hirdetés
belenyul-a-kormany-az-oktatasba-de-nem-mondjak-meg-mit-akarnak-vele-1024x683-1000x667.jpg

Belenyúl a kormány az oktatásba, de nem mondják meg, mit akarnak vele

Több ponton is módosítanák a köznevelési törvényt: például megszüntetnék a magántanulóságot, ami eddig a jómódú családok menekülőútja és a problémás gyerekek zsákutcája volt egyszerre.
Neuberger Eszter, Szurovecz Illés írása, Abcúg, Fotó: Magócsi Márton - szmo.hu
2019. június 14.


hirdetés

Azt viszont nem tudni, mi lesz helyette, a szöveg alapján az is lehet, hogy minden marad a régiben. Közben módosítanák a két éve elfogadott Taigetosz-törvényt is, és egyéni fejlesztést írnak elő a tanulási zavaros gyerekeknek. Kérdés, szakemberek híján mire mennek vele.

A köznevelési törvényt több ponton is módosító javaslatot nyújtott be az országgyűlésnek csütörtökön Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. A javaslat, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) állított össze, két igazán fontos intézkedést tartalmaz, az ezekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat szedjük most össze.

A törvényjavaslat egyik lényegi eleme, hogy megszünteti a magántanulói jogviszonyt. Ez azonban valószínűleg nem jelenti azt, hogy a törvény életbe lépése után az eddig valamilyen okból az iskolán kívül tanuló diákok mind visszaülnek az iskolapadba. Jön az “egyéni munkarenddel rendelkező tanuló” státusz, amiről azonban a törvénytervezet szövege nem árul el sok konkrétumot.

Ami kirajzolódik belőle, az az, hogy míg a felmentés az iskolai jelenlét alól korábban igazgatói hatáskör volt, az új szabályok szerint az intézményvezetőnek – más szereplők mellett – már csak véleményezési joga lenne ebben. Azt, hogy ki lehet egyéni munkarendű tanuló, majd egy állami szerv fogja eldönteni, de hogy pontosan melyik, arról később rendeletben dönt a kormány.

Azon kívül nem sokat tudni az egyéni tanrendről, hogy ugyanúgy osztályozó vizsgákon kell majd számot adniuk az így tanuló diákoknak a tananyag elsajátításáról. Például azt sem, hogy ehhez milyen segítséget kell majd kapniuk az iskolától. Annyi biztos: ahogy korábban a magántanulói státuszt, úgy az egyéni tanrendet is évente felülvizsgálja majd az illetékes hatóság. A törvény életbe lépésekor már magántanulói státuszban lévő diákok iskolai munka alóli felmentését felülvizsgálják majd, hogy eldőljön, ki folytathatja egyéni tanrendű tanulóként.

Az intézkedés értelmezését nehezíti, hogy a javaslatot kidolgozó Emberi Erőforrások Minisztériuma a sajtó kérdéseire sem közölt semmilyen részletet a törvénymódosítással kapcsolatban, így azt sem lehet tudni, a magántanulásra vonatkozó változtatások milyen céllal kerültek a javaslatba.

Az még nem old meg semmit, ha elzárjuk a szelepet

Lannert Judit oktatáskutató, a TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ igazgatója is csak találgatni tudott, amikor a javaslattal kapcsolatban az Abcúg kérdezte.

Szerinte az egyéni tanrend engedélyezésének központi, állami hivatali hatáskörbe vonása a nagyobb kontrollról szól, ami érthető válaszreakció arra, hogy “a magántanulói státusszal eléggé visszaéltek az elmúlt években minden oldalról”.

A magántanulói státuszt eredetileg azoknak találták ki, akik különböző okokból (betegség, beilleszkedési zavarok, családi problémák, külföldre költözés, sport- vagy művészeti karrier miatt) nem tudnak bekapcsolódni a hagyományos iskolarendszerbe, a tankötelezettségüket így az iskolán kívül teljesíthetik. A Magyarországon magántanulóként tanuló 7-8 ezer diák között persze sok ilyen gyerek is van. Mostanra azonban két másik csoport is erősen jelen van ezen a területen.

