hirdetés
abcug1.jpg

Az utcán élő állami gondozottak között tarolnak a dizájnerdrogok

Arra is van példa, hogy az idősebb hajléktalanok a kannás borról váltanak át a drogra, mert az olcsóbb. És van, akinek az életében már a dizájnerdrog jelenti a vészkijáratot, hogy megszabaduljon a szenvedéseitől. Az Abcúg riportja.
Mizsur András írása az Abcúgon - szmo.hu
2019. november 15.


hirdetés

A dizájnerdrogok a hajléktalan emberek körében is megjelentek, főleg a 18-25 éves fiatalok fogyasztják az erős hatású és könnyen hozzáférhető szereket. Többségük állami gondozásban nőtt fel, nagykorúvá válásuk után kerültek az utcára. Arra is van példa, hogy az idősebb hajléktalanok a kannás borról váltanak át a drogra, mert az olcsóbb. A hajléktalanellátás nehezen birkózik meg a dizájnerhasználókkal: a szer miatt agresszívak, kiszámíthatatlanul viselkednek. Van olyan szálló, ahonnan kitiltották ezeket a fiatalokat, annyira tarthatatlanná vált a helyzet.

Magyarországon 2010 környékén jelentek meg a különböző dizájnerdrogok, a legtöbbször herbál és kristály néven emlegetett olcsó és könnyen hozzáférhető pszichoaktív szerek letarolták az ország legszegényebb településeit. A városokban is megjelentek, Budapesten ennek leglátványosabb példáival a Hős utca környékén találkozhattunk. Elsősorban a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és a fiatalok kezdték el nagy arányban fogyasztani ezeket a kiszámíthatatlan hatású szereket.

Állami gondozásból az utcára

hirdetés

A probléma a hajléktalanellátásba is begyűrűzött. A kőbányai Bánya utcában található Utcafront Menedék Hajléktalan Személyek és Szenvedélybetegek Integrált Intézményét vezető Miletics Marcell szerint ez nem meglepő, tekintve, hogy a dizájnerszerek használata a szegénységgel és a kilátástalan élethelyzetekkel függ össze. Becslése szerint ügyfeleik 10-15 százaléka fogyaszt valamilyen új pszichoaktív szert: nagyrészt 18-25 év körüli fiatalok, akik jellemzően az állami gondozásból kikerülve váltak hajléktalanná. Otthonról kidobott vagy a bántalmazó szüleiktől menekülő fiatalokkal is találkoznak, akik Budapesten próbálnak szerencsét, és végül az utcán kötnek ki. “És melyik lesz az a társas közeg, amelyik befogadja őket? Nyilván a droghasználóké.”

Vannak köztük intravénás használók is, őket a Népliget környékén működő mobil tűcsereprogramjukon keresztül tudják elérni. A két legnagyobb tűcsere bezárása és a rendőrséggel kötött megállapodásuk megszűnése óta (kártyákat adtak a fecskendők mellé, hogy a rendőröknek igazolni tudják a kliensek, hogy ott kapták azokat) egyre nehezebben, mert bizalmatlanok lettek a kliensek.

A Február Harmadika Munkacsoport 2018-as országos, 9000 hajléktalan ember megkérdezésével készült felmérése szerint minden második hajléktalan fiatal állami gondozott volt. A magas arány mögött az állhat, hogy egyre kevesebb állami gondozásban nevelkedő fiatal kap támogatást nagykorúvá válása után. Az utógondozói ellátás keretében néhány évig még állami otthonban vagy nevelőszülőknél lakhatnak, ettől a lehetőségtől pont azok esnek el, akik eleve jobban ki vannak téve a prostituálódás, a kriminalizálódás és a kábítószerfogyasztás veszélyének. Általánosságban is igaz, hogy az állami gondozottak munkaerőpiaci helyzete rosszabb a kortársaikhoz képest. Mindezek fényében nem csoda, hogy a rendszerből kikerülve sokan szinte automatikusan hajléktalanná válnak.

Az idősebb hajléktalan emberek között jóval kevesebb dizájnerhasználót találni, de van rá példa. Valaki a kannás bort cserélte le a néhány száz forintért megkapható drogra.

“Az ő életében már a dizájnerdrog jelenti a vészkijáratot, hogy megszabaduljon a szenvedéseitől.”

Beszámoltak olyan esetekről is, amikor véletlenül, az utcáról felszedett csikk miatt lettek rosszul.

