tudjuk milyen a nép, minden csoda három napig tart...Ezt is elfeledik, és nem soká pózolhat is kedvenc nyaralóhelyén szeretteivel...Zsebében a telóján újabb pornós anyaggal...

42 évesen is cipelem a 6 éves koromban szerzett mocskos fertő emlékeimet... Meg a többit. Gábor, Csaba, tisztelt bíróság, mindenki, aki részt vett ez ügyben, és közrejátszott abban, hogy ez az ember ennyivel megússza, annyira szívesen találkoznék veletek. Meg azokkal a törvényhozókkal, akik ennyire adnak lehetőséget...

Rengeteg év terápia után is szívesen megmutatnám, hogy bizonyos illatok, helyzetek vagy érintések mit váltanak ki a testemben... Mert bizony szerencsétlen testem emlékszik... Higgyétek el nem sajnáltatom magam, szeretem az életem, de a testem sem felejt, és ezt felülírni, kigyomlálni, a sérelmeit, fájdalmait nem tudom, hogy elég lesz-e az egész életem rá...

Hangsúlyozom jól vagyok, de egy életre megmérgeztek azok az én esetemben férfiak, akik a gyermekekre indulnak be...

A ma kiszabott pénzbírság, egy éves terápiámra talán elég, és még így sem úgy és annyit járok amennyit szeretnék, és tegyem össze a kezem, hogy van módom és lehetőségem terápiára járni, és megtaláltam azt a szakembert, akivel tudok együtt hatékonyan dolgozni... És nagy betűkkel hangsúlyozom én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert időben felismertem, hogy segítségre szorulok, és rengeteg buktató után sem adtam fel, hogy megfelelő segítséggel tudjak dolgozni a gyógyulásomon...

Tudjátok vannak barátaim...Fiúk, lányok...Akik gyermekkorukban szintén átéltek hasonló traumákat...Van, aki nekem nyílt meg életében először, közel 30 év hallgatást törve meg ezzel... Mert az egy dolog, hogy ha kell, én nyíltan elmondom, miket éltem át, mert már tudom, hogy ezt nem nekem kell szégyellni, de a legtöbb áldozat nem jut el eddig.

A legtöbb áldozat egy életre elcsúszik...Drog, prostitúció, alkohol, gyógyszerfüggőség, vagy ő is bántalmazó lesz, vagy egyszer csak öngyilkos lesz jelek nélkül, mert nem tudja megtörni a csendet, nem tud beszélni a sérelmeiről, és egyszer csak feladja, megrogy e fájdalom alatt, és inkább a halált választja.

Én magam is voltam e mederben is, tudom mi zajlott le bennem, és nagyon is átérzem azok fájdalmát akik legvégső elkeseredettségükben öngyilkosak lesznek...Gábor asszisztált a beteg örömforrásával több ezer gyermek egy életre tönkretételéhez...Egy ÉLETRE tönkretett több ezer gyermeket...És kicsenget pár százezret és viszlát...Majd visszajönnek a leadott kilók, és él tovább mint Marci hevesen...Jól van ez így...

Mindeközben gyermekek lelkei halnak meg...Miközben gyermekek vesztik el hitüket egy egész életre...Miközben olyan fizikai és lelki fájdalmakat kénytelenek átélni, amire nincsenek megfelelő szavak, és mindezt teszik velük olyan beteg elmék, akik tisztában vannak vele, hogy szinte több joguk van, mint egy áldozatnak...Mert tisztában van azzal, hogy az áldozatban főleg egy gyermekben olyan traumát vált ki, hogy évekig évtizedekig is hallgatni fog...

És védjük óvjuk családjainkat, és szüljetek gyerekeket...

És van akik szerint jól van ez így...Nem tudnék tükörbe nézni azok helyében, akik asszisztáltak ebben az ügyben...Meg akármelyik másik hasonló ügyben...

Mi kell még vajon, hogy változás történjen?? Mi kell, hogy végre elinduljon valami? Hogy egy áldozatot ne alázzanak meg a rendőrségen, hogy megfelelő szakemberek foglalkozzanak az áldozattal, hogy azonnal kiemeljék őket a bántalmazói körből, hogy joga legyen az áldozatnak, hogy végre ember számba vegyenek minket.

Élni szeretnénk csak, semmi többet, csak élni, békében, nyugodtan, úgy ahogyan emberhez méltó... Biztonságra szeretetre vágyunk, semmi másra...De ez országunkban jelen pillanatban LEHETETLEN!! Kivitelezhetetlen...

Sír a lelkem...Űr van bent, kiégés, és óriási kérdőjelek...És tudom, pár nap egy két hét, és jön az újabb ügy, és akkor sem fog történni semmi sem...

És tudjátok mi a szomorú? Soha nem lehet tudni, melyik gyermek a következő... Soha nem tudhatod... Soha...

Fájok, ordítok, és a tehetetlenség megöl, nem magam miatt, hanem azok miatt a gyermekek miatt, akiknek nem biztos, hogy lesz annyi erejük, mint ami nekem volt...

Drága lelkek, nem vagytok egyedül, és szívből kívánom gyógyulásotokat, lelketek gyógyulását... Ne adjátok fel kérlek... Per pillanat, jelen törvényeink alapján mást nem tudok nektek mondani!! Merjetek segítséget kérni, beszélni róla, és menni addig, amíg nem találjátok meg azt a szerető közeget, támogató szakembert, aki mellett érzelmi biztonságban tudtok gyógyulni. Nem lesz könnyű, de nem adhatjátok fel... Egy gábor-féle nem győzhet le minket... UGYE NEM??