Az egyik azoké a gyerekeké, akiket a szüleik azért minősíttették magántanulóvá, mert így szerették volna kiemelni őket a merevnek, poroszosnak gondolt közoktatásból. Esetleg megelégelték, hogy tanulási vagy magatartási nehézségekkel küzdő gyerekeik nem jutnak egyről a kettőre a hagyományos iskolában. Ezek a szülők aztán maguk alapította, vagy már létező, tandíjas “magántanulói csoportokban” taníttatták tovább a gyerekeiket. Ezzel – az állam szempontjából – csak az a baj, hogy kialakult az oktatásban egy olyan szürkezóna, ami mind foglalkoztatási, mind minőségbiztosítási szempontból szinte teljesen ellenőrizhetetlen, és mindennek a magántanulói státusz az alapja.

A másik pedig azoké a diákoké, akik olyan krónikus magatartásproblémákkal rendelkeznek, hogy az amúgy is erőforrás-hiányos iskolák könnyebbnek látják, ha iskolán kívül, magántanulói státuszban tanulnak náluk ezek a gyerekek. Ennek szükségességéről a szülőket is meg kell győzniük, ami nem olyan nehéz feladat. Ahogyan egy korábbi, a témával foglalkozó cikkükben írták, az esetek többségében a szülő maga is belefáradt, hogy folyton a gyereke vállalhatatlan viselkedéséről kell hallania. És fél is attól, hogy ha magatartása miatt kirúgják, nem lesz másik iskola, ami felveszi a fiatalt.

Ennek a két folyamatnak a visszafordítására lehetne jó Lannert Judit szerint a törvényjavaslat, ami akár üzenet is lehetne, hogy az oktatásirányítás a befogadóbb, a gyerekek közötti különbségekre érzékenyebb iskolát szeretne. Erre azonban nem sok minden utal. Márpedig, Lannert szerint, ha a mostani reformok mellett a közoktatásban nem indul el érezhető minőségi javulás, akkor azok csak tovább növelik az iskolarendszeren belüli feszültségeket. “Lehet a szelepeket bedugni, de akkor a gáz csak tovább gyűlik bent, és előbb-utóbb robban.”

Hasonlóan vélekedik egy hazai egyetem neveléstudománnyal foglalkozó kutatója is, aki szerint az egyik legnagyobb kérdés, milyen hatással lesz a törvény a magántanulói csoportok kérdésére. A neve elhallgatását kérő kutató – aki egy ideig maga is egy magántanulói csoportba járatta erősen diszlexiás gyerekét – úgy látja: a kevés, tényleg progresszív tanulócsoportot leszámítva a csoportok többségében nincs meg a megfelelő szakértelem a valamilyen tanulási, vagy beilleszkedési nehézségekkel rendelkező gyerekek tanítására. Márpedig ilyen gyerekekből van szerinte a legtöbb a tanulócsoportokban.

Szerinte szerint fontos lenne, hogy ezek a gyerekek visszaintegrálódjanak az iskolákba, de ehhez az iskolai környezetnek is gyökeresen meg kellene változnia, hogy ne erővel kelljen megszüntetni – az egyébként az iskolarendszer hibáira reagáló – magántanulói csoportokat, hanem okafogyottá váljon a létezésük.

A magántanulás területén várható változásokkal kapcsolatban két iskolaigazgatót is megkérdeztünk. Azt mondták, hivatalos úton semmilyen tájékoztatást nem kaptak a várható változásokról. Pedig több részletre is kíváncsiak, de leginkább arra, hogy mit vár majd el az iskoláktól az új szabályozás.