Jobb a cucc, mint az alkohol

Hasonló tapasztalatokról számoltak be az Oltalom Karitatív Egyesület munkatársai, Bagdi Tímea és Botos Laura, akik az ötödik kerületben végeznek utcai szociális munkát. Ők is ezzel a két csoporttal találkoznak: az állami gondozásból kikerült fiatalokkal és az idősebb hajléktalanokkal, akik az olcsóságuk miatt váltottak dizájnerszerekre. “Megrendítő volt látni, hogy ők már nem alkoholbetegek, hanem ötven pluszos szerfüggők, akik azelőtt soha nem nyúltak droghoz.” Ahhoz tudták hasonlítani, mint amikor az Oroszországban elterjedt, súlyos szövetkárosító hatása miatt ismert krokodil nevű szer megjelent az idősebb hajléktalanok között. Három ügyfelük ebbe halt bele, néhány hónap leforgása alatt végzett velük a szer.

A fiatalok ritkán veszik igénybe az intézményi ellátást, nem akarnak hajléktalannak tűnni. Gyakran nem is lehet őket megkülönböztetni a belvárosban bulizó külföldi turistáktól. Leginkább akkor mennek szállóra, ha már nagyon hideg van az utcán vagy ruhára van szükségük. Volt egy időszak, amikor Oltalom által működtetett Fűtött Utcában is nagy számban jelentek meg, lehetett tudni, hogy sokan jönnek a Hős utcából és környékéről. Ironikus módon találkozott a kereslet és a kínálat: a szállótól néhány kapualjjal arrébb működött a dílerek elosztóközpontja.

Szerintük a fiatalok részben kíváncsiságból fogyasztják a dizájnerdrogokat, másrészt pedig azért, mert elveszettnek érzik magukat. Nem foglalkoznak velük, nincs hova tartozniuk, közben rengeteg inger éri őket a felgyorsult világban. Erre a dizájnerdrog a válasz, ami valami olyasmit ad nekik, amit máshol nem kapnak meg. “Az egyik srác azt mondta, hogy soha többé nem akar alkoholt fogyasztani, mert annyira jó a cucc”. Az eufória azonban csak rövid ideig tart, nagyon hamar komoly fizikai és pszichés problémák alakulnak ki a függőknél. Ritka, hogy valaki segítséget kérjen, mert le akar állni. Mindössze egyetlen esetet tudtak felidézni az elmúlt évekből: a srác egy hétig bírta a rehabon, egy év múlva újra az utcán találkoztak vele.

Mentőt hívni? Ki sem ér ennyi idő alatt

hirdetés

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a hajléktalanellátásban megjelenő dizájnerhasználók teljesen kiszámíthatatlanul viselkednek, a szociális munkások gyakorlatilag tehetetlenek. “Kiment a srác a kapun, beszívott, öt perc múlva nem tudott bejönni, ott esett össze. Azt hittük, a halálán van, néhány perc múlva a saját lábán távozott. Mentőt hívni? Ki sem ér ennyi idő alatt” – idézett fel egy tipikus esetet Miletics Marcell. Míg a heroinnál pontosan tudták, milyen hatása van, milyen elvonási tünetekkel jár, addig a biofű vagy a kristály esetében ez megjósolhatatlan. Ha valaki rosszul lesz, maximum annyit tudnak tenni, hogy stabil oldalfekvésbe helyezik és mentőt hívnak hozzá. Ha kitisztul a tudata, mire kiér a mentő, nem is viszik be.

Az utcán sem nagyon tudnak mit kezdeni ezekkel a szerhasználókkal. Lehetetlen velük kommunikálni, nem fogadják el a segítséget sem. “Akkor ijedtünk meg legjobban, amikor olyan ügyfeleink viselkedtek kiszámíthatatlanul, akiket ismertünk korábbról. Egyszerűen nem tudtunk rájuk hatni.” Botos Laurát egyszer májkrémes konzervvel dobálták meg, egyik kollégájukat pedig megkergették. Különösen félelmetes volt, amikor a Kálvin téri aluljáróban összeállt egy 20-40 fős fiatalokból álló csapat, Minden este együtt buliztak, de egy idő után közöttük is megjelent az agresszió. Nem tudják, mi lett velük, egyszer csak eltűntek az aluljáróból. Egymás között sokat beszélgetnek arról, hogyan tudják feldolgozni a tehetetlenségüket, hogy ne éljék meg kudarcként, ha nem tudnak segíteni ezeken a fiatalokon.

Az agresszió és a kiszámíthatatlan viselkedés bent a szállón is gondot okoz. A Fűtött Utcában régebben többször volt konfliktus a bedrogozott fiatalok és az idősebb lakók között. “Egyszer bejött egy totál beállt srác, ő maga kérte, hogy külön lehessen egy ideig, mert félt magától” – mesélte Botos Laura. A Bánya utcai szállón ez kevésbé jellemző, ezért nincsenek is elkülönítve a szerhasználók a többiektől. Az Utcafrontnál a közösségben hisznek, minden lakóegységnek külön csoportfoglalkozásokat tartanak.

