hirdetés
Az utolsó mohikán Cooper legvéresebb, legkegyetlenebb könyve - először jelent meg a teljes verzió
Eddig csak 'a magyar ifjúság számára átdolgozott' kiadás volt magyarul elérhető. Gy. Horváth László műfordító elárulja, miben más az általa lefordított eredeti.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. május 13.


hirdetés

Gy. Horváth Lászlót a műfordításon keresztül ismertem meg, a szakma megkerülhetetlen alakja, számos jelentős regény fordítása kapcsolódik a nevéhez. Beszélgetésünk apropója Az utolsó mohikán első teljes magyar nyelvű kiadása.

- Manapság divat az újrafordítás, gondoljunk csak a Rozsban a fogóra vagy Az idegenre. Viszont Az utolsó mohikán esetében, ha jól tudom, nem pusztán erről van szó.

- Nemcsak manapság divat, az 1990-es évek elején új fordítást kapott például az Üvöltő szelek, az Ivanhoe és a Bovaryné, és én sem ma kezdtem: 2004-ben újrafordítottam A Kincses-szigetet, 2009-ben Muraszaki Sikibu Gendzsijét, és még sok egyebet, utoljára Updike Nyúl-sorozatát és Turgenyev prózaverseit meg Apák és fiúkját. De itt valóban nemcsak erről van szó.

Döbbenten észlelem mostanában, hogy szinte senki sincs tudatában: a Bőrharisnya-történetek mind ez ideig jócskán lerövidített, „a magyar ifjúság számára átdolgozott” kiadásokban forogtak közkézen.

Rochlitz András, a Park Kiadó igazgatója, aki pontosan tisztában volt a helyzettel, rendes Cooper-regényt akart, amikor megbízott a feladattal.

- Azt tudni, hogy annak idején miért döntött a magyar kiadó az átdolgozás mellett?

- Az 1950-es és 60-as években az Ifjúsági, majd Móra Kiadó profiljának megfelelően gyerekkönyveket, mondjuk úgy, young adult könyveket akart csinálni belőlük, amivel persze hosszú hagyományt követett: már a 19. század második felében is ilyen zanzákat készített Wachott Sándorné és mások is, tudtommal német mintára. Vagyis ifjúsági írónak állították be az amerikai irodalom első komoly regényíróját, mellesleg azt az írót, akiről olyan nagyságok zengtek dicshimnuszokat, mint Hawthorne, Melville, George Sand, Balzac, D. H. Lawrence.

- Amennyire emlékszem, Az utolsó mohikán az általam olvasott formában is elég kemény könyv. Gondolni sem merek rá, mi lehet benne, ami még ezen a szűrőn sem ment át. Vagy a húzásnak inkább csak terjedelmi okai voltak?

- Kétségkívül ez Cooper legvéresebb, legkegyetlenebb könyve, de persze az ilyesmi fölött is könnyebb elsiklani úgy, ha merő sztorivá változtatjuk, ha nem ágyazódik be egy rendesen kidolgozott regényszövetbe, narrátori filozófiába – mert az utóbbi formában természetesen még keményebb, még jobban átérezhető a dolgok iszonyata.

Ez az, ami nincs meg a zanzásított változatokban – a történetek, az akciók ott vannak, éppen csak maga a regény, az árnyalt jellemzés, a rendesen felépített jelenetek, a motivációk mélysége, a részletek gazdagsága, ezek hiányzanak. Az, amitől egy sztori irodalmi művé válik.

Mellesleg két szörnyű, gyilkos akció egyszerűen kimaradt az ifjúsági változatból, nyilván úgy gondolták, ezek végképp nem illenek hőseinkhez. Az egyiknek Sólyomszem az elkövetője, a másiknak Chingachgook.