Eddig a tanuló szükségleteitől függően változó heti óraszámban kötelező volt iskolai foglalkozásokat biztosítaniuk a magántanulók számára. Hogy ez hogy változik az egyéni munkarendű tanulóknál, arról még semmit nem lehet tudni, pedig az egyik iskolaigazgató szerint három magántanuló felkészítése már egy egész tanári állásnak megfelelő óraszámot is igényelhet. Bár a törvény, ha elfogadják, csak jövőre lép életbe, a jelenlegi tanárhiányos közoktatásban minél hamarabb tudniuk kellene, a mostanihoz képest mekkora plusz munkaterhet jelenthet majd az oktatásirányítás mostani lépése.

Javítanának a Taigetoszon

A kormány a módosítócsomaggal korrigálná két évvel korábbi, Taigetosz néven elhíresült intézkedését is. Akkor megtiltották a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő (BTMN) gyerekek osztályzás alóli felmentését. Ők olyan diákok, akiket a diszlexia, a diszgráfia vagy a diszkalkulia valamilyen enyhébb formájával diagnosztizáltak, ami megfelelő fejlesztéssel és tanítási módszerekkel nem kellene, hogy zavarrá váljon. (A súlyosabb tanulási zavarokkal küzdő gyerekeket hívják SNI-seknek, vagyis sajátos nevelési igényűeknek).

A felmentés eltörlését sokan gyerekellenesnek minősítették, és bár bizonyos esetekben tényleg lehettek káros következményei, ez valójában erős túlzás volt. A visszafogottabb kritikák inkább azt mondták: tényleg jobb a gyereknek, ha nem mentik fel az osztályzás alól, de akkor biztosítani kellene a megfelelő egyéni fejlesztést is. Hasonlóra jutott egy alkotmánybírósági (AB) határozat, amely szerint garantálni kellene “a tanulók egyéni képességeikhez igazodó fejlődését”.

A kormány is erre az AB-határozatra hivatkozik most, amikor fejlesztő pedagógiai ellátás keretében tenné kötelezővé a BTMN-es gyerekek tantárgyi felzárkóztatását és készségfejlesztését. A javaslatban azt írják, utóbbit fejlesztő pedagógusnak kell végeznie.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
magany-halal-biztonsagi-or.png

Állandóan intézkedett, rángatta ki a kosarat a kezemből, ki nem állhattam – aztán meghalt

A biztonsági őröket senki sem szereti. Én sem kedveltem őt. Tizenöt éve nem kedveltem, amióta nap, mint nap belefutottam a közértben. Egy észrevétlen halál margójára.
Hargitay Judit - szmo.hu
2019. június 05.



Sokszor gondolkodom azon, vajon mi alapján mérlegeljük, hogy mennyire fontos egy halál. Ez kegyetlenül hangzik – “nem porciózunk emberéletet, mit képzelsz te!” –, de szerintem igen, nagyon is azt tesszük. Ösztönösen. A Dunán történt, valóban rettenetes hajókatasztrófa gyanútlan, szerencsétlen áldozatait most két ország – és a világ híreket olvasó része – gyászolja. Az ő haláluk mindenkit feldúl, teljesen jogosan, hiszen olyan váratlan, hidegrázósan szörnyű, olyan értelmetlen az egész. Egy ember elmegy a családjával vakációzni, befizet egy sétahajózásra egy gyönyörű városban, és hét másodperc alatt véget ér a számára minden.

Azt szoktuk mondani, minden élet ugyanannyit ér, és én hiszek abban, hogy ez így is van. Ám az emberek többsége nem úgy hal meg, ahogy ennek a hajóbalesetnek az áldozatai. Az emberek többsége észrevétlenül hal meg.

Egy-két szerette, néhány barát, kolléga elgyászolja. Az ismerősök, akikkel napi kapcsolatban volt, hümmögnek és a fejüket ingatják, meredten nézik a földet, mert ilyenkor úgy illik, azután minden megy tovább.

Talán emiatt a nagyon is érthető, univerzális közönyösség miatt emlékezem most meg egy olyan ember haláláról, aki szintén olyan észrevétlenül tűnt el a mindennapjaimból, mint azok a hegyi búvópatakok, amelyek csobognak, csalinkáznak erre-arra, aztán egyszer csak "megszűnnek”.