Kitiltották a szállóról a dizájneres fiatalokat

A hajléktalanellátásban dolgozó szervezetek is tanácstalanok, hogyan kezeljék a problémát. Vannak szállók, ahol szigorúbban szabályozzák, hogy kiket engednek be este, a legtöbb helyen feltétel például a józanság. Alacsonyküszöbű ellátást nyújtó intézményekből – mint amilyen a Fűtött Utca és a Bánya utcai szálló is – viszont kevés van: a kőbányai szállón van egy szoba, ahol józanodhatnak az ügyfelek, mielőtt bemennének aludni. Ugyanakkor a dohányzás egyik helyen sincs megtiltva, biofűnek pedig nincs szaga, így könnyen kijátszható a józanságra vonatkozó megkötés. Ez arra motiválhatja a hajléktalan embereket, hogy az alkohol helyett inkább drogozzanak.

A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) fenntartásában működő Előd utcai szállón is rendszeresen megfordulnak dizájnerhasználó fiatalok, a lakók 30-40 százalékát ők teszik ki, mondta Biczók Zoltán intézményvezető. Három éve külön részleget alakítottak ki számukra, így nem kellett az utcán éjszakázniuk, és az idősebbekkel sem balhéztak. Ennek nem csak az volt a funkciója, hogy elkülönítsék őket a többi lakótól. Plusz szolgáltatások is biztosítottak a részlegen: mindenkivel külön szociális munkás foglalkozott, pszichológus járt hozzájuk, közösségi programokat szerveztek nekik. Volt, akit ennek köszönhetően tudtak eljuttatni rehabra. Hiába volt eredményes a részleg, egy ideje nem működik. Ennek egészen prózai oka van: nincs elég emberük hozzá.

Tudunk olyan szállóról is, ahol annyira kezelhetetlenné vált a helyzet, hogy kénytelenek voltak kitiltani a dizájnerhasználó fiatalokat. Ezt a korhatár felemelésével oldották meg, már csak 35 évnél idősebbeket fogadnak.

Miletics Marcell szerint valódi megoldást az jelentene, ha kiutat tudnának mutatni számukra a hajléktalanságból. “Szinte másodlagos, hogy milyen szert használnak. Akkor tudnak leállni, ha reményteljes jövőt látnak maguk előtt. Ha el is megy dolgozni, hamar rájön, hogy végzettség nélkül annyit sem keres, ami egy albérletre elég. Ez egy komplex probléma, ami komplex kezelést igényelne.”


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
jóga.png

Jógámban áll hallgatni – avagy miért kell ebben az országban mindenről kussolni?

Bármit mondok, teszek, felhasználható ellenem. Ki tudja, tán még le is lótusz-ültethetnek. 2019, Magyarország. 
jh - szmo.hu
2019. november 23.


hirdetés

Általános iskolás lehettem – van vagy harminc éve, még a puha átkosban – amikor a nevelőapám egy baráti társaságban azon röhögött a haverjaival, hogy ebben az országban "nem szabad szidni a rendszert", mert abból baj lesz. Megkérdeztem, mit jelent az, hogy "szidni a rendszert". A felnőttek elkomolyodtak, a nevelőapám kicist ijedten rám nézett, aztán felelmelte a mutatóujját, és rám parancsolt: "Ezt a két szót SOHA ne mondd ki ezentúl családon kívül. Főleg az iskolában ne. Nagyon nagy bajunk lehet belőle."

Halálra rémültem. Azt hiszem, abban a pillanatban tanultam meg kussolni.

hirdetés

És őszintén bevallom, ez később sem változott meg. Egyetemi éveim elején, amikor beköszöntött a rendszerváltás (annak a "rendszernek" a vége, amit tilos volt "szidni"), felcsillant bennem a remény, hogy bizonyos dolgokban ezentúl kimondhatom, amit érzek, gondolok, a saját, belső igazságomnak vélek. De aztán nagyon hamar rájöttem, hogy nem. Rájöttem, hogy itthon továbbra is a kussolás a nyerő. A viszonylagos nyugalom, a langyos vízben pancsolós, átlagos-fizetéses, ellavírozgatós túlélés záloga. 

Így hát kussoltam, amikor úgy tizenöt évvel ezelőtt először zuhant vissza rám az összes médiafelületről, sőt baráti, kollegiális társaságokból is, hogy "szinglihordának" lenni vérciki. Ugyan elvált voltam, de valóban egyedülálló és gyermektelen, és a magam részéről nem láttam kivetnivalót a dologban. Sőt, kifejezetten bántott, hogy hirtelen egy pária lettem, a társadalom tükörsima betonútjából kimeredező, rút, útszélre rúgandó kockakő, aki SZÁNDÉKOSAN nincs hasznára senkinek. De beletörődtem, mert ugye a rendszert soha nem szabad szidni. Egyiket sem. 