Hadd idézzek egy részletet John McWilliams utószavából, amelyet ehhez a kiadáshoz mellékeltünk. „Az író bonyolult, ünnepélyes, választékos szinonimákban és metaforákban bővelkedő mondatai állandóan arra emlékeztetnek bennünket, hogy egy művelt, civilizált úriember szól hozzánk. Cooper fegyelmezetten indázó mondatokban mesél nekünk arctalan öldöklésről, faji gyűlölködésről, eszelős mészárlásról, a gyarmatosítás hiábavalóságáról. Stílusa éppolyan feledhetetlenül mond ellent tárgyának, mint ahogyan a brit és francia egyenruhák rínak ki az őserdőből.”

És éppen ez a legmellbevágóbb benne.

- Felmerül a kérdés, hogy a többi Cooper regénnyel mi a helyzet? A Vadölő, a Bőrharisnya is rövidítés vajon?

- Egytől egyig rövidítések. Tudtommal csak egy különálló regény, A kém teljes fordítás. A Vadölő például kétszer olyan vastag az eredetiben, de Az utolsó mohikán is 6 ívvel (240 000 leütéssel) hosszabb az én fordításomban, mint Réz Ádám átdolgozásában. Őszintén remélem, hogy Az utolsó mohikán új, teljes változata sikeres lesz, és a Park folytatni tudja a sorozatot.

- A teljes regény ismeretében megváltozott Cooperről, az íróról alkotott képed?

- Az enyém nem, mert többek közt angol szakot végeztem az ELTE-n, és régóta ismerem az eredetiket, de az olvasóé meg fog változni: röviden fogalmazva otthonosabb, részletesebb, irodalmibb, mégis ridegebb regényvilágot kap. Hogy mást ne mondjak, Sólyomszem alakja, lelki alkata erősen módosul, motivációi kíméletlenebbek, keresztény gyökerei ugyanakkor hangsúlyosabbak: a delavárok között térítő morva testvérek nevelték. Végre azt is megérti az olvasó, hogy pontosan milyen is, ha mégannyira jelzésszerű is csak, a viszonyrendszer Cora, Alice, Uncas és Heyward őrnagy között, ami nyugtalanítóbb, mint amilyennek eddig látszott. Hasonlóképp egyes akciók, jelenetek, például Magua menekülésének és halálának vagy a zuhatag alatti sziget geográfiájának a leírása is érthetőbb lesz – emlékszem, ezeket nekem annak idején elég nehéz volt pontosan magam elé képzelnem. Persze kérdés, hogy ki mire emlékszik, elvégre mindnyájan gyerekkorunkban olvastuk először ezeket a történeteket, viszont az is kérdés, kinek milyen messze is van a gyerekkora. Egy biztos, és ezt még egyszer hangsúlyozni kell: Cooper nem ifjúsági író, nem gyerekeknek írt,

Amerika első komoly regényírója, gyakorlatilag az összes nagy amerikai műfaj és téma, az indiánok, az egyre messzebbre tolódó határvidék vagyis a frontier, a vadnyugat, a préri, a tengeri kaland, az amerikai történelmi regény, a környezetvédelem, a férfibarátság, a társadalommal szemben álló individuum, a magányos hős mítoszának egyszemélyi felfedezője és első művelője.

Megint csak McWilliamsszel szólva:

„Cooper verbális festmények sorában állít elénk erőszakos, álomszerű mesét, amely gyakran megszakad, de pihenővel nem szolgál. Mondatainak szerkezete, írói közlésvágya azt akarja elhitetni velünk, hogy a világ megismerhető, értelmes és rendezett. Az előadás szüntelen megszakadása, véres és erőszakos volta azonban azt sugallja, hogy a valóság nem szorítható racionális keretek közé. A ráérős próza váratlan atrocitásokra irányítja figyelmünket, amelyeket sem az olvasók, sem a szereplők nem fognak fel teljes egészükben. Cooper nem értelmezi ezeket a pillanatokat, megy tovább a következő kaotikus mozzanat felé, amelyet ugyanabban a fegyelmezett, úri modorban fog ábrázolni. Cooper médiumának és üzenetének ellentmondása meghitt ismerősünkké válik. Az utolsó mohikán a mi esti híradónk, a tizenkilencedik század eleji Amerika regénykonvenciói és határvidéki problémái közé visszavetítve.”