Ez az ember biztonsági őr volt, ötvenvalahány éves. Tizenöt éve, amióta a környéken lakom, az egyik helyi közértben dolgozott. Nem kedveltem. Az a mufurc, intézkedő, mindig, mindent jobban tudó személyiség volt, akit valahogy zsigerből kerül az ember. Szigorúan masírozott föl-alá a közért polcai között, helyére igazgatta az instant leveses zacskókat, felszedegette a zöldségespultról legurult krumplikat. Nagy, családi csomag vécépapírokat halmozott föl a polcok legtetejére, hogy elférjenek a tusfürdők meg a hintőporok.

Aztán beállt a pénztárosok mögé, és olykor parancsolóan rászólt egy-egy vásárlóra, hogy ne ide álljon, hanem a másik sorba, mert az rövidebb.

Kikapkodta a kezünkből az üres kosarakat, és katonásan feltornyozta a bejárat mellé, közben szemrehányóan nézett. Azzal a “ha én nem lennék itt, össze-vissza hánykódnának ezek a kosarak, maguk aztán helyre nem raknának semmit, trehány népség” pillantással. Ha túl hosszúra nyúltak a sorok, hátrakiabált a raktárba: “Klárika!”. Klárika hamarosan fel is bukkant, és megnyitott egy új pénztárt.

Sokszor jutott eszembe, hogy egyszer be kéne szólni neki: mit főnökösködik itt, meg irányítgatja a vásárlókat. Nem vagyunk hülyék, magunktól is tudjuk, hogy a rövidebb sorba érdemes beállni. De soha nem szóltam. Talán azért, mert ez az ember alapvetően ártalmatlan volt. És a maga módján kifejezetten segítőkész.

Valahányszor rám nézett azzal a konok pillantásával, vagy sokatmondóan elvette az üres kosaramat, az a sejtésem támadt: ő így akarja éreztetni, hogy a munkája fontos, hogy a léte számít, hogy a világ akkor van rendben, ha egy kicsit ő is hozzájárul.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
momentum-csehkatalin-1.jpg

Cseh Katalin: Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága

A Momentum frissen megválasztott EP-képviselője három és fél éve vegán, és vonattal ment Brüsszelbe, hogy megmutassa: valós alternatíva kell a repüléssel szemben. Interjú.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. június 12.



Az EP-választás egyik legnagyobb meglepetését a Momentum okozta, közel 350 ezren szavaztak rájuk, így két képviselőt is küldhetnek az Európai Parlamentbe. A párt listavezetőjével, Cseh Katalinnal arról beszélgettünk, milyen zöldpolitikát fognak képviselni, és hogy viszonyulnak az életünket pár éven belül teljesen átformáló digitális forradalomhoz.

– Hogy telt az elmúlt két hét a választás óta?

– Nagyon sűrű volt, felpörögtek az események. A jelentős részét Brüsszelben töltöttem, ahol a pártcsaládunknak az EP harmadik legnagyobb erejeként fontos szerep jut a tárgyalások során. Tulajdonképpen most dől el Európa sorsa a következő öt évre, és hatalmas megtiszteltetés, hogy a Momentum delegációjának vezetőjeként én is ott ülhetek abban a körben, ahol a döntések születnek.

Mi már az elmúlt időszakban is mindvégig azt képviseltük, hogy határozottabban fel kell lépni azért, hogy az uniót egy sokkal demokratikusabb, a jogállamiságot erősebben védő, a korrupció ellen minden erejével küzdő szervezetté tegyük. Örülök, hogy ezeket a szempontokat most a frakción belüli, illetve a frakciók közötti egyeztetéseken is képviselni tudom.

– Mesélne kicsit magáról? Hogyan került a politika közelébe, mennyire volt ez éles váltás ahhoz képest, amivel korábban foglalkozott?