Kussoltam, amikor össztársadalmi dorgálást, rosszalló csendeket, összevont szemöldököket, sőt, sokszor nem titkolt megvetést – a szingliség-vétkemért kapott népharag sokszorosát – kaptam az arcomba (egyébként a mai napig), amiért úgy alakult az életem, hogy nem szültem gyereket. Egyet, kettőt, hármat, négyet (nem vagyok naprakész, de azt hiszem, most épp az a norma). Kussoltam, amikor azt olvastam, hogy nem vagyok magyar, mert nem szaporodom, hogy rám férne egy alapos szingliadó (a "horribilis" fizetésemből), hogy nem teljesítem be a női princípiumot, hogy a világon semmit sem teszek hozzá a GDP-hez (pedig húsz éve szénné dolgozom magam).

Egyébként meg a világra jönnöm is fölösleges volt, mert fogalmam sincs az élet értelméről meg a valódi szeretetről. 

Kussoltam, amikor életemben először ki akartam menni egy tüntetésre. Érthető okokból mindig igyekeztem távol tartani magam a politikától, de ez a tüntetés speciel arról szólt, hogy egy egyetem maradjon Budapesten.

Én is egyetemet végeztem – nem azt –, és értelmiségiként úgy általában hiszek a kiművelt emberfőkben, és abban, hogy egy jó egyetem inkább maradjon. Töredelmesen bevallom, az egyetem alapítója – akinek a nevéről szintén csak kussolni szabad mostanság – húsz éve nekem is finanszírozott egy amerikai ösztöndíjat. Vagyis elnyertem az ösztöndíjat az ELTE-n, meglehetősen komoly, intellektuális versenyben.

Persze erről is kussolok, pedig életem egyik legszebb emléke és sikerélménye volt, de ha nyíltan beszélek róla, "bajom lehet belőle", erre többen figyelmeztettek.

A tüntetésre végül nem mentem ki, mert közbejött egy munka, de akkor azért keményen ledöbbentem, amikor imádott édesapám (diplomás, értelmes, vidéki ember, 15 éve nyugdíjas) utána váratlanul közölte velem: "Jól tetted, a mi családunkban soha nem volt áruló." ÁRULÓ. Politikával továbbra sem foglalkozom, de ezt a szót azóta sem tudom kiheverni. 

Kussoltam, amikor először kezdtem olvasgatni Greta Thunbergről, és a klímaváltozás döbbenetes és nagyon közelinek jósolt, lehetséges következményeiről. Thunberg beszédeinek nagy részét végig is hallgattam, megnéztem a Forrongó jég című dokumentumfilmet, szerintem az egyik legjobbat a témában. Vagy harminc nemzetközileg elismert tudós és terepen dolgozó szakember mutatja meg benne, mekkora veszélyt jelent a Föld agyonszennyezése, és mit tehetnénk ellene (a film producere és narrátora Leonardo DiCaprio).

Engem Greta Thunbergnek nem a személye, hanem a mondanivalója érdekel, de rájöttem, hogy ERRŐL aztán végképp kussolnom kell.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
no-depi.jpg

A kimeneküléssel nincs vége, az ex terrorja folytatódik a kapcsolat után

Hogyan lehet mégis megszabadulni a bántalmazó kapcsolatból? Az egyik áldozat mondta el.
Szegedi Éva - szmo.hu
2019. november 28.


hirdetés

Nemrég Orosz Bernadett ügyéről beszélgettem egy korábbi interjúalanyommal, aki maga is bántalmazást szenvedett el és végül megszabadult ettől a kapcsolattól. Beszélgetőpartnerem említette, hogy az erőszak nem ér véget azzal, ha egy nő kilép a bántalmazó kapcsolatból és otthagyja a bántalmazóját, hanem még évekig folytatódik.

Hogyan nyúlnak az agresszorok az áldozatuk után? És miként lehet megszabadulni egy ilyen kapcsolatból? Erről beszélgettünk.

- Azt mondta legutóbb, hogy a bántalmazó arra törekszik, hogy bosszút álljon az áldozaton, ha az ki mer lépni a kapcsolatból.

hirdetés

- Így van, a bántalmazó célja az áldozat önbizalmának letörése újra meg újra. Különösen, ha a közös gyerekek vagy más miatt még találkozniuk kell, ezek általában addig a zsarolások eszközei már az együttélés alatt is (vagyon, gyerek).