KÖVESS MINKET:





hirdetés
7 durva baki a Trónok harcából, ami még a starbucksos poharat is übereli
Nektek is feltűntek ezek?
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 19.



Még a legjobb filmek és sorozatok készítői is véthetnek olykor hibákat, ez alól a Trónok harca sem kivétel. Nemrég beszámoltunk arról a hatalmas bakiról, ami az egész világot bejárta: az utolsó évad negyedik részének felvételekor ott maradt az asztalon egy starbucksos kávéspohár Daenerys előtt. Ráadásul a nem túl korhű elem a 15. perc környékén többször is felbukkan. Miután ez hatalmas felháborodást keltett, a HBO egy vicces magyarázattal állt elő, de az ötödik rész után megint figyelmesek lettek egy furcsaságra a fanatikusok. Egy képen ugyanis az látszik, hogy Jamie-nek hús-vér keze van, ami ugyebár lehetetlen.

Ezek után a Bright Side összeszedett még jó pár bakit, ami a Trónok harca eddigi részeiben előfordult, néhány pedig tényleg durvább, mint Daenerys Starbucks-pohara.

1. Havas Jon gumiszerű kardja

2. Modern locsolórendszer egy ókori városban

3. Jegygyűrű a Makulátlanok egyik harcosa ujján

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
Most egy ásványvizes palackot felejtettek a Trónok harca egyik jelenetében
A csapat rendre úgy reagál, hogy a folyamatos bakizás oka nem marketingfogás, hanem egyszerűen figyelmetlenség.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 20.



Még mindig nem tudni, hogy szándékos-e vagy sem, de egyre több baki bukkan fel a Trónok Harca háza tájáról.

Volt ugye Jamie keze, ami egy fotó erejéig visszanőtt, aztán a Starbucks-pohár, ami az asztalon maradt egy jelenetben.

Most egy újabb szomjas és figyelmetlen színész felejtett valamit a díszletben, ami ezúttal egy Samwell Tarly lába mögött felejtett ásványvizes palack volt.

A csapat rendre úgy reagál, hogy a folyamatos bakizás oka nem marketingfogás, hanem egyszerűen figyelmetlenség.

Lapozz, ha látni szeretnéd a bakit:

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Emilia Clarke megható Insta-posztban búcsúzik a Trónok harcától
Az utolsó évad zárórésze előtt jó néhány fotót posztolt a színésznő, aki bevallotta: szavakkal nem is nagyon tudja kifejezni, mit jelentett neki a sorozat és a karaktere.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 19.



Emilia Clarke, a hamarosan kifutó Trónok harca Daeneryse hosszú Insta-posztban búcsúzott a sorozattól és karakterétől. Több fotó kíséretében arról ír, milyen nehéz szavakkal kifejeznie, mit jelentett neki ez a szerep és a 8 évadnyi forgatás, ami annyira meghatározó volt számára, hogy nőként, színészként és emberként is formált rajta. A rajongóknak is köszönetet mondott: "nélkületek mi sem vagyunk".

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Finding the words to write this post has left me overwhelmed with how much I want to say but how small words feel in comparison to what this show and Dany have meant to me. The mother of dragons chapter has taken up the whole of my adult life. This woman has taken up the whole of my heart. I’ve sweated in the blaze of dragon fire, shed many tears at those who left our family early, and wrung my brain dry trying to do Khaleesi and the masterful words, actions (and names) I was given, justice. Game of Thrones has shaped me as a woman, as an actor and as a human being. I just wish my darling dad was here now to see how far we’ve flown. But to you, dear kind magical fans, I owe you so much thanks, for your steady gaze at what we’ve made and what I’ve done with a character that was already in the hearts of many before I slipped on the platinum wig of dreams. Without you there is no us. And now our watch has ended. @gameofthrones @hbo #love #motherofdragonsoverandout

@ emilia_clarke által megosztott bejegyzés,


KÖVESS MINKET:




hirdetés
„Álmodni sem mertem volna, hogy egyszer én leszek Vicuska” – beszélgetés Venczel Verával
Venczel Vera, a magyar mozi egyik legszebb arca, egyike volt annak az öt művésznek, akit az idei Magyar Filmszemlén film-életműdíjjal tüntettek ki.
szöveg: Göbölyös N. László. fotók: Venczel Vera hivatalos oldala - szmo.hu
2019. május 19.