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kaleta-gabor-1.jpg

Pedofil? Még mit nem, ő csak nézegette a gyermekekről készült pornográf felvételeket!

A gyerekek meg, akiknek a képeire élvezkedett, ugye, kit érdekelnek. Vélemény.
K.U.D. - szmo.hu
2020. július 02.


hirdetés

Szegény férfi! 30 kilót fogyott, annyira megviselte ez az ügy. 30 kilót. Nagyjából ennyi egy 2 éves kislány (elvileg az átlagos testsúlyt úgy lehet kiszámolni, ha az éveket megszorozzuk kettővel és hozzáadunk 8-at) és egy 5 éves kisfiú testsúlya összesen. Ennyit fogyott ez az ügyvédje szerint mintaértékű jogászéletet élő, hazáját szolgáló, mélyen vallásos ember, aki egyébként mindent beismert a bíróságon. Kaleta Gábor volt perui nagykövetről van szó, akinek a számítógépén több mint 19 ezer, gyerekkorúról készített pornográf képet foglaltak le.

A bíróságon ez az ember, aki amikor épp nem kiskorú gyermekek pornográf felvételeit nézegetve fantáziált és szerzett örömet magának, rendszeresen gyakorolja a hitét, szóval a bíróságon hangsúlyozta, végtelenül megviselte az ügy a családját, a szülei ismeretlen számról kapnak telefonokat, a céget is zaklatják, ahol munkát kapott. Szegény. Bűnös ugyan, elismeri, na de mégis.

Egy év felfüggesztett börtönbüntetés és 540 ezer forintos pénzbüntetés. Ennyi. Persze, az ítélet még nem jogerős, de ne legyenek senkinek sem illúziói: egy ilyen jóravaló keresztény hazafi nem fog rács mögé kerülni. Persze, azt elismeri, hogy 19 ezer kiskorúról készült képet tárolt a gépén, de hát mi ezzel a probléma? Nem érti. Hát nem csinált ő semmi rosszat, mégis, hogy bánnak most vele? Meghurcolják. Tönkremennek az idegei. A családját is bántják. Mikor ő csak kiskorúakról készült erotikus felvételeket töltött le a gépére.

Az ő jogai. Az elkövetőé. Megint. Persze. Mint Magyarországon szinte mindig.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
osztalyterem2.jpg

Jocó bácsi: Semmilyen feltétel nem adott a 9 órás iskolakezdéshez

A népszerű töritanár szerint más-más okból, de se a kisebb, se a nagyobb diákok nem járnának jól a főváros tervével. Két másik pedagógust is megkérdeztünk.
Láng Dávid; illusztráció: PxHere - szmo.hu
2020. június 30.


hirdetés

Mint azt megírtuk, csúsztatott iskolakezdésben gondolkodik a fővárosi önkormányzat a következő tanévkezdéstől, ez is egy óvintézkedés lenne a járvány várható második hulláma ellen.

Közleményükben azt írják, a reggel 7 és 8 közötti csúcsforgalom idején a közösségi közlekedésben utazók egyharmada diák, főként közép- és felsőoktatásban tanuló.

A BKK számításai szerint a lépcsőzetes kezdés esetén 20 százalékkal lehetne csökkenteni az utasszámot a járműveken.

Azért, hogy ősztől se alakulhasson ki zsúfoltság a közösségi közlekedésben, a BKK és a budapesti városvezetés azt javasolja az oktatási intézményeknek, hogy csúsztassák el a reggeli kezdést 9 órára.

hirdetés

Erről már elkezdték az egyeztetéseket a BKK, az EMMI, a KLIK, 10 budapesti tankerület, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, valamint több másik érintett szervezet bevonásával.

Mi most tanárok véleményére voltunk kíváncsiak.

"A kérdés nagyon összetett, külön kellene választani életkorilag, de egyik korcsoport számára sem lenne előnye"

– mondta el a Szeretlek Magyarország kérdésére Balatoni József, azaz Jocó bácsi.

Szerinte az alsósok esetében a fő problémát az jelenti, hogy a szülőknek be kell érniük dolgozni. Így mindenképp kellene ügyeletet biztosítani a jelenlegi rend szerint, igazi előnye pedig csak azok számára lenne a változtatásnak, akik később kezdik a munkát, vagy nem dolgoznak.

A gimnazisták számára, akiket már nem kell kísérgetni, ugyan csábító lehet, hogy tovább aludhatnak, náluk viszont a már most is hatalmas óraterhelés jelenti a problémát. Egy középiskolás diák így is délután 3-4-ig bent van az iskolában, egy órás csúsztatás esetén 4-5 körül végeznének.

Jocó bácsi úgy véli, a tervnek egyedül akkor lehet realitása, ha az óraterheket is csökkentik, ami jelenleg nem reális. Az új Nemzeti Alaptantervben sincs szó ilyesmiről, vagy legalábbis csak minimális mértékben.

Ezért hiába tartja alapvetően jónak az ötletet, szerinte a gyakorlatban semmilyen feltétel nem adott hozzá.

Hasonló véleményen van két másik pedagógus is, akik a nevük elhallgatásával nyilatkoztak nekünk. Egyikük egy fővárosi gimnáziumban tanít. Neki személy szerint jól jönne, mivel az agglomerációból jár be, és a reggeli csúcsforgalom miatt fél 5-kor kell kelnie.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!