A bántalmazás a kényszerláthatásokkal folytatódik - be nem bizonyított bűncselekmények esetén ugyanis, ami gyakori a családon belüli erőszak esetekben, a hatóság az általános rend szerint megítéli a láthatást, ami általában rosszul sül el, a gyermek hátrányára. Ilyenkor jön a gyermekek befolyásolása, az érzelmi zsarolás, a lelki terror, a folyamatos kötekedés, a minősíthetetlen viselkedés a másikkal szemben. „Mit adtál már megint a gyerekre?” „Miért így néz ki?” „Azért nem akar velem jönni, mert ellenem beszéled!”

Az önbizalom letörésének eszköze a verbális bántalmazás, az anya megalázása, lehülyézése a gyerek vagy gyerekek előtt, illetve az, hogy a bántalmazó a gyerekekből akar minél több információt kiszedni, amit aztán megpróbál felhasználni az áldozata ellen.

Láttam már olyat, hogy az apa, amikor ment a gyerekért az óvodába, lefényképezte a kicsi cipőjét, majd ment a gyámügyre panaszkodni az anyára, azzal, hogy „sáros a gyerek cipője”. Ez abszurd, és a hatóságot is arra kényszeríti, hogy ne érdemi munkát végezzen, mert a gyámügynek erre reagálnia kell valamilyen módon. Ha behívják az anyát, akkor annak megint a hivatalba kell járkálnia, ha bevonják az óvodát, akkor tőlük is jelentéseket kérnek stb. sokszor arra játszva, hogy az ex megtörjön, visszamenjen, vagy épp összeomoljon.

- Tapasztalatai szerint mit szoktak még megtenni a bántalmazók a volt párjukkal?

- Akár a nő munkahelyére is elmennek, és ott megpróbálják ellehetetleníteni. Van, aki a vállalkozó feleségét feljelenti a NAV-nál, hátha ki tud vele tolni.

Ha közös vagyon is van, a válóper évekig eltarthat. Ha feljelentést tesz az anya zaklatásért, és a zaklatás bebizonyosodik, akkor a zaklató legfeljebb pénzbüntetést vagy felfüggesztett büntetést kap. És az sajnos nem számít zaklatásnak, ha bemegy a nő munkahelyére a férj és hazudozik róla.

Ráadásul a bántalmazók kifelé a szép arcukat, a jobbik formájukat mutatják, a teátrális nagy szerelmet. Amikor az áldozat panaszkodik, akkor a környezetében élők nem hisznek neki, megkérdőjelezik az igazát, ráfogják, hogy túloz, hogy biztosan hisztis, illetve őt hibáztatják a történtekért. Ez mind azért, hogy az áldozatot elbizonytalanítsák.

Ezt erősíti az intézményi árulás, amikor a bántalmazót védik és tetteit palástolják a hivatalok. Nem hiszik el, amit tett, mert olyan megnyerő tud lenni a rendszerint nárcisztikus személyiségű bántalmazó, és beveszik a meséjét. Legalábbis az elején. De mivel egy eljárás hónapokat, éveket vesz igénybe, addigra az áldozatban újra meg van forgatva a kés. És vegyük észre, ez kihat a gyermekre is, akit ő 24 órában ellát. És akkor megkérdezhetjük tőle: tényleg ennyire szereti a gyermekét?

A családon belüli erőszakkal az is a gond, hogy a négy fal között történik, nehéz a bizonyítása. Kirendelnek egy szakértőt, és ő azt mondja, hogy a gyerek áldozat konfabulál, az áldozat pedig befolyásolja a gyereket.

- Akkor mi a teendő, hogyan lehet segíteni az áldozatoknak?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
ovono-cimkep.jpg

Idén már nem óvónőként kezdtem a szeptembert

Az óvónők egyre kevésbé bírják a szakemberhiány miatt rájuk szakadó munkamennyiséget, miközben egyre kevesebb fejlesztő munkát tudnak végezni a gyerekekkel.
Zsilák Szilvia írása az Abcúgon, címkép: Hajdú D. András - szmo.hu
2019. december 02.


hirdetés

Az egyik pályaelhagyó óvónő minden nap csak a szerencsében bízott, hogy ne történjen nagyobb baj, miközben egyedül volt 25 gyerekkel. Sokaknak az elmúlt években megnőtt, felesleges adminisztrációs terhekből lett elege, illetve abból, hogy pályakezdőként szinte lehetetlen megélni a fizetésből. Szabadságuk szinte csak papíron létezik, a túlórák pedig még azon sem, az már csak hab a tortán, hogy még lázasan is dolgozniuk kell, mert nincs, aki helyettesítsen. Mindezekért cserébe pedig úgy érzik, hogy egyáltalán nincsenek megbecsülve.