A törékeny alkatú színésznő sosem hagyta magát beskatulyázni egy szerepkörbe, poétikus, romantikus szerepei mellett játszott kemény, szigorú nőket, és humorát is kihasználták. Most e díj kapcsán ültünk le egy zöldövezeti étteremben, és én azzal a gondolattal indultam el a találkozóra, hogy „végre belenézhetek Venczel Vera gyönyörű szemébe.” A találkozás pillanata olyan jól sikerült, hogy kis híján elfeledkeztem arról, amiért jöttem…

-Nem sokan mondhatják el magukról, hogy nagyon fiatalon bedobták őket a mélyvízbe, míg Ön már alig huszonéves korára több olyan alkotásban játszott, amelyek a magyar filmtörténet klasszikusaivá váltak. Hogyan élte meg annak idején a filmezés első izgalmát?

-Először is nagyon kíváncsi voltam, hogy a gyakorlatban hogyan zajlik egy film készítése. Egyszer-egyszer már középiskolás koromban is alkalmam nyílt arra, hogy közelről megnézzem. Ilyen volt Máriássy Félix Karambol című filmje, amelyben egy gyári munkáslányt játszottam. A főszereplő Bujtor István volt. Vizsgafilmekben szerepeltünk középiskolás osztálytársaimmal, barátnőimmel, így aztán még a főiskolai felvételi előtte bele-belekóstolgattunk. Aztán Várkonyi Zoltán a felvételin „kinézett magának”, de ő abban az évben nem indított osztályt, így kerültem Pártos Géza osztályába. Várkonyi már a második nyáron kiválasztott engem a Kárpáthy Zoltánba Szentirmay Katinka szerepére, és a második év végén kiírt engem a Vígszínházban a Néma levente olvasópróbájára, amire beszédtanárunk, Gáti József nem engedett el. Még gyerekek voltunk, tanulnunk kellett, de a legjobb tanulás a gyakorlás, a „mélyvíz” volt – a Kárpáthy Zoltán, olyan „szülőkkel”, mint Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva.

fotó: Szkárossy Zsuzsanna

-És milyen érdekes, hogy Ruttkai egyik legendás színpadi szerepe éppen Zilia volt a Néma leventében.

-Igen, ez volt az első vígszínházi feladatom, az egyik udvarhölgyét, Carlottát játszottam…

-„Pedig a szeme szép. Szomorú-fekete/Szegény, szegény lovag, szerelem betege!”… - jut eszembe, de térjünk vissza a filmhez: Egri csillagok. „Adjon egy rendes ruhát ennek az asszonynak” – mondja Sinkovits Imre Gobbi Hildának, aki így válaszol: „Asszony? Még lánynak is kevés”. És ez a törékeny teremtés járja el azt a bizonyos táncot, tőrökkel a tenyerében.

-És ez a tánc nincs is benne a regényben! Egyik kedvenc olvasmányom volt, álmodni sem mertem volna arról, hogy egyszer én leszek Vicuska, valahogy más alkatú lányt képzeltem el. Várkonyinak azonban az a fantasztikus ötlete támadt, hogy megszavaztatta az Ifjúsági Magazin olvasóit, hogy kik alakítsák Bornemissza Gergelyt és Cecey Évát. Mi kaptuk Kovács Istvánnal a legtöbb szavazatot és ennek bejelentésére sajtótájékoztatott tartott. Olyan „piár-munka” folyt az Egri csillagokkal, hogy annál profibb módon ma sem lehetne csinálni. Amikor a forgatókönyvet elolvastam, feltűnt, hogy ez a tánc nincs benne az eredetiben, ugyanakkor azt gondolom: ihletetten alakult ez így.

Sokféleképpen lehet dramaturgiailag hozzányúlni valamihez, de ezúttal a történet nem szegényedett, sőt, bizonyos értelemben még jobban erősítette Vicuska figuráját.