– Orvosi egyetemen végeztem Magyarországon szülész-nőgyógyászként, aztán Hollandiában tanultam orvosi közgazdaságtant. Dolgoztam egy kutató cégnél, a felelősségtudat és a szívem hazahúzott, a hazai egészségügy állapotát ismerve szerettem volna inkább itt kamatoztatni a tudásom.

Miután elhelyezkedtem rezidensként, hamar szembesültem vele, milyen szinten hátráltatja a mindennapi munkavégzést a rossz kormányzás. Betegek halnak meg pusztán azért, mert a mindenkori kormány nem képes határozott lépéseket tenni a rendszer rendbetételére.

Ekkor döntöttem el, hogy komolyabban kell foglalkoznom a politikával: oda szerettem volna kerülni, ahol a döntéseket hozzák, és aktívan beleszólni, hogy jobb döntések szülessenek. Így kerültem közel a Momentumhoz, ahol az EP-kampányt már listavezetőként csinálhattam végig. Számomra egészen megdöbbentő, milyen szinten eltávolodtunk Európától az utóbbi években, és ezzel párhuzamosan mekkora pazarlás zajlik az EU-s pénzekkel. Annak az uniónak a pénzét szórja el a kormány, amit aztán óriásplakátokon gyaláz. Úgy éreztem, hogy ez ellen tenni kell.

– Az orvosi pályának mikor fordított hátat?

– Tavaly év elejéig, nagyjából az országgyűlési kampányig dolgoztam orvosként. Persze sajnálom, hogy a következő öt évben biztosan nem lesz módom gyógyítani, de ha jól végzem a dolgomat, politikusként is sokat tehetek majd azért, hogy egészségesebben éljenek a magyarok és jobbak legyenek az ellátási körülmények. Tiszteletben tartva azoknak a hősöknek a munkáját, akik nap mint nap küzdenek ezzel a rossz rendszerrel, szerintem itt az idő, hogy valaki megpróbálja magát a rendszert is rendbe tenni.

– A DK egyből a választási eredmény, vagyis Jávor Benedek és az LMP kiesése után bejelentette, hogy ők teljes mellszélességgel képviselik majd a zöldpolitikát Európában. A Momentum prioritásai között mennyire van elől ez a téma?

– Nagyon örülök, hogy a DK ezt mondta, szerintem minden párt prioritási listájának elején kellene szerepelnie. Ugyanis az nem pártpolitikai kérdés, élhető marad-e a bolygó akár már 10-20 év múlva. Sajnálom, hogy a Fidesz EP-program(nak nevezett) pontjai között az ég világon semmi említés nincs arról, hogyan akarnak hozzáállni a közelgő környezeti katasztrófa kezeléséhez. Sőt, Szijjártó Péter azóta el is mondta, hogy az autóipar fontosabb számára, mint a klímavédelem.

Nekünk a Momentumban az a véleményünk, hogy zöldnek lenni alap, nem jobb- vagy baloldaliság kérdése. A zöldpárti frakcióban a következő ciklusban valóban nem ül majd magyar képviselő, mi sem ott leszünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnánk kivenni a részünket abból a munkából, amit záros határidőn belül muszáj lesz elvégezni Európában. Hiszen a klímaváltozás nem ismer határokat, kizárólag összefogva, európai egységként vehetjük fel a harcot vele.

És a jelenleginél jóval határozottabb álláspontra van szükség: például el kellene kezdeni gondolkodni azon, hogy végre megadóztassuk a kerozin árát, hiszen mindenki tudja, hogy a repülés a leginkább környezetszennyező közlekedési mód.

– Ehhez azért előbb nem ártana versenyképes alternatívákat teremteni.

– Valóban, pont erre szeretném felhívni a figyelmet egy kisebb akcióval: legközelebb vonattal fogok kimenni Brüsszelbe, ami egy körülbelül 19 órás út lesz, két vagy három átszállással, kétszer annyiért, mint amibe egy átlagos repülőjegy kerül. (Erre az interjú elkészülte óta sor is került – a szerk.)

Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága. Eléggé bántja a lelkiismeretemet, hogy ennyit kell majd repülnöm a munkám miatt, de ezen a viszonylaton jelenleg egyszerűen nincs valós alternatíva.

A politikusok beszélhetnek, amiről akarnak, de ha nem tesszük könnyen elérhetővé és olcsóvá a környezetkímélő életmódot mindenki számára, nehezen várhatjuk el az emberektől, hogy plusz áldozatot hozzanak miatta. Azért is szeretnék dolgozni, hogy ez megváltozzon: közvetlen vasúti összeköttetésre van szükség minél több európai nagyváros között, olyan árképzéssel, ami felveheti a versenyt a fapadosokkal.

– A politikában mostanában eléggé divatba jött felülni a „klímavonatra”: egyre többen dobálóznak hangzatos ígéretekkel, valós elhivatottság helyett opportunizmusból. A Momentum mit tehet azért, hogy elhiggyék róla, komolyan gondolja?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
szel-david-gender-cimkep-1000x727.jpg

„Ha a fiam háromévesen elém állt volna, hogy azt mondja, mostantól ő lány, elfogadom, és kivárok”

‘Nem öltöztetem tütübe és nem adok neki Barbie-babát, de nem szidom le vagy bonyolódom hosszas beszélgetésekbe’ – mondja Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus. Szerinte a gendersemleges nevelésnél ma jóval nagyobb ‘parákkal’ kell szembenéznie egy szülőnek: például a pornóval és a dizájner-drogokkal.
Hargitay Judit. Címkép: Pexels - szmo.hu
2019. június 13.



A közvetlen ok, amiért megkerestem, egy itthon óriási felháborodást kiváltó hír volt. Charlize Theron hollywoodi színésznő bejelentette: hároméves kora óta kislányként neveli a fiát, mert a gyerek úgy akarja. Azóta lányruhákat ad rá, és lányként kezeli. Csak úgy ömlöttek a cikk alá a színésznőt becsmérlő kommentek, teljesen kiverte a biztosítékot.

– Mi a véleménye erről?

– A lányruhákat én is túlzásnak tartom, pláne egy ekkora gyereknél, amikor a nemi identitás még csak gyerekcipőben jár, a nemhez igazodás pedig csak hat éves korra szilárdul igazán meg, de ezzel együtt sem látok akkora drámát ebben az ügyben.

A magyar társadalom meglehetősen ítélkező, moralizáló, és ami például a gyereknevelést illeti, még csak nem is különösebben következetes. A gyerek nemi identitásával kapcsolatban is elképesztő kockákban élünk: szerintünk, ha egy kisfiú kijelenti, hogy ő lány, az alapból nem normális dolog.

– Miért, ön szerint normális?

– Egyrészt rengeteg oka lehet egy ilyen mondatnak, másrészt egy kisgyereknél sok minden normális, ami nekünk furának tűnik. Gondoljunk arra, amikor azt mondja a gyerek, hogy ő gőzmozdony. És csihuhuzik. Vagy háromévesen elkezd számolni, és sorolja: “egy, kettő, kilenc, tizenhat.” Nem esünk neki, hogy hülyeséget mond, hanem megdicsérjük, hogy milyen jól számol.

Ha egy kisfiú közli, hogy ő lány, vagy fordítva, szerintem azt is érdemes egy ideig semlegesen kezelni, és kivárni. Nem kell se tütübe, se öltönybe öltöztetni, nem kell rátenni egy lapáttal, de hagyni kell, visszakérdezni, miért gondolja így, beszélgetni vele. Az esetek többségében az ilyesmi úgyis elmúlik.

– A nemsemleges (vagy gender-semleges) nevelés a nyugati világban egyre nagyobb teret hódít. Az a lényege, hogy ne erőltessük rá a gyerekre, hogy neki fiúként vagy lányként hogy KELL viselkednie, hadd döntse el ezt ő.