Az Emmi szerint évente jellemzően 1300-1500 hallgató fejezi be a tanulmányait óvodapedagógia szakon, tehát nincs baj a nyugdíjba vonulók utánpótlásával. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere szerint sincs pedagógushiány, a sok álláshirdetés sem jelent feltétlenül szakemberhiányt, “gondoljunk bele: a pedagógus is költözik, családot alapít, és életének számos változása indokolhatja, hogy intézményt vált”.

hirdetés

Teljesen máshogy látja a helyzetet a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), “csúsztatás ilyet mondani, nagyon nagy az óvodapedagógus hiány, és ez csak évről évre nő. Nemcsak a PSZ szerint van hiány, hanem a szakmában aktívan dolgozók szerint is, akik a saját bőrükön érzik ezt” – mondja Verba Attiláné, a Pedagógusok Szakszervezete Óvodapedagógiai Tagozatának elnöke. Az óvodapedagógusok hiánya miatt több intézményt törvénytelen helyzetbe kényszerítenek. Mivel nem tudják biztosítani, hogy az előírtak szerint két óvónő dolgozzon egy csoporttal, sok óvodában délután pedagógia asszisztensek vigyáznak a gyerekekre.

A nyugdíjaskorú óvodapedagógusok menekülnek a munkából

A Pedagógusok Szakszervezete szerint az óvodapedagógusok társadalma egyre inkább elöregszik, az elkövetkezendő öt évben az aktív óvodapedagógusok egyharmada megy nyugdíjba (ez az adat egy, a képzésben részt vevő oktatási intézmény felmérésén alapul). A szakemberhiány egy részét azzal fedhetnék el, hogy nyugdíjasokat foglalkoztatnak tovább, azonban a pályán töltött negyven év után óvónő legyen a talpán, aki visszamegy dolgozni.

“A nyugdíjas pedagógusok visszafoglalkoztatása csak tűzoltásra alkalmas, hosszú távon nem oldja meg a problémát. A másik tény pedig, hogy a 40 évet lelkiismeretesen, erős hivatástudattal ledolgozó kolléganők elfáradtak, fizikailag és mentálisan egyaránt, nem szívesen maradnak tovább a pályán” – mondja Verba Attiláné.

Az óvodapedagógusokat előbb érte el a nők negyven év jogosultsági idővel igényelhető kedvezményes nyugdíjkorhatára, mint az általános, vagy a középiskolában dolgozó tanárokat. Negyven évvel ezelőtt még voltak óvónőképző szakközépiskolák és gimnáziumok, így középfokú végzettséggel, már 18 évesen is el lehetett helyezkedni a pályán. A felsőfokú végzettséget pedig az óvónők nagy része munka mellett szerezte meg – mondja Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke.

Az óvodapedagógusok fele az első öt évben elhagyja a pályát

A problémát az is tetézi, hogy a pályakezdők évek óta nem érkeznek elegen, ráadásul rengeteg a pályaelhagyó, mert a megalázóan alacsony fizetés, a rengeteg feladat, a folyamatosan növekvő, végeláthatatlan dokumentációs terhek arra sarkallják őket, hogy váltsanak. “A pályaelhagyók dupla, gyakran tripla fizetésért, ráadásul sokkal kevesebb felelősséggel járó munkahelyre mennek” – mondja Verba Attiláné. A pedagógusok fizetését az országosan egységes pedagógus bértábla határozza meg. A pályakezdő óvodapedagógusok legalább három évet “gyakornok” kategóriában töltenek, amely idő alatt nettó 130 ezer forintos fizetést kapnak. (Emlékeztetőül, Budapesten a kiadó lakások átlagos bérleti díja idén októberben 160 ezer forint volt).

Kíváncsiak lettünk volna arra, hogy az óvodapedagógusok milyen arányban hagyják ott a pályát a diploma megszerzése után.

Csak a pedagógusokra lebontott adatokkal tudok szolgálni a pályaelhagyással kapcsolatban, az óvódapedagógusokra vonatkozó adatok nem ismertek. A központosított rendszerben működő állami iskolákkal szemben az óvodák önkormányzati fenntartásúak, a Magyarországon működő körülbelül háromezer óvoda adatait pedig tudomásom szerint nem összesítették, így nagyon nehéz ezekhez hozzájutni– mondja Szűcs Tamás.

A pályaelhagyás azonban a PDSZ elnöke szerint az óvodapedagógusoknál is jelentős, a diplomával rendelkező pedagógusok több mint fele a pályaelhagyás mellett dönt az első öt évben.