Csodálatos partnerem volt Sipeki Levente balett-táncos személyében, ő nagyon sokat segített, rengeteget gyakoroltunk. Egy éven keresztül csak felkészültünk a filmre: vívni, lovagolni tanultunk. A mai napig bennem van a hangulata.

-Várkonyinak hihetetlen érzéke volt a szereplők kiválasztásához. Ma már nemcsak Önök azonosultak Gárdonyi hőseivel, de Dobó Istvánt is nehéz másképp elképzelni, mint Sinkovits Imrével, vagy Jumurdzsákot nem Bárdi Györgyként…

-Nagyon jó szeme volt, és attól a pillanattól kezdve, amikor ő valaki mellett döntött, egyértelművé vált, hogy „ő az”. Ez egy fantasztikus képesség, és ez a színházban is megmutatkozott nála. És a színész is végig érezhette, hogy bíznak benne.

Mivel Várkonyi színész is volt, mindkét oldalt látta. Többször voltam partnere a színpadon, és ő ugyanolyan lámpalázas volt, ha nem jobban, mint mi, fiatalok.

Harmadéves voltam, amikor előszerződést kaptam tőle a Vígszínházba. Marton László rendezői vizsgaelőadásában, Szép Ernő Májusában nézett meg. Azt hittem, hogy ez az előadás a tanári kar előtt zajlik majd, Marton levizsgázik, én pedig harmadévesen eljátszom a világirodalom egyik legcsodálatosabb alakját. Erre tele volt az Ódry Színpad, rengetegen voltak kíváncsiak ránk. És Várkonyi utána jött be az öltözőbe, hogy írjuk alá mindketten az előszerződést, hogy a diploma után a Vígszínházba kerüljünk. Ha valami eldőlt benne, abban a pillanatban lépett…

-E nagy romantikus filmszerepek között ekkor játszotta el Fábri Zoltán irányításával az Isten hozta, Őrnagy úr Ágikáját is…

-Örkény Tótékja alapmű, és sajnos őrületesen aktuális! Az alapanyag is nagyszerű, de ahogyan Fábri hozzányúlt, az egészen elképesztő volt. Leköltöztünk Egerbe, onnan vittek át bennünket naponta a pár kilométerre lévő Szarvaskőre, ott építették fel a Tót-család házát. Életem egyik fantasztikus nyara volt ezzel a stábbal, és ezekkel a partnerekkel, akik engem teljes mellszélességgel elfogadtak. Együtt töltöttük az egész nyarat Fónay Mártával, Sinkovits Imrével, Latinovits Zoltánnal, Dégi Istvánnal, a falu apraja-nagyjával. Olyan színészek vállaltak benne pár mondatot, mint Páger Antal… Nekem ugyan három naponta kellett festeni a hajam tövét, mert barnából csináltak egy világos, fehér bőrű, szeplős kislányt, de ezt is boldogan csináltam. Néhány évvel ezelőtt csináltak Szarvaskőn egy falunapot, ahol a filmet levetítették. A falu polgármestere, aki a forgatáskor kamaszfiú volt, és többedmagával statisztált a filmben, meghívott. Egy autóval vittek, és amikor megérkeztünk, az egész falu várt.

Egy kisfiú kezében volt egy tábla: ISTEN HOZTA, ÁGIKA! Egy kislány fel volt öltözve úgy, mint én, amikor a filmben várjuk az Őrnagyot, matrózruhában, virágcsokorral a kezében, egy fiú pedig őrnagynak öltözött. Amikor kiszálltam, a sírás kerülgetett. Annyira meghatott, hogy a falu így őrzi ezt az emléket…

Végigjárták velem az összes helyszínt, ahol forgattunk, autogramot kértek ugyanarra a lapra, amit 1968-ban aláírtunk… utána levetítették a filmet, amelynek dialógusait a polgármester kívülről mondta. A telken a ház már nincsen, mert a díszletet lebontották, a budi azonban ott áll…

-A 60-as évek végétől aztán jöttek a tv-filmek is…

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x