– Nézze, a gyereknevelésben szerintem nagyon tág keretek vannak. Sok mindent meg lehet tenni. Az én kislányom is megörökölt a fiú unokatesójától egy futóbiciklit, ami fekete, és rá van írva, hogy “Andris”. Nem esett kétségbe tőle. Egy szülőnek sem kell megijedni, hogy a lánya fiú lesz, ha szeret focizni. De még ennél súlyosabb dolgoknál sem kell rögtön riadót fújni.

Ismerek egy házaspárt, akik amikor elváltak, a hatéves fiuk hónapokig minden nap beöltözött otthon lányruhába, és úgy mászkált. Nem bántották, kivártak. Aztán abbahagyta. Valószínűleg a válás miatti szorongását dolgozta fel így. Ha egy kisgyerek tikkel, tépkedi a hajszálait, vagy esetleg azon kapjuk, hogy maszturbál, ne essünk rögtön pánikba. Figyeljük a viselkedését, próbáljuk megérteni, hogy milyen helyzetekben fordul elő, hátha megértjük, milyen belső parát vezet le ezzel. Az sem árt, ha megpróbáljuk szülőként végiggondolni, hogy mi min tudnánk változtatni, a lényeg viszont, hogy pont arról, amit csinál, nem érdemes beszélni, mert jó eséllyel nem is tudatosan csinálja.

Fotó: Marosi Viktor

– De mi van akkor, ha évekig más neműnek vallja magát, mint amilyennek született?

– Nyilván van az a pont, amikor már érdemes szakemberhez fordulni, de nem azonnal. Nem könnyű eltalálni a tökéletes időpontot, kicsit olyan ez, mint a tárkonyos raguleves. Hogy mennyi tárkony kell hozzá. Amikor már azt hisszük, bőven tettünk bele, nem kell több, na akkor még egy picit, és úgy lesz jó.

Vagyis bármit észlelünk a gyereken, ami fura, és nem múlik, és ha beszélgetünk vele, akkor sem jutunk előbbre, akkor is még legyünk türelmesek egy picit, és csak utána menjünk szakemberhez.

Természetesen ez a stratégia betegségeknél és komoly hangulatváltásoknál nem érvényes. Azt pedig kevesen tudják, hogy nem muszáj a legdrágább pszichológushoz fordulni: vannak mindenki számára elérhető területi, körzeti tanácsadók, ha pedig oda nem lehet bejutni (márpedig sokszor őrült várólisták vannak), a védőnők és a gyerekorvosok is nagyon tapasztaltak, őket is nyugodtan meg lehet kérdezni, ha aggódunk a gyerekért.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
abcug-lovari-nyelvvizsga-1000x563.jpg

Lovári nyelvvizsgával juttatnák be a szegény diákokat az egyetemre

Egy egyesület hátrányos helyzetű diákoknak nyújt több hónapos, ingyenes nyelvtanfolyamot lovári nyelvből. Céljuk, hogy minél több fiatalt tudjanak bejuttatni a felsőoktatásba.
Zsilák Szilvia írása az Abcúgon, fotó: Végh László - szmo.hu
2019. június 03.



Az egyetemi bejutáshoz szükséges kötelező nyelvvizsga bevezetése komoly problémát jelent a szegény családba született fiatalok számára. Ők biztosan nem engedhetik meg maguknak a magántanárt, így félő, hogy tömegével fognak elesni a továbbtanulás lehetőségétől. Egy egyesület hátrányos helyzetű diákoknak nyújt több hónapos, ingyenes nyelvtanfolyamot lovári nyelvből. Eddig főként az egyetemistákra fókuszáltak, most viszont arra keresik az anyagi forrást, hogy a tevékenységüket a középiskolásokra is ki tudják bővíteni. Céljuk, hogy minél több hátrányos helyzetű fiatalt tudjanak bejuttatni a felsőoktatásba.