Az óvodapedagógusokra nagyjából ugyanazok a tendenciák érvényesek, mint a tanárok esetében. A 100 diákból körülbelül 40 nem szerez diplomát, a 60 pályakezdőkből körülbelül 20-an egy-két éven belül búcsút intenek a szakmának, további 15-20 % pedig 5-6 éven belül lesz pályaelhagyó. Végül tehát 100 diáknak körülbelül csak a negyede marad hosszabb ideig a pályán – mondja Szűcs Tamás.

Azt sem tudni pontosan, hogy hány óvodapedagógus hiányzik

hirdetés

A KSH 2018-as adatai szerint az óvodapedagógusok létszáma 31,3 ezer fő, 160 fővel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Azt nem tudni pontosan, hogy mennyi óvodapedagógus hiányzik a rendszerből. A külsős szemek a nyilvánosan meghirdetett álláshelyeket látják, ami a Közigállás.hu oldalon követhető nyomon. A Közszféra Állásportálján augusztus elején több mint 800 álláshirdetés szerepelt (egy álláshirdetésen belül előfordult, hogy több óvónőt is kerestek).

Ne gondoljuk, hogy a szakemberhiány csak a vidéket érinti, Budapesten és Pest megyében találták a legtöbb betöltetlen állást. Ha megnézzük a novemberi állapotot, akkor jelenleg 330 hirdetést találunk az oldalon.

Azonban valószínűsíthető, hogy ezeknél a számoknál jóval magasabb a szakemberhiány. Amikor a tanárok esetében az Index megnézte az augusztus 30-i állapotot a portálon, akkor még több mint 200 tanítót és szaktanárt kerestek a tankerületek. Azonban a birtokukba jutott augusztus végi klikes adatok szerint jóval magasabb, 4325 volt a betöltetlen álláshelyek száma. Arról nem is beszélve, hogy a tankerületek különböző cselekkel elfedhetik a pedagógushiányt.

Hülyét csinálsz magadból a szülők előtt, ahogy a papírokkal szaladgálsz

Az óvodában teljesen ellehetetlenítik a munkát, és ettől már nem éreztem jól magam, mindezt egy nagyon alacsony fizetésért, miközben diplomával és nyelvvizsgával egy multinál sokkal többet lehet keresni. A diploma megszerzése után három évet dolgoztam a szakmában, azonban idén már nem óvónőként kezdtem a szeptembert – mondja Anikó.

Főként azért döntött a pályaelhagyás mellett, mert a ránehezedő pluszmunka miatt nem tudott annyi érdemi időt tölteni a gyerekekkel, mint amennyit szeretett volna. A pedagógiai munkától rengeteg idejét elvette a papírmunka, minden reggel egyesével vadászta le a szülőket, hogy odaadja a számlákat, és aláírassa velük az aktuális papírokat. “Szinte már hülyét csinálsz magadból a szülők előtt, ahogy a papírokkal szaladgálsz utánuk”. Anikó mindaddig nem is szeretne visszamenni óvónőnek, amíg “valami csoda folytán” rendszerszinten nem történik valami változás.

Szabadsága is csak papíron létezett, a túlórák pedig még azon sem

Az óvodákban egy gyerekcsoport ellátását egy délelőttös és egy délutános óvodapedagógus, valamint egy, a csoportban dolgozó dajka látja el. Azonban a való világban a dadusból is nagy hiány van, így ha a reggeliztetésnél kiömlik a kakaó a gyerek ruhájára, akkor azt az óvónő oldja meg. Mosdóztatnia is neki kellett, amit szintén szeret csinálni, de ez nem az óvodapedagógus feladata, és elveszi az időt és az energiát a pedagógiai munkájától. Mindennek az lett az eredményre, hogy mire Anikó végre odaért, hogy azt csinálják, amit aznapra eltervezett, addigra elszaladt az idő, még akkor is, ha megpróbálta a legoptimálisabban megszervezni a reggeleket. A 25 fős gyereklétszámmal, – mivel nem voltak nagyon problémás gyerekek a csoportban – , nem volt gondja, ha nem lett volna ez a rengeteg minden más dolog rásózva. “Nem volt megterhelő a gyerekeket fejleszteni, bárcsak több idő lett volna, hogy velük foglalkozhassak” – mondja.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
leszbi.jpeg

Ja, persze, két anyám van, és? – így nevel gyerekeket egy leszbikus pár egy magyar kisvárosban

Két, harmincas évei végén járó édesanyával beszélgettünk arról, milyen ma nőként közös családban élni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 19.


hirdetés

Anna és Eszter (nevüket kérésükre megváltoztattuk) nagyjából 10 éve vannak együtt, 6-7 éve egy családban. Három gyerekük van, egy 18 éves nagyfiuk Anna előző, heteroszexuális kapcsolatából (egy 10 éves házasságból), egy 5 éves kislányuk, akit egy meleg férfival vállaltak együtt társszülőként, és egy pár hónapos pici fiuk, akit egy önkéntes donor segítségével hoztak a világra. Egy Budapest környéki kisvárosban élik a nyugodt, kisgyermekes nagycsaládok életét.