Lovári nyelvórára ülünk be Pécsen, a látogatásunk apropója, hogy a 2020-as felsőoktatási felvételihez már kötelező lesz egy középszintű nyelvvizsga. A Super Romanes nyelvtanfolyam civil vállalkozásként a fizetős hallgatók mellett hátrányos helyzetű diákoknak biztosít ingyenes lovári nyelvoktatást. Bár eddig is volt néhány középiskolás tanítványuk, többnyire az egyetemre már bejutott roma és nem roma diákokkal foglalkoztak, akiknek azért volt szükségük egy nyelvvizsgára, hogy kézhez kaphassák a diplomát. Az egyesület most arra keresi a pénzügyi forrásokat, hogy a tevékenységüket középiskolásokra is kiterjeszthessék.

A nyelvi képzés már 2013-ban elindult, azonban akkoriban a közreműködő egyetemisták még informális csoportként működtek, és csak tavaly alapították meg a Diverse Youth Network néven futó egyesületüket, aminek a szárnyai alá ez a projekt is tartozik. Nemrég költözhettek be a volt belvárosi piac melletti, jobb napokat is látott tornácos épületbe. Az óra előtt az egyesület vezetőjével, Buzás-Hábel Gézával arról beszélgettünk, hogy miért is van egyre nagyobb szükség a projektjükre.

Az egyesületük azoknak a szegény családból származó fiataloknak segít, akik nem tudják kifizetni a magán nyelvórákat. Különórákra azért van nagy igény, mert jelenleg az iskolai nyelvtanítás komoly gondokkal küszködik. Az egyesület szerint rendszerszintű bajok várnak megoldásra a nyelvoktatásban, mielőtt kötelezővé tehető a középszintű nyelvvizsga bevezetése. A rendelkezést még 2014 decemberében fogadták el, azonban úgy látják, hogy ezidő alatt nem sok változás történt.

„Nagyobb szükség van a projektünkre, mint valaha, hiszen sokan bepánikoltak attól, hogy egyáltalán bejutnak-e az egyetemre. A felsőoktatásból leginkább a hátrányos helyzetűek, azon belül pedig sok roma fog kiszorulni, akik nem tehetik meg, hogy magántanárt fizessenek meg”

– mondta Buzás-Hábel Géza. A romák eddig is alulreprezentáltak voltak az egyetemeken, a 2011-es népszámlálás adatai szerint körükben a diplomások aránya az 1 százalékot sem érte el.

Buzás-Hábel Géza az egyesületnek helyet biztosító épület tornácán. - Fotó: Végh László

A nyelvtudás fontossága vitathatatlan, és kétségtelen, hogy valamit kezdeni kell azzal, hogy az Európai Unióban csak két országban (az Egyesült Királyságban és Romániában) beszélnek kevésbé idegen nyelveken. Azonban a pécsi egyesület vezetője nem az egyedüli, aki szerint elhamarkodott a 2020-as határidő. Az egyik korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy komoly változásokra lenne szükség a közoktatásban, különben tízezrek fognak kiszorulni az egyetemekről a kötelező nyelvvizsga miatt, a KSH adatai szerint tavaly például a felvettek közel fele kiesett volna a felsőfokú képzésből. Ebben a videóban pedig arról beszélgettünk, hogy a nyelvvizsgához kötött felvételi burkolt vagyoni cenzus, először orvosolni kellene a tanárhiányt, és ideje lenne változtatni az oktatási módszereken is. Többek között Székely László ombudsman is aggodalmát fejezte ki, 2017-es jelentésében megállapította, hogy nincsenek meg a szigorításhoz szükséges feltételek, így a kötelező nyelvvizsga bevezetése alapjogokat sért. Székely László nemrég leszögezte, hogy továbbra is fenntartja a korábbi állásfoglalását, hiszen “azoknak az ajánlásoknak a jelentős része, amelyeket két évvel ezelőtti jelentésében megfogalmazott, nem vagy nem teljes mértékben valósult meg”.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x