Ha homoszexuális emberekről beszélünk, mindenki azonnal meleg férfiakra gondol. Könnyebb leszbikus nőként gyereket vállalni és családot alapítani, kevésbé vagytok célkeresztben?

Eszter: A férfiakat veszik elő mindig. Két férfi szerelmére mindig undorítóként hivatkoznak. Nőként könnyebb megoldani, hogy az embernek gyereke legyen. A fiúknak csak az örökbefogadás marad, vagy esetleg a társszülőség.

hirdetés

Anna: Ha férfiként hordasz egy gyereket bölcsibe, sokkal hamarabb felmerül a kérdés, hogy hol az anyja? Ki az anyja? Ha nőként hordod, hát mindig az anyja hozza, kész. Nem is keresik, hol az apja.

Hogy döntöttétek el, ki fog szülni?

Anna: Én megszültem a nagyfiam 18 évvel ezelőtt, és akkor azt gondoltam, hogy én ezt ezennel befejeztem. Bárkivel nagyon szívesen szülök, középiskolás barátnőmmel, veled is, bárkivel, de hogy én még egyszer, azt már nem!”

Kislányotokat társszülőként, „felesben” nevelitek egy férfivel. Ez hogy működik?

Eszter: Az, hogy kéthetente hétvégén találkoznak, az nem apaszerep. Az egy kis haverkodás, és ennyi. Úgy gondoltuk, hogy jobb lenne, ha sokkal több időt töltene az édesapjával, ezért egy hetet nála van, egyet pedig nálunk. Csak abba nem gondoltunk bele, hogy ez azért fáj.

Ő tudja, hogy a ti családotok más, mint a többi? Hogy viszonyul ehhez?

Anna: Neki az természetes, hogy mi puszilkodunk.

Eszter: Erről nem lehet nem beszélni, főleg az óvodában. A gyerekek látják, és mindenre rákérdeznek. Mi nem akarjuk, hogy azt érezze, ez szégyellni való. Mert ha ő szégyelli, és ezt a többiek megérzik, akkor csúfolni fogják miatta. De ha azt mondja, hogy ja, persze, két anyám van, és?! Akkor kész, nem csúfolják, és téma lezárva.

Anna: Elmondtuk neki, hogy általában a gyerekeknek egy anyukája és egy apukája van. De milyen szerencsés, hogy neki két anyuka jutott, mert van olyan, akinek sajnos egy sincs.

Mi a helyzet a nagyfiatokkal?

Anna: A mai tinédzserek ezen elég hamar túllépnek. Az osztályában is van olyan, aki melegnek vallja magát. Mi többet izgulunk ezen, mint ő. Sokszor jönnek ide bandázni, senkit nem zavar a dolog.

Nemrég olvastam azt az érvet az azonos neműek örökbefogadása ellen, hogy a homoszexuális emberek gyakrabban váltogatják a partnereiket, ezért egy ilyen családban a gyermek folyamatos bizonytalanságnak lesz kitéve.

hirdetés

Anna: A gyerekvállalás sokkal nagyobb kihívás, mint egy heteroszexuális embernek. Nincs olyan, hogy ’hupsz, becsúszik’. Akik így vállalnak gyereket, végtelen sok belső őrlődésen mennek keresztül, hogy megtehetik-e egyáltalán. És ha ezen túljut egy pár, akkor meg ott van, hogy milyen módon legyen gyerekük.

Eszter: Maga a procedúra évekig tart, mire megkapják a gyereket. Örökbefogadásnál kell mindenféle teszt, tanfolyam, pszichológusi vizsgálat és környezettanulmányt is csinálnak náluk. Elméletileg az a természetes, hogy egy férfinak és egy nőnek lehet gyereke, biológiailag ők alkalmasak rá. De az természetesebb, hogy egy bántalmazó kapcsolatban nevelkedik egy gyerek, mint szeretetben?

A kicsiket Eszter szülte. Jogilag van Anna és köztük bármilyen kapcsolat?

Anna: Az idősebbel semmilyen, neki van apukája. A nevelőszülőjének számítok, de ha Eszterrel valami történne, menne az apjához. A legkisebbnél más a helyzet, neki nincs fiktív apja sem, végrendeletben rendelkezett róla Eszter, de ugyanúgy örökbefogadási eljáráson kéne keresztülmennem. Jogilag kábé nincs semmi kapocs, és ez nagyon rossz.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!